A nemzetgyűlés az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920/1. tc. alapján 1926. november 16-án elfogadott, majd az 1926. november 15-én megjelent Országos Törvénytárban kihirdetett, az országgyűlés felsőházáról szóló 1926/22. törvénycikk, sokéves alkotmányjogi vita és politikai csatározás végére tett pontot.[1] A kortársak és a történészek egyöntetű véleménye, hogy ezzel a lépéssel Bethlen István miniszterelnök úgy zárta le a nevével fémjelzett konszolidációt s korszakot, hogy saját hatalmát megerősítő stabilitási tényezőt hozott létre a törvényalkotás és kormányellenőrzés területén.[2]

A törvény előírásai szerint a felsőházi tagságot méltóság vagy hivatal, választás vagy kinevezés alapján nyerhette el minden 35 év feletti személy.[3] Ezen kívül a felsőház tagja lett a Habsburg-család minden Magyarországon élő, 24. életévét betöltött férfi tagja is. Méltóság vagy hivatal alapján tagságot nyertek: az ország zászlósai, a két koronaőr, a Magyar Királyi Kúria elnöke és másodelnöke, a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnöke és másodelnöke, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a koronaügyész, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka és a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

Az egyházak képviselői közül a felsőház tagja lett: a katolikus egyházból: az esztergomi, a kalocsai és az egri érsek, a csanádi, a győri, a hajdúdorogi, a pécsi, a székesfehérvári, a szombathelyi, a váci és a veszprémi megyéspüspök, a pannonhalmi főapát, a hazai két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyes tanítórend magyar főnöke és a székesfőkáptalanok nagyprépostjai,[4] a református egyházból a hivatalban legidősebb három püspök és három főgondnok, az evangélikus egyházból a hivatalban legidősebb két püspök, az egyetemes felügyelő és a hivatalban legidősebb kerületi felügyelő. Az unitárius egyház idősebb elnöke, a budai szerb ortodox püspök és két, az izraelita felekezet által élethossziglan megválasztott rabbi.[5] Választás útján[6] felsőházi tagokká válhattak az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak tagok választására jogosult tagjai[7], a vármegyei és városi törvényhatóságok[8], valamint különféle mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, tudományos, művészeti és közművelődési szervezetek képviselői[9]. Végül felhatalmazást kapott a kormányzó, hogy maximum 40 főt élethossziglan vagy a hiányzó tagok pótlására meghatározott időre felsőházi taggá nevezzen ki.[10]

A felsőház hatáskörét és külső működési rendjét törvényekben, míg a belső működési rendet a felsőház Házszabályában szabályozták. Az 1926/22. tc. szerint a törvénykezdeményezés joga a felsőházat is megillette.[11] Ám a felsőház nem kapta meg az appropriációs és az indemnitási felhatalmazást, így csak relatív vétójoga volt. A képviselőház a felsőház beleegyezése nélkül is egy törvényjavaslatot kihirdetés végett felterjeszthetett az államfőhöz.[12] Az esetleges vitás kérdésekre egy közös bizottságot lehetett létrehozni, melybe a két ház öt-öt tagot delegált. Ennek a bizottságnak volt a feladata, hogy elvégezze a maximum két fordulós egyeztető eljárást.[13] A felsőház tagjait nem, csak tisztségviselőit (elnök, alelnökök, háznagy és a 8 jegyző) illette meg díjazás, ám úti- és szállásköltségeik után költségtérítés járt mindenkinek.[14] A költségvetés elfogadása kizárólagos hatásköre, a hadügyi törvényekben és a kormányprogram elfogadásában pedig elsőbbséget élvezett a képviselőház.[15] Az 1937/27. tc. módosította a felsőház jogkörét.[16] A törvény úgy rendelkezett, hogy amennyiben egy törvényjavaslatról a két ház kétszeri tárgyalás után sem tud megegyezni, abban az esetben a két háznak együttes ülésen titkos szavazással kell eldönteni, hogy melyik ház javaslatát fogadja el.[17]

Az 1927-1944 közötti időszakban a felsőház hatáskörét és politikai súlyát további törvénycikkek is erősítették. Például a királyi ítélőtábláknak és a királyi ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a királyi bírósági és királyi ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről szóló 1936/3. törvénycikk intézkedett a Legfőbb Fegyelmi Bíróság létrehozásáról, melynek 36 tagja közül tizenkettőt a felsőház választott saját tagjai sorából, a bíróság elnöke pedig a felsőház mindenkori elnöke. Ez a delegálási arány pontosan megegyezett az 1926/22. tc. előírásaival, mely úgy szól, hogy az országos bizottságok tagjainak egy harmadát a felsőház adja saját tagjai sorából.[18] Mindezek a jogszabályok, és a későbbi módosítások lehetővé tették, hogy a felsőház – minden félelem ellenére – a törvényhozás egyik nyugodt súlypontjává váljék abban az időszakban, mikor a közvéleményben és a képviselőházban egyre inkább elharapóztak a különféle szélsőségek.

Az 1927. január 28-ára összehívott országgyűlés felsőházában[19] az alábbi katolikus egyházi személyek szereztek mandátumot:

 

Hivatal és méltóság alapján: Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1927-ben meghalt), Szmrecsányi Lajos egri érsek, Zichy Gyula kalocsai érsek, Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök, Mikes János szombathelyi megyéspüspök, Miklósy István hajdúdorogi megyéspüspök, Fetser Antal győri megyéspüspök, Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök (1927-ben meghalt), Rott Nándor veszprémi megyéspüspök, Hanauer A. István váci megyéspüspök, Virág Ferenc pécsi megyéspüspök, Bárdos Remig pannonhalmi főapát, Burány Gergely csornai prépost (1929-ben meghalt), Werner Adolf zirci apát, Hám Antal piarista tartományfőnök (1927-ben meghalt), Walter Gyula esztergomi nagyprépost (1929-ben meghalt), Csekó Gábor egri nagyprépost (1930-ban meghalt) és Vass József kalocsai nagyprépost, népjóléti miniszter (1930-ban meghalt).[20] 

Törvényhatóságok által megválasztott papok: Kecskeméten Révész István (1928-ban meghalt), Székesfehérvárott Mátrai Rudolf ciszterci (1928-ban meghalt), Baranya vármegyében Igaz Béla, Békés vármegyében Brém Lőrinc (1930-ban meghalt), Komárom-Esztergom vármegyében Báthy László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében Kolossváry Mihály, Sopronban Baán Jenő.

A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának delegáltja: Wolkenberg Alajos professzor.[21]

 

Az új országgyűlés megnyitására 1927. január 28-án Berczelly Jenő korelnök elnökletével került sor.[22] A felsőház tisztségviselőit a 3. ülésen, január 31-én választották meg. Elnök Wlassics Gyula, alelnökök pedig Széchenyi Bertalan és Beőthy László lettek.[23] Megválasztották még a háznagyot és a 8 jegyzőt is.[24] A bizottságok tagságát a negyedik ülésen, február 10-én választották meg. Ez alapján a következő bizottságokba kerültek katolikus főpapok:

 

Gazdasági Bizottság: Virág Ferenc.

Igazoló Bizottság: Hanauer Á. István.

Közgazdasági és Közlekedésügyi Bizottság: –

Közigazgatási Bizottság: Csekó Gábor és Igaz Béla.

Közjogi és Törvénykezési Bizottság: Rott Nándor, Szmrecsányi Lajos és Zichy Gyula.

Közoktatásügyi Bizottság: Csernoch János elnök, Bárdos Remig, Burány Gergely, Glattfelder Gyula, Hanauer Á. István, Hám Antal, Kolossváry Mihály, Mátrai Rudolf, Prohászka Ottokár, Révész István, Werner Adolf, Wolkenberg Alajos.

Külügyi Bizottság: Csernoch János és Szmrecsányi Lajos.

Mentelmi Bizottság: Hanauer Á. István.

Naplóhitelesítő Bizottság: Baán Jenő, Mikes János, Révész István, Wolkenberg Alajos és Zichy Gyula.

Népjóléti és Munkaügyi Bizottság: Bárdos Remig, Báthy László, Glattfelder Gyula, Hanauer Á. István, Mátrai Rudolf, Prohászka Ottokár, Szmrecsányi Lajos és Walter Gyula.

Pénzügyi Bizottság: Bárdos Remig, Csernoch János és Glattfelder Gyula.

 

Az országos bizottságok közül egyedül a Közigazgatási Fegyelmi Bíróságba került egyházi személy Szmrecsányi Lajos személyében.

Az első egyházi képviselő felszólalására a 3. ülésen került sor. Szmrecsányi Lajos egri érsek a jogfolytonosságról szólt a felsőház esetében, és külön örömét fejezte ki, hogy a főrendiház utolsó elnökét, Wlassics Gyulát válsztotta meg a felsőház első elnökéül.[25] Az 5. ülésen Glattfelder Gyula csanádi püspök meleg szavakkal köszöntötte a 75. életévét betöltő Wlassics Gyula elnököt. Beszédében azt kívánta a ház új elnökének, hogy azt a méltó tradíciót honosítsa meg a felsőház munkájában, amit mint a főrendiház utolsó elnöke alapozott meg.[26]

A 6. ülésen, március 22-én, több egyházi képviselő is beszédet mondott. Az egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékben való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában Igaz Béla, a részletes vitában pedig Baán Jenő, Mikes János és Kolossváry Mihály szólaltak fel. Igaz Béla csatlakozva az előtte szóló Némethy Károly által mondottakhoz azon aggodalmának adott hangot, hogy a javaslat csökkenti a települési önkormányzatok autonómiáját. Igaz Béla felszólalását követő Tarnay Gyula beszédében érintette a plébános személyét és mondanivalóját, ezért Igaz Béla lehetőséget kapott a reflexióra. Kifejtette, hogy nincs igaza Tarnaynak amikor azt mondja, hogy a javaslat csak az eddigi belügyminiszteri rendelkezéseket gyűjti össze, mert tartalmaz új elemeket is. A törvényjavaslat részletes vitájában a 3.§-hoz Baán Jenő is felszólalt. Kérte, hogy a javaslatban tárgyalt adók esetében a pénzügyminiszter rendeletben csökkentse a meghatározott adóalapokat. Ezt Bud János pénzügyminiszter visszautasította. Mikes János a 71.§-hoz szólva – saját véleményének hangot adva – az egyházi autonómia korlátozása ellen beszélt. A javaslat ugyanis maximálta, hogy az autonóm egyházak milyen maximális mértékben vethetnek ki adót. Az utána szót kapó Kolossváry Mihály a javaslatnak az oktatásra vonatkozó káros hatását emelte ki. Véleménye szerint az adókivetés mértékének maximálásával számos iskola fenntartása válik nehézzé. A pénzügyminiszter válaszában elmondta, hogy a javaslaton változtatni nem kíván, mert a kormány célja az, hogy csökkentsék az adózók túlzott terheit. Úgy véli, hogy a javaslat nem veszélyezteti sem az egyházi autonómiát, sem az iskolák fenntartását.[27] Igaz Béla a 7. ülésen is felszólalt. A belvízi hajók lajstromozásáról és az azokra vonatkozó egyes jogviszonyokról szóló törvényjavaslat általános és részletes vitájának egyetlen felszólalójaként örömét és egyetértését fejezte ki a kormány azon döntésén, hogy fejleszti a legolcsóbb szállítási mód, a hajózás belvízi ágát.[28]

Az 1927. május 27-én tartott 8. ülésen jelentette be Wlassics Gyula elnök Prohászka Ottokár április 8-án bekövetkezett halálát. Ugyanezen az ülésen rágalmazás és becsületsértés gyanúja miatt felfüggesztették Mikes János mentelmi jogát.[29] A polgári iskoláról szóló törvényjavaslat általános vitájában Szmrecsányi Lajos, Kolossváry Mihály és Báthy László, míg a részletes vitában Igaz Béla szólalt fel. Szmrecsányi Lajos üdvözölte a javaslatot, és elismeréssel szólt arról, hogy annak céljaiban szerepel az áltudományok kiszűrése. Kolossváry Mihály nagyívű beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolák közül a polgári iskolákra vonatkozó szabályozást módosították legtöbbször. Bemutatta a különböző módosítások előnyét és hátrányát. Kiemelte, hogy a polgári iskola azon néprétegek gyermekeinek iskolája, akiknek más lehetőségük a továbbtanulásra nincs. Ezért nem ért egyet azzal, hogy a kormány számos, eddig bevált tanügyi koncepciót kivesz az új szabályozással a polgári iskolák kompetenciájából. Maga is fontosnak tartja a testnevelés oktatását. Álláspontja szerint a leányiskoláknál hangsúlyt kellene kapnia a háztartási munkákat oktató tárgyaknak is. Kérte a kormányt képviselő vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy vizsgálja meg, és módosítsa a polgári iskolák tanrendjét, és rendezze a polgári iskolákban tanító pedagógusok anyagi helyzetét. Báthy László aggodalmát fejezte ki, hogy egy iskolában 60-70 diákot tanít egy pedagógus, ami nem teszi lehetővé a gyermekek megismerését. Kolossváry Mihályhoz csatlakozva csak a javaslatban fogalt egyedi esetekben tudja elfogadni a koedukációt. Beszédében Svájcot hozza az ideális nevelési módszer megvalósítójaként. Az elhangzottakra válaszul Klebelsberg Kunó miniszter kijelentette, hogy folyamatosan növelik az oktatásra fordítható költségvetési összegeket. Ebből igyekeznek megoldani a nevelők anyagi helyzetének javítását. A részletes vitában Igaz Béla a 8. §-hoz szólt hozzá. Sokallja azt a 22 órát, melyben – a javaslat szerint – a tanároknak egy héten a gyerekekkel foglalkozniuk kell. Véleménye szerint ez az idő nem teszi lehetővé az órákra való tisztességes felkészülést, és rendkívül leterheli a tanárokat. Rosszallja, hogy a tanárok csak 40 év után, és nem 35 év után jogosultak a teljes nyugellátásra.[30]

A június 2-án tartott 9. ülésen Glattfelder Gyula a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról szóló törvényjavaslat általános vitájához szólt hozzá. Üdvözli a javaslat szándékát, ám soknak tartja a felsőoktatásban tanulók létszámát. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy a felsőház a közalkalmazottak gyermekei számára az 1 millió pengőt tanulmányi ösztöndíjul azzal szavazza meg, hogy ugyanakkora összeget kíván felvétetni az 1928/29. költségvetési évtől kezdve az állami költségvetésbe minden társadalmi osztálybeli szegény és kiváló előmenetelű tanulók tehetségvédelmi ösztöndíjai számára. Bethlen István miniszterelnök válaszában egyetértett a javaslattal, de korainak tartotta az 1928/29-es költségvetési évet, mint az ösztöndíj kiosztásának első évét. Galttfelder Gyula elfogadja a miniszterelnök válaszát, így a felsőház évmegjelölés nélkül fogadja el a beterjesztett határozati javaslatot.[31]

A június 20-án tartott 11. ülésen Wlassics Gyula elnök felhatalmazást kapott Csernoch János bíboros hercegprímás 75. születésnapja alkalmából történő üdvözlő levél megírására. A nap végén Wlassics Gyula elnök fájdalmas hírről számolt be. Meghalt Hám Antal piarista tartományfőnök, a felsőház tagja. Emlékező mondataiban a magyar pedagógia egyik nagytekintélyű alakjaként jellemezte. A Ház felhatalmazta az elnököt, hogy a kegyeleti intézkedéseket tegye meg.[32]

Az 1927/28-as év költségvetésének tárgyalásában június 22-én, a 13. ülésen Révész István szólalt fel. Örömét fejezte ki, hogy a kormány az alföldi oktatás felzárkóztatását elősegítő intézkedéseket kíván tenni. Kéri a kultuszminisztert, hogy támogassa a süketnémák helyzetének javítását, és segítse elő tanáraik szociális helyzetének jobbítását is.[33] Szintén a költségvetéshez szólt hozzá Mátrai Rudolf június 24-én, a 15. ülésen. Fontosnak tartja az oktatás fejlesztését, mert hiába írja elő 60 éve törvény a kötelező népoktatást, mégis a lakosság nagyrésze analfabéta. Ezért –véleménye szerint- a költségvetés legfontosabb tétele az a 20 millió pengő, amelyet a kormányzat a tanyai oktatás fejlesztésére irányoz elő. Kifogásolja a középiskolai tanárok anyagi helyzetét. Kéri, hogy a cserkészfoglalkozásokat számítsák bele a tanár-vezetők óraszámába, mert rendkívül komoly feladatot lát el a cserkészet az ifjúság nevelésében.[34]

A következő napon tartott 16. ülésen Wolkenberg Alajos szólalt fel. Sokallja a dohánytermékek adóját, és a honvédelmi tárca dotációját. Panaszt tesz a román és cseh követség vízumügyintézése kapcsán. Neheztel, hogy a volt magyar területekre nem engedik be a magyar szellemi termékeket. Kevesli a Pázmány Péter Tudományegyetemre eső költségvetési tételeket. Úgy véli, amikor a teljes költségvetés 10%-a esik a vallás- és közoktatásügyi tárcára, ez megengedhetetlen. Az egyetemre eső tétel nem teszi lehetővé az alkalmazottaknak járó fizetés kiutalását sem. Az előtte szóló Zichy Aladárral szemben nem támogatja, sőt ellenzi a liberalizmust, mint hivatalos ideológiát. Alátámasztásul a válások számának növekedését hozza példaként. Ám nem csak a liberalizmustól kell óvakodni, hanem minden szélsőségtől, így a fasizmustól is.[35]

Az apaállatok kötelező vizsgálatáról szóló törvényjavaslat július 5-én, a 18. ülésen folytatott részletes vitájában a 8.§-hoz Igaz Béla szólt hozzá. Az előtte szóló Némethy Károlyhoz csatlakozva problémásnak tartja, hogy a nem megfelelő apaállatok ivartalanítását csak háromszori fellebbezést követően lehet elvégezni, addig azonban eladni sem szabad őket. Mivel ez a rendelkezés a képviselőház módosításaként került a javaslatba, változtatni pedig nem kíván rajta, kéri Mayer János földművelésügyi minisztert, hogy a végrehajtási rendeletben úgy szabályozza az eljárást, hogy rendkívül szorosak legyenek a határidők.[36]

1927. november 25-én tartott 19. ülésen emlékezett meg a Ház Csernoch János bíboros, hercegprímás haláláról. Az elnöklő Wlassics Gyula kiemelte egyházfői és politikusi tekintélyét, és személyét az országnak a nemzetiségekkel kapcsolatos pozitív magatartási példaként említette. A napirend szerint következő, március 15-ének nemzeti ünneppé nyilvánításáról és Kossuth Lajos örök érdemeinek törvénybe iktatásáról szóló javaslatok együttes vitájában Glattfelder Gyula és Hanauer Á. István is felszólalt. Glattfelder Gyula 1848-nak a demokratikus átalakulásban játszott úttörő szerepét méltatta. Hanauer Á. István szükségesnek tartotta, hogy a tárgyalt javaslaton túl törvényben emlékezzenek meg 1920. november 13-áról is, az ország szétszabdalásának napjáról. Legyen november 13-a a nemzet gyásznapja – mondta.[37] Ugyanezen az ülésen szólalt fel Kolossváry Mihály és Baán Jenő az ifjúság védelméről szeszes italok kiszolgáltatása és szórakozó-helyek látogatása terén című törvényjavaslat általános vitájában. Kolossváry Mihály a javaslat fontosságát hangsúlyozta, és annak jövendő sikereiről beszélt. Baán Jenő a vendéglősök erkölcsi romlottságát ecsetelte indokolva a törvény szükségességét.[38]

1927. december 9-én, a 21. ülésen igazolta a felsőház Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök mandátumát, az április 8-án elhunyt Prohászka Ottokár helyére. Ezen a napon egy főpap emelkedett szólásra. Igaz Béla az iparban, valamint némely más vállalatban foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájában kért szót. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy amikor Magyarország lakossága a trianoni békediktátum következtében lényegesen megfogyatkozott, kétszeres kötelesség a fiatalok védelmének biztosítása.[39]

A december 20-án tartott 22. ülésen felhatalmazást kapott az elnök, hogy üdvözölje Serédi Jusztiniánt bíborossá kreálása és érseki kinevezése alkalmából.[40] Az üdvözlést az új hercegprímás megköszönte. Táviratát az 1928. január 10-én tartott 23. ülésen olvasták fel.[41] Serédi január 27-én járt bemutatkozó látogatáson Wlassics Gyula elnöknél, aki ebből az alkalomból a felsőház pergamenre írt üdvözlő iratát nyújtotta át neki. Erről az elnök a soron következő ülésen tájékoztatta a felsőházat.[42] Az új hercegprímást 1928. február 18-án, a 25. ülésen igazolta a felsőház.[43]

A március 28-i 26. ülésen Mátrai Rudolf kért szót a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról szóló 1920/25. törvénycikk (numerus clausus) módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájában. Felszólalásában arra a következtetésre jut, hogy a szabadságjogokat az állam csak önvédelemből korlátozhatja. Álláspontja szerint ez a javaslat nem több ennél, ezért elfogadható. Elfogadható, mert megszünteti azt a diszkriminációt, melyet a most módosítandó törvény 3.§-ának (3) bekezdése tesz, amikor kimondja, hogy a zsidó vallásúak milyen mértékben vehetnek részt a felsőoktatásban. Véleménye szerint vallási alapon nem tehető különbség.[44]

A következő napon szintén e javaslat általános vitájában szólalt fel Wolkenberg Alajos is. Az ülésnap elején érdekes igazolási kérelem érkezett a felsőházhoz. Szölgyémy János, a piarista rend tartományfőnök-helyettese kérte tagként történő igazolását. Wolkenberg örömét fejezi ki, hogy az új javaslat felvételi feltételül a tanulmányi eredményt és a szellemi képességet szabja meg. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a preferált pályákon dolgozók (úm. közalkalmazott, őstermelő, ipari-kereskedelmi pálya) gyermekei arányosan kerüljenek felvételre, és mindez pontosan szabályozva legyen.[45] Erre a beszédre reagált Glückstahl Samu a március 20-án tartott 28. ülésen. Beszédében egy múlt századi egyetemi felvételi kapcsán történelem hamisítással vádolta Wolkenberg Alajost, aki – erre szót kérve – éles szavakkal utasította vissza a vádat.[46]

1927. március 21-én jelent meg először a felsőház ülésén Serédi Jusztinián, akit az elnök meleg szavakkal üdvözölt. Serédi válaszában erkölcsös Magyarország kiépítését jelölte meg feladatául, és ezt kívánta az egész felsőháznak is.[47]

Az 1928-29. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitájában az 1928. június 16-án tartott 36. ülésen Báthy László és Kolossváry Mihály szólalt fel. Báthy László javasolta a külügyi költségvetés lefaragását. Álláspontja szerint az így létrejövő megtakarítást a kereskedelemügyi és a földművelésügyi tárcának kéne megkapnia. A kulturális és a népjóléti tárca költségvetését elvonni akarókkal szemben hangsúlyozza a két tárca magas költségvetésének fontosságát, hiszen annak nagyrésze az oktatásba és a szociális szférába kerül. Nem tartja szükségesnek az adók csökkentését. Kolossváry Mihály az oktatás, ezen belül is a népiskolák, az alsóbb néprétegek oktatásának fontosságát hangsúlyozza, és a fejlesztés fokozását kéri.[48]

A június 19-én tartott következő ülésen ismét szóba került a piarista helyettes tartományfőnök igazolásának kérdése. Miután a felsőház az Igazoló Bizottság javaslatára nem igazolta Szölgyémy Jánost, ügyét az Igazoló Bíróság elé utalták.[49] Igaz Béla ezen a napon szólalt fel a költségvetés továbbra is tartó általános vitájában. Kérte, hogy a most megvalósult és fontos földreform által birtokaik egy részétől elesettek kapjanak az állami költségvetésből kártalanítást.[50]

A június 20-án sorra kerülő következő ülésen Zichy Gyula a Pázmány Péter Tudományegyetem költségvetése kapcsán hangsúlyozta, hogy az egyetem eredendően katolikus, melyet törvényi hivatkozásokkal támasztott alá.[51]

A következő napi ülés kezdetén Wlassics Gyula elnök felolvastatta Révész István levelét, melyben értesíti a Házat, hogy a Szentatya tábori püspökké nevezte ki. Az elnök a levelet tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadta az Igazoló Bizottságnak. Még ezen a napon Baán Jenő szólalt fel a költségvetés vitájában. Beszédében kérte a kultuszminisztert, hogy a falusi iskolákban is vezessék be az oktató filmek vetítését, valamint, hogy tiltsa meg a tanítónőknek, hogy házasságkötés után is tanítsanak, mert a feleség elsődleges feladata a családanyai hivatás gyakorlása. A földművelésügyi miniszter figyelmét a silók telepítésének és a műtrágya használatának fontosságára hívta fel. Úgy véli, ha a falvakban növekedne az iskolázottság, kevesebb válás lenne.[52]

A 43. ülésen, 1928. július 2-án került sor Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás első felsőházi felszólalására. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelező biztosításról szóló törvényjavaslat általános vitájában örömét fejezte ki az iránt, hogy a javaslat szellemisége XIII. Leó pápa Rerum Novarum enciklikáját tükrözi.[53]

A július 11-én tartott 44. ülésen dőlt el véglegesen Szölgyémy János piarista tartományfőnök-helyettes felsőházi tagsága. Miután kérelmét az Igazoló Bíróság sem tartotta megalapozottnak, a felsőház nem igazolta felsőházi tagként.[54]

A 49. ülésre november 28-án került sor. Ezen a napon a múzeum-, könyvtár- és levéltár ügy némely kérdéseinek rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában Báthy László kért szót. Felszólalásában megfelelőnek minősítette az illetékes bizottság arra irányuló módosítását, hogy az egyházi gyűjteményekről általuk készített leltár is hiteles lehessen. Aggodalmát fejezte ki a közgyűjtemény kifejezéssel kapcsolatban, mert – álláspontja szerint – ezek a gyűjtemények az egyházéi. Klebelsberg miniszter válaszában meghökkenését fejezte ki a felszólalással kapcsolatban, mert ő egyeztette ezt a javaslatot Serédi hercegprímással, és a beterjesztett javaslat már az általa kért módosításokat is tartalmazza. A közgyűjtemény kifejezéssel kapcsolatban pedig elmondta, ez a fogalomkör nem fedi le az egyházi gyűjteményeket, azokat csak az illetékes egyházi hatóság jóváhagyásával lehet ezentúl is közgyűjteménnyé nyilvánítani.[55] 

Az 51. ülésen, december 18-án új egyházi méltóságot igazolt a felsőház Sebes Ferenc piarista tartományfőnök személyében.[56] Következő nap ismét Igaz Béla emelkedett szólásra a vízi beruházásokról szóló törvényjavaslat vitájában. Kifogásolja, hogy a javaslat a földművelésügyi miniszternek csak a legszükségesebb munkálatok támogatását engedélyezi. Örül viszont annak, hogy a Dráva – melynek környékén ő is él – szabályozása és partvédelmi munkálatai benne vannak a legszükségesebb munkálatok között, ezért a javaslatot támogatja.[57]

A másnap tartott 53. ülésen a felsőház módosította a bizottságok tagságának összetételét.[58] A változás az 1928-1930 közötti II. ülésszakban a katolikus főpapok tagságát a következőképpen érintette:

 

A Gazdasági Bizottságba Kolossváry Mihály került.

A Közigazgatási Bizottságból Csekó Gábor távozott, új tagként bekerült Glattfelder Gyula és Miklósy István.

A Közjogi és Törvénykezési Bizottságban betöltött tagságáról Zichy Gyula 1927. május 27-én lemondott. A helye most került betöltésre.

Közoktatásügyi Bizottság: Mátrai Rudolf meghalt, és Burány Gergely távozott. Új tagként bekerült Brém Lőrinc, Mikes János Shvoy Lajos és Zichy Gyula. A bizottság új elnöke Serédi Jusztinián lett.

A Külügyi Bizottságba Csernoch János helyére Serédi Juszinián,

A Naplóhitelesítő Bizottságban pedig miután Zichy Gyula kezdettől fogva nem tartotta magát a bizottság tagjának, tagsága megszűnt, új tagok lettek Báthy László és Igaz Béla.

A Népjóléti és Munkaügyi Bizottságban Walter Gyula bizottsági tag távozott a bizottságból, új tag lett viszont Baán Jenő, Kolossváry Mihály, Sebes Ferenc és Virág Ferenc.

A Pénzügyi Bizottságba Csernoch János helyére Serédi Jusztinián került, és új tag lett még Kolossváry Mihály.

Ezen az ülésen alakult meg a Véderő Bizottság, de ennek nem volt egyházi tagja.[59]

 

Az 1929. február 14-én tartott 54. ülésen jelentette be Wlassics Gyula elnök Révész István tábori püspök, Kecskemét felsőházi küldöttének fájdalmas halálát.[60] Az 55. ülésen, március 13-án Kolossváry Mihály szólalt fel a magyar királyi honvédség legénységi állományú egyéneinek és az ily egyének hátramaradottainak ellátásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában. Beszédében hangsúlyt adott azon nézetének, hogy a trianoni békediktátum következtében különösen is fontos hadseregünk fejlesztése. Ezért fontos, hogy a legénységi állomány és utódai szociális biztonságban élhessenek.[61] A június 7-i 61. ülésen szintén Kolossváry Mihály szólalt fel. A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában óvva int a túlzott demokratizálástól. Úgy véli, Magyarország a történelem folyamán mindig élen járt a demokratizáló törekvésekben. A vármegyék jelenlegi területi felépítése történelmi alkotmányunk műve. A vármegyék mindig a nemzeti identitás őrzői voltak. Nem szabad engedni a szeparatista törekvéseknek. A vármegyék élete ma is pezsgő, nem szükséges reformálni rajta. Amit a javaslat megváltoztat, az ezt a lényeget, kultúra közvetítő szerepet nem érinti, csak az ügyintézést gyorsítja, ezért mint részletes tárgyalás alapját, elfogadja.[62]

A felsőház június 21-én, a 62. ülésen kezdte tárgyalni az 1929-31. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Ezen a napon Báthy László szólt a javaslathoz. A népjóléti minisztérium költségvetésével kapcsolatban megjegyezte, hogy nagy problémát jelent, ha a szülők nem megfelelő anyagi helyzetben is sok gyermeket vállalnak. Ám mindezek ellenére sem pártolja az egykézést, inkább a kormánynak egyfajta családpolitikai koncepciót kellene készítenie. Felhívta a távol lévő népjóléti miniszter figyelmét, hogy egyre több gyermek éhezik, és a fogyatékos gyermekekről állami intézményi szinten senki sem gondoskodik. Kérte a minisztert, hogy találjon megoldást ezekre az égető kérdésekre. Készítsen a minisztérium felmérést a fogyatékos gyermekek számáról, majd pedig egy cselekvési programot a probléma megoldására.[63]

A június 24-én tartott következő ülésen Igaz Béla fűzött néhány szót a költségvetési javaslathoz. Felszólalásának elején gratulált a kultuszminiszternek abból az alkalomból, hogy miniszterségének hetedik évfordulója alkalmából minisztériuma aranytollal tüntette ki. A költségvetéssel kapcsolatban kérte, hogy a pécsi Erzsébet Tudományegyetem a többi tudományegyetemhez hasonló finanszírozásban részesüljön. Kifogásolja, hogy nem szankcionálják törvényi szinten, ha más művelési ágra alkalmas földterületen szőlőt telepítenek. A költségvetési javaslatot elfogadja.[64] Másnap Zsitvay Tibor igazságügyminiszter beszédében kitért erre a felszólalásra is. Álláspontja szerint nem kell az egyetemeket egyenlően finanszírozni, hanem azon intézmények fejlesztésének kell elsőbbséget biztosítani, amelyek esetében a helyi támogatás is magas.[65]

Az 1929. december 10-én tartott 69. ülésen fájdalmas bejelentést tett Wlassics Gyula elnök. Az utolsó ülés óta eltelt időben elhunyt Walter Gyula választott püspök, esztergomi nagyprépost és Burány Gergely csornai premontrei prépost. Mindkettőjükről szép szavakkal emlékezett meg az ülés kezdetén.[66] A következő napon többek között a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem továbbfejlesztésével kapcsolatos feliratot tárgyalta a felsőház. A vitában Baranya vármegye küldötte, Igaz Béla is szólásra emelkedett. Beszédében kiemelte Pécs kultúra teremtő erejét, amelyhez nagyban hozzájárultak a pécsi megyéspüspökök is, például Zichy Gyula kalocsai érsek, egykori pécsi püspök, aki komoly adományokkal látta el az egyetemet. Majd részletesen ecsetelte az elmúlt évek fejlesztéseit. Beszédében értetlenségét fejezte ki, hogy a debreceni vagy a szegedi egyetemet miért finanszírozza jobban a kormányzat. Klebelsberg Kunó miniszter válaszában részletesen kifejtette, milyen okok szóltak amellett, hogy más egyetemeket jobban finanszírozzanak. A vita után úgy döntött a ház, hogy támogatja Pécs szabad királyi város beadványát az egyetem fejlesztésének kiemelt támogatásával kapcsolatban, és a szükséges lépések megtételére utasítja a vallás- és közoktatásügyi minisztert.[67]

 

Az 1930. február 12-én tartott 73. üléssel megkezdődött a III. ülésszak. Ez alkalomból újraválasztották a bizottsági tagokat. A választás alapján az egyházi képviselők vonatkozásában a következő változások következtek be:

 

Közigazgatási Bizottság: Baán Jenő új tag,

Közoktatásügyi Bizottság: Brém Lőrinc lemondott, majd az év végén meghalt, a bizottságba új tagként bekerült Báthy László (később az év folyamán újonnan igazolt Gergye Ipoly csornai prépost is[68]).

Népjóléti és Munkaügyi Bizottság: Megszűnt Báthy László és Baán Jenő tagsága. (Az év folyamán tag lett az újonnan igazolt Fehér Gyula esztergomi nagyprépost.)[69]

 

Az 1930-31. évi költségvetés vitájában két egyházi felszólaló volt, Igaz Béla és Shvoy Lajos. Igaz Béla a június 24-i 82. ülésen szót emelt a gazdasági kamarák többlettámogatásáért, és a pécsi Erzsébet Tudományegyetem fejlesztése érdekében. Felhívta a kultuszminiszter figyelmét, hogy Pécs városa teljesítőképességének határára jutott, és nem képes további fejlesztési támogatást nyújtani az egyetemnek. Kérte, hogy a miniszter kezelje kiemelten a pécsi egyetem fejlesztését.[70] A következő napon Shvoy Lajos a püspöki kar nevében szólalt fel. Szót emelt a Pázmány Péter Tudományegyetem katolikus alapítása és katolikus volta mellett. Kérte, hogy fordítsanak figyelmet a Budapest-Székesfehérvár útvonal felújítására. A földreformmal kapcsolatban megjegyezte, hogy az nem kiérlelt terv alapján történik, felül kellene vizsgálni. Ezen túlmenően a katolikusokat érő diszkriminációról beszélt. Szerinte, és a püspöki kar szerint is, a Szentatyát sok esetben negatívan mutatják be, és a katolikus köztisztviselők és közalkalmazottak aránya évről évre romlik. Mint mondotta, ezzel természetesen nem akarja gátolni az egyházak gyümölcsöző együttműködését, ám egy esetleges kultúrharc elkerülése érdekében szükséges ennek a ténynek hangot adni.[71]

A november 21-én tartott 91. ülés elején emlékezett meg Wlassics Gyula házelnök Vass József népjóléti miniszter, kalocsai nagyprépost haláláról. Beszédében az elhunyt politikusi, államférfiúi tekintélyét hangsúlyozta.[72] A december 12-én tartott következő ülésen szintén fájdalmas egyházi halálesetről kellett beszámolnia az elnöknek. Brém Lőrinc váradi főesperes-kanonok, Békés megye küldötte halt meg. Emlékét a jegyzőkönyvben örökítették meg.[73]

Az egy hét múlva tartott következő ülésen több egyházi tagot érintő esemény is volt. A nap elején igazolta a ház Kriston Endre egri nagyprépost tagságát, majd a kiadások apasztásáról, a szolgálati vagy munkaviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek ideiglenes megadóztatásáról és egyéb rendelkezésekről szóló törvényjavaslat részletes vitájában a 15. §-hoz Igaz Béla és Rott Nándor is hozzászólt. Igaz Béla nem értett egyet a javaslattal. Félti, hogy nehéz helyzetbe kerül emiatt számos család, és számos tisztviselőt kell elbocsátani akkor, ha a törvény hatályba lép. Jogfosztásnak tartja a 15.§ azon rendelkezését, hogy be kell zárni azokat a törpeiskolákat, ahol egy településen több ilyen iskola is működik. Ez az intézkedés számos egyházi iskolát is érint. Sérelmezte, hogy ugyanez a paragrafus felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a bezárt – köztük sok egyházi – iskola tanítói lakását lefoglalja. Ily módon számos egyházi épület kerülhet állami tulajdonba. Kérte még a kultuszminisztert, hogy a törvény végrehajtási utasításába foglalja bele, hogy a tanulók számarányának megfelelően nevezzék ki a különböző vallású tanárokat.

Rögtön Igaz Béla után kapott szót Rott Nándor. Ő is a törpeiskolák bezárása ellen emelte fel szavát azzal, hogy a veszprémi egyházmegyében sok kis falu van, amelyeket hátrányosan érintene ez az intézkedés. Felszólalásában teljes mértékben azonosult az Igaz Béla által elmondottakkal, kigészítve azzal, hogy ha ezentúl egy egyházi iskolát államosítanak, a tanítói javadalmat ne vegyék el az egyháztól. Ezt kérte a végrehajtási utasításba belevenni.[74]

Az 1931. május 27-én tartott 96. ülésen igazolta a felsőház Horváth Győző kalocsai nagyprépost mandátumát, aki immáron egy éve – mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye küldötte – részt vett a felsőház munkájában. Ezen az ülésen választották Kriston Endrét a Közoktatásügyi Bizottság tagjává.[75] (1931-ben igazolta még a felsőház saját tagjaként Kiss Lajos szekszárdi plébánost, aki Tolna vármegye küldötteként került a felsőházba.[76])

A már május 28-án, a 97. ülésen folytatott következő évi költségvetési vitában Horváth Győző és Wolkenberg Alajos szólaltak fel. Horváth Győző a javaslat tárgyalásában óvást emelt az ellen, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fejezetében szerepel, mert az katolikus intézmény. Fontosnak tartotta a költségvetés azon előirányzatát, mely a nem állami javadalmazású tanítók bérkiegészítését tartalmazza, mert immáron 40 éve rendelkezik az 1893/26. tc. arról, hogy az állami és nem állami alkalmazásban álló tanítóknak teljesítmény szerint ugyanolyan javadalmazásban kell részesülniük. Kéri ezért a kultuszminisztert, hogy hasson a belügyminiszterre, a községek gazdálkodását szabályozó törvényt úgy készítsék elő, hogy biztosítékot jelentsen a tanítók fizetésének egyenlő utalására. Wolkenberg Alajos a szünidő meghosszabbítása ellen szólt. Bírálta a költségvetés külső és belső aránytalanságait, különösen a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatói arányához viszonyított alulfinanszírozását. Hangsúlyozta, Budapest önkormányzata már eddig is erején felül segítette az egyetemet, ezentúl is segíteni fogja, de most már a kormány is segítsen a fejlesztésben. Felszólalásának végén a kormány támogatását kérte egy új, Üllői úti épület megvásárlásához.[77] 

Két nap múlva a költségvetés tárgyalásának folytatásában személyes okból ismét Wolkenberg Alajos kért szót. Néhány perccel korábban ugyanis Menyhárt Gáspár kiforgatta Wolkenberg felszólalásában mondottakat, és kigúnyolta őt. A reflektáló professzor erélyesen kezdte visszautasítani a vádakat, ám az elnöklő Wlassics Gyula polémiának nevezte a viszontválaszt, és megvonta a szót.[78]

A 101. ülésen, június 3-án az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat általános vitáját Kolossváry Mihály felszólalása vezette be. Beszédében megvédte a kereskedelemügyi minisztériumot attól a vádtól, hogy nem kezelné megfelelően az ipargazdaságot. Komoly feladatnak tartotta a mezőgazdaság fejlesztése mellett az ipar fejlesztését is. Nagy hiba volt ezért a háború után a kormány részéről, hogy egyoldalúan csak a mezőgazdaság fejlesztését támogatta komolyan. Felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdaság és az ipar ma már szoros összefonódásban működik. Nem ért egyet a javaslat VI. fejezetével abban, hogy a kisipar fejlesztését kezeli prioritásként. Hiányolja a kormány részéről a kisipar hitelkeretének bővítését, és annak a közóhajnak ad hangot, hogy csökkentsék a kisipari adót, vagy legalább a kisipari forgalmi adót tegyék egyfázisúvá. Hangsúlyozta, hogy a kisipar fejlesztése szociális szempontból is rendkívül fontos. Beszédében a kisipar megfelelő támogatásának szükségességét a Zsolnay és más kisipari tevékenységből világhírűvé vált vállalatok példájával indokolja. Az iparfejlesztésre nem megfelelő alap az iparosiskolák felkészültsége, ezért ezen is változtatni kell. Fontos lenne ezek mellé az iskolák mellé tanműhelyeket is telepíteni. Felszólalásában kitért az iparos tanoncok megfelelő nevelésének szükségességére is, mint a hosszútávú iparfejlesztés sikerének zálogára. Befejezésül XIII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikájában foglaltak megszívlelését ajánlotta képviselőtársainak és a kormánynak. Bud János kereskedelemügyi miniszter egyetértett Kolossváry Mihály felszólalásával, és biztosította, hogy – mint ahogy eddig is – ezentúl is egyenlően kezeli tárcájának két területét, az ipart és a kereskedelmet.[79]

Az 1931. június 6-án szombaton tartott 102. ülés volt a ciklus utolsó ülése. Felolvasták a kormányzó országgyűlést feloszlató kéziratát. Ezt követően Kolossváry Mihály az összes felsőházi tag nevében mondott köszönetet Wlassics Gyula elnöknek és minden választott tisztségviselőnek négy éves munkájáért, melynek köszönhetően a felsőház olyan munkát tudott végezni, mellyel visszaszerezte a társadalom minden részében a tekintélyt és a bizalmat.[80]

Az országgyűlés feloszlatásával és az új választásokkal gyakorlatilag véget ért Bethlen István sokéves kormányzása. A Bethlen-kormány leváltásáról és a Károlyi Gyula vezette új kormány megalakulásáról augusztus 28-án tájékoztatták az új felsőházat.[81]

 

Függelék

 

1.

 

A visszaállítandó második kamaráról először a volt főrendek kezdtek vitát a kormányzattal, mely nyilvánosságot is kapott a Főrendek emlékirata az alkotmányreform tárgyában című műben. A kormányzat 1920-ban azért nem támogatta a főrendiház visszaállítását, mert a tagság nagy részét adó arisztokrácia nyíltan legitimista volt. Ld. Magyar Országos Levéltár. K 26. (= Miniszterelnökség iratai.) 1920-III. 2803.; Pesti Hírlap, 1920. január 30.; Magyarság, 1925. március 3.; Püski levente: A magyar felsőház története, 1927-1945. Bp., 2000. 14. p. Ám a provizórikus alkotmányként kezelt 1920/1. tc. 1.§ előírja, hogy a főrendiházat át kell szervezni, és fenn kell tartani. Ld. Benedek S.: A főrendiház szervezeti kérdései. In: Jogállam, 1920. 409. p., Ferdinandy L.: Az országgyűlés reformja. In: Magyar Kultúra, 1925. 234. p.; Kardos J.: A Szent Korona-tan története. 113-116. p.; Ruszoly József: A törvényhozás intézményi alapjai az ellenforradalmi korszakban, 1919-1944/45. In: Pölöskei Ferenc – Ránki György (szerk.): A magyarországi polgári államrendszerek. Bp., 1981. 470-505. p., 472. p.; Túri B.: Mai közjogi berendezkedésünk története. 34-38. p. Ettől kezdve a vita alkotmányjogi és politikai síkon mozgott tovább. A jogászok két táborra oszlottak, kétkamarás országgyűlést támogatók, illetve ellenzők táborára. Ld. Benedek S: idézett cikkét, melyben rámutat arra, hogy a kétkamarás rendszer nem lehet elvi ellentétben a demokráciával, példaként Kossuthot és Irányit hozza fel, akik támogatták a kétkamarás rendszert. Kérdés számára, hogy a főrendiházat kell-e átszervezve újraszervezni, vagy a második kamara szenátus legyen. Álláspontja szerint a törvényhozás második kamarájában mindenféleképpen biztosítani kell a főnemesség és az egyházak arányos képviseletét. Alátámasztásul Deák 1873. június 28-án a képviselőházban elmondott beszédét hozza. Rassay György: A főrendiház reformja. In: Magyar Helikon, 1920. Az arisztokratáknak szerinte csak kis arányban kellene részt venni a második kamara munkájában. 1921. július 20-án a kormány a nemzetgyűlés elé terjesztett egy, a felsőházról szóló törvényjavaslatot, amit az ellenzék élesen bírált, mondván, nincs most rá szükség. Ld. Országgyűlési Napló, A nemzetgyűlés 233. ülése 1921. július hó 20-án, szerdán. A törvényjavaslat vitájára végül a nemzetgyűlés 1922-es feloszlatása miatt nem kerülhetett sor. A jogászok álláspontjukat így különböző tanulmányokban tették közzé. Concha Győző: A főrendiházi reformjavaslatok. In: Jogállam, 1921. Nem ért egyet azzal, hogy a főrendek csak delegálhatnak maguk közül tagot, úgy véli az 1885-ben bevezetett cenzus jobb módszer a képviseletre. Egyetért a javaslatnak azzal a részével, hogy a törvényhatóságok is delegálhatnak tagot, ám azt ellenzi, hogy a törvényhatóságok küldötteinek száma megegyezzék a főrendek képviselőinek számával. Az 1926-ban elfogadott javaslat szerint az arisztokraták képviselete végül kevesebb lett, mint a törvényhatóságok által delegált felsőházi tagok létszáma. Ld. Benedek S.: A felsőház. In: Jogállam, 1927. 68. p. A javaslatról ld. még: Tunyogi Szűcs K.: A felsőház-javaslat. In: Magyar Jogi Szemle, 1921.; Nagy M.: Kell-e nekünk főrendiház. In: Magyar Élet, 1923. 5. sz. (Feltétlenül szükségesnek tartja a főrendiház megreformálását és visszaállítását. Véleménye szerint a kétkamarás parlamenti rendszer a demokráciák jellemzője, az egykamarás pedig a forradalmi állapotoké. Ezért sürgeti a második kamara felállítását.) Nagy M.: Milyen legyen az új főrendiház. In: Magyar Élet, 1923. 6. sz. (Javaslatot tesz bizonyos szervezési kérdésekre is. Támadja Concha Győző elképzeléseit, és támogatja a kormány felsőház-javaslatát.) A viták újbóli fellángolása 1925. március 6. utánra tehető. Ezen a napon nyújtotta be a kormány immár átdolgozva újra a felsőház felállításáról szóló törvényjavaslatot. Az ellenzék csakúgy mint 1921-ben szükségtelennek tartotta az intézkedést, és azzal vádolta Bethlen István miniszterelnököt, hogy nem akar változtatni az 1925/26. tc-en, mely a választójogot szabályozza. E törvény hatályba lépésével a választójog az összlakosság tekintetében 40%-ról 28%-ra, míg a 24 év feletti lakosság esetében 75%-ról 58%-ra esett vissza. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., … 223. p.; Simontsits E.: A titkos választójog és a felsőház reformja. 27. p.; Zsedényi Béla: A magyar alkotmányjog fejlődése 1918-tól 1938-ig. Miskolc, 1939. 8. p.; Országgyűlési Napló, A nemzetgyűlés 1925. évi március 6-án tartott üléséről.; Ferdinandy L.: Az országgyűlés reformja és az ideiglenes alkotmány. In: Magyar Kultúra, 1925. (Az alkotmányosság és jogfolytonosság oldaláról közelíti meg a felsőház felállításának kérdését.) Ld. még: Egyed I.: A felsőház felállítása. In: Magyar Kultúra, 1925. (Teljes mértékben támogatja a kormány javaslatát.) Zsedényi Béla: A felsőház-javaslat. In: Magyar Jövő, Miskolc, 1925.; Uő: A magyarhoni ág. hitv. ev. egyház főtisztviselőinek részvétele az országgyűlés felsőházában. Miskolc, 1925.; Mósa J.: A parlament reformja. In: Budapesti Szemle, 1926. ápr. (Támogatja a vármegyei küldöttek intézményét.); Térfy Gy.: Az Országgyűlés felsőháza.

 

 

2.

 

A következő intézmények voltak jogosultak felsőházi tag választására: Országos Mezőgazdasági Kamara: 6 tag, Kereskedelmi és Iparkamarák: 6 tag, Ügyvédi Kamarák: 2 tag, Királyi Közjegyzői Kamarák: 1 tag, Mérnöki Kamarák: 2 tag, Vitézi Rend: 1 tag, Magyar Tudományos Akadémia: 3 tag, Pázmány Péter Tudományegyetem karonként: 1-1 tag, többi egyetem egyetemenként: 1 tag, József Műegyetem: 2 tag, Országos Magyar Gyűjteményegyetem 1 tag, Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1 tag, Budapesti Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola: 1 tag, gazdasági akadémiák együttesen: 1 tag, Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola: 1 tag, Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola: 1 tag, Budapesti Áru- és Értéktőzsde: 1 tag és amely szervezetek törvényben felhatalmazást kapnak erre.

 

3.

 

Az 1927-es állapot szerint hivatal és méltóság alapján 52, választott arisztokrata 38 (+ 4 Habsburg), törvényhatóságok részéről 76, szervezetek és intézmények részéről 38, az államfő által kinevezett 40 (+ az Országos Orvosszövetség képviselője), összesen 249 fő volt a felsőház tagja. Püski, 2000. 20., 162. p. A fenti listát a következő törvények módosították: 1928/13. tc.: Hivatal alapján tag az Országos Munkásbiztosító Intézet elnöke, és a kormányzó 2 tagot nevez ki a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége által e célból felterjesztett 6 főből, ezzel egyidejűleg a kereskedelmi és iparkamarák csak 4 főt választhattak. 1930/42. tc.: Az Országos Mezőgazdasági Kamarát képviselő 6 főből ezentúl 1 főnek elnökségi tagnak kell lennie. A kormányzó 2 tagot nevez ki 5 évre az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által javasolt 6 személy közül. 1937/28. tc.: az Országos Mezőgazdasági Kamara csoportokra bontva választja meg a 6 felsőházi tagot, és egy hetedik tagot is választ az ún. gazdatiszti csoportból. 1940/27. tc.: a katolikus egyház felsőházi-tag főpapjainak sora kiegészül a kassai, a nagyváradi, a rozsnyói, a szatmári megyéspüspökökkel, az erdélyi egyházmegye magyarországi részének kormányzójával, a munkácsi, a nagyváradi és a szamosújvári görög katolikus megyéspüspökökkel, az eperjesi egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzójával, valamint az Erdélyi Római Katolikus Státus igazgató-tanácsának elnökével vagy elnökhelyettesével. A református egyház képviselőinek listája kiegészült. (A törvény erejénél fogva felsőházi tag a református egyház mindegyik egyházkerületének – dunántúli, dunamelléki, tiszántúli, tiszáninneni és erdélyi – püspöke és főgondnoka. Az evangélikus egyház felsőházi tagságra jogosult képviselőinek listája kiegészült 1 püspökkel és 1 kerületi felügyelővel. Felsőházi tagságot kapott a budai szerb ortodox püspökön kívül az az ortodox püspök is, akit a kormány előterjesztésére a kormányzónak ki kell neveznie. Az 1942/21. tc. törvényhatóságonként számszerűleg megadva összesen 68 főben újraszabályozta a törvényhatóságok által küldött felsőházi tagok létszámát. A terület-visszacsatolások következtében jelentősen növekedett a kormányzó kinevezési jogköre is.

 

4.

 

Az említett szabályozástól függetlenül 1937-ig is voltak a vitás kérdésekben együttes ülések. Az 1926/22. tc. 32. §-a ugyanis erre lehetőséget adott. Ld. EGYED I., Az országgyűlés két háza ellentételeinek kiegyenlítése, 8. Az 1931-es villamosenergia törvényjavaslat elfogadásakor is ezt az eljárást kellett alkalmazni a vitás kérdések tisztázására. Egyeztető eljárásra az 1937/27. tc. hatályba lépéséig mindösszesen 13 esetben került sor. Takács Imre: A felsőház a két világháború között. In: Állam és Igazgatás, 1989. 6. sz. 536. p.; Tomcsányi M.: Tanulmányok a kormányzói jogkör kiterjesztéséről. In: Magyar Jogi Szemle, 1937. 3. sz. A felsőház házszabálya – amelyet csak 1936-ban alkottak meg, és 1939-ben kismértékben módosították - szabályozta a felsőházi tagok véleménynyilvánítási lehetőségeit a felsőházi munkában. A Házszabály értelmében amikor a felsőház egy törvényjavaslatot megkapott, azt a plenáris ülésen kiadták az illetékes bizottságnak, mely kialakította álláspontját, és esetleges módosításokat eszközölt. Ezt követte a javaslat általános majd részletes vitája, melyeken a két vita során egy-egy alkalommal szólalhattak fel a tagok. Természetesen személyes témában bármikor lehetőség volt reagálni az elhangzottakra. A Házszabály értelmében akkor lehetett határozatképesnek tekinteni egy ülést, és megtartani, ha azon legalább 50 felsőházi tag jelen volt. Egy javaslat elfogadásához is legalább 50 igen szavazatot kívánt meg a Házszabály.

 

 

Jegyzetek