A tanulmány a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány „Dunatáji népek kutatása” Szakalapítványának támogatásával készült.

 

1. Bevezetés

A hazai reformátusság 1531-ben alapított sárospataki kollégiuma a magyar művelődés szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Sárospatakon az oktatás kezdetei a plébánia iskolájának működésére, a 13. századra vezethetőek vissza.[1] „A sárospataki protestáns iskola kezdetét Perényi Péternek a reformációhoz való csatlakozásával szokás összekapcsolni.”[2] Az iskola története szorosan összefügg a honi köztörténet eseményeivel, így oktatástörténetében nagyon jól tükröződik a hazai politikatörténet hatása. A hasonló nagyságrendű Debreceni Református Kollégiummal kapcsolatban már vizsgáltam az ott tanuló, nem magyar diákok nemzetiségi összetételét.[3] Így ez a kutatás ennek a kérdéskörnek a további tanulmányozása.

Tanulmányomban arra keresek választ, hogy a tárgyalt korban a kollégium felső tagozatán milyen felekezetűek voltak a diákok, milyen számban és arányban, mely megyékből és szülői háttérből érkeztek, hány évesen kerültek Sárospatakra. Nemzetiségükre is megpróbálok fényt deríteni, azonban az ilyen irányú kutatást megnehezíti, hogy a beiratkozási naplóban erre vonatkozó külön rovat nincs.

 

2. Patak

A Sárospataki Református Kollégium diákjainak 19. századi felekezeti megoszlását vizsgálva az intézmény 1841 és 1876 közötti beiratkozási naplójára ezért esett a választás, mivel ebben már állandóan fel van tüntetve a felekezeti hovatartozás. Előfordult ugyan, hogy korábbi diáknévsorok is jelezték ezt, de ez nem folyamatos.[4] A feltárt és feldolgozott kötet címeként a fondjegyzékben az szerepel, hogy: „Azon ifjak névsora akik az iskolai törvényeknek aláírtak 1840-1877.” A borítón ezzel szemben az áll, hogy „Az iskolai törvényeknek aláírottak Nevei 1841-ik évtől”. Az első oldal pedig a következőképpen kezdődik: „Miskolczi György senior idejében az iskolai törvények alá írtak 1841ik évb[en].” Vagyis a kötet vezetése egy évvel később kezdődött. Az utolsó bejegyzés az 1876/77-es tanévből, 1876. szeptember 18-áról származik. Ezeket az adatokat egyeztettem a párhuzamosan meglévő akadémiai ifjak névsorával, az akadémiai táblázatokkal.

A tárgyalt időszak több jelentős történelmi változást magában foglal. Gyakorlatilag a reformkor közepén kezdődik, a forradalom és szabadságharc, valamint az Entwurf (1850–1860) időszakán át a provizóriumon keresztül a kiegyezéssel folytatódik, hogy aztán a dualizmus majdnem teljes első évtizedével fejeződjön be. Ezek a politikai események nagyban befolyásolták a Sárospatakra beiratkozott diákok számát. A szabadságharc és a megtorlás ideje alatt a korábbihoz képes jóval kevesebben keresték fel a Bodrog-parti várost.

Az általunk górcső alá vont kötetben a következő adatok szerepelnek: név, életkor, hitvallás, szüle/gondviselő, megye, születéshely, polgári állapot, a beiratkozás éve pontos időpontja. Később megjelenik kategóriaként a lakhely.[5] Időnként a beiratkozás összegét is feltüntetik. Illetve az is szerepel, hogy kik azok, akik sárospataki gimnáziumból az akadémiára átjöttek, illetve más iskolákból iratkoztak be.

A sárospataki iskola diákjainak a nemzetiségét egyáltalán nem tüntetik fel. Ez eltér a Debreceni Református Kollégium diákjainak beiratkozási rendszerétől, ahol a Series Studiorum-ban történt bejegyzések – melyek nyelve 1842-től magyar – a vallást 1827. május 15-től, a nemzetet 1832. augusztus 25-től örökítették meg.[6]

 

1. táblázat. A Sárospataki Református Kollégium főiskolai tagozatán tanult diákok felekezeti megoszlása
felekezet	fő	százalék
evangélikus	66	2,46
görög katolikus	3	0,11
görög keleti	16	0,60
izraelita	10	0,37
református	2540	94,63
római katolikus	49	1,83
összesen	2684	100,00

 

A törvényeknek 1841 és 1876 között aláírt 2684 diákból 144 volt más felekezetű. Ez arra utal, hogy a beiratkozottak több mint 94 százalékban református volt. Az egyéb felekezetűek aránya nem érte el a 6 százalékot sem. A más felekezetűek egymáshoz viszonyított megoszlása a következőképpen alakult:

 

2. táblázat. A Sárospataki Református Kollégium főiskola tagozatán tanult más felekezetű diákok megoszlása
felekezet	fő	százalék
evangélikus	66	46
görög katolikus	3	2
görögkeleti	16	11
izraelita	10	7
római katolikus	49	34
összesen	144	100

 

2.2. Evangélikusok

Az evangélikusok már rögtön az első évtől szerepeltek a névsorban. Minden valószínűség szerint ők tanultak a nem reformátusok közül a legkorábban a reformátusok sárospataki főiskoláján. Ez részben annak köszönhető, hogy a két protestáns felekezet iskolarendszere bizonyos mértékig átjárható volt. Hozzájárult ehhez az iskola jó hírneve, illetve az is, hogy az evangélikus lakosú települések közelebb feküdtek Patakhoz, mint Debrecenhez. Nem lebecsülendő az idegen-nyelvtanulás jelensége sem. A Sárospatakra érkező idegen anyanyelvű diákok magyart tanulni jöttek ide, az itteniek németet tanulni mentek a Szepességbe.[7] Alább látható, hogy bár a Szepességből jöttek az első helyen állnak, de ők az evangélikusok egy negyedét sem tették ki (14 fő, 21%). Őket követik a zempléniek (13 fő, 19,70%), akik minden bizonnyal az iskola közelsége miatt jártak Patakra. A többi megye közül Gömör emelkedik ki 8 fővel (12,12%). Borsod 5 főt (7,58%), Abaúj, Szabolcs és Ung egyaránt 4 főt (6,06%), a többi megye ennél kevesebb diákot küldött.

 

3. táblázat. Evangélikusokat kibocsátó megyék
megye	fő	százalék
Abaúj	4	6,06
Békés	1	1,52
Borsod	5	7,58
Fehér	1	1,52
Gömör	8	12,12
Hont	3	4,55
Nógrád	1	1,52
Nyitra	1	1,52
Sáros	2	3,03
Szabolcs	4	6,06
Szepes	14	21,21
Tolna	1	1,52
Torna	1	1,52
Torontál	1	1,52
Turóc	1	1,52
Udvarhelyszék	1	1,52
Ung	4	6,06
Zemplén	13	19,70
összesen	66	100,00

 

A diákok szülei sokféle foglalkozást űztek. A 61 megnevezett esetből tizennyolcféle szülői háttér figyelhető meg, de többféle kifejezést használtak ugyanarra, pl. cívis – polgár vagy földész – földműves – gazda. A legtöbben (22 fő, 36,07%) nemesek és földbirtokosok (12 fő, 19,67%) közé sorolták magukat. A cívis – polgár kategóriába 7-en (11,48%) tartoztak.

 

4. táblázat. Az evangélikus diákok szüleinek foglalkozása
foglalkozás	fő	százalék
cívis	2	3,28
erdész	2	3,28
földbirtokos	12	19,67
földész	1	1,64
földm.[földműves]	3	4,92
gazdatiszt	1	1,64
gazda	1	1,64
iparos	2	3,28
kézmíves	2	3,28
közrendű	1	1,64
lelkész	1	1,64
mérnök	2	3,28
nemes	22	36,07
papfi	1	1,64
polgár	5	8,20
tanító	1	1,64
tanítófi	1	1,64
vasgyári tiszt	1	1,64
összesen	61	100,00

 

A beiratkozottak életkora minden esetben ismert. A legfiatalabb 14 éves, a legidősebb, pedig 28 volt. A leggyakrabban a 20 évesek iratkoztak be (15 fő, 22,73%). Őket követték azonos számban a 18 és 19 évesek (11 fő, 16,67%). A többiek sorrendje 7 fő, 10,61% a 21 éveseknél, 5 fő, 7,58% a 22 éveseknél, 4 fő, 6,06% a 17 éveseknél. (Vö. 1. ábra.)

 

5. táblázat. A beiratkozott evangélikus diákok életkora
életkor	fő	százalék
14 éves	2	3,03
15 éves	2	3,03
16 éves	2	3,03
17 éves	4	6,06
18 éves	11	16,67
19 éves	11	16,67
20 éves	15	22,73
21 éves	7	10,61
22 éves	5	7,58
23 éves	2	3,03
24 éves	2	3,03
25 éves	1	1,52
26 éves	1	1,52
28 éves	1	1,52
összesen	66	100,00

 

2.3. Görög katolikusok

Az összesen három görög katolikus viszonylag későn 1860-, 1861-, 1862-ben tűnt fel. Kettő 18 évesen (e kettő lehet, hogy ugyanazt jelöli), a harmadik 22 évesen érkezett Sárospatakra Verőcéből és Ungból. A szülők foglalkozása: földbirtokos, illetve erdész.

 

2.4. Görögkeletiek

A legtöbb görögkeleti diák Arad vármegyéből érkezett (5 fő, 31,25%). Őket követték a Torontálból érkezettek (3 fő, 18,75), majd pedig a Szerém és Temes megyei lakosok szerepelnek 2–2 fővel (12,50%).

 

6. táblázat. A görögkeleti hallgatókat kibocsátó megyék
megye	fő	százalék
Arad	5	31,25
Bács	1	6,25
Szabolcs	1	6,25
Szerém	2	12,50
Temes	2	12,50
Torontál	3	18,75
Ung	1	6,25
Zemplén	1	6,25
összesen	16	100,00

 

A korábbiakhoz képest számuk jelentős visszaesést mutat, míg 1798 és 1837 között 303 diák fordult meg Ugrai János szerint, aki ezután 1863-ig mindössze 15 diákok talált. Ugrai a pataki iskola korábban megfigyelhető népszerűségét Kövy Sándor professzor jogi kurzusával magyarázza.[8]

A főiskola felső tagozatára 1841 és 1876 között mindössze 16-an iratkoztak be. Csökken azon megyék száma is, ahonnan ez a jóval kisebb csoport jött. Hiányzik a sorból Bihar, Csanád, Csongrád, Komárom, Krassó, Pozsega, Verőce és Zágráb megye, illetve Galícia, valamint Buda, Bécs, Fiume és Székesfehérvár, viszont szerepel Szabolcs, Ung és Zemplén.

 

7. táblázat. A görögkeleti diákok szüleinek foglalkozása
foglalkozás	fő	százalék
cívis	3	18,75
földbirtokos	1	6,25
közr. [közrendű]	1	6,25
lelkész	1	6,25
nemes	4	25,00
papfi	1	6,25
polgár	5	31,25
összesen	16	100,00

 

Míg korábban a cívis, polgár kategória 39,7% tett ki, most ez pontosan 50%. Vagyis növekvő tendenciát mutat, míg a nemesek (a „földbirtokos”megjelölésűeket kivéve) 28,7% százalék helyett most 25%.[9] A többi kategóriában csak egy-egy fő szerepel. Óvatosan annyit lehet megállapítani, hogy az idejövők polgárosodottabb háttérből származtak. A nemesek aránya azonban hasonló maradt a korábbiakhoz képest. (Vö. 2. ábra.)

 

8. táblázat. A beiratkozott görögkeleti diákok életkora
életkor	fő	százalék
15 éves	1	6,25
16 éves	1	6,25
17 éves	1	6,25
18 éves	1	6,25
19 éves	2	12,50
20 éves	4	25,00
21 éves	3	18,75
22 éves	1	6,25
23 éves	1	6,25
25 éves	1	6,25
összesen	16	100,00

 

2.5. Izraeliták

A legtöbb izraelita diák 3–3 fő (30–30%) Abaújból és Zemplénből jött. Itt is a földrajzi vonzerő érvényesülhetett.

 

9. táblázat. Izraelita diákokat kibocsátó megyék
megye	fő	százalék
Abaúj	3	30,00
Borsod	1	10,00
Kolozs	1	10,00
Temes	1	10,00
Ung	1	10,00
Zemplén	3	30,00
összesen	10	100,00

 

A tíz beiratkozott izraelita hallgatónál csak négy esetében ismeretes a szülők foglalkozása, a nyilvántartás szerint: adózó, bérlő, nemes, orvos. Érdekes, hogy egy esetben a nyilvántartás megfelelő rovatában az szerepel, hogy izraelita. Ez a beíró hanyagságának is betudható. Az azonos korúak között a 21 évesek vannak a legtöbben (3 fő, 30%). Őket követik a 16 és 19 évesek egyenlő arányban (2–2 fő, 20–20%). A többi korosztály 1–1 fővel képviselteti magát. (Vö. 3. ábra.)

 

10. táblázat. A beiratkozott izraelita diákok életkora
életkor	fő	százalék
15 éves	1	10,00
16 éves	2	20,00
17 éves	1	10,00
18 éves	1	10,00
19 éves	2	20,00
21 éves	3	30,00
összesen	10	100,00

 

2.6. Római katolikus

Az alábbi táblázatot szemlélve szembetűnő, hogy a legtöbb római katolikus (29 fő, 59,19%) Zemplén megyéből jött. Feltűnően nagy számukat azzal magyarázhatjuk, hogy az egyébként sűrű katolikus iskolahálózat ellenére jó híre lehetett a közvetlen közelben fekvő Sárospataki Református Kollégiumnak. Ung megye a második helyen szerepel, onnan öten (10,20%) jöttek. Szatmártól eltekintve, amely 3 fővel, (6,12%) képviseltette magát, a többi megyéből mindössze 1–2 fő tanult tovább Patakon.

 

11. táblázat. Római katolikus diákokat kibocsátó megyék
megye	fő	százalék
Abaúj	2	4,08
Bereg	2	4,08
Gömör	2	4,08
Máramaros	1	2,04
Pest	1	2,04
Sáros	2	4,08
Szabolcs	2	4,08
Szatmár	3	6,12
Ung	5	10,20
Zemplén	29	59,18
összesen	49	100,00

 

A római katolikus diákok szüleinek foglalkozása a következőképpen alakult. Az első két helyen a földbirtokos, nemes szülők gyermekei állnak (20 fő, 40,82%; illetve 12 fő, 24,49%). A harmadik helyen az iparos és orvos szülők képviseltetik magukat 3–3 fővel, 6,12%) míg a többi kategória egy-két fővel szerepel.

 

12. táblázat. A római katolikus diákok szüleinek foglalkozása
megye	fő	százalék
bérlő	2	4,08
erdész	1	2,04
földbirtokos	20	40,82
földm.[földműves]	1	2,04
gazd. felügyelő	1	2,04
gazdatiszt	1	2,04
iparos	3	6,12
mészáros	1	2,04
nemes	12	24,49
orvos	3	6,12
özvegy	1	2,04
polgár	1	2,04
ügyvéd	2	4,08
összesen	49	100,00

 

A legtöbb beiratkozott (14 fő; 28,57%) 21 évesen jelent meg a főiskolában. A második helyen a 19 évesek állnak (9 fő; 18,37%). Őket követik a 20 és 18 évesek 7, illetve 6 fővel (14,29%; 12,24%). (Vö. 4. ábra.)

 

13. táblázat. A beiratkozott római katolikus diákok életkora
életkor	fő	százalék
15 éves	2	4,08
16 éves	3	6,12
17 éves	1	2,04
18 éves	6	12,24
19 éves	9	18,37
20 éves	7	14,29
21 éves	14	28,57
22 éves	5	10,20
23 éves	1	2,04
24 éves	1	2,04
összesen	49	100,00

 

2.7. A beiratkozási napló sajátosságai

A kollégium felső tagozatán két beiratkozási időszak volt a július (nyárhó) és a szeptember (őszelő), de évközben is érkeztek diákok. Az iskolai év kezdetén a szenior írta be a diákokat. A beiratkozás díjat is ő szedte be.

A lista némileg kronologikus. Például érdekes, hogy az 1841-ben az iskolai törvényeknek aláírtak között Bülky szeptemberben iratkozik be, mégis a júliusiak között szerepel. Van, aki kétszer szerepel, például Hamrák Dániel 1861-ben a 73. és a 74. oldalon. Hogy ennek mi lehetett az oka, előttem ismeretlen.

A felekezetek megadása többféle módon történt. A reformátusoknál helvét, vagy h. ill. az h. evang. illetve ezek variációi szerepelnek először. Első ízben 1842-ben szerepel a reform. azaz református, hogy majd csak 1850-ben kerüljön ismét elő. Vannak évek, ahol a különböző megnevezések vegyesen szerepelnek, vannak olyanok is, ahol kizárólagosan fordulnak elő. A tíz izraelita megnevezésénél az izraelita mellett előfordul még kétszer a héber és egyszer az m. v. azaz Mózes vallású megjelölés. A római katolikusok megnevezése egységes. Az evangélikusokat Confessio Augustana után AC-nek rövidítik, de szerepel még az evan. és ev., agh. megjelölés is. Az utóbbi az ágostai (augsburgi) rövidítése. Sokféle a görögkeletiek megjelölése, itt a következőket találjuk: GRNU, G. n.u. R (Graecu ritus non unitus), N. ES, Serb, GNE (görög nem egyesült), Gru., Gör. A kötet 4. oldalán – és csak itt – a nemzetiséget (szerb) adja meg a görögkeleti felekezet szinonimájaként. A görög katolikusok megnevezése, hasonlóan a rómaiakéhoz, szintén egységes. A jegyzőkönyv vezetésében előfordulhatnak következetlenségek is. Nem a megfelelő évhez írnak be diákokat, egyes sorokat üresen hagynak.[10]

 

2.8. A szepesi diákok

Külön érdemes vizsgálni a Szepességből érkezett diákok csoportját. A Szepességből a Kollégium felső tagozatára a vizsgált időszakban 14 diák érkezett, akik közül mindegyik kivétel nélkül evangélikus felekezetű. Ezek túlnyomó többsége német hangzású vezetéknévvel bírt, háromnak van csak magyar hangzású neve.

 

14. táblázat. A szepesi diákok szüleinek foglalkozása
foglalkozás	fő	százalék
polgár	7	50,00
közrendű	2	14,29
nemes	4	28,57
tanítófi	1	7,14
összesen	14	100,00

 

A számokból az tűnik ki, hogy a polgárszülők gyerekei voltak a legtöbben (7 fő, 50%). Ezután következtek a nemes, közrendű majd tanítócsaládból származó diákok. Ugrai János tanulmányában az 1811 és 1847 között idelátogató 178 szepesi diák más szülői háttérrel rendelkezett.[11] Ami abból is fakadhat, hogy ő a Kollégium egészét és nemcsak a főiskolai tagozatot vette figyelembe, ez szerinte 1000–1300 fő. Előre kell bocsátanom, hogy a két vizsgált csoport közti több mint tízszeres számbeli eltérés miatt az adatokat ennek megfelelően rendkívül óvatosan kell kezelni. Mindezt az is indokolja, hogy a jelen kutatás az adott korszakban összesen 2684 fővel számol a felső tagozaton.

A polgári családból származók az itt szereplő 50%-hoz képest korábban csak 28%-ban voltak jelen, a nemesek aránya majdnem pontosan megegyezik (28,57%, illetve 28,65%). A közrendűek 14,29%-hoz képest, viszont ott 39,32% szerepel, a tanító vagy lelkészgyerek kategóriában itt 7,14% a korábbi 3,37%-hoz képest. Csak a nemesek száma mondható lényegében változatlannak. A többi esetben legalább kétszeresek az eltérések. A polgári hátteret tekintve, azt lehetne mondani, hogy egyre több polgár tartja fontosnak gyermeke sárospataki taníttatását.

Nemcsak a Szepességből érkezhettek németek Sárospatakra. Több német hangzású nevet lehet találni a listán, de ezek közül csak Grosch Józsefről tudható, hogy ő német nemzetiségű volt, a Tolna megyei Varsádról érkezett ide.

A katolikus diákok között is szerepel két német nevű diák: Gnandt Miklós Szabolcs megyéből, Kisvárdáról és Schulz Sándor Zemplénből, Sárospatakról, tehát helyből származott. Az egyik gondviselője orvos, a másiké földbirtokos volt, így érthető a német nyelvű közegtől való elszakadás.

 

3. Összehasonlítás Debrecennel

A Debreceni és a Sárospataki Református Kollégium összehasonlítását indokolja, hogy két egymás melletti régió vezető református kollégiumáról van szó. Az iskolák hatottak egymásra az évszázadok folyamán, partikulái kiegészítették egymást. Diákjai kölcsönösen megfordultak mindkét intézményben. A Debreceni Református Kollégium hasonló adatai 1868-ig ismertek.[12] Alább a két intézmény közti összevetést végeztem el.

A két kollégium közül a nagyobbik intézményben, Debrecenben 3485[13] diák tanult a vizsgált időszakban, míg Sárospatakon 2254. Debrecenben több idegen nyelvű diák fordult meg, mint Sárospatakon, de az arányok nagyjából hasonlóak. Mind a két iskola szinte teljesen magyar volt (94,41%), illetve (93,71%).

Míg Patakon a más felekezetű diákok között az evangélikusok voltak nagyobb arányban (47,62%, Debrecen 33,03%), addig az alföldi városban a görögkeletiek (21,56% szemben a 12,70%-al) és az izraeliták (15,14% szemben 7,14%-al) voltak többen. A görög katolikusok (Sárospatak 2,38%, Debrecen 2,29%) és a római katolikusok (Sárospatak 30,16%, Debrecen 27,98%) aránya nagyjából hasonló. Sárospatakon az evangélikusok aránya magyarázható részben az evangélikus vidékek közelségével, részben pedig a magyar szóra való járással. Debrecenben nagyobb arányban jelentek meg a görögkeletiek, amit szintén be lehet tudni annak, hogy földrajzilag közelebb esett az ottani iskola a déli és keleti régiókhoz, ahol a görögkeleti népesség nagyobb számban élt. Debrecenben az izraeliták több mint kétszeres jelenlétének magyarázata nem egyértelmű. Általában az ország északi régióiban laktak nagyobb számban, mégis Debrecenbe jóval többen iratkoztak be. A görög és római katolikusok hasonló mértékben látogatták a két nagy református iskolaközpontot, mégis ezek az adatok más-más hátteret sejtetnek. Sárospatakhoz inkább közelebb estek az ilyen felekezetű területek, mint Debrecenhez, így ott az azonos arányszám akár nagyobb érdeklődést is takarhat.

A felekezeteket tanulmányozva elmondható, hogy a vallásilag kevertebb területen fekvő Sárospatakon nem volt nagyobb a nem reformátusok aránya (5,59%), mint Debrecenben (6,26%). Az utóbbiban egy kicsivel többen tanultak más felekezetűek, pedig Patak több nyelvi és felekezeti határ közvetlen közelében feküdt.[14] (Vö. 5. ábra.)

 

15. táblázat. A Sárospataki Református Kollégium és a Debreceni Református Kollégium főiskolai tagozatán tanult diákok felekezeti megoszlása 1841 és 1868 között
felekezet	létszám és százalék Sárospatakon		létszám és százalék Debrecenben
evangélikus	60	2,66	72	2,07
görög katolikus	3	0,13	5	0,14
görög keleti	16	0,71	47	1,35
izraelita	9	0,40	33	0,95
református	2128	94,41	3267	93,74
római katolikus	38	1,69	61	1,75
összesen	2254	100,00	3485	100,00

 

4. Összegzés

Az oktatási intézményekben készült névsorokra jellemző, hogy egymástól eltérő szempontokat vehetnek figyelembe mindenkori készítői, így egymástól eltérőek lehetnek az adatsorok, amit a későbbi egységesítésnél feltétlenül figyelemben kell venni.

Van úgy – mindössze két esetben –, hogy a nemzetiség van megadva a felekezeti hovatartozást jelölve azzal, hogy szerbet írtak görögkeleti helyett. A más felekezetűek közül kerülnek ki nagy gyakorisággal az idegen nemzetiségűek is, így ez a két kategória időnként részben vagy egészben fedi egymást, mint például az izraelita felekezetnél. A nemzetiségre tehát – bizonyos korlátok között – a származási hely, illetve a név alapján lehet óvatosan következtetni.

A Sárospataki Református Kollégium diákjai között többféle felekezetűek fordultak meg, megjelenésük már a tárgyalt időszak előtt is jellemző. Elsőként az evangélikusok jelenléte valószínűsíthető. A felekezeti sokszínűséget az 1813. évi helytartótanácsi rendelet biztosította, amely kötelező érvénnyel elrendelte, hogy a protestáns intézményeknek fel kell venniük a jelentkezőket.[15] Ekkor azonban a Sárospataki Kollégium diáksága már rég nem volt homogén.

Az evangélikusok nagy arányát nemcsak az indokolta, hogy ezzel a vallásfelekezettel volt a reformátusságnak a legszorosabb kapcsolata – amely ugyan nem volt mindig teljesen felhőtlen –, hanem az is, hogy az evangélikusok aránya ezen a területen magasabb volt, mint például Debrecen környékén. A katolikusok nagy aránya annak köszönhető, hogy e térségben vagy éppen Patakon több katolikus található, mint Debrecenben. Az a tény, hogy a Sárospataki Kollégium közelebb feküdt a nem református és más nemzetiségű területekhez, még nem jelentette azt, hogy ez diákjainak összetételére nagyobb hatást gyakorolt volna, mint az mondjuk Debrecenben példa lehetett.

Érdemes lesz tovább kutatni a vizsgált korszakban a Kollégium alsóbb tagozataira beiratkozott diákokat, hogy tágabb képet kaphassunk a vázolt jelenségekről, így jobban összevethetőek lesznek az adatok Ugrai János kutatásának eredményeivel.

 

ÁBRÁK

 

1. ábra A beiratkozott evangélikus diákok életkora

 

2. ábra A beiratkozott görögkeleti hallgatók életkora

 

3. ábra A beiratkozott izraelita diákok életkora

 

4. ábra A beiratkozott római katolikus diákok életkora

 

5. ábra A Sárospataki és a Debreceni Református Kollégium főiskolai tagozatára beiratkozott más felekezetűek 1841-1868 között

 

 

Jegyzetek