A két szomszédos püspökség között élénk kapcsolat alakult ki már a középkor korábbi szakaszában, amely alól természetesen a két dioecesis egyházi középrétege sem képezett kivételt. A két püspöki székhely kanonoki testületei több alkalommal érintkezésbe kerültek egymással, így előfordult, hogy az intézmények egymás ügyeiben állítottak ki közhitelű okleveleket, hatósági emberekkel vettek részt határjárásokon, vizsgálatokon, birtokba iktatásokon. Ezen felül pedig gyakran személyi kapcsolatok is erősítették a két kanonoki testület viszonyát.[1] A két egyházmegye között a kapcsolatok még intenzívebbé váltak a 15. század első felében. Ebben az időszakban a pécsi- és a zágrábi püspököket rokoni szálak fűzték egymáshoz, így a két püspökség kapcsolatait nyilván ez is erősítette. Eberhard főkancellár első ízben 1397–1406 között, majd 1409–1419 között volt zágrábi püspök. Alsáni Bálint halálát (1408) követően, pedig rövid ideig a pécsi püspökség gubernatora volt (1408–1410).[2] Az Albeni család ettől kezdve közel fél évszázadig irányította a pécsi-, és három évtizedig a zágrábi püspökséget. Eberhard Petermann nevű unokaöccsére bízta a pécsi egyházmegye vezetését, így 1409–1411 között ő világiként kormányozta azt.[3] Albeni János, szintén Eberhard unokaöccse, 1410-ben jutott a pécsi püspöki székbe, majd egy évtized múltán (1420) a zágrábi egyházmegye élére került, amelyet egészen az 1433-ban bekövetkezett haláláig irányított.[4] A családból utolsóként, János öccse, Henrik töltötte be a pécsi főpásztori hivatalt 1421–1444 között.[5]

E rövid bevezetést követően, a pécsi székeskáptalan archontológiájának és prozopográfiájának összeállítása során összegyűjtött, zágrábi vonatkozású adatokat vesszük sorra. A vizsgált időszakban a pécsi székeskáptalan hat ízben állított ki közhitelű okiratot a zágrábi káptalan számára, érdekében. 1359-ben és 1402-ben egyaránt a zágrábi káptalan Toplicha nevű, Varasd megyei birtokának határjárásánál voltak jelen a káptalan testimoniumai.[6] Egyetlen alkalommal szállt ki pécsi tanúbizonyság Zágráb megye területére: Mátyás csázmai prépost és zágrábi kanonok kérte a káptalant, hogy küldje ki egyik tagját azon eskü letételére, amely János zágrábi püspök és a zágrábi káptalan közti birtokvitát volt hivatva lezárni.[7] A káptalan Gál baranyai archidiaconust bízta meg a feladattal, aki a zágrábi székesegyházban jelen volt az eskü letételénél.[8] 1405-ben György pécsi custos vett részt a zágrábi káptalan Perlak nevű possessiojának határjárásán, amelyről aztán Pécsett privilégiumot állítottak ki.[9] 1436 októberében a káptalan előtt megjelent Fábián, pécsi és zágrábi kanonok, és a zágrábi káptalan nevében tiltotta Chillei Ulrikot, Medvevár és tartozékai elidegenítésétől.[10] Utolsó alkalommal 1458-ban állítottak ki oklevelet a zágrábi kanonoki testület részére Pécsett. Ekkor Mátyás király (1458–1490) utasítására, a királyi kúriából delegált János literátus – Péter pécsi kanonok jelenlétében – visszaiktatta a zágrábi káptalant Bythowc nevű, muraközi birtokába, amelyet Chillei Ulrik özvegye elfoglalt.[11]

1517-ből egy igen érdekes adat áll rendelkezésünkre, amely szintén a két egyházi testület szoros kapcsolatát bizonyítja. Ebben az esztendőben a zágrábi székesegyház orgonájának modernizálása céljából Stek János mestert hívták a városba. Stek már 1494-től a pécsi székeskáptalan kanonokja volt, aki nemcsak kiváló orgonista hírében állt, hanem az orgonaépítés terén is kiváló szaktudással rendelkezett. Pécsett ő volt a székesegyház és a Szent Bertalan plébániatemplom orgonistája 1513-tól.[12]

A továbbiakban, a két testületben egyaránt javadalommal rendelkező személyek bemutatására térünk rá. Két személy a zágrábi káptalan éléről került a pécsi préposti méltóságba. Alsáni Bálint bíboros neposa, Garai László 1401-ben került a pécsi káptalan élére, míg Gatalóczi Mátyás 1428–1437 között állt a kanonoki testület élén. Az említett két prépost mellett további 18 személyről van tudomásunk, akik mindkét testületben kanonoki stallummal rendelkeztek. Büki Basó István a zágrábi főesperesi hivatalt cserélte fel az Erdélyben lévő küküllői archidiaconatussal, majd onnét került a pécsi kanonoki testület élére. A két testületben a vizsgált személyek közül hat került a méltóságviselők közé. 5 fő (Herard, Regensburgi, Sienai, Zloteg, Zólyomi) a lectori tisztséggel járó feladatokat látta el, míg egy személy (Zágrábi) az éneklőkanonoki méltóságot töltötte be. A vizsgált személyek közel 40%-a (a két András, Büki, Gál, Herard, Hueveni, János, Zólyomi) a két testület egyikében archidiaconusi hivatal élén állt.

A származás tekintetében 8 fő (38%) esetében nem tudtuk megállapítani eredetüket. Az ismert származású személyek közül négyen (Hueveni, Montilioi, Regensburgi, Sienai) külföldről érkeztek. Három fő (Brodarics, Büki, Gatalóczi) köznemesi família tagja volt. Garai László bárói-, míg Garai Kelemen, Zágrábi és Zólyomi alkalmasint polgári származásúak voltak.

Mindössze öten (25%) folytattak egyetemi tanulmányokat a vizsgált személyek közül. Ketten (Büki, János) Bécsben tanultak, és egyaránt magister artium fokozattal zárták stúdiumaikat. Brodarics Padovában szerezte meg a kánonjogi doktorátust. A németalföldi származású, Hueveni Goeswin korábbi párizsi tanulmányait, 1412-től a kölni egyetemen folytatta egy pécsi kanonoki javadalom birtokában. Egy heidelbergi intermezzót követően egészen 1421-ig Kölnben tanult. Ehhez további anyagi támogatásra volt szüksége, amelyet újabb egyházi javadalmak megszerzésével biztosított: pécsi oltárigazgató, zágrábi és utrechti kanonok, zempsai plébános volt.[13] Tanulmányai során a következő grádusokat szerezte meg: a szabad művészetek mestere, a teológia borostyánkoszorúsa, a medicina doktora. Montilioi egyetemi tanulmányait csak valószínűsíteni lehet.

Egyháziakról lévén szó, mindenképpen szólnunk kell kanonokjaink szerepvállalásáról a szentmise liturgiájában, zsolozsma-végzésében. A káptalanok létrejöttekor a kanonokok elsődleges feladata, a közös imavégzés és szentmise-bemutatás, a közös élet (vita communis) feladásával fokozatosan háttérbe szorult. Ezen feladatok ellátására helyetteseket (prebendarii, sacerdotes de choro) alkalmaztak. A kanonokok nem törekedtek a magasabb egyházi rendek felvételére, így gyakorlatilag nyitva maradt előttük a laikus életbe való visszatérés lehetősége.[14] A kanonokoknak nem kellett felszentelt papoknak lenniük, hiszen az 1311-es viennei zsinat előírása alapján csak a subdiaconussá szentelés volt számukra követelmény.[15] A most vizsgált személyek közül mindössze kettőnél (Gatalóczi, Miklós I.) vannak adataink egyházi státusukról: presbiterek voltak. Brodaricsnál és Huevenininél források hiányában valószínűsíteni tudjuk, hogy szintén áldozópapok voltak. Egyházi pályafutásukat ketten (Brodarics, Gatalóczi) püspöki székben fejezték be, míg 5 személy (András, Büki, Garai László, Gál, Montiliói) jutott préposti méltósághoz.

Négy személy a királyi kancellárián tevékenykedett. Gatalóczi és Brodarics kancellárok, míg Büki és Fábián ítélőmesterek voltak.

Pécsi és zágrábi kanonokok (1345–1526)

Adattár

1. András

Pécsi kanonok és valkói főesperes volt 1393 és 1397 között.[16] A zágrábi káptalanban egy kanonoki stallumra kapott kinevezést, amely elnyerése esetén a főesperesi hivatalról le kellett mondania. Eberhard választott zágrábi püspöktől megkapta az üresedésben lévő csázmai társaskáptalan prépostságát, azonban kételkedett a collatio jogosságában, így a pápa amennyiben a vizsgálat során alkalmasnak bizonyul, neki adja a javadalmat.[17] Ez a kérvény nyolc hónappal később megismétlődött, ám ekkor már csak pécsi kanonokként szerepelt.[18] Haláláról szintén egy kérvénykönyvből értesülünk, melyben a csázmai prépostságért folyamodnak.[19]

2. András, Demeter fia

Tolnai főesperes volt 1393–1411 között.[20] 1397-ben a káptalan akaratából és annak több tagjával, valamint jobbágyaival egy gadányi szőlő elfoglalásában ő is részt vett.[21] 1402-ben hiteleshelyi testimoniumként vett részt Bátmonostori László fai: László oldalán az ő Bátmonostora és Pál bátai apát Szeremlyén nevű Bodrog vármegyében fekvő birtokainak határjárásán, amelyet azonban az árvíz miatt el kellett halasztani.[22] Ő a tolnai főesperesi hivatalt és pécsi kanonoki stallumát elcserélte a zágrábi egyházmegyében lévő váskai archidiaconatusért és a zágrábi székeskáptalan kanonoki stallumáért Jánossal, annak birtokosával, amelyet a pápa is megerősített.[23]

3. Arnheiminek nevezett, Hueveni Goeswin[24]

1412-től rendelkezett egy kanonoki stallummal a pécsi káptalanban.[25] 1425-ben pécsi javadalmas kanonok és a pécsi püspökvárban egy meg nem nevezett oltár sine cura igazgatója volt.[26] Ekkor ismételt kérvényét terjesztette a Szentszékhez a zágrábi egyházmegyében lévő csázmai főesperesi hivatalért, melyet János zágrábi püspöktől már elnyert.[27] A következő javadalmakkal rendelkezett az említetteken kívül a supplicatio idejében: egy-egy utrechti és zágrábi kanonoki stallum,[28] a Szent Péter plébániatemplom javadalma a cambrai egyházmegyében lévő Zempsa településen.[29] Két esztendő múlva is az említett archidiaconatusért pereskedett.[30] Kiváló képességekkel és páratlan szorgalommal rendelkezett, hisz több egyetemen és fakultáson folytatott tanulmányokat, kimutathatóan legalább 25 esztendőn át. 1397-től 1406-ig a párizsi egyetemen tanult. 1397-ben a szabad mesterségek borostyánkoszorúsa, két esztendő múlva, pedig magistere, majd 1403-ban az angol nemzet procuratora volt. 1404-ben a medicina baccalaureusi fokozatát szerezte meg, majd 1412 szeptemberében a bécsi egyetem orvosi fakultásán a medicina doktoraként tűnt fel, majd 3 hónap elteltével a kölni egyetemen találjuk.[31] 1418-ban, Kölnben tartózkodott még, és ekkor két könyvét adományozta az egyetem artes fakultásának vélhetőleg a tandíja fejében. A könyvek „szakterületéhez” tartoztak, hisz egy teológiai és egy orvosi szakkönyvről van szó melyek értéke 2 forint volt.[32] 1418 decemberében a heidelbergi egyetemre iratkozott be,[33] majd 1421-ben ismét Kölnben találjuk.[34] Pécsi javadalmát feltételezésünk szerint Tamásfalvai Miklósnak köszönhette, aki 1412 őszén pécsi kanonokként iratkozott be a bécsi egyetemre. Pécsett alkalmasint igen keveset időzött, mely mellett szól az említett oltár javadalmának szinekúra birtoklása is. A pécsi káptalan ismert tagjai közül ő az egyetlen, aki orvosi végzettséggel rendelkezett a most vizsgált korszakban. A hosszú – és nyilvánvalóan nagy anyagi áldozatokat kívánó – egyetemi tanulmányait minden bizonnyal csak az időközben megszerzett egyházi javadalmak birtokában tudta abszolválni. Származását tekintve németalföldi, az Arnheim közelében, attól D-re, található, ma Hoevennek nevezett városka szülötte. Polgári származásához nem férhet kétség.

4. Brodarics István

1524–1526 között volt pécsi nagyprépost.[35] 1470 táján született régi szlavóniai nemes családban.[36] A család Körös megyében volt birtokos, és nemesi előneveiket is az ott fekvő ősi birtokukról, Polyánáról és Jarossynről vették.[37] Két testvére volt: Mátyás és Ilona.[38] Pécsett, a székesegyházi iskolában kezdte tanulmányait, majd alkalmasint Ernuszt Zsigmond pécsi püspök (1473–1505) küldte Padovába az egyetemre,[39] Szegedi Lukács zágrábi püspök is támogatta tanulmányait.[40] Az 1490-es években kezdte tanulmányait, majd 1506-ban kánonjogi doktorátust szerzett.[41] Hazatérte után rövid ideig Bakócz Tamás alkalmazta a kancellárián, majd 1508-ban már Szatmári György pécsi püspök és kancellár mellett találjuk titkárként.[42] Ezt a hivatalt több mint egy évtizedig töltötte be.[43] Egyetemi tanulmányai alatt Zágrábban volt egy kanonoki stalluma, de azt hazatérte után, valószínűleg Lukács püspökkel való megromlott kapcsolata miatt elhagyta.[44] 1517-ben érdemeire való tekintettel, címerbővítő levelet kapott.[45] Ebből tudjuk, hogy ekkor egy pécsi kanonoki stallummal és a Szent András kápolna rektorátusával rendelkezett, nyílván Szatmárinak köszönhetően.[46] 1521–1526 között királyi titkárként diplomáciai feladatokat teljesített: 1521-ben I. Zsigmond lengyel királynál, 1522–1524 között Velencében és Rómában tartózkodott követként, majd 1525–1526: ismét követ volt Rómában.[47] 1526 tavaszán kancellárrá nevezte ki a király.[48] 1522 januárjában, mint pécsi prépost érkezett Rómába követként.[49] 1524-ben már pécsi nagyprépostként és esztergomi kanonokként kapta meg a szent Margit oltár javadalmát,[50] majd ez év őszén elnyerte e káptalan éneklőkanonoki stallumát.[51] A budafelhévízi préposti javadalmat is vélhetőleg kezében tartotta.[52] 1526 tavaszán püspöki méltóságra emelkedett. A kinevezésre nemcsak az addigi kiváló szolgálataiért számíthatott joggal, hanem a kancellári hivatalt sem viselte azelőtt senki püspöki rang nélkül.[53] Burgio pápai követ elérte, hogy Macedóniai László szerémi püspök a pécsi prépostságért és az egri őrkanonoki méltóságért cserébe átengedte püspökségét.[54] Pétervárad elestének hírére, a pápához intézett levelében már azt írta, hogy szerémi püspökből újra pécsi prépost lett.[55] A mohácsi csatából „szerencsésen” Pozsonyba menekült,[56] ahol megírta a tragédia történetét.[57] Pécsi (1532–1537), végül váci (1537–1539) püspök lett.[58] Vácott fejezte be mozgalmas életét.[59]

5. Büki Basó István

Apja Körös vármegye főispáni tisztét látta el 1381-ben és 1384-ben. A család Zala és Vas megyében rendelkezett birtokokkal.[60] 1420-ban László nevű testvérével a vasvári káptalan előtt zalai és vasi birtokokat adományoztak Ollári Tompa András fiainak.[61] Úgy látszik ekkor még nem volt egyházi javadalma, vagy legalábbis azt ebben az oklevélben nem tüntették fel. Albeni János zágrábi püspök indította el a pályáján. Csázmai kanonokként iratkozott be a bécsi egyetem artes fakultására, amelyet a magister fokozat megszerzésével fejezett be. Zágrábi főesperes és kanonok volt, mely javadalmat és hivatalt Csupor Demeterrel cserélte el annak küküllői archidiaconusi hivataláért és erdélyi kanonoki stallumáért.[62] 1433 és 1439 között a titkos kancellária egyik protonotariusa volt.[63] 1436-ban – Gatalóczi távollétében – Zsigmond rábízta az alkancellári teendők ellátását. 1433-ban Rómában Zsigmond kíséretében tartózkodott a császárrá koronázás alkalmával.[64] Fontos szerepe volt hivatalnoki pályafutásában Gatalóczinak, aki ekkor már pécsi prépost, hisz Büki az ő familiárisa volt,[65] így nem kétséges, hogy ő vette maga mellé a kancelláriára. Minden kétséget kizáróan szintén kancelláriai „főnökének” köszönhette pécsi kanonoki javadalmát, és miután a pécsi préposti stallum Gatalóczi váci püspökségre emelkedésével megüresedett, ő azonnal a kúriánál folyamodott érte.[66] A pécsi prépostságáról egyetlen adatunk van: 1438 márciusában a préposti és kanonoki javadalma után lefizette az annátát,[67] azonban igen rövid ideig áll(hatot)t a káptalan élén, hisz a hiteleshelyi kiadványok intitulatiojában már 1438 decemberében Németi Gergely prépost neve szerepelt.[68] Albert király kiváló embere volt, hisz az uralkodó kérvényt intézett a pápához, hogy Zólyomi Benedeket nevezze ki a zágrábi püspökség élére, és az így megüresedett fehérvári prépostságra pedig Bükit.[69] A pápa ezt ekkor megtagadta, ám fél esztendő múlva már Büki ült a fehérvári káptalan préposti stallumában.[70] Albert király halála után már csak a fehérvári prépostság ügyeit irányította, végül 1443 derekán elhunyt.[71]

6. Fábián

Pécsi kanonokságát 1411–1439 között tudjuk adatolni. 1411-től a nagy kancellária nótáriusa, pécsi javadalma mellett egy pozsonyi stallummal is rendelkezett.[72] 1417-ben Zsigmond Konstanzban kelt parancsában is még „curie nostre notarius specialis”-ként van feltüntetve.[73] 1423–1437 között a nagy kancellária protonotáriusaként tevékenykedett.[74] Feladatköréhez tartoztak az ország különböző területein végzendő vizsgálatok, határjárások, így nem tartózkodott székhelyén.[75] 1436 októberében a pécsi káptalan előtt megjelenvén a zágrábi káptalan nevében tiltotta Chillei Ulrikot, Medvevár és tartozékai elidegenítésétől.[76] Ekkor, a pécsi mellett egy zágrábi javadalommal is rendelkezett. 1439 májusában a csázmai káptalan előtt a néhai Szerdahelyi Márton bán fiával, Derssel fennállott minden perüknek véget vetettek, nyugtatták egymást minden hatalmaskodásról és az összes peres iratukat semmisnek nyilvánították.[77] Származásáról, családjáról nem rendelkezünk közelebbi információval, így az egytagú névhasználatból alkalmasint jobbágyi eredetére következtethetünk.[78]

7. Garai Kelemen

IV. Jenő pápa a Sienai János elhunytával megüresedett pécsi kanonoki stallumot adományozta neki.[79] Kelemen ekkor a pécsi püspökvárban működő Keresztelő Szent János társaskáptalanban rendelkezett egy kanonoki javadalommal, továbbá a préposti kúriában lévő kápolna, Szűz Mária oltárának jövedelmét is élvezte.[80] Később a zágrábi székeskáptalanban is kanonoki stallumhoz jutott, és úgy látszik Zágrábba is költözött. 1457 októberében a zágrábi káptalan kiküldöttjeként részt vett Blagay Gergely Oresia nevű, Zágráb vármegyében fekvő birtokba történő beiktatásán, és az azt megelőző határjáráson.[81] Származását tekintve a Valkó megyei Gara mezővárosból származó polgár volt.

8. Garai László

Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök unokaöccse, bizonyosan e családi kapcsolat révén jut javadalmaihoz. 1389-ben, Bálint püspök terjesztett a szentszékhez kérvényt a nepos érdekében, hogy az esztergomi káptalanban javadalmat kaphasson.[82] Ekkor már pécsi és boszniai kanonok, valamint a zágrábi székeskáptalan prépostja. 1401 áprilisában már pécsi prépostként szerepelt a káptalan egy közhitelű kiadványában.[83] IX. Bonifác okleveléből arról értesülünk, hogy a zágrábi székeskáptalan préposti javadalmát, miután László elfoglalta a pécsi préposti stallumot, most a pápa Körösi Dénesnek adta.[84] Úgy tűnik azonban, hogy továbbra is kezében tartotta a zágrábi prépostságot, mivel a következő év tavaszán a pécsi káptalan oklevelében is még szerepel e címe, azonban ekkor már nem ő töltötte be a pécsi préposti méltóságot.[85] A fenti oklevél arról tájékoztat, hogy Katalin nevű nővérének és két unokaöccsének 1000 aranyforint értékben birtokokat zálogosított el.[86] Ezzel el is érkeztünk egy rejtélyes kérdéshez: a családi viszonyokhoz. A pápai oklevelekben kivétel nélkül Jánost nevezik meg apjaként és Kollányi munkájában is ez szerepel.[87] A családfákon azonban nem találunk ilyen leszármazást. Legújabban az Engel Pál által készített genealógiai táblán szerepel egy Garai László, akinek apja Alsáni Bálint nagybátyja, azonban e László apja Pál zalai ispán volt.[88] Amennyiben az Alsáni családot vizsgáljuk, úgy szintén azt kell megállapítanunk, hogy Bálint bíborosnak ott is volt egy János nevű unokaöccse, ám az ő apja, Bálint testvére, szintén a Pál nevet viselte.[89] A Garai család mellett szól az, hogy az ott szereplő Lászlónak volt egy Katalain nevű leánytestvére, aki Korbáviai Gergelyhez ment nőül, azonban gyermekeikről a genealógiai táblák nem közölnek adatokat.[90] Ezek alapján mindenképpen bárói származásúnak tartjuk.

9. Gatalóczi Mátyás[91]

Szlavóniai köznemes család sarja volt, ám születési idejéről nem rendelkezünk közelebbi információkkal.[92] Már igen fiatalon a királyi udvarba került, alkalmasint a pályakezdését is támogató Eberhard zágrábi püspöknek, a főkancellárnak köszönhetően.[93] Egyházi javadalmai közül az első, melyről információk állnak rendelkezésünkre, a bácsi székeskáptalan olvasókanonoki méltósága volt.[94] 1410-ben a zágrábi székeskáptalanban jutott egy kanonoki stallumhoz, melyet nagy valószínűséggel szintén Eberhardnak köszönhetett.[95] Már pécsi kanonoki javadalommal és a falakon kívüli Krisztus teste kápolna rectorátusával is bírt, amikor a pápa rá ruházta a zágrábi székeskáptalan préposti dignitasát, továbbá – a már korábban birtokolt – zágrábi kanonoki stallumát még egy kanonoki javadalommal egészítette ki.[96] Zsigmond 1426-i adományleveléből arról értesülünk, hogy az uralkodót külföldi útjai során több alkalommal elkísérte, sőt érdemeket szerzett hadjárataiban is. Mind az uralkodópárnak, mind a nagyuraknak sok szolgálatot tett, melyekért adományként a Verőce megyei Mindszent (Verőcefő) és még tíz további birtokot kapta. A nagykancellária ítélőmestereként – mely hivatalt 1419 és 1423 közt látta el – többször kapott pápai felmentést a rezideálás alól.[97] 1424-től titkos alkancellárként tevékenykedett, majd 1434-től, – Albeni János zágrábi püspök, főkancellár halálát követően – a nagykancellária élén állt.[98] Zsigmondot jelentős költségek mellett a császárkoronázásra (1433) is elkísérte. A titkos kancellária bírói tevékenységét az 1435-ös reform után főkancellárként ő irányította és – Mályusz szavaival élve – „vezetése alatt a személyes jelenlét bírósága Zsigmond uralkodásának legvégén már kialakultnak tekinthető”.[99] A személyes jelenlét bíróságának folyamatos működése végett 1436-ban nem tartott Zsigmonddal csehországi útján, hanem két ítélőmestere, Büki István és Németi Gergely látta el a kancellári teendőket az uralkodó mellett.[100] 1428-ban a király, szolgálatait honorálandó, a pécsi székeskáptalan préposti stallumát juttatta neki, mely egyházi testületet püspökségre emelkedéséig irányított.[101] A kancelláriákban teljesítendő szolgálatai végett vélhetőleg igen keveset időzhetett Pécsett. Kisebb egyházi javadalmait a főpapi székbe történő emelkedése után kiadta kezéből, ám adataink csak a pécsi székeskáptalan préposti benefíciumára vonatkozóan vannak. A fentebb már említett Németi Gergely – ítélőmester, boszniai és pécsi kanonok, pécsi custos – fordult kérvénnyel a pápai kúriához e javadalomért, 1437 decemberében, mivel Mátyás a váci püspökségre emelkedett.[102] Zsigmond halála után rövid ideig még segítette a kancellária munkáját, azonban élete hátralévő részében már főpásztorként tevékenykedve szolgálta egyházmegyéit. Elsőként a váci püspöki méltóságot kapta meg (1437-1439), majd rövidesen a jóval tekintélyesebb veszprémi egyházmegye élére került (1440), melyet egészen haláláig (1457) irányított.[103] Életének javát kancelláriai hivatalnokként élte le, ám úgy látszik, nem érezte hiányát a jogi képesítésnek, nincs nyoma ugyanis, hogy kapcsolatba került volna valamelyik egyetemmel, így alkalmasint csak az egyháziak általános műveltségével rendelkezett.[104]  Kétségtelen, hogy a szokásjoggal és törvényekkel tisztában volt, hisz munkájának kielégítő ellátásához ezen ismeretekre nélkülözhetetlen szüksége volt. Ifjú korától kezdve a kancelláriai irodákban tevékenykedett, így alkalma nyílt azok működését alaposan tanulmányozni, a tapasztaltabb tisztségviselőktől újabb ismeretekre szert tenni. Pályája alakulásában nagy szerepe volt bizonyára tehetségének. Elengedhetetlen volt azonban, hogy olyan kiemelkedő pártfogója legyen, mint Eberhard, majd az ő halála után Albeni János. Nem meglepő ezek után, hogy Gatalóczi is „szárnyai” alá vette az általa tehetségesnek tartott ifjakat és egyengette pályájukat. A fentebb már említett – szintén köznemesi származású – Bükit, akit familiárisi szálak is hozzá kötöttek, 1433-ban maga mellé vette ítélőmesternek a titkos kancelláriára, majd egy kanonokságot és egy főesperesi hivatalt (1436) eszközölt ki számára a zágrábi székeskáptalanban.[105] Veszprémi püspökként sem feledkezett meg róla, és valószínűleg ő segítette a fehérvári préposti stallumhoz is.[106] Másik ítélőmestere – a fentebb már szintén említett – Németi Gergely a pécsi káptalanban őrkanonoksághoz jutott, majd Gatalóczit ő követte a préposti méltóságban. Nem nehéz e javadalomszerzések mögött is Mátyás közbenjárását sejteni, hiszen elég csak arra utalni, hogy az ő irányítása alatt működő káptalanban jutott méltósághoz, majd prépostsághoz.[107] Unokaöccse – a szintén Körös megyei – Vitéz János is neki köszönhette pályakezdését, hisz az ő révén került a kancelláriára, ahol 1439-ben már ítélőmesterként tevékenykedett, és szintén neki köszönhette a zágrábi káptalanban elnyert őrkanonokságot (1438).[108] László nevű testvére vélhetőleg világi pályán maradt, ám róla nem rendelkezünk okleveles adatokkal.[109] A hivatali pályája mellett a lelkiekről sem feledkezett meg, minthogy egyházi állapotát tekintve áldozópap (presbiter) volt.[110] 1431-ben teljes feloldozásra és hordozható oltár tartására kapott engedélyt a Szentszéktől. 1433-ban pápai engedélyt kért, hogy a zágrábi egyházmegyében fekvő gathaluczi Szent Kereszt plébániatemplomban tíz keresztényt teljes bűnbocsánatban részesítsen, majd e templom számára búcsú tartását kéri a Szent Kereszt feltalálása (május 3.) és a Szent Kereszt felmagasztalása (szeptember 14.) ünnepekre. Valószínűleg e templom számára kívánt relikviákat szállítani, melyért szintén supplicatioval fordult a pápai kúriához.[111]

10. Gál, Bálint fia

1359-ben pécsi javadalmas kanonok és a Szent Bertalan ispotály rectora lett.[112] Egyházi pályafutását a zágrábi székeskáptalan kanonoki stallumával és a bekcsényi főesperesi hivatallal kezdte meg, bár e javadalmak elnyerésének időpontját nem tudjuk.[113] Ezután rövidesen a kalocsai székeskáptalanban is kanonoki javadalomhoz jutott.[114] 1360-ban a kői prépostság élére került. Ennek elfoglalása után a bekcsényi főesperességről le kellett volna mondania, mivel a pápa, a király előterjesztése alapján, e hivatalra már kinevezte Miklós győri kanonokot.[115] 1365-ig biztosan ő töltötte be az említett főesperesi hivatalt, ám ekkor lemondott róla. Ebben az esztendőben a király kérvényt nyújtott be érdekében a pápai kúriához, amelyből megtudjuk, hogy időközben elnyerte az esztergomi székeskáptalan éneklőkanonoki hivatalát is,[116] lemondott a kői prépostságról, továbbá – a zágrábi javadalma és az ispotály rectoratusa mellett – a pécsi káptalanban még egy stallumra tett szert.[117] Szintén ebben az évben vált meg az ispotály rectoratusától, mely élére Plawe Konrád került.[118] 1365–1373 között az esztergomi székeskáptalanban rendelkezett egy kanonoki javadalommal.[119] 1374-ben hájszentlőrinci prépostságát és zágrábi javadalmát még kézben tartotta.[120] 1372-ben váradi olvasókanonoki hivatalra pápai kinevezést kapott és noha már az – addig birtokolt – esztergomi kanonoki stallumára is kinevezték utódját, mivel a káptalan székvárosában meg sem jelent és levelet sem küldött, így nem nyerte el a méltóságot.[121] Az esztergomi lectoratusért akkor folyamodott (1374), amikor a korábbi javadalmas, Alsáni Bálint a pécsi egyházmegye élére került. Békefi és Kollányi is hangsúlyozza, hogy ezt a hivatalt ténylegesen nem nyerte el, ám az oklevelekben még 1378-ban is esztergomi olvasókanonokként szerepelt.[122] Származásáról semmit nem tudunk. Több alkalommal a király nyújtott be supplicatiot Gál érdekében, aki a kérvények alapján a király alkancellárjaként működött.[123] Apját Bálintnak hívták, ám családjáról és származásáról további adatok nem állnak rendelkezésünkre.

11. Herard

Egyetlen, 1434-ben kelt, hiteleshelyi oklevélben szerepelt neve valkói főesperesként.[124] Lukcsics Pál regesztakötetében az 1437-es évnél a következőket olvashatjuk: „[…] miután Zólyomi Mátyásfi Benedek a valkói főesperességről és a pécsi javadalmas kanonikátusról, Jánosfi Miklós a javadalmas zágrábi kanonikátusról, és Jánosfi Herard a zágrábi lectoratusról csere okából lemodtak, az említett cserét Henrik pécsi püspök és Kaproncai János a zágrábi egyház vikáriusa hatalmuknál fogva úgy rendelik el, hogy a főesperesség Herardé, a javadalmas pécsi kanonikátus Miklósé, míg a zágrábi kanonoki javadalom és a lectoratus Benedeké legyen.”[125] A hiteleshelyi oklevéllel összevetve, mindenképpen azt kell mondanunk, hogy Lukcsics kiváló munkájában ez a regeszta vélhetőleg téves évszámmal szerepel. A valkói főesperesi hivatalban 1435-ben már Barnabást találjuk.[126]

12. János

1415–1431 közt volt tolnai archidiaconus.[127] Tanulmányokat folytatott valamely külhoni egyetem artes fakultásán, melyet sikeresen abszolvált, így 1430-ban már a szabad művészetek mestereként szerepelt egy hiteleshelyi oklevél méltóságsorában.[128] Alkalmasint azonosíthatjuk azzal a Johannes de Tolnaval, aki 1429-ben a bécsi egyetem bölcsészeti karán bukkant fel.[129] Korábban a zágrábi egyházmegyében lévő váskai főesperesség élén állt, melyet András tolnai főesperessel elcserélt.[130] A zágrábi káptalanban birtokolt kanonoki javadalmát szintén elcserélte Andrással, annak pécsi stallumáért.[131]

13. Miklós (I.)

1394-ben kapott egy – lemondás folytán megüresedett – kanonoki javadalmat Pécsett.[132] Ekkor már egy-egy kanonoki javadalommal rendelkezett a zágrábi székeskáptalanban, továbbá a pécsi püspökvárban működő társaskáptalanban is. A pápai bulla meghagyta neki, hogy amennyiben elfoglalta a javadalmat, úgy a kiskáptalani stallumot adja ki kezéből. Egyházi állását tekintve áldozópap (presbiter) volt.[133]

14. Miklós (II.)

Zágrábi kanonoki javadalmát cserélte Zólyomi Benedekkel annak pécsi javadalmáért.[134]

15. Montilioi Péter[135]

Már 1352 előtt rendelkezett egy kanonoki stallummal a pécsi káptalanban.[136] 1352-ben Miklós pécsi püspök a pozsegaszentpéteri társaskáptalan préposti méltóságát, mint saját adományozási körébe tartozó javadalmat, neki adta és a pápai megerősítést is kieszközölte számára. Egy közelebbről nem ismert egyetemen folytatott jogi tanulmányait sejteti, hogy a püspök in iure perito káplánjának és familiárisának nevezte. De Judicis Vilmos bíboros is familiárisának nevezte, és az általa korábban birtokolt zágrábi stallumot kérte számára,[137] amelyet VI. Ince pápa 1353-ban neki adományozott.[138] Ugyanebben az esztendőben a dömösi társaskáptalan éneklőkanonoki hivatalát is betöltötte, azonban pozsegai stalluma érdekében erről lemondott. Péter igen jó módban élhetett, melynek ékes bizonyítéka, hogy Renoldus mester személyében saját káplánt alkalmazott. Koszta neve alapján olasz, vagy francia származását valószínűsítette, és véleménye szerint Vilmos bíboros kíséretében érkezhetett az országba, a főpap itt birtokolt javadalmai kezelésére.[139] 1368 márciusában már nem volt az élők sorában, mivel ekkor zágrábi javadalmát Mihályfi Gergely esztergomi kanonok kapta.[140] Pécsett birtokolt stallumát Oslnai Konrád fia: Kelemen társaskáptalani kanonok nyerte el a következő év júniusában.[141]

16. Regensburgi Erhard

1429-ben a zágrábi székeskáptalan lectori hivataláért nyújtott be ismételt kérelmet a római kúriához.[142] Ekkor a pécsi és a zágrábi kanonoki testületekben birtokolt egy-egy kanonoki javadalmat.[143] A következő évben ismét az említett hivatalért supplicált, ám ekkor már két kanonoki stalluma mellett a pécsi székesegyház Szent Dániel oltárának rectoratusát is megszerezte.[144] A Német–Római császárság területén, Bajorországban található egyházmegyei központból származó egyházfi alkalmasint polgári családból származott.[145]

17. Sienai Miklós

XXIII. János pápa írnoka és familiárisa volt. Az Apostoli Széknek tett szolgálataiért kapta meg 1414-ben a pécsi káptalan kanonoki stallumát, valamint a zágrábi káptalan olvasókanonoki hivatalát.[146] A toszkánai városból származó egyházfi az itáliai polgárságot képviselte a káptalanban, melynek székhelyén alkalmasint igen ritkán tartózkodott.

18. Zágrábi Miklós

1345 óta volt javadalma a pécsi káptalanban, és birtokolt egy kanóniát a zágrábi egyházban is. Endre nápolyi király káplánja volt.[147] 1351 augusztusában már pécsi cantorként szerepelt,[148] mely hivatal adta teendőket egészen 1357 tavaszáig ellátta.[149] A tárgyalt időszak két hiteleshelyi kiadványában szerepel a neve: 1356 októberében és a rákövetkező esztendő májusában.[150] Zágráb városából származott, minden bizonnyal polgári famíliából.

19. Zloteg Fábián

1438-ban nyújtotta be folyamodványát a kúriához, hogy a zágrábi egyházmegyében, addig általa birtokolt, Stezesa plébániaegyház javadalmát Nagyszabói (Nagfabo?) Mátyás fia: Pállal annak pécsi kanonoki javadalmáért és az olvasókanonoki stallumért elcserélhessék. Már korábban rendelkezett egy javadalmas kanonoki stallummal a zágrábi káptalanban.[151] Nem tudom adatokkal alátámasztani a csere megvalósulását, ám amennyiben az realizálódott is, Fábián igen rövid ideig volt pécsi olvasókanonok.[152]

20. Zólyomi Benedek

Egyetlen adatot találtam rá vonatkozólag Lukcsics Pál regeszta kötetében, az 1437-es évnél, ám az év megjelölése minden bizonnyal téves.[153] Benedek főesperes pécsi javadalmát és a valkói archidiaconusi hivatalt elcserélte a zágrábi olvasókanonokkal és egy másik zágrábi kanonokkal, azok stallumaiért.[154] Benedek neve nem szerepel a pécsi káptalan által írásba foglalt közhitelű oklevelekben, így valkói hivatalviselését csak a rendelkezésre álló adatokból tudom bekalibrálni. A valkói hivatal élén 1431 októberében még János teológiai doktor,[155] majd 1434 márciusában már Benedek utóda, Herard állt.[156] Ezek alapján hivatalviselését e két esztendő közé kell helyeznünk, de természetesen – adatok hiányában – pontos meghatározása nem lehetséges. A polgárháborús időszakban (1440–1445) az Erzsébet és László párti Cilleiek oldalán találjuk Benedeket, így a Szlavónia birtoklásában stratégiai fontosságú zágrábi püspökségre nevezték ki, azonban ténylegesen csak 1445 februárjában tudta elfoglalni az egyházmegyét.[157] 1454-ben hunyt el. Zólyomból származott, alkalmasint mezővárosi polgárcsaládból.