Egyik délután betértem az egyetemi könyvesboltba, először a tankönyvek polcait vettem célba - szorgalmas diákként -, útközben azonban a pillantásom megakadt egy zöld kötésű könyvön. A címe a következő volt: Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai. Kezembe vettem és ez a lépés végzetesnek bizonyult, ugyanis meg sem álltam vele a pénztárig, ahol sikerült kimerítenem a jegyzettámogatási kártyámat.

A gésák titokzatos világa mindig is érdekelt, ezért különösen örültem ennek a regénynek és nem kellett csalódnom. Az idegen kultúrát valamiféle misztikum veszi körül, ami valószínűleg azért van, mert számunkra ismeretlen, és mint a kisgyermeket, vonz bennünket az új, a tiltott. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy némi ideges borzongással vettem kezembe a regényt és lapoztam fel. Az író a hősnő szócsöve, akit szintén elbűvöl ez a különleges világ. A mű nem a képzelet szüleménye, hanem valóságos eseményeket dolgoz fel. Egy olyan gésának, Szajurinak, mutatja be az életét, aki megtapasztalta a fénykor szépségét és egy életforma leáldozásának fájdalmát is.

Kik is a gésák? Erre valóban választ kapunk, ha a könyvet olvasva végigkövetjük egy szegény családból származó kislány életét. Szajurinak gyerekként nem volt választási lehetősége, sőt csak egyedi szépségének köszönhette, hogy nem prostituáltnak adták el, mint a nővérét. A szépség önmagában azonban még kevés ahhoz, hogy valaki sikeres gésa legyen. A fiatal lányoknak egész korán iskolába kell menniük, és el kell sajátítaniuk olyan ismereteket, amelyek révén egy férfi szórakoztatására képesek lesznek. Ők ugyanis nem prostituáltak, a feladatuk az igényes szórakoztatás. Testük, különösen a szüzességük igen nagy értékkel bír, ezért nagyon ügyelniük kell arra, hogy megfelelő áron keljenek el. A férfi, aki egy gésát a magáénak szeretne tudni, először a teaházak úrnőjéhez kell hogy forduljon ajánlatával. A teaházak úrnői ugyanis fontos közvetítő szerepet töltenek be.

Szajuri életét egy reménytelennek tűnő szerelmen kívül, versenytársának intrikái is megnehezítették. Végig kellett szenvedni a világháború nyomorúságait, amikor a gésák fényűző világától egy időre búcsút kellett vennie. Egy olyan környezetben, ahol a szerelemnek nincs értéke, a fiatal lány a végsőkig kitart, a megaláztatásokat is vállalja.

Rengeteg apró trükköt ismerhetünk meg, a frizurától egészen a ruházatig minden apró részlet jelzésértékű a férfiak számára. A könnyed, kecses mozdulatok komoly, tudatos munkát takarnak, céljuk a férfi meghódítása, elbűvölése, amiért cserébe fényűző életmódot kérnek.

Szajuri és társai a nőiesség és az igényesség egy különösen kifinomult formáját testesítik meg. Életüket a férfiak kiszolgálása tölti ki; mivel nincs más választásuk, ezt úgy teszik, hogy méltóságukat nem vesztik el, "harcolni" kell értük. A gésák a férfi és a nő közötti kapcsolat megfejthetetlen varázsának az "intézményesített" formáját képviselik.

Madarász Beáta

BOCS -
Heaven Streat Seven: Sajnálom
Amikor először láttam, hallottam a Heaven Streat Sevent, azt mondtam: Na nem! Megbízható tanúim vannak, hogy engem aztán sok mindenre rá lehet venni, de azért ne feszítsük túl a húrt. Persze változnak az idők, és hát igazán sajnálom, de azóta nem tudok élni nélkülük. Hogyan is tudnék, Rózsikám, hiszen zenéjük az életről szól. Szerelem, szakítás, fagyhalál, ezek az élet egyszeri, vagy legalábbis ritka és rövidtávú eseményei, melyek aztán - gyakran kevésbé elfogadható formában - megéneklésre kerülnek. Pedig be kell hogy lássuk, mindezek csupán apró pontok, pillanatnyi történések, az életnek nevezett tevékenység zömét kitevő dolgok ezek között húzódnak.

Ezt kapják nyakon a fiúk. A szürke, hétköznapi létezés zenéje ez, de nem a szokásos alter-pesszimizmusban eldörmögve, hanem "crazy" hangfekvésben. A banda legújabb klipjében is megelevenedik ez a hagyomány, hiszen az eddig megszokottakhoz hasonlóan ismét járkálós videóval rukkolt elő az együttes. Elvégre erre lettünk teremtve, a program világos: Kelj föl, és járj!

ELSZÁLLT KISMADÁR -
Publo Hunny: Kismadár
Kevés ember él ma e földnek kerekén, aki bizton támaszkodhatna tisztánlátására a zenei stílusok kavalkádjában. Nos, Publo Hunny alaposan elrántja a mézesmadzagot az orrunk előtt, tegye ki ahova tudja. Engem személy szerint alaposan lehűt ez a pop- rock-funk fagyi egy kis Manson-féle perverzióöntettel. Ízlelgetem, nyalogatom, de valahogy csak sűrűsödik a tölcsérben. Szóval, engem leginkább a Hupikék törpikék fagylaltkölteményre emlékeztet: ami tegnapról megmaradt, azt mind gyúrjuk össze egynek, valaki majd csak a falnak megy tőle. A banda új klipje mindezek kikristályosodása. Igaz, hogy a számítógépes grafika terén manapság az embernek már el kell tűnődnie: vajon megéri-e? Bizony-bizony, az élet nem áll meg. Ma már az ovisok is hackelnek, így könynyen felsülhet a tapasztalatlan informatikus, ha újat akar mutatni. Egy pszichoanalízist mindazonáltal megér a költemény, melynek zavaros tárgyát a klipbeli főszereplő, Eles Dénes space-kék szemei tolmácsolják.

Ez persze mind szép, az egyetlen gondom vele, hogy ezek magánéleti problémák.

-cigi-