Vissza a tartalomjegyzékhez

10. évfolyam 1. szám
A. D.
MMIX

Kovacs, Abraham: History of the Free Church of Scotland's mission to the Jews and its impact on the Revival on the Reformed Church of Hungary.
Vienna - Oxford - Frankfurt, Peter Lang, 2006.
(Studies in the Intercultural History of Christianity, 140.) 445 old.
A skót magyar kapcsolatok kutatásában nagy érdeklődésére tarthat számot ez az angolul megjelent könyv

A skót magyar kapcsolatok kutatásában nagy érdeklődésére tarthat számot ez az angolul megjelent könyv. Hiszen Kovács Ábrahám 2006 őszén a Peter Lang kiadónál napvilágot látott munkája a skót-magyar kapcsolatok kutatásának történetétben eddig a legkiterjedtebb hatástörténeti munka. A szerző munkája úttörő, ugyanis áttörést hozott több területen. Az egyház-, társadalom- és vallástörténeti szempontokat integráló monográfia, a skót-magyar kapcsolatokat az egész 19. századi magyarországi történelemben új perspektívába helyezi.

A terjedelmes mű a rangos németországi Peter Lang kiadó Intercultural History sorozatában jelent meg. A szerző az edinburghi egyetemen megvédett, doktori disszertációját (amelynek megvédésében, mint külső bírálója, magam is részt vehettem) adta ki könyv formájában kisebb változtatásokkal. A könyv formáját tekintve esztétikus, a tartalomjegyzék jól áttekinthető, a bibliográfia széleskörű és a lábjegyzetelés igen alapos. A könyv megjelenítésén érezhető a doktori disszertációs forma, hiszen a jegyzeteket rögtön az adott lap alján már ott látja az olvasó és nem kell a könyv végére lapozni. A monográfia ilyen megjelenítése a kutatás szempontjából értékes, de a könyv könnyed olvasmányos jellegét befolyásolhatja. Az olvasási élményre vágyóknak mégsem kell csalatkozniuk, hiszen a szerző a narratív és pozitivista történetírás érdekes ötvözetét adja.

A szerző forráshasználata kitűnő. Több mint négy éves kutatói munkája során nemcsak a skót, magyar, hanem az angol (cambridgei és oxfordi), bécsi és stuttgarti levéltárakat és könyvtárakat végiglátogatta a honi levéltárak mellett. Magabiztosan forgatta az angol mellett a német, latin és héber nyelvű iratokat is. A sokoldalú forrástípus egybegyűjtése különböző országokból már önmagában is jelentős tény. Az új munka legjelentősebb hatása azonban abban áll, hogy a skót-magyar történelem egyik, ha nem legmeghatározóbb vonulatát feldolgozta és a már ismert nagy egyháztörténeti monográfiák megállapításait sok tekintetben átírta, újrafogalmazta vagy éppen előbányászta azokat a primer forrásokat, amelyekre neves egyháztörténészek ugyan utalnak, de sehol sem jelöltek meg. Ez részint a kor tudományos követelményeinek mikéntje miatt volt így a 19. és 20. században, másrész sok történész, mint kortárs írta le a történeteket.

A református egyházra gyakorolt skóciai hatás jelentőségével minden egyháztörténeti mű tisztában volt. Azonban nagyon sok homályos pont létezett a hatással kapcsolatosan. Bár léteztek kisebb résztanulmányok, és egy-két jelentősebb kapcsolódó mű is világot látott az elmúlt évtizedekben, de a hatástörténet komplex rendszerét csak azoknak sikerült megérteniük, akik több éven át kutatták az elsődleges forrásokat.

Amikor 1985-ben hozzákezdtem az edinburghi peregrináció történetének kutatásához, az edinburghi egyetemi évek csak arra adtak lehetőséget, hogy az un. hatástörténet főbb kontúrvonalait megrajzoljam. De ez is elegendő volt ahhoz, hogy a hazai egyháztörténet, korábban megcsontosodott doktrínáit kezdjük el revideálni! Magyarán, sikerült ezt az állóvizet felkavarni! Elsőként hívtam fel a figyelmet, hogy a „szakmai közgondolkodásban” tévesen alakult ki az a felfogás, mely szerint német pietista hatásra alakultak ki a belmissziói és egyháztársadalmi egyesületek a 19. században, amelyek a 20. századra jelentősen formálták a magyarországi református egyház életét, különösen a két világháború között. Ugyan a pesti, majd budapesti Skót Misszió jelentőségét több szerző is említette, de meglepő módon sokszor csak német pietista hatásról beszéltek. Sikerült rámutatnom arra, hogy a református egyházra hihetetlen nagy befolyást gyakorolt a skóciai presbiterianizmus.

Ezt az új kutatási felismerést megemlítette már 1995-ben Anne-Marie Kool monumentális munkája is „Az Úr csodásan működik”, amelyben a magyar protestáns missziók történetét dolgozta fel. Kool rávilágított arra, hogy a Hold utcai Skót misszió ötvözte a skót evangélikál és a német pietista hatást. Azonban igazán alaposan ezt a szimbiózist Kovács mutatta be, aki az általam elindított kutatást nemcsak hogy tovább folytatta, hanem friss szempontjaival és széleskörű forráskutatásaival tökéletesre vitte! Ez külön öröm számomra és köszönöm innen is Kovács Ábrahámnak!

A szerző kutatásaiban tehát azt hangsúlyozza, hogy a kettő, vagyis a skót evangélikál illetve a német pietista hatás egymástól elválaszthatatlan. Munkájában ezt a megállapítását komoly érvekkel támasztja alá, hogy a két irányzat világnézeti rokonsága egymástól elválaszthatatlan. Továbbá aláhúzza, hogy az evangélikál skótok missziós buzgalmának köszönhetően alakultak ki azok a nagyon komoly anyagi áldozatokat követelő missziós eszközök, amelyek révén a változások bekövetkezhettek a magyar társadalomban.

Az 1841-ben induló történet a református és néha mondhatjuk a protestáns (a lutheránus és baptista is bekapcsolódik) egyháztörténet szinte minden lényeges pontján meghatározó szereppel bír és erről eddig, ilyen mélységben nem igazán tudott a szűkebb szakmai világ. Kovács rávilágított arra, hogy József nádor feleségének, Mária Dorottyának nemcsak a kisdedóvó és a karácsonyfa Magyarországra való közvetítésében volt szerepe, hanem az ő révén sikerült letelepedniük a Lánchidat építő munkások lelkészeként a skót misszionáriusoknak. A könyv kitűnően érzékelteti a protestáns-zsidó összefogást a katolikus államhatalommal szemben, rámutat a reformkor egyik izgalmas kísérő jelenségére a felekezeteken átívelő összefogásra, valamint a zsidómissziós céllal Magyarországra kerülő skótok törekvéseire. Az áttérések problematikáját több szempontból jól megvilágította a szerző, azonban alkalomadtán közel kerül a forrásokhoz. Mégis sikerült tárgyilagosan bemutatnia a résztvevő felek, egyrészt a liberális, ortodox és szekuralizált zsidók másrészt a konzervatív, liberális és racionalista illetve evangélikál keresztyének álláspontjait. Külön érdemes a szerzőnek, hogy az Allgemeine Zeitung Des Judenthum több évtizedre át megjelenő cikkeit is beépítette a forrásanyagba. Ez a forrásanyag a tanulmányozott 73 év minden egyes korszakában, amikor a szerző a vallásváltoztatás témáját tárgyalja mindig előkerül és kiegészül az Egyenlőség, Magyar Zsidó Szemle és más kortárs beszámoló anyagaival.

A körültekintő forrásanyaggyűjtés más területen is jellemző. A misszió eszközei közt találjuk az iskolát, a KIE elődjét, a legényegyesületet, a protestáns árvaházat, a Bethesda kórházat, a KIE-t, a vasárnapi iskolát, az ösztöndíjas programot, a biblia és iratterjesztést. Kovács munkájából megtudhatjuk, hogyan jöttek létre ezek a református egyházat jelentősen befolyásoló társadalmi missziónak nevezett belmisz-sziós eszközök. Minden egyes elemet, mint egy külön fonalat részletekbe menő alapossággal visz végig a szerző. Feltárja, hogy az iskola megalapítását milyen célok mozgatták, kik jártak oda, miért, kikből állt a tanári kar, milyen nehezen magyarosodott az iskola és mennyire volt eredményes a zsidómisszió területén. Új, és meglepő adattal szolgál amikor rávilágít arra, hogy a KIE elődje már az 1840-es években létrejött Pesten és ezzel majdnem 40 évvel korábbra hozza az egyesület keletkezésének történetét, amely 1882-ben szintén a Skót Misszióhoz köthető. Az egyházi szellemi irányvonalak eltérő világnézetével magyarázza az eddig csak egyoldalú forrásokból ismert 1859-es liberális-evangélikál konfliktust, majd innen kiindulva meghúzza azokat az elgondolkoztató íveket, hogy miért prolongálódott a belmissziós áttörés az 1882-es évekig. Imponáló, ahogy mind a liberális és evangélikál oldalt ábrázolja s rámutat, hogy Ballagi Mór miként vált a liberális pesti körök vezéralakjává, aki sosem ment át evangélikál típusú megtérésen szemben más egyháztörténészek vélekedésével. A mű megvilágítja azt, hogy az 1865-ben létrehozott skót ösztöndíj program eleinte inkább Debrecenben éreztette hatását és ott előbb elérte a magyar ajkú református egyházat hatásával, mint az 1864-ben Pesten létrejött Németajkú Leányegyház, amelyet rendkívüli módon elszigetelt Ballagi liberális köre valamint a nyelvi korlát. Ennek eredményeként alakult ki kis szigetként az első magyar protestáns kórház Biberauer Tivadar és König Rudolf skót missziós lelkész munkájaként. Kovács kiemeli, hogy a Biberauer-Bodoky család belmisszióban játszott rendkívüli szerepét a történetírás egészen Kool művéig nem említi és alig van tudomása róla. Míg a pesti vonulaton az evangélikál-pietista Skót Missziós iskola, egyház és kórház elszigetelődött, addig éppen a skót hatás révén megerősödött Debrecen arculata Révész Imre és Balogh Ferenc révén, akik szembekerültek a Ballagi Mór és Kovács Albert által létrehozott Protestáns Egyesülettel. A skóciai ösztöndíjas diákok elkezdték befolyásolni a debreceni közgondolkodást már az 1860-as években az 1870-es években egyértelműen nagyobb hatással voltak a magyar ajkú reformátusságra. Kovács rámutat arra, hogy a köztudattal ellentétben a belmissziónak nemcsak pesti, hanem debreceni és dél-alföldi ága is egyformán jelentős. Ebben az én korábbi kutatásaim felismerését viszi tovább és aláhúzza, hogy mind a három területen egyaránt a skót hatás volt a mozgatóerő. A kutatás célkitűzéséből következik, hogy a Szabó Aladár vezette pesti belmisszió kerül előtérbe munkájában. Azonban a szerző mindvégig aláhúzza, hogy Debrecenben is igen erős volt a belmissziói gondolkodás és tevékenység Balogh, Csíky, Márk, Bethlendi tanároknak köszönhetően. Remélhetően ezt is fel fogja dolgozni egy újabb művében hasonlóan a délalföldi szállal.

A kontextualitásra mindvégig törekedett a történész-teológus szerző, aki mind a két területen igen otthonosan mozog. Élvezetes az, ahogy leírta milyen nehezen magyarosodott a Skót Misszió, annak eszközei, milyen emberi motivációk gyengeségek vagy erények alakították meghatározóan a belmisszió arculatát. Előnye, hogy messze elkerülte a hagiográfiát és az egyháztörténészekre jellemző elfogultságot. Meg kell említeni azonban, hogy mély szimpátiával ír mind a misszió, mind a szociális tevékenységek kialakulásának folyamatáról. A zsidó-keresztyén kapcsolatokat is józanul szemléli. Mindkét fél érzés világába és szempontjaiba egyaránt be kívánt lépni és feltárni az áttérések okát, a legkülönfélébb reakciókat.

A könyv végén szereplő két fejezet talán kissé elüt a dolgozat felépítésétől, hiszen addig a kettős, társdalmi és egyháztörténeti kontextusban beágyazott intézmény-, misszió- és vallástörténet (keresztyén-zsidó kapcsolatok) évtizedeken áthúzódó ívét megtörni látszik azok tematikája. A figyelmes olvasó azonban a két fejezetben kiváló angolsággal megírt kritikus áttekintést kap. A szerző a könyvben szereplő eseményeket súlypontozva mintegy íveket rajzol fel. Bemutatja, hogy milyen értelemben beszélhetnek a skótok missziós sikerrel, ha egyáltalán lehet a megtérésként leírt vallásváltást úgy szemlélni, feltárja azok teológiai indokát, de nem részletezi azokat. Megjegyezendő, hogy Kovács itt feltételezi, hogy az olvasó tisztában van a pre- és posztmillennializmus, az önkéntesség, a skót presbiterianizmus kegyességével, az evangélikalizmussal és a brit és skót missziós társaságokkal és azok hátterével. Egy kicsit több teológiai-világnézeti magyarázatot lehetett volna beleszőni a könyv narratívájába, hogy a kevésbé tájékozott olvasó is élvezetesebben forgassa a könyvet.

A református egyházra tett skót hatás ábrázolásában Kovács rávilágít, hogy egyetlen egy szinguláris nyugati irányzat sem hatott ilyen rendkívüli módon és tartósan a reformátusságra a reformáció óta. Részben érinti az a tézist, hogy a magyarországi puritanizmus hatása áttételesen érezhető lehet a kezdetekkor, hiszen mind a táci Szabó Aladár mind a szilágysági Balogh Ferenc bibliaolvasó szülőktől származott. Azonban felhívja a figyelmet, hogy a tetszetős hipotézis nincs kellően kikutatva, hiszen a puritanizmus és az említett meghatározó belmissziós szereplők kora között majdnem két évszázad áll. A kutatás jelenlegi állása szerint annyi azonban elmondható, hogy létezett egyfajta magyar népi kegyesség, ha nem is egyesületi mozgalomban, hiszen ezt csak nagy nehezen engedte a feudális-kapitalista hatalom az 1880-as években. Ez a kegyesség egyértelműen rokonságot vélt felfedezni az 1840-es években megjelenő puritanizmusból táplálkozó skót evangélikál és a rajtuk által (is) meghatározóan közvetített német pietista hatások és önmaga közt.

Kovács felhívja a figyelmet, hogy a skót ösztöndíj hatása nemcsak az evangélikál hatást érvényesítette. Mellette, akaratlanul is megjelentek a liberálisabb álláspontok is, méghozzá éppen a skót ösztöndíjasok közt, mint például Dapsy László, Baráth Ferenc, Hamar István és mások. Mégis mindannyian pozitív módon viszonyultak az önkéntesség elvét, a szociális felelősséget, a diakóniát, a börtönmissziót és az ifjúsági munkát Magyarországra átültető skót és német pietista hatáshoz, melyeket a különböző csatornákon egyaránt közvetítettek a Skót Misszió hatásának köszönhetően.

Bár e könyv minden hazai történész számára három éve már elérhető, mégis szomorúsággal kell megállapítanom, hogy jelentek meg olyan doktori munkák, amik figyelmen kívül hagyták Kovács könyvét! Ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy a hazai szakemberek valamint az egyház, társadalom és vallástörténet érdeklődő művelt közönsége számára érdemes lenne ezt a munkát magyar nyelvre lefordítani.

(ism.: Hörcsik Richárd)

 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,