Vissza a tartalomjegyzékhez

3. évfolyam 1. szám
A. D.
MMII

Katona Csaba:
Ebenhöch Ferenc kanonok személyes iratai - egy pillantás a Győri Egyházmegyei Levéltár iratanyagára
A Győri Egyházmegye területén 2000-rel bezárólag két nyilvános magánlevéltár is működött: a Győri Püspöki és Káptalani Levéltár, illetve a Soproni Társaskáptalan Levéltára

A Győri Egyházmegye területén 2000-rel bezárólag két nyilvános magánlevéltár is működött: a Győri Püspöki és Káptalani Levéltár, illetve a Soproni Társaskáptalan Levéltára. Előbbi magában foglalta a Győri Püspökség és a Győri Káptalan magánlevéltárát, ezenkívül pedig a pápoci prépostság és a győrhegyi Szent Adalbert prépostság iratait is, ezzel szemben utóbbi egyike volt az ország legkisebb nyilvános magánlevéltárainak (10 ifm iratanyag). Ez a sajátos helyzet tette indokolttá az egy egyházmegyéhez tartozó két levéltár egyesítését, amelyre 2000 folyamán került sor.[1] A levéltár neve ettől fogva Győri Egyházmegyei Levéltár lett, s ez még ugyanabban az évben – a katolikus levéltárak közül elsőként – önálló jogi személlyé vált.

Az új szervezeti alapok megteremtésével párhuzamosan az iratanyag megfelelő elhelyezése is megoldódott. A püspöki levéltárat korábban a győri Püspökvár tornyában, a káptalannál őrzött levéltárakat a székesegyház egyik karzati helyiségében tartották, meglehetősen mostoha körülmények között. 2000 során Pápai Lajos győri megyéspüspök egy minden szempontból korszerű levéltárépületet bocsátott a levéltár rendelkezésére négy raktárhelyiséggel. A levéltárban őrzött iratok mennyisége – a jelenleg is folyó rendezési munkálatok okán – pillanatnyilag még csupán becsülhető: kb. 900 ifm. A raktárkapacitás kétszer ekkora mennyiségű irat befogadására alkalmas.

A levéltár rendkívül értékes (pl. több mint 300 eredeti középkori oklevelet is őriz) iratanyagának több fondja is tartalmaz tudományos és tudománytörténeti jelentőségű hagyatéki anyagot, amelyek alapján feltérképezhető az egyházmegye kötelekében működő számos (mintegy 1500) egyházi személy többé-kevésbé teljes életpályája. Kiemelkedő e hagyatékok közül az a sorozat, amely 15 győri kanonok hagyatékát tartalmazza. E személyi iratanyagokból álló gyűjtemények vélhetően úgy kerültek a levéltárba, hogy a szükségszerűen örökösök nélkül elhunyt kanonokok iratait az egyházmegye levéltárába szállították az érintettek halálát követően. Az alábbiakban e sorozatból Ebenhöch Ferenc kanonok hagyatékának[2] segítségével szándékozunk legalább érintőlegesen érzékeltetni, hogy a levéltár iratanyagának e része nem csupán az egyház-, de a gazdaság-, mentalitás-, társadalom- és művelődéstörténet számára is kiapadhatatlan forrásbázist kínál. A fennmaradt különféle iratok segítéségével nem csupán a papok egyházi karrierjének állomásai kísérhetőek figyelemmel, hanem lényegében teljes életútjuk (születésüktől a halálig), valamint nem egy esetben egyéniségük jellemző vonásai is feltárulnak.

Ebenhöch Ferenc kanonok (1821. július 25. – 1889. július 16.) Győrött született és iskoláit is ott végezte.[3] Miután pappá szentelték, előbb a gróf Szapáry-családnál volt nevelő, majd Győrött segédlelkészként tevékenykedett. A szabadságharc után, 1851-től Koroncón lett plébános, majd 1874-ben győri kanonok. Emellett számos más jelentős egyházi tisztséget is viselt. Papi pályája mellett kiemelkedő volt régészeti munkássága (amelynek kezdetei az ugyancsak győri gyökerekkel rendelkező Rómer Flórissal ápolt barátságára vezethetőek vissza), valamint gyűjtői tevékenysége: növény-, pénz- és régészeti gyűjteménye kiemelkedő értéket képviselt. E gyűjtemények döntő többségét – több részletben – a Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Említésre méltó írói munkássága is: rendszeresen jelentkezett írásaival a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben, így pl. megírta Koroncó történetét,[4] de számos természettudományos témájú cikk is kötődik nevéhez. Ugyancsak rendkívüli fontosságú a győri káptalan hiteleshelyi és magánlevéltárában végzett pontos és kitartó munkája is: e gyűjteményeket hosszú évek során ő rendezte nagy hozzáértéssel. Ebbéli munkásságát a győri székeskáptalan történetét összefoglaló Bédy Vince is szükségesnek találta megemlíteni: „Ebenhöch Ferenc kiváló régészeti tudásával tűnt ki; nagy érdeme a káptalan magán- és hiteleshelyi levéltár pompás rendezése.”[5]

A Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött személyes iratai éppúgy tartalmazzák a Nemzeti Múzeum köszönőlevelét, amelyet különféle adományaiért állítottak ki Ebenhöch számára, mint a halála után hagyatékával kapcsolatos intézkedések iratait. E helyt három, életének megismeréséhez számos érdekes adalékot nyújtó iratot szeretnénk kissé részletesebben ismertetni: saját kezűleg írott életrajzát,[6] a tomaji címzetes apáttá történt kinevezése alkalmából érkezett gratulációk ugyancsak saját kezűleg írt jegyzékét,[7] illetve végrendeletét.[8] Az életrajzot 1878-ban vetette papírra, de utólag 1884-ben, vagy ezt követően még kiegészítette, a gratulálók névsorának jegyzéke 1886-ban, míg a végrendelet 1887-ben kelt. E három irat adatainak segítéségével főbb vonalaiban felvázolható az 1880-as években már idős és köztiszteletben álló kanonok életének valamennyi főbb állomása, akkori személyes kapcsolatrendszere és vagyoni helyzete.

Hogy életrajzát mi okból vetette papírra, nem derül ki belőle. A gondosság, ahogyan megemlékezik név szerint felsorolt tanárairól, a bizonyosság tudatával sejteti: neveltetése, taníttatása nagy hatással voltak rá. Ugyancsak e forrás árulja el, hogy élete egy rövid, ám jelentős szakaszában elszakadt Győrtől és Győr vármegyétől. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a különféle lexikonokban fellelhető rövid biográfiák alapján úgy tűnik, hogy életpályája minden szakasza szülővárosához (és Koroncóhoz) kötődik. Valójában a Szapáry-családnál alkalmazott nevelőként egy időre távol került Győrtől. 1844-ben Heves vármegyében, Gyöngyösön lakott a Szapáry-családnál, így pappá szentelésére is e megye területén – az ottani egyházmegye központjában, Egerben –, míg első miséjére Gyöngyösön került sor az említett évben, és ezt követően, 1845-ben került csak vissza a Kisalföldre. Autográf életrajza ettől kezdve jószerivel karrierjének különféle állomásait sorolja fel, a levéltárosra jellemző precizitással: többnyire napra pontosan jelöli meg a fontosabb eseményeket és a helyszínekről sem feledkezik meg. Ugyancsak jellemző, hogy az 1878-ban papírra vetett életrajzot 1884-ben, vagy ezt követően (ebben az évben lett címzetes tomaji apát) kiegészítette egy-egy 1882., 1883. és 1884. évi eseménnyel (1882-ben rábaközi főesperessé, 1883-ban locsmándi főesperessé lépett elő).

A száraz adatok egy több mint tisztes megélhetést és megbecsülést nyújtó, töretlen ívű papi életpálya lépcsőit tárják az olvasó elé. Ám maga az életrajz nem árul el semmit az egyéniségről a pályaív keretein kívül. Annál árulkodóbb viszont az az 1886-ban kelt feljegyzés, amelyben Ebenhöch felírta azok neveit, akik írásban fejezték ki jókívánságaikat tomaji címzetes apáttá történt kinevezése alkalmából. Már pusztán a lista elkészítése is felvillantja a tudós pap egyik jellemző vonását: a pontos dokumentálás, nyilvántartás igényét. Ez odáig ment, hogy nem csupán a gratulációk küldőinek neveit jegyezte fel, hanem azt is, hogy ki melyik napon jelentkezett üdvözlésével, illetve helyenként azt is, hogy milyen formában (névjegyen, levél, távirat) tette meg. Ugyancsak a már-már kicsinyességbe hajló precizitás biztos jele, hogy a 36 gratuláció felsorolása végén 37. tételként csatolta a kinevezés alkalmával felmerült költségek számláit is.

A történész számára azonban a legérdekesebb az, hogy a nevek mellé feljegyezte, hogy ki milyen pozíciót töltött be, esetenként az ismeretség alapját is megjelölte. Ennek köszönhetően a feljegyzés az idős kanonok kapcsolat-rendszerének sajátos forrásává válik. Nyilvánvaló, hogy akik fontosnak tartották, hogy írásban is jelezzék elismerésüket, azok közül kerültek ki, akikkel – hivatalból, vagy nem hivatalból – Ebenhöch szorosabb kapcsolatokat ápolt. Ha nem tévesztjük szem elől azt a két tényezőt, hogy azoknak a győrieknek tekintélyesebb része, akikkel már csak az azonos lakóhely révén is napi kapcsolatban volt, nyilván személyesen fejezte ki jókívánságait, illetve azt, hogy idős emberről lévén szó, korábbi kapcsolatainak egy része a halálozások okán nyilván megszakadt, még akkor is elmondható, hogy a forrás alapján feltérképezhető a már idős Ebenhöch közelebbi ismerőseinek köre.

A 36 jókívánságot összesen 33 ember küldte: a jeles tudós Rómer Flóris,[9] Kovács Ferenc marosvásárhelyi plébános és Lehóczky József orosházi plébános kétszer is írásban fejezte ki nagyrabecsülését a kinevezés alkalmából. Kiemelkedően magas a katolikus egyház képviselőinek a száma: a 33 gratulálóból 21-en e felekezet egyházi értelmiségéhez tartoztak: éppúgy köztük van a pannonhalmi főapát, Kruesz Krizosztom és a győri bencés gimnázium igazgatója, Vaszary Kolos (később szintén pannonhalmi főapát – ezt Ebenhöch sem mulasztotta el megjegyezni), mint pl. az orosházi plébános, Lehóczky József vagy Möller Ede brassói apát. A többiek között akad ügyvéd, nyugalmazott tábornok, rendőrkapitány, állatorvos és ötvös.

E kapcsolatok eredete némely esetben ugyancsak kiderül, de legalábbis gyanítható a feljegyzés alapján. A Nemzeti Múzeum országos hírű munkatársát, Dr. Hampel József „múzeumőrt” pl. nyilván gyűjtőszenvedélyének, illetve a Nemzeti Múzeum javára tett tárgyi adományainak köszönhetően ismerhette meg jobban a kanonok. De a közös szenvedélyre mint összekötő kapocsra utal az is, hogy Ivánfi Ede óvári piarista tanár esetében Ebenhöch fontosnak tartotta megemlíteni: „régészeti barátom”.

Jelentősek a rokoni szálak. Erhardt Viktor óvári plébános pl. Ebenhöch unokaöccse (újabb jele a pontosságnak: a kanonok feljegyezte, hogy nem a Moson megyei Óvárról, hanem a Nógrád megyei, Balassagyarmat mellettiről van szó), Ebenhöch Antal budapesti állami rendőrkapitány pedig szintén unokaöccs. Nem derül ki a a feljegyzésből, de máshonnan ismert, hogy Séhn Vilmos soproni gyógyszerész is Ebenhöch rokonságához tartozott. A gratulálók között található a kanonok négy lánytestvérének egyike is.

Lényegesnek bizonyultak Ebenhöch életében a tartós ifjúkori iskolai ismeretségek, barátságok. Összesen hat főről jegyezte fel, hogy iskolatársa volt. Ezek közül talán a legérdekesebb Deutsch Lipót „szemita orvos” neve, aki helyett fia, Decsényi Artúr fejezte ki jókívánságait. Szorosabb, nemzedékeken átívelő kapcsolatok létére, illetve az apától már függetlenné vált és a nyilván „örökölt” ismeretséget gondosan ápoló szuverén egyéniségű fiúra utal, hogy idősebb és ifjabb Martonfalvay Elek külön-külön jelezték elismerésüket. Végül a korszak mentalitás-történetének egy érdekes adaléka érdemel említést: Ebenhöch és Lehóczky József orosházi plébánossal egy 1874. évi karlsbadi fürdőlátogatáson szövődött barátság.

Ebenhöch kapcsolatainak térbeli szóródása is felmérhető. 28 gratuláló lakhelyét ismerjük: ez összesen 22 helységet takar.  Győri illetőségűek hárman írtak neki kinevezése alkalmából, de ismételten hangsúlyozni kell, hogy ő is győri lévén, legtöbb helyi ismerőse nyilván szóban gyakorolta az ilyenkor esedékes udvariassági gesztust. Akad három budapesti gratuláló is, közülük Ebenhöch Antal rendőrkapitány rokon, Kárffy Titus miniszteri tanácsos ifjúkori barát, míg Dr. Hampel József – mint már utaltunk rá – nyilván a régészet és gyűjtőszenvedély okán kötődött Ebenhöch-höz. Ketten írtak Sopronból, akik közül Séhn Vilmos gyógyszerész ugyancsak a rokonsághoz tartozott. Szintén ketten keresték fel írásbeli jókívánságaikkal Nagyváradról is az újsütetű tomaji apátot, de egyikük esetében nyilvánvalóak a közös győri gyökerek: Rómer Flóris kötődését a városhoz aligha szükséges külön hangsúlyozni.

A többi 18 településről egy-egy fő gratulált Ebenhöch-nek. A legtöbb helyről a helyi apát plébános vagy plébános írt, e települések többsége Győr közelebbi vagy távolabbi környékén feküdt: pl. Kismarton, Komárom, Győrszemere, Rajka, Óvár, de esetenként messzebb fekvő helységek, mint pl. Tiszaörs plébánosa is tollat ragadott. A Heves megyében töltött időszakból fakadhatott a kapcsolat Párvy Sándorral, az egri érsekség titkárával, míg Lehóczky Józsefet, az orosházi plébánost, mint fentebb már esett róla szó, egy karlsbadi fürdőzés alkalmával ismerte meg Ebenhöch. Jelentős súlyt képviseltek még ismeretségi körében az erdélyi és partiumi egyházi kapcsolatok: Brassó, Marosvásárhely, Beszterce, Nagyvárad.

Összességében az derül ki, hogy Ebenhöch kapcsolatainak döntő többségét az egyházmegyéjéhez kötődő katolikus egyházi értelmiséggel ápolta, beleértve az elit képviselőit (Vaszary, Kruesz) és a falusi plébánosokat egyaránt, ugyanakkor e kapcsolatok esetenként túlmutattak a Győr és Győr vármegye környékén. Ezen felül – ha nem is ennyire jelentős –, de mégis meghatározó szerepet játszottak rokoni kapcsolatai és diákkori ismeretségei is.

A harmadik itt közölt forrás, a végrendelet, Ebenhöch kapcsolatrendszerének más elemeit tárja elénk, ezenkívül fontos információkkal szolgál a kanonok vagyoni helyzetéről, ezen felül pedig mentalitásáról is. A szerteágazó egyházi és társadalmi kapcsolatokat ápoló Ebenhöch – különböző mértékben – számos személyt, illetve szervezetet jelölt meg hátrahagyott javai egy-egy részének örököséül. E rendelkezéseket részben a jótékonyság szándéka motiválta, részben a katolikus egyházi szervezetekhez fűződő szoros kapcsolat kinyilvánítása. Ugyanakkor az Ebenhöch jelleméből fakadó kapcsolatrendszer más elemei is visszaköszöntek. A 36 pontba foglalt végrendelet a már a 17. századi Győrben[10] általános formulával veszi kezdetét: a végrendelkező hajlott korára hivatkozva vetette papírra akaratát, testét a földnek, lelkét az Isten kegyelmébe ajánlva. Ezt követően a maga, illetve szülei lelki üdvéért mondandó misékről emlékezett meg, majd először a megyéspüspöknek, illetve a káptalannak hátrahagyott ingóságokat említi meg (előbbire egy olajfestményt, a káptalanra könyvtára történeti tárgyú könyveit hagyta) és csak ezután tér át családtagjai említésére. Az egyházhoz való szoros kötődésének bizonyítéka, hogy értékes könyvtára nem történeti tárgyú köteteit a győri papneveldék között osztotta fel. Borából a győri karmeliták konventjének és az orsolyita apácáknak juttatott 5-5 hektolitert, Wertheim-kasszáját egykori koroncói plébániája javára hagyta hátra, karingeit pedig a káptalannak hagyatékozta.

Hátramaradt javai többségét azonban családtagjai között osztotta fel a végrendelkező. Vagyona általános örököseiül Ebenhöch mostohaanyját, Steng Erzsébetet édesapja özvegyét, illetve négy lánytestvérét jelölte meg, azzal a meghagyással, hogy amennyiben mostohaanyja túlélné őt, akkor számára az egyenlően öt felé osztott vagyonrész terhére 10 000 forint állampapír után járó életjáradék is megillesse haláláig. A felosztandó vagyon (ingatlan, értékpapírok, pénzgyűjtemény stb.) mindösszesen 27 000 forintot tett ki, ezen felül pedig 300 akó bor is értéket képviselt. Ezt a vagyon – leszámítva az életjáradék tőkéjére lekülönített 10 000 forintot – került felosztásra a rokonok között. Szembetűnő, hogy míg testvéreit általános örökösökül jelölte meg, addig a következő nemzedék tagjait inkább személyes jellegű tárgyakkal, illetve kisebb összegekkel lepte meg: egyik unokaöccse arany óraláncát, másikuk aranyóráját örökölte. Egy harmadik unokaöcs és egy unokahúg viszont 100-100 forintot kapott, két másik unokahúg 500-500 forint „házasítási díjat” kötvény formájában. E rendelkezések mögött nyilván az a gondolat húzódott meg, hogy e nemzedék tagjai majd szüleiktől öröklik meg az Ebenhöchtől hátramaradt vagyonrészeket.

Régészeti és gyűjtőszenvedélye végrendeletére is rányomta bélyegét. Éremgyűjteménye egy részét a Nemzeti Múzeumnak adományozta, a többit értékesíteni rendelte 3000 forintért hátrahagyott – rokonai között felosztandó – törzsvagyona javára, de azzal a meghagyással, hogy ha az egyik katolikus egyházi gyűjtemény 2000 forintot megad érte úgy, hogy azt gyűjteményként egyben tartja, akkor ezért a kisebb összegért is átadható. A jótékonyság szép példáját adta Ebenhöchnek az a rendelkezése, hogy mostohaanyja halála után az életjáradék tőkéje egy katolikus fiúárvaházhoz kerüljön alapítványi tőkeként és a kamatokat ettől fogva az árvák javára fordítsák. Ugyancsak a jótékonyság szándéka mutatkozott meg a váci süketek és a budapesti vakok intézetének hátrahagyott 50-50 forintról, illetve a győri közkórháznak és a győri szegényintézetnek hátrahagyott ugyancsak 50-50 forintról hozott rendelkezésekben. Ha nem is konkrétan a jótékonyság kategóriájába tartozó rendelkezés, de Ebenhöch egyéniségét jellemző fontos adalék, hogy megemlékezett cselédjeiről, a sekrestyésekről, a káptalan hajújáról és kocsisáról is.

A három közölt forrás összességében korántsem tükrözi – nem is tükrözheti – egy teljes életpálya egészét, vagy Ebenhöch Ferenc jellemrajzát, ám kétségtelenül kiindulópontként szolgálhat a kanonok élete és tevékenysége nagyobb lélegzetű feldolgozásához.

 

DOKUMENTUMOK

 

1. Ebenhöch Ferenc önéletrajza

 

Születtem 1821 évi julius 25én Győrbelváros toronyutcza 163ik sz.[ámú] házban. Atyám budavizvárossi[11] születésü Ebenhöch Mátyás polg.[ár] kádármester + 1842 25/II. Anyám Györ születésü Maidl Rozália + 1836 aug. 8án.

Iskoláimat Győrött végeztem; s pedig az elemiket 1828–1831-ig tanitóim voltak: Molnár Lipót, Kozma N. Váczi István, Borgfeld Jósef, Holper Károly; katekétáim: Mogyorósy Pál, Pechó András, Hadich Jósef és Martony János.

A Gymnásiumban[12] 1831 nov.–1837 jul. Tanáraim voltak: Kollár Ármánd, Hidhéthy Bonaventura, és Hölderle Miksa; az igazgatók ellenben: Wekerle Gottfrid, Filperger Rudolf és Krátky Donát.

A bölcsészetben pedig 1837–1839ig igazgató: Kucsera Márián, Bresztyenszky Béla, Maár Bonifácz, Sztanke Sándor, Molnár Titus, Albach Száléz, Orsonics Iván, Czuczor Gergely és Rammershofer Valérián benczések.

1839 évi aug. mélt.[óságos] Sztankovits János győri megyés püspök által vetettem fel a papnövendékek közé, s theol.[ógiai] Tanulmányaimat a győri növeldében végeztem 1839–1843 években. Tanáraim voltak: Wurda Károly sz.[ékes] e.[gyházi] k.[anonok] Tarcsay Ferencz, Hupka Ferecz és Mayerhofer Jósef; növeldei elöljáróm: Pájer László sz.[ékes] e.[gyházi] k.[anonok] rector,[13] Mogyorsósy Pál v.[ice] rector, Gruber Ferencz spirituális, és Winterl Antal stud.[ius] Prof[essor]; ductor Thury Mihály, v.[ice] ductor Horváth Ferencz.

Fiatalságom miatt nem szenteltethetvén fel, Gruber Ferencz spir.[ituális] ajánlásra Püspököm G[ró]f. Szápáry Jósef gyermekei mellé nevelőül bocsájtott 1843 évi aug. 15én és 1845 évi ápr. 30-ig Rácz Sz. Péteren, Gyöngyösön és Pesten foglalkoztam növendékeim Sarolta, Gyula, Iván és Imre grófi növendékeim tanításával és nevelésével.

1844 évi novb. 21én Egerben mint akkori tartózkodásom helyéhez Gyöngyöshöz legközelebb fekvő püsp.[öki] székhelyen Rainer Károly főprépost és felszentelt püspök által szenteltettem fel püspököm dimissiója[14] mellett pappá s zsenge sz.[ent] Misémet ugyan novb. 24én Gyöngyösön a pléb.[ánia] templomban mutattam be a Mindenhatónak, Nagy János ??? Prépost plébános Kézvezetése mellett, a Káplányok […]. Nyoszolyólány növendékem Sarolta Grofkisasszony volt, a fiuk Gyula, Iván és Imre veres miniszterruhában[15] szolgálván az oltárnál.

1845 évi május 1én kezdtem működni mint Győr-ujvárosi káplán Hecsey Jósef pléb.[ános] főnöksége alatt, a évi december 15-ig, amely napon mint Győr belvárosi káplán, kateketa s ünnepi hitszónok alkalmaztattam Tóth Jósef sz.[ékes] e[gyházi] k.[anonok] s városplébános alatt, 1848 jan. 1én pedig főnököm lett Mogyorósy Pál sz.[ékes] e.[gyházi] k.[anonok] Káplántársaim voltak: Hercz Jósef, Tóth István, és Nagy Ignácz.

1848 sept. 15től fogva egyúttal a belvárosi káplányok az egyik káptalan kápláni állomást is suppletorie[16] betöltöttük.

1851 évi május 25 praesentálttam[17] a győri káptalan mint kegy uraság által a Koronczói plébánia javadalomra: mint administrator jun. 11én jelentem meg  a helyszinén s jun. 15én Dom[] Trinit.[] léptem fel a szószéken először a kerületben akkor téthi esp.[eres] pleb.[ános] volt: Somorjai János; gyömörei pléb.[ános] Grósz Antal; R.[] sz.[ent] mihályi pléb.[ános] Nyilassy Ferencz; árpási pléb.[ános] Szakáts Mihály; gyarmathy pléb.[ános] Deáky Henrik; szemerei pléb.[ános] Medgyesy György, és gyirmóthi pléb.[ános] Flaskár Antal.

1852 évi májusban a pssynodális vizsga letétele után Május 8án investiáltatván a.[zon] é.[v] aug 1én u.[gy] m.[int] a templom Patrocinium[18] napján Somorjai Somorjai János ker.[ületi] esp.[eres] által a koronczói pléb.[ánia] javadalomba ünnepélyesen be is igtattattam.

1862 évi octoberben Árpáson tartott kerületi első papi gyülés alkalmával paptársaim által a ker.[ületi] jegyzői tisztre titkos szavazás utján megválasztatván, ezen uj hivatalban püspökileg meg is erősítettem.

1866 évi aug 31én Grosz Antal ker.[ületi] esp[eres] meghalván; helyettes ker.[ületi] esperessé a megyés püspök m[é]l[tósá]gos. Simor János által a[z] é.[v] sept. 2án kineveztettem, és a ker.[ületi] papság által ugyan sept 26án Téthen tartott kerületi gyűlés alkalmával uj hivatalomba be is igtattattam.; maga a kinevezési okmány 2712 sz.[ám] al.[att] 1866. évi octóber 14ről van keltezve.

1870 évi ápril 6án neveztettem ki Zalka János megyés püspök által szent széki ülnökké.

1873 évi november 25én pedig ő kir.[ályi] ap.[ostoli] Felsége győri iskolás kanonokká, mely javadalomba a.[zon] é.[v] december 15én igtattattam be, győri kántor Hupka Ferencz kanonok által.

1874 évi ján 11én Dom[] I.[] p.[] epiph.[] bucsuztam el koronczói híveimtől, s másnap foglaltam el Győrött kanonoki állásomat.

1874 évi május 8án igtattattam uj előmozdulás következtében a pápai főesperessi stallumba.

1878 évi mart. 27én pedig a komáromi főesperesi stallumba igtattattam be.

 

Kelt Győrött 1878 évi sept. 15én n.[] m.[g Mária neve ünnepén

 

Ebenhöch Ferencz

sz.[ékes] e.[gyházi] kanonok

 

1882 oct 31én a rábaközi főesperessi

1883 aug. 1én pedig a locsmándi főesperesi stallumba igtattattam be.

1884 áprils 22én avattattam fel a  püsp.[öki] kápolnában tomaji cz.[ímzetes] apáttá, és május 4én u.[gy] m.[int] sz.[ent] Jósef pártfogásának napján pontificáltam[19] először a kármelita atyák templomában.

 

 

2. Gratulációk Ebenhöch Ferenchez c. apáti kinevezésekor

 

Gratulátiók tomaji cz.[ímzetes] apáti kinevezésemhez 1884 ápril.

 

1. ifju Martonfalvai Elek ügyvéd grátulál ápr. 7

2. Decsényi Arthur (Deutsch Lipót szemita[20] orvos Dr s ifjukori iskolatársam fija) ápr. 7

3or. Martonfalvy Elek győri törv.[ényszéki] széki elnök, volt iskolatársam névjegyen

4. Fabrici nyug.[almazott] cs.[ászári] kir.[ályi] tábornok s családja névjegyen

5. Vaszari Kolos főgymn. igazgató – utóbb főapát (az irat a káptalani levéltárban)

6. Kárffy Titus (: miniszteri tanácsos s ifjukori barátom

7. Kavulák János veszprém cz.[ímzetes] kan.[onok] s berzenczei pléb.[ános]

8. Ebenhöch Antal b[uda]pesti állami rendőrkapitány s unokaöcsém

9. Lehóczky Jósef orosházi pléb.[ános] Karlsbadi[21] 1874 évi fürdőtárs s barátom

10. Hahnekampf György sz.[ent] széki ülnök sopronyi árvaházi igazgató s. a. t.[öbbi] gratulál

11. Kruesz Krizosztom főapát névjegyen

12. Áder Lajos bécsi ötvös, a megrendelt gyűrüről s. a. t. gratulál

13. Dr. Szvacsina Tóbiás beszterczei theologiai tanár táviratilag

14. Möller Ede brassói apát s pléb.[ános] névjegyen

15. Molnár János komáromi apát pléb.[ános] levelileg

16. Stiner Fülöp n[agy]váradi apát kan.[onok]

17. Zechmeister Gáspár kismartoni apát pléb[ános] névjegyen

18. Rómer Flóris barátom n[agy]váradi apát kan.[onok]

19. Kovács Ferencz marosvásárhelyi apát pléb[ános]

20. Mátray Lipót fukrai pléb[ános]

21. Erhardt Victor óvári (: Balassa gyarmat mellettJ pléb.[ános] unokaöcsém

22. Dr Thüringer Berta nyugalm. Győr szemerei pléb.[ános] barátom

23. Kár Károly sz.[ent] széki ülnök nyugalm.[azott] sz.[ent] györgi pléb.[ános] iskolatársam g[ra]t[ul]ál.

24. Gelbmann Márton szomodi pléb.[ános] szemináriumi iskolatársam

25. Ivánfi Ede m.[agyar] óvári piarista tanár s régészeti barátom névjegyen

26. Kovács Ferencz Marosvásárhelyi pléb.[ános] barátom táviratilag a benedictióra

27. Kanizsai Károly tiszaörsi apát pléb.[ános] ifjukori barátom lev.[elező] lapon gratulál

28. Kuncze Mihály vajkai pléb[ános]

29. Horvát Lajos ujvárosi pléb.[ános] névjegyen

30. Mendel Gyula állatorvos s kovácsmester névjegyen

31. Párvy Sándor egri érseki titkár

32. Dr Hampel Jósef pesti nemzeti Muzeum őr

33. Séhn Vilmos okleveles gyógyszerész Sopronban

34. Buchinger Gizela hugom

35. Lehóczky jósef orosházi pléb[ános] tréfás küldeménye

36. Rómer Flóris barátom ismételt gratulátiója s. a. t.

Számlák a kinevezés alkalmával tett kiadásokról!

 

Győr 1886 márt 16án

 

Ebenhöch

 

3. Ebenhöch Ferenc végrendelete

 

Másolat a bélyegtelen eredetiről.

 

A tellyes sz. Háromságnak, az Atyának, és Fiunak, és szent Lélek Istennek nevében. Ámen.

Ámbár hajlott korom daczára az Isten jóvoltából legjobb egésségnek örvendek; mégis a bizonytalan halál minden perczben beállható eshetőségétől tartva, a jó Istentől reám érdemtelen bünösre pazarolt javaimról következő végrendelet által kivántam nem vélt halálom esetére rendelkezni, és végérvényesen intézkedni; u.[gy] m.[int]

1őr Testemet a földnek, a melyből lőn, lelkemet a mennyei Atya végetlen irgalmába ajánlom, az ő egyszülött szent Fijának Krisztus Jézusnak végtelen érdemei által bűnbocsánatot és örök üdvösséget remélve! – Legyenek a Boldogságos Sz.[ent] Szűz, Szent Pátronusaim,[22] és Istennek minden Szentjei sz.[ent] trónusának zsamolyánál  esedezőim s szószóllóim!

2or Halálom után szolgáltasson el a szokott Requiemen[23] kívűl, magam és Istenben boldogult szüleimért 50 sz.[ent] mise; e végre hagyok 50 f[orin]tot, temetésemkor pedig a szegények közt a temetőnél felosztandó 100 f[orin]tot.

3or Ő nagyméltóságának Zalka János megyés Püspök urunknak örök hálám emlékeül hagyom Jákob pátriárka álmát ábrázoló olajfestményemet arany keretestől; alázatosan esdve: fogadja kegyesen fiui hódolatom e csekély jelvényét.

4er A f[ő]t[isztelen]dő székes Káptalannak, melynek oly hosszú időn voltam egyik méltatlan tagja, forró hálát mondva a tapasztalt testvéri szeretetért, emlékül hagyományozom könyvtáram minden történelmi és történelemre vonatkozó bármilly nyelvü munkáját azon bizalmas kéréssel: hogy azokat a belső sekrestyében elhelyezve, a levéltár mellett felállítandó történelmi könyvtárul megőrizni sziveskedjék. Ezen könyveket jobbadán már a könyvtáblára illesztett – „Ex bibliotheca Capituli jaurinensis”[24] czimü nyomtatott ragaszkákkal jeleltem meg.

5ör Általános örököseimül rendelem kedves nevelő Anyámat Stengl Erzsébetet, bol.[dolgult] édes Atyám Ebenhöch Mátyás özvegyét, és jelenleg még életben levő négy nővéremet u.[gy] m.[int] E.[benhöch] Erzsébetet férjezett Puhl Ferencznét; E.[benhöch] Máriát özvegy Séhn Alajosnét; E.[benhöch] Rózsát özvegy Buchinger Mihálynét; és E.[benhöch] Sófiát özvegy Horák Ferencznét; oly formán, hogy az egyéb hagyatékokban tiszta hagyatéki tömeg összeg öt hasonló részre osztva, kedves Anyánkat említett négy nővéremmel tellyesen egyelő egy egy osztályrész jusson. Áll pedig jelenleg vagyonértékben: a Ferenczvárosban levő s mintegy 2500 f[orin]tot képviselő házam; 16 400 f[orin]tnyi tőke összeg magyarállami 5% papírjáradékban; 3000 f[orin]t tőke két győri első takaréktári s nevemre írt két könyvecskében; 1000 f[orin]t tőke követelésem győri lakos özv.[egy] Mendel Ignácznénál 6% kötelezőre; 1000 f[orin]t életbiztosítási jutalék saját életemre, az első magyar biztosítási társulatnál; 1 d[ara]b 100 f[orin]tos vízvezeték részvény; házi pinczémben 300 akón felül jó bor; végül 3000 f[orin]t értékü magyar folyó és emlék pénzekből álló éremgyűjteményem.

6or Minthogy említettem örökösi egy egy osztályrész oly csekély leend: hogy abból kedves Anyánk özv.[egy] E.[benhöch] Mátyásné előre, láthatólag meg nem élhetne; azt pedig nem akarhatom már csak Istenben bold.[ogult] édes Atyám emlékénél fogva sem: hogy majdnem 80 éves koros özvegye mások kegyadományából tengesse öreg napjait! azért rendelem: hogy a fentemlített magyar 5% állampapírokból 10. 000 f[orin]t az az tíz ezer f[orin]t papirjáradék többször említett kedves Anyánk Ebenhöch Mátyás özvegyének számára és javára holtanapjáigVitalicziumi[25] tőkéül elkülöníttessék, és fennhagyassék, s nekie a kamatszelvények félévenként levonás nélkül élelmezésére, illetve szabad rendelkezésére kézbesítessenek. Alázatosan és bizalomtellyesen kérem végül a f[ő]t[isztelen]dő Székes Káptalant: kegyeskedjék e kötvényeket addig is gondos őrizet illetve kezelése alá venni, s anyámnak a kamatokat a szokott illeték levonása után holta napjáig kezéhez szolgáltatni.

7er Kedves Anyám halálakor ezen tőke vitalicziumi rendeltetése megszünvén; akarom: hogy abból 6000 f[orin]t az  az hatezer f[orin]t névértékü magyar papirrente egy katholikus, és f[ő]t[isztelen]dő. győri káptalan kezelése alatt álló fi-árvaházra fordíttassék alapítványi tőkéül: remélve s kívánva: hogy az árvák felvételénél jelzett nővéreim s azok származékaira mindig kellő figyelem s elsőbbségi tekintet fog fordíttatni.

8or A vitalicziumi tőkéből vannak megszüntekor 3000 f[orin]t az az háromezer f[orin]tot négy nővérem akkor életben levő gyermekeik között kívánom egyenlő részekben, de már nem törzs szerint, hanem fejenként felosztatni.

9er Ugyanazon vitalicziumi tőkéből 600 f[orin]t az az hatszáz f[orin]t névértékű papirrente a koronczói templomnak jusson egy nagy harang beszerzésére; a még fennmaradó 400 az az négy száz f[orin]t névértékű papirrente pedig egy káptalani fogadalmi (: votivalisJ mise alapítására fordítassék, mely évente magam és bold.[ogult] szüleim Ebenhöch Mátyás és Maidl Rozáliáért leend szokott módon a székes egyházban elszolgálandó.

10er Könyvtáramat a 4ik pont alatt kijelelt történelmi műveiken kívűl hagyom a nagyobb papnöveldének azon kikötéssel: hogy annak metszetekkel illusztrált régibb s ujabb, általam nagyobbrészt lajstromozott s számozott díszművei, valamint a 6 vagy 8 folio thekákba foglalt s több ezer szent képekből álló metszet gyűjtemény, mint kiváló külön szakasz, egészen külön válva állittassék fel, s kezeltessék is a papnöveldei könyvtárban. A netalán előforduló könyvduplumokat átlehet adni a kisebb papnövelde úgyis kezdetleges könyvtárába annak némi gyarapitására.

11er Éremtáram legalsó, s „Kegyérmek” felirattal ellátott 5 fiókjaiba, valamint a szekrény alljában elhelyezett 6 vagy 7 szinten „Kegyérmek” czímű felirással ellátott fiókocskák s szivardobozokban papírborítékokba takart szentes és pápai érmek és pénzeket a magyar nemzeti Muzeumnak hagyom gyarapítására azon kegyéremgyűjteménynek melyet még 1889 évben ajándékoztam a fendicsért országos régészeti intézetnek.

12er Magyar éremtáromhoz tartozó 100 d[ara]bnál több aranypénzem a vasszekrényben egy dobozban; a kiadó vagy forgalmi ezüst s rézpénzek elkezdve Sz.[ent] István király érmecseitől fogva a legújabb forgalmi pénzekig íróasztalomtól balra polczon egy 20 fiókos éremszekrényben; végül a nagy ezüst-tallér, és különféle fémből vert ezüstpénzek. A barczák a hálószobám zárt Siffonjában fiókokra rakva együttesen jóval 4000 darabon felül, mintegy 3000 f[orin]tnyi becsértéket képviselnek. Ezen éremgyűjtemény szakértő (: talán muezumi tisztviselőJ megbecsülésének alapján hagyatéki tömegem javára elárusítandó. – Ha mégis első sorban a győri főgymnasiumi Muzeum – másod-sorban pedig valamely hazai kath.[olikus] intézet hajlandó volna gyűjteményemet egészben 2000 az az kétezer forintért megváltani, s azt mint Ebehhöch-féle éremgyűjteményt örök időn megőrizni s fenntartani – az említett összeg hiánytalan lefizetése után, a fentemlitett feltétel mellett praeferater[26] ilyennek óhajtanám eladatni.

13or unokahugomnak öz.[vegy] Ludvigné szül[etett] Toscano Teréznek hagyok egy száz f[orin]tot.

14er Ugyan unokaöcsémnek Erhardt Lászlónak szintén egy száz forintot

15 ör Vilmos gyógyszerész öcsémnek arany zsebórámat.

16or Séhn Győző tanító öcsémnek arany óralánczomat.

17er Unoka hugaim Horák Rozália, és Séhn Margitka neveire írtt, s 500 f[orin]t 500 f[orin]t házasítási díjjat biztosító két kötvényt az említettem Horák Rozália annyának Ebenhöch Sófia hugomnak, illetve Séhn Ferencznének, vagy az illető gyámjának kézbesítendő; nem különben Séhn Alojzia hugom nevére írt s most 180 f[orin]tról szólló takaréktári könyvecske ugy Séhn Alojziának kézbesítendő.

18or Ftdő Nagy Ignácz kedves barátomnak emlékül hagyom Sz.[ent] Xáver halálát ábrázoló polycrom kréta képet fekete keretben s üveg alatt.

19er Összes felső s belső viselő ruhámból semmi kótyára eladásul ne bocsájtassék; hanem az örököseim férfi utódjai között kedves anyám felügyelete s intézkedése szerint méltányos arányban osztassék fel.

20szor Ferencz-külvárosi házikómat Ersébet nővéres Puhl Ferenczné, ha megtartani óhajtja, 2000 az az kétezer forint becsárban neki engedtessék át örökségi jutalékának fejében.

21 Az ezüst ékszerekből k. Anyámnak a használatában levő 2 merő kanalat, 8 evő s ugyanannyi kávés kanalat, meg ezüst nyelű egy pár kést s evő vellát hagyom, az összes konyha felszereléssel de úgy: hogy ez utóbbit t.[udni] i.[llik] a konyhafelszerelést Rózsa nővéremmel felerészben megossza.

22 Ugyan k.[edves] Anyámé lakszobájának összes bútorzata az abban levő képek, óra, szőnyeg s. a. t. vel.

23 Buchinger Gizela hugomnak hagyom az iró szobámban álló barna garniturát, t.[udni] i.[llik] kanapét 6 támlás székkel s nagy szőnyeggel.

24 Ersébet hugomnak t.[udni] i.[llik] Puhl Ferencznének pedig az ebédlőben álló bőrpamlagot hasonló hat székkel együtt.

25 A három egyházmegyei kötelmi czímre 100-100 f[orin]tot összesen három száz forintot

26 Használatban levő karingeim a káptalani pátronátus egyházai között osztassanak fel; ezüst kelyhem pedig jusson a székesegyháznak.

27 Vas-szekrényem – Wertheim-féle Cassám – üresen a koronczói  plébániának jusson inventáriumul.

28 Cselédjeimnek esedékes illetményük felett félévi szegődött bérük.

29 A két székesegyházi sekrestyésnek, a káptalani hajdunak, és a két itteni káptalan kocsisnak külön külön husz összesen száz forint.

30 A győri karmeliták[27] Conventjének öt hektoliter bor.

31 Az orsolyarendi Apáczáknak helyben szintén öt hektoliter bor.

32 Az országos váczi siketnéma, és budapesti vakok intézetének 50-50 f[orin]tot összesen egyszáz forintot hagyok.

33 A Szent István társulatnak, a magyar akadémiának, és a győri legény egyletnek szintén 50-50 f[orin]tot összesen százötven forintot.

34 A győr városi közkórháznak, és a helybeli szegényintézetnek egyenként száz száz, összesen kétszáz forintot.

35 E végrendelet végrehajtására szeretettel és bizalmasan felkérem Kedves Barátomat és Kanonoktársamat n[agysá]gos Mester István prépost őrkanonok urat kinek emlékül képtáramból tetszése szerint kiszemelendő egy darab olajfestményt, és 20 d[ara]b. m.[agyar] kir.[ályi] aranyat hagyományozok. Végül

36 Öt említett örökösömnek emlékül képtáramból egyenként egy egy olajfestésü Szűz Mária képet, melyet kor szerint szabadon választhatnak ki magoknak. Ezek után azzal végezem amivel kezdettem a tellyes Szent Háromságnak az Atya, Fiu, és Szent Lélek Istennek nevében Ámen.

Kelt Győrött a B.[oldogságos] Sz.[ent] Szüz szeplőtlen fogantatásának vigliáján u.[gy] m.[int] 1887ik évi December 7-ik napján – Ebenhöch Xavéri Ferenc s[aját]k.[ezével] cz.[ímzetes] tomaji apát, sopronyi főesperes kanonok végrendelkező.

Alulirt tanuk ezennel bizonyítjuk, hogy Ebenhöch Ferencz kanonok úr végrendelkező, együttes jelenlétünkben, s általunk értett nyelven, előttünk kijelentette, hogy a fentebbi okirat az ő végrendeletét tartalmazza, és azt előttünk sajátkezűleg írtnak, és aláírtnak elismerte. – Kelt Győrött 1887 dec hó 7én – Dr Bertha János prépostkanonok – Mester István s[aját]k.[ezével] prépost kanonok. –

 

6090/89. p.[ont] Kihirdettetett a győri Kir.[ályi] járásbíróság által. Győrött 1889 Julius 16. Kampis Iván s.[aját] k.[kezével] kir.[ályi] albíró.

 

 

Jegyzetek

 



[1] Az elmúlt időszak levéltártörténetére ld.: Balázs Péter: Győri Püspöki Levéltár, Győri Káptalani Levéltár. Balázs Péter (szerk.): Magyarország levéltárai. Bp., 1983. 293–301. p.; Bóna László: Győri Püspöki és Székeskáptalani Levéltár. In: Blazovich László – Müller Veronika (szerk.): Magyarország levéltárai. Bp.–Szeged, 1996. 134-135. p. Legújabban: Lukácsy Zoltán – Vajk Ádám: A Győri Egyházmegyei Levéltár. In: Levéltári Szemle, 2002. 1. sz. (sajtó alatt)

[2] Győri Egyházmegyei Levéltár. (továbbiakban: GyEL.) N 631 (= Acta personalia canonici. Francisci Ebenhöch.)

[3] Életrajzi adatainak forrása: Győri Életrajzi Lexikon. http://www.gyel.hu/tartalom/data/01720.htm

[4] Ebenhöch Ferenc: Koronczó története. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. Győr, 1869.

[5] Bédy Vince: A győri székes káptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, 3.) 20. p.

[6] GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc önéletrajza. Győr, 1878. szeptember 15.

[7] GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc tomaji címzetes apáttá történő kinevezéséhez írásban gratulálók névsora.. Győr, 1886. március 16.

[8] GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc végrendelete. Győr, 1878. december 7.

[9] Azoknak a nevesebb személyiségeknek az életrajzi adatait, akikhez Ebenhöchöt szorosabb kapcsolat fűzte (pl. Rómer Flóris, Hampel József, Kárffy Titusz, Kruesz Krizosztom stb.) e tanulmányban nem jelöljük.

[10] A 17. századi győri végrendeletekre nézve pl.: Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. I. 1600–1630. Győr, 1995., Uő.: Győri végrendeletek a 17. századból. II. 1631–1654. Győr, 1996. és Uő: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655–1699. Győr, 1997.

[11] Víziváros = budai városrész.

[12] Értsd: a győri bencés gimnázium.

[13] Rector = igazgató.

[14] Dimissiója = elbocsátása.

[15] Értsd: ministráns ruhában.

[16] Suppletiore = pótlólag.

[17] Presentál = kinevez.

[18] Patrocinium = (itt) védőszent.

[19] Pontificál = misét tart.

[20] Értsd: zsidó.

[21] Ma: Karlovy Vary (Csehország).

[22] Patrónus = pártfogó.

[23] Requiem = halotti mise.

[24] „A győri káptalan könyvtárából”.

[25] Vitalicium = életjáradék.

[26] Praeferater = elsősorban.

[27] A Győrben működő szerzetesrendekre: Csóka Gáspár: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében. In: Bana József – Morvai Gyula (szerk.): Győr története a kezdetektől napjainkig. Győr, 1997. (Győri Levéltári Füzetek, 1997. 1. sz.) 19-34. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,