Vissza a tartalomjegyzékhez

7. évfolyam 1. szám
A. D.
MMVI

Nyikus Norbert:
A veszprémi püspökség állapota Bajzáth József püspökségének kezdetén, 1777
4

Dolgozatom célja Bajzáth József (1777–1802) veszprémi püspök 1777-ben történt kivizsgálásának jegyzőkönyve[1] alapján bemutatni az egyházmegye székvárosának állapotát. Fontos ez egyháztörténeti szempontból: az 1777. esztendő fordulópontot jelentett a püspökség számára, ui. egy hónappal a jegyzőkönyv keletkezése előtt az egyházmegye területét jelentősen átszervezték: az újonnan létrehozott székesfehérvári és a szombathelyi püspökségek részben a veszprémi egyházmegyéből kihasított területeken feküdtek. Bajzáth József processusa már e megcsonkított egyházmegyéről tanúskodik, a megidézett tanúk többek között a feldarabolás körülményeiről is vallanak. Ezek fontos történelmi adalékokat tárnak elénk a Habsburg-ház egyházpolitikájával kapcsolatban. A jegyzőkönyvben igen sok szó esik a püspöki székhelyről, Veszprémről, így ez a forrás egyben a város történetének szempontjából is kiemelkedő értékkel bír. Tartalmazza az új püspök életútjára vonatkozó vizsgálatot is; Bajzáth méltó utóda volt hivatali elődeinek, akik a török harcok és a Rákóczi-szabadságharc alatt teljesen lepusztult veszprémi püspökséget helyreállították, jelentőségét visszaadták. Mivel a püspök élete nem tartozik dolgozatom lényegéhez, így eltekintek részletes ismertetésétől.

A processus mellett megvizsgáltam az 1780-ban készült, a veszprémi székesegyházra, káptalanra és a plébániára vonatkozó canonica visitatio anyagát,[2] melyet Bajzáth József, mint újonnan kinevezett veszprémi főpásztor vétetett fel. Mivel a processus is főként a katedrálisra és a városra koncentrál, az itt előforduló információk ellenőrzésére kiválóan alkalmas a három évvel későbbi forrás. Utóbbi segítségével az is kiderül, hogy az új püspök mindjárt felszentelése után igen aktív munkába kezdett. A kivizsgálási jegyzőkönyvben gyakorta igen szűkszavúan nyilatkoztak egyes kérdésekben; ez orvosolható az 1780-as vizsgálat jegyzőkönyve segítségével, fel lehet tárni a részleteket, rávilágítva helytörténeti vonatkozásokra.

Az egyház már a legkorábbi időktől fogva alaposan megválogatta, hogy kik tölthetnek be vezető pozíciókat köreiben. 1123-ban az I. lateráni zsinat juttatta érvényre azt az elgondolást, miszerint az eljárást mindenkor az egyház berkein belül kell lefolytatni, ennek joga az egyházat illeti.[3] A későbbi visszaélések miatt III. Sándor pápa a III. lateráni zsinattal (1179) kimondatta a választandó püspökjelöltekre máig érvényben lévő legfontosabb kritériumokat.[4] Az intézkedés a püspöki szék betöltésekor előzetes vizsgálatra kötelezte a választó testületeket.

A kánoni kivizsgálás végleges módja a 16. században rögzült. X. Leó pápa bullája a Rómában folytatott eljárások vezetését a jelölt országának érdekeit képviselő bíborosra ruházza. A trienti zsinat megerősítette a korábbi pápák rendelkezéseit, és az érsektartományi zsinatokat bízta meg a helyi igényeknek megfelelő eljárási mód kidolgozásával. Ezt azonban nem sikerült maradéktalanul végrehajtatni a tartományokkal; a reformhatározatok megvalósítása lassan haladt, főként Magyarországon.[5] Azonban a tény, hogy a kánoni pert már Rómán kívül is el lehetett végezni, nagymértékben hozzájárult a gyakorlat elterjedéséhez.

Ez időben gyakori volt a közvetlenül a Szentszék által történt kinevezés, így a püspökjelöltek gondos kiválasztása érdekében a leendő főpapok személyéről és egyházmegyéjük helyzetéről a pápáknak informálódniuk kellett. Ehhez szükségeltettek a Rómában vagy a területileg illetékes nunciatúrán lefolytatott vizsgálatok (püspöki processus, processus informativus).

A kánoni kivizsgálások 20. századig fennmaradt formája XIV. Gergely és VIII. Orbán pápák idején alakult ki. XIV. Gergely 1591. május 15-én[6] kelt rendeletében előírta, hogy a vizsgálatot (Rómán kívül) a területileg illetékes nunciusok személyesen vezessék. Tanú csak olyan egyház-világi méltóság lehetett, akit komolynak, tárgyilagosnak, vallásosnak és a helyzetről jó értesültnek tartottak az illetékes szervek. Meghallgatásukra bizalmas körülmények között került sor. A jelölt törvényes származású, 30. életévét betöltött, teológiai vagy licenciátusi fokozattal bíró személy lehetett, kinek szelleme, vallásossága megfelelő. Az egyházmegyével kapcsolatban a székváros, a székesegyház, a püspöki palota, a papnevelő állapota, az egyházmegye kiterjedése, annak bevétele, a káptalani méltóságok és azok jövedelmei, a papság szelleme, a szerzetesrendek helyzete, a püspökség üresedésének körülményei érdekelték.[7] XIV. Gergely utódai csupán az eljárás módozatán finomítottak; VIII. Orbán pápa 1627. július 10-i rendeletében pontosan kidolgozta a kérdőpontokat.[8] A püspökjelöltre és az egyházmegyére egyaránt 13-13 kérdőpont vonatkozott.

A magyarországi püspökjelöltekre vonatkozó jegyzőkönyvek sorozata 1612-ben kezdődik, de országunk főpapjai már az 1600-as évek legelejétől rendszeresen eleget tettek kánoni kivizsgálási kötelezettségüknek. A jegyzőkönyvek bizonyos egyöntetűséget tanúsítanak: a tanúkihallgatások helye a magyar püspökök esetében a bécsi császári nunciatúra palotája, olykor a bécsi jezsuita rendház, az országgyűlések idején pedig egy pozsonyi vagy soproni kolostor. Az elnök a nuncius, ha üresedésben volt, akkor az ügyvivő. A tényleges eljárást a nunciatúra ügyhallgatója, kancellárja vezette.[9] A bizalmas úton megidézett tanúk főként püspökök, apátok, prépostok, kanonokok, udvari méltóságok, a magyar kancellária tisztviselői, akik a jelöltet és az egyházmegyét kellően ismerték. Rendszerint három, de legalább két tanút kellett felsorakoztatni, akik aláírásukkal hitelesítették vallomásaikat.[10]

A jegyzőkönyveket és a hozzájuk csatolt mellékleteket fel kellett küldeni a Kúriához, ahol a Konzisztoriális Kongregációnak adták át. Itt négy bíborostag áttanulmányozta, a kongregáció ülése elé terjesztette, amely hivatott dönteni a kinevezésről.[11] A Konzisztoriális Kongregáció irattárából átkerültek a Vatikáni Titkos Levéltárba (Archivio Segreto Vaticano), ahol három fondban találhatók: a Rómába küldött tisztázatok a konzisztórium levéltárában (Archivio Concistoriale, Processus Consistoriales); a Rómában lefolytatott vizsgálatok fogalmazványai a Dataria levéltárában (Dataria Apostolica, Processus Datariae); a bécsi nunciatúrán folytatott vizsgálatok anyagai pedig a bécsi nunciatúra immár a Vatikáni Levéltárban őrzött iratanyagában (Archivio della Nunziatura in Vienna, Processi dei vescovi e degli abbati).[12]

A püspöki kinevezések sarkalatos pontja a királyok ún. főkegyúri joga, mely a királyi kinevezés révén gyakorolt hatást a főpásztorok személyének kiválasztására. A Magyar Királyság területén a középkor végén alakult ki ez a gyakorlat a Szent István-i egyházmegye-alapítások címén. Az uralkodónak így beleszólása volt a püspökkinevezések alakulásába. Ennek jogi alapját először Werbőczy Tripartituma ismertette: a püspököt a király nevezi ki (választott püspök), aki nyomban átvehette az egyházmegye területe feletti hatalmat, a pápának csak a megerősítés joga maradt. A Szentszék ezt a gyakorlatot sohasem fogadta el, viszont elfogadta az uralkodó közreműködését a főpapi kinevezésekben, melyet bemutatásnak, jelölésnek (praesentatio, nominatio).[13]

A processusok rávilágítanak Róma és a királyok ellentétére a püspökkinevezést illetően. A jegyzőkönyvek nem nevezik a már kinevezett püspököt választott püspöknek (episcopus electi), csak bemutatott püspöknek (episcopus nominati vagy promovendi), utalva a pápa általi kinevezésre, figyelmen kívül hagyva a király kinevezési jogát. Szembetűnő ez a jogi ellentét akkor, mikor az adott püspöki szék üresedésének körülményeit vizsgálják. A vizsgálatot végzők mindig azt tekintik az utolsó püspöknek, aki pápai províziót szerzett és az engedély birtokában felszentelték.[14] A 18. században Mária Terézia új püspökségek alapításával, és az addigi egyházmegyék felosztásával oly mértékben gyakorolta a kegyúri jogot, mint elődei közül senki. A kinevezés megtörténte után következhetett a pápához intézett prezentációs irat megfogalmazása, melyet a kancellária végzett. A kánoni kivizsgálásra is csak ezek után kerülhetett sor.[15]

A püspöki kivizsgálási jegyzőkönyvek történeti értéke, hogy kortárs egyházi-világi előkelőségek eskü alatt tett tanúvallomásait tartalmazzák, akik sokszor személyes tapasztalataikból merített ismereteiket közlik velünk.[16] A tanúk vallomásaiból információkat nyerhetünk a jelölt életrajzát és az adott egyházmegyét illetően. Forrásértékük, hogy fontos, hézagpótló egyháztörténeti és helytörténeti adalékokat tartalmaznak, melyek ellenpontozására esetleg nincs megfelelő mód. Emellett a jegyzőkönyvek összehasonlításával lehetőségünk nyílik nyomon követni püspökségek, érsekségek fejlődési vagy éppen visszaesési folyamatait, egyházpolitikai, társadalmi, gazdasági és műveltségi viszonyait, még ha olykor csak röviden beszélnek ezekről. A vallomások értéke viszont változó; a tanúk tájékozottsága nem mindig alapos, néha általánosságban beszélnek és a válaszok is egyenetlenek. Mégis bőségüknél fogva felülmúlják a püspöki jelentések forrásértékét, mivel mentesek minden önvédelemből tett magyarázkodástól, tárgyilagosabbak, noha utóbbiak is hivatalos jelentéseken alapulnak.[17] A magyarországi kánoni kivizsgálások jegyzőkönyveinek értékét külön emeli, hogy noha egyházmegyei vallomásaik szűkszavúak, a krónikus forráshiányban szenvedő hódoltsági egyházmegyék történetéhez fontos forráscsoportot jelentenek.[18]

 

* * *

 

A következőkben a püspöki processusok bevezetésben leírt formai sajátosságai alapján szeretném bemutatni a Bajzáth József veszprémi püspökre vonatkozó iratanyagot. Az első oldalon, a szokásoknak megfelelően, egy bevezetést találunk: megtudhatjuk, hogy Mária Terézia utasította Giuseppe Garampi bécsi apostoli nunciust, Montefiascone és Corneto érsekét,[19] hogy végezzen kánoni kivizsgálást a pápai előírásoknak megfelelően Bajzáth József ügyében, akit a királynő 1777. február 17-én már kinevezett a veszprémi püspökség élére. Ezt követően a jegyzőkönyv felsorolta a jelölt személyére és az egyházmegyére vonatkozó 13-13 kérdőpontot. Ezekre a két, bizalmas úton beidézett – és a vallomásaik előtt röviden bemutatott (életkor, tisztség) – tanú egyenként válaszolt, majd saját kezűleg hitelesítette a jegyzőkönyvben foglaltakat. Maga az eljárás 1777. március 10–11-én zajlott, hagyományosan a bécsi nunciatúra épületében.

Bajzáth első tanúja a 64 éves Bernáth György, az udvari javak kormányzóságának titkára, magyarországi ágense, valamint Zala vármegye táblabíróságának ülnöke.[20] A második tanú a 32 éves báró Perényi Imre esztergomi kanonok, a bécsi Pázmáneum igazgatója.[21]

A tanúvallomások utáni rövid összegzésben olvasható: bizonyíttatott a törvényes származás, a szükséges papi rendek és tanulmányok megléte (a legfontosabb kritériumok). Ezt követi Franciscus Corazza, a nunciatúra kancelláriai jegyzőjének 1777. március 13-án kelt, hitelesítő záradéka, illetve Garampi nuncius nyilatkozata az eljárás törvényes voltáról (március 14.).

Minden processus elmaradhatatlan része a püspökjelölt hitesküjét tartalmazó okirat, vagyis IV. Pius pápától elrendelt, a trienti zsinat döntéseit magában foglaló hivatalos nyomtatvány a jelölt aláírásával. Emellett csatolták Mária Terézia 1777. február 17-én kelt kinevező okmányának hiteles másolatát, melyből kitűnik Bajzáth addigi pályafutása, kiváló tulajdonságai és érdemei. A kinevezési okirat tartalmazza az egyházmegye fizetési kötelezettségeinek felsorolását is: évi 4-4 ezer forintot a várerődítési alapba, és a plébániák kasszájába kell fizetni a püspökség jövedelmeiből, továbbá évi 2000 forintot a papnövendékek vagy a megöregedett plébánosok támogatására kell fordítani.[22] A kinevezést gróf Eszterházy Ferenc, udvari kancellár[23] hitelesítette. Csatolták a jelölt által bemutatott tanúsítványokat is; Bajzáth egyetemi végzettségét igazoló 1776-os iratot Nagyszombatból, amelyet Nagy István esztergomi kanonok, a teológiai tanszék vezetője,[24] és Vizer Ádám hermeneutikai professzor, a tanszék dékánja[25] látott el kézjegyével; illetve az új püspök törvényes származásáról, a birtokolt papi rendfokozatokról, Bányai László, az esztergomi érsekség hivatali székének helyettes generálisa[26] által kiállított okiratot. Ezek másolatát Szabó András, Keresztelő Szent Jánosról nevezett budai prépost, apostoli protonotarius[27] készítette 1777. február 21-én. Az így összeállt anyagot elküldték a pápai államtitkárságra, majd az ügyben dönteni hivatott Konzisztoriális Kongregációhoz.[28]

A jegyzőkönyv törzsanyagát a tanúvallomások képezik. A Bajzáth József személyét érintő kérdőpontokat nem vizsgálom részletesen, mivel nem ez a célom. A két tanú nagyon kedvezően nyilatkozik a jelöltről, mindenben alkalmasnak tartják a püspöki méltóságra. Jelleme, gondolkodása és erkölcse tökéletesen megfelel a trienti főpapi ideálnak, a püspökökkel szemben támasztott követelményeknek. Véleményük szerint felszentelését semmi sem gátolja.

A jelölt személyére vonatkozó válaszok után következnek az egyházmegye állapotáról szóló vallomások. Az egyházmegye egyéb térségeit nem vizsgálják behatóan, főként a püspöki székvárosra koncentrálnak. Munkám témája a veszprémi püspökség 1777. évi állapota, ezért közlöm az egyes kérdőpontokat, a rájuk adott feleletekkel együtt:

 

1. kérdőpont: Tudja-e a tanú, mely tartományban fekszik a veszprémi püspöki székváros, ismeri-e fekvését, állapotát és kiterjedését, hány házat számlál és mennyi keresztény lakik ott, kinek a birtokát képezi a város; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Veszprém vármegyében található a püspöki székhely, mely a püspökség és a káptalan közös tulajdona,[29] kb. 2000 házat birtokol, melyeket leginkább kézművesek és iparosok laknak.[30]

Br. Perényi Imre: Veszprém vármegyében fekszik a püspöki város, mely kb. 2000 házat foglal magába, ezeket nagyjából 6000 ember lakja,[31] fekvése igen jó,[32] ebben időben a püspökség és a káptalan tulajdona.

 

2. kérdőpont: Van-e székesegyháza a nevezett városnak, kinek van szentelve, milyen az állapota és szerkezete, igényel-e javítást; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Van székesegyház Szent Mihály arkangyal titulusa alatt; szentélyének szerkezete gótikus, hajói pedig újabb stílusúak, felújítást nem igényel; a szentély alatti katakombákat saját szememmel láttam.[33]

Br. Perényi Imre: Van székesegyház Szent Mihály titulusa alatt, felépítése szentélyében gótikus, hajóiban újabb, javítás nem szükséges; mindezt hiteles jelentésből tudom.

 

3. kérdőpont: Melyik érsek suffraganeusa[34] a veszprémi püspök; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: A veszprémi püspök az esztergomi érsek suffraganeusa, ahogy ez számomra a püspökség aktáiból kiderült.

Br. Perényi Imre: A veszprémi püspök az esztergomi érsek suffraganeusa, ahogy ezt a közvélemény tartja.

 

4. kérdőpont: Mennyi és milyen méltóságok vannak ott, mennyi a kanonokok és egyéb egyházi javadalmak száma, mennyi az egész papság létszáma; melyik méltóság követi a püspököt; mekkora a jövedelme a méltóságoknak, kanonokoknak és a többi javadalmazottnak; van-e teológusi és penitenciáriusi prebenda; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: A veszprémi káptalannak hét tagja van; ti. prépost, olvasó-, éneklő-, őrkanonok, székesegyházi főesperes, két mesterkanonok; a prépost az első méltóság a püspök után;[35] teológusi és gyóntatói prebenda nincs;[36] van továbbá öt öregpap, illetve 18 papnövendék a szemináriumban, mely még az előző püspök halála előtt állíttatott fel,[37] erről magam is meggyőződtem.

Br. Perényi Imre: A veszprémi káptalan hét tagja: prépost, olvasó-, éneklő-, őrkanonok, székesegyházi főesperes és két másik kanonok; sem teológusi, sem penitenciáriusi javadalom nincs; a nagyprépost a püspök utáni első méltóság, ezeken kívül van még öt idős pap és 18 papnövendék, a méltóságok jövedelme megfelelő;[38] mindezt hiteles iratokból tudom.

 

5. kérdőpont: Van-e lelkipásztorkodás a városban, ki által, van-e keresztelőkút; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: A lelkipásztorkodást a helyi plébános végzi,[39] és van keresztelőkút.[40]

Br. Perényi Imre: Szintén hivatalos iratok alapján tudom, nevezett egyház foglalkoztat lelkipásztort, és van keresztelőmedence is.

 

6. kérdőpont: Rendelkezik-e a székesegyház az isteni kultusz és a főpapi szolgálat ellátásához szükséges szent felszerelésekkel; van-e ott kórus, orgona, harang harangtoronnyal és temető; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Koller Ignác püspök halála után magam is adtam néhány szent eszközt az egyház javára, ekkor győződtem meg a szentély megfelelő ellátottságáról, semmiféle hiányosságot nem tapasztaltam,[41] van kripta a katedrálison belül,[42] és egy temető a városon kívül, melyet magam láttam.[43]

Br. Perényi Imre: Úgy tudom, a szentély megfelelően felszerelt szent eszközökkel, továbbá az istentisztelethez és a főpapi teendőkhöz szükséges dolgokkal, van ott kórus, orgona,[44] harang harangtoronnyal[45] és temető.

 

7. kérdőpont: Van-e ott szentnek teste, vagy egyéb szent relikviája, hogyan került oda; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: A Szent Keresztnek egy darabja van ott, más relikviákat nem láttam.

Br. Perényi Imre: Nemmel válaszolok, úgy tudom csak a Kereszt egy darabját őrzik ott.[46]

 

8. kérdőpont: Van-e ott püspöki lak, hol és milyen, milyen távolságra a székesegyháztól, igényel-e felújítást; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Ebben az időben a püspöki ház kb. 80 lépésre található a székesegyháztól, ahogy arról saját szememmel meggyőződtem, kívülről és belülről.[47]

Br. Perényi Imre: Létezik püspöki lak ebben az időben, kb. 80 lépésnyire a székesegyháztól, ahogy azt nekem mondták, és ahogy azt láttuk.[48]

 

9. kérdőpont: Tudja-e mennyi a valós jövedelme a püspöki pénztárnak, mekkora összeggel gyarapszik évente, miből áll, van a bevételeknek olyan része, melyet más célokra fordítanak („pensione onerati”), kinek, vagy kiknek rendeltetett ez; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: A püspökséget átszervezték, oly módon, hogy Fejér és Pilis megyék tizedeikkel a székesfehérvári, Zala megye pedig Zalaegerszeg környéki birtokaival,[49] illetve a nyúli uradalommal Győr vármegyéből[50] a szombathelyi püspökséghez csatoltattak; ezen újonnan felállított püspökségek részére évente több mint 25 ezer forintot vonnak el a veszprémi püspökség bevételeiből; továbbá ez a püspökség évi 8 ezer forintot ad veszprémi, sümegi és karádi uradalmainak, egyrészt a plébánosok kasszájába, másrészt a várerődítési alapba fizetve azt.[51]

Br. Perényi Imre: A püspöki pénztár bevétele gazdaságából származik, ennek pontos értékét megmondani nem tudom, de úgy gondolom évente 13 ezer forinttal gyarapszik;[52] emellett évente 8 ezer forintot kell fizetnie a plébánosok pénztárába és az erődítési alapba, továbbá két új püspökségnek kb. évi 20 ezer forintot; tudom mindezt hiteles iratokból.

 

10. kérdőpont: Mennyi plébániatemplom áll a városban, birtokol-e mindegyik keresztelőkutat, mennyi társaskáptalan, férfi és női kolostor, testvériség és kórház van, létezik-e zálogház („mons pietatis”);[53] honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Egy plébániatemplom van, ez a székesegyház,[54] társaskáptalan nincs, férfi kolostor kettő: egy ferences rendi[55] és egy piarista, női kolostor nincs, van iskola, melyet a piaristák működtetnek,[56] illetve a Bíró Márton püspök[57] által alapított Szentháromság Testvériség.[58]

Br. Perényi Imre: A székesegyház az egyetlen plébániatemplom, nincs társaskáptalan, van két férfi kolostor, női viszont nincs, kórház nincs;[59] a piaristáknak van egy iskolája, van testvériség, a Szentháromság Testvériség; információim forrása mint fentebb.[60]

 

11. kérdőpont: Mekkora kiterjedésű az egész egyházmegye, milyen területeket foglal magába; honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Két vármegyét, a veszprémit és a somogyit, illetve részben a zalait foglalja magába.[61]

Br. Perényi Imre: A veszprémi püspökség két vármegyére, a veszprémire és a somogyira terjed ki, részben pedig a zalaira, ahogy ez köztudomású.

 

12. kérdőpont: Van-e a városban szeminárium, hány növendéke van; mindezt honnan tudja?

Bernáth György: A Szent Anna szeminárium 18 papnövendékkel,[62] miként a 4. pontnál válaszoltam.

Br. Perényi Imre: A Szent Anna szeminárium 18 növendékkel, tudom ezt hivatalos iratból.

 

13. kérdőpont: Megüresedett-e a veszprémi püspöki szék, hogyan és mikor; és honnan tudja mindezt?

Bernáth György: Koller Ignác püspök[63] halálával üresedett meg a püspökség 1773. április 4-én, temetésén magam is részt vettem.

Br. Perényi Imre: Koller Ignác püspök halála miatt már 1773 óta üres a püspöki szék, amint ez köztudomású.

 

Az aláírások után záródnak a tanúvallomások; a jegyzőkönyv hátramaradó részét a melléklet képezi, melyet korábban bemutattam.

* * *

Bajzáth József kivizsgálási jegyzőkönyve és az általa 1780-ban felvett, a veszprémi székesegyházzal, káptalannal, plébániával foglalkozó kánoni vizitáció segítségével feltárulnak előttünk a veszprémi püspöki székvárosnak a 18. század hetvenes éveire jellemző viszonyai. A processus tehát kivételesen fontos forrást képez a veszprémi egyházmegye helyzetére nézve.

A jegyzőkönyv alapján elmondható, a tanúk ismeretei kielégítőek, bár összességében elég szűkszavúan nyilatkoznak. Néha csak egy-egy rövid mondatot mondanak a kérdést illetően, állításaik mibenlétét gyakran nem fejtik ki, vagy éppen nem válaszolnak a kérdés egy részére, mint pl. Bernáth György a káptalani méltóságok vagy a püspökség jövedelmeivel kapcsolatban. Nála megfigyelhető, hogy számos esetben saját tapasztalataira támaszkodik (a me visa, meis oculis vidi), válaszát ezzel erősíti meg, egyébként részletesen nem magyarázkodik. Perényi Imre is megfordult Veszprémben – ekkor győződött meg saját szemével, pl. a püspöki palota állapotáról, többnyire azonban hivatalos jelentésekre, néhol a közvéleményre hivatkozik. Így feltételezhető, hogy szavaik hitelesek és helytállóak – amit az ellenőrzésként használt forrásanyag és szakirodalom is alátámaszt –, hiszen nem állt érdekükben hamis adatokkal előállni. Előfordul, hogy bizonyos dolgokat nem az adott kérdésre válaszolva mondanak el, hanem korábban vagy esetleg később (ez főként a Bajzáth személyére vonatkozó részben figyelhető meg, de pl. a szemináriummal kapcsolatban is válaszoltak egy korábbi pontnál). Ritkán fordul elő, hogy az egyik tanú állítását a másik nem erősíti meg, vagy nem szól azzal kapcsolatban (pl. a székesegyház katakombáit csak Bernáth György említi). Ezáltal egységes kép alakulhat ki bennünk az egyházmegyéről; kissé egysíkúan felelnek ugyan, mégis a legfontosabbakat elmondják. Egy harmadik tanú bevonásával talán még részletesebb képet alkothattunk volna.

A veszprémi egyházmegye sokat szenvedett a török pusztítások miatt; egyes területein az idegen megszállás és a támadások oly mértékű károkat okoztak, melyek még hosszú időn keresztül éreztették hatásukat. A 18. századi püspökökre nehéz feladat hárult, mikor ezt a hajdan virágzó egyházmegyét, bomlásnak indult keresztény életét fel kellett támasztaniuk. E nehéz században Bajzáth Józsefnek folytatnia kellett elődei egyházszervező munkáját. Az egyházmegye állapotát tekintve volt még mit tenni, noha az előző főpásztorok áldásos tevékenysége folytán eredményeket mutathatott fel.

A püspöki és káptalani közös tulajdonban lévő Veszprém szépen fejlődött a 18. században; környezeti adottságaihoz alkalmazkodó, földműves-kézműves lakossága viszont kevés (6-7 ezer fő), főként ha figyelembe vesszük: Pápa lakossága ebben az időben már 8-9 ezer fő.[64] A város Szent Mihály arkangyalnak szentelt székesegyházát jó állapotban tartják, felújításra nem szorul a gótikus szentélyű, egyébként barokk épület, a papi feladatokhoz és a főpásztori teendőkhöz szükséges minden eszközzel ellátott. Relikviaként Jézus keresztjének darabjaiból is őriznek itt. A veszprémi káptalan hét kanonokkal bír; ez elég csekély létszám tekintve, hogy 1552-ben 36 kanonok alkotta a káptalant.[65] A méltóságok sorrendje a 15. század óta változatlan; első közülük a nagyprépost; az oszlopos kanonoki méltóságok (nagyprépost, olvasó-, éneklő- és őrkanonok) be vannak töltve, emellett van még két mesterkanonok is, akik a Szent Anna szemináriumban oktatnak. Szolgálatuk végzéséhez jövedelmük elegendő. Velük, illetve az öt öreg pappal és 18 szeminaristával együtt a székváros papsága 30 fő. Társaskáptalan nincs a városban. A paphiány tehát még a 18. század második felében is probléma Veszprémben, ezért kellett a papnövendékeket is bevonni a város lelki életébe.

Az egyházmegye fogyatékossága továbbá, hogy még nincs teológusi és gyóntatói prebenda, de mint láttuk, ez egyáltalán nem volt kirívó eset a korban. Ennek orvoslása Bajzáth püspöksége alatt történik. Negatívum a plébánia rendezetlen kérdése, noha az a tanúk szerint működik, és plébános is van. Önálló plébániatemplom viszont nincs, szerepét a katedrális tölti be, mint ahogy önálló plébános sincs. Feladatát a szeminárium prefektusa látja el. Ebben az ügyben is Bajzáth hoz megoldást. A város hiányossága továbbá, hogy nincs megfelelő kórház – Koller püspök ugyan tett lépéseket ennek érdekében, de csak néhány évtized múltán váltja fel az árvaházat és menhelyet egy klasszikus kórház. Egyházi pénzintézet vagy zálogház sem állt még akkoriban, pedig Róma ezt határozottan követelte.

A fentebb elsorolt hiányosságokra magyarázatot adhat a tény, hogy az egyházmegye a székvárossal együtt a század elején még romokban hevert (sokáig nem létezett a káptalan sem), csak ekkor kezdődhetett meg az újjáépítés hosszú folyamata. Kiemelkedő a trienti zsinat szellemében felállított Szent Anna szeminárium, mely a még érezhető paphiányt volt hivatott mérsékelni, illetve a frissen elkészült modern, jól felszerelt püspöki rezidencia, közel a székesegyházhoz. Ez ideálisabb helyzet ahhoz képest, hogy Padányi püspök még Sümegen rezideált. Mindkettő a 18. század terméke, korábbi felállításukat a török harcok, a kuruc mozgalmak, valamint ezek következményei gátolták.

A lelki élet fellendítése érdekében két férfi szerzetesrend is tevékenykedett a városban; a hosszú veszprémi múltra visszatekintő ferencesek és a piaristák (utóbbiak vezetik a papi szemináriumot). Emellett létezett még a Padányi Bíró Márton alapította Szentháromság Testvériség is.

Az 1777. évi területi átszervezéssel kapcsolatban Bernáth György vallomásából tudhatunk meg információkat. Az esztergomi érsek suffraganeusaként a veszprémi püspöki megye most már csupán három vármegyére terjedt ki; Veszprém és Somogy megyékre egészen, Zala megyére részben. Az átszervezés a gazdaságában, bevételeiben visszaesést idézhetett elő, és még pensiokkal is terhelték pénztárát (a Cassa Parochorum és a várerődítési alap javára, továbbá az új szombathelyi és székesfehérvári püspökségek támogatására). A tanúk pontos adatokkal nem tudtak szolgálni a bevételeket illetően, feltehetően az új határokra érvényes kimutatások még nem álltak rendelkezésre.

Veszprém korabeli állapota mutatja, hogy az egyházmegye helyzete a török kori visszaesést követően, a 18. századi püspököknek köszönhetően kezd ismét javulni. A helyreállítás hosszú folyamat és sok tennivalót kíván a főpásztoroktól. Ők szerencsére mind egytől egyig kiváló személyiségek, akik munkája révén az egyházmegye elindul a felemelkedés rögös útján. A későbbi korok viszonyai most alapozódnak meg, melyek előfeltételei a majdani fejlődésnek. Bajzáth József kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve segítségével ennek a folyamatnak egy pillanatképét láthatjuk 1777-ből; a tanúvallomások alapján kitűnik: egy köztes állapotban van a város – kézzelfogható eredmények vannak, de még számos feladat vár az elkövetkezendő püspökökre.

 

Jegyzetek:



[1] Lelőhelye: Archivio Segreto Vaticano, Archivio Concistoriale, Processus Consistoriales vol. 174, fol. 307r–322v. Az eredetivel megegyező fogalmazványa: Archivio della Nunziatura Apostolica in Vienna, Processi Vescovili no. 551.

[2] Lelőhelye: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Visitationes Canonicae (A8) Visitatio Canonica Capituli et Ecclesiae Cathedralis Weszprimiensis peracta anno 1780. (31. kötet) További hivatkozásokban: Visitatio Canonica, 1780.

[3] Alapja az 1122-ben, V. Henrik és II. Calixtus pápa között köttetett wormsi konkordátum. Vö. HEUSSI, KARL: Az egyháztörténet kézikönyve. Bp., 2000. 199. p.; ill. JEDIN, HUBERT: A zsinatok története. Bp., 1998. 47. p.

[4] Főpapok csak törvényes származású, életük 30. évét betöltött, kimagaslóan erényes és az egyházi tudományokban jeles egyének lehetnek; vö. GALLA FERENC: A püspökjelöltek kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. In: Levéltári Közlemények, 1942–1945. (továbbiakban: Galla, 1942-1945.) 20–23., 141–142. p. A zsinati határozatot IX. Gergely pápa felvette Libri Decretalium című törvénygyűjteményébe, mely a Corpus Iuris Canonici, a régi egyházi törvénykönyv része lett.

[5] Galla, 1942-1945. 143. p.

[6] VAN GULIK, GUILELMUS – EUBEL, CONRADUS: Hierarchia Catholica Medii et Recentioris Aevi vol. III. Monasterii 1923. (továbbiakban: Van Gulik-Eubel, 1923.) 53. p.

[7] Galla, 1942-1945. 145–146. p.; ill. vö. MOLNÁR ANTAL: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok és tanúvallomásainak tükrében. In: Levéltári Szemle, 2002. I. (továbbiakban: Molnár, 2002.) 26. p.

[8] Van Gulik-Eubel, 1923. 18. p.

[9] TUSOR PÉTER: Eszterházy Károly kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. In: Eszterházy Károly Emlékkönyv. Szerk: Kovács Béla. Eger, 1999. (továbbiakban: Tusor, 1999.) 24. p.

[10] Galla, 1942-1945. 149–151., 155. p.

[11] GALLA, 1942-1945. 147. p.

[12] Molnár, 2002. 25. p.

[13] TUSOR PÉTER: A magyar egyház és Róma a 17. században. In: Vigilia, 1999. 504. p.

[14] GALLA, 1942-1945. 157–159. p.

[15] ECKHART FERENC: A püspöki székek és káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig. Bp., 1935. 12–18. p.

[16] GALLA, 1942-1945. 160. p.

[17] Tusor, 1999. 26. p.

[18] A hódoltsági egyházmegyékre vonatkozó processusokat ld. Molnár, 2002. 26. p.

[19] Élt 1725–1792. 1776-tól nuncius Magyarországon és Ausztriában, ugyanebben az évben lesz Montefiascone és Corneto egyházmegyék érseke. Vö. RITZLER, REMIGIUS – SEFRIN, PIRMINUM: Hierarchia Catholica Medii et Recentioris Aevi. Vol. VI. Patavii, 1958. (továbbiakban: RITZLER-SEFRIN, 1958.) 121., 34. p.

[20] Kamarai ágens 1746–1780-ig (eközben a Magyar Kancelláriánál is ténykedett). 1740 és 1780 között kamarai ügyvivő. Vö. FALLENBÜHL ZOLTÁN: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században. In: Levéltári Közlemények, 1970. 331. p. Mint Zala vármegye táblabíróságának ülnöke nem szerepel a megye archantológiájában: Zala megye archantológiája, 1138–2000. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000.

[21] Élt 1746–1823. 1776-tól esztergomi kanonok, 1777-ben lesz a Pázmáneum prefektusa; ld. KOLLÁNYI FERENC: Esztergomi kanonokok, 1100–1900. Esztergom, 1900. (továbbiakban: KOLLÁNYI, 1900.) 388. p.

[22] Megerősíti ezeket Bajzáth 1777. március 17-én Bernáth Györgyhöz írt levele, melyben szintén 4-4 ezer forintnyi kötelezettséget említ. Vö. VANYÓ TIHAMÉR: A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarországról, 1611–1786. Bp., 1986. (továbbiakban: Vanyó, 1986.) 301. p. Mária Terézia rendelete alapján a főpapoknak jövedelmük 20 %-át a várerődítési és várépítési alapba kell fizetniük; ld. DÓKA KLÁRA: Egyházi birtokok Magyarországon a 18–19. században. Bp., 1997. (továbbiakban: Dóka, 1997.) 19. p.

[23] Élt 1715–1785. 1762-től haláláig királyi udvari kancellár; vö. MARKÓ LÁSZLÓ: A magyar állam főméltóságai. Bp., 2000. 310. p.

[24] 1767-től esztergomi kanonok, nem sokkal ezután kezd tanítani a nagyszombati egyetemen. Meghalt 1804-ben; ld. KOLLÁNYI, 1900. 378–379. p.

[25] Élt 1743–1803. Pécsi kanonok, teológiaprofesszor; vö. BERECZ ÁGNES: A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 10. Szerk.: Petrőczi Éva. Bp., 2002. 131. p.

[26] Élt 1711–1772. 1769-től haláláig az esztergomi káptalan helynöke; ld. KOLLÁNYI, 1900. 357–358. p.

[27] Élt 1738–1819. 1777-ben lesz Szent Jánosról nevezett budai prépost; vö. KOLLÁNYI, 1900. 385–386. p.

[28] GALLA, 1942-1945. 156. p.

[29] A város a kezdetektől közös tulajdonuk, a káptalan 1552-ben hagyta el a települést, mielőtt a törökök elfoglalták a várost. Az 1630. évi visszarendeződés után szintén közösen birtokolta Veszprémet a püspökséggel; ld. Visitatio Canonica, 1780. 64. p.; Dóka, 1997. 206., 207. p. A helyzet még 1802-ben is változatlan a püspökség tulajdonainak összeírása alapján; vö. PÁKAY ZSOLT: A veszprémi püspökség uradalmainak összeírása 1802-ből. In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 13. Szerk.: Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia. Veszprém, 1978. (továbbiakban: Pákay, 1978.) 219. p. A határvonalat a Séd patak képezte, ettől északra feküdt a káptalani rész; ld. Uő: A veszprémi káptalan a XVIII. században. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv, 1940-1941. Bp., 1941. (továbbiakban: Pákay, 1941.) 298. p.

[30] A 18. századi összeírások 68-féle foglalkozást állapítanak meg, melyek döntő többsége kézműves-iparos szakma. Ők biztosították a veszprémi ipar jó hírnevét. A kézművesek mellett éltek földművesek is. Az 1780-ban Veszprémről készített első színes térkép nagy területű szántóföldeket jelölt a város határában. A térképet Kováts Ferenc, Veszprém vármegye főmérnöke készítette; vö. HUNGLER JÓZSEF: Veszprém településtörténete. Veszprém, 1988. (továbbiakban: Hungler, 1988.) 173., 176. p.; Dóka, 1997. 218. p.

[31] 1780-ban Veszprém lakossága 6809 keresztény lélek, melynek több mint fele katolikus (a többi kálvinista és lutheránus). 1785-ben a teljes lakosság 7346 fő; ld. Visitatio Canonica, 1780. 130. p.; Magyarország történeti helységnévtára. Veszprém megye. Szerk.: Szaszkóné Sin Aranka. Bp., 1994. (továbbiakban: Helységnévtár, 1994.) 106–107. p.

[32] A vár meredek sziklára épült egyetlen keskeny emelkedővel, így jól védhető. Előny a víz jelenléte, amelyről a Séd és számos kút tanúskodik. A várost magas, erdős hegyek fogják közre. Hátrány, hogy területét mély völgyek szabdalják, s emiatt nehéz volt a közlekedés; vö. Hungler, 1988. 149., 168. p.; ill. KOROMPAY GYÖRGY: Veszprém város településtörténeti kialakulása. In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 8. Szerk.: Éri István. Veszprém, 1969. 257. p.

[33] Az 1780-as vizitációs jegyzőkönyv szerint, a Szent Mihály arkangyalnak szentelt katedrális karbantartásáról, valamint berendezéseiről őrök gondoskodnak, akik megfelelően ellátják munkájukat, tehát jó állapotban lehetett a székesegyház. A főtemplom a török időkben, majd a kuruc mozgalmak alatt súlyosan sérült, csupán a tornyok és a szentély maradtak meg viszonylagos épségben. Ezeket meghagyva gr. Eszterházy Imre püspök építtette újjá a 18. század húszas éveiben, a korban divatos barokk stílusban. A szentély megőrizte gótikus jellegét. Az altemplomban kialakított katakombát is ő hozta létre; vö. Visitatio Canonica, 1780. 14. p, 28. p, 19. p; ÁDÁM IVÁN: A veszprémi székesegyház. Veszprém, 1912. (továbbiakban: Ádám, 1912.) 386. p.

[34] A püspök viszonya saját érsekéhez a suffraganeusi viszony; ld. NAGY JÁNOS: Hierolexicon polymathicum hungarico-latino (Latin-magyar köztanulatos egyházi műszótár). Szombathely, 1845. (továbbiakban: NAGY, 1845.) 374. p.

[35] Az 1780. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint 1777-ben a székeskáptalan hét személyből állt; ez az állapot 1767-ben alakult ki, ekkor Koller Ignác püspök a hantai prépostságot egyesítette, illetve bekebelezte a káptalanba úgy, hogy az általa kinevezett Tejfalusy György hantai prépost lett a hetedik kanonok. A helyzet egészen 1778-ig változatlan, amikor Mária Terézia a veszprémi kanonokok számát nyolcra emelte; vö. Visitatio Canonica, 1780. 51–52. p; valamint STRAUSZ ANTAL: A veszprémi nagyprépostok, 1630–1930. Veszprém, 1930. 24. p. A nagyprépost 1777-ben (Nemeskéri) Kiss Pál dombói címzetes apát; ld. PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi egyházmegye történeti névtára, 1630–1950. München, 1987. (továbbiakban: Pfeiffer, 1987.) 140. p. A káptalani méltóságok sorrendje a 15. században véglegesedett a tanúk által bemutatott rend szerint; ld. Pákay, 1941. 294. p.

[36] A teológusi prebenda feladata a népnek a Szentírást magyarázni a székesegyházban, a gyóntatói prebendáé pedig az erkölcsi élet fellendítése. Felállításukat már a trienti zsinat is szorgalmazta, azonban nemcsak hazánkban, de külföldön is késtek létrehozásukkal (a belga jelentések 1800-ig nem szólnak ilyesmiről). Mivel felszentelése után mindenki a lelkipásztorkodásban nyert elhelyezést, az előbbihez kapcsolódó tanári hivatásra nem lehetett felkészülni. Emellett a kanonokokat a törvény szerinti egyházi-világi tevékenységeik túlzottan lefoglalták. A penitenciáriusi javadalomról Salbeck Károly, az első szepesi püspök megjegyzi: ilyen nincs szokásban Magyarországon. Mivel a kanonokokat a királynő nevezi ki és gyóntatóhoz köthető javadalmat nem alapított, ezért nincs rá javadalom; vö. VANYÓ TIHAMÉR: Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona országainak egyházmegyéiről, 1660–1850. Pannonhalma, 1933. (Olaszországi Magyar Oklevéltár, II.) 3., 12–14. p. Bajzáthnak mint új püspöknek egyik első tette e két prebenda felállítása volt: a teológusi javadalmat Csapody Lajos hantai prépost, a gyóntatói prebendát Giczey István székesegyházi főesperes kapta; ld. Visitatio Canonica, 1780. 101. p.

[37] A veszprémi papnevelő intézet évkönyve megerősíti vallomásukat; ld. HANAUER Á. ISTVÁN: A veszprémi papnevelő intézet évkönyve. Veszprém. 1896. (továbbiakban: Hanauer, 1896.) 103. p. A növendékek száma ingadozó volt, 1780-ban 20 főben maximalizálták. Ekkor a létszám 16 fő volt; a növendékek részt vettek a város lelki életében; ld. Visitatio Canonica, 1780. 141–143. p.

[38] Az 1780. évi adatok alapján a káptalan jövedelmei közé kilencedek, tizedek, szabad birtokok bevételei, jobbágyoktól beszedett különböző adók, melyekből a kanonokok rangjuknak megfelelően részesedtek. Rendelkeztek még saját kezelésű szőlőbirtokokkal, kertekkel és házakkal, ld. Visitatio Canonica, 1780. 78–81. p. Az 1778. évi kimutatás szerint a káptalan jövedelme 12 év középjövedelmét véve 12.489 forint 31 dénár; vö. Pákay, 1941. 302. p.

[39] A káptalan 1552-es pusztulása előtti 3 veszprémi parókiából csak egy maradt a 17. századra. Ez a 18. században is működött, bár nem plébániai jogállásban. 1667-ben Sennyei István püspök egyik kanonokját bízta meg a lelkipásztorkodással; vö. Visitatio Canonica, 1780. 126. p; majd a jezsuiták, illetve a ferencesek végezték a feladatot. Önálló plébános nem volt; ld. A veszprémi egyházmegye plébániáinak rövid története. (Ordinárius példány.) (továbbiakban: Plébániatörténet.) 328. p. 1711 után a lelkipásztor a papi szeminárium prefektusa – 1777. március 17-én Csapody Lajos lett az igazgató, ezáltal a plébános is. 1779-ben önálló plébánost neveztek ki Hajas István személyében; ld. Visitatio Canonica, 1780. 127–129. p. Hanauer, 1896. 55., 103. p.

[40] Az 1780. évi jegyzőkönyv felsorolja a plébános teendőit, köztük a keresztelést is; ld. Visitatio Canonica, 1780. 129. p.

[41] A veszprémi katedrális a 18. század utolsó harmadában szép számmal bírt a főpapi teendőkhöz szükséges szent tárgyakkal; a templomban több oltár kapott helyet; a főoltár – melyet Koller Ignác püspök készíttetett 1769-ben – márványból készült, a többi fából, drágakövekkel ékesítve. Az oldalhajókban lévő két oltár még a Szent István-i időkből való. A templomot karbantartó őrök feladata gondoskodni az Eucharisztiáról, gyertyákról, olajról, tömjénről, viaszról, az istentisztelethez borról és kenyérről, papi ruhákról, továbbá minden egyéb szükséges felszerelésről; vö. Visitatio Canonica, 1780. 24–26. p. Az ezüst vázákról, papi öltözetekről, egyéb egyházi kincsekről, könyvekről részletes leltár olvasható: Visitatio Canonica, 1780. 30–41. p.

[42] A katedrális két kriptájából egyik a reformátusok számára volt fenntartva, ld. Visitatio Canonica, 1780. 29. p. A kriptát gr. Eszterházy Imre püspök létesítette; ld. Plébániatörténet. 336. p.

[43] Az 1766-os népösszeírás utca megjelölései között olvashatók: In platea Temetőhegy, reliquum ad Temetőhegy pertinens. Ezek a jelölések a török után kialakított temetőre vonatkoznak, mely az akkori város szélén feküdt (ahogy a reliquumhátra maradt rész szó jelöli), a Szent László kápolnánál; ld. Hungler, 1988. 171–172., 179. p. Az 1780. évi vizitáció is megemlékezik erről a temetőről, amikor a város egyéb templomait mutatja be; vö. Visitatio Canonica, 1780. 137. p.

[44] A kórust három egyházi szolga, egy éneklő, kettő javadalmazott, egy orgonista és három másik laikus alkotta. Tevékenységüket az éneklőkanonok felügyelte; vö. Visitatio Canonica, 1780. 106. p, 56. p.

[45] A katedrális hat haranggal büszkélkedhetett ekkor, melyek közül a legnagyobb 95 mázsát nyomott. A négy legnagyobbat még gr. Eszterházy Imre püspök készíttette, és a két különálló harangtoronyban szereltette fel azokat; ld. Visitatio Canonica, 1780. 28. p.

[46] Az 1780-as vizitáció szerinti öt ezüst úrfelmutató alakú ereklyetartó közül kettőt a főtemplom vett, ezekben a Szent Kereszt darabjait őrizték. A többi három 1777 és 1780 között került oda. A harmadikat Horváth Pál kanonok vásárolta, ebbe helyezték Kupertini Szt. József relikviáit, melyeket Bajzáth adományozott; a további két ereklyetartó is Bajzáthtól való, ezekbe Szt. Lambert és Szt. Orsolya, Szt. Didák és Szt. Júlianna, illetve Szt. Fidel püspök maradványait tették. Utóbbiakat a királynőtől kapta az új püspök; ld. Visitatio Canonica, 1780. 43–44. p.; ill. Ádám, 1912. 425. p.

[47] A mai püspöki palota építését Koller Ignác kezdte meg 1765-ben Fellner Jakab tervei alapján, és 1772-ben költözött az új épületbe. Az építkezés 1773-ban Koller váratlan halála miatt kis időre megtorpant, de hagyatékából 1776-ra sikeresen elkészült. Ennek helyén már állt egy korábbi rezidencia, melyet a török idők alatt hadi célokra foglaltak le, míg a püspök főként Sümegen rezideált. Ezt az épületet 1713-ban rombolták le; vö. KÖRMENDY JÓZSEF: A veszprémi püspöki uradalom veszprémi javainak kamarai összeírása az 1773. évi széküresedés idején. I. In: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 17. Szerk.: Törőcsik Zoltán – Uzsoki András. Veszprém, 1985. 333–335. p.

[48] Egy lépés kb. 63.2 cm-nek felel meg; ld. BOGDÁN ISTVÁN: Magyarországi hossz, és földmértékek, 1601–1874. Bp., 1990. 157. p.

[49] Zalaegerszegi esperesség. Emellett még az alsólendvai esperességet is a szombathelyi egyházmegyéhez kapcsolták a zágrábi püspökségtől; ld. KARÁCSONYI JÁNOS: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970–1900-ig. Veszprém, 1929. 239. p.

[50] A nyúli uradalom két települést, Gecse és Vanyola falvát és környéküket foglalta magában; ld. Helységnévtár, 1994. 28., 44. p.

[51] A plébániai és az erődítési alapba történő fizetési kötelezettséget megerősíti Bernáth György 1777. március 17-én, Bécsben kelt levele. Címzettje gr. Eszterházy Ferenc udvari kancellár; vö. Vanyó, 1986. 301. p. Az 1780-ban felvett vizitációs jegyzőkönyv is megjegyzi a veszprémi parókia bevételeinél a 4000 forintot; ld. Visitatio Canonica, 1780. 134. p.

[52] A püspökség uradalmairól 1802-ben készült kimutatás szerint a veszprémi uradalomból 38.813, a karádi uradalomból 38.814, a sümegi uradalomból pedig 44.880 forint bevétel folyt a püspöki pénztárba. Közli: Pákay, 1978. 218–244. p. Perényi alábecsülte a bevételeket – elképzelhető, hogy friss egyházmegyei határokra vonatkozó felmérés nem állt rendelkezésére.

[53] A kegyesség helye, a középkor óta az egyház által, az uzsora elleni védelem céljából felállított zálogház, kegytár, közraktár. NAGY, 1845. 238. p.

[54] Az önálló plébániatemplomot a török lerombolta és hely szűkében nem építettek újat. Így kényszermegoldásként Padányi püspök alatt a katedrális vált plébániatemplommá; Plébániatörténet. 328. p. Az 1780-as vizitáció szerint a székesegyház mint plébániatemplom a püspökség és a káptalan közös tulajdona; ld. Visitatio Canonica, 1780. 128. p. Bajzáth rendezte a plébánia és a székesegyház viszonyát 1779-ben; vö. Ádám, 1912. 429. p.

[55] A ferencesek Üdvözítőről nevezett rendtartományukkal (szalvatoriánusok) működtek egészen 1689-ig, amikor a Szűz Máriáról nevezett rendtartományhoz csatlakozott kolostoruk; P. TAKÁCS J. INCE – PFEIFFER JÁNOS: Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében a 17–18. században I. Pápa-Zalaegerszeg, 2001. 47. p. A városban templomuk 1730 körül, kolostoruk pedig 1776-ban épült; ld. LUKCSICS PÁL – PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém, 1933. (továbbiakban: Lukcsics-Pfeiffer, 1933.) 161. p. Jelenlétük nyomát őrzi az 1780-as jegyzőkönyv is: Visitatio Canonica, 1780. 156. p.

[56] A piaristák iskolája 1711 óta állt fenn, de saját épületet csak 1745-ben nyert, mely véglegesen 1776-ra készült el. A rendnek volt temploma és rendháza a várban; vö. Lukcsics-Pfeiffer, 1933. 173–174. p.

[57] Élt 1696–1762. Veszprémi püspök 1745–1762 között; vö. Pfeiffer, 1987. 17. p.

[58]…sub titulo Sanctissimae Trinitatis ab excell[entissi]mo domino ep[isco]po Martino Biró instituta, quae per totam diaecesim laudabili consvetudine, magnoque populi fidelis fervore frequentatur.” vö. Visitatio Canonica, 1780. 27. p.

[59] Egy menhely, árvaház számára Koller püspök vásárolt házat, hozott létre alapítványt 6000 forinttal. Hagyatékában pedig jelentős összeget hagyott az intézményre; vö. Visitatio Canonica, 1780. 152. p; LÁNYI KÁROLY: Magyarföld egyháztörténetei. Pest, 1844. 129. p. A majdani kórház számára is vett földet, ahol a század végén már áll az ún. Lázár-ház, mely csak 1806-ban kezd kimondottan kórházként működni; vö. HOGYA GYÖRGY: A veszprémi kórház története. Veszprém, 1983. 15. p.

[60] Mons pietatis nem létezett még a városban, pedig már Padányi püspök felszentelésekor kikötötte a Szentszék, hogy a trienti zsinat szellemében kötelessége lesz felállítani; ld. RITZLER-SEFRIN, 1958. 440. p. Ez azonban nem valósult meg.

[61] A káptalani tulajdonok is a felsorolt megyékben oszlottak meg; vö. Visitatio Canonica, 1780. 75. p; ill. Dóka, 1997. 206. p.

[62] A szemináriumot 1710-ben alapították, működését a következő évben kezdte meg 6 növendékkel; ld. Visitatio Canonica, 1780. 141. p. Épülete hamar pusztulásnak indult, Padányi az akkori püspöki lakba költöztette az intézményt, majd Koller Ignác felépíttette a processus idejében már álló épület földszintjét és első emeletét. Utóda, Bajzáth József fejezte be művét 1783-ban; vö. Ádám, 1912. 418. p. Erről a félig kész épületről olvashatjuk, hogy 1780-ban néhol omlás tapasztalható; ld. Visitatio Canonica, 1780. 150. p. A székesegyház mellett lévő épület szintén Fellner Jakab tervei szerint készült, bár korántsem olyan díszes kivitelezésben, mint a püspöki palota; ld. Lukcsics-Pfeiffer, 1933. 154. p.

[63] Élt 1725–1773. 1760-tól veszprémi segédpüspök Padányi Bíró Márton mellett, 1762–1773 között veszprémi püspök; vö. RITZLER-SEFRIN, 1958. 440. p., és LUKCSICS JÓZSEF: Series episcoporum Veszprimiensium e documentis correcta. Bp., 1907. 18. p.

[64] Helységnévtár, 1994. 36–37. p.

[65] Visitatio Canonica, 1780. 47. p.; 1759-ben a váci püspökségnek is csak öt kanonokja van; ld. Tusor, 1999. 29. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,