A Tanszék története 2004-ig

Dr. Kiss Ervin egyetemi tanár írása nyomán

A selmecbányai Bányászati Akadémián 1872-re kialakultak azok a kedvező feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy a bányászati és kohászati ismeretek továbbfejlesztésének szándékával az akkor működő nyolc tanszék mellett újabb tanszékeket szervezzenek. Ekkor válik ki a Pöschl Ede vezette Bányagéptan Hőgéptan és Építészet Tanszékéből az Általános és Vasgyári Géptan Tanszéke. Az újonnan alapított tanszék vezetését Farbaky Istvánra bízzák, aki 1866-tól 1872-ig a Matematika Mechanika és Altalános Gépszerkezettan Tanszék vezetője volt. Farbaky István nevét a Schenekkel közösen feltalált akkumulátor tette világhírűvé. Az újonnan megalakult tanszék a vaskohászati szakon "Géptan és gépszerkezettan", valamint "Vasgyári gépek szerkesztése és elmélete" tárgyakat oktatta. Működött ezidőben az Akadémián gépészeti és építészeti szak is, amelyek keretében a tanszék Géptant és Gépszerkesztés I-II-t, valamint a vasgyári gépek ismeretét és elméletét oktatta. Az 1876-ban bevezetett új tanterv szerint a fémkohászati szakon "Fémkohászati géptan és rajz", a vaskohászattani szakon "Vaskohászati gépek elmélete és rajzolása" című tárgyak oktatása képezte a tanszék feladatát. Az 1894-1895-ös tanévben megszűnik a gépészeti szak, és az elfogadott újabb tanterv elsőként említi a "Kohógéptan" tárgyat, amit a III. évfolyamon heti 5+4 órában a vaskohászati és a fémkohászati szak új hallgatóinak adtak elő.

Amikor Farbaky Istvánt 1892-ben képviselővé választották, mint tanszékvezető nyugalomba vonul. Utódja Herrmann Emil lett, aki az Erőműtani Tanszék vezetését cserélte fel a Tanszék vezetésével. Herrmann Emil korának egyik legismertebb gépészeti kiválósága, akinek nevét a szakirodalom hírneves külföldi kutatókkal (Bach, Zeumer, Foppl, Orashof) együtt említi. Leghíresebb műve az 1879-ben megjelent "Conpendium der mechanischen Wärmetheorie". Hőelméleti értekezéseit a hazai szaklapokon kívül több külföldi szakfolyóirat is közölte.

Herrmann Emilt a tanszékvezetésben 1902-ben fia, Herrmann Miksa, a gépelemek hazai tudományágának megalapítója váltja fel. Tudományos eredményei a képlékeny fémalakítás terén is áttörő jellegűek. A Stahl und Eisen című neves folyóirat 1911-ben közli "Walzarbeit und Walzdruck" c. tanulmányát, amely hazai viszonylatban az első hengerléselméleti munka. Megállapításai, a kor viszonyai között, olyan új és továbbfejlesztésre alkalmas alapot adtak, amiből kiindulva a hengerléselmélet terén később nemzetközileg is elismert eredményeket értek el Kármán Tódor, Láng Károly, Cotel Ernő, Pattantyus A. Imre és Geleji Sándor. Az Akadémiát 1904-ben Főiskolává szervezték át, és ezzel egyidejűleg a tanszék elnevezését I. sz. Géptani Tanszék-re változtatják.

1911-ben Herrmann Miksa a selmeci I. sz. Géptani Tanszéket felcseréli a Budapesti József Műegyetem II. sz. Gépszerkezettani Tanszékével. A megüresedett tanszékvezető tanári állásra 1912-ben Láng Károly gépészmérnököt, a korompai vasgyár műhelyfőnökét nevezik ki. Munkásságából kiemelkedik a Herrmann-féle hengerlési elmélet továbbfejlesztése. "Vashengerművek munkaszükséglete" c. tanulmánya 1917-ben jelent meg a Bányászati Kohászati Lapokban.

1922-től 1924-ig a tanszék vezetését Kápolnai Pauer Viktor látja el. 1924-ben rendszeresítik a "Kohógéptani Tanszék" elnevezést. Ebben az évben bízzák meg a tanszék vezetésévei Pattantyus Á. Imrét, aki eredményes oktatómunkája mellett sokat tett a tanszéki kutatómunka megindításáért is, ami a Főiskola Sopronba történő áttelepülésekor teljesen megszakadt. Pattantyus professzor munkásságából kiemelhetjük a Vaskohászati Tanszék professzorával, Cotel Ernővel közösen kidolgozott módszert a hengerlési munka kiszámításához.

1934-ben a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolát a Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez csatolják, és ezzel egyidejűleg megszűntetik a vas- és fémkohómérnöki szakosodást. Ebben az évben Pattantyus Á. Imre lemond a tanszék vezetéséről. 1935-ben Ulbrich Hugó gépészmérnök, nyugalmazott műszaki főtanácsos kap megbízást - kezdetben mint meghívott előadó, később mint helyettes tanár - a tanszékvezetői teendők ellátására. Ulbrich Hugó 1944-ig vezeti a tanszéket. Szakmai munkásságából kiemelhető a hidraulikus sajtók akkumulátorainak nyomásingadozásával kapcsolatos tanulmánya. A kohógéptan tárgykörében 1940-44 közötti időszakban Geleji Sándor a "Hengerművek tervezésének elméleti alapjai", Dr. Vargha Kálmán "Válogatott fejezetek a hengerművek gépi berendezéseinek tervezéséből" címmel magántanári előadásokat tartottak.

A háborús cselekmények következtében a tanszék amúgy is nagyon szegényes felszerelése nagyrészt elpusztult, a helyiségek romosakká váltak. A felszabadulás a tanszéket valóban mélyponton találta, sem felszerelése, sem használható helyiségei, sem oktatója nem volt. 1945 július 1-ével, mint tanársegéd, Kiss Ervin került elsőként a tanszékre. A Kohógéptan oktatását Kövesi Antal, a Mechanika Tanszék vezetője, a tanszék patronálását Széki János, a Fémkohászattani Tanszék vezetője látta el.

1946. május 1-ével nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárnak Dr. Geleji Sándort, az akkori Weiss Manfréd gyár Fémművének műszaki igazgatóját, aki 1949-ig igazgatói teendőinek egyidejű, ellátása mellett nagy aktivitással újraszervezte a tanszék munkáját. A tananyag korszerűsítése, a felszerelés pótlása, az oktatási segédletek, jegyzetek megteremtése és a rendszeres kutatómunka alapjainak lerakása jellemezte az újjáépítés első szakaszát.

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem megalapításával 1949-ben a tanszék életében is jelentős változások mentek végbe. Amikor 1952-ben a tanszék Sopronból Miskolcra települ át, megnyílnak a továbbfejlődés lehetőségei mind az oktatói létszám, mind a felszerelés és a tanszéki helyiségek alapterülete vonatkozásában. A Gépelemek Tanszéke megosztja az áttelepülő tanszékkel a számára létesített korszerű helyiségeket. Műhelyt, irodahelyiségeket, gépeket kapunk és jelentős beruházási hiteleket az új tanszéki felszerelés megalapozásához. A tanszék egyre bővülő oktatási és kutatási profiljának megfelelően 1954-ben elnevezése is kiegészül; azután nevezik Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszéknek. 1958-ban új épületbe - jelenlegi helyére költözik át a tanszék, és az ideiglenes otthonnál lényegesen tágasabb új otthont kap. Az önálló műhely és laboratórium új lehetőségeket nyit meg a tanszékfejlesztés előtt. A felépült korszerű egyetemi műhelycsarnokban tanszékünk is helyet kap, és ezzel véglegesen kialakulnak a jelenlegi keretek. Geleji professzort kiemelkedő kutatómunkájáért és az Akadémián az 50-es évek elején szerveződő műszaki tudományok osztálya keretében végzett tudományszervező tevékenységéért 1950-hen az Akadémia levelező, 1954-ben rendes tagjává választja. 1951-es Kohógéptan c. tankönyvét a Kossuth-díj arany fokozatával jutalmazzák. 1955-ben másodszor tüntetik ki Kossuth-díjjal, és 1958-ban - hatvanadik születésnapján - a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. 1967 novemberében hosszas betegség után elhunyt Geleji Sándor professzor. A tanszék vezetésével 1967 végén Dr. Kiss Ervin egyetemi tanárt bízzak meg.

A tanszék elnevezésének alakulásáról és a tanszékvezetőkről ad összefoglaló áttekintést a következő táblázat:

Az Anyag- és Kohómérnöki Karon korábban elhatározott szervezeti struktúrakorszerűsítés 1993-ban elérte a tanszéket is. Megalakult az Anyagtechnológiai Intézet, amely alá két tanszék tartozott: a Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék, valamint az újonnan létrehozott Minőségbiztosítási Kihelyezett Tanszék. A fejlődés eredményeként 1999-ben újabb, immár harmadik tanszékkel, a Nemfémes Anyagok Technológiája Tanszékével bővült az intézet. Ezzel egy időben a Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék nevet felváltja a Fémtechnológiai Tanszék név.

A tanszék oktató tevékenysége

Az alapítás évétől 1949-ig a tanszék oktató tevékenysége kifejezetten gépészeti jellegű volt. Az oktatott tananyagot a kalorikus és hidrogépek, valamint az emelőgépek, daruszerkezetek, lényegében a kohászati anyagmozgatás gépei képezték. A fémek képlékeny alakításával foglalkozó szaktárgyakat 1949-ig a Vaskohászati Tanszéken (kovácsolás, sajtolás, hengerlés), valamint 1923-tól 1949-ig a Fémtechnológiai Tanszéken oktatták. A tanszék oktatási profiljában alapvető változást hozott az 1949-es év, amikor újból szakosodik a kohómérnökképzés. Ettől az évtől számíthatjuk a kohásztechnológus (később alakítástechnológus) szak (ágazat) képzési koncepciójának megvalósulását, az oktatási anyag, a tantervek és programok első változatainak kialakulását. A szakosítás azt jelentette, hogy a kohómérnökképzésben - a nagyarányú ipari fejlődés követelményeivel összhangban - a fémek képlékeny alakításának szakterületéről az eddigieknél sokkal részletesebb és korszerűbb ismeretek oktatására nyílt lehetőség. A kohásztechnológus szakirányú képzésnek hagyományai nem voltak, és közvetlenül hasznosítható külföldi tapasztalatok sem álltak abban az időben még rendelkezésre. A képzés célkitűzéseit, a szak tanterveit, a szaktárgyak tematikáját és oktatási anyagát Geleji professzor nagyrészt maga alakította ki. Eleinte az új típusú képzés megszervezése, az első jegyzetek és oktatási segédletek elkészítése képezte az egyik legfontosabb feladatot. A szakosított oktatással a tanszék tárgyai megszaporodtak, eddigi profilja alapvetően megváltozott.

Az elmúlt esztendők során az oktatási anyag folyamatosan fejlődött, bővült, korszerűsödött. Az eltelt évtizedekben folyamatosan újabb és újabb tantárgyak jelentek meg az oktatásban, az adott tárgyak tematikája folyamatosan korszerűsödött. A tanszék oktatási tevékenysége állandóan követte a Karon folyó oktatáskorszerűsítési tevékenységet, az időről-időre bevezetett új képzési struktúrákat, tanterveket (ezek ismertetése nem ennek az anyagnak a témaköre).

Hosszú lenne e helyen részletezni a tanszék eddigi működése során oktatott tárgyakat, azok tartalmát, óraszámát és a fejlődés során többször is szükségessé vált átszervezéseket. A részletek helyett - a teljesség igénye nélkül - rövid áttekintést ad a következő táblázat a fejlődésre jellemző periódusokban oktatott tantárgyakról.

Az 1949-ben megindult kohásztechnológus szakirányú képzés a tanszék feladatává tette a diplomatervező munka megszervezését, tartalmi követelményeinek meghatározását, a tervező munka irányítását és ellenőrzését, valamint az állam- (záró-) vizsgák, illetve diplomavédések lebonyolítását. A tanszéken kiadott diplomaterv feladatok általában egy konkrét ipari jellegű komplex fejlesztési, tervezési (esetenként kutatási) témát adnak meg. Ennek megfogalmazásakor általában a szigorló hallgató leendő munkahelyének témajavaslatára támaszkodunk. A tanszéken konzultált, illetve a tanszék által gondozott szakirányon végzettek diplomaterveiről külön oldalon adunk – egyelőre nem teljeskörű – áttekintést.

Az oktató és a tudományos tevékenységhez egyaránt kötődik a tanszéken folyó tudományos diákköri munka. Sok díjazott dolgozat, számos konferencián elhangzott előadás igazolja a tudományos diákköri munka eredményességét. A diákköri dolgozatok közül több megjelent hazai folyóiratokban, de külföldi szaklapban publikált tanulmányra is van példa.

A tanszéken folyó nevelőmunka fő területei egybefonódnak az oktatási tevékenységgel. Hallgatóink nevelésében évtizedek óta meghatározó vonás a szakmaszeretetre, az önálló mérnöki alkotó tevékenységre és a mindig újat-jobbat kereső szemléletre való nevelés. Hallgatóink viszonylag kis létszáma mindig kedvező feltételeket biztosított az oktatók és a hallgatók közötti szorosabb emberi és munkakapcsolatok megteremtésére. Arra érdemes hallgatóinkat bevonjuk a tanszéki oktatómunka továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatok megoldásába és a tanszéken folyó ipari kutatómunkába is. Különösen vonatkozik ez a doktorandusz hallgatóinkra.

Tudományos tevékenység

A tanszék sokrétű tevékenységében az oktatás és nevelés mellett fontos terület a rendszeres, kollektív tudományos kutatómunka, amelynek alapjait Geleji professzor 1947-ben rakta le. A kezdeti időszakot azok az elméleti jellegű kutatási témák jellemezték, amelyek a hengerlési erő, a hengerlési teljesítményszükséglet kiszámítására alkalmas összefüggések kidolgozásra irányultak. Ehhez kapcsolódtak a hengerlés gépi berendezéseinek üzemtani, tervezési, méretezési problémáival foglalkozó témák. A tanszék kutató tevékenységének jellegét, témaköreit Geleji professzor rendkívül aktív, szerteágazó tudományos munkássága jellemezte. Munkásságának részletezése helyett ennek dokumentálására csupán néhány adatot sorolunk fel: írt 24 könyvet, amiből 11 idegen nyelven (köztük egy japánul is) jelent meg; 115 cikkét publikálták hazai és külföldi szaklapok (62 idegen nyelvű); a freibergi Bergakademie 1965-ben díszdoktorrá avatta; a lengyel Tudományos Akadémia 1966-ban tiszteletbeli tagjává választotta; elnöke volt a YUTAM magyar nemzeti bizottságának; tagja a CIRP-nek és a magyar UNESCO Bizottságnak. Nemzetközileg is nagy figyelmet keltő tudományos munkásságába fokozatosan bekapcsolódtak a tanszék oktatói és kutatói is. A kutatások témaköre évről évre bővült és fokozatosan felölelte a fémek képlékeny alakításának valamennyi ágát.

A tanszék tudományos munkásságában fordulópontot jelentett az átköltözés Miskolcra, mert ezzel megnyíltak a lehetőségek a kísérleti jellegű tevékenységhez. Abban az időben Magyarországon meg sehol nem volt alakítástechnológiai laboratórium, senki nem végzett a szakterületen sem laboratóriumi, sem üzemi kísérleti kutatásokat. A tanszékfejlesztésben kiemelkedő feladat volt a kísérleti lehetőségek megteremtése, gépek, műszerek beszerzése valamint a kísérleti és méréstechnikai módszerek elsajátítása. Amikor 1964-ben az új egyetemi műhelycsarnokban megfelelő helyiségeket is kaptunk, jelentős mértékben kiszélesedtek lehetőségeink a tanszéki kísérleti bázis kiépítésére.

A tanszék kutatási profilját az alábbi fő témakörökkel jellemezhetjük:

• A képlékeny fémalakítás elméleti alapjainak továbbfejlesztése alapkutatások keretében. Ide sorolhatók mindazok a témák, amelyek a kovácsolás, a hengerlés, a húzás alakítástechnológiai paramétereinek kiszámításával kapcsolatosak. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a technológiai műveletek optimalizálását célzó kutatásokat és a számítógépes módszerek kialakítását is.

• Laboratóriumi és üzemi kísérletek az alakítástechnológiai jellemzők, az alakító gépek igénybevételének és a gyártott termékek méretpontosságának, mechanikai, fizikai jellemzőinek meghatározására. Ide sorolandók azok a témák is, amelyek a kísérleti metodika továbbfejlesztésére, a mérőeszközök kialakítására, célszerű modellkísérletek megtervezésére és a mérési eredmények korszerű feldolgozására irányulnak.

• Az elméleti és kísérleti alapkutatásokra épülő alkalmazott és fejlesztő kutatási témák, amelyek rendszerint közvetlenül kapcsolódnak országos szintű kiemelt kutatási főfeladatokhoz, vagy tárcaszintű komplex fejlesztési koncepciókhoz.

• Ipari kutatások, amelyek mindig termelésre orientált konkrét üzemi fejlesztési feladat megoldásara irányulnak. Ebbe a csoportba sorolhatók azok az üzemi kísérleti mérések, amelyeket 1958 óta rendszeresen végzünk különböző ipari megbízások keretében.