I. Ahogyan kezdődött…

1 zenepalota ff

M
iskolc város első zeneiskoláját annak felismerése hozta létre, hogy a magán-zeneoktatás nem pótolhatja az intézményes képzést.
A történeti áttekintéshez a XIX. sz. végére kell visszamennünk.
 
1897. A magán zenetanítás növekvő arányai arra késztették Klima Mihály zenetanárt, hogy „Miskolczi Zeneakadémia (Conservatorium)” cím alatt egy magánzeneiskolát létesítsen. Szeptember hónapban a Széchenyi-utca (akkori) 57. sz. ház emeletén kezdte el a tanítást. Rövidesen a százat is meghaladó növendékekből ének- és zenekart állított össze, s hangversenyeket rendezett.A vállalkozás tehát sikerült, mely tény mutatta, hogy égetően szükség volt már Miskolcon zeneiskolára.1898-ban a Miskolczi Conservatorium segélyt kért a várostól. Pénz helyett helyiséget szavazott meg a közgyűlés a Conservatóriumnak. Ez évben vette meg a város a Ref. Egyháztól a Ref. Főgimnázium épületét (Papszer 1. sz.). Az épület egy részét a Városi Női Ipariskola kapta meg, a másik részét – egyelőre 3 évre – átengedte a közgyűlés a Conservatoriumnak. Két kikötésük volt: az egyik, hogy a polgármester elnöklésével conservatoriumi felügyelő bizottság fog az iskola felett felügyeletet gyakorolni; a másik, hogy 12 növendék ingyenes oktatásban részesül.Klíma Mihály másfél évi működés után olyan magatartást tanúsított a felügyelő bizottság tagjaival szemben, hogy minden érintkezést megszakítottak vele, s a helyiséget visszavették.Ezzel az iskola ügye megszakadt, s az események rámutattak arra, hogy az intézményt magának a városnak kell megszervezni és fenntartani.

Akkoriban Lányi Ernő zeneszerző – az egri székesegyház karnagya - a Miskolci Daláregylet vezető embereivel baráti összeköttetést tartott fenn. Sokan szerették volna őt áthozni Miskolcra. Soltész Nagy Kálmán - az akkori polgármester –lelkes szeretettel karolta fel azokat a törekvéseket, amelyek városunk kulturális életének fejlődését tűzték ki célul. A polgármesternek, - aki egyébként a Daláregylet elnöke is volt - szintén tetszett a gondolat: Lányit áthozni Egerből, s megnyerni Miskolcnak. Mindent elkövettek, hogy a városi zeneiskola gondolata valóra váljon.
 
1901. A város vezetői a zenei élet alapját akarják lerakni Miskolcon: „A város fejlődik, fejlődnie kell művészeti téren is.!” A közgyűlés kimondta, hogy a város fennhatósága alatt zeneiskolát létesít. Az iskola céljára szolgáló épületet a régi kórházi épületben jelölték meg (a régi Fáy-féle ház, a Minoriták templomával szemben). A júliusi közgyűlés megválasztotta az igazgatót Lányi Ernő személyében. A választás olyan emberre esett, aki nem csak képzettségével, hanem már akkor országos hírnevével is előre biztosíték volt a miskolci városi zeneiskola fejlődését és jövőjét illetően.
 
 
 Augusztus 14-én már „Városi Zeneiskola” felirat olvasható a régi kórházi épület homlokzatán.
 
 
 
 A tanítás október 01-én kezdődött meg. Hegedű tanári állásra Recht Sándort, a m. kir. operai zenekar tagját, Joachim József tanítványát hívta meg. A zongora tanári állást Gyöngyössy Ilona, Nemzeti Zenedét végzett zongora tanszakos segédtanárnő töltötte be. A tananyagot 8 évfolyamra osztották el. A legelső évben a növendékek száma 121 fő. A Zeneiskola és a Daláregylet között akkor nagyon bensőséges és szoros kapcsolat állt fenn. Az iskola tanárai állandóan szerepeltek a hangversenyeken és tevékenyen részt vettek a város zenei és kulturális életében. Az első évet tehát siker koronázta.
 
A második tanévben dr. Szentpáli István a felügyeleti bizottság elnöke, mivel ő lett a polgármester is. Nagyműveltségű és a művészetek iránt fogékony lelkű ember volt, aki mindig tanújelét adta annak, hogy támogatja az iskolaigazgatók művészi és pedagógiai törekvéseit.
 
1906-07-ben az iskolát nagy veszteség érte azzal, hogy Lányi Ernő elment Szabadkára az ottani városi zeneiskola vezetőjének. Hat éven át állott az iskola élén. Művészi tehetsége, a másokat magával ragadó lelkesedése önmagában pedagógiai érték és feltétlenül serkentő hatású erő volt mindazok számára, akik tőle tanultak. Azok a kedves szálak, melyek őt Miskolchoz és benne barátaihoz fűzték, zeneköltészetében is mélyreható nyomokat hagytak, s lelkéből fakadó érzéseit egy sereg itt született dal és zenemű örökíti meg.
 
 
1907. Az igazgatói teendőkkel Lányi távozása után Recht Sándort bízta meg a zenedei bizottság. Ebben az esztendőben költözött ki az iskola a régi kórházi épületből, amelyet azután le is bontottak. Innen kezdve pár éven át az egyes osztályok egymástól távol, külön lakásokban (a Hunyadi utca 1. sz. Mikuleczky-féle házban, a Városházával szemben négy szobában) voltak elhelyezve, ami természetesen az egységes tanítás és az áttekinthetőség rovására ment.  Ezen okok miatt nagyobb hangversenyt nem is rendezhettek.
 
Július 18-án Grosz Ernő kőnigsbergi zeneakadémiai tanárt választotta meg a felügyelőbizottság igazgatónak. Az ő igazgatósága alatt folyamodott a város az iskola továbbfejlődését biztosító államsegélyért. Az iskola eddigi tantervét át kellett alakítani az állami tantervhez hasonlóan. Mivel ez egyszerre természetesen nem volt keresztülvihető, 1907/08. évre átmeneti tantervet állított össze az igazgató. A zongora és a hegedű hangszeroktatáson kívül melléktárgyak voltak: a zeneelmélet, összhangzattan (2 osztályban), karének, zenetörténet (1908/9-től), szavalás és az olasz nyelv (1908/9-től). A budapesti zeneakadémiával az iskola ezentúl szoros kapcsolatot kíván teremteni azáltal, hogy mint előkészítő, a vizsgázni óhajtó növendékek kiképzését vállalja. Már ebben az évben a vizsgázottak között jeles eredménnyel Kovács Sarolta (Thurzó Nagy Lászlóné) is szerepel. Ettől kezdve minden évben több növendéket készít elő az iskola és vizsgáztatnak le tanáraik az akadémián. 1908 május 1-től kezdve a két különböző helyen működő iskolát a Hunyadi-utca 6. szám (ma is 6.) alatti épületben egyesítették. A városi közgyűlés foglalkozott egy kétemeletes épület tervével a régi kórházépület telkén. Az építkezésből azonban akkor nem lett semmi. A terv nem felelt meg a követelményeknek, a nagyterem sem lett volna jól használható az akusztika szempontjából.
Grosz Ernő igazgató az iskolai év végén lemondott az állásáról.
 
 
1909. október 1-én Szent-Gály Gyulát nevezte ki a bizottság az igazgatói állás betöltésére. Az új igazgató előtt sok nehéz feladat állt. Szent-Gály nemcsak jó zeneszerző, de jó adminisztrátor és szervező erő is volt. Első teendője a két üresedésben levő állás betöltésével a tanítás folyamatát biztosítani. A zongoratanszékre Halmay Irmát, a hegedűre Loschdorfer Nándort választották meg. Javaslatot tett az újonnan építendő iskolára nézve. Decemberben összeállítja a tanári karral együtt a tananyagot. A zongora és hegedű tanszék két tanfolyamra oszlik, ú.m.: négyéves alsó és hatéves középfokozatra. A magánének tanszak ötéves.
 
Szent-Gály Gyula 1910 február 7-én mutatkozott be a Közművelődési Egyesület hangversenyén Miskolc közönségének. Az egyesület igyekezett az iskola működését támogatni, s viszonzásul tanárait megnyerni a városi zenei élet színvonalának emeléséhez. Szent-Gály az egyesület keretében fejtette ki iskolán kívüli működését. Karnagya lett az egyesületi zenekarnak. A helyiség kérdése égető kérdéssé vált. 1911. év őszén költözhettek át a Deák utca 1. sz.(a színház mellett) házba, ahol hét tanterem, egy irodahelyiség és igazgatói lakás állt a rendelkezésükre. Itt folyt a tanítás 1911 szeptemberétől 1926 őszéig. Ebben az időben összegyűjtik az iskola Liszt Ferenc-alapját, melyből a tehetségesebb növendékek továbbképzését óhajtják elősegíteni.
 
A városi közgyűlés 1913 szeptemberétől kezdve a két hegedű tanszakra Koller Ferencet és Rákos Arnoldot választotta meg. Mindketten Hubay Jenő  tanítványai voltak. Az igazgató 1912 év őszén Németországban nagyobb utazást tett, s a városok zenei intézményeit tanulmányozta. A háború alatt az iskolára is szomorú idők következtek. Kórház lett az iskolák termeiből. A tanárok közül Haydú István hadi szolgálatra vonult be. Mindennek dacára az iskola munkateljesítménye nagy és eredményes volt. Csak egy példát említsünk, a karénektanfolyam s a vonós tanszakok fejlődése folytán sikerült Haydn Teremtés oratóriumából jelentős részleteket bemutatni az évzáró hangversenyen. A vizsgákon kívül nyilvános előadást nem rendezhetett az iskola. Nem volt terem, s a szénhiány már akkor kezdte éreztetni szomorú és minden téli munkát meggátló hatását. A tanárok és a növendékek egyaránt részt kértek és részt vettek a hadijótékonyság gyakorlásában. Koller Ferenc ebben a tanévben töltötte be tanári működésének huszadik esztendejét. Tisztelői és barátai 1000 koronás alapítványt létesítettek, melynek kamatait a jeles előmenetelű növendékek jutalmazására fordították. Tanítványai díszes babérkoszorúval lepték meg. Nagyfontosságú és jelentős intézkedés volt az iskolai tanterv  és tananyag egyeztetése a zeneakadémia tantervével és tananyagával.
 
1918. szeptember 1-től Hollóssy Kornél zeneszerzőt és orgonaművészt választotta meg tanárnak a város, aki azonban állását a forradalom miatt csak 1919 január 1-én foglalhatta el. Szent-Gály ekkor már súlyos beteg volt. 1919 aug. 13-án a Tanács az igazgatói teendők végzésére helyettesül Koller Ferencet bízta meg, míg a tanulmányi ügyek vezetésére Rákos Arnoldot jelölte ki. Szent-Gály halála után teljes igazgatói jogkörrel Koller Ferencet ruházták fel. Szent-Gály Gyulának sokat köszönhet Miskolc zeneiskolája: művészeti, pedagógiai és igazgatási szempontokból. Rendszeres, mélyreható komoly munkával szerezte meg a közmegbecsülést. 1919. szeptember havában Koller Ferenc h. igazgató zenekari osztályt létesített. Ebből alakult ki a Filharmóniai Társaság.
 

1920. március 5-én a városi közgyűlés az igazgatói székbe KollerFerencet választotta meg, aki a háború után újjászülető Magyarország talpraállításának fájdalmasan nehéz éveiben körültekintő bölcsességgel és kitartó lelkesedéssel irányítja az iskola életét. Az igazgató már ebben az évben javaslatot tett egy új zeneiskolai épület emelésére. Lehetetlen állapot, hogy az oktatás három helyre (egy osztály a női kereskedelmi iskolába, egy  a reáliskolába, egy pedig áll. fiú felsőkereskedelmi iskolába) osztva működjön. Azt azonban senki nem merte még gondolni sem, hogy a háború után, a nyomasztó gazdasági viszonyok mellett egy új épület emelésének terve megvalósuljon. A jelenlegi igazgató azonban gondolt erre és volt ereje is hozzá.
1922 novemberében dr. Hodobay Sándor lett Miskolc polgármestere, aki a háború és a forradalmak után Miskolc „életre keltését” vállalta, s ígéretet tett a zeneiskola felépítésére.
 
Az iskola rövid idő alatt vissza tudott térni a rendszeres és eredményes tanítás békebeli színvonalára. Nagy súlyt helyeztek a szülőkkel való érintkezésre, ezért Koller igazgató egy leckekönyvet szerkesztett, amely magában foglalta a növendékek kötelességeit, az iskolai fegyelmi szabályzatot, a dicsérő vagy intőlapokat, az óráról-órára feladott leckék jegyzékét s az Értesítőt. E leckekönyvet a szülőknek minden hó végén alá kellett írniuk és így mindenről pontosan tájékoztatva voltak.
 
 
 
 
 

 
A legnagyobb esemény a 25. jubileumi év végén – 1927-ben - az új zeneiskola, a Zenepalotaépületének létesítése volt. Megnyitó ünnepi hangverseny: 1927. december 17-én. 



Hodobay Sándor dr. polgármester érdeme, hogy díszes hajlékot emeltetett a zeneiskola s a városi női f. kereskedelmi iskola számára, s ezzel biztosította mindkét tanintézet jövőbeli fejlődését. Walder Gyula finom ízlésű tervezésében, pompás barokk stílusú palotában adott hajlékot az iskolának. Kapui megnyíltak a zenetanítás, a művészi kultúra, a tudás, a szépet és nemeset szomjúhozók számára.
 
 
Az ünnepélyes felavatás napján a Miskolc városi Zeneiskola elnevezést megváltoztatták Miskolc Városi Hubay Jenő Zeneiskola névre. A tárgyalt időszakban Hubay Jenőt nemcsak mint utolérhetetlen hegedűst és kiváló pedagógust tartották számon, hanem sokan zeneszerzői zsenialitását is Bartók és Kodály fölé emelték. A Zenei Lexikon 1935-ös kiadása hosszan méltatja zsenijét. Az 1965-ös kiadásban ez áll: „A Hubay-iskola fogalommá vált a világban.” Ebben az időben a Hubay kultusz Miskolcon jobban érvényesült, mint másutt.
1928. Az ünnepségek elmúltával a szép, új épületben kitűnő körülmények között – bár a gazdasági válság miatt – kevesebb létszámmal folyhatott a tanítás. Az ország 15 vidéki városa közül Miskolc zeneiskolája volt a legnagyobb, tanár és növendék létszámban a legnépesebb.
 
 
 
1937-ben Koller Ferenc nyugalomba vonult. A Városi Törvényhatóság Közgyűlése a legnagyobb dicséret és elismerés hangján emlékezett meg munkásságáról. Az ő érdeme, hogy a városi zeneiskola a városunk büszkesége lett. A zeneiskolát mindig Hubay Jenő szellemében vezette, felismerve azt a kultúrhivatást, amit az ő örökbecsű művészete a zenekultúra terén jelent. Helyét Rákos Arnold, az addigi helyettes igazgató foglalta el. A zeneiskola a II. világháborúig több mint 10 000 növendéket tanított és nevelt a zene szeretetére és szolgálatára. Ebből mintegy 1100 tandíjmentességet élvezett. Országos hírt szerzett Fasang Árpád és Venetiáner (Vándor) Sándor, nemzetközit Zöldy Sándor.
 

Elérhetőségek

  3515, Miskolc-Egyetemváros, Pf.1, 
  0646/343-800
  0646/343-800
  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Hol található az Intézet?

hungary map

 

Galéria

Warning: fopen(/home/web/bbziweb/public_html/images//bonckoc5b7eafa43d024e3a2fe46882dbefb96.rss): failed to open stream: Permission denied in /home/web/bbziweb/public_html/plugins/content/plgBonckoLen/plgBonckoLen.php on line 646 File /home/web/bbziweb/public_html/images//bonckoc5b7eafa43d024e3a2fe46882dbefb96.rss creation error Warning: fwrite() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/web/bbziweb/public_html/plugins/content/plgBonckoLen/plgBonckoLen.php on line 650 Warning: fclose() expects parameter 1 to be resource, boolean given in /home/web/bbziweb/public_html/plugins/content/plgBonckoLen/plgBonckoLen.php on line 651


Megnyitás

Tervezte: Péterváry Ádám

© 2010 Joomlaxtc.com / Monev Software LLC. All Rights Reserved.
Disclaimer: The demo content provided with this template is for demonstration purposes only. All images and content (C) the original authors.