5. évfolyam 1.
szám |
Dominkovits Péter: Csapó György hidegségi plébános végrendelete (Adalék a 17. századi győri egyházmegye alsópapságának társadalomtörténeti vizsgálatához) |
Minden
bizonnyal korábbi soproni kápláni tisztének, a város vallásos életében
betöltött szerepének lehet köszönni, hogy Csapó György hidegségi plébános
végrendelete Sopron város gazdag kora újkori „Testamenta” gyűjteményében
fennmaradt. E végakarat kiegészíti azt a forrásközlést, amelyben a petőházi
Zeke család levéltárából előkerült két 17. századi hidegségi plébános,
Pampetrits Lőrinc és Dunkovicz Mátyás latin nyelvű végrendeletei (1681, 1693)
kerültek közzéadásra.[1]
Így e közléssel immáron közel fél évszázad egymást követő hidegségi plébánosainak
utolsó akarata válik ismertté. Bár az 1651-től bizonyosan hidegségi plébános
Pampetrits és utóda, Dunkovicz iskolázottságának eltéréséről végrendeleteik
stílusa is árulkodik, miképpen a hagyatékozottak, és a végrendeleti tanúnévsor
is kapcsolatrendszerében, pozíciójában – Pampetrits javára – erősen eltérő két
egyházfit illusztrál. Mindketten – az egykorú győri egyházmegyében lakossági
súlyánál jelentősebb szerepet vivő – horvátokhoz tartoztak, és ez a forrásokban
személyi-kapcsolati szinten tetten érhető.[2]
Velük szemben Csapó személyében, amennyiben az 1646-os egyházlátogatásban megjegyzett
predikátum (lébényi Chapo) helyes, úgy magyar származású család tagja látta el
a jelentős horvát lakossággal rendelkező községben, illetve plébánián a
plébánosi szolgálatot. Szintén e feltételezés alapján mondható; Csapó György
családja a győri püspök rábaközi praediális nemesi falvából, Dőrből
származhatott. Sajnos Csapó György iskoláztatási helyeiről, pappá szentelésének
időpontjáról, ő (vagy még családja) Sopronba költözésének időpontjáról és
körülményeiről[3]
a forráskutatás jelen szakaszában (a már említett vizitáció utalását kivéve)
semmilyen adatot sem ismerek, miképpen a lébényi Csapó család fennmaradt
levéltár-töredéke a család ezen ágáról sem hoz semmiféle információt.[4]
Csapó György személye a felsőkáldi Káldy Mihály halálát követő 1638-as soproni
plébános-választás során kerül a szemünk elé. Az
ekkor városplébánossá választott Csehi István, aki magát többnyire a latinizált
Chehovius néven nevezte és a soproni források is e névalakban szólnak róla, a
Zala vármegyei Alsólendván született, tanulmányait az alsólendvai Bánffy család
támogatásával Grazban, az 1607-ben alapított Ferdinandeumban végezte; 1620-ban
szónoklattant tanult, 1622-ben filozófia babérkoszorúsa, 1623-ban a
szépművészetek és a filozófia magisztere. 1630 januárjában, a veszprémi
káptalan visszaállításakor az egyházmegyei kanonokok sorába került; Kapossy
János nagyprépost a hántai prépostágba is beiktatta. A következő évben a
káptalan megbízottjaként , a káptalan részéről ő írta alá azt a szerződést,
amelyet a káptalani és püspöki birtokok bérbeadásáról Körtvélyesi István
kapitánnyal kötöttek. 1631. július 6-án a győri egyházmegye kanonokjai közé
iktatták. 1631–1632 során mesterkanonok, 1632–1636 között pápai, 1636-től
1638-ig mosoni főesperes. 1635-ben és 1638-ban a káptalani dékán hivatalát is viselte. Ez év augusztus 30-án Sopron város tanácsa
az elhunyt felsőkáldi Káldy Mihály helyére „ob praeclaram eiusdem eruditionem et pietatem” városplébánossá
választotta és a soproni főesperes mellőzésével hivatalába beiktatta. A
városplébániát 1644. szeptember 29-ig vezette; hivatala teljesítése közben a
városban dühöngő pestis áldozata lett.[5] A
soproni katolikus egyháztörténet írója, Bán János szerint Chechovius
Draskovich György püspök nemcsak birtokaira, de káptalanjára is vaskézzel
nehezedő szigora miatt szívesen jött Sopronba, és itt „hirének megfelelően
igazi papi lekülettel vallásos buzgósággal működött a hívek között, teljes
egyetértésben a szerzetesekkel”.[6] Csehi
(avagy latinosan Chehovius) jó anyagi körülmények között élt, erre vall az a
tény is, hogy nem sokkal Győrbe költözését követően, 1632-ben maga, az atyja,
Csizmazia János és anyja, Orsolya asszony számára 800 ft-ért megvette az
itáliai származású gazdag győri kereskedő, Beccaria Virgil házát; 1635-ben
pedig 200 ezüst tallérért atyja és nővére számára újabb házat vásárolt.[7]
A jó gazdálkodás jellemezte soproni tevékenységét is (így fölöttébb ügyelt az
őt megillető dézsma pontos beszedésére), végakaratában is kiemelt helyen
emlékezett meg a város szegényeire, illetve hagyományozott az ispotályra és a
szerzetesrendekre.[8]
Városplébánosi tevékenységének kezdetén tűnik fel Csapó György neve, akit német
hívei kedvéért – és hiányos német nyelvtudása okán is – káplánként maga mellé
vett.[9]
Csehi (Chehovius) mellett ő is aktív szolgálatot vállalt az 1350, más forrás
szerint 1450 városi lakos életét követelő dühöngő pestisjárvány idején; akkor a
Lazaretumban teljesített szolgálatot.[10] Sopron város 1644.
november 16-i tanácsülésében – valószínűsíthetően ezért – az elhunyt Somlyay
Péter beneficiumát adták néki.[11] Csehi
(Chehovius) végrendelete több példányban, 1644. szeptember 21-i keltezéssel,
magyar és latin nyelven egyaránt fennmaradt.[12] Ebben Csapóról is
megemlékezett: „Az egy subamat, az seliem ruhakkal egiüth hagio[m] Czapo Giórgy
frater vramnak”,[13]
„Novu[m] meum pallium sive
revere[n]dam cum sericis vestibus meis relinquo Georgio Czapo d[omi]no
fr[atri].”[14]
1644. november 28-án az elhunyt Csehi (Chehovius) városplébános javait a város
inventáltatta, a végrendelet szerinti végrehajtást megtette. E forrás
keletkezésekor Csapó (Czapo) György káplánnak (Caplon) szóló javak kiadása
kapcsán megjegyezték, hogy a hátramaradt javakból az egyrészt függőben maradt,
másrészt a tanács végrehajtása során még öt ezüst kanalat kapott.[15] Csehi
(Chehovius) halála után a kegyúri jogokat gyakorló város november 25-én Kissich
Jánost választotta a megürült városplébánosi tisztre, de Draskovich György
püspök akaratából végül e tisztet a már korábban is ide pályázó, soproni születésű – mellesleg a híres
evangélikus polgármesterrel, Lackner Kristóffal nőági rokonságban álló – Lónyi
Mihály nyerte el.[16]
Lónyi rövid ideig viselhette e hivatalt; 1645 október elején ő is a kiújult
pestis áldozata lett. A plébánia
adminisztrálásával 1645. október 9-én a város Csapó György káplánt bízta meg,[17]
aki ezt közel három hónapig végezte el,[18] miközben a Szent
Lélek-templom káplánjaként (Capellan[us]
ad Sanctu[m] Sp[iritu]m Sop[ro]ny) is tevékenykedett. Így kérvényezte
1645 októberében a városi magisztrátustól, hogy a hidegségi szőlőhegyen bírt
szőlőjéből öt akó mustot két kis hordóban a városkapun behozhasson.[19]
Valószínű, hogy december 28-ával, a németül, magyarul jól tudó Herber Illés
győri kanonok városplébánosi hivatalra történt megválasztásával e tevékenysége
véget ért. A valószínűsítést azért is kell nyomatékosítani, mert Draskovich
püspök megvesztegetéssel kapcsolatos feljelentésekre hivatkozva Sopron város
akarata ellenére ezt a választást megsemmisítette, és a városplébánosi székbe
Kéry Istvánt juttatta.[20] Káplán
utódai sorából jelenleg Kaleschiák Péter életútját rövid, de nagyon alapos
feldolgozásban ismerjük. Ő is – ahogy Csapó – a városplébános halála, vagy
távozása esetén az új plébános megválasztásáig (többször is) ellátta a
plébániai adminisztrátor tisztét. Kaleschiákot hasonlóképpen több nyelv
ismerete jellemezte; míg Csapónál a német-latin-magyar nyelvtudás biztosra állítható,
Kaleschiák esetében a horvát is ismert.[21] Kaleschiák
fáradhatatlan munkássága érdeméül 1668-ban beneficiumot nyert.[22]
Minthogy ekkor sem Csapó, sem Kaleschiák nem tartozott a kanonokok sorába, ezt
mindenképpen jelentős elismerésként kell számontartani.[23] Csapó
1646-ban került a Nádasdy Ferenc patrónussága alatt álló, a Locsmándi
Főesperességhez tartozó hidegségi Szent András plébániára került (filiái
[Fertő]Boz és Homok) – Bán szerint Sopron város támogatásával. (Ezt közvetetten
az is alátámasztja, hogy Csapó már korábban rendelkezett ott szőlőbirtokokkal.)[24]
Az 1646. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv a 40 éves plébániai adminisztrátor
tanultságát „Logicus et Moralis
Teheologiae quondam auditor”-ként határozza meg, őt (Georgius Czapó
Lébéniensis) jó és kegyes férfiúként jellemezve.[25] Csapó 1649 végén
meghalt; főesperesi kerület 1651. évi vizitációja idején róla mint két évvel ezelőtti
plébánosról szóltak, aki (máig ismeretlen összetételű) könyvhagyatékkal is
rendelkezett. Ekkor már Pampetrits Lőrinc volt a plébános.[26] Csapó
György végrendeletének alapos és érdemi tartalmi, illetve formai elemzése[27]
valójában az egyházmegyei alsópapság testamentumainak nagyobb mérvű feltárását
követően tehető meg. Azt természetesen már itt ki kell emelni, a
kedvezményezett örökösök között az öccsének nevezett Csapó (Czapó) András,
bátyja, Csapó (Czapo) István mellett jelentős szereppel bírt fogadott öccse,
Wodoricz Mihály is. A hidegségi plébániát többször is figyelemben részesítette,
így pl. nem csak az egyházközsége területén irányába fennálló adósságokat
hagyta a plébániára (2. pont), hanem amennyiben András öccse anyagi nehézségei
miatt, vagy más okból a részére juttatandó szőlő után nem akarna 15 ft-ot a
hidegségi egyháznak adni, úgy elrendelte, hogy azt a birtokot öccse
kifizetésével a fenti egyház kapja meg (1. pont). Minden bizonnyal ő is jó
kapcsolatokat ápolhatott a soproni és a tágabb környék szerzeteseivel, erről
tanúskodik a boraival kapcsolatos, alternatív jellegű rendelkezése (3. pont).
(Sajnos Sopronból nem rendelkezünk Horváth József 17. századi győri végrendelet
elemzéseihez hasonló munkákkal, így se a kegyes hagyományok, se más örökítések
általános, vagy speciális vonatkozásait jelenleg nem lehet még meghatározni.[28]
Az persze már most sejthető, hogy a soproni ferencesek város hitéletében
játszott, a kegyes hagyományokban is visszatükröződő szerepe jelentős
lehetett.) A szegénygondozás intézményhálózatára történő figyelme is egyezik Pempetrits
és Dunkovicz végakaratával.[29]
Természetesen megemlékezett mind a plébánia kegyuráról (Nádasdy Ferencről),
mind az egyházmegye püspökéről (Draskovich Györgyről). Bár fölöttébb érdekes
az, hogy e két, a főszöveg megfogalmazása utáni betoldás a korábban
kedvezményezett javára történő kiadás (10. pont) Szakonyi János peresztegi
plébános ott írt kedvezményei rovására történjék meg, akinek így a Csapó
irányába fennálló adósságokból kellett ezeket kifizetnie. Végrendelete
végrehajtójaként fogadott fiát nevezte meg. Csapó testamentuma egy máig is alig
ismert kapcsolatrendszerre is felhívja a figyelmet, ez a két szomszéd város,
Bécsújhely és Sopron házassági-rokonsági, gazdasági kapcsolatokban,
átbirtoklásokban is megragadható, itt most egyházi téren jelentkező kapcsolata. * * * Csapó
(Czapo) György erősen foltosodott, magyar nyelvű végrendeletének másolatát
betűhív átírásban közlöm, a 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek című
forráskötetben részletesebben rögzített gyakorlat alkalmazásával.[30]
Itt szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a másolat készítője az y főlé
következetesen két vesszőt tett, a „g” betűt speciálisan írta, a „gh” első
olvasatra vizuálisan „gß”-nek is tűnhetne. DOKUMENTUM Csapó (Czapo) György hidegségi plébános
végrendelete. Bécsújhely, 1649. december 25.[31] Attianak Fiunak es Sz[ent] Lelek I[ste]nnek neveben. Anno 1649
Die 25 Decembris. En Czapo Giőrgy hidegsigy plebanus, es soprony benefiatus,
(!) elmemben helen, de testemben igen beteges allapottal leven, tettem illien
testamentomot az en keves jovaimrul. etc. P[ri]mo
Az Mikolatul vőtt Toronhegyben levő szeőleőmet, hagyom Czapo Andrasnak
eőczemnek de illien okkal, hogy ő hidegségj templomra adgion tizen eőtt magiar
forintot, ha pedigh nem akarna adny, az templom penzebűl adgianak neki negyven
tallert, es ki.. a’ templomra az szeőleő eppen. Az Mikola tartozik első
kapallassal az nevezet szeőleőt megh kapalni eppen. 2do Valamennyi adossagom vagyon az faramban, az
mind faluk laystromaban feől vagion jegezve, az eppensiggel hagyom, az
hidegsigy templomra, azokkal ingo bingo dib dobokkal valamelliek az plebania
keretheben foglaltatnak, avagy vadnak, azokon kivűl mind az altal az melieket
nevezet serint ide aláb punctumokban masoknak legalok. 3tio Sopronyban ki keves borom vagion ket faban
harmicz eőtt cczőber ha ot alat tőrtinik halalom ezen boraimnak felet hagiom a’
soprony franciscanus baratoknak klastromara. Holot pedigh az én megh halasom
Uyhelben tűrteinnik ezen boraimat eppen hagiom az uyhely paulinus feier
baratoknak klastromara, illien okkal mind az altal, hogy az en megh holt
testemet beőczuletessen temessek az szentegyhazokban,[32] es miseket
szolgallianak leőlkőmert. 4t[i]o
Az soprony beőczeőletes[33] varasnak hagyok huszon het[34]
forintot, ados hazberben ennekem Lakatiarto Janos, ky most Folnay[35]
uram beneficiumaiban lakik, vegye megh rayta az varas. 5to
Az belső Czilla szőlőmet hagiom Czapo Istvan battyamnak az kis roka malos
subamatis ligien eőve. Agyagosson lakozo Takacz Janos ados tizen egy forintal
liszin az battiame es az viselt ol
szeőneogh felesiginek pegig Czapo Istvanne angyom, aszonynak hagyom minden agy
lepődomet az agyal egyűt. 6to
Czapo Andras eczemnek hagyom azokat az eszkőzoket es adossagot mellyeket Somogy
Istok tart hatalmassan maganal, az levelekbűl megh tanulhattia Czapo Andras
melliek legyenek azok az en marhaim. 7to
Ezen fogadot eőczem uramnak Wodericz Mihaly uramnak hagio[m] Buczaytul vet kis
szőlőmet az Toron hegyben egy eőregh puskaval egyűt melly annal az
Lakatiartonal vaggion az ki az hazamnal[36] lakot, az
vinellerem[37]
(!) kin mondgia hogy az puskat szalagban vetette az Lakatiarto az belső
varasban ket forintert. 8to
Mivel Dobo Eórsebet szolgalom engemet az rut nehez pihes beteghsigemben mind
holtomigh tisztogatot es minden gondomat visele aprolikis (!) adossaggal, azert
hagiom neky az Toron hegyben Wodericz Mihaly eochemnek legalt szóló mellet livő
kis szólomet. Ezen Dobo Eőrsebetnek hagiom az ket tehenemet, nigy disznot, hat
eől senat az pitvarban az eőregh hordot kiben tizenharom kóból ros vagion es az
apritot savaniú kaposstat. 9to(!)[38]
Az soprony hazam pallason ki deszka vagion ippen hagiom az soprony ispitalra
egieb dib dabokkal egiutt mellek az pres es az pincze haylikban talaltatnak […][39]
Varga János az uyhely uczaban ados nigy forintal legien ez az megh nevezet
ispitale. 10to(!)[40]
Rakosy Vinczerlesnek hattam volt szolő munkara egy ezűst tallert tartozik vele,
hagiom aszt az rakosi templomra peresztegy plebanus uramat az mennivel ados
intessik megh hogy azert miseket mondgion az segen lelkemert. Ez
testementomban tuttororul hagyom az en kedves eőcsem uramat Wodoricz Mihalit,
kirem ű k[egyel]mit hogy az testomentomat continentiaia serint mindeneknek
iutassa keziben kinek kinek az mint hattam. Atkozot liesen az ki csak egy
pontbanis fől borittia ez testamentom rendit. Actum Neostady Die et Anno út
supra. L.S.
L.S. Idem
qui supra. Nadasdy
Ferencz uram ü Nag[y]h[ság]anak az en segin allapotom serint hagiok egy
araniat, az peresztegi plebanus uram Sakony Janos tartozik megh adny ú
Nag[y]hs[ág]anak. Az en
Giőry Pűspőkóm ű N[agy]saganak mint segin plebanus egy ezűst tallirt mellyet
tartozik peresztegi plebanus uram ű N[agy]saganak meg adny. Transumptum
hoc testamenti ad modum reverendi d[omi]ni Geőrgy Czapo supra nominati in
omnibus punctis concordat cum suo orginary. Coram me Michaelem Wodoricz mp.[41] [Az irat hátoldalán
ugyanazon kéz írásával:] Czapo Giőrgy
hidegsiegy plebanus es soprony benefiatus (!) Uyhelben tet testomentomanak igaz
paria. Jegyzetek: [1] Dominkovits, Péter:
Zwei Pfarrertestamente aus Hidegség. Angaben zur frühneuzeitlichen
Sozialgeschichte des niederen Katholischen Klerus der Diözese Raab. In: Tobler, Felix (red.): Bibliothekar und
Forscher. Festschrift für Norbert Frank. Eisenstadt, 2003. 41-56. p.
(Burgenländische Forschungen. Sonderband XXV.) Itt már jeleztem előző
plébánosként Csapó (Chapo) személyét, de végrendeletét még nem ismertem. [2] A győri
egyházmegye egykorú papságára alapvető: Fazekas István: A győri egyházmegye
katolikus alsópapsága 1641–1714 között. In: Történelmi
Szemle, 1993. 1-2. sz. 101-132. p. [3] Házi Jenő egyetlen Csapó
vezetéknevű soproni polgárt regisztrált, 1588: néhai Csapó Imre, akinek ismert
egy Mätl nevű fia és özvegye, Ágota. Ld. Házi Jenő:
Soproni polgárcsaládok, 1535–1848. Bp., 1982. I. köt. Nr. 3218. [4] Győr-Moson-Sopron Megye Soproni
Levéltára (továbbiakban: SL.), XIII. 3. A lébényi Chapó család iratai, 3. dob. [5] A korábbi szakirodalmakat is
korrigáló legrészletesebb életrajza: Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630–1950),
püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. 82-83. p., ill. Bedy Vince: A győri székeskáptalan története.
Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, III.) (továbbiakban: Bedy, 1938.) 411. p.; Szabady Béla: Draskovich György győri kanonokjai –
Kanonokok arcképei a 17. századból 1. rész. In: Győri Szemle, 1938. 27-29. p. [6] Bán János: Sopron újkori egyháztörténete. Sopron,
1939. (Győregyházmegye múltjából IV/2.) (továbbiakban: Bán, 1939.) 180. p.; Csehi városplébánosságára: Bán, 1939. 180-181. p. [7] Bedy,
1938. 411. p. [8] Bán,
1939. 181. p. [9] Bán,
1939. 180. p. [10] Bán,
1939. 182. p. Az egykorú beneficium élvezők névjegyzékét megadja: Bán, 1939. 178. p. 18. sz. jegyz. [11] SL. Sopron
város levéltára (továbbiakban: Svlt.) VI.A. 1003.a. (= Sopron város tanácsülési
jegyzőkönyvei / Gemeinbetrachtungen) 56. köt. (1644) 263. p.; vö.: Bán, 1939. 182. p. [12] Csehi (Chehovius) végrendeletét
az Egyháztörténeti Szemle következő,
2004. évi 2. számában szeretném közzétenni. [13] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. V. No.
49/111. [14] SL. Svlt. Testamenta C. Fasc. I.
No. 17., illetve uo. Lad. LI. Fasc. V. No. 49/109. [15] SL. Svlt. Testamenta C. Fasc. I.
No. 17. [16] Lónyi életútjára: Bán, 1939. 182. p.; Bedy, 1938. A Magyar Országos
Levéltárban a hg. Batthyány család levéltárában (ld. P 1314. sz. fond)
Batthyány (I.) Ádámhoz írott nagyszámú levele feldolgozásra vár. [17] SL. Svlt. VI.A. 1003.a. 57. köt.
(1645. október 9.) 444. p. [18] Bán,
1939. 182-183. p. [19] SL. Svlt. Lad. LI. Fasc. V. No.
49/116. Az október 1645. 23-i tanácsülés Hegykőről behozandó borokat tárgyalt:
SL. VI.A. 1003.a. 57. köt. (1645) 454-455. p. [20] Bán,
1939. 183-184. p. [21] Ez
teljességgel Csapó esetében sem kizárható, ugyanis a hidegségi fárában erre
szüksége volt! [22] Bán
János: Kaleschiák Péter (1616–1696). In: Soproni Szemle, 1942. 86-89. p. [23] Kaleschiákot csak 1687-ben
nevezte ki Kollonich Lipót győri kanonokká. [24] Csapó szőlőbirtokainak
beazonosítása a forrásfeltártság jelen szakaszában pontosan nem lehetséges, de
– függetlenül borbehozatali kérvényétől – önmagában a dűlőnevek elárulják, azok
nem soproniak. Vö.: Kücsán József: Hol termett a soproni bor? Sopron szőlőskertjei a
17–18. században. In: Soproni Szemle, 1999.
1. sz. 5-20. p. [25] Buzás, Josef: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17.
Jahrhundert I. Teil. Eisenstadt, 1966. (Burgenländische Forschungen, Heft 52.)
(továbbiakban: Buzás, 1969.)
108-109. p. [26] Buzás,
1969. 245-246. p. [27] Az utóbbi
tekintetében itt pl. érdekes a Horváth József egykorú győri formai elemzéseiből
is ismert záró átokformula megjelenése, az írásbeli rögzítés speciális esetére
vall a tanúk hiánya. [28] Pl. Horváth József: Vallásos egyesületek a XVII–XVIII.
századi Győrben. In: Győri Tanulmányok, 14/15.
1994. 159-163. p. [29] A szegénygondozás 16-17. századi
soproni intézményeire: Kincses Katalin Mária: Szegénygondozás
és környezet. In: R. Várkonyi Ágnes
(szerk.): Táj és történelem. Tanulmányok a történeti ökológia világából. Bp.,
2000. 326-368. p.; Uő: Természeti
környezet, ökológiai háttér és gyógyítás Sopronban a kora újkorban. In: Debreceni Szemle, 2000. 4. sz. 521-543.
p. [30] Horváth József – Dominkovits Péter: 17. századi Sopron vármegyei
végrendeletek. Szerk.: Dominkovits Péter,
Sopron, 2001. VII-X. p. [31] Egykorú
másolat, tisztázat. SL. Svlt. Oertel-féle rendezés, Testamenta C. Fasc. I. No.
18. [32] Tollhiba miatt javított szó. [33] Tollhiba miatt javított szó, a
jegyző először beőczeőtulletes-t írt. [34] Javított szó, a jegyző először
hat-ot írt. [35] A név egyaránt olvasható
Folnayra, Tolnayra. [36] Utána kihúzva: va. [37] Recte: vincellérem. [38] 9no helyett. [39] A végrendelet közepének jobb és
bal széle minden bizonnyal víz hatására erősen megrongálódott, itt egy
olvashatatlan szó áll. [40] 10mo helyett. [41] Az aláírás mellett
gyűrűspecsétjével is megerősítette az átirat hitelességét. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |