A VÁZTALAJOK FŐTÍPUSA


 
VISSZA A KEZDŐLAPRA TALAJTÉRKÉP TALAJKÉPZŐ TÉNYEZŐK TALAJKÉPZŐ FOLYAMATOK TALAJSZINTEK OSZTÁLYOZÁS

 
A váztalajok elterjedése

Területi kiterjedés: 8.3%

 A váztalajok főtípusába azok a talajok tartoznak, melyek képződésében a biológiai folyamatok feltételei csak kismértékben vagy rövid ideig adottak, ezért  hatásuk korlátozott. Ez a korlátozás lehet a talajképző kőzet tulajdonságainak következménye, vagy származhat a felszín állandó, gyors változásából. A felszín változásának oka lehet a folytonos és erőteljes vízerózió, valamint a defláció.    A váztalajok típusai:
 
A főtípus jellemző folyamatai:

Humuszosodás: A humuszosodás folyamata igen sekély rétegre korlátozódik.

A talajképződés termékeinek elszállítása: Víz és szél egyaránt lehet szállító. Előfeltétele a meredek lejtő és a kis talajellenállás a vízerózióval szemben, illetve laza vagy könnyű talajszemcsék a defláció esetében. Következménye, hogy a talajképződés hatására átalakult kőzetrészek elmozdulnak képződésük helyéről, míg ott ismételten a változatlan kőzet kerül a felszínre.

A talajszemcsék állandó mozgása: Elsősorban a szél hatására következik be. Előfeltétele: száraz talajfelszín, homokszemcsék, amelyek mérete elég kicsi ahhoz, hogy a szél elmozdítsa, és olyan erős szél, mely a homokszemcséket felragadja vagy görgeti. Következménye a homokmozgás, vagyis a futóhomok, amelyben a homokszemcsék állandóan változtatják egymáshoz viszonyított helyzetüket. 

A kőzet mállással szembeni ellenállása: Olyan esetben jut érvényre, amikor a talajképző kőzet tömör és még viszonylag kis erózió esetében is kevés az idő ahhoz, hogy a talajképződési folyamat a kőzetet átalakítsa. Előfeltétele a mállásnak ellenálló, tömör kőzet. Következménye a sziklás felszín, melyen a talajképződésnek csak gyenge, kezdeti nyomai észlelhetők.

     
A váztalajok tulajdonságait igen nagy mértékben a talajképző kőzet sajátosságai szabják meg. 

Szelvényfelépitésük: AC vagy AD, vagyis a sekély A szint közvetlenül a mállott vagy kemény kőzeten található.

     
 A váztalajok típusai:

Köves, sziklás váztalajok
bbnyire hegyvidékeinken találhatók, olyan helyeken, ahol a tömör kőzet aprózódása és mállása még nem haladt olyan mértékben előre, hogy a növényzet megtelepedésére, magasabb rendű, nagyobb szervesanyag tömeget termelő növénytársulás számára elegendő vizet és tápanyagot tudjon szolgáltatni. Különösen ott találhatók kiterjedten, ahol a talajpusztulás erőteljes és a víz vagy a szél a fizikai aprózódás, valamint a kémiai mállás termékeit közvetlenül keletkezésük után elszállítja. A talajréteg általában 10 cm-nél vékonyabb és kopár, sziklás foltokkal váltakozva fordul elő.


Köves, sziklás váztalaj,Visegrádi-hegység


Köves, sziklás váztalaj, Mátra-hegység

Kavicsos váztalajok
Ebbe a típusba tartoznak azok a talajképződmények, amelyek a jelenkori vagy régi folyók volt árterületein, teraszain, törmelékkúpjain találhatók. Kavicstartalmuk a földes részhez viszonyítva olyan nagy, hogy ez a szelvény vízgazdálkodását és tápanyagszolgáltató képességét nagymértékben lerontja. A kavicsos váztalajok szelvényében a megközelítően tiszta kavicsból álló szinteket egy vékonyabb-vastagabb iszapos takaró fedi, amely vagy a folyóvízi hordaléklerakódás utolsó szakaszából származik vagy hullóporos eredetű. E takaró vastagságától függ, hogy a kérdéses talaj a váztalajok közé sorolható vagy nem. Általában az 50%-nál kisebb kavicstartalom még lehetőséget ad a talajképződésre, ha viszont az egyes rétegekben a kavicstartalom 80-90%, már nincs elegendő anyag a talajképződéshez, és így csak váztalajok keletkezhetnek.

                 Kavicsos váztalaj, Mosoni-sík                         Kavicsos váztalaj, Billegei kavicshát
 

Földes kopárok 
Az ide tartozó váztalajok már nem tartalmaznak tömör kőzetdarabokat, az erózió következtében felszínre kerülő laza, üledékes kőzeteken keletkeznek. Így a talajképződés folyamatát nem a mállékony anyag hiánya vagy a kevés mállástermék elszállítása, hanem a felszín gyors és állandó lepusztulása akadályozza. A talajképződés és a biológiai folyamatok huzamosabb ideig való hatását az eróziós folyamatok teszik lehetetlenné. A humuszosodás a talajszelvénynek csak egészen sekély rétegét érinti. A talajképző kőzet mélyebb átalakulására nincs lehetőség, mert a talajpusztulás a már esetleg átalakult anyagot a helyéről elszállítja és mindig újabb és újabb anyag kerül a talajképződési tényezők hatása alá. A talajréteg, vagyis a humuszos szint itt sem haladja meg a 10 cm-t, illetve művelés alatt álló területeken a szántott réteg vastagságát.

                       Földes kopár, Cserhátalja                               Földes kopár,Hollókő


Földes kopár, Bükk

Futóhomok és jellegtelen homoktalajok 
Ide soroljuk mindazokat a képződményeket, amelyekben még nem ismerhetők fel határozottan a talajképződés bélyegei, így a humuszosodás, a szervetlen anyagok átalakulása, vándorlása, felhalmozódása stb. Állandó növénytakaró nem tud megtelepedni rajtuk, a gyér növényzet csak kevés szerves anyagot szolgáltat, így igen gyenge a humuszosodás, és a képződött kevés humuszanyag is gyorsan ásványosodik. A vizet gyorsan elnyelik. Kiszáradva az egyes homokszemcsék felszabadulnak és mozgékonnyá válnak. Könnyen kiszáradnak, és ilyenkor a szél a homokszemeket elgörgeti a helyükről vagy felragadva továbbszállítja. Tápanyagszolgáltató képességük gyenge.


Futóhomok, Bugac                                 Futóhomok, Fülöpháza


Humuszos homoktalajok 
Ide soroljuk azokat a talajokat, amelyekben a humuszos szint morfológiailag megfigyelhető, de egyéb jele a talajképző folyamatoknak nem mutatkozik. Általában a humusztartalom 1 % körüli, a humuszréteg vastagsága pedig 40 cm-nél nem nagyobb. A humuszos homoktalajok termékenysége a futóhomokénál jobb. Nagyobb a víztartó, ugyanakkor jó a vízáteresztő képességük. Nehezebben száradnak ki, és így kevésbé vannak kitéve a szél pusztító hatásának. Tápanyag-szolgáltató képességük gyenge. 


Humuszos homok, Belsősomogy

 
   VISSZA A LAP TETEJÉRE  

 
 
 
 

:
:.
:.