A skót
magyar kapcsolatok kutatásában nagy érdeklődésére tarthat számot ez az angolul
megjelent könyv. Hiszen Kovács Ábrahám 2006 őszén a Peter Lang kiadónál
napvilágot látott munkája a skót-magyar kapcsolatok kutatásának történetétben
eddig a legkiterjedtebb hatástörténeti munka. A szerző munkája úttörő, ugyanis
áttörést hozott több területen. Az egyház-, társadalom- és vallástörténeti
szempontokat integráló monográfia, a skót-magyar kapcsolatokat az egész 19. századi
magyarországi történelemben új perspektívába helyezi. A terjedelmes mű a rangos németországi Peter Lang kiadó Intercultural History sorozatában
jelent meg. A szerző az edinburghi egyetemen megvédett, doktori disszertációját
(amelynek megvédésében, mint külső bírálója, magam is részt vehettem) adta ki
könyv formájában kisebb változtatásokkal. A könyv formáját tekintve esztétikus,
a tartalomjegyzék jól áttekinthető, a bibliográfia széleskörű és a lábjegyzetelés
igen alapos. A könyv megjelenítésén érezhető a doktori disszertációs forma,
hiszen a jegyzeteket rögtön az adott lap alján már ott látja az olvasó és nem
kell a könyv végére lapozni. A monográfia ilyen megjelenítése a kutatás
szempontjából értékes, de a könyv könnyed olvasmányos jellegét befolyásolhatja.
Az olvasási élményre vágyóknak mégsem kell csalatkozniuk, hiszen a szerző a
narratív és pozitivista történetírás érdekes ötvözetét adja. A szerző forráshasználata kitűnő. Több mint négy éves
kutatói munkája során nemcsak a skót, magyar, hanem az angol (cambridgei és oxfordi), bécsi és stuttgarti levéltárakat és
könyvtárakat végiglátogatta a honi levéltárak mellett. Magabiztosan forgatta az
angol mellett a német, latin és héber nyelvű iratokat is. A sokoldalú
forrástípus egybegyűjtése különböző országokból már önmagában is jelentős tény.
Az új munka legjelentősebb hatása azonban abban áll, hogy a skót-magyar
történelem egyik, ha nem legmeghatározóbb vonulatát feldolgozta és a már ismert
nagy egyháztörténeti monográfiák megállapításait sok tekintetben átírta,
újrafogalmazta vagy éppen előbányászta azokat a primer forrásokat, amelyekre
neves egyháztörténészek ugyan utalnak, de sehol sem jelöltek meg. Ez részint a
kor tudományos követelményeinek mikéntje miatt volt így a 19. és 20. században,
másrész sok történész, mint kortárs írta le a történeteket. A református egyházra gyakorolt skóciai hatás
jelentőségével minden egyháztörténeti mű tisztában volt. Azonban nagyon sok
homályos pont létezett a hatással kapcsolatosan. Bár léteztek kisebb résztanulmányok,
és egy-két jelentősebb kapcsolódó mű is világot látott az elmúlt évtizedekben,
de a hatástörténet komplex rendszerét csak azoknak sikerült megérteniük, akik
több éven át kutatták az elsődleges forrásokat. Amikor 1985-ben hozzákezdtem az edinburghi peregrináció történetének kutatásához, az edinburghi
egyetemi évek csak arra adtak lehetőséget, hogy az un. hatástörténet főbb
kontúrvonalait megrajzoljam. De ez is elegendő volt ahhoz, hogy a hazai
egyháztörténet, korábban megcsontosodott doktrínáit kezdjük el revideálni!
Magyarán, sikerült ezt az állóvizet felkavarni! Elsőként hívtam fel a
figyelmet, hogy a „szakmai közgondolkodásban” tévesen alakult ki az a felfogás,
mely szerint német pietista hatásra alakultak ki a belmissziói
és egyháztársadalmi egyesületek a 19. században, amelyek a 20. századra
jelentősen formálták a magyarországi református egyház életét, különösen a két
világháború között. Ugyan a pesti, majd budapesti Skót Misszió jelentőségét
több szerző is említette, de meglepő módon sokszor csak német pietista hatásról
beszéltek. Sikerült rámutatnom arra, hogy a református egyházra hihetetlen nagy
befolyást gyakorolt a skóciai presbiterianizmus. Ezt az új kutatási felismerést megemlítette már 1995-ben
Anne-Marie Kool monumentális munkája is „Az Úr csodásan
működik”, amelyben a magyar protestáns missziók történetét dolgozta fel. Kool rávilágított arra, hogy a Hold utcai Skót misszió
ötvözte a skót evangélikál és a német pietista
hatást. Azonban igazán alaposan ezt a szimbiózist Kovács mutatta be, aki az általam
elindított kutatást nemcsak hogy tovább folytatta,
hanem friss szempontjaival és széleskörű forráskutatásaival tökéletesre vitte!
Ez külön öröm számomra és köszönöm innen is Kovács Ábrahámnak! A szerző kutatásaiban tehát azt hangsúlyozza, hogy a kettő,
vagyis a skót evangélikál illetve a német pietista
hatás egymástól elválaszthatatlan. Munkájában ezt a megállapítását komoly
érvekkel támasztja alá, hogy a két irányzat világnézeti rokonsága egymástól
elválaszthatatlan. Továbbá aláhúzza, hogy az evangélikál
skótok missziós buzgalmának köszönhetően alakultak ki azok a nagyon komoly
anyagi áldozatokat követelő missziós eszközök, amelyek révén a változások
bekövetkezhettek a magyar társadalomban. Az 1841-ben induló történet a református és néha
mondhatjuk a protestáns (a lutheránus és baptista is bekapcsolódik)
egyháztörténet szinte minden lényeges pontján meghatározó szereppel bír és
erről eddig, ilyen mélységben nem igazán tudott a szűkebb szakmai világ. Kovács
rávilágított arra, hogy József nádor feleségének, Mária Dorottyának nemcsak a
kisdedóvó és a karácsonyfa Magyarországra való közvetítésében volt szerepe,
hanem az ő révén sikerült letelepedniük a Lánchidat építő munkások lelkészeként
a skót misszionáriusoknak. A könyv kitűnően érzékelteti a protestáns-zsidó
összefogást a katolikus államhatalommal szemben, rámutat a reformkor egyik
izgalmas kísérő jelenségére a felekezeteken átívelő összefogásra, valamint a
zsidómissziós céllal Magyarországra kerülő skótok törekvéseire. Az áttérések
problematikáját több szempontból jól megvilágította a szerző, azonban
alkalomadtán közel kerül a forrásokhoz. Mégis sikerült tárgyilagosan bemutatnia
a résztvevő felek, egyrészt a liberális, ortodox és szekuralizált
zsidók másrészt a konzervatív, liberális és racionalista illetve evangélikál keresztyének álláspontjait. Külön érdemes a
szerzőnek, hogy az Allgemeine Zeitung Des
Judenthum több évtizedre át megjelenő cikkeit is
beépítette a forrásanyagba. Ez a forrásanyag a tanulmányozott 73 év minden
egyes korszakában, amikor a szerző a vallásváltoztatás témáját tárgyalja mindig
előkerül és kiegészül az Egyenlőség, Magyar Zsidó Szemle és más kortárs
beszámoló anyagaival. A körültekintő forrásanyaggyűjtés más területen is
jellemző. A misszió eszközei közt találjuk az iskolát, a KIE elődjét, a
legényegyesületet, a protestáns árvaházat, a Bethesda kórházat, a KIE-t, a vasárnapi iskolát, az ösztöndíjas programot, a
biblia és iratterjesztést. Kovács munkájából megtudhatjuk, hogyan jöttek létre
ezek a református egyházat jelentősen befolyásoló társadalmi missziónak
nevezett belmisz-sziós eszközök. Minden egyes elemet,
mint egy külön fonalat részletekbe menő alapossággal visz végig a szerző.
Feltárja, hogy az iskola megalapítását milyen célok mozgatták, kik jártak oda,
miért, kikből állt a tanári kar, milyen nehezen magyarosodott az iskola és
mennyire volt eredményes a zsidómisszió területén. Új, és meglepő adattal szolgál amikor rávilágít arra, hogy a KIE elődje már az
1840-es években létrejött Pesten és ezzel majdnem 40 évvel korábbra hozza az
egyesület keletkezésének történetét, amely 1882-ben szintén a Skót Misszióhoz
köthető. Az egyházi szellemi irányvonalak eltérő világnézetével magyarázza az
eddig csak egyoldalú forrásokból ismert 1859-es liberális-evangélikál
konfliktust, majd innen kiindulva meghúzza azokat az elgondolkoztató íveket,
hogy miért prolongálódott a belmissziós áttörés az
1882-es évekig. Imponáló, ahogy mind a liberális és evangélikál
oldalt ábrázolja s rámutat, hogy Ballagi Mór miként
vált a liberális pesti körök vezéralakjává, aki sosem ment át evangélikál típusú megtérésen szemben más egyháztörténészek
vélekedésével. A mű megvilágítja azt, hogy az 1865-ben létrehozott skót
ösztöndíj program eleinte inkább Debrecenben éreztette hatását és ott előbb
elérte a magyar ajkú református egyházat hatásával, mint az 1864-ben Pesten
létrejött Németajkú Leányegyház, amelyet rendkívüli módon elszigetelt Ballagi liberális köre valamint a nyelvi korlát. Ennek
eredményeként alakult ki kis szigetként az első magyar protestáns kórház Biberauer Tivadar és König Rudolf skót missziós lelkész
munkájaként. Kovács kiemeli, hogy a Biberauer-Bodoky
család belmisszióban játszott rendkívüli szerepét a
történetírás egészen Kool művéig nem említi és alig van tudomása róla. Míg a pesti vonulaton az evangélikál-pietista Skót Missziós iskola, egyház és kórház
elszigetelődött, addig éppen a skót hatás révén megerősödött Debrecen arculata
Révész Imre és Balogh Ferenc révén, akik szembekerültek a Ballagi
Mór és Kovács Albert által létrehozott Protestáns Egyesülettel. A skóciai
ösztöndíjas diákok elkezdték befolyásolni a debreceni közgondolkodást már az
1860-as években az 1870-es években egyértelműen
nagyobb hatással voltak a magyar ajkú reformátusságra. Kovács rámutat arra,
hogy a köztudattal ellentétben a belmissziónak
nemcsak pesti, hanem debreceni és dél-alföldi ága is egyformán jelentős. Ebben
az én korábbi kutatásaim felismerését viszi tovább és aláhúzza, hogy mind a
három területen egyaránt a skót hatás volt a mozgatóerő. A kutatás
célkitűzéséből következik, hogy a Szabó Aladár vezette pesti belmisszió kerül előtérbe munkájában. Azonban a szerző
mindvégig aláhúzza, hogy Debrecenben is igen erős volt a belmissziói
gondolkodás és tevékenység Balogh, Csíky, Márk, Bethlendi tanároknak köszönhetően. Remélhetően ezt is fel
fogja dolgozni egy újabb művében hasonlóan a délalföldi szállal. A kontextualitásra mindvégig
törekedett a történész-teológus szerző, aki mind a két
területen igen otthonosan mozog. Élvezetes az, ahogy leírta milyen nehezen
magyarosodott a Skót Misszió, annak eszközei, milyen emberi motivációk
gyengeségek vagy erények alakították meghatározóan a belmisszió
arculatát. Előnye, hogy messze elkerülte a hagiográfiát
és az egyháztörténészekre jellemző elfogultságot. Meg kell említeni azonban,
hogy mély szimpátiával ír mind a misszió, mind a szociális tevékenységek
kialakulásának folyamatáról. A zsidó-keresztyén kapcsolatokat is józanul
szemléli. Mindkét fél érzés világába és szempontjaiba egyaránt be kívánt lépni
és feltárni az áttérések okát, a legkülönfélébb reakciókat. A könyv végén szereplő két fejezet talán kissé elüt a
dolgozat felépítésétől, hiszen addig a kettős, társdalmi
és egyháztörténeti kontextusban beágyazott intézmény-, misszió- és
vallástörténet (keresztyén-zsidó kapcsolatok) évtizedeken áthúzódó ívét
megtörni látszik azok tematikája. A figyelmes olvasó azonban a két fejezetben
kiváló angolsággal megírt kritikus áttekintést kap. A szerző a könyvben
szereplő eseményeket súlypontozva mintegy íveket rajzol fel. Bemutatja, hogy
milyen értelemben beszélhetnek a skótok missziós sikerrel, ha egyáltalán lehet
a megtérésként leírt vallásváltást úgy szemlélni, feltárja azok teológiai
indokát, de nem részletezi azokat. Megjegyezendő, hogy Kovács itt feltételezi,
hogy az olvasó tisztában van a pre- és posztmillennializmus, az önkéntesség, a skót
presbiterianizmus kegyességével, az evangélikalizmussal
és a brit és skót missziós társaságokkal és azok hátterével. Egy kicsit több
teológiai-világnézeti magyarázatot lehetett volna beleszőni a könyv narratívájába,
hogy a kevésbé tájékozott olvasó is élvezetesebben forgassa a könyvet. A református egyházra tett skót hatás ábrázolásában Kovács
rávilágít, hogy egyetlen egy szinguláris nyugati irányzat sem hatott ilyen
rendkívüli módon és tartósan a reformátusságra a reformáció óta. Részben érinti
az a tézist, hogy a magyarországi puritanizmus hatása áttételesen érezhető
lehet a kezdetekkor, hiszen mind a táci Szabó Aladár mind a szilágysági Balogh
Ferenc bibliaolvasó szülőktől származott. Azonban felhívja a figyelmet, hogy a
tetszetős hipotézis nincs kellően kikutatva, hiszen a puritanizmus és az
említett meghatározó belmissziós szereplők kora
között majdnem két évszázad áll. A kutatás jelenlegi állása szerint annyi
azonban elmondható, hogy létezett egyfajta magyar népi kegyesség, ha nem is
egyesületi mozgalomban, hiszen ezt csak nagy nehezen engedte a
feudális-kapitalista hatalom az 1880-as években. Ez a kegyesség egyértelműen
rokonságot vélt felfedezni az 1840-es években megjelenő puritanizmusból
táplálkozó skót evangélikál és a rajtuk által (is)
meghatározóan közvetített német pietista hatások és önmaga közt. Kovács felhívja a figyelmet, hogy a skót ösztöndíj hatása
nemcsak az evangélikál hatást érvényesítette.
Mellette, akaratlanul is megjelentek a liberálisabb álláspontok is, méghozzá
éppen a skót ösztöndíjasok közt, mint például Dapsy
László, Baráth Ferenc, Hamar István és mások. Mégis mindannyian pozitív módon
viszonyultak az önkéntesség elvét, a szociális felelősséget, a diakóniát, a
börtönmissziót és az ifjúsági munkát Magyarországra átültető skót és német
pietista hatáshoz, melyeket a különböző csatornákon egyaránt közvetítettek a
Skót Misszió hatásának köszönhetően. Bár e könyv minden hazai történész számára három éve már
elérhető, mégis szomorúsággal kell megállapítanom, hogy jelentek meg olyan
doktori munkák, amik figyelmen kívül hagyták Kovács könyvét! Ez is arra hívja
fel a figyelmet, hogy a hazai szakemberek valamint az egyház, társadalom és
vallástörténet érdeklődő művelt közönsége számára érdemes lenne ezt a munkát
magyar nyelvre lefordítani. (ism.: Hörcsik Richárd) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |