A Sic Itur ad Astra Egyesület 2003. november 14-én, Vallás és társadalom címmel rendezett konferenciát. Az Egyesület 1999-ben alakult a Sic Itur ad Astra Fiatal Történészek Folyóirata háttérintézményeként, az alapító szerkesztők, a frissen megalakult új szerkesztőség és támogatóik részvételével. Első pályázatát 2000-ben hirdette Tanulmányok 1956 történetéről témakörben, és a díjazott pályamunkák bemutatására szerzőik 2001 őszén, az 1956-os Intézettel közreműködésben megrendezett konferencia keretében kaptak lehetőséget. Az Egyesület második konferenciája, 2002 őszén, hadtörténet témakörben került megrendezésre, így a Vallás és társadalom immáron a harmadik volt a sorban, jelezve, hogy a két korábbi pályázattal együtt immár hagyományosan megrendezett eseményről beszélhetünk.

A Vallás és társadalom pályázat kiírása döntő hangsúlyt fektetett arra, hogy a beérkező művek egyszerre fedjék le mindkét, a címben foglalt témakört, tehát elsősorban egymásra hatásukat vizsgálják. Az Egyesület sem idő-, sem térbeli korlátozást nem írt elő. A pályázatra számos dolgozat érkezett a magyarországi egyetemeken tanuló diákok és doktoranduszok tollából. Csakúgy, mint a korábbi esetekben, a beérkezett pályaműveket rangos, több felsősoktatási intézmény oktatói közül felkért zsűri véleményezte. Írásbeli véleményük alapján döntött úgy a szervezőbizottság, hogy a konferencián öt dolgozat szóbeli változata hangozhat el.

A konferenciát – melynek az ELTE Szerb utcai Tanári Klubja adott helyet – Poór János tanszékvezető egyetemi docens (ELTE) nyitotta meg. A két előadást magába foglaló délelőtti ülésszakon Nagy Balázs, a három előadót felvonultató délutánin Sahin-Tóth Péter látta el az elnöki teendőket.

A konferencia első előadását Ullrich Balázs (Szegedi Tudományegyetem) tartotta, Mediterraneum Magicum címmel. Ebben a 4. századi Római Birodalomban a kereszténység és mágia közt fellelhető dichotómiára világított rá. Elsősorban az angol szakirodalom megállapításait ismertetve és kritizálva mutatott rá a korszak egyes súlyponti kérdéseire, így a vallás és mágia közti határvonal megállapításának nehézségeire, az éppen ebben az időszakban fellendülő mágiához fordulás vitatott okaira. Kétségeit fejezte ki, vajon valóban a „láthatóan hanyatló kultúra” felett érzett csüggedés okozta volna a mágia népszerűségének terjedését. Bár egyes tézisei a vita során több szempontú kritikát kaptak, egyetlen ókorral foglalkozó előadóként mégis markáns színfoltot jelentett a konferencián.

Nagy Péter Miklós (ELTE) előadása egészen más vizekre evezett, mind kronológiai, mind módszertani szempontból. A hatvani premontrei rendház középkori történetével foglalkozó dolgozata roppant intenzív forráskutatáson alapuló esettanulmány volt. A 13. század elején alapított kolostor történetét az előadó 1351-ig követte nyomon, felhasználva magyarországi és nemzetközi rendtörténeti írott forrásokat, csakúgy mint régészeti emlékeket. Előadásában kitért a rendház védőszentjének választott Antiochiai Szent Margit magyarországi kultuszának ismertetésére, a monostor mindennapi életének sajátosságaira és annak jogi, hiteleshelyi tevékenységére is.

A délutáni szekció első előadását Szántó Judit (ELTE) tartotta, A bibliafordítások és a népi vallásosság a 16. századi Itáliában címmel. Köztudott, hogy a reformáció egyik legfontosabb eredménye volt a népnyelvű Bibliák megjelenése. Az előadó azt vizsgálta, ugyanez miképpen valósult meg a szigorúan katolikus itáliai környezetben. Bibliafordítások és átdolgozások már a 13. századtól léteztek ezen a területen, és a fennmaradt kevésszámú adat azt mutatja, hogy elsősorban utóbbiak, a Biblia egyes könyveinek, történeteinek feldolgozásai nagy népszerűségnek örvendtek. Ugyanezek az átdolgozások az előadó szerint jelentős szerepet játszottak a népi vallásosság formálódásában. Bár a katolikus egyház a 16. század közepén a reformáció hatását látta a népnyelvű Bibliák terjesztésében, a trienti zsinattal a tiltás helyett az általános gyakorlat a vallásos munkák ellenőrzése, a kiadás kézben tartása lett. A szent szövegek fordításban való hozzáférhetősége az előadó szerint mindazonáltal jelentős szerepet játszott abban, hogy széles tömegeket számára tette szükségessé a kritikai gondolkodást és így hosszú távon hozzájárult a felvilágosodás későbbi itáliai sikeréhez.

Bolgár Dániel (ELTE) előadása a meglehetősen összetett Két anyakönyvi bejegyzéstől a népi kultúra fennmaradásáig, avagy bevezetés két fattyúszületés berzétei interpretációjának történetébe címet viselte. A dolgozat maga nem kevésbé komplex, mikrotörténeti jellegű elemzését adott a Gömör megyei Berzéte anyakönyvének két, törvénytelen gyerek születésével foglalkozó bejegyzésén keresztül a 18. század paraszti társadalmának normarendszeréről, a népi kultúrát ért kihívásokról és annak fennmaradásáról. Az elemzés kitért a falu történeti demográfiájára, a törvénytelen születések számára és azok fogadtatására, a házasságon kívül született gyerekek megnevezésére alkalmazott kifejezések változására, és a falu lelkipásztora és lakossága közötti viszonyra. Utóbbi nagyjából a 19. század fordulója környékén változott meg, amikor a lelkész (ez éppen a fattyakkal kapcsolatos attitűdjéről és szóhasználatáról látszik) többé már nem volt tagja a közösségnek. Így megszűnt kettős identitása, amely egyrészt (a közösség tagjaként) a népi kultúra fenntartására, másrészt (kálvinista lelkipásztorként) annak megrendszabályozására sarkallta.

A konferencia záró előadása Csíky Balázs Nemzetiségi konfliktusok és liturgikus nyelvhasználat a 19–20. században: Elemzési kísérlet Piliscsaba példáján című dolgozatának szóbeli változata volt. Az előadó azt vizsgálta, miképpen küzdött meg egy, a 19. században két nemzetiség által lakott község az istentiszteleti nyelv problémájával, illetve hogy az öröklődő konfliktus miképpen nyert újabb dimenziókat a falu etnikai összetételét érintő változásokkal. A német és szlovák nemzetiség által lakott, 1870 körüli Piliscsabán még sikerült elfogadtatni, hogy a német illetve szlovák nyelvű istentiszteletek aránya megfelel az etnikumok létszámaránynak, azonban a klotildligeti üdülőtelep megnyitása – melyen nagyrészt magyarok építettek nyaralókat – újabb problémákat vetett fel. Megegyezéses megoldást csak a két világháború között sikerült elérni, és ez is csak meglehetősen rövid távon működött. A második világháború után a németek kitelepítése és a szlovákok kitelepülése alapvetően forgatta fel az addig kialakult gyakorlatot. A konfliktus egyre inkább elvesztette jelentőségét, nemcsak az etnikai homogenizálódásnak, de annak köszönhetően is, hogy a megváltozott ideológiai környezetben a templom lassan megszűnt a közösség elsődleges és nyilvános szerveződési színterének lenni.

A konferencia – mely rövid, vitának szentelt periódus után Sahin-Tóth Péter elnöki zárszavával fejeződött be – számos érdekes és fontos nézőpontot hozott felszínre. A kérdések felvetésében és megválaszolásuk módszertanában egyaránt széles spektrumon elhelyezkedő előadások színvonalasan reprezentálták a Vallás és társadalom témakör sokszínűségét, kutatásának nehézségeit és az elérhető értékes eredményeket egyaránt. A pályázat díjnyertes dolgozatai a Sic Itur ad Astra 2003/4. számában olvashatók.

 

(Kármán Gábor)