11. évfolyam 1.
szám |
Kárpáti Zoltán Endre A pálos rend elleni 1951-es koncepciós per formálása és előzményeinek bemutatása |
A tudományos kutatás szempontjából három fő pillérre
támaszkodtam munkámban. Elsődleges információval szolgálnak a levéltárak, ahol
a vizsgált adatok, peranyagok segítik a kutatót.[1]
Ezek a források gazdag tárházai, egyben kiindulópontjai az adatgyűjtésnek.
Ugyanakkor a vizsgált korszak iratait csakis gondos forráskritikával szabad
feldolgozni. Jelentős segítséget adtak az egykori pálos atyák önéletírásai,
visszaemlékezései is. A két különböző megközelítési módnak az összeegyeztetése,
fontos útmutatást ad az ÁVH szemlélete, terminológiája mögött megbújó lényegi
elemek kiszűrésére. Végezetül a szakirodalmakat említem, amelyek részben
feldolgozták a vizsgált korszak koncepciós pereit. Itt elsődlegesen a
Mindszenty–,[2]
és a Grősz–per publikációira gondolok,[3]
amelyekben utalás szinten megjelennek a pálosok ellen meghúzódó vonulatok.
Ezekkel összevethettem saját meglátásaimat, építkezhettem belőlük, vagy a rendi
forrásokra támaszkodva kritikával élhettem. A tudományos igényű értékelést, a
következtetések levonásának e három kritériuma mentén haladva állítottam össze. A pálos rend
szerepvállalása a magyar közéletben Akaratlanul felmerül a kérdés az 1934-ben Lengyelországból
visszatelepített ősi, magyar eredetű pálos renddel kapcsolatban, miként vívott
ki maga ellen akkora ellenszenvet a kommunisták szemében, hogy olyan drasztikus
intézkedéseket foganatosítottak a Rend és tagjai ellen, mint amire 1951-ben sor
került. Az 1937-es évről azt írja P.
Zembrzuski,[4]
hogy a Sziklatemplomnak – a Rend magyar alapítása miatt – különleges nemzeti
jellege volt, amit a katolikus vezetők előszeretettel felhasználtak vallásos,
de nemzeti ünnepségek megrendezésére is.[5]
Ez a tendencia csak erősödött az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus
Világkongresszus alatt, és utána már folyamatos maradt.[6]
A magyarságért engesztelő Rend tagjainak megnyilatkozásai hazaszeretetről
tettek tanúbizonyságot a háború pusztító időszakában. A Fehér Barát[7]
számaiban örömmel adtak hírt a visszacsatolt területekért a Sziklatemplomban
bemutatott hálaadó szentmisékről,[8]
és magukról a területi gyarapodásokról.[9]
Ezek a hálaadások képezhették az alapját a későbbi „Szálasi misék” néven
elhíresült lejárató kampánynak.[10]
Megjelentek azonban olyan írások is, amelyek a vesztes háborút követően a
politikai hatalmat fokozatosan kisajátító kommunistáknak szemet szúrhattak: „Visszafojtott lélegzettel
figyeljük azt a gigantikus, a világtörténelemben eddig páratlanul álló
felmérhetetlen jelentőségű és sorsdöntő küzdelmet, melyet Európának úgyszólván
összes népei vívnak a sátáni titkokat és borzalmakat rejtegető Szovjettel
szemben. Ebben a titáni küzdelemben ott harcol első vonalban a magyar is, aki
mindig szembefeszült minden szennyes áradattal, mely Európát s a
kereszténységet fenyegette. Történelmi hivatásunk és felelősségünk tudatában
ajánljuk fel mindnyájan legalább imáinkat a Boldogasszony hatalmas
közbenjárásáért!”[11] Jól látható, hogy ezek a sorok elég nagy elköteleződésről
tanúskodnak, mint ahogy például egy másik cikkben olvasható, „keresztes háborút
kezdtünk Érte [Istenért] és népeiért”.[12] A II. Világháborút követő, rövid
demokratikus időszakban a pálosok újra derekasan kivették részüket a katolikus
egyház megsegítésében. Amikor Mindszenty esztergomi érsek, bíboros[13]
meghirdette 1947. augusztus 15-én a Mária évet, hogy ezzel a Szent Szűz
közbenjárását kérje Magyarország fennmaradására, a pálosok is buzgón végezték a
fatimai jelenések emlékére tartott engeszteléseiket. A legdurvább rendőrségi
beavatkozásra 1948. május 13-án, a Sziklatemplom környékén került sor.[14]
A békésen imádkozó, majd százezres tömeg ellen karhatalmat vetettek be. A
rendőrség brutális támadást intézett, így akarta feloszlatni az ájtatosságra
összegyűlt sokaságot.[15]
Az incidensre válaszul Mindszenty esztergomi érsek levelet írt a miniszternek,
amiben sérelmezte a történteket.[16]
Az ÁVO „szakembereinek” ekkor már egyértelművé vált, hogy a pálos rend nem
tanító rend, nem betegápolók, és még sorolhatnánk a karizmákat – mégis
valamilyen formában határozottan jelen volt a közéletben. 1948 nyarán Mindszenty
József nagy elismeréssel szólt a pálosokról a Központi Szemináriumban tartott
ünnepségen, ahol gyakorlatilag példaképnek állította őket.[17]
Ezek az események emelték a Rendet a „klerikális reakció” élcsapatába, amely a
Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének figyelmét rájuk irányította. Az esztergomi érsek letartóztatása
és elítélése után[18]
azzal szembesült a hatalom, hogy nem sikerült a katolikus egyházat úgy térdre
kényszeríteni, mint ahogy azt az MDP KV szerette volna. Nem tudták olyan
mértékben érvényesíteni akaratukat, amennyire azt kívánatosnak tartották. Az
ideális állapot, az állam által gyakorolt teljes kontrol lett volna az egyház
felett.[19]
A csehszlovákiai egyházellenes események megmutatták a kommunista „békeharc”
útját, és az 1949. október 10-i karlsbadi Kominform gyűlésről már határozott
ideológiai klisékkel tértek haza az „elvtársak”.[20]
Mindezen határozatoknak a hátterére rávilágít a korabeli nyugati sajtó.[21]
Az ÁVH tanult Mindszenty elítélésének nyugati fogadtatásából. Ez óvatosságra és
sokkal összetettebb koncepciós per kidolgozására sarkallta őket.[22] P.
Vezér Ferenc tevékenysége
A kutatatott téma szempontjából P. Vezér Ferenc[23]
személye központi jelentőséggel bír, ezért megpróbálom szerepét jobban
feltárni, ismertetni. A pálosszentkúti, erősen vallásos katolikus tanyavilágban
nagy közmegbecsülésnek örvendtek a pálosok. A szerzetesek példamutatóan
vallásos, kétkezi munkát sem nélkülöző szegényes élete megszerettette a pálos
atyákat és testvéreket a tanyasi emberekkel. A „fehér barátok” hétköznapjai
majdnem olyan küzdelmesek voltak, mint az egyszerű homoki népé. Amikor a dúló,
fosztogató, nőket megerőszakoló szovjet katonáktól már nem volt nyugalom a
tanyavilágban, a kecskeméti rendőrkapitányság kezdeményezte a polgárőrség
felállítását. Ennek vezetésére P. Vezér Ferencet kérték fel, aki elvállalta a
szolgálatot. A tanyák védelmét 1945 tavaszáig látták el.[24] Ennél a pontnál felmerül az első
kérdés, amely azonnal bizonytalanságot szül. Miért éppen P. Vezér Ferencet
kérték fel erre a feladatra? Vitéz Dr. Endre László, a földesúr október 20.
előtt családjával együtt Velembe távozott.[25]
A nyilas kormányban vállalt kormányzati szerepe miatt nem várhatta meg a
közeledő oroszokat. Előtte még elbúcsúzott P. Bolyós Ákostól, a pálosszentkúti
kolostor perjelétől. Egyedül Kiskunfélegyháza polgármestere maradt a posztján,
akinek védelmi tevékenységére később visszatérek. Ebben a helyzetben
ténylegesen elmondható, hogy nem volt a közigazgatásnak vezetője, az viszont
tévedés, hogy P. Vezér volt a pálosszentkúti kolostor házfőnöke.[26]
Ezt a pozíciót 1941 és 1945 között P. Bolyós Ákos[27]
töltötte be. Ha el is hagyta a kolostort P. Bolyós a későbbiek folyamán – mint
ahogy arra még utalok –, P. Vezér ez idő szerint is elöljárója hatásköre alá
tartozott. Elméletben semmit nem tehetett volna felettese utasítása ellenére.
Ezért korántsem egyértelmű, hogy személyében egy alárendelt pálos szerzetes
miként került a polgárőrség élére. A helyzetet tovább bonyolítja, ha
az egykori regulát áttanulmányozzuk. Ebben követelményként támasztják az
örökfogadalmasokkal szemben, hogy semminemű renden kívüli tisztséget, hivatalt
vagy javadalmat nem tölthetnek be, sem a fogadalom idején, sem a későbbiek
során.[28]
A pálos rend sajátságos lelkiségének és szellemiségének alapja az önmegtagadás,
aminek három erős pillére volt. Első helyen az aktuális politikától és a
világban tapasztalt eseményektől való tartózkodás állt. Második helyen a rendi
szigor szerepelt, amely a történelem folyamán a karthauziakkal vetekedett.
Harmadik helyre az akaratról történő teljes lemondás került.[29]
Ezeknek az érveknek a birtokában újból felmerül a kérdés, miként vált
lehetségessé az, hogy P. Vezér Ferenc került a polgárőrség élére, mint
megbízott vezető. Szükség volt a polgárőrségre, ezt
nem lehet megkérdőjelezni, bár így is alig tudták megfékezni a garázda elemek
tevékenységét. Az akkori történéseket némileg finomító, egyházias jellegű
értelmezés szerint[30]
a tanyasi gazdák saját magukat, családjukat próbálták megvédeni. Ez a
megközelítés magányos, elszigetelt eseményeknek mutatja be az ott történteket,
nem tudatosan összehangolt, központilag megszervezett rajtaütéseknek. De vajon
ez a feltételezés helytálló?[31] Köztudomású volt, hogy Darányi
Imre tanyáján megjelent két szovjet katonaszökevény. A korabeli állapotokra
tekintettel egyértelmű, hogy nem békés szándék vezette őket. A családfő
utasította fiát és feleségét a P. Homonnaytól ránk maradt kézirat szerint:
„Fogjátok le az erősebbet, míg én a gyöngébbel végzek.”[32]
Tapodi János – a szomszédos tanyáról – segédkezett eltemetni a két szovjet
katonát.[33]
A termőföldön temették el őket. A meglazított föld felett a rozs magasabbra
nőtt, így találták meg a tetemeket.[34]
Több gazdát viszont a fosztogatók lőttek agyon. Egy Csányi nevezetű gazda
1944-ben halt meg a tanyáján, még Farkasnak a felesége és édesanyja végignézték
búvóhelyükről, ahogy a gazdát agyonlőtték „mint egy kutyát”.[35]
Ezek az atrocitások, melyek a háború szomorú velejáróiként hétköznapivá váltak,
természetszerűleg szülték meg a helybeliek válaszreakcióit. A későbbi, 1951.
május 10-i kihallgatásán Tóth Illés azt vallotta, hogy Darányi gazda volt az
első, aki szovjet katonát ölt.[36] P. Vezér Ferencet 1945-ben háborús
bűnökért eljárás alá vonták, de sikerült magát tisztáznia a szerzetesnek.[37]
Akkor még nem került szóba a polgárőrségben betöltött szerepe. Egy – túlságosan
lelkes – prédikációja szolgált a feljelentés alapjául, amiben természetesen nem
buzdított tevőlegesen a szovjetek katonák ellen.[38]
Sőt ez szóba sem került. Az 1945. április 2-án elhangzott prédikációjában a –
feljelentők szerint – a húsvéti feltámadást összefüggésbe hozta az aktuális
politikai helyzettel, azaz áttételesen utalt a nehéz időkben való kitartás
szükségszerű jutalmára, amely elhozza a magyar feltámadást.[39]
Ezen a ponton megállva, kezdjük vizsgálódásainkat a feljelentők személyénél, akik
később az ügyben tanúként lettek kihallgatva. A főtárgyaláson „érdektelennek”
mondott Csizmadia József így kezdte vallomását: „A folyó év tavaszán, mint
pártszervezők lettünk kiküldve Pálosszentkútra Kocsis Lajossal együtt a Magyar
Kommunista Párt részéről.”[40] Már ebből a mondatból kiderül, hogy az „érdektelen” tanúk,
erősen érdekeltek voltak a köztiszteletben álló P. Vezér Ferenc ellen vallani,
hiszen ideológiailag létkérdés volt meghasonlást kelteni a tanyasi népben. Az
így kialakuló helyzetben remélhették, hogy tagokat toboroznak a Kommunista
Pártnak. Miután feltételezhető hiteltelenségük, vagy legalábbis erős
részrehajlásuk igazolást nyert, vallomásukat csak fenntartással tanácsos
átnézni. Másodsorban azonban nézzük meg, mi
lehetett az a mondat, vagy szövegrész P. Vezér prédikációjában, amely támadási
felületet szolgáltatott ellene, és ami miatt saját rendtársai is túlzottan
szókimondónak tartották. Lehetetett–e egyáltalán bárminemű, a legcsekélyebb valóságalapja
az ellene tett feljelentésnek? „Mily sokan hagyták el Krisztust
ebben a borzalmas időben. Ez a hat hónap, amit átéltünk a mi nagypéntekünk. A
háború rémségei végig szántották a magyar ugart, sírás–zokogástól hangos a
magyar róna. Mit éveken át izzadva, szenvedve gyűjtöttünk, ma romhalmaz, pusztulás.
Milyen sokan kétségbeesve elpártoltak Krisztustól és a hazától. De én ezek
láttára is kitartok. Van Isten az égben s feltámasztja a mi édes hazánkat is.
Lesz ismét öröm és boldogság. Testvérek tartsunk ki Krisztus mellett és fogjuk
szorosan a kezét és feltámad a régi magyar boldogság. Kitartás. Tél után jön a
nyár. Nagypéntek után a húsvéti feltámadás.”[41] Ha olvassuk a szentbeszéd fontosnak tartott kiemelt
részét, vitathatatlanul felmerül, hogy némely gondolatot többféleképpen lehet
értelmezni. Összességében a húsvéti feltámadás örömhírét adja tudtul, de mégis
lehetőséget teremt némi asszociációra. Pálosszentkút 1944. október 22-én,
vasárnap hajnalban került orosz ellenőrzés alá.[42]
Ezt követően komolyabb harci cselekmények már nem voltak abban a térségben. Az
atya a szorgos vidéki népnek prédikált, akik vélhetőleg a saját környezetükből
hozott gondolatokat értették meg a leggyorsabban. Nem egyértelműek a vonatkozó
irodalmakban megjelenő magyarázatok, amelyek a háborút átélt országra történő
utalásképpen értik P. Vezér mondatát.[43]
Itt vélhetőleg az oroszok bejövetelétől eltelt időről van szó. A tanyavilágban
az orosz katonák és katonaszökevények által elkövetett gátlástalan
garázdálkodás ténye erősíti ezt a magyarázatot. A gondolati ív érdekes, amely
„a hat hónap, amit átéltünk a mi nagypéntekünk”-től, – azaz a mi halálunktól –
vezet a Krisztus melletti kitartáson át a beteljesülésig, amely elhozza, hogy
„feltámad a régi magyar boldogság”. „Kitartás”. Ennek az utóbbi egy szóra
redukált mondatnak az elhangzása egyáltalán nem volt szerencsés az adott
történelmi pillanatban, de ebből oktalanság lenne messze vezető következtetést
levonni. Annyit tudunk, hogy P. Vezér nem az a típusú ember volt, aki
megfontolt és alkalmazkodó reálpolitikusként mindig az éppen aktuális szélirány
felé hajlott. Igenis nagy veszélyt látott az istentagadó kommunizmus térnyerésében,
féltette a rábízott katolikus nyájat az idegen ideológiától.[44]
Ez azonban nem változtat azon, hogy retorikája – saját rendtársai szerint is –
túlzott indulatokat keltett. Így emlékszik rá P. Homonnay Sándor Miklós: „P. Vezér Ferenc kiváló népszónok
volt. Alkalmas volt arra, hogy lelkesítő, sőt vérlázító beszédeket mondjon.
Ezért némelyek szemében szálka lehetett. Sajnos nem volt meg benne a kellő
bölcsesség.”[45] Talán emiatt volt, hogy hat hétre „befogták”.[46]
A pálosszentkúti hívek mindent megtettek, hogy szeretett papjukat visszakapják.
1945. április 17-én megfogalmaztak egy kérelmet a Magyar Kommunista Párt kiskunfélegyházi
szervezetének, amelyet április 23-án adtak be. Ebben P. Vezér tiszta erkölcsére
hivatkozva elutasítják az atya nyilas vagy németbarát beállítottságát és 264
aláírással hitelesítve, kérik szabadon bocsátását.[47]
A kecskeméti Népbíróság 1945. június 13-án felmentette P. Vezért a vádak alól,
mivel „a vádlott bűnössége bizonyítást nem nyert”.[48] Jól nyomon követhető, hogy az új
társadalmi berendezkedés már a kezdeti időktől megfelelő alanyt látott P. Vezér
személyében arra, hogy a magyar érzelmű pálos rendet – rajta keresztül –
lejárassa és az alkalmas időben, működésében ellehetetlenítse. Ennek első
lépése volt a fenn tárgyalt per, amely később az ÁVH jól felépített, előre
megkonstruált hazugságokkal és féligazságokkal dolgozó gépezetének alapul
szolgált. Felmerül azonban a kérdés, hogy mi történt valójában
Pálosszentkúton. Ennyi év távlatából mi az, amit bizonyosan megállapíthatunk az
1944–1945-ös eseményekből és ebben milyen szerepet játszott P. Vezér Ferenc.
Ennek tisztázása kulcsfontosságú, ha a sztereotip megfogalmazásoktól elszakadva
az objektivitásra törekszünk. Mint ahogy azt már írtam, P.
Vezért a hatóság valóban felkérte a polgárőrség megszervezésére, aminek
legkésőbb 1944 novemberében eleget tett.[49]
Már a polgárőrség felállításának időpontjával kapcsolatban bizonytalanságok
figyelhetők meg, amik a következtetések terén jelentős tévedésekre adhatnak
lehetőséget. Ennek pontos ismerete ugyanis az egész „ügy” egyik fő megoldási
kulcsát képezi. „Az 1944. október 15-i nyilas
hatalomátvétel után a pálosszentkúti kolostorban csak P. Vezér Ferenc és Fr.
Könyves Imre Lajos maradt. Ferenc atya szervezte meg a Szegedi Körlet
megbízásából a polgárőrség helyi kirendeltségét a garázdálkodó söpredék ellen.”[50] Ennek az időpontnak a hitelességét P. Bólyos visszaemlékezéseiben
olvashatjuk. Ő 1944. október 21-én éjszaka hagyta el a kolostort, hogy a budai
rendházba eljusson. Útközben kiépített gépfegyverfészket és katonákat látott,
akiket hátvédként hagyott a magyar honvédség. Október 23-án Jakabszállásnál
találkozott a pálosszentkúti „hős védőkkel”, akiknek említése leplezetlen
gúnnyal történik.[51]
Ezek a „hős védők” lehettek a polgárőrök, aminek bizonyítéka a szarkasztikus
megfogalmazás mellett a katonáktól történő egyértelmű elhatárolásuk. Ez az értelmezés
azért érdekes, mert feltételezi a „hős védők” részéről, hogy nemcsak
rendfenntartás volt a feladatuk, hanem megpróbálták felvenni a harcot az
ellenséges harcoló alakulatokkal. Először válaszolni kell a polgárőrséggel
kapcsolatos bizonytalanságokra. Kik voltak ezek a polgárőrök? Mikor kapcsolódott
be a polgárőrség tevékenységébe P. Vezér Ferenc? 1944. október 12-én, Dr. Pálos
Károly Kiskunfélegyháza polgármestere határozatban rendelte el, hogy vitéz
Vedres László kiskunfélegyházi lakos parancsnoksága alatt négy századot
állítsanak fel. A polgárőröket nemzeti színű szalaggal látták el, amelyen
felirat és sorszám szerepelt.[52]
1944. október 17-én már közel 300 taggal megkezdte tevékenységét a szervezet.
Soraikban fegyveres és fegyvertelen szolgálattevők is voltak. A rendőrséget
nemzetőrökkel erősítették meg. Éjszakánként 60 fegyveres polgárőr teljesített 5
fős járőrökben szolgálatot.[53]
Az egyik századparancsnok elismervényben igazolta, hogy 25 darab puskát, 250
töltényt, egy golyószórót a hozzá tartozó két golyószóró dobbal, és 500 darab
gránátot átvett.[54]
A fegyver-ellátmány biztosítása folyamatos volt. Ezt igazolja, a III. századnak
három nappal később kiadott 81 puskáról és azok sorszámáról készült pontos
feljegyzése.[55]
Ebből igazolást nyer, hogy a P. Vezér Ferenc által irányított és később megalakított
polgárőrség nem azonos ezzel a polgárőrséggel. A levéltári dokumentumok ezt
egyértelműen tanúsítják. P. Vezér Ferenc kétséget kizárólag ismerte ezt az
állományt, mivel a pálosszentkúti tanyavilág Kiskunfélegyházához tartozott, de
nem volt hozzájuk semmilyen köze. Összegezve tehát, kétféle
polgárőrségről beszélhetünk. Az első 1944. október 17-én kezdte meg
tevékenységét. Ezt a véderőt még az oroszok bevonulása előtt hozták létre.
Tevékenysége főként a nyilasok időszakára tehető. Ők voltak a P. Bolyós által
is megemlített „hős védők”. Akiknek feladata, a közigazgatásban keletkezett
interregnum áthidalását szolgálta és civilekből szervezett fegyveres
alakulatként működtek. A másodjára megalakított polgárőrség már
Pálosszentkútra korlátozódott és ennek lett a vezetője P. Vezér Ferenc.
Megalakítására az orosz csapatok bevonulása után került sor. A két különböző
időpontban és céllal életre hívott szervezetben ennek ellenére lehetett
kontinuitás a személyi állomány egy részének tekintetében. A polgárőrök vezetőjeként
P. Vezér megpróbált gátat szabni az orosz katonák és katonaszökevények
garázdálkodásának, illetve bizonyos rosszakaratú nőknek, akik az oroszokat
kihasználva „saját fajtestvéreiket” is
kirabolták.[56]
A pálosszentkúti Historia Domus 1944. december 13-hoz köti, amikor P. Vezér,
mint rendőrfőnök 60 polgárőr parancsnokságát elvállalta. „Népéért vérét is
örömmel ontja.”[57]
P. Homonnay megjegyzi, hogy a „Polgárőrség védekezése folytán szovjet katonák
is meghaltak”, de rendtársa csak két hétig töltötte be ezt a vezető funkciót.[58]
Ez nyilvánvaló tévedés, vagy a történtek finom retusálása, de az igaz, hogy P.
Vezér 1945. január 1-én le szeretett volna mondani. Azonban erre nem került sor
a körülmények miatt.[59]
Úgy érződik, mintha P. Homonnay tudna az ott lezajlott eseményekről,[60]
és ezért csökkenteni szeretné P. Vezér felelősségét vagy szerepét. Az egykorú,
hiteles tanúk beszámolói arra jók, hogy eloszlassák a félreértéseket. Ilyen
szempontból a P. Vezér által vezetett napló a legfontosabb.[61]
Ennek tisztázását követően, elvethetjük azt a feltételezést, amely szerint ez a
csoportosulás – azaz a polgárőrség – a Kiskunfélegyházán 1945-ben megalakult
Nemzetőrség lett volna.[62]
Ez, az idézett szakirodalmakban folyamatosan előforduló tévedés, amely abból
ered, hogy voltak, akik a két külön szervezetnek a nevét szinonimaként
használva keverték – mint például P. Máthé Péter[63]
– de az időpont meghatározásából tulajdonképpen egyértelmű, hogy valójában mire
is gondol: „1944-ben, amikor jött az orosz invázió […] A nemzetőrség parancsnokának Páter Vezér Ferencet választották.
Még ebből nem lett volna talán komolyabb probléma, hanem az egyik tanyára betörtek
az oroszok és akkor három vagy négy oroszt agyonlőttek a nemzetőrök. Elásták őket becsülettel,
szépen, de jött a tavasz, és annak a parasztembernek a birtokán, aki nem tudott
semmiről, kezek és lábak bújtak elő a föld alól. Sietett hát az orosz parancsnokságra
és jelentette az egészet. Ebből aztán nagy felfordulás lett, az összes
nemzetőrt elvitték. Több ember örökre eltűnt. Jól megverték Ferenc atyát is, de
pár hét után kiengedték.”[64] P. Máthé Péter klerikus volt a pálos rendben, amikor a
váci internálásra sor került. Visszaemlékezésében legalább három külön
szövegegység egybeolvadását lehet megfigyelni, de a polgárőrség–nemzetőrség kezdeti
időpontjának ő is az 1944-es évet adja meg. A legautentikusabb forrás a
kérdéses időpontról – a már említett – P. Vezér által írt napló. Ebből minden
kétséget kizárólag kiderül, hogy 1944. december 11-én Kiskunfélegyházán járt,
mivel rendőrparancsnoknak akarták megtenni. Erre 1944. december 13-án sor
került. Az Endre-birtok védelmét mutatja a szegényparasztsággal szemben a december
18-i bejegyzés: „Rendőreim nagyszerűen dolgoznak.
A nép egészen meglepődött. Jönnek vissza a lopott dolgok.”[65] Ez az információ azonban csak bonyolítja a helyzetet,
mivel a „rendőrség” elsődleges célja eszerint a civil lakosság részéről
tapasztalható fosztogatások megfékezése volt. A „lopott dolgok” visszaszerzése
arra utal, hogy a frontvonal továbbhaladása után a környékbeli lakosság is
igyekezett kihasználni a zavaros állapotokat és mások – elmenekült birtokosok –
értékeit is fosztogatta. P. Vezér rendőrparancsnoki kinevezését követő hetekben
a kiskunfélegyházi kommunisták már indítványozták, hogy ne tölthesse be ezt a
tisztséget. Minden elé tornyosuló nehézség
ellenére P. Vezér folytatta tevékenységét. Mint pap lelki vigaszt nyújtott az
elkeseredett embereknek. A szentmiséken buzdított, betegeket látogatott,
elindította a szentkúti rózsafüzér társulatot, és emellett felelősség érzete
arra ösztönözte, hogy a polgárőrség vezetését is ellássa. Pedig tudta, hogy ez
utóbbiból csak problémái lehetnek. 1945. február 3-án ezeket a prófétikus
sorokat vetette papírra: „Kiskunfélegyházán mindent
átvettek a kommunisták, zsidók. Tanyai rendőrség is megszűnt. Én nem vagyok már
semmi. De ezért a szegedi főkapitányságra folyamodtam, mert népemet nem engedhetem
bűntelenül kirabolni, unintelligens, műveletlen csirkefogóktól. Nehéz helyzet,
rendkívüli gondolkozást is követel. Mert a nép papjára úgy néz, mint valamikor
Mózesre a zsidó nép. Ha én is elhagyom, mi lesz vele? Ki segíti? Ki
pártfogolja? Nem. Nem hagyhatom el őket, pedig tudom, sok kellemetlenség, sőt
életembe kerülhet. De meghátrálni hazaárulás, gyávaság volna. Az utókor talán
nem érti meg, de a pálos szerzetes, magyar szerzetes. A magyar pedig halálig
dacol és harcol.”[66] Ma már elképzelhetetlen az a nyomás, amely P. Vezérre
nehezedett. „Nehéz helyzet, rendkívüli gondolkozást követel.” Követve
lelkiismeretét, legjobb belátása szerint cselekedett. P. Bolyós Ákos 1945. március 1-én tért vissza
Pálosszentkútra, mint a kolostor perjele. „A hír hamar elterjed és már
Ferenc atya a kegyhely erdejének sarkán vár nagy ujjongással, örömmel.
Egyszerre elmond mindent, hogyan bujtatta a templom kórusán a nőket, miként
szervezték meg a Szegedi Körlet megbízásából a polgárőrség helyi kirendeltségét,
a kóborló és garázdálkodó kül-, és belföldi söpredék ellen.”[67] A fenti idézetből három dologra
biztosan fény derül. Eszerint a polgárőrség megszervezésére még az oroszok
bevonulása előtt került sor, „a Szegedi Körlet megbízásából”. Szeged városát
1944. október 11-én szállta meg a szovjet hadsereg. Nehezen képzelhető el, hogy
a körlet központjából, vagy akár területéről adjanak ki utasítást a hadban álló,
független magyar területek polgári lakosságának védelmére. Ha ez mégis
megtörtént, akkor azt 1944. október 15-e után a nyilasok tehették meg a
„Szegedi körlet” még általuk birtokolt területéről. Az viszont tény, hogy P.
Bolyós Pálosszentkút eleste után enyhe gúnnyal említi a „hős védőket”, mint azt
már említettem. Ez az utóbbi információ megerősíti, egyben hitelesíti a
feltételezés helyességét, hogy a Polgárőrség már létezett a szovjet csapatok
érkezése előtt.[68]
Arra nézve viszont nem rendelkezünk információkkal, hogy az 1944. október 17-én
felállított polgárőrségben P. Vezér szerepet töltött volna be, s ha igen,
milyet.[69]
Másodsorban szervezett önvédelmi csoportosulásnak kellett lennie, amely
rendelkezett – saját és a környék védelmét legalább részben ellátó – önálló
infrastruktúrával és tárgyi eszközökkel. Harmadsorban az is egyértelműnek
tűnik, hogy szó sincs kizárólag az oroszok elleni szerveződésről, – már ami a
P. Vezér vezette polgárőrséget illeti – mint inkább a tanyasi tolvajlások miatt
bekövetkezett határozott fellépésről. A helyzetet idővel a győzedelmes
„kultúrlovagok” elállatiasodott viselkedése némileg megváltoztathatta – mint
ahogy arra P. Vezér 1945. január 4-i bejegyzése utal.[70]
Az orosz katonák féktelen erőszakoskodásai, rablásai kiválthattak a
helybeliekből olyan erős ellenszenvet, aminek következtében, ha lehetőségük
adódott elégtételt vettek rajtuk. Itt kell megjegyezni, hogy P. Bolyós Ákos már
1945. március 5-én levélben értesítette P. Besnyő Gyulát[71]
a Pálosszentkútra történt szerencsés visszaérkezéséről. A levél hangvétele
pozitív, de ebben is van egy érdekes, közvetett utalás az elmúlt idők
eseményeire: „Azért itt is voltak meleg napok,
amit sokszor P. Vezér Ferenc még fűtött, de majd ő bővebben elmondja.”[72] Ezek az elejtett mondatok és a P. Vezér által vezetett
naplóban szűkszavúan rögzített bejegyzések nem egy kifejezetten jámbor
szerzetes képét, mint inkább egy tudatosan és aktívan szerepet vállaló ember
portréját vázolja elénk. A hazáját, nemzetét, és szűkebb pátriáját féltő férfi alakját
ismerni fel soraiból, akit végtelen szomorúsággal tölt el az a vérzivatar,
amiben él. Fr. Lelkes József Paszkál[73]
1951. március 27-i kihallgatásán arról beszélt, hogy P. Vezér, 1945. március
végén, vagy április elején civil ruhában, vállán puskával utazott fel
Budapestre. Ekkor beszámolt a polgárőrség tevékenységéről… P. Besnyő a Rend
érdekeire hivatkozva fokozott óvatosságra és higgadt, körültekintő magatartásra
kérte.[74]
Látszólag az ÁVH által kreáltnak tűnnek e sorok. A szovjet ellenőrzési pontokon
keresztül ki mehetett át puskával a vállán, azokban a veszélyes időkben?
Azonban ne felejtsük el, hogy az oroszok néhány napig a pálosszentkúti
kolostorban voltak és – bár az orosz parancsnokság hivatalos engedélye nem
maradt fenn – minden bizonnyal hozzá kellett járulniuk a polgárőrség létéhez.
Tehát nagy valószínűséggel egy ilyen dokumentum birtokában volt P. Vezér
Ferenc, amivel bátran közlekedhetett a leírt módon. Az utazás tényét megerősíti
P. Bolyós 1945. március 7-i szentkúti bejegyzése.[75] A polgárőrség működésének és
szerepének tárgyalásánál nem hagyható ki Szilágyi Andrea Erzsébet személye és
tanúvallomása.[76]
Az 1946. június 7-én felvett jegyzőkönyv szerint a lány 1944. október 10-től,
1945. március végéig a kolostorban lakott.[77]
P. Vezért a Sziklatemplomban ismerte meg és meglátogatta Pálosszentkúton. A
hadi események, majd később Budapest ostroma nem tette lehetővé, hogy visszatérjen
a fővárosba.[78]
Tudomása volt róla, hogy Tóth Illés és társai oroszokat öltek, de vallomásában
P. Vezér Ferencről sehol nem tett említést. Tóth Illésről viszont, mint
elvakult németbarátról beszélt, aki „őt többször megverette”. Ha P. Vezérre
szűkítjük vizsgálódásunkat, némileg vitatható állítás, hogy a nyomozás Szilágyi
Andrea „rosszindulatú feljelentése miatt indult meg.”[79]
Tudtak a történtekről mások is és jelentették azt. P. Vezér Ferenc neve első
alkalommal érintőlegesen akkor merült fel, amikor Kiss László kommunista
feljelentést tett 8 orosz katona, 1945-ben történt meggyilkolásával
kapcsolatban.[80]
Azt nem lehet tudni, hogy az 1946-ban is csak 18 esztendős diáklány miként
lakhatott 1944 végétől a kolostorban. Talán cselédként alkalmazták a rendhagyó
körülmények között. A P. Bolyós Ákos által vezetett Historia Domusban ez
olvasható: „Andrea szélhámos, beteg lelkű
leány. Ferenc atya szerencsétlen árnyéka. Szerelmi tébolyában bárhová helyezték
az atyát, követte, és mert viszonzást nem kapott, bosszút esküdött ellene.”[81] 1946. október 2-án újra feltűnik
Szilágyi Andrea neve. Csizmadia József, a Magyar Kommunista Párt pálosszentkúti
szervezetének titkára vizsgálatot kért ellene, mivel P. Vezért „vissza akarja
kérni a rendőrségtől”.[82]
Ez a forrás olyan szempontból is érdekes, hogy a helybeliek semmit nem tudtak
P. Vezér kilétéről, keresték őt, hiányolták. Szilágyi Andrea érzelmi beállítódását
vizsgálva úgy tűnik, hogy P. Vezér személye iránt erős rokonszenv élt benne. Ha megpróbáljuk összegezni a
rendelkezésre álló információkat, és levonjuk a megfelelő következtetéseket,
arra jutunk, hogy nem lehet helytálló a tanyasi emberek elszigetelt védekezése
a megszálló szovjet csapatok túlkapásaival szemben.[83]
Számolnunk kell 1945 márciusáig[84]
egy szervezettel, a polgárőrséggel, amely valamilyen formában összefogta és
irányította a tanyák népét. A P.
Vezér Ferenc elleni koncepció alapja Létezik egy olyan megközelítés a pálosok között, amely
szerint P. Vezér a pálosok Soltvadkerti házában – ahol egy rendi pincészet is
működött – fiatal nőket akart megvédeni, akiket egy szovjet katona el akart hurcolni.
Miközben dulakodtak, a katonának elsült a fegyvere, de saját magát sebesítette
halálra.[85]
Tehát az ártatlanok védelmében, önhibáján kívül került ebbe a kellemetlen
helyzetbe az atya. Ezt az értelmezését az eseményeknek P. Aczél László Zsongor
2007-ben publikált tanulmányában eleveníti fel, amit szóról–szóra már Szántó
Konrád is leírt 1991-ben.[86]
Eszerint a történések 1944. decemberében zajlottak. Mind a két írásban az
szerepel, hogy P. Vezért ezután áthelyezték Pálosszentkútra. Ez az időpont
azonban nem állja meg a helyét, mivel P. Vezér maga beszélt arról, hogy püspöke
1944. július 18-án helyezte büntetésből Pálosszentkútra, mert a németek ellen
beszélt.[87]
További kérdés az, hogyha az időpont téves, attól még az alaptörténet
elfogadható-e? P. Homonnay a történéseket másként
interpretálta. Véleménye szerint nincs bizonyítva a P. Vezér ellen felhozott
gyilkossági vád. A lejátszódó dráma színhelyeként, visszaemlékezésében
egyértelműen a pálosszentkúti kegyhelyre utal. Megítélése szerint az orosz
katona lehet, hogy részeg volt és önmagát lőtte le véletlenül. Mindemellett az
is előfordulhatott, hogy egy másik orosz katona végzett vele. Azt viszont
természetesnek találta a kialakult helyzetben, hogy P. Vezér kénytelen volt
eltemetni a holttestet.[88]
A nagyszámú magyar, német, és orosz temetetlen holtak miatt ténylegesen
érvényben volt egy olyan rendelkezés, hogy ezeket a helybeli lakosság köteles
eltemetni. Ez azonban bejelentési kötelezettséget vont maga után. Egy konkrét esetről tudunk, amikor
oroszok egymást sebesítették meg: „Szűcs Gergely a Péteri tó mellett
lakó tanyás mondta el, hogy ’45 húsvétja napján a tó környékén számos szovjet
katona verődött össze. Elkezdtek lövöldözni. Addig lövöldöztek, amíg egyiküket
hasba nem lőtték. Ezt bevitték Szűcs Gergely tanyájára. Ő a sebesültet kocsira
helyezte és befuvarozta Kiskunfélegyházára a kórházba. Hozzájuk erről azóta se
szólt hatóság. Ennek a történetét közvetlen Szűcs Gergely szájából hallottam.”[89] Ez a talán elszigetelt, és egyedi példa azt mutatja, hogy
az oroszok nem minden esetben álltak bosszút saját katonáik fegyelmezetlensége
miatt a vétlen és védtelen civileken. Ennek ismeretében nem egészen érthető,
hogy a kolostorban történtekről beszámoló P. Homonnay miért tartotta
természetesnek, hogy egy másik orosz katona által halálra sebzett oroszt P.
Vezérnek kellett eltemetnie. Egy ilyen szituációban az orosz parancsnokság
általában kivizsgálta az ügyet. Másik megközelítéssel élve, ha ez így történt,
akkor azt P. Vezér bizonyára jelentette volna a törvényes formaságok
betartásával.[90] A monasztikus szerzetesi képnek
némileg ellentmond Poszet Bertának, P. Vezér Ferenc unokatestvérének
elbeszélése. Neki állítólag a történtek után írt egy négyoldalas levelet az
atya, amiben beszámolt a lezajlott eseményekről. Berta ezt a levelet
megsemmisítette, de említést érdemel, amit saját szavaival elmond: „Azt megint nem a
levélből mondom, hanem én teszem hozzá, hogy Gyurikának[91]
se kellett több – mert magas, sovány, csontos, erős, rámenős természetű,
hirtelen haragú volt, és olyankor csapott, vágott – verekedni kezdett, és az
oroszt leütötte, a földre sújtotta.”[92] Ennek a történetnek a középpontjában egy orosz
katona van, aki a kolostorban hozzányúlt a monstranciához és ez váltotta ki a
dulakodást. Fegyverhasználatról ebben az esetben sem esik szó. Az atya, 1944. november
17-én talán ezt a történést örökítette meg a naplóban: „Egy kozák újra
fosztogatta a kolostort. Még a kápolnában is kutatni akart és ezért P.
Ferenccel lökdösődésbe fajult. Páter nevét felírta és születési évét, s szintén
megreggelizett [majd] máshová ment rabolni.”[93] Figyelemreméltó tény, hogy P.
Vezérnek első népbírósági tárgyalására, az 1945. április 2-i szentbeszédében
elhangzottak miatt került sor. A vád, népellenes bűntett, a demokrácia elleni
lázító izgatás volt. 1945. május 17-én P. Besnyő Gyula rendfőnöki megbízott
arra utasítja P. Bolyós perjelt, hogy P. Vezér amint lehet, menjen Pécsre
„pihenni”: „Reménylem, hogy P. Ferenc ezen
intézkedésből kiolvassa a legnagyobb szeretetet és értékelését annak a
munkának, amit évek óta végzett. És ez az utóbbi idők idegtépő izgalmai nem
csak tanácsolják, de az Isten ötödik parancsolata értelmében megkövetelik tőlem,
tőle és a Rendtől, hogy időt, alkalmat nyújtsunk a pihenésre.”[94] Isten ötödik parancsolata – Ne ölj! Ennek a levélnek az
olvasása közben értjük csak meg mennyire hiányosak az ismereteink.[95]
Természetesen még ebből sem vonhatunk le egyértelmű következtetést, hiszen az
ókeresztény kortól megfigyelhető ennek a parancsnak a saját egészség védelmére
történő, átvitt értelmű felfogása. Továbbá, lehet ennek egy olyan olvasata is,
hogy óvni szerették volna őt. Azt gondolom erre akkor még nem volt különösebb
ok, hiszen a tanyák népe mellette állt és a népbíróság is fölmentette a vádak
alól. Arra irányítja a figyelmet ez a rendfőnöki levél, hogy komolyan
szembenézzünk a Pálosszentkúton lejátszódott események pontos ismeretének
hiányosságaival.[96] A magam részéről azt tartom a
legelképzelhetőbbnek, hogy P. Vezér akarva vagy a háborús körülmények miatt
akaratlanul belekerült egy olyan helyzetbe, aminek sodró lendülete és
dinamikája már nem nyújtott lehetőséget a kiszállásra, és amire alapozva a
későbbiekben az ÁVH egy hangzatos forgatókönyvet írt. Ahhoz, hogy bármilyen módon
közelebb juthassunk az igazsághoz, kérdéseket kell megfogalmaznunk, ütköztetni
kell a rendelkezésünkre álló ismereteket. Vállalnunk kell egyfajta kételkedést,
amely gondolkodásra serkent és ezáltal viszi előrébb megismerésünket. A fent
közölt adatok több irányú átgondolását még akkor is hasznosnak tartom, ha
pontos, egyértelműen bizonyos válaszokat nem tudunk megfogalmazni. Feltételezhető, hogy P. Vezér – mint a polgárőrség vezetője –
tudott emberei tevékenységéről.[97]
Azonban szinte bizonyos, hogy önmaga közvetlenül nem vett részt a fegyveres
cselekményekben. A valóság átalakítása a kívánt célhoz A megszerkesztett kirakatperben az eddig tárgyalt
események úgy jelentek meg, hogy P. Vezér Ferenc 1944-től terroralakulatot
szervezett.[98]
Érdemes akár csak ennek a mondatnak a belső logikáját megízlelni. Ez a mondat –
a benne rejlő jelentéstartalommal – magában foglalja a halálos ítéletet. Az ÁVH
koncepciója szerint egy szerzetes papról van szó, tehát az egyház
legradikálisabb vonalának képviselőjéről, ha úgy tetszik ő a „klerikális
reakció” mintája. 1944. Az évszám magáért beszél – főleg pontos időpont
megjelölés nélkül. Nem kell különösebb kombinatív képesség, hogy a németek
magyarországi ténykedésével és a nyilasok uralmával hozzuk a megadott időpontot
összefüggésbe. A terroralakulat már csak pontosítása az 1944-es évszámnak.
Tehát felsejlik, egy törvényen kívüli, minden emberi normán túllépő, vagy
inkább a végső győzelembe vetett vakhit reményében bármire képes szörnyeteg
alakja. A tárgyaláson ezt akarták bebizonyítani P. Vezér Ferencről, aki –
súlyos testi és lelki kényszer alatt – maga ellen tett vallomást. Komlós János[99]
államvédelmis százados volt az ügyében eljáró nyomozó. P. Vezért fokozatosan
rábírta, hogy a gyónási titokban megtudott emberölésekről beszéljen. A lelkileg
kimerült papot azzal is jól tudta zsarolni, hogyha nem működik együtt, akkor
átadják az orosz hatóságoknak, és a Szovjetunióba viszik. Ezt P. Vezér még az
azonnal végrehajtott halálos ítéletnél is rosszabb lehetőségnek tartotta. A
mellé beépített fogdaügynök is arról győzködte, hogy inkább mondja el a gyónási
titkot, mert így sokkal nagyobb bajtól menekül meg. Miután 2–3 gyónásból
megtudott gyilkosságot nyomozója elé tárt, teljesen összeomlott. Fogdaügynöke
jelentéseiből vívódását nyomon lehet követni. „A kihallgatás után hangulata
pesszimista volt. […]
Szerdai kihallgatásán elmondta a gyónásból megtudott gyilkosságokat, azzal
nyugtatta meg magát, hogy ezeket a gyilkosságokat a neki adott jelentésekből is
tudja. Csak két három esetet mondott el, amelyet csak gyónásból tudott.”[100] A fogdaügynök igyekezett Komlós
János államvédelmis századosnak a keze alá dolgozni, de igazi eredményt így sem
ért el. Jelentéseiben sorozatosan panaszkodik, hogy „Vezér” nem őszinte és nem
ismeri el, hogy gyilkolt. Ezt Fr. Könyves Imre Lajos[101]
rosszindulatú híresztelésének tartotta.[102]
Vallomásait csak azért tette, – mondta cellájában – mert meg akart felelni
nyomozójának, akiről azt gondolta, hogy úgyis Fr. Könyvesnek hisz és őrá a
gyilkos szerepet osztották. Egy alkalommal – a fogdaügynök – állította, hogy
egy kérdésére P. Vezér elszólta magát: „amikor lőttem Könyves az udvaron
tartózkodott.”[103]
Azonban sikerélménye kérészéletű volt. Maga sem tudta, eldönteni hogy valójában
mi történt, és ezt jelentései tanúsítják. Nagyon valószínű, hogy a folyamatos
vallomások kavarogtak az atya fejében és így nem elszólta magát, hanem
zaklatott idegállapotának köszönhetők az elhangzottak. Az ÁVH nemcsak emberségükből
kifordult verőlegényekből állt, ott voltak mögöttük a még veszélyesebb elemek,
akik jól előkészített elképzelések mentén haladva, képesek voltak az egyszerű
emberek manipulálására. De ha ebből még nem értett mindenki, akkor jobb,
precízebb nyelvezetre is hajlandók voltak P. Vezér bemutatására: „Maga is szívesen járt bandája tagjaival,
mint vallotta: ’oroszlánvadászatra’[104]
a pálosszentkúti tanyavilágban. A gyilkosságok közül egyet személyesen hajtott
végre: 1944. december 3-án egy szovjet katonát orvul lelőtt.”[105] Hosszú előkészülettel és alapos
átgondolással tervezték meg az ügy minden egyes részletét. Már 1946-ban
tapogatózott az ÁVO és a szovjet titkosszolgálat, az NKVD is vizsgálódni
kezdett. Kihallgatták a rendház tagjait, de P. Vezér ekkor már nem tartózkodott
ott. 1946. július 16-án az orosz parancsnokság Fr. Könyves Imre Lajos
kihallgatását elrendeli, de nem találják Pálosszentkúton. „[Vezér] Ferenc atya Sebestyén tv
[testvér] Soltvadkertre kerékpározik. Sebestyént visszaküldi, ő pedig
nyomtalanul eltűnt. Jó is, mert 19–20-án már a rendőrség keresi. 4–5 embert
Budapestre szállít az orosz parancsnokság. 3 orosz hullát exhumáltak.”[106] A P. Bolyós Ákos kézírásával lejegyzett sorokkal nagy
hasonlóságot mutat a P. Homonnay kihallgatásáról 1951. április 20-án készült
kivonat ide vonatkozó része: „Vezér Ferenc maga is részese volt
a szovjet katonák meggyilkolásának[107]
és ezért menekült el Pálosszentkútról. Innen civilben a pálosrend soltvadkerti
birtokára menekült kerékpáron. Soltvadkertről pár nap múlva felment Budapestre
és a Szikla–templomban kapott menedéket. Kerékpárját Szilágyi Andrea hozta
vissza Soltvadkertről.”[108] P. Vezér sokat tartózkodott Soltvadkerten és járt
fenn Budapesten a Sziklatemplomban is. Lényegében minden lépéséről értesültek
az államvédelmi szervek, de mivel arra gondoltak, hogy az NKVD már beszervezte,
várakozásra voltak kárhoztatva.[109]
Ezt az időt sem töltötték azért egészen tétlenül. A pálos rend túlságosan
nemzeti gyökerű volt a mindent átfogó internacionalizmusnak, ezért elhatározták
az összes rendtag letartóztatását. Révai József egyházpolitikai átalakításának
ez mintegy sarkalatos pontja volt. Ráadásul azt is ki kellett találni, hogy P.
Vezérnek mennyi szovjet katona haláláért kell felelnie. A fentiek ismeretében
nem csodálkozhatunk, hogy a letartóztatások során P. Vezért vették először
őrizetbe 1951. március 20-án.[110] A vádakhoz emberek kellettek,
akiknek a tanúvallomása által legalább nyíltan elkerülhető volt a hazugság és a
kitaláció látszata. Ezért vagy húsz embert begyűjtöttek Pálosszentkútról. A
megfelelőnek vélt férfiakat Péter Gábor „egyenes” beszéddel vette rá a
tanúskodásra: „Emberek, mi tudjuk, hogy maguk
ártatlanok. Nem akarjuk magukat börtönbe zárni, csak a katolikus egyház
parasztnyúzó reakciós papjait. Csak vallják nyugodtan azt, amit mi mondunk, nem
lesz bántódásuk. Addig is jól ellesznek itt a ház körül, kapnak eleget enni és
cigarettát. A tárgyalás után hazamehetnek.”[111] A „Vezér-ügy” szálai messzire
nyúltak. Az ÁVH kezére játszott P. Bolváry Pál,[112]
P. Rauch Attila és P. Vincze Tihamér tiltott határátlépési kísérlete. Schandl
Károly volt államtitkár egykori szobainasa[113]
fejenként 12.000 forintért vállalta a három atyának és a Schandal házaspárnak
Bécsig történő eljuttatását. P. Csellár Jenő biztosította a „szállítási
költségeket”.[114]
1950. szeptember 30-án a biztosnak hitt vezető átadta, a kommunizmus elöl
menekülő kis csapatot a határőrségnek.[115] Ezután, 1951 áprilisáig az összes
rendszeridegen elemnek minősített pálos szerzetest letartóztatták,
szisztematikusan begyűjtötték. Mivel sok hívő ragaszkodott az aszketikus
magányban Magyarországért engesztelő pálos szerzetesekhez, nem volt elegendő P.
Vezér Ferenc – már több szovjet katonát érintő – gyilkosságainak ügye. Le
akarták járatni az egész Rendet. Így hamis tanuk bevonásával „kiderítették”,
hogy a Sziklatemplomban szexuális és homoszexuális orgiákat rendeztek
folyamatosan, sok esetben kiskorúakkal. Ennek a morbid gondolatmenetnek a
magját P. Gyéressy Ágoston vélt, vagy valós ügyei szolgáltatták.[116]
Egyébiránt P. Gyéressynek vallomásait jól tudta hasznosítani az ÁVH, mint azt
később még tárgyalom. A Grősz–perben VIII. rendű vádlott Csellár Jenő fasiszta
háborús bűnösök rejtegetésében működött közre, egyben pénzelni akarta külföldre
szökésüket.[117]
Már megint a jól megszokott ÁVH formula, amely féligazságok felhasználásával,
azokat mintegy összemosva, a köztudatban jól elültethető városi legendákat
vizionál. Tény, hogy P. Csellár Rómába akarta kijuttatni a három fiatal papot,[118]
de a Rákosi rendszerben mennyivel megfelelőbb volt a hangulatkeltésre a
fasiszta háborús bűnösök megemlítése. Tóth Illés a „gyilkos kulák”, P. Vezér
bűntársa is a Sziklatemplomban kapott elhelyezést.[119]
Tóth az ÁVH univerzális figurája volt. Nem csak P. Vezér Ferenc ellen
használták fel, hanem a Grősz-per főtárgyalásán is ott tanúskodott.[120] Tóth Illéssel kapcsolatban
említést érdemel, hogy Szilágyi Andrea ellene irányuló feljelentését követően[121]
Kiss László is feljelentette 1946. július 1-én.[122]
Ennek tulajdonítható, hogy gyilkosságokban való részesség gyanújával őrizetbe
került, de néhány heti vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték.[123]
Ezt úgy tudta elérni, hogy P. Vezér Ferencre terhelő vallomást tett[124]
és az egyik orosz tisztet megvesztegette.[125]
Amennyiben P. Bolyós Ákos értesülései helytállóak, akkor Tóth Illésnek, – aki
P. Vezér egyik helyettese volt a polgárőrségben – köszönhető az atya közvetlen
meggyanúsítása. Az 1946. november 15-én lefolytatott gyanúsított kihallgatáson
azt is elmondta, hogy ő maga is a Kommunista Párt tagja, ezért az ellene
felhozott vádak alaptalanok.[126]
Sokan választottak ilyen túlélési stratégiákat. Ennek tükrében nem meglepő,
hogy végül Szilágyi Andreát „erkölcsileg és politikailag megbízhatatlannak”,
még a feljelentésében szereplő Tóth Illést, – aki nagy valószínűséggel bárki
ellen vallott már ekkor is, csakhogy saját magát tisztázza – „baloldali pártba
tartozó, demokratikus gondolkodású” személyként kezelték.[127]
Mentségére szolgáljon az emberi természet gyöngesége mellett, az ÁVH
lélekgyilkos munkamódszere, amely sokakat megalkuvóvá alakított. Tóth későbbi
befolyásolásában szerepet játszott, hogy elhitették vele azt a koholmányt, hogy
felesége és P. Vezér között szerelmi viszony volt. Ez gyűlöletet váltott ki
belőle és – amint a fogdaügynöke jelenti – sokat beszélt róla.[128]
Az ÁVH célja ez volt, a megosztás és az igazság elhomályosítása, amit az
emberek folyamatos manipulálásával értek el. Az ÁVH
„munkatársai”, módszerei, és a hitvalló mártírok P. Szabónak,[129]
a pálosok elleni későbbi per I. rendű vádlottjának együttműködő magatartása még
az adott körülmények között is etikátlannak nevezhető. Már 1950. november 26-án
fajtalanság büntettében önmaga ellen terhelő vallomást tett.[130]
Mindez még letartóztatása előtt történt, és az ÁVH pálos rend elleni lejárató
koncepciójához készített alapot. Ráadásul az ő esetében erre tanúk sem voltak.[131]
Pétery József váci püspök ellen is vallott P. Szabó, mint ahogy Grősz érsek
ellen is felhasználták. Mégis ügyét rendtársaitól külön kezelték. Még a többi
pálos zárt tárgyalására 1951. augusztus 1-én és 7-én került sor, addig neki
külön tárgyalása volt 1951. augusztus 10-én. Együttműködése fejében, mivel
„beismerése felderítő jellegű” volt, csak három év és hat hónap börtönbüntetést
kapott.[132]
Később többször feltűnt Pécsett és P. Bolváry Pál tevékenysége után
érdeklődött. A szétszóratásban is összetartó pálosok feltételezték róla, hogy
az ÁVH megbízottja, ezért soha nem beszéltek előtte fontos dolgokról.[133] A jól előkészített, előre
megtervezett kihallgatások során így is számtalan ellentmondást lehet
megfigyelni a „pálosszentkúti üggyel” kapcsolatban. Ezekből csak néhányat
sorolnék fel; Fr. Könyves Lajos Imre fogdaügynöke jelentette, hogy ismeretségük
tizenkettedik napján megnyílt a szerzetes és elmondta, hogy egy gyilkosságot a
saját szemeivel látott. A pap puskával ölt meg valakit.[134]
Furcsa mód a későbbi jegyzőkönyvben nem puska szerepel, hanem egy dulakodás
közben megszerzett pisztoly, amivel P. Vezér agyonlőtte az orosz katonát.[135]
Tóth vallomása szerint a holttestet a rendház udvarán temette el P. Vezér és
Fr. Könyves. Amikor 1945 áprilisában előállították P Vezért, még volt ideje
szólni Tóthnak, hogy P. Bolyós Ákos priorral temessék máshova a tetemet. Tóth
szerint a „kistemetőbe” helyezték át a katona földi maradványait.[136]
Egy másik alkalommal lefolytatatott kihallgatáson ez már úgy hangzott el, hogy
az ötven méterre lévő „front–temetőbe” temették el az orosz holtestét.[137]
P. Bolyósra is szerepet szabtak, aki kényszer hatása alatt, hivatalnokokat
megszégyenítő precizitással mondta el a betanított mondatot: „Beismerem, hogy az új sírgödröt a
kolostortól mintegy 20 méterre lévő ideiglenes temetőben ástam meg.”[138] Kistemető – Front–temető, 20 méter – 50 méter. Ezek az
„aprócska” eltérések nem okoztak gondot, mivel a lejáratást célzó koncepció előmozdítása
volt a lényeg. Úgy tűnik, hogy P. Szabón kívül,
P. Gyéressy személyében is egy abszolút ideális, közreműködő hajlamú rendtagot
talált az erőszak–apparátus. A kihallgatását lefolytató ÁVH tiszt intézkedési
tervében „rendkívül gyáva, alkalmazkodó, ravasz, karrierista, számító, és bosszúálló”
szavakkal jellemzi.[139]
Ezeknek az alaptulajdonságoknak a birtokában könnyű volt őt a kívánt célra
felhasználni. Érdemes ezt a vonalat tovább kutatni, mert az egész Rend
szempontjából tanulságos lehet a belső megosztottság pontos feltárása.[140]
Vallomásában ez olvasható: „Vezér Ferenc rendtársam már
nyíltabban lázított a népi demokrácia ellen, hangoztatva, hogy a rendszer
híveit, tehát a kommunistákat gyűlölni szabad, s az ellenük elkövetett
bűncselekményeket Isten megbocsátja. Csellár figyelmeztette ez alkalommal a
burkoltabb beszédre”[141] Miért érdekes ez a kiragadott részlet? Azért, mert P.
Gyéressy tanúvallomása nagy valószínűséggel az ÁVH-t teljes mértékben
kiszolgáló, vele együttműködő ember szavait tartalmazza. Fogdaügynöke
jelentéséből kiderül, hogy nem bántották, amit ő saját őszinteségének
tulajdonít. Még arra is ígéretet kapott, hogy ha kiszabadul régész lehet, vagy
múzeumba kerül.[142]
Egy másik fogdaügynöki jelentés más megközelítésből világítja meg „lelkiségét”: „Jelenteni kívánom, hogy Gyéressy,
amióta vele vagyok egy cellában, megfigyelésem szerint egy esetben sem
imádkozott még. Sem reggel, sem délben, sem este, sem étkezésnél, sem
katholikus nagy ünnepeken, mint pl. ma Úrnapján.”[143] Szerzetesi, papi hivatásában is sok
problémája volt P. Gyéressynek a pálos közösségen belül. Külső egzisztenciális
kényszer hatására adta apja szemináriumba, hogy a gimnáziumot be tudja fejezni.
Zongoraművész szeretett volna lenni.[144]
Együttműködő készsége révén adalékokat nyerünk a háború alatti Pálos
rendtörténetre vonatkozólag is. Ez is teljes elköteleződését tanúsítja az ÁVH
felé, mert mint több alkalommal nyomozója megjegyzi, még arról is beszélt, amit
nem kérdeztek tőle. A kihallgatások alkalmával részletesen kirajzolódik korábbi
ügyködése: „A pécsi csendőrnyomozóval való
egyetlen érintkezésem – emlékezetem szerint – 1942 nyarán történt. Láncos
Zoltán volt rendtársammal, az ő felszólítására tértünk be az Apáca utcai (8.
szám) csendőrépületbe (a címet nem figyeltem meg), ahol egy földszinti szobában
bemutatott néhány barátjának. Ott tartózkodásunk és beszélgetésünk, mely
Zembrzuszky Mihály kémtevékenysége körül forgott, 10–15 percig tartott.”[145] Mivel elmondása szerint jegyzőkönyv felvételére akkor nem
került sor, ezért szinte azonnal hiteltelennek gondolhatnánk ezt a közlést. A
dolog attól válik szomorúan hihetővé és valóságossá, hogy P. Zembrzuski,
1947-ben írt visszaemlékezésében egy teljes fejezetet szentel a renden belüli
zavaros ügyek ismertetésének. Egy magyar katonatiszttől értesült az atya arról,
hogy a pécsi hadtestparancsnokságon feljelentette valaki a pálos rendházból. Ez
még 1942-ben történhetett. Sokáig nem akarta elhinni saját testvéreiről, de
1943-ban egy véletlen folytán bizonyosságot nyert az ügy. Négy rendtag volt
érintve benne, köztük egy nagy tekintélyű pap.[146]
Az 1951. augusztus 1-én pálosok ellen lefolytatott zárt tárgyaláson a XI. r.
vádlott, Láncos Zoltán elismerte, hogy a hírszerzéssel tartotta a kapcsolatot,
ahova P. Gyéressyt[147]
is beszervezte. Megerősítette, hogy a Gestapónak is jelentett P. Zembrzuskiról,
P. Gyéressy kérésére. A IV. r. vádlott P. Gyéressy ellenvetéssel élt, mivel ő
csak Láncos hívásának engedve ment fel a csendőrségre.[148]
Tehát rendi elöljáróját, aki egyben a rendfőnöki megbízott volt – a szerzetesi
szabályzat durva megkerülésével – kiszolgáltatta világiaknak. Egy laikus talán
nem is érti, hogy egy hiearchikus felépítésű monasztikus rendben ez mekkora
vétség. Nem véletlenül fejezi úgy be visszaemlékezését P. Zembrzuski, hogy
„óvakodjatok a szeretetlenségtől.”[149]
Ezeket az ellentéteket ügyesen használták ki az emberek lelki megtörésére
szakosodott ÁVH-s nyomozók. P. Gyéressy Ágoston utólag, természetesen másként
írta le a történteket a Pokol ikonjai c. kéziratában. Állítása szerint nem
verték, de három hónapig nem hagyták aludni az ÁVH börtönében, aminek
következtében idegösszeroppanást kapott és mindent aláírt.[150]
Különös egybeesés a korabeli jegyzőkönyvek és a visszaemlékezése között, hogy
önmagáról, mint tanúról számol be a „zárt tárgyaláson”, aki azután hét év
börtönt kapott.[151]
Valóban azzal hitegették és bírták együttműködésre, hogy nem vádlottként, hanem
csak tanúként fog szerepelni a pálos rend elleni tárgyaláson. Néhány nagyon őszinte mondatot is
olvashatunk az akták tanulmányozása alkalmával, amik teljesen helyénvalók
voltak, igazságtartalmuk megkérdőjelezhetetlen: „A mi véleményünk az volt – mondta
naiv jóindulattal Rába Márk Lukács[152]
– hogy a Szovjetunió ellensége az Egyháznak és minden keresztényi gondolatot
kiöl az emberekben.”[153] Az már más kérdés, hogy ezeket a gondolatokat miként
csavarták ki az ÁVH „szakemberei”, és hogyan építették
be saját koncepciójukba. A per
valódi célja: P. Vezér Ferencen és a pálosokon keresztül
Grősz érsekig A P. Vezér Ferenc nevével fémjelzett polgárőrségben akarta
meglátni és megláttatni a kommunista államhatalom a klerikális „lelki
beállítódásnak” tettlegességig fajuló megnyilvánulását. Ez volt a terhelő
adatok legsúlyosabbika a pálos rend ellen. Ebbe az irányvonalba illeszkedett
az, amit P. Homonnay vallott a pálosszentkúti rendház történetét megörökítő
naplóról[154]
és annak történetéről: „Elmondta Bolyós, hogy amikor ő a
naplókat[155]
átnézte, a spirál füzetet, és naplójából azokat a lapokat, melyeken Vezér
Ferenc leírta a szovjet katonák meggyilkolásait, kitépte és elégette. Ezt akkor
tette, amikor visszajött Budapestről a felszabadulás után. Véleményem szerint
Bolyós a lapok kitépése után valószínű átírta a naplót azért, hogy a lapok
kitépése ne legyen feltűnő.”[156] P. Homonnay mindenképpen testi vagy lelki kényszer alatt
mondta ezt el, mivel töretlen jellemű pálos szerzetes volt. Ennek ellenére
átolvasva a pálosszentkúti Historia Domust, ugyanazt a kézírást, P. Bolyós Ákos
jól felismerhető betűit találjuk olyan időpontban szereplő bejegyzéseknél,
amikor ő nem tartózkodott a kolostorban.[157]
Ez öt hónapot érint. Talán P. Vezérnek az elfoglaltságai mellett nem maradt
ideje a kolostorban lejátszódott események megörökítésére. Ezért P. Bolyós Ákosnak
utólag kellett a kimaradt részeket pótolnia. Ezt a feltételezést gyengíti, hogy
P. Vezér a másik, napi lebontású naplót mégis vezette. Arra volt elég bizonyítékuk, hogy
idegenek tartózkodtak a kolostorokban. Ez magából a pálos levelezésből is
kiderült. Csak egy példa erre: P. Rába Márk Lukács rendfőnöki megbízott
helyettes 1946. november 16-án levélben kérte P. Homonnay pálosszentkúti
perjel–helyettest, hogy a kolostorban már régóta tartózkodó „nem rendtagokat”,
szíveskedjék a kolostorból három napon belül eltávolítani.[158]
P. Homonnay visszaemlékezésében Karácsonyi Guidó és Gárgyán Imre nevét említi,
akiket hosszabb ideig vendégül láttak.[159] P. Csellár Jenő rendfőnöki
megbízott valóban Rómába akarta kimenteni a pálos ifjúságot, mivel a Rend
működési engedélyének megvonása nem tette lehetővé a magyarországi létezést. Ha
sikerült volna a három fiatal papot nyugatra juttatni, – akik tiltott
határátlépés miatt kerültek börtönbe – értelemszerűen a többiek is követték
volna őket.[160]
Ezt azonban a kommunista frazeológia másképpen fogalmazta meg. Sajnálatos, hogy két pálos
szerzetes tanúskodott P. Vezér ügyével kapcsolatban Grősz József kalocsai érsek
ellen. Ő volt az igazi célpont, a klérus vezetője. Az ÁVH sikeresen megteremtette
a kapcsolatot a püspök és a P. Vezér személyén keresztül ellehetetleníteni
kívánt pálosok között. Azonban az ÁVH módszereit tekintve még azon csodálkozhatunk,
hogy csak ketten voltak. Emlékeztetnék P. Ács Ferenc esetére, akit 1951.
április 1-én a vonat kerekei alól szedtek ki. Állítólag több revolvergolyó volt
a testében.[161]
Feltehetőleg már Cserkúton lelőtték, és csak ezután dobták a vonat alá.[162]
Nem ítélhetők meg az embertelen kommunista gépezettel szemben elbukottak.
Keresztjüket egy életen át cipelték. P. Szabó Sándor László volt az egyik, aki
tanúsította, hogy P. Vezér részére kikérte Grősz érsektől a gyóntatási
engedélyt. A szembesítés során az ügyben teljesen vétlen Grősznek a szemébe
mondta, hogy tájékoztatta őt arról, hogy P. Vezér bujkál, mivel szovjet katonák
meggyilkolása miatt keresik.[163]
Erre azért volt szüksége az államhatalomnak, mert a hatályos jogszabályok
értelmében, akinek tudomása volt háborús vagy népellenes bűncselekményről és
azt nem jelentette, ötéves börtönbüntetéssel volt sújtható. P. Vezérről a hatalom
nézőpontjából már korábban egyértelmű volt, hogy a polgárőrség vezetőjeként
orosz katonák meggyilkolására buzdított[164]
és ebben saját maga is tevékeny részt vállalt. Ezeket az elképzeléseket a „papi
levelezésekkel” is alá tudták támasztani,[165]
amelyekből arra is fény derült, hogy az elöljárók tudtak P. Vezér tevékenységéről.
Amikor P. Bolyós 1945 őszén a nagykáptalanra utazott Czestochowába, már nem,
mint pálosszentkúti, hanem mint pécsi perjel tért vissza. P. Homonnay írásából
az derül ki, hogy P. Vezért ekkor, 1946. február elsejével nevezték ki
pálosszentkúti perjelnek, ami ellen P. Bolyós a nagykáptalanon, „a politikai
helyzetre hivatkozva” tiltakozott.[166]
P. Vezér perjelsége 1946 nyaráig tartott, amikor ismeretlen helyre távozott.[167]
A hatóság nyomon követte és megállapította, hogy több alkalommal izgató beszédet
mondott a későbbiekben is.[168]
A rendtagok letartóztatásait követően a fogdaügynöki jelentésekből kiderült,
hogy volt olyan atya, aki P. Vezér tevékenységét tartotta az egész pálos rend
elleni támadás legkényesebb pontjának. P. Szabó Sándor László szerint, nyugatra
kellett volna szöknie.[169]
P. Bolyós Ákos cellájában folyamatosan önmagát hibáztatta, hogy nem jelentette
fel P. Vezért az általa elkövetett gyilkosságért. Emiatt saját bűnének tartotta
a pálos rend megszűnését.[170]
P. Bolyós felismerte, hogy P. Vezér tevékenysége mennyire ártalmas volt a Rend
szempontjából és mekkora lehetőséget adott a koncepciós perhez. Ugyanerre a „megoldásra” jutottak
az ÁVH tisztjei is, amikor kialakították szövevényes összeesküvés elméletüket,
amelyben a szálakat – a politikai vezetés iránymutatásai szerint – Grősz József
kalocsai érsekig vezették. A kirakatpert követően Grősz József kalocsai érseket
15 év fegyházbüntetésre, még P. Vezér Ferencet, – aki Pálosszentkúton megszervezte
a tanyasi emberek védelmét a fosztogatások és az erőszakot tevő orosz katonák
ellen – egy szovjet katona meggyilkolása miatt halálra ítélték. Valóra vált az
ÁVH törekvése. Súlyos csapást mért a katolikus egyház legfelső vezetésére.
Mindezt annyira „jól szervezte meg”, hogy még az egyszerű katolikus nép is
döbbenten állt és sokan elhitték a vádakat. Azok is elbizonytalanodtak, akik
tudták, hogy ez lehetetlen. Sokan bizalmatlanná váltak a klérussal szemben. Ez
volt a cél. A P. Vezér elleni ítélet, 1951. augusztus 3-án került
végrehajtásra, a Gyűjtőfogház udvarán:[171] „Kiküldött bíró – az ítélet
végrehajtását követően – felhívja az orvosokat, hogy a halál beálltáról
győződjenek meg. Az orvosok jelentik, hogy az elítélt szíve 7 óra 12 perckor
megszűnt dobogni. Az ítélet végrehajtásánál jelenlévők félórára visszavonulnak.
Fél óra múlva megjelenvén a kiküldött bíró utasítására az orvosok az elítéltet
újra megvizsgálják és jelentik, hogy az elítélt 7 óra 30 perckor meghalt.”[172] A pálosok elleni per csak egy
mellékpere volt a Grősz József kalocsai érsek elleni pernek, de a koncentrált
lejárató hadjáratban talán a legjobb szolgálatot tette az ÁVH koncepcióinak
igazolására.[173]
Majd egy külön peranyagban is feltüntették P. Vezért. A Bozsik Pál – Endrédy
Vendel – P. Vezér Ferenc ügy kapcsán felgöngyölített ellenforradalmi szervezkedésben.
Nem meglepő, hogy ennek a vonalnak is Grősz József kalocsai érsek volt az
egyházi vezetője.[174]
Az államvédelmisek több oldalról bebiztosították a kívánt eredményt. Ugyanezzel a módszerrel élve, a
pálosok elleni per is több szálból lett rugalmas, szétszakíthatatlan egésszé
fűzve. Ebben a tanyasi emberek védelmét szolgáló polgárőrség, kapcsolatban van
a P. Csellár Jenő nevével jegyzett pálos rend elleni anyaggal, aminek P. Vezér
dossziéi adják meg a nyomatékot. Ez utóbbi esetben a P. Vezért segítő személyeknek
külön pere lett, ahol hosszú börtönbüntetést szabtak ki azokra, akik levelet
kaptak tőle, vagy akikhez bejelentkezett.[175] A Legfelsőbb Bíróság Elnöki
Tanácsa 1992. február 17-én törvénysértőnek minősítette P. Vezér Ferenc első-,
és másodfokú ítéletét, mivel bűncselekményt nem követett el. Jegyzetek: [1] Magyar Országos Levéltár
(továbbiakban: MOL.); Állambiztonsági szolgálatok Történeti Levéltára
(továbbiakban: ÁBTL.); Budapest Fővárosi Levéltár (továbbiakban: BFL.);
Bács–Kiskun Megyei Önkormányzati Levéltár (továbbiakban: BKMÖL.) [2] Gergely
Jenő – Izsák Lajos: A Mindszenty–per. Bp., 1989.; Gergely Jenő: A Mindszenty–per. Bp.,
2002.; Balogh Margit: Mindszenty
József, 1892–1975, Bp., 2002. [3] Szabó
Csaba: Egyházügyi hangulat–jelentések, 1951, 1953. Bp., 2000. (továbbiakban:
Szabó, 2000.); Uő: A Grősz-per előkészítése, 1951.
Bp., 2001. (továbbiakban: Szabó,
2001.); Balogh Margit–Szabó Csaba:
A Grősz–per. Bp., 2002. (továbbiakban: Balogh–Szabó,
2002.) [4] P.
Zembrzuski Mihály volt az 1934-es visszatelepüléskor a magyarországi
pálos rendtartomány lengyel származású rendfőnöki megbízottja. [5] P.
Zembrzuski nem hajlott a szerzetesi fegyelem és életpéldától sok szempontból
távol eső nemzeti romantika irányába. Ez ellen sokat küzdött, mert
hiteltelennek tartotta és a renden belüli konfliktusok fő forrása is ez volt.
Ezért hitelesnek fogadható el nézőpontja és értékesek az ilyen irányú megfigyelései.
Nem véletlen, hogy a háború után a „népi demokrácia” is ebből az irányból
indította egyik támadását. [6] Zembrzuski
Mihály: Visszaemlékezések. [Kézirat, 1947. Archíwum Paulinów, Sygn. B
282, Krakowie, 1.] (továbbiakban: Zembrzuski,
1947.) 54. p. [7] A pálos rend 1938–1948 között
megjelenő negyedéves, majd 1943-tól havi lapja. [8] Fehér Barát, 1939. június. [9] Fehér Barát, 1941. március.; Fehér
Barát, 1941. június.; [10] Átolvasva az irodalmat, semmilyen
nyilas érzületre utaló megnyilvánulást nem találtam. [11] Fehér Barát, 1941. március. [12] Láposy
Géza zászlós: Oroszországi levelek. In: Fehér Barát, 1942. december. [13] Magyarországon 1947-ben eltörölték
a nemesi rangokat, így a hercegprímási címet is. Egyházjogilag 1951-ben szűnt
meg a főúri rangok viselésének lehetősége. [14] Cseszka
Éva: Pálos szerzetesek a Rákosi-rendszerben (1948–1956). A Grősz-per
pálosok elleni szála. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Őze Sándor – Sarbak Gábor. Bp., 2007.
(Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák 4/1.) 273-285. p.
(továbbiakban: Cseszka, 2007.)
274. p.; Mindszenty József:
Emlékirataim. Bp., 1989. (továbbiakban: Mindszenty,
1989.) 199. p. [15] Aczél
László Zsongor OSPPE: A 80 éves Sziklatemplom és kolostor Budapesten.
(1926–2006) In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Őze Sándor – Sarbak Gábor. Bp., 2007.
(Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák 4/1.) 224-263. p.
(továbbiakban: Aczél, 2007.)
243-244. p.; Mészáros István:
Boldogasszony Éve, 1947/1948. Bp., 1994. 144-146. p.; Kahler Frigyes: A főcsapás iránya: Esztergom. Bp., 1998. 70.
p. [16] Mindszenty,
1989. 199-200. p. [17] Aczél,
2007. 243. p. [18] Mindszenty József letartóztatását
1948. december 26-án hajtja végre az államvédelmi szolgálat. Gyors koncepciós
pert követően, 1949. február 8-án életfogytiglani börtönre ítélik. [19] Ezt később az Állami Egyházügyi
Hivatal felállítása szolgálta: Magyar Közlöny,
1951. május 19. [20] Szabó,
2000. 44. p. [21] Vö. Lipthay Endre: A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében.
In: Mindszenty József emlékezete. Szerk.: Török
József. Bp., 1995. 43-59. p. [22] MOL. M-KS [23] Vezér
Ferenc (1914–1951) 1935-től a pálos rend tagja. Teológiát tanult, majd
1940-ben pappá szentelték. 1944-től 1946-ig – kisebb megszakítással – a
pálosszentkúti kolostorban élt. A pálosszentkúti polgárőrség parancsnoka volt
1944. december 13-tól 1945. március végéig. 1951. augusztus 3-án a Grősz–per
IX. rendű vádlottjaként kivégezték. [24] Szabó,
2001. 24-25. p [25] Bolyós
Ákos: Visszaemlékezések. [Kézirat, 1980.] (továbbiakban: Bolyós, 1980.) 57. p. [26] Vö. Bank Barbara–Soós Viktor Attila: A „nép nevében” halál –
avagy Páter Vezér Ferenc és a Pálosszentkúti ügy. In: Decus solitudinis. Pálos
évszázadok. Szerk.: Őze Sándor – Sarbak
Gábor. Bp., 2007. (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák
4/1.) 264-272. p. (továbbiakban: Bank–Soós,
2007.) 268.p [27] Bolyós
Ákos (1914–1994) 1935-től a pálos rend tagja. 1941-től Pálosszentkúton,
1946-tól Pécsett házfőnök. Az 1951-ben lefolytatott pálos rend elleni pernek
II. rendű vádlottja. 10 év börtönbüntetést kapott. Kapcsolatot tartott
rendtársaival a szétszóratás idején, majd aktív részese volt az 1989-es rendi
újraindulásnak. [28] Markiewicz
Péter: „Legyen meg a Te akaratod” Pálos Regula. [Kézirat, 1929.]
(továbbiakban: Markiewicz, 1929.)
17. p. [29] Markiewicz,
1929. 35-36. p. [30] P. Vezér Ferencről több irodalom
úgy számol be, mint akinek semmi köze nem volt a pálosszentkúti polgárőrség
tevékenységéhez. Ez nem felel meg a valóságnak, amit pontosan P. Vezér egykorú
feljegyzései igazolnak. Bármi történt is Pálosszentkúton 1944–1945 fordulóján
az nem az egyházat, és azon belül a pálos rendet minősíti, hanem az egyes
embereket, akik pontosan olyan gyarlók és esendők voltak, mint mi magunk. [31] Volt alkalmam megismerkedni a
tanyasi emberekkel, akikben máig él P. Vezér Ferenc alakja. Tisztelet övezi őt
most is. Úgy emlékeznek rá, mint hősre. A vélemények ma is megoszlanak a
szovjet katona haláláról. Általában lehetségesnek tartják, hogy egy dulakodás
során, önvédelemből emberölés történt. Vö.: Aczél,
2007. 247. p. [32] Homonnay
Sándor Miklós: Pálosszentkút és a pálosok története 1944-től 1951-ig,
valamint a börtön és következményei. [Kézirat, é. n.] (továbbiakban: Homonnay.) 6-7. p. [33] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 7 / 199.
p. [34] Homonnay.
7. p. [35] Homonnay.
8-9. p. (A Farkas család életben maradt tagjai személyesen mondták el a
történteket P. Homonnaynak.) [36] ÁBTL. V-96674 / 4 / 16. p. [37] Cseszka,
2007. 276. p. [38] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 3. p.; Szabó, 2001. 25. p.; Balogh–Szabó, 2002. 35. p. [39] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 3. p. [40] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 7. p. [41] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 2. p. [42] Bolyós,
1980. 58. p. [43] Emellett azért sem vonatkozhat az
országon átzúduló háborúra „ez a hat hónap”, mivel annak még nem volt vége. A
nyugati országrészben aktív, reguláris harcoló alakulatok próbálták
feltartóztatni a szovjet előrenyomulást. Igaz, ezt a Magyarországot megszálló,
német csapatokkal együttműködő nyilas apparátus vezette, akikkel nagyon sokan
joggal nem vállaltak közösséget. Az is tény, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány
hadat üzent Németországnak és kisebb magyar alakulatok harcoltak a Vörös
Hadsereg oldalán. Egy dolog azonban igazolható: P. Vezér Ferenc 1945
januárjában – amikor már több mint két hónapja bevonultak a szovjetek
Pálosszentkútra – még várta a visszatérő magyar csapatokat, mint ahogy azt
lejegyezte a naplóba. [44] Bank–Soós,
2007. 268. p. [45] Homonnay.
11-12. p. [46] BFL. XXV. [47] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 4. p. [48] Uo. 11. p. [49] Bank–Soós,
2007. 268. p. [50] Török
József – Legaza László – Szacsvay Péter: Pálosok. Bp., 1996. (továbbiakban:
Török–Legaza–Szacsvay, 1996.) 34.
p. [51] Bolyós,
1980. 58. p. [52] BKMÖL. V. 175. b. 24110 / 1944. [53] BKMÖL. V. 175. b. 24141 / 1944. [54] BKMÖL. V. 175. b. 24111 / 1944. [55] BKMÖL. V. 175. b. 24141 / 1944. [56] Historia Domus Szentkútiensis, 1940–1949. (továbbiakban: Historia
Domus.) 1944. december. S. p. [57] Historia Domus. 1944. december. [58] Homonnay.
6. p. [59] ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3 (Az
oldalszámozás nélküli napló mellékletként csatolva.) „Délután feleskettem
rendőreimet és felbuzdítottam. Majd lemondtam, mert amúgy is igen sok a dolgom.
De rendőreim ezen összevesztek. Úgy látszik, ismét át kell vennem az
irányítást.”; Balogh–Szabó, 2002.
37-38. p. [60] Mint ahogy erre találunk
utalásokat a „Pálosszentkút és a pálosok története 1944-től 1951-ig” c.
kéziratában. [61] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 3.
(Mialatt P. Bolyós prior Budapesten tartózkodott, P. Vezér vezette a naplót.) [62] Vö. Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon, 1945–1956.
Bp., 1990. (továbbiakban: Fehérváry,
1990.) 90. p.; Szántó Konrád: A
meggyilkolt katolikus papok kálváriája. Bp., 1991. (továbbiakban: Szántó, 1991.) 66. p.; Aczél, 2007. 247. p. (A három szerző –
egymástól átvéve – tévesen ugyanazt a közlést adja.) [63] P.
Máté Péter (1926–2008) Gimnázium után a honvédség keretében tüzér
iskolát végzett. 1944. november közepén frontszolgálatra osztották be. 1947
márciusában belépett a pálos rendbe. A Rend feloszlatása után, mint egyházmegyés
kispap folytatta tanulmányait Pécsett. A pálosok elleni koncepciós per idején
tanulmányait megszakította, mert körözést adtak ki ellene is. Bányászként
dolgozott. Később a győri szemináriumban tanult. 1956-ban szentelték pappá, de
akkor már örökfogadalmas pálos szerzetes volt Czestochowának, a rendi
központnak az engedélyével. Az
1989-ben újraindult magyarországi Pálos Rend rendfőnöki megbízottja lett.
2008-ban, Szent Péter napján hunyt el. Ő volt az utolsó pálos, aki már a
szétszóratás előtt is rendtag volt. [64] J.
József Dániel Mihály: Pálosok könyve. In: Fehér Lovag, 2006. Szent Mihály napjára. 7. p. [Szent Mihály
Szövetség honlapja: http://www.sztmsz.webzona.hu
–
2009. március.] [65] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 3 / 281.
p. [66] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 3. [67] Bolyós,
1980. 68. p. [68] Vö. BKMÖL. V. 175. b. 24141 /
1944. [69] Amennyiben P. Bolyós Ákos
visszaemlékezésének logikai koherenciáját értékeljük, abból látens, implicit
módon következtetni lehet P. Vezér Ferenc szerepvállalására. [70] Balogh–Szabó,
2002. 37. p. [71] P.
Besnyő Gyula (1883–1946) Gimnáziumi tanulmányait követően jelentkezett a
kalocsai egyházmegyébe. 1906. június 30-án szentelték pappá. 1919-ben, a
Tanácsköztársaságnak nevezett kommunista terror alatt néhány hetet börtönben
töltött. Pálos hivatást érzett magában, ezért 1932-ben Lengyelországba utazott
és Lesna Podlaskában megkezdte a novíciátust. Egyetlen magyar papként 1933-ban
fejezte be, és fogadalomhoz járulhatott. 1944. március 19 után, P Zembrzuski
megbízta a rendi ügyek irányításával. 1946-ig a pálos rend rendfőnöki
megbízottja. 1946. január 13-án rendi tanácsossá nevezték ki. [72] BFL. XXV. [73] Fr.
Lelkes József Paszkál (1914–1981) 1938-ban lépett be a pálos rendbe,
mint segítő testvér. 1951-ben a pálosok elleni perben öt év hat hónapra ítélték
el. 1956-os szabadulását követően Pesten lakott ismerőseinél. A rendi életbe
már kevésbé kapcsolódott be, de imádságos lelkülete egy életen át segítette. [74] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 / 129.
p. [75] ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3 (Az
oldalszámozás nélküli napló mellékletként csatolva.) [76] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 25-27. p. [77] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 2. p. [78] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 / 1. p. [79] Szabó,
2002. 26. p. (Az kétségtelen, hogy ennek a feljelentésnek következtében
kezdődött a nyomozás a polgárőrséggel kapcsolatban, amibe azután később P.
Vezért is belekeverték.) [80] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 4. p. [81] Historia Domus. 1946. július. [82] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 38. p. [83] Vö. Fehérváry, 1990. 90. p. [84] Egyes utalások arra engednek
következtetni, hogy májusig fennállt a polgárőrség. [85] Aczél,
2007. 247. p. [86] Szántó,
1991. 66. p. [87] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 5. p.
(Eszerint P. Vezér nem kizárólag kommunistaellenes volt, hanem
diktatúraellenes, amit természetesen az ávósok figyelmen kívül hagytak.) [88] Homonnay.
11. p. [89] Homonnay.
10-11. p. [90] Homonnay
visszaemlékezésében az a különös, hogy P. Vezér tevékenységét a Polgárőrségben,
két hetes idő intervallumra redukálta. Azt megtudtuk tőle, hogy a védekezés
során történtek gyilkosságok, de mi az alapja a két hétnek? Mivel ez ellenkezik
a többi adattal, elképzelhető a kényes helyzet ismeretében, hogy téved az atya,
vagy joggal védi P. Vezért, mert a helyi emberektől ismerte a polgárőrség
tevékenységét. [91] P.
Vezér Ferenc eredeti neve Vizer György volt és családi körben ezen a
néven szólították mindvégig. [92] Boros
Ernő: Halálos ítélet „a nép nevében”. In: Szatmári Friss Újság, 2000. szeptember. [Online:
http://www.hhrf.org/frissujsag – 2009. március.] [93] ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3. [94] BFL. XXV – [95] P.
Besnyő Gyula 1946. március 18-án hunyt el, a kommunisták teljes térnyerését
megelőzően. Amikor 1945. május 17-én az idézett levelet megírta, P. Vezért nem
vádolták orosz katona, vagy katonák megölésével, illetve arra való
felbujtással. Milyen információnak lehetett birtokában P. Besnyő? Egyedül P.
Bolyós levelére gondolhatunk, vagy tényként kell elfogadnunk Fr. Lelkes József
Paszkál kihallgatásának kivonatolt változatát? A szerzetesi fegyelem miatt
valószínűsíthető, hogy P. Vezér tudatta elöljárójával a történteket. [96] BFL. XXV. [97] Talán ezért mondta P. Máthé Péter
amikor felmerült az ÁVH koncepciós perét követően kivégzett P. Vezér szentté
avatásának gondolata, hogy „olyan dolgot tud róla, ami ezt nem teszi lehetővé”.
[A pécsi pálos kolostor egyik szerzetesének személyes közlése alapján.] [98] Szabó,
2002. 25. p. [99] Komlós
János (1922–1980) 1968-tól a Mikroszkóp Színpad igazgatója, közismert
humorista és konferanszié volt. [100] ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3 / 26. p. [101] Fr.
Könyves Imre Lajos (1911–1985) 1943-ban lépett be a pálos rendbe, mint
segítő testvér. A pálosok elleni perben elítélték, 1956-ban szabadult. Ezt
követően az újpesti plébánián dolgozott szakácsként, majd a nógrádi plébániára
került, ugyanebbe a beosztásba. Nyugdíjazása után Pannonhalmán töltötte utolsó
éveit szociális otthonban. [102] ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3 / 7. p. [103] ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3 / 42. p. [104] P.
Vezér az általa vezetett naplóban orosz vadászatról tett említést 1945.
február 12-én. [105] Szabó,
2002. 25. p. [Az „oroszlánvadászat” csak elírás ebben a kötetben,
ténylegesen oroszvadászatként szerepel.] [106] Historia Domus. 1946. július. [107] P.
Homonnay a megtévesztően hangzó kijelentést közvetett módon használja,
azaz P. Vezér tudott a gyilkosságokról, de azoknak nem volt tevőlegesen
cselekvő részese! [108] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 78. p. [109] Cseszka,
2007. 276. p. [110] Török–Legaza–Szacsvay,
1996. 37. p. [Téves adatot közöl. A letartóztatás időpontjául 1950. március
20-át adta meg.] [111] Bank–Soós,
2007. 268. p. [112] P.
Bolváry Pál (1924–2001) A jezsuitáknál végezte középiskolai tanulmányait,
majd 1942. augusztusában belépett a pálos rendbe. 1947-ben szentelték pappá.
1950-ben, rendfőnöki utasításra két rendtársával (P. Rauch Attila, P. Vincze
Tihamér) tiltott határátlépési kísérlet miatt letartóztatták. Három év
börtönbüntetést kapott. 1952. december 24-én szabadult. Komlón mint segédmunkás
dolgozott, de közben illegális hitoktatást folytatott. 1961-ben ismét
letartóztatták. Hat év börtönbüntetést kapott. 1963-ban általános amnesztiával
szabadult. 1972-ben az újabb zaklatások elöl az Egyesült Államokba ment.
Pittsburghben volt plébános. A Rend 1989-es újraindulásakor hazatért és Pécsett
tevékenykedett. [113] Rózsa
Sándor, soproni illetékességű lakos. [114] Bolváry
Pál: Rabláncon Krisztusért. Youngstown, 1992. 25. p. A Sziklakolostor
könyvtárából. (továbbiakban: Bolváry,
1992.) [115] Török–Legaza–Szacsvay,
1996. 36. p. [116] Kerékházi
Gábor (Szül.: Budapest, 1938. július 14-én) kiskorú, – aki rendszeresen
ministrált a Sziklatemplomban – vallott P. Gyéressy Ágoston ellen. Vallomásában
még két fiú nevét megemlíti.; BFL. XXV–4. f. 001217 / 1951 / 260. (Édesanyjának
meggyőződése volt, hogy fiával megtörténtek ezek az esetek. Kerékházi 1956-ban
elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokban próbált új életet kezdeni.
Családot alapított és egy szállodában dolgozott, mint liftkezelő. Később ott
vetett véget önkezével az életének.) [Személyes közlés alapján.] Az ÁVH emberei
részben ebből a valószínűsíthető esetből kiindulva alkották meg ízléstelen, és
nagyságrendjük tekintetében alaptalan történeteiket. [117] Szabó,
2002. 26. p. [118] Bolváry,
1992. 24. p. [119] Szabó,
2002. 91. p. [120] Szabó,
2002. 115. p. [121] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 1-3. p. [122] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 4. p. [Kiss
László, aki a pálosszentkúti MKP vezető helyettese volt ebben az időben,
Tarjányinétól értesült arról, hogy Fekete János részese volt egy orosz
meggyilkolásának. Mivel viszonyt folytatott Tarjányinéval, beható
információkhoz jutott bizonyos tevékenységekről, amit felhasznált, mert Fekete
Jánossal ellenséges kapcsolatban volt – olvasható a Historia Domus
Szentkútiensis-ben. Így került szóba Tóth Illés és P. Vezér Ferenc, mint a
polgárőrség vezetője.] [123] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 5. p. [124] Historia Domus. 1946. július. [125] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 13. p. [126] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 6-7. p. [127] ÁBTL. 3. 1. 9. V-966 / 9-10. p. [128] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 /
11-12. p. [129] P.
Szabó Sándor László (1900–1978) 1934-ben lép be a pálos rendbe, és mint
felszentelt pap már ekkor aktív szerepet vállal. 1951-ben három év hat hónap
börtönbüntetésre ítélik. 1954 októberében szabadult. Ezt követően Budapesten a
Veres Pálné utcában található Szt. Mihály templomban templomőr, majd a
belvárosi templom gazdasági intézője. Kisegítő miseszolgálatot is ellátott itt. [130] BFL. XXV–4. f. 001217 / 1951 /
246-248. p. [131] Valótlanság lehetett, mert P.
Gyéressyvel ellentétben P. Szabó ilyen irányú orientációját nem vizsgálták.
Csak arra volt szüksége az ÁVH-nak, hogy rendtársai ellen felhasználják P.
Szabót, akiről bizton állítható kiváló szolgálatot tett ez ügyben. [132] BFL. XXV–4. f. 001217 / 1951 /
70-72. p. [133] Bolyós
Ákos: Visszaemlékezések II. A magyar pálosok börtönben és
szétszóratásban. [Kézirat, 1989.] 2. p. [134] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 309. p. [135] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 356. p. [136] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 /
59-69. p. [137] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 / 74.
p. [138] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 /
175-176. p. [139] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 96. p. [140] P.
Szabó Lászlóval ellentétben P. Gyéressyről nem gondolták, hogy hálózati
személy lenne. (Neve nem szerepel a hálózati nyilvántartásban.) [141] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 100. p. [142] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 107. p.
[P. Gyéressy szabadulása után a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaként(!) a
pálos rend levéltári anyagát kutathatta és összegezte. 1968-ban nyugdíjba ment.
1978-ban a MTA kiadta életművét, a három kötetből álló Documenta Artis
Paulinorum–ot.] [143] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 123. p. [144] Gyéressy
Ágoston: A pokol ikonjai. [Kézirat, é. n.] (továbbiakban: Gyéressy.) 8. p. [145] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 107. p. [146] Zembrzuski,
1947. 86-97. p. [147] Feltételezhetőleg P. Gyéressy volt
a Zembrzuski által megemlített nagy tekintélyű pap, vagy P. Szabó László. [148] BFL. XXV–4. f. 001217 / 1951 /
20-35. p. [149] Zembrzuski,
1947. 112. p.; A kommunista ideológia kötelező frazeológiája mögött,
sajnos több esetben – mint például itt is – tendenciózus elrendezésű, de
valóságos tartalommal bíró tények vannak. [150] Gyéressy.
7. p. [151] Gyéressy.
9. p. [152] P. Rába Márk Lukács 1956 februárjában szabadult. Az Egyesült
Államokba távozott és hosszabb időt töltött a daylestowni pálos kolostorban.
Később visszatért Európába és Lausanne-ban az ottani magyarság lelkészeként teljesített
szolgálatot, mint exklausztrált pálos. [153] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / 380. p. [154] Historia Domus. [155] Két „napló” létezett. Az egyik az
ÁBTL. 3. 1. 9. 96674 / 3 Vizsgálati Dossziéban mellékletként van csatolva. Ez
volt az a napló, amelyben röviden rögzítették napi lebontásban a történéseket.
Ebből később a rendház fontosabb eseményeit a Historia Domus Szentkútiensis-be
átírták, letisztázva. [156] ÁBTL. 3. 1. 9. V-96674 / 4 / 4. p. [157] 1944. október 22. és 1945. március
1. közötti időszakról van szó. [158] BFL. XXV. [159] Homonnay.
30-33. p. [160] Bolváry,
1992. 24. p. [161] Török–Legaza–Szacsvay,
1996. 36-37. p. [162] Aczél
László Zsongor: Parázs a hamu alatt (1947) – 1952 – 1965… Bp., 2005.
318. p. [163] Szabó,
2002. 176-177. p. [164] ÁBTL. 3. 1. 9. V-996 / 12-13. p. [165] BFL. XXV – [166] Homonnay.
16-17. p. [167] Homonnay.
17. p. [168] ÁBTL. 3. 1. 9. V-105751 / d. /
33-34. p. [169] ÁBTL. 3. 1. 9. V-103458 / e. /
207. p. [170] Szabó,
2002. 336. p. [171] Bank–Soós,
2007. 272. p. [172] Balogh–Szabó,
2002. 236. p. [173] Vö.: Simándi Irén: Magyarország a Szabad Európa Rádió
hullámhosszán, 1951–1956. Bp., 2005. 185. p.; Döbbenetes bűneikről vallottak a
népellenes […] In: Szabad Nép, 1951. június 24. 3., 6. p. [174] Szabó,
2002. 98. p. [175] BFL. XXV. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |