Dr. Mihály Ottó

alapító tanszékvezető

Mihály Ottó 1939 májusában született Miskolcon. Gyógypedagógiai és filozófiai tanulmányai után egyik megalapítója a mindmáig egyetlen akadémiai pedagógiai kutatóműhelynek, az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának (itt dolgozott ennek feloszlatásáig). Elsők közt volt magyar Humboldt-ösztöndíjas. Ezt követően létrehozója az országos Pedagógiai Intézet nemzetközileg is jelentős kutató-fejlesztő műhelyének, az Iskolafejlesztési Központnak, alapítója a "Neveléselmélet és Iskolakutatás" című folyóiratnak. "A polgári nevelés radikális alternatívái" valamint a "Fordulat és pedagógia" című tanulmányai, az "Iskola és pluralizmus" c. kötete meghatározó jelentőségű volt a demokratikus új Magyarország nevelésügyének, pedagógiai közgondolkodásának megalapozásában. Gyakorlati innovátori tevékenysége is ekkor teljesült ki.

Nevéhez fűződik a pécsi Nevelési Központ, illetve a szolnoki Varga Katalin Gimnázium kísérlete, részt vett a hazai Community Education megalapozásában. 1990-ben nevezték ki az új Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési Központja igazgatójának, majd az Intézet főigazgatója lett a NAT implementáció idején.

Alapító elnöke az Iskolafejlesztési Alapítványnak, a magyar rural education ifjúsági szervezetének. 1990-ben munkásságát a "Gyermekekért" díjjal ismerték el. Mihály Ottó meghatározó nevelésfilozófiai rendszert dolgozott ki, ő tekinthető a pedagógiai szakmában a hazai posztmodern gondolkodásmód meghonosítójának és kifejtőjének. Összefoglaló tanulmánykötete 60. születésnapjára jelent meg "Az emberi minőség esélyei" címmel. Fontos résztvevője a hazai oktatásügyi, oktatáspolitikai közéletnek, kutatói munkássága nemzetközileg is jelentős.

Mihály Ottó meghatározó tevékenységet fejtett ki a Miskolci Egyetemen meginduló bölcsészképzés létrehozásában, alapító tanszékvezetőként 10 éven keresztül, továbbá fontos szerepet játszott az elmaradott északkelet-magyarországi régió közoktatásfejlesztési innovációjában. Pedagógiai kutatóműhelyek létrehozója, tanítványok sokaságának nevelője. Rajta hagyta jelét az ezredforduló magyar oktatásán és nevelésügyén. 2004-ben egyetemi tanári habilitációt tett a Debreceni Egyetemen. 2004. június 30-án nyugdíjba vonult.