Vissza a tartalomjegyzékhez

2. évfolyam 2. szám
A. D.
MMI

"Egyedül Kossuth szava parancsolt..." Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről. Szerk.: Zakar Péter.
Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2001. (Dél-alföldi Évszázadok, 16.) 241 old.
A kerek évfordulók mindig komoly konjunktúrát jelentenek egy-egy történelmi időszak kutatásában

A kerek évfordulók mindig komoly konjunktúrát jelentenek egy-egy történelmi időszak kutatásában. Nem volt ez másként a forradalom és szabadságharc évfordulói kapcsán sem. Az 50. jubileum a megtorlást is levezényelő uralkodó személye miatt politikailag kissé feszélyezett légkörben folyt, és tulajdonképpen csak a millenniumi ünnepségek nemzeti mítoszteremtésének világát vitte tovább. A 100. évfordulót kisajátította magának az aktuálpolitika, így bizonyos aspektusok feltárására nem kerülhetett sor. A közelmúlt 150. évfordulója immár kellő távlatból a szakszerű feldolgozást tehette lehetővé. Különösen rá volt szorulva a történettudomány a katolikus egyház szerepének tisztázására, hiszen azzal az 50. évforduló táján nem foglalkoztak, 1948-ban pedig a meghatározó marxista történész, Andics Erzsébet kijelentése jelentett harsogó imperatívuszt, mely „az abszolutista reakció előretolt állásait” látta az egyházi szervekben. A kétségkívül torz nézettel apologizáló, vagy a kérdésről árnyalt képet alkotó történészek (pl. Meszlényi Antal, Hermann Egyed, Adriányi Gábor, Szántó Konrád) munkái csak kevesek számára voltak hozzáférhetőek.

A történtek méltó, valósághű újraértékeléséhez nyújt kiváló segítséget az a forrásgyűjtemény, melyet a Dél-alföldi Évszázadok igényes, szép kiállítású sorozatának 16. köteteként 2001 tavaszán jelentett meg Zakar Péter. A kötet a katolikus papság és a szabadságharc ambivalens viszonyát igyekszik jobban megvilágítani emlékiratok és naplók fényében. Különös fintora a sorsnak – és jelzi a magyar könyvkiadás visszásságait –, hogy a történészi kutatások kiindulópontját jelentő forrásközlések általában csak megkésve, az évfordulók keltette érdeklődés lanyhulása idején jelennek meg, szinte csak a kutatómunka hordalékaként… A közelmúltban napvilágot látott korszakba illő helytörténeti forrásközlésekre (pl. Pápa, Székesfehérvár), és a most tárgyalandó kötetre egyaránt igaz: maradandó értékűek, de hasznosabb lett volna, ha már 3-4 esztendővel ezelőtt elérhetőek. A katolikus egyház 1848/49-es szerepvállalását korábban egy tematikus szemelvénygyűjtemény próbálta meg megvilágítani: az Elmer István szerkesztette, 1999-ben megjelent kötet. Annak a munkának erénye volt viszonylag csekély megkésettsége, ám a kötet szakmai színvonala komoly kívánnivalókat hagyott maga mögött.

Zakar Péter gyűjteménye egészen más szintet képvisel. Jóval egységesebb, kiérleltebb mind a szövegek válogatása, mind gondozása terén. Az elszórva már itt-ott megjelentetett írások összegyűjtött megjelentetése mindenképpen indokolt volt, hiszen többségük nehezen hozzáférhető – ekképp szinte feledésbe is merült, mint báró Mednyánszky Cézáré –, vagy teljes egészében, illetve kritikus szemmel vizsgálva nem került még közlésre. Lehetőség szerint az eredeti szövegekből dolgozva, aprólékos szövegkritikai munkával sikerült a szerzőnek a korábbi közlések szövegromlási buktatóit elkerülni. Jegyzetapparátusa kimagaslóan pontos és informatív. A kötet bevallott célja, hogy a szövegek szerzői által reprezentálja a katolikus egyház jellegzetes korabeli képviselőit: így természeten kihagyhatatlan volt belőle Hám János nominált esztergomi érsek védirata, de tábori lelkészek (Eperjesy Ferenc, és a már említett Mednyánszky), szerzetesek (Horváth József piarista, Piry Cirjék János ferences), egyházmegyés pap (Koller János) és teológus (Lubik Imre) memoárja illetve naplója is helyet kap benne. Talán csak a sok helyütt megnövekvő szerepű káptalanok, vagy szélsőségesen schwarzgelb érzelmű papok képviselőjét hiányolhatjuk – de ezt vélhetően a forrásínség okolja, így kijelenthetjük, a mű eredeti koncepcióját beteljesíti.

A szövegkiadás kifejezetten praktikus: a mai helyesíráshoz közelített írásforma ellene mond ugyan a hajdan Borsa Gedeon által lefektetett, szigorú betűhívséget követelő alapelveknek, viszont könnyen kezelhetővé, olvasmányossá, így a szélesebb olvasóközönség számára is élvezhetővé teszi a kötetet. Nem véletlenül alkalmazott több, e korszakra vonatkozó forráskiadvány következetesen hasonló szerkesztési elveket a közelmúltban.

A kötetet bevezető rövid, ám nagyívű tanulmány messze túlmutat eredeti szerepén: hiszen nem csak a katolikus egyház belső viszonyainak változását taglalja a zavaros időkben, hanem bőven ad kitekintést más felekezetek hasonló problémáiba; egyben bepillantást enged a közreadó más munkáiból már ismert kivételes anyagismeretébe és felkészültségébe. Az egész kötet igényes, figyelemreméltó munka. Az egyetlen komolyabb kritikai megjegyzés a cím megválasztásával kapcsolatos: nem biztos, hogy a közölt források legszerencsésebb summája ez az idézet, melynek forrását sajnálatosan nem nevezi meg a szerző.

(ism.: Mózessy Gergely)

 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,