3. évfolyam 1.
szám |
Katona
Csaba: Ebenhöch Ferenc kanonok személyes iratai - egy pillantás a Győri Egyházmegyei Levéltár iratanyagára |
A Győri Egyházmegye területén 2000-rel bezárólag két
nyilvános magánlevéltár is működött: a Győri Püspöki és Káptalani Levéltár,
illetve a Soproni Társaskáptalan Levéltára. Előbbi magában foglalta a Győri
Püspökség és a Győri Káptalan magánlevéltárát, ezenkívül pedig a pápoci
prépostság és a győrhegyi Szent Adalbert prépostság iratait is, ezzel szemben
utóbbi egyike volt az ország legkisebb nyilvános magánlevéltárainak (10 ifm
iratanyag). Ez a sajátos helyzet tette indokolttá az egy egyházmegyéhez tartozó
két levéltár egyesítését, amelyre 2000 folyamán került sor.[1] A
levéltár neve ettől fogva Győri Egyházmegyei Levéltár lett, s ez még ugyanabban
az évben – a katolikus levéltárak közül elsőként – önálló jogi személlyé vált. Az
új szervezeti alapok megteremtésével párhuzamosan az iratanyag megfelelő
elhelyezése is megoldódott. A püspöki levéltárat korábban a győri Püspökvár
tornyában, a káptalannál őrzött levéltárakat a székesegyház egyik karzati
helyiségében tartották, meglehetősen mostoha körülmények között. 2000 során
Pápai Lajos győri megyéspüspök egy minden szempontból korszerű levéltárépületet
bocsátott a levéltár rendelkezésére négy raktárhelyiséggel. A levéltárban
őrzött iratok mennyisége – a jelenleg is folyó rendezési munkálatok okán –
pillanatnyilag még csupán becsülhető: kb. 900 ifm. A raktárkapacitás kétszer
ekkora mennyiségű irat befogadására alkalmas. A
levéltár rendkívül értékes (pl. több mint 300 eredeti középkori oklevelet is
őriz) iratanyagának több fondja is tartalmaz tudományos és tudománytörténeti
jelentőségű hagyatéki anyagot, amelyek alapján feltérképezhető az egyházmegye
kötelekében működő számos (mintegy 1500) egyházi személy többé-kevésbé teljes
életpályája. Kiemelkedő e hagyatékok közül az a sorozat, amely 15 győri kanonok
hagyatékát tartalmazza. E személyi iratanyagokból álló gyűjtemények vélhetően
úgy kerültek a levéltárba, hogy a szükségszerűen örökösök nélkül elhunyt kanonokok
iratait az egyházmegye levéltárába szállították az érintettek halálát követően.
Az alábbiakban e sorozatból Ebenhöch Ferenc kanonok hagyatékának[2]
segítségével szándékozunk legalább érintőlegesen érzékeltetni, hogy a levéltár
iratanyagának e része nem csupán az egyház-, de a gazdaság-, mentalitás-,
társadalom- és művelődéstörténet számára is kiapadhatatlan forrásbázist kínál.
A fennmaradt különféle iratok segítéségével nem csupán a papok egyházi
karrierjének állomásai kísérhetőek figyelemmel, hanem lényegében teljes
életútjuk (születésüktől a halálig), valamint nem egy esetben egyéniségük
jellemző vonásai is feltárulnak. Ebenhöch
Ferenc kanonok (1821. július 25. – 1889. július 16.) Győrött született és
iskoláit is ott végezte.[3]
Miután pappá szentelték, előbb a gróf Szapáry-családnál volt nevelő, majd
Győrött segédlelkészként tevékenykedett. A szabadságharc után, 1851-től
Koroncón lett plébános, majd 1874-ben győri kanonok. Emellett számos más
jelentős egyházi tisztséget is viselt. Papi pályája mellett kiemelkedő volt
régészeti munkássága (amelynek kezdetei az ugyancsak győri gyökerekkel
rendelkező Rómer Flórissal ápolt barátságára vezethetőek vissza), valamint
gyűjtői tevékenysége: növény-, pénz- és régészeti gyűjteménye kiemelkedő
értéket képviselt. E gyűjtemények döntő többségét – több részletben – a Nemzeti
Múzeumnak adományozta. Említésre
méltó írói munkássága is: rendszeresen jelentkezett írásaival a Győri
Történelmi és Régészeti Füzetekben, így pl. megírta Koroncó történetét,[4]
de számos természettudományos témájú cikk is kötődik nevéhez. Ugyancsak
rendkívüli fontosságú a győri káptalan hiteleshelyi és magánlevéltárában
végzett pontos és kitartó munkája is: e gyűjteményeket hosszú évek során ő
rendezte nagy hozzáértéssel. Ebbéli munkásságát a győri székeskáptalan
történetét összefoglaló Bédy Vince is szükségesnek találta megemlíteni:
„Ebenhöch Ferenc kiváló régészeti tudásával tűnt ki; nagy érdeme a káptalan
magán- és hiteleshelyi levéltár pompás rendezése.”[5] A
Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött személyes iratai éppúgy tartalmazzák a
Nemzeti Múzeum köszönőlevelét, amelyet különféle adományaiért állítottak ki
Ebenhöch számára, mint a halála után hagyatékával kapcsolatos intézkedések
iratait. E helyt három, életének megismeréséhez számos érdekes adalékot nyújtó
iratot szeretnénk kissé részletesebben ismertetni: saját kezűleg írott
életrajzát,[6] a
tomaji címzetes apáttá történt kinevezése alkalmából érkezett gratulációk
ugyancsak saját kezűleg írt jegyzékét,[7]
illetve végrendeletét.[8]
Az életrajzot 1878-ban vetette papírra, de utólag 1884-ben, vagy ezt követően
még kiegészítette, a gratulálók névsorának jegyzéke 1886-ban, míg a végrendelet
1887-ben kelt. E három irat adatainak segítéségével főbb vonalaiban
felvázolható az 1880-as években már idős és köztiszteletben álló kanonok
életének valamennyi főbb állomása, akkori személyes kapcsolatrendszere és
vagyoni helyzete. Hogy
életrajzát mi okból vetette papírra, nem derül ki belőle. A gondosság, ahogyan
megemlékezik név szerint felsorolt tanárairól, a bizonyosság tudatával sejteti:
neveltetése, taníttatása nagy hatással voltak rá. Ugyancsak e forrás árulja el,
hogy élete egy rövid, ám jelentős szakaszában elszakadt Győrtől és Győr
vármegyétől. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a különféle lexikonokban
fellelhető rövid biográfiák alapján úgy tűnik, hogy életpályája minden szakasza
szülővárosához (és Koroncóhoz) kötődik. Valójában a Szapáry-családnál
alkalmazott nevelőként egy időre távol került Győrtől. 1844-ben Heves
vármegyében, Gyöngyösön lakott a Szapáry-családnál, így pappá szentelésére is e
megye területén – az ottani egyházmegye központjában, Egerben –, míg első
miséjére Gyöngyösön került sor az említett évben, és ezt követően, 1845-ben
került csak vissza a Kisalföldre. Autográf életrajza ettől kezdve jószerivel
karrierjének különféle állomásait sorolja fel, a levéltárosra jellemző
precizitással: többnyire napra pontosan jelöli meg a fontosabb eseményeket és a
helyszínekről sem feledkezik meg. Ugyancsak jellemző, hogy az 1878-ban papírra
vetett életrajzot 1884-ben, vagy ezt követően (ebben az évben lett címzetes
tomaji apát) kiegészítette egy-egy 1882., 1883. és 1884. évi eseménnyel
(1882-ben rábaközi főesperessé, 1883-ban locsmándi főesperessé lépett elő). A
száraz adatok egy több mint tisztes megélhetést és megbecsülést nyújtó,
töretlen ívű papi életpálya lépcsőit tárják az olvasó elé. Ám maga az életrajz
nem árul el semmit az egyéniségről a pályaív keretein kívül. Annál árulkodóbb
viszont az az 1886-ban kelt feljegyzés, amelyben Ebenhöch felírta azok neveit,
akik írásban fejezték ki jókívánságaikat tomaji címzetes apáttá történt
kinevezése alkalmából. Már pusztán a lista elkészítése is felvillantja a tudós
pap egyik jellemző vonását: a pontos dokumentálás, nyilvántartás igényét. Ez
odáig ment, hogy nem csupán a gratulációk küldőinek neveit jegyezte fel, hanem
azt is, hogy ki melyik napon jelentkezett üdvözlésével, illetve helyenként azt
is, hogy milyen formában (névjegyen, levél, távirat) tette meg. Ugyancsak a
már-már kicsinyességbe hajló precizitás biztos jele, hogy a 36 gratuláció
felsorolása végén 37. tételként csatolta a kinevezés alkalmával felmerült
költségek számláit is. A
történész számára azonban a legérdekesebb az, hogy a nevek mellé feljegyezte,
hogy ki milyen pozíciót töltött be, esetenként az ismeretség alapját is
megjelölte. Ennek köszönhetően a feljegyzés az idős kanonok
kapcsolat-rendszerének sajátos forrásává válik. Nyilvánvaló, hogy akik
fontosnak tartották, hogy írásban is jelezzék elismerésüket, azok közül
kerültek ki, akikkel – hivatalból, vagy nem hivatalból – Ebenhöch szorosabb
kapcsolatokat ápolt. Ha nem tévesztjük szem elől azt a két tényezőt, hogy
azoknak a győrieknek tekintélyesebb része, akikkel már csak az azonos lakóhely
révén is napi kapcsolatban volt, nyilván személyesen fejezte ki jókívánságait,
illetve azt, hogy idős emberről lévén szó, korábbi kapcsolatainak egy része a
halálozások okán nyilván megszakadt, még akkor is elmondható, hogy a forrás
alapján feltérképezhető a már idős Ebenhöch közelebbi ismerőseinek köre. A 36
jókívánságot összesen 33 ember küldte: a jeles tudós Rómer Flóris,[9]
Kovács Ferenc marosvásárhelyi plébános és Lehóczky József orosházi plébános
kétszer is írásban fejezte ki nagyrabecsülését a kinevezés alkalmából.
Kiemelkedően magas a katolikus egyház képviselőinek a száma: a 33 gratulálóból
21-en e felekezet egyházi értelmiségéhez tartoztak: éppúgy köztük van a
pannonhalmi főapát, Kruesz Krizosztom és a győri bencés gimnázium igazgatója,
Vaszary Kolos (később szintén pannonhalmi főapát – ezt Ebenhöch sem mulasztotta
el megjegyezni), mint pl. az orosházi plébános, Lehóczky József vagy Möller Ede
brassói apát. A többiek között akad ügyvéd, nyugalmazott tábornok,
rendőrkapitány, állatorvos és ötvös. E
kapcsolatok eredete némely esetben ugyancsak kiderül, de legalábbis gyanítható
a feljegyzés alapján. A Nemzeti Múzeum országos hírű munkatársát,
Dr. Hampel József „múzeumőrt” pl. nyilván gyűjtőszenvedélyének, illetve a
Nemzeti Múzeum javára tett tárgyi adományainak köszönhetően ismerhette meg
jobban a kanonok. De a közös szenvedélyre mint összekötő kapocsra utal az is,
hogy Ivánfi Ede óvári piarista tanár esetében Ebenhöch fontosnak tartotta
megemlíteni: „régészeti barátom”. Jelentősek
a rokoni szálak. Erhardt Viktor óvári plébános pl. Ebenhöch unokaöccse (újabb
jele a pontosságnak: a kanonok feljegyezte, hogy nem a Moson megyei Óvárról,
hanem a Nógrád megyei, Balassagyarmat mellettiről van szó), Ebenhöch Antal
budapesti állami rendőrkapitány pedig szintén unokaöccs. Nem derül ki a a
feljegyzésből, de máshonnan ismert, hogy Séhn Vilmos soproni gyógyszerész is
Ebenhöch rokonságához tartozott. A gratulálók között található a kanonok négy
lánytestvérének egyike is. Lényegesnek
bizonyultak Ebenhöch életében a tartós ifjúkori iskolai ismeretségek,
barátságok. Összesen hat főről jegyezte fel, hogy iskolatársa volt. Ezek közül
talán a legérdekesebb Deutsch Lipót „szemita orvos” neve, aki helyett fia,
Decsényi Artúr fejezte ki jókívánságait. Szorosabb, nemzedékeken átívelő
kapcsolatok létére, illetve az apától már függetlenné vált és a nyilván
„örökölt” ismeretséget gondosan ápoló szuverén egyéniségű fiúra utal, hogy
idősebb és ifjabb Martonfalvay Elek külön-külön jelezték elismerésüket. Végül a
korszak mentalitás-történetének egy érdekes adaléka érdemel említést: Ebenhöch
és Lehóczky József orosházi plébánossal egy 1874. évi karlsbadi
fürdőlátogatáson szövődött barátság. Ebenhöch
kapcsolatainak térbeli szóródása is felmérhető. 28 gratuláló lakhelyét
ismerjük: ez összesen 22 helységet takar.
Győri illetőségűek hárman írtak neki kinevezése alkalmából, de
ismételten hangsúlyozni kell, hogy ő is győri lévén, legtöbb helyi ismerőse
nyilván szóban gyakorolta az ilyenkor esedékes udvariassági gesztust. Akad
három budapesti gratuláló is, közülük Ebenhöch Antal rendőrkapitány rokon,
Kárffy Titus miniszteri tanácsos ifjúkori barát, míg Dr. Hampel József –
mint már utaltunk rá – nyilván a régészet és gyűjtőszenvedély okán kötődött
Ebenhöch-höz. Ketten írtak Sopronból, akik közül Séhn Vilmos gyógyszerész
ugyancsak a rokonsághoz tartozott. Szintén ketten keresték fel írásbeli
jókívánságaikkal Nagyváradról is az újsütetű tomaji apátot, de egyikük esetében
nyilvánvalóak a közös győri gyökerek: Rómer Flóris kötődését a városhoz aligha
szükséges külön hangsúlyozni. A
többi 18 településről egy-egy fő gratulált Ebenhöch-nek. A legtöbb helyről a
helyi apát plébános vagy plébános írt, e települések többsége Győr közelebbi
vagy távolabbi környékén feküdt: pl. Kismarton, Komárom, Győrszemere, Rajka,
Óvár, de esetenként messzebb fekvő helységek, mint pl. Tiszaörs plébánosa is
tollat ragadott. A Heves megyében töltött időszakból fakadhatott a kapcsolat
Párvy Sándorral, az egri érsekség titkárával, míg Lehóczky Józsefet, az
orosházi plébánost, mint fentebb már esett róla szó, egy karlsbadi fürdőzés
alkalmával ismerte meg Ebenhöch. Jelentős súlyt képviseltek még ismeretségi
körében az erdélyi és partiumi egyházi kapcsolatok: Brassó, Marosvásárhely,
Beszterce, Nagyvárad. Összességében
az derül ki, hogy Ebenhöch kapcsolatainak döntő többségét az egyházmegyéjéhez
kötődő katolikus egyházi értelmiséggel ápolta, beleértve az elit képviselőit
(Vaszary, Kruesz) és a falusi plébánosokat egyaránt, ugyanakkor e kapcsolatok
esetenként túlmutattak a Győr és Győr vármegye környékén. Ezen felül – ha nem
is ennyire jelentős –, de mégis meghatározó szerepet játszottak rokoni
kapcsolatai és diákkori ismeretségei is. A
harmadik itt közölt forrás, a végrendelet, Ebenhöch kapcsolatrendszerének más
elemeit tárja elénk, ezenkívül fontos információkkal szolgál a kanonok vagyoni
helyzetéről, ezen felül pedig mentalitásáról is. A szerteágazó egyházi és
társadalmi kapcsolatokat ápoló Ebenhöch – különböző mértékben – számos
személyt, illetve szervezetet jelölt meg hátrahagyott javai egy-egy részének
örököséül. E rendelkezéseket részben a jótékonyság szándéka motiválta, részben
a katolikus egyházi szervezetekhez fűződő szoros kapcsolat kinyilvánítása.
Ugyanakkor az Ebenhöch jelleméből fakadó kapcsolatrendszer más elemei is
visszaköszöntek. A 36 pontba foglalt végrendelet a már a 17. századi
Győrben[10]
általános formulával veszi kezdetét: a végrendelkező hajlott korára hivatkozva
vetette papírra akaratát, testét a földnek, lelkét az Isten kegyelmébe ajánlva.
Ezt követően a maga, illetve szülei lelki üdvéért mondandó misékről emlékezett
meg, majd először a megyéspüspöknek, illetve a káptalannak hátrahagyott
ingóságokat említi meg (előbbire egy olajfestményt, a káptalanra könyvtára
történeti tárgyú könyveit hagyta) és csak ezután tér át családtagjai
említésére. Az egyházhoz való szoros kötődésének bizonyítéka, hogy értékes
könyvtára nem történeti tárgyú köteteit a győri papneveldék között osztotta
fel. Borából a győri karmeliták konventjének és az orsolyita apácáknak
juttatott 5-5 hektolitert, Wertheim-kasszáját egykori koroncói plébániája
javára hagyta hátra, karingeit pedig a káptalannak hagyatékozta. Hátramaradt
javai többségét azonban családtagjai között osztotta fel a végrendelkező.
Vagyona általános örököseiül Ebenhöch mostohaanyját, Steng Erzsébetet édesapja
özvegyét, illetve négy lánytestvérét jelölte meg, azzal a meghagyással, hogy
amennyiben mostohaanyja túlélné őt, akkor számára az egyenlően öt felé osztott
vagyonrész terhére 10 000 forint állampapír után járó életjáradék is
megillesse haláláig. A felosztandó vagyon (ingatlan, értékpapírok, pénzgyűjtemény
stb.) mindösszesen 27 000 forintot tett ki, ezen felül pedig 300 akó bor
is értéket képviselt. Ezt a vagyon – leszámítva az életjáradék tőkéjére
lekülönített 10 000 forintot – került felosztásra a rokonok között.
Szembetűnő, hogy míg testvéreit általános örökösökül jelölte meg, addig a
következő nemzedék tagjait inkább személyes jellegű tárgyakkal, illetve kisebb
összegekkel lepte meg: egyik unokaöccse arany óraláncát, másikuk aranyóráját
örökölte. Egy harmadik unokaöcs és egy unokahúg viszont 100-100 forintot
kapott, két másik unokahúg 500-500 forint „házasítási díjat” kötvény
formájában. E rendelkezések mögött nyilván az a gondolat húzódott meg, hogy e
nemzedék tagjai majd szüleiktől öröklik meg az Ebenhöchtől hátramaradt
vagyonrészeket. Régészeti
és gyűjtőszenvedélye végrendeletére is rányomta bélyegét. Éremgyűjteménye egy
részét a Nemzeti Múzeumnak adományozta, a többit értékesíteni rendelte 3000
forintért hátrahagyott – rokonai között felosztandó – törzsvagyona javára, de
azzal a meghagyással, hogy ha az egyik katolikus egyházi gyűjtemény 2000
forintot megad érte úgy, hogy azt gyűjteményként egyben tartja, akkor ezért a
kisebb összegért is átadható. A jótékonyság szép példáját adta Ebenhöchnek az a
rendelkezése, hogy mostohaanyja halála után az életjáradék tőkéje egy katolikus
fiúárvaházhoz kerüljön alapítványi tőkeként és a kamatokat ettől fogva az árvák
javára fordítsák. Ugyancsak a jótékonyság szándéka mutatkozott meg a váci
süketek és a budapesti vakok intézetének hátrahagyott 50-50 forintról, illetve
a győri közkórháznak és a győri szegényintézetnek hátrahagyott ugyancsak 50-50
forintról hozott rendelkezésekben. Ha nem is konkrétan a jótékonyság
kategóriájába tartozó rendelkezés, de Ebenhöch egyéniségét jellemző fontos
adalék, hogy megemlékezett cselédjeiről, a sekrestyésekről, a káptalan
hajújáról és kocsisáról is. A
három közölt forrás összességében korántsem tükrözi – nem is tükrözheti – egy
teljes életpálya egészét, vagy Ebenhöch Ferenc jellemrajzát, ám kétségtelenül
kiindulópontként szolgálhat a kanonok élete és tevékenysége nagyobb lélegzetű
feldolgozásához. DOKUMENTUMOK 1. Ebenhöch Ferenc
önéletrajza Születtem 1821 évi julius 25én Győrbelváros
toronyutcza 163ik sz.[ámú] házban. Atyám budavizvárossi[11]
születésü Ebenhöch Mátyás polg.[ár] kádármester + 1842 25/II. Anyám Györ
születésü Maidl Rozália + 1836 aug. 8án. Iskoláimat
Győrött végeztem; s pedig az elemiket 1828–1831-ig tanitóim voltak: Molnár
Lipót, Kozma N. Váczi István, Borgfeld Jósef, Holper Károly; katekétáim:
Mogyorósy Pál, Pechó András, Hadich Jósef és Martony János. A
Gymnásiumban[12]
1831 nov.–1837 jul. Tanáraim voltak: Kollár Ármánd, Hidhéthy Bonaventura, és
Hölderle Miksa; az igazgatók ellenben: Wekerle Gottfrid, Filperger Rudolf és
Krátky Donát. A
bölcsészetben pedig 1837–1839ig igazgató: Kucsera Márián, Bresztyenszky Béla,
Maár Bonifácz, Sztanke Sándor, Molnár Titus, Albach Száléz, Orsonics Iván,
Czuczor Gergely és Rammershofer Valérián benczések. 1839
évi aug. mélt.[óságos] Sztankovits János győri megyés püspök által vetettem fel
a papnövendékek közé, s theol.[ógiai] Tanulmányaimat a győri növeldében
végeztem 1839–1843 években. Tanáraim voltak: Wurda Károly sz.[ékes] e.[gyházi]
k.[anonok] Tarcsay Ferencz, Hupka Ferecz és Mayerhofer Jósef; növeldei
elöljáróm: Pájer László sz.[ékes] e.[gyházi] k.[anonok] rector,[13]
Mogyorsósy Pál v.[ice] rector, Gruber Ferencz spirituális, és Winterl Antal
stud.[ius] Prof[essor]; ductor Thury Mihály, v.[ice] ductor Horváth Ferencz. Fiatalságom
miatt nem szenteltethetvén fel, Gruber Ferencz spir.[ituális] ajánlásra
Püspököm G[ró]f. Szápáry Jósef gyermekei mellé nevelőül bocsájtott 1843 évi
aug. 15én és 1845 évi ápr. 30-ig Rácz Sz. Péteren, Gyöngyösön és Pesten
foglalkoztam növendékeim Sarolta, Gyula, Iván és Imre grófi növendékeim
tanításával és nevelésével. 1844
évi novb. 21én Egerben mint akkori tartózkodásom helyéhez Gyöngyöshöz
legközelebb fekvő püsp.[öki] székhelyen Rainer Károly főprépost és felszentelt
püspök által szenteltettem fel püspököm dimissiója[14]
mellett pappá s zsenge sz.[ent] Misémet ugyan novb. 24én Gyöngyösön a
pléb.[ánia] templomban mutattam be a Mindenhatónak, Nagy János ??? Prépost
plébános Kézvezetése mellett, a Káplányok […]. Nyoszolyólány növendékem Sarolta
Grofkisasszony volt, a fiuk Gyula, Iván és Imre veres miniszterruhában[15]
szolgálván az oltárnál. 1845
évi május 1én kezdtem működni mint Győr-ujvárosi káplán Hecsey Jósef
pléb.[ános] főnöksége alatt, a évi december 15-ig, amely napon mint Győr
belvárosi káplán, kateketa s ünnepi hitszónok alkalmaztattam Tóth Jósef
sz.[ékes] e[gyházi] k.[anonok] s városplébános alatt, 1848 jan. 1én pedig
főnököm lett Mogyorósy Pál sz.[ékes] e.[gyházi] k.[anonok] Káplántársaim
voltak: Hercz Jósef, Tóth István, és Nagy Ignácz. 1848
sept. 15től fogva egyúttal a belvárosi káplányok az egyik káptalan kápláni
állomást is suppletorie[16]
betöltöttük. 1851
évi május 25 praesentálttam[17]
a győri káptalan mint kegy uraság által a Koronczói plébánia javadalomra: mint
administrator jun. 11én jelentem meg a
helyszinén s jun. 15én Dom[] Trinit.[] léptem fel a szószéken először a
kerületben akkor téthi esp.[eres] pleb.[ános] volt: Somorjai János; gyömörei
pléb.[ános] Grósz Antal; R.[] sz.[ent] mihályi pléb.[ános] Nyilassy Ferencz;
árpási pléb.[ános] Szakáts Mihály; gyarmathy pléb.[ános] Deáky Henrik; szemerei
pléb.[ános] Medgyesy György, és gyirmóthi pléb.[ános] Flaskár Antal. 1852
évi májusban a pssynodális vizsga letétele után Május 8án investiáltatván
a.[zon] é.[v] aug 1én u.[gy] m.[int] a templom Patrocinium[18]
napján Somorjai Somorjai János ker.[ületi] esp.[eres] által a koronczói
pléb.[ánia] javadalomba ünnepélyesen be is igtattattam. 1862
évi octoberben Árpáson tartott kerületi első papi gyülés alkalmával paptársaim
által a ker.[ületi] jegyzői tisztre titkos szavazás utján megválasztatván, ezen
uj hivatalban püspökileg meg is erősítettem. 1866
évi aug 31én Grosz Antal ker.[ületi] esp[eres] meghalván; helyettes ker.[ületi]
esperessé a megyés püspök m[é]l[tósá]gos. Simor János által a[z] é.[v] sept.
2án kineveztettem, és a ker.[ületi] papság által ugyan sept 26án Téthen tartott
kerületi gyűlés alkalmával uj hivatalomba be is igtattattam.; maga a kinevezési
okmány 2712 sz.[ám] al.[att] 1866. évi octóber 14ről van keltezve. 1870
évi ápril 6án neveztettem ki Zalka János megyés püspök által szent széki
ülnökké. 1873
évi november 25én pedig ő kir.[ályi] ap.[ostoli] Felsége győri iskolás
kanonokká, mely javadalomba a.[zon] é.[v] december 15én igtattattam be, győri
kántor Hupka Ferencz kanonok által. 1874
évi ján 11én Dom[] I.[] p.[] epiph.[] bucsuztam el koronczói híveimtől, s
másnap foglaltam el Győrött kanonoki állásomat. 1874
évi május 8án igtattattam uj előmozdulás következtében a pápai főesperessi
stallumba. 1878
évi mart. 27én pedig a komáromi főesperesi stallumba igtattattam be. Kelt
Győrött 1878 évi sept. 15én n.[] m.[g Mária neve ünnepén Ebenhöch Ferencz sz.[ékes] e.[gyházi] kanonok 1882
oct 31én a rábaközi főesperessi 1883
aug. 1én pedig a locsmándi főesperesi stallumba igtattattam be. 1884
áprils 22én avattattam fel a püsp.[öki]
kápolnában tomaji cz.[ímzetes] apáttá, és május 4én u.[gy] m.[int] sz.[ent]
Jósef pártfogásának napján pontificáltam[19]
először a kármelita atyák templomában. 2. Gratulációk Ebenhöch
Ferenchez c. apáti kinevezésekor Gratulátiók
tomaji cz.[ímzetes] apáti kinevezésemhez 1884 ápril. 1.
ifju Martonfalvai Elek ügyvéd grátulál ápr. 7 2.
Decsényi Arthur (Deutsch Lipót szemita[20]
orvos Dr s ifjukori iskolatársam fija) ápr. 7 3or.
Martonfalvy Elek győri törv.[ényszéki] széki elnök, volt iskolatársam névjegyen 4.
Fabrici nyug.[almazott] cs.[ászári] kir.[ályi] tábornok s családja névjegyen 5.
Vaszari Kolos főgymn. igazgató – utóbb főapát (az irat a káptalani levéltárban) 6.
Kárffy Titus (: miniszteri tanácsos s ifjukori barátom 7.
Kavulák János veszprém cz.[ímzetes] kan.[onok] s berzenczei pléb.[ános] 8.
Ebenhöch Antal b[uda]pesti állami rendőrkapitány s unokaöcsém 9.
Lehóczky Jósef orosházi pléb.[ános] Karlsbadi[21]
1874 évi fürdőtárs s barátom 10.
Hahnekampf György sz.[ent] széki ülnök sopronyi árvaházi igazgató s. a.
t.[öbbi] gratulál 11.
Kruesz Krizosztom főapát névjegyen 12.
Áder Lajos bécsi ötvös, a megrendelt gyűrüről s. a. t. gratulál 13.
Dr. Szvacsina Tóbiás beszterczei theologiai tanár táviratilag 14.
Möller Ede brassói apát s pléb.[ános] névjegyen 15.
Molnár János komáromi apát pléb.[ános] levelileg 16.
Stiner Fülöp n[agy]váradi apát kan.[onok] 17.
Zechmeister Gáspár kismartoni apát pléb[ános] névjegyen 18.
Rómer Flóris barátom n[agy]váradi apát kan.[onok] 19.
Kovács Ferencz marosvásárhelyi apát pléb[ános] 20.
Mátray Lipót fukrai pléb[ános] 21.
Erhardt Victor óvári (: Balassa gyarmat mellettJ pléb.[ános] unokaöcsém 22.
Dr Thüringer Berta nyugalm. Győr szemerei pléb.[ános] barátom 23.
Kár Károly sz.[ent] széki ülnök nyugalm.[azott] sz.[ent] györgi pléb.[ános]
iskolatársam g[ra]t[ul]ál. 24.
Gelbmann Márton szomodi pléb.[ános] szemináriumi iskolatársam 25.
Ivánfi Ede m.[agyar] óvári piarista tanár s régészeti barátom névjegyen 26.
Kovács Ferencz Marosvásárhelyi pléb.[ános] barátom táviratilag a benedictióra 27.
Kanizsai Károly tiszaörsi apát pléb.[ános] ifjukori barátom lev.[elező] lapon
gratulál 28.
Kuncze Mihály vajkai pléb[ános] 29.
Horvát Lajos ujvárosi pléb.[ános] névjegyen 30.
Mendel Gyula állatorvos s kovácsmester névjegyen 31.
Párvy Sándor egri érseki titkár 32.
Dr Hampel Jósef pesti nemzeti Muzeum őr 33.
Séhn Vilmos okleveles gyógyszerész Sopronban 34.
Buchinger Gizela hugom 35.
Lehóczky jósef orosházi pléb[ános] tréfás küldeménye 36.
Rómer Flóris barátom ismételt gratulátiója s. a. t. Számlák
a kinevezés alkalmával tett kiadásokról! Győr
1886 márt 16án Ebenhöch 3. Ebenhöch Ferenc
végrendelete Másolat
a bélyegtelen eredetiről. A
tellyes sz. Háromságnak, az Atyának, és Fiunak, és szent Lélek Istennek
nevében. Ámen. Ámbár
hajlott korom daczára az Isten jóvoltából legjobb egésségnek örvendek; mégis a
bizonytalan halál minden perczben beállható eshetőségétől tartva, a jó Istentől
reám érdemtelen bünösre pazarolt javaimról következő végrendelet által kivántam
nem vélt halálom esetére rendelkezni, és végérvényesen intézkedni; u.[gy]
m.[int] 1őr
Testemet a földnek, a melyből lőn, lelkemet a mennyei Atya végetlen irgalmába
ajánlom, az ő egyszülött szent Fijának Krisztus Jézusnak végtelen érdemei által
bűnbocsánatot és örök üdvösséget remélve! – Legyenek a Boldogságos Sz.[ent]
Szűz, Szent Pátronusaim,[22]
és Istennek minden Szentjei sz.[ent] trónusának zsamolyánál esedezőim s szószóllóim! 2or
Halálom után szolgáltasson el a szokott Requiemen[23]
kívűl, magam és Istenben boldogult szüleimért 50 sz.[ent] mise; e végre hagyok
50 f[orin]tot, temetésemkor pedig a szegények közt a temetőnél felosztandó 100
f[orin]tot. 3or
Ő nagyméltóságának Zalka János megyés Püspök urunknak örök hálám emlékeül
hagyom Jákob pátriárka álmát ábrázoló olajfestményemet arany keretestől;
alázatosan esdve: fogadja kegyesen fiui hódolatom e csekély jelvényét. 4er
A f[ő]t[isztelen]dő székes Káptalannak, melynek oly hosszú időn voltam egyik
méltatlan tagja, forró hálát mondva a tapasztalt testvéri szeretetért, emlékül
hagyományozom könyvtáram minden történelmi és történelemre vonatkozó bármilly
nyelvü munkáját azon bizalmas kéréssel: hogy azokat a belső sekrestyében
elhelyezve, a levéltár mellett felállítandó történelmi könyvtárul megőrizni
sziveskedjék. Ezen könyveket jobbadán már a könyvtáblára illesztett – „Ex
bibliotheca Capituli jaurinensis”[24]
czimü nyomtatott ragaszkákkal jeleltem meg. 5ör
Általános örököseimül rendelem kedves nevelő Anyámat Stengl Erzsébetet,
bol.[dolgult] édes Atyám Ebenhöch Mátyás özvegyét, és jelenleg még életben levő
négy nővéremet u.[gy] m.[int] E.[benhöch] Erzsébetet férjezett Puhl Ferencznét;
E.[benhöch] Máriát özvegy Séhn Alajosnét; E.[benhöch] Rózsát özvegy Buchinger
Mihálynét; és E.[benhöch] Sófiát özvegy Horák Ferencznét; oly formán, hogy az
egyéb hagyatékokban tiszta hagyatéki tömeg összeg öt hasonló részre osztva,
kedves Anyánkat említett négy nővéremmel tellyesen egyelő egy egy osztályrész
jusson. Áll pedig jelenleg vagyonértékben: a Ferenczvárosban levő s mintegy
2500 f[orin]tot képviselő házam; 16 400 f[orin]tnyi tőke összeg
magyarállami 5% papírjáradékban; 3000 f[orin]t tőke két győri első takaréktári
s nevemre írt két könyvecskében; 1000 f[orin]t tőke követelésem győri lakos
özv.[egy] Mendel Ignácznénál 6% kötelezőre; 1000 f[orin]t életbiztosítási
jutalék saját életemre, az első magyar biztosítási társulatnál; 1 d[ara]b 100
f[orin]tos vízvezeték részvény; házi pinczémben 300 akón felül jó bor; végül
3000 f[orin]t értékü magyar folyó és emlék pénzekből álló éremgyűjteményem. 6or
Minthogy említettem örökösi egy egy osztályrész oly csekély leend: hogy abból
kedves Anyánk özv.[egy] E.[benhöch] Mátyásné előre, láthatólag meg nem élhetne;
azt pedig nem akarhatom már csak Istenben bold.[ogult] édes Atyám emlékénél
fogva sem: hogy majdnem 80 éves koros özvegye mások kegyadományából tengesse
öreg napjait! azért rendelem: hogy a fentemlített magyar 5% állampapírokból 10. 000
f[orin]t az az tíz ezer f[orin]t papirjáradék többször említett kedves
Anyánk Ebenhöch Mátyás özvegyének számára és javára holtanapjáigVitalicziumi[25]
tőkéül elkülöníttessék, és fennhagyassék, s nekie a kamatszelvények félévenként
levonás nélkül élelmezésére, illetve szabad rendelkezésére kézbesítessenek.
Alázatosan és bizalomtellyesen kérem végül a f[ő]t[isztelen]dő Székes
Káptalant: kegyeskedjék e kötvényeket addig is gondos őrizet illetve kezelése
alá venni, s anyámnak a kamatokat a szokott illeték levonása után holta napjáig
kezéhez szolgáltatni. 7er
Kedves Anyám halálakor ezen tőke vitalicziumi rendeltetése megszünvén; akarom:
hogy abból 6000 f[orin]t az az hatezer
f[orin]t névértékü magyar papirrente egy katholikus, és f[ő]t[isztelen]dő.
győri káptalan kezelése alatt álló fi-árvaházra fordíttassék alapítványi
tőkéül: remélve s kívánva: hogy az árvák felvételénél jelzett nővéreim s azok
származékaira mindig kellő figyelem s elsőbbségi tekintet fog fordíttatni. 8or
A vitalicziumi tőkéből vannak megszüntekor 3000 f[orin]t az az háromezer
f[orin]tot négy nővérem akkor életben levő gyermekeik között kívánom egyenlő
részekben, de már nem törzs szerint, hanem fejenként felosztatni. 9er
Ugyanazon vitalicziumi tőkéből 600 f[orin]t az az hatszáz f[orin]t névértékű
papirrente a koronczói templomnak jusson egy nagy harang beszerzésére; a még
fennmaradó 400 az az négy száz f[orin]t névértékű papirrente pedig egy
káptalani fogadalmi (: votivalisJ mise alapítására fordítassék, mely évente magam és bold.[ogult]
szüleim Ebenhöch Mátyás és Maidl Rozáliáért leend szokott módon a székes
egyházban elszolgálandó. 10er
Könyvtáramat a 4ik pont alatt kijelelt történelmi műveiken kívűl hagyom a
nagyobb papnöveldének azon kikötéssel: hogy annak metszetekkel illusztrált
régibb s ujabb, általam nagyobbrészt lajstromozott s számozott díszművei,
valamint a 6 vagy 8 folio thekákba foglalt s több ezer szent képekből álló
metszet gyűjtemény, mint kiváló külön szakasz, egészen külön válva állittassék
fel, s kezeltessék is a papnöveldei könyvtárban. A netalán előforduló
könyvduplumokat átlehet adni a kisebb papnövelde úgyis kezdetleges könyvtárába
annak némi gyarapitására. 11er
Éremtáram legalsó, s „Kegyérmek” felirattal ellátott 5 fiókjaiba, valamint a
szekrény alljában elhelyezett 6 vagy 7 szinten „Kegyérmek” czímű felirással
ellátott fiókocskák s szivardobozokban papírborítékokba takart szentes és pápai
érmek és pénzeket a magyar nemzeti Muzeumnak hagyom gyarapítására azon kegyéremgyűjteménynek
melyet még 1889 évben ajándékoztam a fendicsért országos régészeti intézetnek. 12er
Magyar éremtáromhoz tartozó 100 d[ara]bnál több aranypénzem a vasszekrényben
egy dobozban; a kiadó vagy forgalmi ezüst s rézpénzek elkezdve Sz.[ent] István
király érmecseitől fogva a legújabb forgalmi pénzekig íróasztalomtól balra
polczon egy 20 fiókos éremszekrényben; végül a nagy ezüst-tallér, és különféle
fémből vert ezüstpénzek. A barczák a hálószobám zárt Siffonjában fiókokra rakva
együttesen jóval 4000 darabon felül, mintegy 3000 f[orin]tnyi becsértéket
képviselnek. Ezen éremgyűjtemény szakértő (: talán muezumi tisztviselőJ megbecsülésének alapján
hagyatéki tömegem javára elárusítandó. – Ha mégis első sorban a győri
főgymnasiumi Muzeum – másod-sorban pedig valamely hazai kath.[olikus] intézet
hajlandó volna gyűjteményemet egészben 2000 az az kétezer forintért megváltani,
s azt mint Ebehhöch-féle éremgyűjteményt örök időn megőrizni s fenntartani – az
említett összeg hiánytalan lefizetése után, a fentemlitett feltétel mellett
praeferater[26]
ilyennek óhajtanám eladatni. 13or
unokahugomnak öz.[vegy] Ludvigné szül[etett] Toscano Teréznek hagyok egy száz
f[orin]tot. 14er
Ugyan unokaöcsémnek Erhardt Lászlónak szintén egy száz forintot 15
ör Vilmos gyógyszerész öcsémnek arany zsebórámat. 16or
Séhn Győző tanító öcsémnek arany óralánczomat. 17er
Unoka hugaim Horák Rozália, és Séhn Margitka neveire írtt, s 500 f[orin]t 500
f[orin]t házasítási díjjat biztosító két kötvényt az említettem Horák Rozália
annyának Ebenhöch Sófia hugomnak, illetve Séhn Ferencznének, vagy az illető
gyámjának kézbesítendő; nem különben Séhn Alojzia hugom nevére írt s most 180
f[orin]tról szólló takaréktári könyvecske ugy Séhn Alojziának kézbesítendő. 18or
Ftdő Nagy Ignácz kedves barátomnak emlékül hagyom Sz.[ent] Xáver halálát
ábrázoló polycrom kréta képet fekete keretben s üveg alatt. 19er
Összes felső s belső viselő ruhámból semmi kótyára eladásul ne bocsájtassék;
hanem az örököseim férfi utódjai között kedves anyám felügyelete s intézkedése
szerint méltányos arányban osztassék fel. 20szor
Ferencz-külvárosi házikómat Ersébet nővéres Puhl Ferenczné, ha megtartani
óhajtja, 2000 az az kétezer forint becsárban neki engedtessék át örökségi
jutalékának fejében. 21
Az ezüst ékszerekből k. Anyámnak a használatában levő 2 merő kanalat, 8 evő s
ugyanannyi kávés kanalat, meg ezüst nyelű egy pár kést s evő vellát hagyom, az
összes konyha felszereléssel de úgy: hogy ez utóbbit t.[udni] i.[llik] a
konyhafelszerelést Rózsa nővéremmel felerészben megossza. 22
Ugyan k.[edves] Anyámé lakszobájának összes bútorzata az abban levő képek, óra,
szőnyeg s. a. t. vel. 23
Buchinger Gizela hugomnak hagyom az iró szobámban álló barna garniturát,
t.[udni] i.[llik] kanapét 6 támlás székkel s nagy szőnyeggel. 24
Ersébet hugomnak t.[udni] i.[llik] Puhl Ferencznének pedig az ebédlőben álló
bőrpamlagot hasonló hat székkel együtt. 26
Használatban levő karingeim a káptalani pátronátus egyházai között osztassanak
fel; ezüst kelyhem pedig jusson a székesegyháznak. 27
Vas-szekrényem – Wertheim-féle Cassám – üresen a koronczói plébániának jusson inventáriumul. 28
Cselédjeimnek esedékes illetményük felett félévi szegődött bérük. 31
Az orsolyarendi Apáczáknak helyben szintén öt hektoliter bor. 32
Az országos váczi siketnéma, és budapesti vakok intézetének 50-50 f[orin]tot
összesen egyszáz forintot hagyok. 35 E
végrendelet végrehajtására szeretettel és bizalmasan felkérem Kedves Barátomat
és Kanonoktársamat n[agysá]gos Mester István prépost őrkanonok urat kinek
emlékül képtáramból tetszése szerint kiszemelendő egy darab olajfestményt, és
20 d[ara]b. m.[agyar] kir.[ályi] aranyat hagyományozok. Végül 36
Öt említett örökösömnek emlékül képtáramból egyenként egy egy olajfestésü Szűz
Mária képet, melyet kor szerint szabadon választhatnak ki magoknak. Ezek után
azzal végezem amivel kezdettem a tellyes Szent Háromságnak az Atya, Fiu, és
Szent Lélek Istennek nevében Ámen. Kelt Győrött a
B.[oldogságos] Sz.[ent] Szüz szeplőtlen fogantatásának vigliáján u.[gy] m.[int]
1887ik évi December 7-ik napján – Ebenhöch Xavéri Ferenc s[aját]k.[ezével]
cz.[ímzetes] tomaji apát, sopronyi főesperes kanonok végrendelkező. Alulirt tanuk ezennel
bizonyítjuk, hogy Ebenhöch Ferencz kanonok úr végrendelkező, együttes
jelenlétünkben, s általunk értett nyelven, előttünk kijelentette, hogy a
fentebbi okirat az ő végrendeletét tartalmazza, és azt előttünk sajátkezűleg
írtnak, és aláírtnak elismerte. – Kelt Győrött 1887 dec hó 7én – Dr Bertha
János prépostkanonok – Mester István s[aját]k.[ezével] prépost kanonok. – 6090/89. p.[ont]
Kihirdettetett a győri Kir.[ályi] járásbíróság által. Győrött 1889 Julius 16.
Kampis Iván s.[aját] k.[kezével] kir.[ályi] albíró. Jegyzetek [1] Az elmúlt időszak levéltártörténetére ld.: Balázs Péter: Győri Püspöki Levéltár, Győri Káptalani Levéltár. Balázs Péter (szerk.): Magyarország levéltárai. Bp., 1983. 293–301. p.; Bóna László: Győri Püspöki és Székeskáptalani Levéltár. In: Blazovich László – Müller Veronika (szerk.): Magyarország levéltárai. Bp.–Szeged, 1996. 134-135. p. Legújabban: Lukácsy Zoltán – Vajk Ádám: A Győri Egyházmegyei Levéltár. In: Levéltári Szemle, 2002. 1. sz. (sajtó alatt) [2] Győri Egyházmegyei Levéltár. (továbbiakban: GyEL.) N 631 (= Acta personalia canonici. Francisci Ebenhöch.) [3] Életrajzi adatainak forrása: Győri Életrajzi Lexikon. http://www.gyel.hu/tartalom/data/01720.htm [4] Ebenhöch Ferenc: Koronczó története. In: Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. Győr, 1869. [5] Bédy Vince: A győri székes káptalan története. Győr, 1938. (Győregyházmegye múltjából, 3.) 20. p. [6] GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc önéletrajza. Győr, 1878. szeptember 15. [7] GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc tomaji címzetes apáttá történő kinevezéséhez írásban gratulálók névsora.. Győr, 1886. március 16. [8] GyEL. N 631. Ebenhöch Ferenc végrendelete. Győr, 1878. december 7. [9] Azoknak a nevesebb személyiségeknek az életrajzi adatait, akikhez Ebenhöchöt szorosabb kapcsolat fűzte (pl. Rómer Flóris, Hampel József, Kárffy Titusz, Kruesz Krizosztom stb.) e tanulmányban nem jelöljük. [10] A 17. századi győri végrendeletekre nézve pl.: Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. I. 1600–1630. Győr, 1995., Uő.: Győri végrendeletek a 17. századból. II. 1631–1654. Győr, 1996. és Uő: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655–1699. Győr, 1997. [11] Víziváros = budai városrész. [12] Értsd: a győri bencés gimnázium. [13] Rector = igazgató. [14] Dimissiója = elbocsátása. [15] Értsd: ministráns ruhában. [16] Suppletiore = pótlólag. [17] Presentál = kinevez. [18] Patrocinium = (itt) védőszent. [19] Pontificál = misét tart. [20] Értsd: zsidó. [21] Ma: Karlovy Vary (Csehország). [22] Patrónus = pártfogó. [23] Requiem = halotti mise. [24] „A győri káptalan könyvtárából”. [25] Vitalicium = életjáradék. [26] Praeferater = elsősorban. [27] A Győrben működő szerzetesrendekre: Csóka Gáspár: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében. In: Bana József – Morvai Gyula (szerk.): Győr története a kezdetektől napjainkig. Győr, 1997. (Győri Levéltári Füzetek, 1997. 1. sz.) 19-34. p. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |