Vissza a tartalomjegyzékhez

1. évfolyam 2. szám
A. D.
MM

Allen Hayes Merriam: People of the Millennium. A Selection of Persons-of-the Year from A.D. 1000 through 1999.
New York, Vantage Press, 2000. 248 old.
Könyvismertetés

A természetnek, a világtörténelemnek vagy az üdvtörténetnek nagy eseményei rendszerint nem igazodnak a használatos naptár kerek évszámaihoz, évszázados vagy évezredes fordulóihoz. Az ilyen naptári fordulókat rendszerint nagy váradalom előzi meg, de minden különösebb látványos vagy katasztrofális esemény nélkül múlik el egy évszázad vagy évezred, és kezdődik az új. A most használatos naptárt ugyan a legnagyobbak üdvtörténeti eseményt középpontba állítva szerkesztette Rómában a 6. században a görögkeleti egyház szerzetese, Dionysius Exiguus, és az általa szerkesztett – több változáson átment – naptárt pontosította, valamint annak használatát tette kötelezővé a keresztyén világban 1582-ben XIII. Gergely pápa. E ma is használt naptár időszámításának a középpontja Jézus Krisztus születése. Azóta nyilvánvalóvá lett, hogy Jézus születése nem időszámításunk kezdetén történt, hanem valószínűleg 4 vagy 7 évvel korábban annál. Mégis a most folyó 2000. esztendő kiemelkedő év az egymást követő esztendők között. A matematikai ezredforduló csak a következő év lesz, de a mostani év, a Millennium okot ad a visszaemlékezésre és az ünneplésre. Nekünk magyaroknak kétszeresen is jubileumi év ez: nemcsak Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójára emlékezünk a keresztyén világgal együtt, hanem magyar történelmünk sorsfordító eseményére is. Ezer esztendeje annak, hogy első királyunk, István király a keresztyénség felvételével állandó helyet biztosított Európában népünknek, és a keresztyén kultúrának részesévé tette népünket, először annak elfogadóivá, majd annak gazdagítóivá lettünk.

Itthon és külföldön sok kiadvány jelent meg, mely a millennium jelentőségét húzza alá, vagy melynek megszületése a millenniumnak köszönhető. A fent jelzett könyv is a millenniumra készült. Mégpedig úgy, hogy szerzője egész tudományos munkálkodása és kutatása során ennek megírására készült. Előszavában ezt írja: „Ez a munka lett az én magnum opus-om, személyes odisszeám az egyetemes történelemben, mely magában foglal hozzávetőlegesen 10.000 órát és majdnem 30 évet.”

Az angolszász világban tekintélyes magazinok kiválasztják „az év emberét”. A szerző arra vállalkozott, hogy megnevezze az év emberét 1000-től kezdve 1999-ig, és néhány sorban összefoglalja az egyetemes történeti jelentőségét. Tehát az elmúló évezred ezer személyiségéről olvasunk ebben a könyvben, mégpedig úgy, hogy minden évhez egy embert köt és értékel. Nem könnyű vállalkozás volt ennek a listának az összeállítása. Nem a millenniumnak 1000 legfontosabb emberét akarta megnevezni a szerző. Hisz voltak olyan évek, melyekben több olyan személyiség közül kellett választania, kik nagy mértékben hozzájárultak a világ történelmének és az emberiség kultúrájának alakításához. (Ilyen volt például az 1945. esztendő.) És voltak évek, különösen a millennium kezdeti századaiban, ahol komoly kutatások után lehetett megnevezni valakit, akit valóban „az év emberének” lehetett minősíteni. Allen H. Merriam a Joplinban működő Missouri Southern State College professzora, szaktárgya a kommunikáció. Tanulmányokat végzett Indiában, évekig a Peace Corps önkéntese volt Afganisztánban. Magyarországra is ellátogatott, amikor a Tiszáninneni Egyházkerület kapcsolatba került a Missouri Presbyteryvel az 1980-as évek közepén.

Kulturális utazást kínál a szerző, és együtt utazhatunk vele ezer éven át. Olyan túravezető, aki a neki érdekes helyekre és személyiségekhez vezeti el az érdeklődőket. Nincs olyan mérce a kezében (és ilyen nem is áll rendelkezésére senkinek), amivel biztosan megállapíthatná, hogy egy-egy évben ki volt a legjelentősebb ember a világon. Sőt arra bíztat, hogy mindenki végezze el a maga kutatását, és próbálja összeállítani a maga listáját az év embereiről. Ami figyelemre méltó – és amit az előszóíró, Sir Robert Scott, a Greenwichi Millenniumi Bizottság elnöke is hangsúlyoz –, hogy a szerző nem vádolható amerikai sovinizmussal, de még a nyugati keresztyén kultúrához kötődő sovinizmussal sem, mert sok olyan török, arab és hindu személyről is ír, aki legtöbb olvasójának ismeretlen. Ezáltal arra ösztökél, hogy többet megtudjunk róluk, meglássuk azt, hogy emberi életünk, kultúránk, sorsunk összetartozik, bárhol és bármikor éljünk is.

Nekünk, magyaroknak is érdekes ez a könyv, sőt, ami a lista vezetőjét illeti, egyenesen hízelgő is. Az első személy ugyanis, akiről szól, az 1000. esztendő embere: „I. István, Magyarország megalapítója, akit Vajknak neveztek, a magyar koronát II. Szilveszter pápától kapta, és a keresztyénség elterjedését elősegítette országában, amiért 1083-ban szentté avatták.” A következő magyarok, akiket egy-egy év emberének választott: 1092 – Szent László, 1222 – IV. Béla (Aranybulla), 1443 – Hunyadi János, 1850 – Kossuth Lajos, 1897 – Herzl Tivadar (a modern cionizmus atyja). Az előszó írója is megjegyzi, hogy ki-ki másképpen állítaná össze a listát. Nem is azokkal van baj, akik bekerültek az ezer év emberének a listájába, hanem azokkal, akik kimaradtak abból. A szerző is érzi azt, hogy kihagyott olyanokat, akiket sokan joggal bevettek volna. Fel is sorolja ezeket A „majdnem bekerültek” pótlistájában. olyan neveket találunk itt, mint Giordano Bruno, Alexander Eiffel, Marie Curie, Anna Frank, Willem Viser’t Hooft, Jan Pollak, Teréz anya, Diana hercegnő stb.

Sok olyan esztendő volt, amikor nem volt nehéz kiválasztani az év emberét. De számos olyan év is adódott, amikor több közül kellett rámutatni egyre. Az elmúlt 1000 évben a legnehezebb talán az 1968-as év emberének az eldöntése tűnt számára. Olyan események történtek, és ahhoz kapcsolódóan olyan emberek lettek ismertté, mint Alexander Dubcek, a „prágai tavasz” első embere, és mégsem került be a listába. Nigériában ugyanekkor polgárháború dühöngött, mely kb. 1 millió ember életét ontotta ki a szeparatista Odumegwu Ojukwu tábornok vezetésével, de ebben az évben robbant ki a Vietkong felkelés Vo Nguyen Giap ösztönzésére, illetve Lyndon B. Johnson amerikai elnöksége áldozatul esett McCarthy tábornok vietnami háborús politikájának, faji zavargások ráztak meg nagyvárosokat az Egyesült Államokban, miközben megölték Martin Luther Kinget és Robert Kennedyt.

Megtaláljuk a könyven annak a 10 embernek a listáját és rangsorát is, akiket legjelentősebbnek talál a szerző az elmúló 1000 esztendőben. Választása szerint „a Millennium embere Leonardo da Vinci (1503 év), a reneszánsz humanizmus kiemelkedő személyisége, akit az első modern embernek és minden idők legbriliánsabb géniuszának nevezhetünk”. A további kilenc legfontosabbnak minősített történelmi személy:

2. Dzsingisz Kán (1219), aki több területet foglalt el, és több népet győzött le, mint bárki más az elmúlt 1000 évben.

3. Kolumbusz Kristóf (1492), akinek óceánokat átszelő utazásai az emberek, állatok, termények, betegségek és kultúrák szállításával megváltoztatták a világot.

4. Gutenberg János (1456), a könyvnyomtatással forradalmasította az információterjedést.

5. Luther Márton, aki elindította a reformációt, hogy újra elevenné tegye a keresztyénséget.

6. Ibn Szina (ismertebb nevén: Avicenna, 1031), a perzsa muszlim tudós, akinek az Orvostudomány kánonja című munkája az orvostudomány történetében a legnagyobb hatású szövegnek tekinthető.

7. (Nagy) Akbar (1595), az indiai mogul dinasztia legnagyobb királya, akinek építészeti hagyatéka, vallási türelme és közigazgatási képessége minden idők legnemesebb uralkodói közé emeli őt.

8. Isaac Newton (1687), az egyetemes törvények egységesített rendszerének megalkotásával (a fizikában és mechanikában) segített abban, hogy az ember elérje a csillagokat.

9. James Watt (1770), a gőz erejének hasznosításával kirobbantotta az ipari forradalmat, és ezzel az európai embereknek olyan technológiai elsőbbséget nyújtott, amellyel a világ nagy részének az irányítói és kihasználói lettek.

10. Louis Pasteur (1881), a baktériumok mikrobiológiai folyamatainak megismerésével, a betegségek terjedésének korlátozásával meghosszabbította az emberi életet, így hozzájárult ahhoz, hogy a föld népessége az 1830-as 1 milliárdról 2000-ben elérje a 6 milliárd főt.

Olyan emberekről van szó ebben a könyvben, akik neve sokfelé ismertté vált a maguk korában és világában, és akik tevékenysége egyértelműen történelemformálónak minősíthető. Nem értékeli a szerző, hogy pozitív vagy negatív módon formálta tevékenységük a világot, áldás vagy átok volt a kiválasztott év embere a maga korában. Egymás mellett vannak ebben a felsorolásban a jó- és a gonosztevők, az imádott szentek és a félelmes hadvezérek és diktátorok. Ezt mutatja az a válogatás is, amikor szubjektív módon felsorolja és rangsorolja az egyes századok első öt emberét. A 20. század első öt embere a következő: Hitler (1934), Einstein (1905), Gandi (1930), Mao-ce Tung (1949) és Freud (1902).

A szerző azzal a reménységgel bocsátja útjára ezt a könyvét, hogy sokakban érdeklődést kelt az emberiség történelme iránt, és megláttatja azt, hogy milyen színes és sok lehetőséget tartalmaz az emberi élet a Földön. A lehetőség mindig kétirányú: lehet élni és lehet visszaélni vele. Izgalmas lista lenne az is, ha valaki elkészítené e könyv alapján, hogy kik voltak azok, akik éltek, és akik visszaéltek a lehetőségekkel, amit kaptak a történelemtől, - Teremtőjüktől. Így az ebben a könyvben olvasható ezer rövid életrajz motiváló vagy elrettentő példa lehetne a harmadik évezredbe átlépő generáció számára.

(Benke György)

 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,