Népszava Napilap - Publicisztika

2004.12.22

 

 

Bátor tettekre várva

 

 

Az újra és újra felbukkanó ügynöktörténetet 15 évvel a rendszerváltás után épp ideje volna lezárni. A korábbi hasonló kezdeményezésekkel szembeni egyházi ellenállás önmagában arra utal, hogy az egyházakban viszonylag sok ügynöke lehetett a III/III-as ügyosztálynak, ellentétben például Veres András püspök vélekedésével, mondván, számuk nem lehetett jelentős, szerinte az egyházak átvilágítása különben is alkotmányellenes ötlet, beavatkozás az egyházak autonómiájába.

A Fidesz 2000-ben az alkotmánnyal illetve az egyházi autonómiával ellentétesnek minősítette az egyházi ügynökök és tevékenységük megismerhetőségét.

Nem véletlenül, hiszen utóbbiak kérdése szoros összefüggésben van az állam-egyház viszony megítélésével. A konzervatívok és a történelmi egyházak velük szövetséges vezető körei attól félnek, hogy ha nyilvánosságra kerülnek a felekezetekből a BM-be tartó jelentések, mindez kikezdheti az erkölcsi tőkét, melyet az egyházaknak a kommunista rendszer általi üldözöttségéből kovácsolnak. Még 1991-ben a Fidesz által szervezett konferencia résztvevői egész másként vélekedtek: "Országunk és egyházaink erkölcsi igazságtétele követeli meg, hogy ne csak az ártatlanul üldözöttek rehabilitációja mondassék ki, hanem szembesüljünk az egyház közelmúltjával is." Az ügynöklisták nyilvánosságát az egyházak valódi érdekének nevezték, kifejezték reménységüket, hogy "a politikai rendszerváltást szívet- és jellemet megérintő erkölcsi megújulás is követi". Hát nem követte - azóta sem. Mint ahogy ma is kínosan aktuális az iratok megismerhetősége melletti további érvük, miszerint az anyagokhoz "elmarasztalólag érintettek személyiségi jogainak tiszteletben tartása mellett a tudományos kutatás is hozzájuthasson a történeti igazság feltárása céljából".

Az egyházakban tevékenykedő ügynökök ezúttal semmiképp sem maradhatnak ki az állambiztonsági szolgálatok iratainak megismerhetőségéből. Hangsúlyozzuk, nem azért, hogy az ügynökök nagy számán, a jelentéseikben foglaltakon a szenzációra éhes közvélemény csámcsoghasson, a "minden csoda…" igazsága alapján amúgy sem tenné ezt sokáig. Hanem arról van szó, hogy a letűnt rendszer történelméhez az ő tevékenységük is ugyanúgy hozzátartozik, mint ahogy az egyházak részei a társadalomnak. (Ez utóbbi tényt nemcsak költségvetési támogatások indoklásakor kellene hangoztatni.) Focista, rockzenész, színikritikus, jobboldali politikus apukája - saját közegükben kifejtett tevékenységük korfestő adalékai a diktatúra működésének, ugyanez a helyzet az egyházakkal is. Attól egyébként, hogy a jelentéseket írogatók - mint sokan mondják - inkább áldozatai, mint szekértolói voltak a rendszernek, nem jelentheti, hogy tevékenységüknek ismeretlennek is kell maradnia. Tény, hogy egyházi személyek könnyen zsarolhatóvá váltak, a protestánsok például családjuk, a katolikusok az ennek hiányából következő gyengeségeik miatt stb. De vegyünk figyelembe két körülményt. Egyrészt az eddig nyilvánosságra került ügynökügyek mindegyik alanya arra hivatkozott, hogy kényszer hatására írta alá beszervezési nyilatkozatát, nem lesz ez másként később sem, motivációjuk tisztázása - ha fontos egyáltalán - nem politikusi, hanem történészi feladat. A kényszer-ügynökök mellett soraikban is lehettek meggyőződésesek vagy épp elvtelen karrieristák, ami persze rombolhatja az egyházak önnön erkölcsiségébe vetett hitét - viszont megfelel az igazságnak. Másrészt az eltelt évek után különösen fontos, hogy tudatosítsuk: nem aktuálpolitikai, hanem történelmi kérdésről van szó. (A tudatosítást nehezíti, hogy a politikusok előszeretettel keresnek, találnak és mutogatnak kompromittált személyeket riválisaik soraiban. Gondoljunk csak a D-209-es történetre, és arra, hogy nem volt egy jobboldali politikus vagy egyházi személy sem, amely elítélte volna a Magyar Nemzetet Medgyessy Péter érintettségének nyilvánosságra hozataláért…) Ahogy a Kádár-érában ügynöknek lenni lehetett kényszer, ma önmagában még nem dicsőség, ha valaki nem volt beszervezve. A vallási szférában például az 1970-80-as évekre az állampárt - szövetségi politikájának működéséből következően - nemcsak BM-ügynökök, hanem legálisabb csatornák útján is megtudhatta, mi folyik az egyházakban.

Az ügynöklisták nyilvánosságának megteremtésére, az egyháziak átvilágíthatóságára az időpont nagyon is megfelelő. Elég sok idő telt el a rendszerváltás óta, a jórészt végbement generációváltásra tekintettel indokolatlan az egykori ügynökök mai pozíciójának hivatalos megkérdőjelezése. Ugyanakkor nem szabad eljátszani azt az esélyt sem, hogy a rendszerváltásból kilépő politikai elit még épp saját maga lezárhatja a diktatúra korszakát. Nem kellene ennek gyorsan kopó dicsőségét későbbre hagyni. Ami pedig az egyháziakat illeti, ha baloldali, liberális politikusok és közírók nyilvánosságot szorgalmazó érveit nem is veszik figyelembe, érdemes II. János Pál pápa kijelentésére tekintettel lenniük: "A tegnap bukásának a beismerése a hűség és a bátorság tette." Az elmúlt években a hazai egyházak nem vittek véghez efféle hűséges és bátor tetteket.

Fazekas Csaba

történész, egyetemi oktató

Fazekas Csaba