Emberközelben Deák Bill Gyulával A bluesnak is lehet jövője

A közelmúltban beszámoltunk a Deák Bill Blues Band február 12-i miskolci koncertjéről. Deák Bill Gyulával Zelei László beszélgetett, kicsit másképp, mint a zenekritikusok, kicsit emberközelből.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
- Gyerekkoromban nagyon jól fociztam, de tizenegy éves koromban elvesztettem az egyik lábam, ezért más hobbi után kellett néznem. Akkoriban jött be Magyarországra a beat-zene, ami nagyon megfogott. A szomszéd srácnak a papája hozott egy gitárt, majd elkezdtünk próbálgatni a lépcsőházban. Ő pengetett, én pedig énekeltem. Így kezdődött minden.

- Sokan mondják, hogy orvosi műhiba miatt vesztetted el a lábad. Mi történt valójában?

- Valóban! Volt egy tályog a lábamon, amire az orvosok nem fordítottak kellő figyelmet. Ez elzárta a főütőeret, majd kialakult egy trombózis. Ezután elkezdett lilulni, zöldülni a lábam, majd egy hétre rá amputálták.

- Mint gyerek ezt hogyan élted meg?

- Az volt a szerencsém, hogy nem vettem túl komolyan. Annyira nem, hogy egy lábbal még fociztam is. A strandfoci kiskapujában a mankóval kiválóan tudok védeni, sőt arról elrugaszkodva lábammal még el is rúgom a labdát. Ezen kívül még úszom is. Ami a legtöbbet segített, a legjobban elterelte a figyelmem a problémáról, az a zene volt.

- Hogyan indultál el ezen a pályán, kikkel kerültél közelebbi ismeretségbe?
- Mivel kőbányai vagyok, az ottani zenészeket ismertem meg először. A kezdeti formáció után - Sztár, Napsugár, Wanderers - az első komolyabb zenekarom a Syrius volt. Aztán többször felléptem a P. Mobillal és a Minivel, majd jött a Hobo Blues Band, majd a Deák Bill Blues Band. A Kormoránnal is kiadtam két lemezt. Az első két komolyabb zenész, akivel barátságba kerültem, Lakatos Bögöly Béla és Orszáczky Miklós volt, akik lejártak hozzánk a Pongrác útra a Syrius koncertjeire, mi meg hozzájuk. Később nagyon sok zenészbarátom lett a rock, a blues és a jazz területén. Ezen kívül az István, a király óta folyamatosan fellépek a színházakban is. Legutóbb például a Mária evangéliumában játszottam a szerecsenkirályt. Sok színésszel és operaénekessel is jó viszonyba kerültem. Kiemelni senkit sem akarok, mert mindnyájukkal nagyon jóban vagyok, és rengeteg nevet tudnék említeni.

- A mostani zenekarodban is több tagcsere történt az utóbbi években, és a korábbi formációknál is hasonló volt a helyzet. Mi az oka ezeknek a személyi változásoknak, miért vált szét az utatok, például Hobóval?
- A világon mindenhol gyakori a blues-zenében a vérfrissítés, többek között John Mayallnál,

a blues nagy öregénél is már egész zenészgenerációk nevelődtek ki, majd kezdték el önálló életüket saját zenekaraikban. Mindez ránk is jellemző, de nem kell elhallgatni, hogy sokszor emberi és anyagi okok is közrejátszanak a tagcserékben. Az ezelőtti felállásunk két évig volt állandó, most visszajöttek a régi tagok, és úgy néz ki, rendezni tudjuk a dolgainkat. A Hobo Blues Bandben is voltak hasonló problémák, sok embert kirúgtak az évek során, én viszont eljöttem onnan. Mostanra ezek az ellentétek is rendeződtek. Olyannyira jónak mondható Hobóval a viszonyunk, hogy hosszú évek után újra egy közös lemez kiadását tervezzük. Erről egyelőre csak annyit tudok mondani, hogy Hobó már írja a szövegeket.

- Tavaly kijött az új lemezed, a Bort, bluest, békességet. Nem sokan ismerik, és akik igen, azok sem tudnak róla szinte semmi háttérinfót.
- Rejtély számomra, ami ma Magyarországon a könnyűzenében zajlik. Rengeteg jó rock-, blues- és jazz-zenei produkció marad szinte teljesen ismeretlen, mert nem kapnak promóciót. A médián keresztül a "zenei divatcsinálók" befolyásolják a saját anyagi érdekeik szerint a közízlést, a számukra kevésbé jövedelmező produkciók cenzúrázásával. Az albumomra például a magyar jazz- és rockzene krémje játszotta fel az anyagot. Nem kisebb nevek működtek közre, mint a világszerte elismert Szakcsi Lakatos Béla és Babos Gyula. Ott volt még Orlai Gergő, Póka Egon, Tornóczky Feri, aki egy nagyon tehetséges fiatal gitáros, vagy ott volt a Kovács Fekete Kornél, akit jelenleg a legjobb magyar trombitásként tartanak számon. A kritikusok azt mondják, ez az anyag az utóbbi tíz év legjobb hazai blues-lemeze. Halál ciki, hogy a saját anyagomat dicsérem, de nem mondanám, ha nem lennének mások ilyen véleménnyel róla.

- Ha már ilyen jól sikerült az új anyag, miért nem játsszátok gyakrabban a koncertjeiteken, hogy legalább ott eljusson a közönséghez?
- A mostani miskolci koncerten is játszottunk róla néhány számot, Az öreg Billy rock and roll bandája, a Falun volna jó és a Ha megérint a blues, ahogy láttam, különösen tetszett a közönségnek. Nem akarjuk azonban, hogy teljesen más repertoárral koncertezzünk, fokozatosan szeretnénk megismertetni az új anyagot. Remélem, a közönség vevő lesz rá és ismét eljön az az idő, amikor az élő zenei koncertekre nagy tömegek látogatnak majd el. Nemcsak a technozenei és az egyéb nyálzenei rendezvények lesznek telt házasak.

Lac.


Madam Ymola - Madam Killer 1G Records - 2000

Újabb egyéni színfolttal gazdagodott kis hazánk popipara. Ezen a kiváló albumon nemcsak a szerzők hatalmas mesterségbeli tudásáról győződhetünk meg, hanem egy új tehetség csodálatosan képzett hangjában is gyönyörködhetünk.

Bárcsak ezt írhatnám.

Ebben a lemezben mindössze egyetlen csodálnivaló akad, hogy felvállalta egy kiadó. Igencsak meglepődtem, hogy a FreshFabrik, Hyperkarma és más igényes produkciókat jegyző magyar Warner ilyen termékhez adja a nevét. A Madam, Mc Ducky nyomába eredve a magyar gengszterpop népes táborát erősíti. Erősen feminista töltetű szövegei kivétel nélkül az obszcenitás untig ismert frázisait vonultatják fel. Tucatjával süvítenek el fülünk mellett a b*zdmegek, f*szok, és egyéb, a számtalan repetíciónak köszönhetően hatástalanná váló provokatív kifejezések. Röviden összefoglalva: Madam Ymola "lírája" az Action, Gangsztáék,

Dopeman és Mc Ducky polgárpukkasztásnak szánt, azonban komédiába illő szövegeit idézik.

A zenével alapvetően nincsenek nagy problémák. A kellemes funkytól a hip-hopon át egészen egy Action-feldolgozásig terjed a repertoár. Igaz, ez kétségkívül jellegtelenségről árulkodik, de legalább nem zavaró.

A művésznő zenei kvalitásaival azonban már komoly gondok vannak. Az agresszív rappelős tételek még csak-csak fekszenek, azonban a harmóniáknál rögtön elerőtlenedik és kórusra támaszkodik Madam Ymola. A rockosabb témáknál pedig leginkább rikoltozáshoz hasonlít szólóénekesünk nyers orgánuma.

Az, hogy mi lesz a lemez sorsa, természetesen úgyis a hallgató dönti el, az mindenesetre biztos, hogy ezt az anyagot csak kabarékazetták helyettesítésére ajánlanám.

Plusz 10%, mivel a borítón profi fotók találhatók. www.1grecords.hu

HedvigSukar