Kis hazánk egyik legjobb és legnagyobb kulturális, művészeti fesztiválja minden eddiginél nagyobb figyelmet kapott a sajtóban, rádióban vagy a televízióban. A MERt sem mehet el szó nélkül egy ilyen jelentős eseménysorozat mellett. Kiküldött tudósítónk a fesztivál első napjaiban látogatta végig a győri helyszíneket.

A Mediawave-et tíz évvel ezelőtt indították útjára lelkes művész, művészetpártoló fiatalok. Egyéni elképzeléseik szerint alakították ki a fesztivál arculatát, amelyben a legjelentősebb szerepet a filmes versenyprogram, valamint a gazdag koncertsorozat teszi ki. Elképzelésük szerint az itt fellépők és a bemutatandó alkotások, a "hivatalos művészeten" kívül helyezkednek el. Ezt az alkotói hitvallást ők párhuzamos művészetnek nevezték el, az orosz underground-ból kölcsönvett kifejezéssel, amit a könnyebb érthetőség kedvéért nevezhetjük alternatív vagy független kultúrának is.

A Győr városán kívüli helyszínek már az elmúlt években is fontos szerepet töltöttek be, az idei fesztiválon számuk még tovább bővült. Így a fesztiválközponton kívül Kapuváron, Dunaszerdahelyen, Kittsee-n és Nickelsdorf- ban zajlotak az események.

Csak ajánlani tudom mindenkinek az Észak-Dunántúl fővárosát. Csodálatosan felújított barokk belvárosa, számtalan múzeuma és parkja, hangulatos sikátorai, várnegyede és persze főleg kávézói rabul ejtik a látogatót. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy rengeteg a turista, és szinte minden pillanatban idegen szó üti meg a fülünket.


A fesztivál győri rendezvényei április 28-án kezdődtek a művészetek szentélyében, vagyis a kissé romos, kissé kopott helybéli zsinagógában. Hogy mennyire fontos a hely szelleme, az csak a belépés pillanatában válik nyilvánvalóvá. Elsötétített ablakok, héber feliratok, romos, évszázados élményeket és évezredes kultúrát idéző falak. Azt hiszem nyugodtan mondhatjuk: a tökéletes helyszín.


Este hét után nem sokkal színpadra lépett első művészünk, Big Lucky Carter. Azt hiszem, csak nagyon kevesen adhatnak elő ősi bluesdallamokat ilyen hitelesen. A 81 éves, színes bőrű öregúr korát meghazudtoló fizikai és szellemi frissességről tett tanú-bizonyságot a zsinagóga színpadán. Big Lucky Levester néven született a Mississippi menti Weir városka egyik farmer családjában. A zene szeretete már gyermekkorában megfertőzte, azonban első igazi fellépései unokatestvérével, Prince Gabbe- el kezdődtek, Memphis-ben. Első szólólemezét 1968-ban adta ki, már Big Lucky Carter néven. Azóta is Memphisben él és dolgozik.

Mr. Carter olyan átéléssel, olyan laza tökéletességgel avatta be a közönséget, ami egyfelől a hosszú évek tapasztalatának gyümölcse, másrészt minden tehetséges előadó sajátja, igaz, változó mértékben. Improvizációkban bővelkedő produkciója elvarázsolt, akár csak a "dirty south" kultúrköréből származó színes és fantasztikus szövegvilága. Egy szál klasszikus Fender gitárjával olyan emberközelinek, szeretetre és csodálatraméltónak tűnt ez az idős úriember, hogy hevesen dobogott a szívem amikor görbebotjára támaszkodva lebotorkált a színpadról.

Lantos Zoltán

Következő előadónk Lantos Zoltán és zenekara volt. Lantos 1962-ben született és zeneakadémiai tanulmányai után Indiában mélyült el a keleti zenei rendszerekben. Tíz év távollét után, 1994- ben tért haza és alapított különböző formációkat. Legutóbbi CD-je a Fonónál jelent meg, Mirrorworld címen.

A Lantos Quartet zenéjére természetesen igen nagy hatással volt az ázsiai, főleg az indiai zenevilág. Fantasztikus utazás vette hát kezdetét, amelyben engem először Horváth Kornél perkajátéka nyűgözött le, olyannyira belemerültem az éppen udu-n, korsó formájú afrikai ütősön játszó varázslatos virtuozitású kezekbe, hogy szinte teljesen elfeledkeztem a quartet többi tagjáról. A zenekar vezetője és motorja, Lantos klasszikus hegedűjén kívül egy speciális design-nal is fellépett, az 5+16 húros hegedűt Ricardo Margarit tervezte. Játéka a székhez tapasztott, a lábam olyan vészesen mozgásba lendült, hogy a széksor felborulásával fenyegetett, teljesen magával sodort a muzsika ritmikája, és az általam olyan forrón szeretett rága és tála hagyománya, vagyis az indiai dallamszerkesztési módszer. Lantos számos izgalmas effekttel dúsította hangzását, akárcsak Juhász Gábor gitáros, aki rack-jének segítségével fantasztikus hangokat csalt elő nagytestű jazzgitárjából.

A quartet után Namgyal Lhamo, a Gang Chenpa együttes énekesnőjének szólókoncertje következett. A tibeti származású hölgy évtizedek óta teljesíti küldetését, a tradicionális tibeti zene bemutatását és népszerűsítését a nyugati világban. Tehetségét már fiatal korában a dharamsala-i emigráns tibeti közösségben ismerték föl. Hangszerével, a dragnen-nek nevezett tibeti lanttal mesterien bánik. Virtuóz, torokban képzett énekhangjával elvarázsolja az európai zenei rendszerhez szokott fület. Előadásmódjának varázsát selymes mosolya és csodálatos népviselete csak tovább fokozta.

Az estét Balogh Kálmán és zenekara zárta, akik úgy fél egy körül csaptak a húrok közé. Az egyébként miskolci születésű Balogh talpraesett cimbalombűvészként és nagyszerű zenekarvezetőként mutatkozott be a közönség előtt. Zenéjükben a legslágeresebb nótatémáktól a tört ritmusú tekerésig minden fellelhető. Hipersebességű cimbalomszólóból lazán, és teljes hozzáértéssel váltottak át balladába, a néző, jelen esetben jómagam, csak kapkodtam a fejem, és teljes erőbedobással próbáltam azonosítani az aktuális dallam eredetét.

Fantasztikusan indult hát az idei Mediawave. A koncertek után sörrel a kezemben bóklásztam a Rába partján, és azon gondolkodtam, kissé gőzös aggyal, vajon hogyan fogom elmondani nektek ezt az álmot. Remélem, többé-kevésbé jól helytálltam. A folytatás a következő számban.

HedvigSukar