Vissza a tartalomjegyzékhez

11. évfolyam 3. szám
A. D.
MMX

Kacsinkó Adrián Gábor:
Csereháti ruszin emlékek
Vallásukat tekintve a ruszinok többsége görög katolikus

Vallásukat tekintve a ruszinok többsége görög katolikus. Őseik Közép-Európában, a római és bizánci (görög) rítusúak érintkezési területén, az 1595. évi lengyelországi breszti unió, majd hazánkban az ungvári unió révén 1646-ban csatlakoztak Rómához. Ettől kezdve Magyarországon is létrejött az unitus, azaz görög katolikus egyház, Ungvár után Munkács központtal.[1]

Görög rítusú egyházközségek a Csereháton már a 15. illetve a 17. században is kialakultak. Gadnán Lucskay Mihály ruszin történetírására hivatkozva már a 15. században is létezett,[2] Viszlón 1620-ban, Baktakéken pedig 1680-ban. Rakacán 1619-ben, Tornabarakonyban 1648-ban, Abodon pedig 1694-ben alapították az egyházközségeket.[3] Ezek a települések – Abod és Rakaca kivételével – 1715-re már elnéptelenedtek.

Az 1711. évi szatmári béke után a beköltöző ruszin telepesek is gyarapították Cserehát lakosságát. A görög rítusú új telepesek számos faluban saját vagyonukból illetve földbirtokosaik segítségével építették fel a fából készült templomokat. Abaújszolnokon a tölgyfából készült templom az 1700-as évek elején épült, majd 1758-ban újraépítették.[4] Abodon pedig 1710-ben készült el az istentiszteleti hely.[5] Rakacán az 1500-as években a dombon álló, lerombolt vár helyére 1720–1721-ben kövekkel építették a templomot a korábbi fakápolna helyén. Az erődfallal körülvett kőtemplom környékén, azaz védett helyen választották ki a görög katolikus hívők a temetőjük helyét. Homrogdon 1775-től létezett a fatemplom.[6]

Az 1741. évi munkácsi görög katolikus egyházmegye lelkészségeinek összeírása szerint a Csereháton csak Rakaca település rendelkezett kőtemplommal. Abodon, Gadnán, Garadnán, Kányban, Kéken (Baktakék), Szolnokon (Abaújszolnok), Vadászon (Felsővadász) és Viszlón pedig fából készített templomok voltak. Abodon, Rakacán és Viszlón a hívek minden évben szántottak-vetettek és ebből a jövedelemből a helyi egyházközségnek is juttattak. Minden egyházközségben a parókus mellett kántor is szolgált. A kántorok a parókusok jövedelmének egyharmadából éltek.[7] 1747-ben Rakacán kőtemplomot, Abodon omladozó fatemplomot, Garadnán közepes fatemplomot, Felsővadászon, Gadnán, Kicsen (Kék, ma Baktakék), Szolnokon (Abaújszolnok) fatemplomot és Kányban, Viszlón pedig rossz fatemplomot írtak össze.[8]

Abod, Rakaca és Tornabarakony után a többi faluban csak a 18. század második felében alapítottak egyházközségeket: Felsővadász (1750),[9] Irota (1757), Garadna (1758), Viszló (1761), Baktakék (1780), Homrogd (1783), Gadna (1788), Kány (1788) és a 19. század elején Abaújszolnok (1828).[10] Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában kétféle görög rítusú vallási elnevezést találunk: „Graeci ritus”, görög rítust másképpen görög keletit és „Graeci ritus unit.”, egyesült görög rítust, vagyis görög katolikust. Szólnok (Abaújszolnok), Gadna, Kétty (Baktakék), Kanny (Kány) településeken görög rítusú parókiák léteztek. Irotán és Rakacán görög katolikus, Abodon pedig emellett a református parókiát is feltüntették. Ebből kitűnik, hogy 1773-ban még léteztek a nem egyesült görög rítusú, azaz görög keleti egyházközségek. A fent említett településeken „slavonica”, azaz szláv nyelven folyt a prédikálás.[11]

Az 1720–21-ben épült rakacai kőtemplom után másutt jóval később emeltek szilárdabb épületeket a fatemplomok helyett: 1761-ben majd 1830-ban Viszlón, 1775 körül Abodon, 1779-ben majd 1820-ban Szárazkéken (Baktakék), 1787-ben Kányban, 1808-ban Garadnán, 1816-ban Gadnán, 1832-ben Homrogdon, 1846-ban Irotán (előtte 3 fatemploma is volt), 1870-ben Tornabarakonyban, 1895-ben Abaújszolnokon.[12] Felsővadászon 1860-ban egy nagy szélvihar használhatatlanná tette a fatemplomot, amelynek letört keresztjét a völgyben az ún. „Nagysor” végén találták meg. A hívők 1863-tól – a rakacai bányából való kövekkel – egy éven át buzgón építették és végül 1864. szeptember 8-án fel is szentelték az új templomot.[13] A régi templom romjai a korábbi görög katolikus temetőben találhatók.[14] Irotán a mai templomtól délre fekvő dombon feküdt az előző templom, melynek romjai ma is láthatóak.[15] Rakacán a jelenlegi templom 1920–21-ben épült és a bejárat feletti boltíven látható a régi templomból való ó- szláv nyelvű feliratos kőtábla.[16]

A Csereháton ma már nem léteznek fából készült templomok, de Myskovszky Viktor 1876–77. évi rajzain még láthatjuk Abaújszolnok 1758-ben épült fatemplomát. Ez a faépület az ún. nyugati-lemkó csoportjába tartozott és a legközelebbi kortársait ma is megtalálhatjuk a ruszinlakta Felvidéken: Semetkovce (1752), Ladomírová (1752), Nova Sedlica (1754), Korejovce (1761), Jedlinka (1763), és Kárpátalján: Szelestovo, Medvegyivci, Obava, Ploszkoje.[17] Hazánkban az egyetlen fennmaradt mándoki görög katolikus fatemplom a szentendrei Skanzenben található, az egyik dombon, berendezett állapotban. Ezt a Szabolcs megyei Mándokra települt ruszinok tölgyfa boronákból és fenyőfa zsindellyel építették 1670-ben. Ehhez hasonlókat találhatunk Priszlip (Kárpátalja) és Poiana (Észak-Erdély) településeken is.[18]

A csereháti hajdani ruszin falvakban a templomokon kívül büszkélkedhetnek még látványos ikonosztázokkal is. Felsővadász 1884-ben kapott Ungváron készült, barokk fafaragású szláv ikonokat. „Az ikonosztázion egyedülálló abban, hogy a főpapi ruhába öltözött Krisztus és a kereszt képe között ez az idézet található ószlávul: »A te kereszted előtt leborulunk Urunk és a te szent feltámadásodat dicsőítjük.« A képállvány egy másik érdekessége, hogy mindkét oldalajtó hiányzik róla.”[19] Abodon és Baktakéken is láthatók ehhez hasonló, csodálatra méltó 17-18. századi, galíciai eredetű ikonok, amelyek a korábbi fatemplomokból származnak.[20] A rakacai (1720-1920) fatemplomból származó ikonosztáz és miseruha a miskolci Herman Ottó Múzeum kiállítási anyagában található. A kányi templomban lévő régi ikonok szláv feliratúak.

A ruszin vonatkozású csereháti falvakban és annak útszélein ma is található különféle anyagokból készült orosz illetve kettős kereszt, amelyeken a megfeszített Jézust ábrázolják. Abod, Debréte, Kány, Selyeb, Tornabarakony és Viszló helységek címerében látható az „orosz kereszt” is, amely elárulja ruszin eredetét. Rakaca, Alsógagy, Abaújszolnok és Baktakék ruszinok lakta „elhagyott” házai, ahol most romák laknak, mind 1890-1950 között épültek. A kontyolt tetejű, füstlyukas, deszkaoromzatú tornácos házak, amelyekben a fából, vályogból vagy téglából készített füstlyuk deszkaborításánál illetve az utcára néző házfalánál is látható a lakó görög katolikus vallási hovatartozásának jelölésére szolgáló orosz kereszt, kettős kereszt és orosz kettős kereszt. Ezek más helységekben is fellelhetőek.

Az egyházi görög katolikus anyakönyvek nemcsak ruszin családnevekről emlékeznek, hanem cirill írásról is, például a rakacai 1777 és 1786,  az irotai 1783 és 1786 között. A cirill betűs ábécé a 9. századtól az óegyházi szláv nyelvből származott, és a keleti szlávok mellett a ruszinok ma is használják ezt az írást. Nem is beszélve a messziről származó, 18-19. századi egyházi szláv nyelvű liturgikus könyvszükségletükről is, amelyek az egyházközségekben mutatkoztak.

A ruszin eredetű görög katolikus templomok általában a környező tájjal a faluban, a dombon vagy hegyoldalban állnak, ahol emlékeztetnek a ruszinlakta felvidéki és kárpátaljai tájakra.

 

Képek

 

1.) Az abaújszolnoki fatemplom (Kárpáti, 1999. 680. p.)

 

2.) A mándoki fatemplom (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 1999.)

 

3.) Ikonosztáz (Abod) (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.)

 

4.) Ikonosztáz (Baktakék) (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.)

 

5.) orosz kereszt 6.) kettős orosz kereszt 7.) kettős kereszt

 

8.) Deszkaoromzatú ház, Viszló (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.)

 

9.) Kontyolt tető, Irota (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2007.)

 

10.) A házfalra jelölő kettős kereszt, Rakaca (Fotó: Kacsinkó Adrián Gábor, 2004.)

 

 

Jegyzetek



[1] Hattinger Klebaskó Gábor: Magyarországi ruszinok. Bp., 1998. 5. p.

[2] Sasvári László: Ruszin hagyományok görögkatolikusságunk néprajzában. Bp., 1996. (továbbiakban: Sasvári, 1996.) 29. p.

[3] Sasvári László: Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon a 18–19. században. In: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Szerk.: Kunt Ernő – Szabadfalvi József – Viga Gyula. Miskolc, 1984. (továbbiakban: Sasvári, 1984.) 156. p.; Sasvári, 1996. 14-29. p.

[4] Kárpáti László: Az egykori abaújszolnoki görög katolikus fatemplom Myskovszky Viktor rajzain és az egyházlátogatási jegyzőkönyv alapján (1876, 1877). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXXVII. Szerk.: Veres László – Viga Gyula. Miskolc, 1999. (továbbiakban: Kárpáti, 1999.) 681. p.

[5] Sasvári, 1984. 156. p.

[6] Sasvári, 1996. 27-30. p.; Vö. A Cserehát turistakalauza. Szerk.: Rakaczky István. Miskolc, 1998. 270. p.

[7] Udvari István: A munkácsi görög katolikus egyházmegye lelkészségeinek 1741. évi összeírása (Csereháti és zempléni esperesi kerületek). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXXVII. Szerk.: Veres László, Viga Gyula. Miskolc, 1999. 538. p.

[8] Ember Győző: A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek 1747. évi összeírása. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv, 1944-46. VI. köt. Bp., 1947. 102-103. p.

[9] Kisfalusi János: A szép Cserehát. H.n., 2002. (továbbiakban: Kisfalusi, 2002.) 29-34. p.

[10] Sasvári, 1984. 155-156. p.

[11] Király Péter: A nyelvkeveredés. A magyarországi szláv nyelvjárások tanulságai. Nyíregyháza, 2001. 12-13. p.

[12] Sasvári, 1996. 27-29. p.; Sasvári, 1984. 155-156. p.

[13] Kisfalusi, 2002. 29-34. p.

[14] Sasvári, 1996. 29. p.

[15] Kisfalusi, 2002. 47. p.

[16] Sasvári, 1996. 27. p.

[17] Kárpáti, 1999. 681. p.

[18] Szentendre. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, II. Szerk.: Füzes Endre. Bp., 1985. 2. p.

[19] Kisfalusi, 2002. 29-34. p.

[20] Kisfalusi, 2002. 11-16. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,