Vissza a tartalomjegyzékhez

12. évfolyam 3. szám
A. D.
MMXI

Hornyák Máté János:
Egy katonai akció Pétery József váci püspök kiszabadításáért
A politikai diktatúra kezdettől fogva támadta az 1945 előtti társadalomban vezető szerepet betöltő személyeket, melyek közül az egyháziak sem voltak kivételek

A politikai diktatúra kezdettől fogva támadta az 1945 előtti társadalomban vezető szerepet betöltő személyeket, melyek közül az egyháziak sem voltak kivételek. Elég gondolni a Mindszenty-, Ordass- és Grősz-perekre, amelyeknek a következményeként az egyházak vezetőit korlátozták, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal által helyükre kinevezetteket a hívek nem fogadtak el. 1956 októberében a forradalom következtében sorra foglalták vissza a helyüket a régi egyházi vezetők. A reformátusoknál Ravasz László tért vissza Budapestre, az evangélikusoknál Ordass Lajos a fővárosi püspöki hivatalába. A katolikus egyházi vezetők esetében nehezebb volt a visszatérés, mivel Mindszenty József Felsőpetényben volt őrizetben, Pétery József Hejcén,[1] Észak-Magyarországon a Római Katolikus Szeretetszolgálat legeldugottabb otthonában töltötte házi őrizetét, ahová bírósági ítélet nélkül került 1953 húsvétján. Pétery József rövid időre való visszatérésének a körülményeit a források alapján nem lehet teljes pontossággal feltárni. Vác 56-os dokumentumainak összehasonlítása során eltéréseket tapasztalunk, mivel az iratok a forradalom leverése után keletkeztek, amikor a legtöbben már menteni próbálták magukat az akcióban résztvevő személyek közül. Figyelemre méltó forrás található Kis József gyűjteményes kötetében, amelyben az encsi járás 1956-os eseményeit dolgozta fel. Az ebben található jelentést pedig az a személy írta, aki majdnem az egyedüli halálos áldozata lett az akciónak, és az ő általa adott jelentést is kritikával kell kezelni. Ezért a két fő forrás mellett igyekeztem minél több interjút és levéltári forrást feltárni az eseménnyel kapcsolatban.

A társadalom a főpapok sorsát számon tartotta, ezért Vácon 1956. október 29-én a nagygyűlés követelte a következőket:

 

„1. Minden szovjet katona azonnal hagyja el Magyarországot.

2. Minden magyar állampolgárt azonnal engedjenek haza a Szovjetunóból.

3. A kormány azonnal írja ki a szabad, titkos választást több párt részvételével.

4. Mindszenty József hercegprímást és Pétery József püspököt azonnal engedjék szabadon, hogy elfoglalhassák az őket megillető hercegprímási, illetőleg püspöki széket.”[2]

 

A változásokat érzékelte a Mindszenty körül szolgálatot teljesítő ÁVH-s alakulat, ezért a prímás őrzését megszüntették. Ennek következtében a rétsági alakulatnak lényegében csak el kellett szállítania az addigi foglyot a laktanyába, majd pedig a fővárosba. Ez az alakulat pedig 31-én Vácon is áthaladt, így hatással volt a városra, mivel még a délután folyamán elindult egy önkéntes alakulat Pétery Józsefért a következő felhatalmazással:

 

„Felhatalmazás

Vác Város Forradalmi Nemzeti Bizottsága nevében a ma tartott ülés határozata értelmében meghatalmazom Schrick Ferenc,[3] Czollner László[4] bizottsági tagokat, valamint honvédség részéről Molnár Ferenc[5] főhadnagyot, hogy a város régi kívánságára a Hejce községben eddig őrizetben tartott dr. Pétery József váci megyéspüspök urat székhelyére visszakísérjék és méltóságába visszaállítsák.

Jelen felhatalmazás az egész küldöttség részére igazolásul szolgál és kérjük az útvonalon megalakult összes forradalmi nemzeti bizottságokat, hogy a küldöttséget munkájuk végrehajtásában minden tekintetben támogassák.

A küldöttség egyetlen egyházi tagja: Herhoff Mátyás kanonok-plébános,

Vác, 1956. október 31.

 

A másolat hiteles!

 

Forradalmi Nemzeti Bizottság elnöke

B. Kovács Ferenc főhadnagy (s.k.)

Dr. Kristóf Béla”[6]

 

Az akció megtervezői tisztában voltak azzal, hogy nem lehet indulás előtt pontos információkat beszerezniük az útvonalon lévő helyzetről. Általában az 56-os források kiemelik, hogy 25-30 km-re is alig tudták, hogy milyen esemény történik, itt pedig egy 250 km-es útra indultak Vácról. Hejcére menet a Vác-Aszód-Encs-Gibárt útvonalon haladtak, a visszatérés útvonalát pedig a miskolci eseményektől függően tervezték, esetleges kerülő útként Balassagyarmaton keresztül kívántak hazaérkezni.[7] Az épület, ahová tartottak, nem volt a püspöki aula számára ismeretlen, mivel Petróczi Sándor, volt titkár több alkalommal járt püspökénél, aki ebben az időszakban 60 volt szerzetes nővér között élt. Tehát tudták, hogy ha csak nem változtak meg a körülmények, akkor nem kell számítaniuk fegyveres ellenállásra. A település közelében jelentős erőt képviselt ebben az időben a Tornyosnémetiben található határőrség, amelynek Mindszenty József esetleges Hejcére kerülésekor biztosítania kellett volna rendkívüli körülmények esetén az erősítést a prímást őrző személyek számára. [8]

A küldöttséget Herrhof Mátyás kanonok vezette egyházi részről, a városi részről Schrick Ferenc, és a katonai részről Molnár Ferenc főhadnagy,[9] akik a déli órákban indultak el.[10] Nem állapítható meg pontosan, hogy hányan érkeztek a településre, annyi bizonyos, hogy a három említett vezetőn kívül 24 önkéntes érkezett a váci légvédelmi tüzérezredtől,[11] akiket Molnár főhadnagy válogatott ki. Rajtuk kívül Czollner újságíró volt jelen biztosan. Az autók viszont azonosíthatóak egy DW, Weapon és Buick mellett két Molotov tehergépkocsi és egy vagy két Gaz autóval jöttek a püspökért,[12] amelyekben kézifegyverekkel voltak felfegyverkezve az önkéntesek.[13] Hejcére éjjeli 11 körül érkeztek, mivel nem tudták, hogy az objektumot mennyire őrzik, ezért Molnár 16 katonával csatárláncban közelítette meg a kastélyt. Mivel ellenállásba nem ütköztek, becsengettek az épületbe, ami után egy nővér engedte be őket. Az épületben többen felmentek Péteryhez az első emeletre, míg a többiek számára a konyhában készítettek vacsorát. Az épületben alvó Szurdán Józsefné gondnokot több katonával Molnár főhadnagy keltette fel. A katonák tőle a telefont kívánták megszerezni, majd pedig kívülről bezárták az ajtót.[14] Közben a helyi nemzetőrök egy csoportja a kastély parkja felől közelítette meg az épületet, míg mások a kastély előtti úton álló kocsisor végén próbálták átvenni az ellenőrzést.[15] Molnár főhadnagy közbelépésének köszönhetően tisztázták, hogy nem az oroszok érkeztek Hejcére, így a tűzharcra nem került sor. Ez a jelenet éjfél körül zajlódhatott le, mivel éjféltől hajnali egyig folyamatosan zúgtak a település harangjai. Ennek hatására mintegy 200–400 személy jelent meg a kastély udvarán és a környékén. A gondnoknő ablaka felé kitűzték a nemzeti lobogót, illetve szavaztak az intézmény vezetőjének a sorsa felől, hogy végezzék ki azonnal, rögtön ítélkezzenek felette, vagy később rendes bírósági keretek között döntsenek a sorsáról.[16] Végül az utóbbit választották a váci delegáció hatására.[17]

Felmerülhet a kérdés, hogy miért az oroszokat várták Hejcén. Erre a sajtó és a rádió hírei alapján lehet válaszolni, amelyek részletesen beszámoltak a prímás kiszabadításának részleteiről. Egyesek a politikai helyzet romlásával is tisztában lehettek, amit jól mutat, hogy egy-két nap múlva a környéken már a szovjet csapatok domináltak, ezért kaphattak kérdésükre a hejcei nemzetőrök olyan utasítást Miskolcról, hogy ne adják át püspököt, amíg nem érkeznek meg a kastélyhoz. Miskolcról a források szerint két teherautó érkezett az ottani diákparlament képviselőivel.[18]

A váci delegáció és a helybéli fegyveresek közötti éles ellentétre többen felhívták a figyelmemet. Vácról korszerű, használatban lévő fegyverekkel jelentek meg, ezzel szemben a helyi nemzetőrségnek az első és a második világháborúból megmaradt fegyvereik voltak, amelyekkel addig orrvadászatra jártak a hegyekben.[19]

A helyi eseményeket egy korábbi helybeli birtokos gazdálkodó, Váraljai Vilmos mozgatta, akit november 1-jén választott meg vezetőjévé a hejcei forradalmi tanács.[20] A püspök védelmének a megszervezésében a másik kulcsszemély Urbán Ferenc volt. Lőrincz Mária szerzetes nővér és a Szurdán Józsefné (szül. Balogh Etel) gondnok közötti vita eredményeként a gondnokot a katonák majdnem megölték.[21] A gondnoknőt Pétery távozása után kiengedték, felfüggesztéséről Váraljai írást adott ki. Ezt a dokumentumot a járási tanács 1957. január 15-én hatályon kívül helyezte, aminek értelmében újból ő irányíthatta a szociális otthont.[22] A megtorlás során Váraljai Vilmost internálták az 1957. március 20. és 1958. április 14. közötti időszakban.[23] A vád ellene az volt, hogy a tanácselnöktől fegyveresen elvetette a kulcsokat, követelte a szovjetek kivonulását, Miskolcról katonai erősítést kért Pétery püspök védelmére, és a termelőszövetkezet feloszlatását követelte.[24] Az események után Czakó János és Lengyel Miklós ellen is eljárást indítottak. Őket azzal vádolták, hogy Váraljai Vilmos megbízható emberei, és a termelőszövetkezet feloszlatását ők is támogatták,[25] ezért őket 1956 novemberében vitték el egy hétre.

Ha megvizsgáljuk az akciót, azt a forradalom menetében szinte az utolsó pillanatban hajtották végre, erre Molnár Ferenc levele mutatott rá: „Kiszabadítottam Pétery püspököt. Megható volt végig az út. A ruszkik sajnos nem hatódtak meg, annyi volt belőlük, mint a kórság, állandóan kerülgetni kellett őket.”[26] Ezek alapján szerencsésnek mondható az akció, mivel nem tartoztatták őket fel, illetve ugyanazon az útvonalon mehettek vissza, mint amin jöttek a küldöttség tagjai. Érdemes megvizsgálni, mi lett az akcióban részt vevő személyek későbbi sorsa. Mindszenty esetében a Pálinkás Antal elleni per halálos ítélettel végződött, mivel a forradalom alatt a prímás körül volt szolgálatban. A Pétery Józsefért érkező személyek ellen is folyt eljárás,[27] amely senki esetében nem végződött halálos ítélettel.

A püspök fogadtatása ünnepélyes volt Vácon, ugyanúgy, amint előző nap Mindszentyé is. Virágokkal szórták az utat, amelyen a főpap nemzetőrök, katonák és vasutasok tisztelgő díszsorfala között haladt a székesegyházig. Ott dr. Kovács Vince helynök a város prominens képviselőivel fogadta a visszaérkezett Pétery Józsefet.[28]

Az akcióról megállapítható, hogy sikeresen hajtották végre. Menetközben fegyveres ellenállásba nem ütköztek, ennek ellenére a Hejcére tartó út a déli óráktól mintegy éjfélig tartott a technikai problémák következtében, mivel az egyik Gaz jármű elromlott, amely végül csak később tudott megérkezni Hejcére,[29] illetve november 1-jén tovább maradt a településen Horváth Károllyal és Szedelényi Jenővel. Utóbbiak így a településen részt vettek az új forradalmi tanács megválasztásában.[30] A következő években a nővérek többször követték figyelemmel a településen a razziákat, így az 1957-est is, amelynek keretében begyűjtötték a forradalom során helyben használt fegyverek többségét. A forradalom leverése után Pétery József váci püspök visszakerült Hejcére, ahol 1967. november végéig, haláláig volt őrizetben. 1957 augusztusában csatlakozott hozzá Badalik Bertalan veszprémi püspök is, illetve várták a társaik közül Szabó Imrét és Shvoy Lajost, akik végül nem érkeztek meg a többek által püspöki internáló tábornak tartott helyre.[31] A helyiek megfélemlítése olyan „jól sikerült” a diktatúra képviselőinek a korszak folyamán, hogy az interjúalanyaim közül csak kevesen ismerik el, hogy tényleg volt egy kiszabadítási akció. Utóbbiak közül többen részt vettek 2010. október 23-án a helybeli megemlékezésen, amelynek keretében először idézték fel az eseményben részt vevő személyeket.

 

Jegyzetek



[1] Hejce Észak-Magyarországon található település ebben az időszakban mintegy 900 lakossal, ahol 1952 augusztusában alakult meg a Római Katolikus Szeretetszolgálat intézménye.

[2] Vác ’56. Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában. Forrásgyűjtemény. I-II. köt. Közread.: Böőr László – Gyarmati György – Horváth M. Ferenc. Vác, 2006. (Váci Történeti Tár, I.) (továbbiakban: Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006.) Vác, 2006. 218. p.

[3] Schrick Ferenc (1919–2000) a forradalom idején gépkocsivezető a Teherfuvarozó Vállalatnál (TEFU), akit beválasztottak a váci Városi Forradalmi Bizottságba, így került bele a Pétery Józsefért induló alakulatba.

[4] Czollner László (1927–1991) értelmiségi családból származik, a forradalom előtt, 1955 júniusától adminisztrátor, műszaki előadó a Váci Motor- és Gépjavító Vállalatnál. A forradalom idején, 1956. október 29-én részt vett az Új Váci Napló ügyében tartott megbeszélésen, a szerkesztőbizottság tagja lett. Hejcére, mint újságíró indult, amely útjáról cikk is jelent meg az újságban, ezáltal az egyetlen olyan forrást adta a kezünkbe, amely a forradalom alatt íródott. A forradalom leverését követően rendőri felügyelet alatt állt.

[5] Molnár Ferenc (1926–?) 1950. május  és  1951. szeptember között elvégezte a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskolát, így került 1954 őszén Vácra. 1956. október 30-án megválasztották a Forradalmi Katonai Tanács tagjává. A forradalom után három év hat hónapnyi börtönbüntetésre, jogainak 5 évi eltiltására és vagyona felének elkobzására ítélik.

[6] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 295. p.

[7] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.) 3.1.5 O-18635/1 (= Váci püspökségen lévő reakció.) 122. p.

[8] Magyar Országos Levéltár. M-KS 276. (= MDP Központi szerveinek iratai.) 53. fond. 240. cs. 59. őe. (Javaslat Mindszenty József elítélt ügyében.)

[9] Új Váci Napló, 1956. november 3. 1. p.

[10] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 301. p.

[11] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 106. p.

[12] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 303. p.

[13] ÁBTL. 3.1.5 O-18635/1. 122. p.

[14] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 304. p.

[15] Interjú Hornyák Istvánnal, 2003. július 5. (A szerző tulajdonában.)

[16] Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (továbbiakban: BAZmLt.) MSZMP iratok, XXXV. 1. f. 41. 111. őe.

[17] ÁBTL. 3.1.9 V-11727/1. (= Lőrincz Mária.) 58. p.

[18] Kiss József: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1956. Abaújszántói, Edelényi és Encsi Járás. Miskolc, 2008. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek, 47.) 472. p.

[19] Interjú Hornyák Jánossal, 2008. december 10. (A szerző tulajdonában.)

[20] BAZmLt. Munkástanácsi iratok. XXIII.-2/d 1956. Hejce.

[21] ÁBTL. 3.1.9 V-11727/1. 14. p.

[22] Uo. 23. p.

[23] ÁBTL. 2.2.1-Op. Nyt / 1156K. (= Váraljai Vilmos op. kartonja.)

[24] ÁBTL. 1956-os ellenforradalom. 3.1.5 o-1737/2 196. (= Váraljai Vilmos.)

[25] ÁBTL. Borsod megyei monográfia. V-150366/1. (= Váraljai Vilmos, Czakó János.)

[26] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 988. p.

[27] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 790. p.

[28] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 68. p.

[29] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 303. p.

[30] Böőr-Gyarmati-Horváth, 2006. 304. p.

[31] Interjú Szivák Judittal, 2010. szeptember 10. (A szerző tulajdonában.)

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,