Vissza a tartalomjegyzékhez

5. évfolyam 1. szám
A. D.
MMIV

Dominkovits Péter:
Csapó György hidegségi plébános végrendelete
(Adalék a 17. századi győri egyházmegye alsópapságának
társadalomtörténeti vizsgálatához)
Minden bizonnyal korábbi soproni kápláni tisztének, a város vallásos életében betöltött szerepének lehet köszönni, hogy Csapó

Minden bizonnyal korábbi soproni kápláni tisztének, a város vallásos életében betöltött szerepének lehet köszönni, hogy Csapó György hidegségi plébános végrendelete Sopron város gazdag kora újkori „Testamenta” gyűjteményében fennmaradt. E végakarat kiegészíti azt a forrásközlést, amelyben a petőházi Zeke család levéltárából előkerült két 17. századi hidegségi plébános, Pampetrits Lőrinc és Dunkovicz Mátyás latin nyelvű végrendeletei (1681, 1693) kerültek közzéadásra.[1] Így e közléssel immáron közel fél évszázad egymást követő hidegségi plébánosainak utolsó akarata válik ismertté. Bár az 1651-től bizonyosan hidegségi plébános Pampetrits és utóda, Dunkovicz iskolázottságának eltéréséről végrendeleteik stílusa is árulkodik, miképpen a hagyatékozottak, és a végrendeleti tanúnévsor is kapcsolatrendszerében, pozíciójában – Pampetrits javára – erősen eltérő két egyházfit illusztrál. Mindketten – az egykorú győri egyházmegyében lakossági súlyánál jelentősebb szerepet vivő – horvátokhoz tartoztak, és ez a forrásokban személyi-kapcsolati szinten tetten érhető.[2] Velük szemben Csapó személyében, amennyiben az 1646-os egyházlátogatásban megjegyzett predikátum (lébényi Chapo) helyes, úgy magyar származású család tagja látta el a jelentős horvát lakossággal rendelkező községben, illetve plébánián a plébánosi szolgálatot. Szintén e feltételezés alapján mondható; Csapó György családja a győri püspök rábaközi praediális nemesi falvából, Dőrből származhatott. Sajnos Csapó György iskoláztatási helyeiről, pappá szentelésének időpontjáról, ő (vagy még családja) Sopronba költözésének időpontjáról és körülményeiről[3] a forráskutatás jelen szakaszában (a már említett vizitáció utalását kivéve) semmilyen adatot sem ismerek, miképpen a lébényi Csapó család fennmaradt levéltár-töredéke a család ezen ágáról sem hoz semmiféle információt.[4] Csapó György személye a felsőkáldi Káldy Mihály halálát követő 1638-as soproni plébános-választás során kerül a szemünk elé.

Az ekkor városplébánossá választott Csehi István, aki magát többnyire a latinizált Chehovius néven nevezte és a soproni források is e névalakban szólnak róla, a Zala vármegyei Alsólendván született, tanulmányait az alsólendvai Bánffy család támogatásával Grazban, az 1607-ben alapított Ferdinandeumban végezte; 1620-ban szónoklattant tanult, 1622-ben filozófia babérkoszorúsa, 1623-ban a szépművészetek és a filozófia magisztere. 1630 januárjában, a veszprémi káptalan visszaállításakor az egyházmegyei kanonokok sorába került; Kapossy János nagyprépost a hántai prépostágba is beiktatta. A következő évben a káptalan megbízottjaként , a káptalan részéről ő írta alá azt a szerződést, amelyet a káptalani és püspöki birtokok bérbeadásáról Körtvélyesi István kapitánnyal kötöttek. 1631. július 6-án a győri egyházmegye kanonokjai közé iktatták. 1631–1632 során mesterkanonok, 1632–1636 között pápai, 1636-től 1638-ig mosoni főesperes. 1635-ben és 1638-ban a káptalani dékán hivatalát is viselte.  Ez év augusztus 30-án Sopron város tanácsa az elhunyt felsőkáldi Káldy Mihály helyére „ob praeclaram eiusdem eruditionem et pietatem” városplébánossá választotta és a soproni főesperes mellőzésével hivatalába beiktatta. A városplébániát 1644. szeptember 29-ig vezette; hivatala teljesítése közben a városban dühöngő pestis áldozata lett.[5]

A soproni katolikus egyháztörténet írója, Bán János szerint Che­chovius Draskovich György püspök nemcsak birtokaira, de káptalanjára is vaskézzel nehezedő szigora miatt szívesen jött Sopronba, és itt „hirének megfelelően igazi papi lekülettel vallásos buzgósággal működött a hívek között, teljes egyetértésben a szerzetesekkel”.[6]

Csehi (avagy latinosan Chehovius) jó anyagi körülmények között élt, erre vall az a tény is, hogy nem sokkal Győrbe költözését követően, 1632-ben maga, az atyja, Csizmazia János és anyja, Orsolya asszony számára 800 ft-ért megvette az itáliai származású gazdag győri kereskedő, Beccaria Virgil házát; 1635-ben pedig 200 ezüst tallérért atyja és nővére számára újabb házat vásárolt.[7] A jó gazdálkodás jellemezte soproni tevékenységét is (így fölöttébb ügyelt az őt megillető dézsma pontos beszedésére), végakaratában is kiemelt helyen emlékezett meg a város szegényeire, illetve hagyományozott az ispotályra és a szerzetesrendekre.[8] Városplébánosi tevékenységének kezdetén tűnik fel Csapó György neve, akit német hívei kedvéért – és hiányos német nyelvtudása okán is – káplánként maga mellé vett.[9] Csehi (Chehovius) mellett ő is aktív szolgálatot vállalt az 1350, más forrás szerint 1450 városi lakos életét követelő dühöngő pestisjárvány idején; akkor a Lazaretumban teljesített szolgálatot.[10] Sopron város 1644. november 16-i tanácsülésében – valószínűsíthetően ezért – az elhunyt Somlyay Péter beneficiumát adták néki.[11]

Csehi (Chehovius) végrendelete több példányban, 1644. szeptember 21-i keltezéssel, magyar és latin nyelven egyaránt fennmaradt.[12] Ebben Csapóról is megemlékezett: „Az egy subamat, az seliem ruhakkal egiüth hagio[m] Czapo Giórgy frater vramnak”,[13] „Novu[m] meum pallium sive revere[n]dam cum sericis vestibus meis relinquo Georgio Czapo d[omi]no fr[atri].”[14] 1644. november 28-án az elhunyt Csehi (Chehovius) vá­rosplébános javait a város inventáltatta, a végrendelet szerinti végrehajtást megtette. E forrás keletkezésekor Csapó (Czapo) György káplánnak (Caplon) szóló javak kiadása kapcsán megjegyezték, hogy a hátramaradt javakból az egyrészt függőben maradt, másrészt a tanács végrehajtása során még öt ezüst kanalat kapott.[15]

Csehi (Chehovius) halála után a kegyúri jogokat gyakorló város november 25-én Kissich Jánost választotta a megürült városplébánosi tisztre, de Draskovich György püspök akaratából végül e tisztet a már korábban is ide pályázó,  soproni születésű – mellesleg a híres evangélikus polgármesterrel, Lackner Kristóffal nőági rokonságban álló – Lónyi Mihály nyerte el.[16] Lónyi rövid ideig viselhette e hivatalt; 1645 október elején ő is a kiújult pestis áldozata lett.   A plébánia adminisztrálásával 1645. október 9-én a város Csapó György káplánt bízta meg,[17] aki ezt közel három hónapig végezte el,[18] miközben a Szent Lélek-templom káplánjaként (Capellan[us] ad Sanctu[m] Sp[iritu]m Sop[ro]ny) is tevékenykedett. Így kérvényezte 1645 októberében a városi magisztrátustól, hogy a hidegségi szőlőhegyen bírt szőlőjéből öt akó mustot két kis hordóban a városkapun behozhasson.[19] Valószínű, hogy december 28-ával, a németül, magyarul jól tudó Herber Illés győri kanonok városplébánosi hivatalra történt megválasztásával e tevékenysége véget ért. A valószínűsítést azért is kell nyomatékosítani, mert Draskovich püspök megvesztegetéssel kapcsolatos feljelentésekre hivatkozva Sopron város akarata ellenére ezt a választást megsemmisítette, és a városplébánosi székbe Kéry Istvánt juttatta.[20]

Káplán utódai sorából jelenleg Kaleschiák Péter életútját rövid, de nagyon alapos feldolgozásban ismerjük. Ő is – ahogy Csapó – a városplébános halála, vagy távozása esetén az új plébános megválasztásáig (többször is) ellátta a plébániai adminisztrátor tisztét. Kaleschiákot hasonlóképpen több nyelv ismerete jellemezte; míg Csapónál a német-latin-magyar nyelvtudás biztosra állítható, Kaleschiák esetében a horvát is ismert.[21] Kaleschiák fáradhatatlan munkássága érdeméül 1668-ban beneficiumot nyert.[22] Minthogy ekkor sem Csapó, sem Kaleschiák nem tartozott a kanonokok sorába, ezt mindenképpen jelentős elismerésként kell számontartani.[23]

Csapó 1646-ban került a Nádasdy Ferenc patrónussága alatt álló, a Locsmándi Főesperességhez tartozó hidegségi Szent András plébániára került (filiái [Fertő]Boz és Homok) – Bán szerint Sopron város támogatásával. (Ezt közvetetten az is alátámasztja, hogy Csapó már korábban rendelkezett ott szőlőbirtokokkal.)[24] Az 1646. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv a 40 éves plébániai adminisztrátor tanultságát „Logicus et Moralis Teheologiae quondam auditor”-ként határozza meg, őt (Georgius Czapó Lébéniensis) jó és kegyes férfiúként jellemezve.[25] Csapó 1649 végén meghalt; főesperesi kerület 1651. évi vizitációja idején róla mint két évvel ezelőtti plébánosról szóltak, aki (máig ismeretlen összetételű) könyvhagyatékkal is rendelkezett. Ekkor már Pampetrits Lőrinc volt a plébános.[26]

Csapó György végrendeletének alapos és érdemi tartalmi, illetve formai elemzése[27] valójában az egyházmegyei alsópapság testamentumainak nagyobb mérvű feltárását követően tehető meg. Azt természetesen már itt ki kell emelni, a kedvezményezett örökösök között az öccsének nevezett Csapó (Czapó) András, bátyja, Csapó (Czapo) István mellett jelentős szereppel bírt fogadott öccse, Wodoricz Mihály is. A hidegségi plébániát többször is figyelemben részesítette, így pl. nem csak az egyházközsége területén irányába fennálló adósságokat hagyta a plébániára (2. pont), hanem amennyiben András öccse anyagi nehézségei miatt, vagy más okból a részére juttatandó szőlő után nem akarna 15 ft-ot a hidegségi egyháznak adni, úgy elrendelte, hogy azt a birtokot öccse kifizetésével a fenti egyház kapja meg (1. pont). Minden bizonnyal ő is jó kapcsolatokat ápolhatott a soproni és a tágabb környék szerzeteseivel, erről tanúskodik a boraival kapcsolatos, alternatív jellegű rendelkezése (3. pont). (Sajnos Sopronból nem rendelkezünk Horváth József 17. századi győri végrendelet elemzéseihez hasonló munkákkal, így se a kegyes hagyományok, se más örökítések általános, vagy speciális vonatkozásait jelenleg nem lehet még meghatározni.[28] Az persze már most sejthető, hogy a soproni ferencesek város hitéletében játszott, a kegyes hagyományokban is visszatükröződő szerepe jelentős lehetett.) A szegénygondozás intézményhálózatára történő figyelme is egyezik Pempetrits és Dunkovicz végakaratával.[29] Természetesen megemlékezett mind a plébánia kegyuráról (Nádasdy Ferencről), mind az egyházmegye püspökéről (Draskovich Györgyről). Bár fölöttébb érdekes az, hogy e két, a főszöveg megfogalmazása utáni betoldás a korábban kedvezményezett javára történő kiadás (10. pont) Szakonyi János peresztegi plébános ott írt kedvezményei rovására történjék meg, akinek így a Csapó irányába fennálló adósságokból kellett ezeket kifizetnie. Végrendelete végrehajtójaként fogadott fiát nevezte meg. Csapó testamentuma egy máig is alig ismert kapcsolatrendszerre is felhívja a figyelmet, ez a két szomszéd város, Bécsújhely és Sopron házassági-rokonsági, gazdasági kapcsolatokban, átbirtoklásokban is megragadható, itt most egyházi téren jelentkező kapcsolata.

 

* * *

 

Csapó (Czapo) György erősen foltosodott, magyar nyelvű végrendeletének másolatát betűhív átírásban közlöm, a 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek című forráskötetben részletesebben rögzített gyakorlat alkalmazásával.[30] Itt szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a másolat készítője az y főlé következetesen két vesszőt tett, a „g” betűt speciálisan írta, a „gh” első olvasatra vizuálisan „gß”-nek is tűnhetne.

 




DOKUMENTUM

 

Csapó (Czapo) György hidegségi plébános végrendelete. Bécsújhely, 1649. december 25.[31]

 

Attianak Fiunak es Sz[ent] Lelek I[ste]nnek neveben.

 

Anno 1649 Die 25 Decembris. En Czapo Giőrgy hidegsigy plebanus, es soprony benefiatus, (!) elmemben helen, de testemben igen beteges allapottal leven, tettem illien testamentomot az en keves jovaimrul. etc.

P[ri]mo Az Mikolatul vőtt Toronhegyben levő szeőleőmet, hagyom Czapo Andrasnak eőczemnek de illien okkal, hogy ő hidegségj templomra adgion tizen eőtt magiar forintot, ha pedigh nem akarna adny, az templom penzebűl adgianak neki negyven tallert, es ki.. a’ templomra az szeőleő eppen. Az Mikola tartozik első kapallassal az nevezet szeőleőt megh kapalni eppen.

2do  Valamennyi adossagom vagyon az faramban, az mind faluk laystromaban feől vagion jegezve, az eppensiggel hagyom, az hidegsigy templomra, azokkal ingo bingo dib dobokkal valamelliek az plebania keretheben foglaltatnak, avagy vadnak, azokon kivűl mind az altal az melieket nevezet serint ide aláb punctumokban masoknak legalok.  

3tio  Sopronyban ki keves borom vagion ket faban harmicz eőtt cczőber ha ot alat tőrtinik halalom ezen boraimnak felet hagiom a’ soprony franciscanus baratoknak klastromara. Holot pedigh az én megh halasom Uyhelben tűrteinnik ezen boraimat eppen hagiom az uyhely paulinus feier baratoknak klastromara, illien okkal mind az altal, hogy az en megh holt testemet beőczuletessen temessek az szentegyhazokban,[32] es miseket szolgallianak leőlkőmert.

4t[i]o Az soprony beőczeőletes[33]  varasnak hagyok huszon het[34] forintot, ados hazberben ennekem Lakatiarto Janos, ky most Folnay[35] uram beneficiumaiban lakik, vegye megh rayta az varas.

5to Az belső Czilla szőlőmet hagiom Czapo Istvan battyamnak az kis roka malos subamatis ligien eőve. Agyagosson lakozo Takacz Janos ados tizen egy forintal liszin az  battiame es az viselt ol szeőneogh felesiginek pegig Czapo Istvanne angyom, aszonynak hagyom minden agy lepődomet az agyal egyűt.

6to Czapo Andras eczemnek hagyom azokat az eszkőzoket es adossagot mellyeket Somogy Istok tart hatalmassan maganal, az levelekbűl megh tanulhattia Czapo Andras melliek legyenek azok az en marhaim.

7to Ezen fogadot eőczem uramnak Wodericz Mihaly uramnak hagio[m] Buczaytul vet kis szőlőmet az Toron hegyben egy eőregh puskaval egyűt melly annal az Lakatiartonal vaggion az ki az hazamnal[36] lakot, az vinellerem[37] (!) kin mondgia hogy az puskat szalagban vetette az Lakatiarto az belső varasban ket forintert.

8to Mivel Dobo Eórsebet szolgalom engemet az rut nehez pihes beteghsigemben mind holtomigh tisztogatot es minden gondomat visele aprolikis (!) adossaggal, azert hagiom neky az Toron hegyben Wodericz Mihaly eochemnek legalt szóló mellet livő kis szólomet. Ezen Dobo Eőrsebetnek hagiom az ket tehenemet, nigy disznot, hat eől senat az pitvarban az eőregh hordot kiben tizenharom kóból ros vagion es az apritot savaniú kaposstat.

9to(!)[38] Az soprony hazam pallason ki deszka vagion ippen hagiom az soprony ispitalra egieb dib dabokkal egiutt mellek az pres es az pincze haylikban talaltatnak […][39] Varga János az uyhely uczaban ados nigy forintal legien ez az megh nevezet ispitale.

10to(!)[40] Rakosy Vinczerlesnek hattam volt szolő munkara egy ezűst tallert tartozik vele, hagiom aszt az rakosi templomra peresztegy plebanus uramat az mennivel ados intessik megh hogy azert miseket mondgion az segen lelkemert.

Ez testementomban tuttororul hagyom az en kedves eőcsem uramat Wodoricz Mihalit, kirem ű k[egyel]mit hogy az testomentomat continentiaia serint mindeneknek iutassa keziben kinek kinek az mint hattam. Atkozot liesen az ki csak egy pontbanis fől borittia ez testamentom rendit. Actum Neostady Die et Anno út supra.

 

L.S. L.S.

Idem qui supra.

Nadasdy Ferencz uram ü Nag[y]h[ság]anak az en segin allapotom serint hagiok egy araniat, az peresztegi plebanus uram Sakony Janos tartozik megh adny ú Nag[y]hs[ág]anak.

Az en Giőry Pűspőkóm ű N[agy]saganak mint segin plebanus egy ezűst tallirt mellyet tartozik peresztegi plebanus uram ű N[agy]saganak meg adny.

 

Transumptum hoc testamenti ad modum reverendi d[omi]ni Geőrgy Czapo supra nominati in omnibus punctis concordat cum suo orginary.

 

Coram me Michaelem Wodoricz mp.[41]

 

[Az irat hátoldalán ugyanazon kéz írásával:] Czapo Giőrgy hidegsiegy plebanus es soprony benefiatus (!) Uyhelben tet testomentomanak igaz paria.

 

 

Jegyzetek:



[1] Dominkovits, Péter: Zwei Pfarrertestamente aus Hidegség. Angaben zur frühneuzeitlichen Sozialgeschichte des niederen Katholischen Klerus der Diözese Raab. In: Tobler, Felix (red.): Bibliothekar und Forscher. Festschrift für Norbert Frank. Eisenstadt, 2003. 41-56. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband XXV.) Itt már jeleztem előző plébánosként Csapó (Chapo) személyét, de végrendeletét még nem ismertem.

[2] A győri egyházmegye egykorú papságára alapvető: Fazekas István: A győri egyházmegye katolikus alsópapsága 1641–1714 között. In: Történelmi Szemle, 1993. 1-2. sz. 101-132. p.

[3] Házi Jenő egyetlen Csapó vezetéknevű soproni polgárt regisztrált, 1588: néhai Csapó Imre, akinek ismert egy Mätl nevű fia és özvegye, Ágota. Ld. Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok, 1535–1848. Bp., 1982. I. köt. Nr. 3218.

[4] Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (továbbiakban: SL.), XIII. 3. A lébényi Chapó család iratai, 3. dob.

[5] A korábbi szakirodalmakat is korrigáló legrészletesebb életrajza: Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950), püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. 82-83. p., ill. Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, III.) (továbbiakban: Bedy, 1938.) 411. p.; Szabady Béla: Draskovich György győri kanonokjai – Kanonokok arcképei a 17. századból 1. rész. In: Győri Szemle, 1938. 27-29. p.

[6] Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron, 1939. (Győregyházmegye múltjából IV/2.) (továbbiakban: Bán, 1939.) 180. p.; Csehi városplébánosságára: Bán, 1939. 180-181. p.

[7] Bedy, 1938. 411. p.

[8] Bán, 1939. 181. p.

[9] Bán, 1939. 180. p.

[10] Bán, 1939. 182. p. Az egykorú beneficium élvezők névjegyzékét megadja: Bán, 1939. 178. p. 18. sz. jegyz.

[11] SL. Sopron város levéltára (továbbiakban: Svlt.) VI.A. 1003.a. (= Sopron város tanácsülési jegyzőkönyvei / Gemeinbetrachtungen) 56. köt. (1644) 263. p.; vö.: Bán, 1939. 182. p.

[12] Csehi (Chehovius) végrendeletét az Egyháztörténeti Szemle következő, 2004. évi 2. számában szeretném közzétenni.

[13] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. V. No. 49/111.

[14] SL. Svlt. Testamenta C. Fasc. I. No. 17., illetve uo. Lad. LI. Fasc. V. No. 49/109.

[15] SL. Svlt. Testamenta C. Fasc. I. No. 17.

[16] Lónyi életútjára: Bán, 1939. 182. p.; Bedy, 1938. A Magyar Országos Levéltárban a hg. Batthyány család levéltárában (ld. P 1314. sz. fond) Batthyány (I.) Ádámhoz írott nagyszámú levele feldolgozásra vár.

[17] SL. Svlt. VI.A. 1003.a. 57. köt. (1645. október 9.) 444. p.

[18] Bán, 1939. 182-183. p.

[19] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. V. No. 49/116. Az október 1645. 23-i tanácsülés Hegykőről behozandó borokat tárgyalt: SL. VI.A. 1003.a. 57. köt. (1645) 454-455. p.

[20] Bán, 1939. 183-184. p.

[21] Ez teljességgel Csapó esetében sem kizárható, ugyanis a hidegségi fárában erre szüksége volt!

[22] Bán János: Kaleschiák Péter (1616–1696). In: Soproni Szemle, 1942. 86-89. p.

[23] Kaleschiákot csak 1687-ben nevezte ki Kollonich Lipót győri kanonokká.

[24] Csapó szőlőbirtokainak beazonosítása a forrásfeltártság jelen szakaszában pontosan nem lehetséges, de – függetlenül borbehozatali kérvényétől – önmagában a dűlőnevek elárulják, azok nem soproniak. Vö.: Kücsán József: Hol termett a soproni bor? Sopron szőlőskertjei a 17–18. században. In: Soproni Szemle, 1999. 1. sz. 5-20. p.

[25] Buzás, Josef: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert I. Teil. Eisenstadt, 1966. (Burgenländische Forschungen, Heft 52.) (továbbiakban: Buzás, 1969.) 108-109. p.

[26] Buzás, 1969. 245-246. p.

[27] Az utóbbi tekintetében itt pl. érdekes a Horváth József egykorú győri formai elemzéseiből is ismert záró átokformula megjelenése, az írásbeli rögzítés speciális esetére vall a tanúk hiánya.

[28] Pl. Horváth József: Vallásos egyesületek a XVII–XVIII. századi Győrben. In: Győri Tanulmányok, 14/15. 1994. 159-163. p.

[29] A szegénygondozás 16-17. századi soproni intézményeire: Kincses Katalin Mária: Szegénygondozás és környezet. In: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. Bp., 2000. 326-368. p.; Uő: Természeti környezet, ökológiai háttér és gyógyítás Sopronban a kora újkorban. In: Debreceni Szemle, 2000. 4. sz. 521-543. p.

[30] Horváth József – Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Szerk.: Dominkovits Péter, Sopron, 2001. VII-X. p.

[31] Egykorú másolat, tisztázat. SL. Svlt. Oertel-féle rendezés, Testamenta C. Fasc. I. No. 18.

[32] Tollhiba miatt javított szó.

[33] Tollhiba miatt javított szó, a jegyző először beőczeőtulletes-t írt.

[34] Javított szó, a jegyző először hat-ot írt.

[35] A név egyaránt olvasható Folnayra, Tolnayra.

[36] Utána kihúzva: va.

[37] Recte: vincellérem.

[38] 9no helyett.

[39] A végrendelet közepének jobb és bal széle minden bizonnyal víz hatására erősen megrongálódott, itt egy olvashatatlan szó áll.

[40] 10mo helyett.

[41] Az aláírás mellett gyűrűspecsétjével is megerősítette az átirat hitelességét.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,