A DI törzstagjai

Az Irodalomtudományi Doktori Iskola valamennyi törzstagjának közös jellemzője a szövegtudományi-textológiai-filológiai hozzáértés és e megfontolásoknak életművükben való kamatoztatása. Részt vettek és vesznek kritikai szövegkiadásokban (Prof. Dr. Heltai János: David Pareus; Prof. Dr. Kecskeméti Gábor: 17. századi szónoklatok és klasszikus auktorfordítások; Prof. Dr. Szigeti Csaba: Rákóczi-eposz; Prof. Dr. Szigeti Jenő: 18. századi protestáns népi látomásirodalom ill. Márai korábban kiadatlan hangjátékszövegei, naplójegyzetei, levelei). Prof. Dr. Kecskeméti Gábor az MTA Textológiai Munkabizottságának elnöke, a Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS) párizsi szövegtudományi kutatóintézetében (Institut de Recherche et d’Histoire des Textes, Centre Félix Grat) francia–magyar együttműködésben készülő nemzetközi humanizmuskori szövegtörténeti adattár munkatársa. Prof. Dr. Heltai János a nemzetközi mezőnyben is mértékadó magyarországi retrospektív nemzeti bibliográfia vezető munkatársa (Régi Magyarországi Nyomtatványok). Prof. Dr. Kabdebó Lóránt a Szabó Lőrinc-életmű évtizedek óta legautentikusabb és szövegkiadási vállalkozásokat is irányító, legutóbb pedig az internetes kritikai kiadás alapjait megteremtő szakértője. Prof. Dr. Kemény Gábor az irodalomtudomány és a nyelvtudomány legszorosabb érintkezési területének, a stilisztikának a művelője. Krúdy Gyuláról szóló monográfiái (1974, 1975, 1991, 1993) az életmű alapvető fontosságú megközelítései közé tartoznak, de tanulmányai érdemi hozzászólást jelentettek Ady (1977), József Attila (1983, 2005), Kosztolányi (1986), Ottlik (1995), Márai (2000), Déry (2003), Cholnoky László (2006) munkásságához is. Legutóbb már a Nyugat íróira egészében kiterjesztett érvénnyel fejtette ki stílustörténeti megállapításait (2008). A nyelvi képek, a szóképek rendszerezésére és a bennük (főként a metaforában) megtestesülő jelentésátvitel leírására tipológiát állított fel, amelyet részint a stíluselemzés módszertani alapjának, részint a szépirodalmi közlés specifikumának meghatározására alkalmas keretnek tekint (1986, a legutóbbi monografikus összegzés: 2002). Munkássága azonban nem csak a modern irodalmi programban szervesül, ahol a hallgatók valamennyi felsorolt író műveinek elemzésével foglalkoznak. A szóképek jelentéselméletét illető kutatásainak markáns szövegtudományi, mindenekelőtt szöveginterpretációs vonatkozásai vannak, amelyek a klasszikus szövegtudományi módszertannak éppoly integráns részei, mint a hermeneutikai-szemantikai vonatkozásokra koncentráló program megfontolásainak. Prof. Dr. Szigeti Jenő annak a bibliai hermeneutikának a professzionalistája, amelynek szemléleti és módszertani alapelvei minden szöveginterpretációs eljárásrend legrégibb és legkidolgozottabb előképét és referenciális pontját jelentik. Prof. Dr. Szili József munkásságának azt a vonulatát érdemes ebben a vonatkozásban külön is megemlíteni, amely az irodalomfogalom ill. irodalomfogalmak történetének rendszerezésével kijelölte az ún. autonóm irodalom esztétikai megközelítésre alkalmas korpuszának kereteit, és ezáltal rámutatott szövegeknek olyan csoportjaira is, amelyeknek értésében az irodalomtörténetnek elsősorban más történeti diszciplínákkal van közös érdekeltsége, és közös érdekeltségük talán legmarkánsabb diszciplináris pozíciójában a klasszikus szövegtudomány módszerei és módszerelmélete állanak.

Megítélésünk szerint a DI törzstagjai épp az irodalomtudományi textológia műveléséhez legmegfelelőbb képzettségekkel és sokrétű szakmai tapasztalatokkal rendelkező szakemberek, akiknek egész szakmai életműve külön-külön is biztosíték a tudományszak autentikus művelésére és doktori szintű oktatására.