A legfontosabb jó tanács, amit mindenki megfogadhat, aki éppen állást keres: a pióca-krokodil magatartás, lerázhatatlanság és önbizalom. Ha már elküldted az anyagodat egy céghez, legyél rámenôs. Hívd ôket addig, amíg nem mondanak valamit, ne hagyd, hogy egy irattárban vagy a kukában kössön ki az anyagod, ha pedig interjúra mész, ne legyél álszerény, mondd el az öszszes jó tulajdonságodat. Pintér Zsolt karrierszakértôvel beszélgettünk.

- Mit takar ez a szó, hogy fejvadász, és Ön szerint mitôl jobb egy munkavállalónak, illetve munkáltatónak, ha egy fejvadász céghez fordul?
Ma Magyarországon bárkit, aki emberi erôforrással dolgozik, fejvadásznak titulálnak. Azt szoktam mondani, hogy mindenki, aki a humán területtel foglalkozik, az személyzeti tanácsadó. Egy személyzeti tanácsadó vagy fejvadász soha nem embernek keres állást, hanem fordítva, akkor jelez a munkavállalónak, ha rászabott állásajánlatot kapott egy munkáltatótól.
A fejvadászat közép- és felsô vezetôk személyes, direkt megkeresésen alapuló elcsábításos felkutatása: az illetô ül a helyén, nem motivált abban, hogy változtasson. Egyes felfogás szerint mi, fejvadászok kárt okozunk az üzleti társadalomnak, amikor egy kulcsembert kimozdítunk az addigi helyérôl. A munkavállalónak az az érdeke, hogy minden olyan céghez, vállalkozáshoz, amely emberierôforrás-közvetítéssel foglalkozik, elmenjen.

- Miért jó egy friss diplomásnak, illetve a munkáltatónak, ha fejvadász céghez fordul?
Egy fiatalnak semmi veszteni valója sincs. Minden fejvadász cégnek van egy "alacsonyabb szinten" működô cége is, három-öt éven belül pedig, megfelelô nyelvtudással már a hajdan friss diplomás is középvezetô lehet. Az sem elvetendô, ha például kezdôként beadom az önéletrajzomat egy fejvadász céghez, és bekerülök az adatbankba, lehet, hogy két évig nem történik semmi sem, de késôbb esetleg épp engem keresnek meg egy munkalehetôséggel.
A munkáltató elônye, ha fejvadász céghez fordul, abban áll, hogy mi nem azokat keressük meg, akik mozogni akarnak a munkaerôpiacon, hanem aki erre a területre a legmegfelelôbb, aki értelmesen menedzseli a karrierjét.

- Mennyire fontos a munkaadóknak a többéves gyakorlat?
Jó tanács: tessék elkezdeni a fôiskola, egyetem alatt dolgozni, legyen egy pár éves szakmai gyakorlata, ez alatt nemcsak állásgyakorlatot értek,

hanem bármilyen más gyakorlatot is, tehát pincér, újságkihordó és más szokásos diákmunkák. Járhat az illetô a legjobb-legnevesebb amerikai vagy angliai egyetemek bármelyikébe, nem lesz állásajánlata kellô tapasztalat nélkül.

- Mik a tapasztalatai, mennyire követi az egyetemi képzés a munkaadók változó követelményeit, mennyire tudja felvenni a versenyt egy "vidéki" egyetem a budapestiekkel?
Nem vettem észre különbséget a Budapesten, illetve vidéken végzettek lehetôségei között. Persze az már kialakult szokás, hogy egy adott munkakörbe igazán szívesen csak két-három adott intézménybôl keresnek új munkatársat. A Miskolci Egyetemrôl abszolút jó az általános vélemény, habár még él a tudat, hogy nehézipari, műszaki egyetemrôl van szó.

- Összességében mit javasol, mit tegyen egy egyetemista - függetlenül attól, hogy milyen karra vagy egyetemre jár -, hogy jobban "elkeljen a piacon"?
Elsôsorban tanuljon meg rendesen beszélni, ill. kommunikálni, ha kérdezik a véleményét, tudjon értelmesen megszólalni. Ez a képesség mindenkinél fejleszthetô. Legyenek konkrét elképzelései, ne tántorodjon meg az esetlegesen felmerülô problémáktól. Nem szabad meggondolatlanul dönteni, de egy lehetôségen sokat töprengeni sem. Rendkívül fontos, hogy a korábban elküldött önéletrajzot folyamatosan frissítse.

Szöveg: Schmidt Réka, Petô Orsolya