A BARNA ERDŐTALAJOK FŐTÍPUSA


 
VISSZA A KEZDŐLAPRA TALAJTÉRKÉP TALAJKÉPZŐ TÉNYEZŐK TALAJKÉPZŐ FOLYAMATOK TALAJSZINTEK OSZTÁLYOZÁS

 
Barna erdőtalajok

elterjedése
 

Területi kiterjedés: 34.6 %
 

Az ebben a főtípusban egyesített talajok az erdők és a fás növényállomány által teremtett mikroklíma, a fák által termelt és évenként földre jutó szerves anyag, valamint az ezt elbontó, főként gombás mikroflóra hatására jönnek létre. A mikrobiológiai folyamatok által megindított biológiai, kémiai és fizikai hatások a talajok kilúgzását, agyagosodását, elsavanyodását és szintekre tagolódását váltják ki.
 
 

A főtípus jellemző folyamatai.

Humuszosodás: A humuszosodás mértékét és mélységét az erdős vegetáció által évente termelt holt biomassza, vagyis elsősorban a felszínre hulló lombanyag határozza meg. Mivel az eredetileg is sok szerves savat tartalmazó erdei alomtakaró bontását nagyrészt a mikroszkopikus gombák végzik, ezért a termelt szerves anyag savanyú, ami az erdőtalajok erőteljes kilúgzását és savanyúságát okozza.

 A Barna erdőtalajok típusai:
Kilúgzás:A kilúgzás vagyis az oldható anyagok kimosódása a talajszintekből egyik legfontosabb folyamata az erdőtalajok képződésének. Előfeltétele az elegendő és nagy hányadában talajba jutó csapadék. Elősegíti a kilúgzást az erdei növénytakaró által termelt szerves anyag. A barna erdőtalajok lombos fái gyökérzetének jellege és elhelyezkedése segíti a lefelé áramló talajoldat mozgását, és ezáltal a kilúgzást és a felső szintek elsavanyodását. 

Agyagosodás: Az agyagosodás a másik meghatározó folyamata az erdőtalajok képződésének. Előfeltétele az agyagosodásnak az agyagásványok építőköveit tartalmazó ásványi összetétel, valamint a mállást elősegítő klimatikus jelleg és biológiai folyamatok. Következménye a kedvezőbb vízgazdálkodás és tápanyagmegkötés, mert az agyag sok vizet és tápanyagot képes tárolni. 

Agyagvándorlás: (lessivage). E folyamat során az agyagos rész elmozdul a mélység felé anélkül, hogy összetétele lényegesen megváltozna. Előfeltétele az agyagelmozdulást előidéző szerves és szervetlen anyagok képződése, legalább gyengén savanyú kémhatás és a kilúgzási szintből a felhalmozódási szint felé tartó állandó vízmozgás. Következménye a textúrdifferenciálódás, vagyis a felső szintek elszegényedése és az alattuk levők gazdagodása az agyagban.

Agyagszétesés: (podzolosodás). A szélsőségesen savanyú és durva szemcséjű vagy köves erdőtalajok esetében következik be az ásványok (agyagásványok) alkotóelemeikre való felbomlása : kovasavra, alumíniumra és vasra. A szétesés termékei közül a vas és az alumínium a helyéről elmozdul és a szervesanyaggal együtt a mélyebb rétegekben halmozódik fel. Következménye a feltalaj tápanyagokban való elszegényedése és további savanyodása.

Kovárványképződés: Homokos talajképző kőzeten, a felhalmozódási szint tagolódása útján jön létre, a feltalaj alatt vöröses-barnás csíkok formájában mutatkozik. Előfeltétele a gyengén savanyú vagy savanyú közegben az agyagelmozdulás, megfelelően nagy diffúziósebesség és oxidációs viszonyok. Következménye a homok talajok tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása.

Redukció(glejesedés): Az időszakos és helyi redukció oka a talajrétegek vízgazdálkodása közötti különbség hatására kialakuló levegőtlenség. Előfeltétele a nagy különbség a kilúgzási és a felhalmozódási szint vízáteresztő képessége között, aminek hatására nagyobb csapadék esetén víztorlódás keletkezik a két szint határán, és így időszakos talajvízréteg alakul ki a nedves évszakokban, mely nyárra eltűnik.

Savanyodás: A savanyúság származhat a talaj szerves és szervetlen alkotórészeitől , valamint a kilúgzásból. Következménye a tápanyagellátásban fellépő zavar, valamint a savanyúságra érzékeny növények károsodása, ill. elpusztulása.
 
 

Szelvényfelépítés: A bolygatatlan barna erdőtalajok szelvényfelépítésére az Ao, A, E, B (Bt), C (D), szintekre tagozódás jellemző, vagyis a sok lebomlatlan alomanyagot tartalmazó (Ao) szint alatt található az ásványi részekkel keveredett humuszos szint (A), amelyet általában a kilúgzott, világosabb (E) szint követ. Ez alatt található a felhalmozódási szint (B, Bt), amelyet alulról a talajképző kőzet, esetleg kemény kőzet határol. A szántóföldi művelés alatt álló erdőtalajok jellemző szelvényfelépítése: Ap, B (Bt) , B (Bt), C (D),
 
 

A Barna erdőtalajok típusai:
 

Karbonátmaradványos barna erdőtalajok
Az e típushoz tartozó talajok ott képződnek, ahol az erdőtalajokat kialakító kilúgzási folyamat gyengesége miatt a sok karbonátot tartalmazó talajképző kőzet szénsavas meszét nem képes teljességgel kioldani, vagy a talajképződés megindulása óta eltelt idő rövid volt a kilúgzás befejeződéséhez. Ennek következményeként a talajok savanyodása csak kismértékű, ugyanakkor a humuszosodás erősebb, mint általában a barna erdőtalajokban.
 


Csernozjom barna erdőtalajok
Az e típusú talajok szelvényében két folyamat nyomai dominálnak. Az egyik a kilúgzás, ami a talajtípust a barna erdőtalajokhoz kapcsolja és aminek a következménye a vasas agyagosodás, a másik az erőteljes humuszosodás, ami már a csernozjom talajok főtípusára jellemző. E talajok általában a barna erdőtalajok és a csernozjom talajok elterjedési területének határán találhatók.
A szelvény felépítésére jellemző az erőteljes, mélyen kialakult humuszos szint, mely gyakran a barna erdőtalaj felhalmozódási szintjébe is belenyúlik, elfedve annak színét és eredeti tulajdonságait. Az agyagtartalomban nincs különbség a kilúgzási és felhalmozódási szintek között. A humusz eloszlása a szelvényen belül megfelel a csernozjom talajokénak.


Csernozjom barna erdőtalaj, Mátraalja

Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)
Ide azokat a talajokat soroljuk, amelyekben a humuszosodás, valamint a kilúgzás folyamatához csak az erőteljes agyagosodás és a gyenge savanyodás járul. Ennek következményeként a kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtartalma között nincs lényeges különbség, ugyanakkor mindkét szint több agyagot tartalmaz, mint a talajképző kőzet. A barnaföldek A szintje általában 20-30 cm vastag, barnás, szerkezete morzsás vagy szemcsés, kémhatása gyengén savanyú vagy semleges. Átmenete az alatta levő felhalmozódási szint felé fokozatos, de rövid. Elterjedési területük általában a barna erdőtalajok és a csernozjomterületek szomszédsága.


Ramann-féle barna erdőtalaj, Gödöllő

Agyagbemosódásos barna erdőtalajok (ABET)
Ebbe a típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyekben a humuszosodás, a kilúgzás, az agyagosodás folyamatait az agyagos rész vándorlása és a közepes mértékű savanyodás kíséri. Felismerhetők a szintekre tagozódás, a kilúgzási szint fakó színe és a sötétebb, agyaghártyás felhalmozódási szint alapján. A felhalmozódási  és a kilúgzási szint agyagtartalmának hányadosa mindenkor meghaladja az 1,2 értéket, de legtöbb esetben 1,5-nél nagyobb. Igy az e típushoz tartozó talajok jól elhatárolhatók. Az agyagvándorlás (lessivage) a helyszínen a felhalmozódási szint szerkezeti elemein észlelhető sötétebb színű és viaszfényű agyaghártyákról ismerthető fel. Vízgazdálkodásuk kedvező, tápanyag-gazdálkodásuk általában közepes. 

                                                         Agyagbemosódásos barna erdőtalajok
                                                             Bükk                        Karád

Podzolos barna erdőtalajok 

Ebbe a típusba azokat a szelvényeket soroljuk, amelyek a humuszosodás, a kilúgzás, az erőteljes savanyodás, az agyagosodás, valamint az agyagbemosódás alapvető folyamata mellett a podzolosodás, vagyis az agyagos rész szétesésének és szelvényen belüli mozgásának jeleit is mutatják. A szétesés termékei közül a kovasav többnyire a felszín közelében marad, míg a vas és az alumínium a szerves anyaggal együtt a B szintbe vándorol és cementáló hatású vas-, valamint alumínium oxidhidrátok formájában felhalmozódik. Ennek következtében a vékony A szint alatti, egészen világos fakó színű, poros leveles szerkezetű E szint alatt élesen elkülönülő, rendszerint cementált, sötétszínű, barnás vagy rozsdavörös felhalmozódási szint található. 
A podzolos barna erdőtalajoknak mind vízgazdálkodásuk mind tápanyag-gazdálkodásuk kedvezőtlen.

                                                           Podzolos barna erdőtalaj, Dömös

Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok
Hazánk legsavanyúbb talajképződményei tartoznak ide, amelyekben a humuszosodáshoz, kilúgzáshoz, valamint az agyagosodáshoz az erőteljes savanyodás társul. A humuszosodás típusa a savanyú televény vagy acid mull, vagyis igen savanyú, ami rendszerint a csarabos, áfonyás erdei aljnövényzet következménye, és benne sok a lebomlatlan növényi maradvány. A mélyebb szintek szintén igen savanyúak, bennük sem agyagbemosódás, sem podzolosodás nem játszódik le. Rendszerint sekély rétegű talajok.
 
 

                                                 Savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj, Mátra


Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok
E típusba azokat a talajszelvényeket soroljuk, amelyekben a humuszosodás, a kilúgzás, az agyagosodás, az agyagvándorlás és az agyagszétesés folyamatához a redukció jelensége is társul. A savanyodás erőteljes mértéket ölt. Felhalmozódási szintjük vízáteresztő képessége gyenge, ezért a felülről érkező talajnedvesség "pang".  Ez okozza a redukciót és a szürke márványozottságot. A redukciós szürke szín elsősorban a repedéseket, gyökérjáratokat kíséri. A pszeudoglejes vagy pangóvizes barna erdőtalajok közös tulajdonsága, hogy szelvényükben a kilúgzási szint jelentősen kifakult. A felhalmozódási szint barnás, sárgásbarna alapszínét fakószürke márványozottság kíséri, kismértékű rozsdásodással és vasszeplőkkel. E talajok fizikai tulajdonságai - elsősorban vízgazdálkodása, valamint tápanyag-gazdálkodása kedvezőtlen. 

                                                 Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok
                                                           Bükkalja                          Zala

Kovárványos barna erdőtalajok
A barna erdőtalaj képződésének feltételei között a homokon kialakult szelvényeken új jelenség figyelhető meg, a kovárványképződés. Ez társul a humuszosodás, a kilúgzás, az agyagosodás, az agyagvándorlás, a savanyodás és esetenként a hazánkban ritkán fellépő podzolosodás folyamatához.
A felhalmozódási szint kovárványcsíkok alakjában jelentkezik, amelyek a talajképző folyamatok jellege szerint lehetnek barnásak, vörösek vagy vörösesbarnák. A különböző körülmények között kialakult kovárványcsíkok vastagsága és lefutása eltérő.


Kovárványos barna erdőtalaj, Nyírség

                                            "Előrajzolt kovárványcsíkok", Sávoly, Belsősomogy
 
 
 
 
 
 
 

 

VISSZA A LAP TETEJÉRE