Vissza a tartalomjegyzékhez

9. évfolyam 4. szám
A. D.
MMVIII

Jeney-Tóth Annamária:
Udvari papok és lelkészek, valamint a püspökök az erdélyi fejedelmi udvarokban a kolozsvári számadások tükrében (1605-1649)
Jeney-Tóth Annamária

Udvari papok és lelkészek valamint a püspökök az erdélyi fejedelmi udvarokban a kolozsvári számadások tükrében (1605-1649)

 

Jeney-Tóth Annamária

 

„Az úr istennek szent áldomásából édesem, ma 10 órakor juték ide; elsőbb én is az templomban menvén s az úr istennek hálákat adván velünk tött sok kegyelmességiért úgy jüttem fel házunkban. Ferenc pap uram volt jelen, mivel püspök uram inkább bízza meg magát Szebenben.” – írta feleségének 1636. december 6-án Rákóczi György fejedelem mindössze két hónappal a szalontai győzelmét követően.[1] A fejedelem életében, akár elődjéében is fontos szerepet töltött be a személyes hit. Az erdélyi fejedelmek a 17. század általunk vizsgált időszakában protestánsok, jelesül reformátusok voltak, így udvari papjuk is természetesen ebből a felekezetből került ki. A tanulmányban azt kívánjuk vizsgálni, hogy kik voltak ezek a lelkészek.

Az erdélyi fejedelmi udvarokról maradtak fenn feljegyzések, visszaemlékezések, udvartartási jegyzékek viszont csak a 17. század második feléből. Ugyanakkor a tanulmány alapjául Kolozsvár város Levéltára számadáskönyveinek[2] sáfárpolgári számadásai szolgáltak, melyben a jelzett időszakból mintegy 50 alkalommal maradt fenn adatunk a fejedelem és udvarnépe Kolozsvári benntartózkodásáról. Ezek többségében említik az udvari papot és/vagy püspököt.

A fejedelmek, udvarnépük valamint papjaik Kolozsvárott három országgyűlés, és a fejedelmi család tagjai két esküvőjén vettek részt: 1608. november 9-én  Báthory Anna és Bánffi Dénes esküvőjén, valamint 1623. június 20-án Bethlen István és Károlyi Krisztináén. Három alkalommal a fejedelem kíséretében vett részt az udvari pap a városban tartott terminuson; 16 esetben pedig követfogadás is zajlott a városban, öt alkalommal pedig csak  „útba esett” a Kolozsvár, 1619-ben pedig a gubernátorral, Bethlen Istvánnal tartott a püspök is. Az, hogy igen gyakran az udvarral tartott az udvari pap is, jelzi, hogy a korszakban igen fontos, sőt kiemelkedő tagjai volt az udvarnak, amely, névsorukat áttekintve, természetesnek is tekinthető: Alvinczi Péter, Rettegi János, Czeglédi János, Milotai Nyilas István, Keserűi Dajka János. Geleji Katona István, Tolnai Dali János és Medgyesi Pál és Keresztúri Bíró Pál.

 

A származás

Származásuk alapján több csoportba sorolhatóak: az egyikbe a kis és középnemesi származásúak tartoznak: Csulai György Alvinczi Péter és Rettegi János[3], a másikba  Czeglédi János és Keresztúri Bíró Pál, akik mezővárosi polgárcsaládból származtak,  Milotai Nyilas István, Geleji Katona István jobbágyivadék lehetett. Tolnai Dali János és Medgyesi Pál pontos származása nem ismeretes.  Keserűi Dajka János pedig nemeslevelet kapott Bethlen Gábortól.[4]

Részletesebben természetes módon a nemesi származásúakról tudunk többet: Alvinczi Péter kisnemesi családból származott, Enyeden született 1575 körül, a család birtokai Enyeden és Várad környékén lehettek.[5] Csulai György családjának nemessége Bod Péter szerint Szent László királytól eredt, az mindenestre bizonyos, hogy Hunyad vármegyei tekintélyes középnemesi család sarja volt. Apja Csulai János, anyja pedig Barcsai Ákos – későbbi erdélyi fejedelem –  testvérhúga: Borbála volt. [6]

Czeglédi János és Keresztúri Bíró Pál neve is árulkodik a Cegléd ill. Bodrogkeresztúr mezővárosból való származásukról.

Geleji Katona István származásáról ismerünk még részleteket, ő 1589-ben a Mezőkeresztes melletti Gelej nevű falucskában született. Bod Péter szerint édesapja meghalt fél éves korában, őt magát pedig a mezőkeresztesi csata után tatárok rabolták el, majd Szolnokon eladták törököknek. Innen váltotta ki édesanyja. Aki eleve papnak szánta fiát, ezután még inkább meg is tett mindent, hogy az lehessen.[7]

Ugyanakkor itt kell megjegyeznünk, hogy magyar jogi felfogás szerint a lelkészeket hivatalból a nemesi rendbe tartozóknak tekintették. A lelkész özvegyek és árvák sorsát rendezte a Bocskai István által kiadott majd, Báthory Gábor és Bethlen Gábor által is által megerősített mindenféle teherviselés alól mentesítő oklevél.[8]

 

Iskolázottság, peregrináció, pályafutás

Az erdélyi fejedelmek szolgálatában álló lelkészek szinte mindegyike járt külföldi, nyugat-európai egyetemeken: Heidelbergben, Witttenbergben, németalföldi vagy angliai egyetemeken, míg mások Itáliában. Persze ez igen változatos és egyedi módon alakult mindegyiküknél. Alvinczi Péter tanulmányait Várad után Németországban folytatta, Wittenbergben és Heidelbergben és talán Itáliában is járt.[9] Rettegi János – 1594. augusztus 24-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre.[10] Czeglédi János a későbbi ecsedi pap 1589. október 31-étől a wittenbergi, 1590. november 2-ától a heidelbergi, 1597. január 23-ától a padovai egyetemen volt hallgató, az előbbieken teológiát, ez utóbbin jogot hallgatott.[11] Az érkeserűi születésű Keserűi Dajka János, Debrecenben tanult, majd 1607-et követően Wittenberg, Marburg, Heidelberg egyetemeit látogatta.[12] Milotai Nyilas István Nagybányán, majd 1596-tól Debrecenben tanult, 1599-től pedig többek között Heidelbergben peregrinált, innen 1603-ban hazatérve lett debreceni tanár.[13] Geleji Katona István – (Aba)Újszántó, Gönc, (Sátoralja)Újhely alsóbb iskolái után a pataki kollégiumba tanult. Innen a beregszászi iskolamesterségre került, amikor is Bethlen Gábor a csengeri zsinattól ajánlást kért, hogy kit küldjön peregrinálni, és a zsinat őt javasolta. 1615-ben ki ment Heidelbergbe, ahonnan a gyulafehérvári iskolába hívták meg professzornak, ekkor tért haza. A fejedelem 1619-ben ifjabb Bethlen Istvánnal küldte ki újra, azonban a 30 éves háború eseményei nem tették lehetővé se Geleji se Bethlen István számára a hosszas kint tartózkodást.[14] Tolnai Dali Jánosról 1631-től franekeri, majd groningeni egyetemen és Angliában is tanult. Csulai György debreceni tanulmányait, heidelbergi peregrinációval koronázta meg.[15] Csulaival egyidőben udvari papként működő Medgyesi Pál, a bártfai és debreceni iskola elvégzése után 1628 végén vagy 1629 elején Oderafrankfurtban, majd Leidenben lépett az egyetemi hallgatók sorába. Leideni tanulmányait megszakítva Cambridge-ben gyarapította ismereteit.[16] Vele párhuzamosan működött az udvari iskola vezetőjeként, majd udvari papként Keresztúri Bíró Pál, aki Patakon tanult, ahonnan Heidelbergbe, Oderafrankfurtba és Leidenbe ment továbbtanulni.[17]

Megállapíthatjuk tehát, hogy míg a század elején a wittenbergi egyetemen tanultak többnyire a későbbi udvari lelkészek, a fél évszázad középső harmadában a helyét Heidelberg vette át, majd fokozatosan, hollandiai és angliai egyetemek lettek a peregrináló protestáns diákok célpontjai, így a később udvari papságra jutottaké is.

 

Út az udvari papságig

A meg szokott életutat a kollégium elvégzése után a rektorság, majd peregrináció, azt követően  lelkészség/professzorság jelentette és általában innen hívta meg a fejedelmi akarat őket az udvarba, hogy a fejedelem és családjának hitéletét felügyeljék. Azok alkotják az első csoportok, akik a megszokott életpályával rendelkeztek, a másikat pedig az ez alóli egyetlen kivétel Milotai Nyilas István jelenti, aki a tiszántúli püspöki széket cserélte fel a gyulafehérvári udvari papi tisztséggel. Többségük útja innen a püspöki tisztséghez vezetett.

Az udvari papságot megelőző életpályát résztelezve az egyes személyek esetében így alakult: Alvinczi Péter 1601-től debreceni rektor lett, majd 1603 őszén váradi elsőpap lett, 1604. február 22-én már a bihari egyházmegye esperesévé választották. 1605 legelején a németek garázdálkodásai miatt a legelőkelőbb polgárok és a nemesség (Nagy)Kerekibe, Bocskai várába menekültek – velük Alvinczi is – és még februárba is oda küldte a szatmári tanács számára a meghívólevelét. Ő azonban legkésőbb márciustól már Bocskai fejedelem udvari papja lett.[18] Keserűi Dajka János szintén váradi lelkész volt 1611-től, míg 1615-ben Bethlen Gyulafehérvárra nem hívta udvari papjának. Utóda a fejedelmi udvarban a fent már említett Milotai Nyilas István lett, aki Heidelbergből 1603-ban hazatérve debreceni tanár lett, majd Nagykállóban, Szatmárban lelkészkedett. Utóbbi helyen esperessé majd pedig 1614-ben a tiszántúli egyházkerület püspökévé választották.[19] Milotaival párhuzamosan szolgált Geleji Katona, aki felszentelését követően egyből az udvarba került.[20] Tolnai Dali János – aki felesége révén rokonságban állt Gelejivel, a püspök ugyanis felesége nagybátyja volt – miután 1638-ban hazatért és következő évben tavasszal reverzális adott, azután foglalhatta el a sárospataki kollégium rectori hivatalát. Nagyon sok újítást léptetet életbe, majd a nagy ellenszenvvel szemben 1642 végén miskolci lelkészséget választotta. Innen távozva lett 1644-ben az ifjabb Rákóczi fiú udvari papja.[21]

Csulai György Gyulafehérvárott lett professzor majd 1623-ban udvarhelyi lelkész és itt még abban az évben esperessé választották,[22] innen került vissza Gyulafehérvárra immár udvari papként. Csulaival párhuzamosan működött udvari papként Medgyesi Pál, aki peregrinációját követően egykori iskolájában Debrecenben lett rector, majd 1633 elejétől Szinérváralján, 1636-tól Munkácson, 1637-től Váradon lett lelkész.[23] Keresztúri Bíró Pál Gyulafehérvárott tanított, s innen hívta meg az udvari iskola vezetésére 1634-ben I. Rákóczi György.[24]

 

Az udvari lelkészek pályája és szolgálata

A kolozsvári számadások Bocskai fejedelem 1605. augusztusi benntartózkodásakor említik Alvinczi Pétert, ekkor udvari pap és kassai lelkész is volt. Udvari prédikátorként az országgyűlések ünnepi istentiszteleteit is megtartotta, és az egyházkerület országgyűlési deputációjának is tagja lett 1605-ben.[25] Arról a küldöttségről van szó, amelyet a Tiszántúli és Tiszáninneni Egyházkerület küldött 1605-ben, a lelkészözvegyek és árvák mindenféle teherviselés alóli mentesítése érdekében.[26] Később Alvinczi a fejedelem jóvoltából a  testamentáriumos urak közé is bekerült, Péchi Simon és Örvendi Pál mellé, el is kísérte ura holtestét Gyulafehérvárig.[27] Ezután az evangélikus többségű városban látta el lelkipásztori munkáját.[28]

Bocskai utódának Báthory Gábornak, Rettegi János volt udvari lelkésze, aki a fejedelem kíséretében legalább ötször volt Kolozsvárott. A királyi könyvekben fennmaradt adománylevél szerint Fehér vármegyében Bervében kapott birtokadományt.[29] Mellette Czeglédi Jánost említették többször is,[30] hogy ecsedi papként az udvarral együtt Kolozsvárott tartózkodott. Ismeretes, hogy az ifjú Báthory Gábor nagybátyja ecsedi Báthory István országbíró udvarában nevelkedett, itt lett protestánssá, amiben a már említett Czeglédi János lelkésznek nagyon fontos szerepe volt nevelőjeként. Jelenlétéhez később is rendszeresen ragaszkodott a fejedelem: 1608. szeptember 18-án és 1609. április 27-én is kíséretében volt Kolozsváron.[31]  Ekkor már ő az első számú ecsedi pap, hiszen elődjét Hodászi Papp Lukácsot tiszántúli püspökké választották közben. Czeglédi János időközben esperessé lett a közép-szolnoki egyházmegyében, megközelítően 1633-ig töltötte be ezt a tisztséget, mely legmagasabb egyházi méltósága volt.

Bethlen Gábor első udvari lelkésze a már fentebb említett Rettegi János, akiről 1615-ben írja le Szenci Molnár Albert, hogy Fogarasban hallgatta meg február 5-én a lelkész prédikációját, ezután az udvari pap megbetegedett – ekkortájt a városi lelkésznél Toronyinál lakott Szenci – és még abban a hónapban 14-én vagy 24-én meg is halt. 1615. február 21-én volt a temetése Gyulafehérvárott, amelyen Tasnádi Ruber Mihály püspök prédikált.[32] Bethlen következő udvari lelkésze az érkeserűi születésű Keserűi Dajka János lett.[33] A fejedelemmel jelen volt moldvai és más táborozásaiban, míg 1618. november 18-én az erdélyi egyházkerület püspökévé választották.[34] Ő az első azon erdélyi református püspökök sorából, akik korábban udvari papok voltak. 1619-ben – már egy évvel Keserűi püspökké választását követően – augusztus 19-én a számadáskönyvek még „urunk praedicatora”-ként[35] említik Kolozsvárott, de szeptemberben már szerepeltették a sáfárok  a neve mellett püspök szót is.[36] Mindez fakadhatott a kolozsvári sáfár „tudatlanságából” – hiszen ő egy unitárius városban élt – vagy esetleg az új püspököt inkább még mindig a fejedelem papjaként tartották számon, ami a kolozsvári polgár szemébe nagyobb rang is lehetett a református püspökinél.

Utóda a fejedelmi udvarban Milotai Nyilas István lett, aki, mint már említettük,  a tiszántúli egyházkerület püspöki tisztéről lemondva lett Bethlen udvari lelkésze.[37]  Milotai – immár udvari papként – hű maradt a Heidelbergben magába „szippantott” eszmékhez, így célja volt az egyházi élet megújítása is, ennek érdekében megjelentette meg „az Agenda”-ját, melyet először 1621-ben Kolozsvárott adtak ki, majd számos kiadást ért meg.

Milotaival párhuzamosan Geleji Katona István is a fejedelem lelkészeként működött, bár kezdetben Bod Péter szerint tábori lelkésze lehetett. Ez csak részben lehetett igaz, vagyis hogy nem egyszerű tábori lelkész volt, hanem a fejedelmi lelkészi szolgálat egy speciális fajtája lehetett az övé. Milotai halála után udvari és gyulafehérvári lelkész lett, és maradt tulajdonképpen 1633. június 6. napján történő püspökké választásáig.[38] Ugyanakkor az udvarbeli névjegyzékekben 1631 őszét követően nem szerepel, addig azonban minden alkalommal elkísérte a fejedelmet vagy a fejedelemasszonyt. 1631. december másodikán már Tolnai uramat említik a számadáskönyvek urunk papjaként,[39] aki ekkor életrajza szerint peregrinálni volt, 1630–31-ben pedig Kolozsvárott volt rector.[40]

Geleji Katona István püspökké választását követően 1635-ben lett Csulai György a Rákócziak egyik udvari papja, és gyulafehérvári lelkész. Udvari papként 1637-ben a fejedelmi család egészével együtt ő is Kolozsvárott töltötte a karácsonyt, az udvar vezetői mellett ő is saját konyhával rendelkezett.[41] Ami igen nagy szó volt az udvarban, hiszen a fejedelmi családon kívül, csak Kékedi Zsigmond udvarmester és Bakos Gábor a fejedelmi család rokona, a hajdúk kapitányán kívül Armás Epifánia a moldvai vajda követe rendelkezett saját konyhával. Ez mutatja Csulai uram kivételezett és a korábbi udvari lelkészekhez képest megkülönböztetett helyzetét az udvarnál, hiszen erre sem korábban, sem pedig a későbbi udvari lelkészek esetében nincs példa.  Ez szólhatott akár annak is, Alvinczi Péteren kívül ő az egyetlen nemesi származású udvari pap valamint püspök az erdélyi egyházkerület élén.

Csulaival együtt működött udvari papként Medgyesi Pál. 1638 szeptemberétől lett I. Rákóczi György udvari lelkésze. Lelkesen karolta fel a puritanizmus eszméit, s a vele egyetértő Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony pártfogása segítségével terjesztett a puritanizmus elveit a mindennapokban is, az egyik legfontosabb gondolatot ő maga így fogalmazta meg: „a búzátlan, boratlan helyeket jó, ha ki borral, búzával segíti: de legjobb midőn az vetésnek szőlőművelésnek mesterségér tanítja meg”.[42]

Vele párhuzamosan működött az udvari iskola vezetőjeként majd udvari papként Keresztúri Bíró Pál, ő konfirmálta a két fejedelmi ifjút: Györgyöt és Zsigmondot, majd 1640-ben az ifjabb Györggyel valószínűleg kiment Váradra. 1642-ben már az „ifjabb urunk őnagysága papja”-ként említik a számadásokban.[43] I. Rákóczi György halálát követően pedig II. Rákóczi György udvarával újra Gyulafehérváron élt, ahonnan 1650-ben Csulai Györgyöt püspökké választották, Medgyesi Pál pedig eltávozott az udvarból, így ő lett a fejedelem első udvari papja.[44] 1655-ben hunyt el és temettette el a fejedelem a gyulafehérvári templomban. Tolnai Dali János  a fejedelmi család egyik tagjának: Zsigmondnak udvari papja, azonban  róla és szokatlan életpályájáról is mindenképpen kell szólnunk kell. 1644-ben lett Rákóczi Zsigmond tábori papja,[45] majd amikor a szatmárnémeti zsinat elmozdította az abaúj-tornai esperességéből, 1646–49 között állás nélkül is az  ő udvarában tartózkodott.

Mellettük Brandenburgi Katalin udvarában tettek említést „Aszszonyunk őfelsége papjának Eppelius”-ról, aki heted magával tartózkodott Kolozsvárott.[46]

 

Az udvari papságot követő évek

Rettegi János és Keresztúri Bíró Pál alkot egy csoportot, hiszen mindkettejük ebben a tisztségében hunyt el, őket Gyulafehérváron is temették el.

Külön csoportba tartozott Medgyesi Pál, aki a későbbiekben – ha nem is a fejedelem, de – a fejedelmi család udvari papja maradt, ugyanis az Öreg Rákóczi György halálát követően az özvegy fejedelemasszonnyal tartózkodott Fogarason, majd Gyulafehérvárt, s később is vele távozott Erdélyből. 1650 tavaszán Nagybányán lett lelkész, végül 1651 őszén visszatért a Lorántffy Zsuzsanna körébe Sárospatakra. Halálának ideje bizonytalan, de 1663 táján történhetett.[47]

Mások városi-mezővárosi lelkészként tértek vissza a lelkészi szolgálathoz, így Alvinczi Péter és Tolnai Dali János. Alvinczi a későbbiekben is az evangélikus többségű városban, Kassán  látta el lelkipásztori munkáját és tagolódott be a város polgáraink sorába, amit jelez az, hogy 1615-ben megszerezte a polgárjogot Kassán.[48]  Tolnai Dali János 1649 nyarát követően újból elfoglalta a sárospataki rektorságot, majd 1656 tavaszán lelkész lett Tarcalon, itt is hunyt el 1660-ban.

Az utolsó csoportba tartoznak azok, akik az udvari papságból püspöki tisztségbe távoztak (itt nem szabad elfelejtkeznünk Milotai Nyilas Istvánból, aki a tiszántúli püspökséget cserélte fel a gyulafehérvári udvari papság tisztére.) Bod Péter így írt a Keserűi Dajkáról – „Viselte a Püspöki Hivatalt valóba Püspöki lélekkel és indulattal, vigyázott mindenféle ekklésiákra, és azokat jó rendbe szedte, óltalmazta, illendő buzgó bátorsággal. Eljárta az akkori szokás szerint az espereseket, a magok helységeiben minden esztendőben, s ha hol valami fogyatkozást vett észre az meg-igazította.”[49] A gyulafehérvári nagy templomba vagyis a mai székesegyházba temették el 1633. pünkösd hava 18. napján bekövetkezett halálát követően. Geleji püspöki tisztségében kiválóan együttműködött a nagy patrónus fejedelemmel I. Rákóczi Györggyel. Püspöksége alatt megerősítették a jobbágy számázásúak tanulásáról szóló országgyűlési articulust 1635-ben, majd pedig az ő nevéhez is köthető a szombatosok elleni fellépés. Püspöksége alatt fellépett az angol puritanizmus magyar képviselővel szemben, köztük Tolnai Dali Jánossal és a fejedelem udvari papjával Medgyesi Pállal is. Csulai György püspökségének ideje került sor a Máramaros-sziget körül lakó románok uniált egyházának létrehozására, 1652-ben. Csulai II. Rákóczi György fejedelem és Kemény János bizalmát is egyaránt élvezte, vitáik esetén közvetített is közöttük.[50] Megélte Erdély pusztítását és valamikor 1660-ban Magyarországon halhatott meg a feltételezések szerint.[51]

Arról, hogy mennyire becsülték meg az udvari papokat lelkészeket, az is árulkodik, mennyi az volt az éves fizetésük. Az udvari papok konvenciója közül csupán Csulai Györgyé maradt fenn 1634-ből,[52] aki eszerint 300 forintot kapott fizetésként évente, csakúgy mint Geleji Katona István püspökként.[53] Összehasonlításul Hodászi Lukács tiszántúli református püspök jövedelmét ismerjük, amit Debrecen városa biztosított számára, ez 1611-ben és 1612-ben is 300 forint volt.[54] 1612-ben a debreceni főbíró éves fizetése is ugyanekkora összeg volt.  Thoroczkai Máté kolozsvári unitárius püspök a város számadásai szerint 1612-ben 100 forintot kapott saláriumként.[55] Ezek a jövedelmek természetesen az udvari papokénál alacsonyabbak voltak, hiszen azok még különböző terményekből is kaptak ellátmányt.

Összegzésül elmondhatjuk, hogy udvari papok a papság legmagasabban képzett rétegéből származtak, általában a fejedelem méltó munkatársai voltak a saját területükön. Az udvari papi szolgálat Bethlen Gábor és a Rákócziak ideje alatt szinte automatikusan előszobáját jelentette az erdélyi református püspöki széknek.

 

MELLÉKLET

 

A Kolozsvárott tartózkodó udvari lelkészek és püspökök[56]

 

Benn tartózkodás jellege

Időpont

Számadásokban szereplő név

 

1605. augusztus 12.

Az Urunk őfelsége papjának, Alvinczi Péter

 

1608. szeptember 18.

Czeglédi János uram az eczeti praedicátor uramnak attam

 

1608. november 12.

Püspök uramnak is

 

1609. január 31.

Urunk praedicátorának

országgyűlés

1609 április 26.

Az urunk papjának

országgyűlés

1609 április 27.

Czeglédi Péter [?]  papnak

útba esett

1609. augusztus 17.

Az urunk papjának

útba esett és követfogadás

1610. május 31.

Urunk praedikátorának

útba esett és követfogadás

1610. augusztus 11.

Urunk praedicátorának

útba esett és követfogadás

1610. április 6.

Urunk praedicátorának

útba esett és követfogadás

1619. augusztus 29.

Keserű Jánosnak urunk praedicátorának

útba esett és követfogadás

1619. február. 16

Bandi praedicátor Székely Mihály

útba esett és követfogadás

1619. február 17.

Keserű János

gubernátor

1619. szeptember 23.

Püspök uram Keserűi János  számára

országgyűlés

1622. május 2.

Milotai praedicátor számára

családi esemény

1623. június 16.

Urunk praedicátorának

útba esett és követfogadás

1623. augusztus 16.

Gelej Praedicátor uram

útba esett és követfogadás

1623. augusztus 16.

Keserű János uram számára

útba esett és követfogadás

1624. június 19.

német pap szállására

útba esett és követfogadás

1624. június 19.

Ghelej praedikátornak

útba esett

1625. november  21.

Gelej uramnak megint

útba esett és követfogadás

1625. augusztus 29.

Keserű János uramnak

útba esett és követfogadás

 1625. augusztus 29.

Gelej uramnak is

családi esemény

1626. augusztus 20.

Aszszonyunk őfelsége praedicátorának az német papnak

családi esemény

1626. augusztus 21.

Keserwi Jánosnak

családi esemény

 1626. augusztus 21.

Gelei úr számára

útba esett és követfogadás

 1626. augusztus 31.

Aszszonyunk praedicátorának

útba esett és követfogadás

1626. szeptember 2.

Geleji Praedikátor

útba esett és követfogadás

1626. szeptember 2.

Keserű János uramnak

útba esett

1629. augusztus 3.

Aszszonyunk őfelsége papjának Eppeliusnak heted magával

útba esett

1629. augusztus 3.

Kassai Aluinczi Péter pap Tordától

útba esett

1629. augusztus 3.

Geleji uramnak

útba esett és követfogadás

1629. augusztus 20.

Aszszonyunk papja Eppelius

útba esett és követfogadás

1629. augusztus 20.

Geley uram

útba esett és követfogadás

1629. november 10.

Püspök uramnak őkegyelmének hatod magával

útba esett és követfogadás

1629. november 10.

Aszszonyunk őfelsége papjának Caspar Jeppelius[?]-nak hatodmagával

országgyűlés

1630. április 5.

Geleji István úrnak az praedicátornak  pro persona 5

országgyűlés

1630. április 5.

Aszszonyunk őfelsége papjának pro persona 6

terminus

1631. december  2.

Az németek papjának

terminus

1631. december 2.

Tonaj János Urunk őnagysága papja

terminus

1631. december 2.

Keserű Úrnak az püspöknek pro persona 10

útba esett és követfogadás

1637 karácsonya

Csulai György udvari prédikátor

útba esett és követfogadás

1638. november 27.

Meggyesi Pal uramnak,  praedikátornak

útba esett és követfogadás

1638. november 27.

Kereztúri uram szamara

útba esett és követfogadás

1641. június 4.

Czulaj uram számára gazdálkottam tisztességesen

fejedelemválasztás

1642. február 28.

Kereßtúri Pál uramnak őnagysága paedikátorának

fejedelemválasztás

1642. február 28.

Kereztúri Pál uram kocsissinak

útba esett és követfogadás

1647. június  29.

Medgyesi uram számára persona 8

útba esett és követfogadás

1647. június 29.

Cziulay uram számára

terminus - II. Rákóczi György részvételével

1647. november 30.

Keresztúri és Papai uraknak

útba esett

1647. február 13.

Medgiesi uramnak

útba esett

1647. február 13.

Urunk papja kucsissának

útba esett és követfogadás

1648. szeptember 16.

Keresztúri Pál szamara 4 personára

terminus

1649. november 30.

Keresztúri Pál uram számára

 

Jegyzetek



[1] A két Rákóczy György családi levelezése. Szerk.: Szilágyi Sándor. Bp, 1875. 53. p.

[2] A Román Országos levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár (Archivele Naţionale, Direcţia judeţeana Cluj, továbbiakban: KmOL) Kv (= Kolozsvár); KvLt (= Kolozsvár város levéltára); KvSzám (= Számadáskönyvek)

[3] Szenci Molnár Albert naplója. Közzéteszi: Szabó András. Bp., 2003. (Historia Litteraria 13., továbbiakban: Szenci-napló, 2003.) 176–177., 231. p.

[4] Későbbi másolata az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban.

[5] Heltai János: Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok. Bp., 1994. (továbbiakban: Heltai, 1994.) 95–100. p.

[6] Bod Péter: Szmirnai Szent Polikárpus avagy sok keserves háborúságok között magok hivataljokat keresztyéni szorgalmatossággal kegyesen viselő erdélyi református püspököknek históriájok… Nagyenyed, 1766. (továbbiakban: Bod, 1766.) 90–95. p. Ld. még: Böjthe Ödön: Hunyadmegye Sztrigymelléki részének és nemes családainak története tekintettel a birtokviszonyokra. Budapest 1891. 154–155.

[7] Bod, 1766. 71–76. p.

[8] További részletek: Dáné Veronka: „…Hogy gyászos állapotjok vigasztalás vehessen.” In: „Nincsen nekönk több hazánk ennél…”. Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. Szerk.: Barta János, ifj. – Papp Klára. Bp., 2004. 174–184. p.

[9] Heltai, 1994. 95–100. p.

[10] Szenci-napló, 2003. 176–177., 231. p.

[11] Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. [Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára Elektronikus Könyvtára: http://digit.drk.hu/ – 2008. október] (továbbiakban: Zoványi, 1977.) 489. címszó.

[12] Zoványi, 1977. 1437. címszó.

[13] Zoványi, 1977. 1882. címszó.

[14] Bod, 1766. 71–76. p.

[15] Bod, 1766. 90–95. p.

[16] Ama kegyelemnek mennyei harmatja. A 17. századi magyar puritanizmus irodalmából. Sajtó alá rend.: Balogh Judit. Bp.-Kolozsvár, 1995. (továbbiakban: Balogh, 1995.) 191. p.

[17] Petrőczi Éva: Keresztúri Pál prédikációja Rákóczi Zsigmond keresztelőjén 1647-ben. In: „Idővel paloták…” Magyar udvari kultúra a 16–17. században. Szerk.: Horn Ildikó – G. Etényi Nóra. Bp., 2005. (továbbiakban: Petrőczi, 2005.) 399–411., 403–404. p.

[18] Heltai, 1994. 107. p.

[19] Zoványi, 1977. 1882. címszó.

[20] Bod, 1766. 71–76. p.

[21] Zoványi, 1977. 3009. címszó.

[22] Bod, 1766. 90–95. p.

[23] Balogh, 1995. 191. p.

[24] Petrőczi, 2005. 399–411., 403–404. p.

[25] Heltai, 1994. 100–101. p.

[26] Ezt követően került sor a már említett oklevél kiadására 1605-ben. Az egyházkerületek csak különleges esetekben küldtek deputációt, az országgyűlésen általában csak a püspök jelent meg, merthogy a meghívó neki szólt. A pontosításért köszönettel tartozom Dáné Veronkának.

[27] Heltai, 1994. 107. p.

[28] Heltai, 1994. 108. p.

[29] Erdélyi királyi könyvek I.: 1-9. köt., 1581–1610. Szerk.: Gyulai Éva. Bp., 2004. [CD-ROM] Libri regii – 8. köt. 102–103. (1608. 12. 17.) – Retteghy János udvari pap és gyulafehérvári lelkész.

[30] Zoványi, 1977. 489. címszó.

[31] KvSzám 12a/XVIII. 113; KvSzám 12b/IV. 341.

[32] Szenci-napló, 2003. 176–177. p.

[33] Zoványi, 1977. 1437. címszó.

[34] Bod, 1766. 62. p.

[35] KvSzám 15a/XI. 109.

[36] KvSzám 15b/XI. 127.

[37] Heltai, 1994. 49. p.

[38] Bod, 1766. 71–76. p.

[39] KvSzám 18b/XI. 40.

[40] Zoványi, 1977. 3009. címszó.

[41] KvSzám 21b/II. 369.

[42] Balogh, 1995. 191. p.

[43] KvSzám 23/X. 45.

[44] Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?–1655.) Sárospatak, 2001. 147. p.

[45] Heltai, 1994. 95–100. p.

[46] KvSzám 18a/IV. 107; 221.

[47] Zoványi, 1977. 1837. címszó.

[48] Heltai, 1994. 108. p.

[49] Bod, 1766. 71. p.

[50] Csulai György két levele is ilyen tartalmú 1656-ból. KmOL Kemény cs. csombordi lt. III. 36., XVIII. 1506.

[51] Bod, 1766. 92–95. p.

[52] KmOL Socoteli Princiara (Fejedelmi udvartartás) 40 Fond nr. 566. 2r-v.   – 1634. május elsejei konvenció szerint Csulai Györgyöt megilleti: „ Pénz fizetése per annum fr 300” és gabona, bor, búza, vaj és egyéb természetbeni ellátmány illeti meg.

[53] KmOL Socoteli Princiara (Fejedelmi udvartartás) 40 Fond nr. 566. 2.   – 1634. május elsejei konvenció szerint 300 forint készpénz fizetése volt Geleji István erdélyi református valamint évi ellátmánya borból, gabonából stb.

[54] Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, IV. A. 1012/a. 1. köt . – Debrecen város számadáskönyvei.

[80] Conductiones 1611

Salarium Annuale Reverendi Domini Lucae Hodaszy concionatoris et superintendentis in f 300

14 Juny Eötues Márton esküt bíró által kültünk Lukács uramnak Kardos házabeli búzából árult pénzt f 50 d

10 Octobris Züch Gáspár eskütbírák által kültünk Lukács  uramnak f 25 d –

1 Decembris Vyllás István és Makay Pál által kültünk pinzt f 100 d

2 Február 1612  Küldöttünk ismét Lukács uramnak kész pénzt f 125 d –

Summa f 300 d

[158] 1612 Servitorum et salariorum salutiones

Salarium Annu’ Reverendi Dominu Lucae Hodaszy superintendenis in f 300

Lukács uramnak esztendő által való saláriumját fizettünk in diversis locis f 300

[54] HBmL IV. A. 1012/a. 1.k . – Debrecen város számadáskönyvei  159.:

Salarium domini ni judicis primarii in f 300

Tótt Mihály főbíró uram vett fel saláriumjára in paratis f 300 d

[55] KvSzám 14b/VIII. 5. az összegek magyar forintban értendők.

[56] KvSzám 11/XIX. a.  57., KvSzám 12a/XVIII. 113., KvSzám 12a/XXV. 126., KvSzám 12b/IV. 197., KvSzám 12b/IV. 334., KvSzám 12b/IV. 341., KvSzám 12b/IV. 370., KvSzám 12b/VII. 205., KvSzám 12b/VII. 509., KvSzám 12b/VII. 476., KvSzám 15a/XI. 109., KvSzám 15a/XII. 49., KvSzám 15a/XII. 52., KvSzám 15b/XI. 127., KvSzám 15b/XXII. 47., KvSzám 16/XIX. 39., KvSzám 16/XIX.104., KvSzám 16/XIX.105., KvSzám 16/XXI. 75., KvSzám 16/XXI. 62., KvSzám 16/XXXIV. 149., KvSzám 16/XXXV. 90., KvSzám 16/XXXV. 90., KvSzám 17b/VIII. 81., KvSzám 17b/VIII. 85., KvSzám 17b/VIII. 92., KvSzám 17b/VIII. 167., KvSzám 17b/VIII. 173., KvSzám 17b/VIII. 173., KvSzám 18a/IV. 107., KvSzám 18a/IV. 109., KvSzám 18a/IV. 109., KvSzám 18a/IV. 221., KvSzám 18a/IV. 222., KvSzám 18a/II. 191.,  KvSzám 18a/II. 202., KvSzám 18b/I. 51., KvSzám 18b/I.  52., KvSzám 18b/XI. 25., KvSzám 18b/XI. 40., KvSzám 18b/XI. 50.,  21b/VI. 53., KvSzám 23/VII. 164., KvSzám 23/X. 45., KvSzám 23/X. 47., KvSzám 25a/I. 447., KvSzám 25a/I. 449., 25a/I. 332., KvSzám 25a/I. 393., KvSzám 25a/I. 394., KvSzám 25b/VI. 685., KvSzám 26/VI. 70.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,