Az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok között végzett nagy munkát Bütösi János püspök,[1] aki 1998. április 18-án a Bethánia csendesnapján Budapesten többek között az alábbiakat mondta:

 

„Másik dolog, amit meg akarok veletek osztani a következő: a Bethániának az én időmben az volt a vonzó ereje, hogy a keresztyén igényekben nem alkudott. Én azért lettem a Bethánia Szövetség tagja, mert pl. az SDG-ben volt táncolás, nagy nótázás, meg minden… A Bethánia viszont megmondotta, hogy vagy Krisztusban akarsz élni, vagy ne is csatlakozzál hozzánk. De egy hiányosságot mindig éreztem, hogy nekem az SDG-be, meg nem tudom hova kellett mennem azért, hogy a népemnek a dolgát felelősségteljesen hordozzam. Alcsútra eljöttek megtérni, Szárszóra meg elmentünk a szolgálat útjait megkeresni a népünk számára.”[2]

 

Plasztikusan mutatja be az egykori, tehát a két világháború közötti ifjúsági egyesületek közötti különbséget. Az előadó szájíze szerint formálta mondanivalójának lényegét. Úgy tűnik ebből az idézetből, hogy a Bethánia és az SDG között a legnagyobb különbség a „táncban,” a „nagy nótázásban”, de legfőképpen a „meg minden…”-ben volt. Sajnos már nem lehet megkérdezni a visszaemlékezőt arról, hogy mit értett, tapasztalt vagy vélt a befejezetlenül hagyott gondolaton.

A különböző ifjúsági és kegyességi szervezetek közötti különbségek, prioritásbeli eltérések ellenére mégis közösnek tekinthetők a belépési nyilatkozataik, melyeknek elemzése eddig elmaradt.

Az 1989 utáni egyháztörténeti írásoknak egy része a különböző ifjúsági egyesületek történetével foglalkozik.[3] Szinte minden egyetemi és főiskolai karnak a diplomaarchívumában őriznek olyan dolgozatokat, melyek a két világháború közötti magyar reformátusság ifjúsági mozgalmainak a történetét tárják fel. Mind a szakirodalomban, mind a diploma-dolgozatokban jól megférnek egymás mellett a különböző egyesületek, a különböző kegyességi irányzatok mentén szerveződő körök történetei. Miközben a maguk korában elsősorban a két világháború között nagyon markáns ellentétek és kegyességi törések húzódtak az egyesületek között. Ezen szervezetek legfőképpen az alábbiak voltak: Bethlen Gábor Kör, Soli Deo Gloria Református Diákszövetség (SDG), Magyar Evangéliumi Diákszövetség (MEKDSZ), Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) és nem utolsó sorban a Bethánia CE. A főbb egyesületek mellett még számtalan kisebb szervezet is létezett, amelyek leginkább speciális célcsoportokban tértek el a fentiektől.[4] Az egyesületek nagyon hasonló szervezeti struktúrával rendelkeztek. Bár a megalakulásukhoz a külső keretet az állami törvények biztosították,[5] 1933-tól kezdődően egyre inkább integrálódtak ezek a szervezetek az egyházi adminisztrációba és struktúrába.[6] A különbözőségek ellenére egyik közös pont az egyházi mozgalmakban a taggá válás ünnepélyessége volt. Mindegyik csoportnak volt erre az alkalomra külön formája, melyen az új tagok fennhangon tettek bizonyságot belépési szándékukról. Ezen forrásanyagok közül az alábbiakban háromnak, a Bethániának, az SDG-nek és a KIE-nek a szövegei kerülnek összehasonlításra, azzal a céllal, hogy a szervezetek közötti hasonlóságokat és különbözőségeket – amennyire lehet – feltárhassuk. A különböző ifjúsági mozgalmak szervezeti és elvi állásfoglalásainak részletező bemutatása eddig jórészt elmaradt. Nem tudjuk, mi állhat ennek hátterében. Az institucionális összehasonlítás legelső lépéseit már megtették a „senior” tagok, amikor egymás mellé illesztették visszaemlékezéseiket. A két világháború közötti református ifjúsági és értelmiségi szervezetek közötti eltérésekről csak az érzelemdús memoárok állnak rendelkezésünkre. A belépési formulák a legjobb kiindulási alapot adják az összehasonlításra, mivel ezeken a szövegeken keresztül mind az elvi és részben a strukturális eltérések is megvilágíthatóak.

 

Források

A vizsgálni kívánt szervezetekre vonatkozó irodalom bősége ellenére nehezen lehet hozzáférni a belépési nyilatkozatok és fogadalomtételek szövegéhez. Legtöbbször korabeli forrásokban kell mindezt felkutatni. Mindhárom szervezetnek egy-egy 1933 utáni szövegét tekintjük kiindulási pontnak. (Szövegközlésüket ld. a Dokumentumok c. részben.)

A szövegek forráskritikai vizsgálata valószínűleg még nagyobb különbözőségek feltárásához vezetnének. Az eltérések elsősorban a KIE és Bethánia CE egyesületeinél mutathatók ki. A korábbi szövegvariánsokat az apparátusban tüntetjük fel. A vizsgált szövegek mindegyike az 1933-as Missziói törvényhez[7] igazodóan került megfogalmazásra – mégis jelentősek az eltérések.

 

Elemzés

A források felépítésüket tekintve nagyon hasonlóak. Mindhárom belépési nyilatkozat egy elvi és egy pragmatikus részből áll, melyet további három jól elkülöníthető részre lehet osztani. Az első rész egy bővebb, dogmatikai szempontból is vizsgálható szöveg, melyben a belépni szándékozó az elvi elkötelezettségét fejezi ki. Ez a KIE esetében csak egy fél mondatot jelent, a Bethániánál már az első három mondatot, az SDG fogadalomtételében pedig két bekezdésnyi szöveget. Fontos szerepet kap itt a bűnbánat, a hála és hitvallástétel vagy elköteleződés. A második rész a Biblia naponkénti olvasásának fogalmát és az istentiszteleti alkalmakon való részvételt tartalmazza, a harmadik pedig a szervezet iránti lojalitás deklarálása. A negyedik, záradék rész a szervezetből való kilépés módját jelöli meg.

Közös mindhárom szövegben, hogy a belépni szándékozók elvi döntésük megalapozásának a kifejtésével kezdődik. A legrövidebb formula ebben a tekintetben a KIE nyilatkozatában található: „Bízva Isten megsegítő kegyelmében, alulírott fogadom, hogy Jézus Krisztusnak hűséges követője akarok lenni.” Az egyszerű megfogalmazás visszavezethető arra, hogy ez a legrégebbi szervezet, melyet még 1844-ben George Williams alapított, elsősorban iparoslegények számára. Természetesen a későbbiekben ez a szervezet is jelentős értelmiségi potenciállal rendelkezett, de mindvégig megmaradt az egyszerű hitvallási formula. Már a 19. század utolsó két évtizedében megindultak az előmunkálatok a magyarországi KIE létrehozására, amelyet elsősorban állami majd egyházi adminisztratív eszközök akadályoztak. A KIE így nagy nehézségek árán 1883. október 31-én alakulhatott meg.

A KIE fogadalomtételénél bővebb a Bethániáé. Közös mindkét szervezetben, hogy konfesszió fölöttiek voltak, tehát lehettek református és evangélikus (elvétve baptista és metodista ) csoportok szerte az országban, legalábbis elvileg. A legkisebb közös metszet esetükben, hogy a tagok nem hitvallási iratok szellemében megfogalmazott elvi álláspontot vallottak magukénak, hanem a Szentírásból megismert Krisztust. A magyarországi Bethánia CE mozgalomnak is voltak evangélikus osztályai, de jóval kisebb érdekérvényesítő erővel rendelkeztek. A református illetve evangélikus csoportok közötti egyensúly az első világháború végéig állt fenn,[8] amikortól kezdve a Bethánia Magyarországon református mozgalomnak tekinthető.

Bővebb a KIE fogadalmánál a Bethániáé, a leghosszabb pedig az SDG-é. Mindhárom szövegben szembetűnő a tartalmi hasonlóság, és a nyelvi fordulatok közötti különbség. A Bethánia- és az SDG-fogadalomtételnek az első része hasonlóságot mutat a Heidelbergi Káté I. Úrnapjára vonatkozó (1-2.) kérdés-feleletben foglaltakkal. Az SDG esetében nagyon fontos volt a Heidelbergi Kátéra és a II. Helvét Hitvallásra való hivatkozás. Bár az SDG alapítási dátumaként 1921 júliusát tartjuk számon, szervezeti értelemben csak néhány évvel később alakult meg, addig a tagok inkább egy „baráti körnek” nevezték az SDG-t. A Magyarországi Református Egyház IV. zsinatának végéig, 1933-ig nem volt törvényi szabályozása az egyesületi munkának. A Missziói törvény és végrehatási utasításai tartalmazták a különböző egyesületekre vonatkozó rendelkezéseket. Az állami keretek által biztosított egyesületi munka az egyház mint intézmény számára egészen az 1930-as évekig – jogi értelemben mindenképpen – idegennek számított. Az 1928 és 1933 között ülésező zsinat alkalmával értékelődött át az ifjúsági és kegyességi egyesületek szerepe és jelentősége. Ekkor kezdődött meg a szervezeti integrálásuk az ún. közegyházba. Éppen ezért fontos volt már a fogadalomtételkor annak hangsúlyozása, hogy a fogadalmat tettek a református egyházon belül, annak hitvallási irataira hivatkozva határozzák meg magukat és feladatukat.

Az SDG fogadalomtételének van azonban egy érdekes megállapítása: „a kálvinizmus mint világnézet harcát megharcolni”. Ez további magyarázatra szorul. Az SDG alapításánál és kezdeti kialakításában fontos szerepet játszott a korszak egyik meghatározó teológusa, Sebestyén Jenő (1884–1950), aki a hollandiai kuyperianizmusnak volt jeles magyarországi képviselője. A „kuyperianizmusnak” vagy „történelmi kálvinizmusnak” nevezett irányzat, mely „a református keresztyénség történelmileg kialakult szellemét és teológiáját akarta a magyar református egyházban erőre emelni, a magyar református egyház református szellemét akarta restaurálni és történelmi alapokon tovább fejleszteni”.[9] A kegyességi irányzatok között a belmissziói, illetve a konzervatívabb irányvonalúakhoz sorolható a történelmi kálvinizmus. Így tehát a fentebbi idézetben a kálvinizmus kifejezés alatt Kálvin János tanításán nyugvó szellemi irányzatot kell érteni politikai, szociális, gazdasági és teológiai értelemben. Az SDG fogadalomtétele szövegének vizsgálatakor nem szabad elfelejteni, hogy a szervezetet teológusok hozták létre saját maguk számára, ami magyarázatot ad a hosszabb és dogmatikailag is pontosabban behatárolt belépési szövegformulára.

Az SDG belépési formulájában további magyarázatra szorul még a következő rész: „Magyar Református Anyaszentegyházamat missziói lélekkel szolgálni, a református theologiát úgy amint a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás azt körvonalazta – megismerni […]”. Az első világháború utáni időben fontos kérdéssé vált a felekezeti identitás kérdése. Újból meg kellett az egyháznak és tagjainak határozniuk magukat. A vitát jól tükrözi, hogy abba Szabó Dezsőtől Forgács Gyuláig szinte minden jelentős, felelősségteljesen gondolkodó világi és lelkészi személyiség bekapcsolódott. A kérdésnek két súlypontja volt: Az egyik, hogy „a zsinat gondoskodjék arról, hogy a törvénykönyvben a ref. egyháztagság feltételei pontosan bent foglaltassanak, s egyházunk hitelvei kidomborodjanak”.[10] Az SDG tehát eleget tett a kor kívánalmainak ebben az értelemben. A többi szervezet – néhány kivételtő eltekintve – külföldről származott, tehát „importnak” tekinthetők. Ez is a magyarázata annak, hogy a KIE és a Bethánia fogadalomtételével szemben az SDG-é sokkal precízebben kidolgozott szöveg. A korszak kihívásaira kívántak válaszolni már a fogadalomtétel szövegének az összeállításakor is azzal, hogy a református hitvallási iratokat bevették. Az egyesületi munka megszüntetéséig mindvégig megmaradt az alapítások körüli elvi pontnak a hangsúlyozása, ezek szerint csak az SDG fogadalomtételébe kerültek bele református hitvallási iratok. Amíg a KIE és a Bethánia mindvégig kiváló nemzetközi és – mai szóhasználattal élve – ökumenikus kapcsolatokkal rendelkezett, ezért a fogadalomtételükbe sem kerülhettek be egyes felekezetek hitvallási iratainak megnevezései, addig az SDG megmaradt a magyarlakta területeken belül.

A második világháború végéig az SDG csak a Kárpát-medencében volt jelen, később is csak az emigráció folytán ismerhették meg Nyugat-Európában. A jogi és formális rész mellett a másik súlypont a gyakorlatra esett. Tehát fontos volt a felekezeti ismeretség és öntudat kérdése. A két világháború közötti időszakban többen próbáltak rávilágítani erre a problémára, tette ezt többek között Szabó Dezső is:

 

„Méltóztassanak részletes és tudományosan elfogulatlan vallás-psychológiai tanulmányokat végezni a magyar vérű katólikus és református falvakban. És azután ugyanilyen vizsgálatot ejteni meg az idegen eredetű katólikus falvakban. Arra a meglepő eredményre fognak jutni, hogy a magyar vérű katólikus vallásos psychéje majdnem az azonosságig közelebb van a magyar kálvinista psychéhez, mint germán vagy szláv katólikus lelki formákhoz.”[11]

 

A fentebbi idézetet egyes történészek inkább nemzetkarakterológiái szempontból vizsgálnák, de az írás címzettjei és első olvasói a Református Egyház Konventjének tagjai voltak. Ebben a kontextusban más értelmet nyer az idézet, a református önazonosság-tudat meghatározásaként értelmezhető. Az első világháború után az európai keresztyénség olyan válságba került, melynek egyik lecsapódása a korábbi évszázadból örökölt felekezeti azonosságtudat újradefiniálását igényelte. Mindezek alátámasztják, hogy az SDG fogadalomtételében miért olyan hangsúlyos a református hitvallási iratokhoz és az egyházhoz való viszony tisztázása.

Az elvi bevezetőket követi a belépési nyilatkozatok második része, amelynek központi üzenete a Biblia naponkénti olvasása. Ez a pont leginkább technikai és kegyességtörténeti kérdéseket vet fel: Mi alapján kellett a tagoknak a Bibliát naponként olvasni? Honnan származik ennek a résznek a megfogalmazása? Milyen hatásfokkal történt mindez? Milyen forrásokból tudhatunk meg erről többet?

Az új és modernkori naponkénti Szentírás-olvasás a pietista herrnhuti közösséghez vezethető vissza, amely immár majd háromszáz éve jelenteti meg minden évben az ún. Losung-ot, azt a naponkénti Bibliaolvasáshoz használt vezérfonalat, melyet aztán később a metodisták és más kegyességi csoportok is átvettek. Az első modernkori bibliaolvasó kalauz 1731-ben jelent meg Ein guter Muth; Als das Tägliche Wohl-Leben Der Creutz-Gemeinde Christi zu Herrnshut, im Jahre 1731. Durch die Erinnerung ewiger Wahrheiten, Alle Morgen neu. címoldallal. A kis könyvecske alig 4*9 cm nagyságú, tehát olyan kézikönyv volt, melyet mindig magukkal vihettek a tulajdonosok. A forma tehát eszköze lett a tartalomnak és meg is maradt mind a mai napig. Bibliaolvasó kalauzok kiadása megmaradt a zsebkönyvméretnél, ettől nagyobbak csak az áhítatos kötetek. A Biblia-olvasó kalauz teljesen új alapokra helyezte a kegyesség mindennapi gyakorlását.[12]

A Biblia olvasásának modernkori történetében a következő nagy lépés a Brit és Külföldi Bibliatársulat 1804-es londoni megalapítása volt. Néhány évvel később magyar területeken 1838-ban Kőszegen – a maga korában „magyar Frankénak” is nevezett – Wimmer Gottlieb Agost (1791–1863) egyik barátjának ösztönzésére egy nyomdát állítottak fel, melyben néhány év alatt mintegy 70.000 Bibliát nyomtattak. A Szentírás-terjesztés a kolportőrök feladata volt, akik gyakran összetűzésbe kerültek a helyi lelkészekkel vagy tanítókkal, mivel a rendszeres Bibliaolvasás céljából a házaknál kiscsoportos összejöveteleket tartottak.[13] A 19. század tekinthető a tömeges Szentírás-kiadás időszakának. A Biblia-kiadások darabszámaiból következtetni lehet arra, hogy korábbi századokkal összehasonlítva nagyságrenddel nőtt a Bibliának mint könyvnek az országos terítettsége.

A 19. század második felében megerősödő kegyességi csoportok és mozgalmak hatására egyre nagyobb mértékben fordultak a lelkészek, illetve a lelkészképzéssel foglalkozók közül a Szentírás-tanulmányozás metodikai nehézségei legyőzésének kérdése felé. Így készültek el az újabb Biblia-fordítások.[14] A fordítások és revíziók egyaránt szolgálták a Szentírás nyelvezetének frissítését, és a különböző kegyességi mozgalmak által támasztott minél hitelesebb fordítási munkát.

A naponkénti Biblia-olvasás céljához, mint fentebb nyilvánvalóvá vált, több évtizedes útra volt szükség Magyarországon. A herrnhuti pietista közösség által kiadott Biblia-olvasó kalauzhoz hasonló kiadvány megjelenésére még sokat kellett várni. E cél megvalósítására különböző egyesületi lapok törekedtek. Az első világháború előtt a Mustármag[15] mellékleteként jelent meg az Útmutató a Szentírás olvasáshoz (1905-1921; 1923; 1925-1944). A havi bontásban megjelenő mellékletben minden naphoz egy igeverset rendeltek, melyhez rövid meditációt is csatoltak. Az első világháború előtt indult meg a fenti laphoz hasonlóan A Fecske[16] című diáklap, amelynek mellékleteként adták ki a Csendes Percek sorozatot. A lap a Vasárnapi Iskolai Szövetség gondozásában jelent meg 1913 és 1944 között. A Csendes Percek melléklet 1921 és 1937 között havonta látott napvilágot a Nemzetközi Bibliaolvasó Szövetség útmutatása alapján. A melléklet felépítése: egy bibliai igevers, amelyet egy rövid, 5-10 mondatos meditáció követett, ezeket Victor János[17] (1888–1954) írta. A majd másfél évtizedes munka eredménye lett, hogy később ezeket a Csendes Perceket használták fel a külföldi missziókban (elsősorban Észak-Amerikában) is, az utóbbi egy évtizedben pedig kötetbe rendezve is megjelentek.[18]

Az első világháború előtt[19] és után több olyan cikk is napvilágot látott a református sajtótermékekben, amelyekben a Biblia-olvasás hiányára mutatnak rá:

 

„Nehéz azonban ilyen dolgokról beszélni, amikor szinte az utolsóig kiveszett a bibliás kálvinista magyarnak már csak inkább irodalmi klenodimként élő típusa, […] Nagy segítséget jelentenek a naponként való Biblia olvasásnál az olyan füzetek, amelyek »Csendes Percek« címén ifj. Victor János szerkesztésében havonként jelennek meg. Ez azonban kevés.”[20]

 

A két diáklap által végzett munka jelentősége ebből a szempontból tehát még fontosabb, mint azt gondolhatnánk. A két világháború közötti időben teljesedik ki a bibliaolvasó vezérfonalak elterjedése és metodikája.

A meditációs kiadványokhoz csak részben hasonlító ún. Biblia-olvasó kalauzt először a 20. században Magyarországon a baptisták adtak ki,[21] majd néhány évvel később a Bethánia gondozásában jelent meg a Krisztusért és Krisztus egyházáért útmutató a Biblia olvasáshoz az 1909 év minden napjára. A reformátusoknál a korábban tárgyalt bibliai útmutatók mintájára először szintén az egyesületek adták ki az alábbiakat: Krisztus a Király!,[22] Út, igazság, élet: bibliaolvasó kalauz nyolc hétre napi jegyzetekkel,[23] Bibliaolvasó kalauz,[24] Bibliaolvasó naptár és A Célegyenest Előre bibliaolvasó naptára.[25] Mindegyik kiadvány egy-egy egyesülethez kapcsolódik. Ekkor az egyház központi szervezete még nem adott ki hasonló vezérfonalat. Mindegyik kiadvány a két világháború között került ki a nyomdából. Például a Bibliaolvasó naptár a Nemzetközi Bibliaolvasó Szövetség gondozásában jutott el az olvasókhoz. Első kiadványuk bevezetőjében a következők állnak:

 

„A Nemzetközi Bibliaolvasó Szövetség 1892-ben alakult meg. Alapítója Waters Károly volt. Kicsiny kezdettől annyira fejlődött, hogy most már 100 különböző országban közel egy millió tagja van. A heti bibliai szakaszok mind egy gondolat köré csoportosulnak s azok kiválasztásánál tekintettel vannak mindenféle korú és egyénű emberekre. Tag mindenki lehet, aki naponkint egy bibliai szakaszt olvas és evégre évi 10 fillérért megszerzi a Bibliaolvasó Naptárt.”[26]

 

Az 1930-as évekre a különféle Biblia-olvasó kalauzok és vezérfonalak tömege látott napvilágot. Szinte minden egyesület megpróbálkozott azzal, hogy önálló bibliaolvasási segédletet, mutatót adjon tagjai és az érdeklődők kezébe: Jelek az ösvényen, vezérfonal a naponkénti áhítathoz. Gödöllői Jamboree, 1933. (Az első tíz elmélkedés szerzője Szőke Imre, a következő hatot dr. Victor János írta. A Jamboree Magyar Református Résztvevőinek, kiadta és szeretettel ajánlja a Magyarországi Református Egyház. Mérete 10*10. Felépítése: igevers, meditáció, lelki próba, imádság.); Búzaszemek 1934 Szeptember, vezérfonal a Naponként való Bibliaolvasáshoz. (Összeállította: Novák Olga vallástanár. A kötet minden napra egy bibliai verset és egy rövid meditációt, valamint imádságot tartalmaz.); Fébé naptár az 1934. évre. Apró elmélkedések, hasonlatok és történetek az év minden napjára. (Kiadja Fébé Evangélikus Diakonissza Anyaház, Kötet mérete: 5*10 cm. Minden naphoz egy lapnyi terjedelmű meditáció társul.); Bibliaolvasó vezérfonal az 1945. évre. Magvető. (Kiadja a Baptista Hitközség, a kötet mérete: 15*5 cm. Naponkénti Új- és Ószövetségi igehelyeket tartalmaz heti bontásban.); A Harangzúgás volt Makó város lapja 1925 és 1944 között, melynek mellékleteként jelent meg a Bibliaolvasó kalauz.

A Biblia-olvasó kalauzok reprezentálják azt a vallásos formát, mely az 1930-as és 1940-es évekre kialakult. A korábbi időszakkal szembeni szűkösséget a bőség váltotta fel. A kegyességi csoportok belépési nyilatkozataiban megfogalmazott elvi rész gyakorlati megvalósításához szükséges háttér biztosítására az 1930-as években került sor. Addig a Biblia-olvasó kalauzok leginkább próbálkozásoknak tűntek, tömeges és folyamatos megjelenésük már a kegyességi mozgalmak eredményének tekinthetők. Az 1910-es és 1920-as évek kezdeti nehézségei után a bőség időszaka következett be a Biblia-olvasó kalauzok piacán, amit mutat, hogy több hasonló vállalkozás is csak egy-két számot, esetleg évfolyamot élt meg.

Mindhárom vizsgált szervezet rendelkezett valamiféle Biblia-olvasó vezérfonállal, melyet tagjai számára biztosított. A szervezetek tagságának bővülésével egyre inkább nagyobb példányszámban jelentek meg a Biblia-olvasási segédletek.

A belépési formulák záró része az adott szervezet felé való elkötelezettség illetve a kilépési formula. Az ezek által felvetett kérdések közé tartozik, hogy egy személy több egyesületnek is tagja lehetett-e. Bütösi János visszaemlékezése mértékadónak tekinthető abban az értelemben, hogy általában egy irányzat, csoport felé elkötelezett személy szinte bizonyosan nem volt tagja azonos időszakban más szervezetnek. Ennek nem jogi, hanem elvi és gyakorlati okai voltak. Bár a belépési nyilatkozatok nagyon hasonlóak, tehát közös alapnak kell őket tekinteni, de mutatnak olyan jelentős eltéréseket is, melyeket a közös tagságot kizáró tényezőnek kell tekinteni. Másrészt gyakorlati oka is volt ennek. A legtöbb kisvárosban és községben általában csak egy kör tevékenykedett. Nagyobb városokban és a fővárosban pedig jól megfértek egymás mellett ezek a szervezetek.

Az ifjúsági mozgalmak történeti fondjait tartalmazó levéltári anyagokban találhatók a belépéssel kapcsolatos kérdések és levelezés forrásai. A kilépésekről azonban szinte semmit sem tudunk, visszaküldött belépési nyilatkozatokkal nem találkozunk.

A strukturális hasonlóságok mellett jelentősek a különbözőségek is. A legszembetűnőbb a KIE-Bethánia és az SDG nyelvezete közötti különbség. Az SDG fogadalomtétele részletezőbb, bonyolultabb szöveg a másik kettőnél, ami arra utal, hogy iskolázottabb, azaz tanulásra alkalmasabb személyek jelentkezésére számítottak a megfogalmazók. Alátámasztja ezt, hogy a szöveget a teológusok maguk számára készítették. A nyilatkozat ilyenfajta értelmezése azt sejteti, hogy a vizsgált szervezet közül talán ezt a szervezetet tekinthetjük „elitistának” a többivel szemben. Alátámasztja ezt, hogy a Konventnek megküldött jelentésükben is ezt fogalmazták meg:

 

„Meggyőződésünk, hogy Magyar Református Anyaszentegyházunk döntő érdeke az intelligencia megnyerése és munkába állítása. Erre legcélravezetőbb útnak tudjuk, ha a református diákmunkán keresztül őket, már ifjúságuk idején beállítjuk ennek az ügynek a szolgálatába.”[27]

 

Ahhoz, hogy ez mennyire volt így, a tagság, illetve a programjaikon előadók összetételét kellene elemezni. A SDG az 1930-as évektől valódi ernyőszervezetnek tekinthető. Több korosztály sokféle kérdése köré csoportosította tematikus programjait és konferenciáit. Ezek között éppúgy helyett kaptak a tisztán Biblia-tanulmányozásra épülő konferenciák, mint a két világháború közötti magyarság sorskérdéseiről való közös gondolkodás.

Nagyon markáns különbség van a belépési formulák felhasználásában is. Mindegyik szervezetnek volt fogadalomtételi ünnepsége, ahol a tagok hangosan mondták el az eskü szövegét, ezután lettek teljes értékű tagjai az adott szervezetnek. De egyéb felhasználási módjairól eddig keveset tudtunk. A Belmissziói Útmutató 1928-1929. évi számában egy rövid utalás található:

 

„A havi szövetségmegújító óra rendszerint a hónap első szövetségórája. Tapasztalat szerint ez a havi összejövetelek koronája: itt mélyülnek el és erősödnek meg a korábbi lelki élmények és eredmények, ezek a keresztyén erőfeszítések és odaszentelések kiinduló pontjai.”[28]

 

Egy-egy forrás található ezekről az alkalmakról, így például egy, Szikszai Béni munkásságát bemutató emlékező a következőket emelte ki: „A Bethánia közösség szigorú megfogalmazású, zárt közösséget jelentett. Havonta tartottak »szövetség megújító órát«, ezeken együtt fennhangon mondták szövetségi fogadalmukat.”[29] A szövegkörnyezetből az 1940-es évek közepére datálható az előbbi megállapítás. Ha a korszak egyéb egyházi és állami szokásait is figyelembe vesszük, akkor ez nem tűnik annyira kirívónak. De az ifjúsági és kegyességi mozgalmak között mégis egyedülálló. Sem a KIE, sem az SDG gyűlésein nem mondogatták a fogadalomtételek szövegeit a tagok.[30] A Bethániának ez a kialakult gyakorlata fontos közösségtudatot formáló tényező. A közös bűnbánat és hitvallástétel emlékeztet a Heidelbergi Káté 1. Úrnapjának kérdés-feleleteire, ami megfelel egy reformátori szokás, a káté-mondás egy alternatív formájának.[31]

A nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező KIE és Bethánia fogadalomtételeiben nem esik szó az anyagi teherviselésről. Az SDG fogadalomtételében ez viszont komoly elvi üzenettel rendelkezett. Kifejezett anyagi támogatást csak az SDG követel, ami úgy értelmezhető, hogy a legnyíltabban törekedett a tagok fölött álló, de az anyaegyháztól nem függő szervezett közösség kialakítására. A Missziói törvény értelmezését jól tükrözik az egyesületi vezetők Kálvinista Szemlében megjelent összefoglalásai, azokból differenciáltabb kép tárul elénk. Míg a KIE[32] viszonylag gyenge anyagi lábakon álló egyesületként mutatta be magát,[33] addig a Bethánia[34] egy anyagi függetlenségét féltő szervezetként jelent meg. Az SDG anyagi helyzetére nem történik utalás, csupán függetlenségére. A táborozások és táborterület, illetve infrastrukturális háttér anyagi likviditásának a kérdése nem került elő.[35] A körkérdésre adott válaszok után Enyedy Andor foglalta össze a véleményeket és lehetőséget:

 

„Vannak tehát egyesületek, amelyek számára az egyházzal való viszony, egy igen helyes megvilágítás és hozzászólás szerint pénzkérés […] Vannak egyesületek, amelyekre nézve az egyházzal való viszony elvi kérdés. Értem itt a felekezetközi, felekezetnélküli, általános keresztyén irányzatot és munkát.”[36]

 

Feltehetően a szervezetek közötti elvi különbözőségre vezethető vissza, hogy az 1933. évi Missziói törvénnyel egy időben folyó tárgyalásokról csak a KIE-vel kapcsolatban jelent meg a Belmissziói Útmutató 1933-34. évi számában a következő „nagyfontosságú határozat”, amelyet:

 

„1933. május hó 10-iki ülésén hozott a Magyar Református Egyetemes Konvent, amikor kimondotta 292. sz. határozatában, hogy:

A Keresztyén Ifjúsági Egyesület református ágának munkáját a szűkebb bizottságban létesített s a missziói bizottságban is letárgyalt és elfogadott megállapodás alapján átveszi s azt református egyházunk ifjúsági munkájának nyilvánítja. A munka mozgalom jellegét, önkormányzatát a maga részéről is fenntartandónak véli, természetesen az egyházi törvény, alkotmány, közigazgatás és szervezet korlátai között. Dobos Károlyt konventi ifjúsági missziói lelkésszé választja, […] Kovács Pétert a földmíves ifjúság körében végzendő munkakörben kisegítő munkaerőként […] alkalmazza.”[37]

 

Hasonló konventi határozat a Belmissziói Útmutatóban nem jelent meg. Más szervezetekkel kapcsolatosan felmerülő kérdések valószínűleg nem kaptak ekkora sajtónyilvánosságot. A legfontosabb viszont, hogy a fogadalomtétel szövege és a Konvent által jóváhagyott tagfelvételi lap teljesen eltér egymástól.[38] Ennek a különbözőségnek a feltárása még további kutatásra vár. Hasonló eltéréssel találkozunk a Bethánia CE fogadalomtételének vizsgálata során is.[39]

 

Összegzés

A különböző ifjúsági és kegyességi csoportok belépési nyilatkozatainak különbözősége mellett nagyon fontos hangsúlyozni az elvi azonosságokat. Bár adott esetben más szervezeti struktúrát alakítottak ki a két világháború közötti református szervezetek, mégis közös elvi alapról indultak. A szervezetek alapításakor megfogalmazott alapelveket a tagok számára is állandóan elismételték a belépési fogadalmakkor.

A belépési nyilatkozatok mindegyik pontjában meglévő párhuzamok mögött tehát a hiányt kell feltárni. Ez valószínűleg a konfirmációi oktatás illetve a konfirmációi vizsga utáni időszakra tehető. A szervezetek tagsága (az SDG fiatalabb csoportjainak tagságát leszámítva), mind a konfirmáció után kerültek közelebb az egyesületekhez. A konfirmáció alkalmával a lelkész teljes értékű egyháztagokká, tehát úrvacsorával élő és a gyülekezeti élet felnőtt tagjai közé sorolta az ifjakat.

Kegyességtörténeti szempontból leglényegesebb tehát, hogy a konfirmációi fogadalomtételkor elhangzottak személyes és gyakorlati kiegészítésének tekinthetők a fentebb tárgyalt szövegek.[40] Így tehát gyakorlati szempontból a konfirmáció alkalmával tett elvi fogadalomtételnek a gyakorlati megvalósulásával találkozhatunk. A konfirmációi fogadalomtétel és a szervezetek közötti különbség a Szentírás naponkénti olvasása és a kilépés lehetősége között van.

Hogy pontosan milyen folyamatok zajlottak le a 19-20. századi magyar protestantizmusban, arra nehéz pontos választ találni. Nehezíti a feltárást, hogy az újabb történetírói iskolák eredményei, illetve a nyugat-európai történetírási modellek alkalmazhatósága előtt a legkülönbféle nehézségek állnak. De talán a legfontosabb ok, hogy eddig az ifjúsági és egyházi szervezetek csak intézményi és sohasem lelkiségi (tehát kegyességtörténeti) szempontból kerültek megvizsgálásra.

 

 

DOKUMENTUMOK

 

1. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület belépési nyilatkozata (Az Alapszabály 7. pontja tartalmazta a tagfelvételre vonatkozó rendelkezéseket.)

 

a) A csatlakozó tagok az alábbi nyilatkozatot írják alá: „Alulírott belső indítatásból csatlakozom a (evangélikus – református) Keresztyén Ifjúsági Egyesülethez. Az egyesület célját magamévá teszem, összejöveteleire eljárok és munkáját mindenben támogatom.

Dátum.

Pontos címem:

(sajátkezű aláírás)

 

b) Munkálkodó tagok fogadalma: „Bízva Isten megsegítő kegyelmében, alulírott fogadom, hogy Jézus Krisztusnak hűséges követője akarok lenni, Bibliámat rendszeresen olvasom és naponként imádkozom. (evangélikus – református) Egyházam munkáját mindenben lelkiismeretesen támogatom.

Mint a (evangélikus – református) keresztyén ifjúsági egyesület munkálkodó tagja, ígérem, hogy az egyesület heti bibliaóráin részt veszek, ha csak betegség, vagy rajtam kívülálló ok ebben meg nem akadályoz, Ifjúsági mozgalmunknak öntudatos és áldozatkész munkása kívánok lenni.”

Dátum:

Pontos cím:

Aláírás

 

c) A munkálkodó tag fenti nyilatkozatot két példányban írja alá, az egyik az egyesületé marad, a másikat pedig a maga részére megtartja. A munkálkodó tagok templomi vagy egyesületi ünnepélyen tesznek fogadalmat, a felavató beszéd után szívre tett kézzel egyenként elmondva, illetve felolvasva a fogadalom szövegét a következőképpen: Én X.Y. bízva … stb. A fogadalom elhangzása után az egyesület elnöke kézfogással veszi fel jelöltet a munkálkodó tagok közé.[41]

 

2. Bethánia CE, szövetségi fogadalom

Mivel a Megváltó engemet annyira szeretett, hogy a keresztfán meghalt érettem, én is szeretni akarom Őt, s iránta való hálából életemet Neki szentelem. Bízva az Ő erejében komolyan törekszem mindig azt cselekedni, ami Őnéki, az én Uramnak és Megváltómnak kedvére van. Igyekszem valódi keresztyén életet élni, főként abban a körben és helyzetben, amelybe Ő állított. Igéjét minden nap olvasok, minden nap imádkozom, az istentiszteleteket rendesen látogatom. Isten országának előremenetelén munkálkodom, mint a …………. Szövetség tagja, a szövetséggel szemben vállalt kötelezettségemnek eleget teszek.[42]

 

3. Nyilatkozat a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség tagjai számára

Isten különös és meg nem érdemelt kegyelmét dicsérem abban, hogy engem szegény bűnöst az én Uram, Jézus Krisztus drága vérén megváltott és dicsősége szolgálatára elhívott.

A Soli Deo Gloria Szövetség programját magamévá teszem. Azaz, mint életemben, halálomban, testemben-lelkemben Krisztus tulajdona a református keresztyén életideált megvalósítani, Magyar Református Anyaszentegyházamat missziói lélekkel szolgálni, a református theologiát úgy amint a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás azt körvonalazta – megismerni, művelni és diadalra jutásért dolgozni, a kálvinizmus mint világnézet harcát megharcolni: egyszóval Isten felségjogait életem minden vonatkozásában érvényesíteni egyetlen célomnak tartom, éppen a Soli Deo Gloria Szövetség eszközeivel és módszerével.

A Szent Írást minden nap olvasom és szorgalmasan tanulmányozom.

A Szövetséget anyagilag támogatom, bárminemű munkájából a reám eső részt készséggel vállalom.

Amennyiben bármi okból a Soli Deo Gloria Szövetség tagjaival a fenti programot megvalósítani nem tudnám: becsületbeli kötelességemnek tartom ennek bejelentéseképpen e Nyilatkozat visszaküldését

 

…………… ……………

……………………[43]

 

Jegyzetek: