10. évfolyam 4.
szám |
Bottyán János:
A magyar biblia évszázadai. Bp., Kálvin Kiadó, 2009. (2. átdolgozott kiadás) |
1982-ben
jelent meg a magyar nyelvű Szentírás történetének összefoglalása, második
kiadását a Kálvin kiadó a Biblia évére tervezte. A kötet szerkesztője Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, sajtó alá rendezője Fekete Csaba, aki hosszú ideje folytat
kutatásokat a régi magyar irodalom, az egyháztörténelem és a nyomdászattörténet
határterületein. A magyar bibliafordítások kezdetét a kódexek
korától datálhatjuk. Tizenöt középkori kézirat (a Bécsi-, a Müncheni-, az
Apor-, a Döbrentei-, a Festetics-, a Czech-, a Keszthelyi-, a Székelyudvarhelyi-, a
Kulcsár-kódex, a Példák könyve, a Pozsonyi-, az Érsekújvári-, a Jordánszky-, a Winkler-, és az Érdy-kódex)
őriz hosszabb-rövidebb fordításrészletet a Szentírásból. Ebből nyolc apácák és
szerzetesi fogadalom nélkül kolostori közösségekben élő beginák
részére készült. Mivel a nők nem tanultak latinul, anyanyelvükön ismerhették
meg a szent szövegeket. A tizenhatodikról, Báthori László „értékes és szép”
fordításáról mindössze a pálos krónika híradásából tudunk. Az anyanyelvű bibliaolvasást a könyvnyomtatás
feltalálása után a technikai újítást kihasználó reformáció terjesztette el.
Első fordítóink (Komjáti Benedek, Pesti Gábor és Sylvester János) Luther fellépése
után alig húsz évvel már magyar nyelven adták sajtó alá Szent Pál leveleit és
két alkalommal az Újszövetséget. Bencédi Székely
István zsoltárait közösségben való szertartási használatra szánta. Heltai
Gáspár és kolozsvári munkatársai több részfordítást is készítettek 1551 és 1556
között. A református Károli Gáspárral, Méliusz Juhász
Péterrel, Félegy-házi Tamással szemben Telegdi Miklós
esztergomi kanonok majd pécsi püspök nyitotta meg a katolikus fordítások sorát.
1590-ben jelent meg az első teljes magyar nyelvű fordítás: a Vizsolyi Biblia,
amely századokon át termékenyítőleg hatott mind a köznapi-, mind az irodalmi magyar
nyelvre. 1626-ban érkezett rá a felelet: a jezsuita Káldi György katolikus
fordítása. A 17. századi fordításokat tárgyalva feltűnik
többek között Szenci Molnár Albert Hanaui- és Oppenheimi Bibliája, a
Váradi Biblia, Tótfalusi Kis Miklós majd Komáromi Csipkés György kiadásai. A
18. században nyomtatták ki Bél Mátyás „javított” Újszövetségét, Torkos András,
valamint Bárány György, Bárány János és Sartorius
Szabó János Újtestamentumait. Besnyei György komjáti
esperes 1737-ben keletkezett vaskos kézirata a mai napig kiadatlan. Pethe Ferenc a protestáns diákok hagyományát követve 8 évig
tartózkodott Hollandiában, ezalatt kinyomtatta a
teljes Szentírást és a zsoltárokat. Stériady Theodor
görög kereskedő vasárnapi- és ünnepnapi használatra szánt Evangéliumok- és Epistolák-kiadása az ortodox egyház híveinek készült
1802-ben. Károli és társai fordításával kapcsolatban a 19.
század közepétől kezdve többen felvetették, hogy a három évszázadossá érett
szöveget revízió alá kellene venni: azaz beépíteni az időközben felhalmozódott
tudást, valamint közelebb hozni az „élő” nyelvhez. Noha Ballagi
Mór, Keresztes József és Győry Vilmos társaival
kisebb eredményeket elértek, a teljes revízió félbemaradt.
Csak húszévnyi munka után, 1908-ban készült el, többek között Hunfalvy Pál, Szilády Áron, Erdős József és Dicsőfi
József közreműködésével. Nem volt sokkal sikeresebb a Szepesy
Ignác pécsi püspök vezette Káldi-revízió sem, de az 1834-35-ben kiadott
hatkötetes munka alapul szolgált a további munkálatokhoz. A századfordulón új
fordítások is készültek: Kulifay, Kalmár, Kámory, valamint az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT)
által. A 20. század elején megszaporodó fordítások közül
csak a kármelita Soós István katolikus Újszövetségére
és Hamar István versekbe szedett Ézsaiás-fordítására utalnánk. Az Újszövetséget
protestáns részről többen is átültették magyarra: Czeglédy
Sándor 1924-ben, Masznyik Endre 1925-ben, Raffay Sándor 1929-ben, Kecskeméthy
István 1931-ben, Farkas László pedig 1938-ban. Az első Káldi-revízió után
pontosan 100 évvel, 1934-re fejeződött be a második javítás a Szent István
Társulat megbízásából, amely során a Vulgata mellett már az eredeti héber és
görög alapszövegeket is figyelembe vették. Az 1945 utáni évtizedek nem kedveztek sem a
fordításnak, sem a bibliakiadásnak. Békés Gellért és Dalos Patrik görögből
fordított Újtestamentuma nem is itthon, hanem Rómában jelent meg. Budai
Gergely, Ravasz László és Csia Lajos egyszemélyes
Újszövetség-fordítása mellett az igazán nagy vállalkozás az 1947-1974 között
végbement új protestáns bibliafordítás munkálata volt két külön szakbizottsággal:
az Ó- és az Újszövetségivel. Feladatuk eleinte az 1908-as revízió hibáinak
javítása és az új eredmények érvényesítése volt. Be kellett látniuk, hogy
teljesen új fordítás szükséges. Munkájuk eredményeként 1975-ben megjelent az
újra lefordított (vagy „új fordítású”) Biblia. Az 1973-as új római katolikus
fordítás a II. vatikáni zsinat jegyében készült el: a hívek közötti nyilvános
terjesztésre és olvasásra szánták, alapjául pedig főképpen az eredeti szövegek
szolgáltak. Bottyán János nem idegenkedett az irodalmi
szövegektől sem: a bibliafordítások természetes részének tekintette őket, így
idézett Móricz Zsigmond és Sík Sándor műveiből is. Nem feledkezett meg a Vakok
Bibliájáról sem. Az utolsó fejezet előtt olvashatjuk Bottyán János
rövid életrajzát, mintegy lezárva az eredeti törzsszöveget és tisztelegve a
negyedszázada elhunyt szerző emléke előtt. Megváltozott címében A ma és a holnap bibliája, ezt az elmúlt
évtizedek A közelmúlt bibliájává
módosították. Utolsó fejezetként kapcsolódik a kötethez A magyar biblia vázlatos története az utóbbi negyedszázadban. Ebben
több mint negyven új Szentírást ismerhetünk meg Fekete Csaba értő vezetésével.
Az 1975-ös protestáns fordítás 1990-es javítását és a Pannonhalmi zsoltároskönyvet,
de helyet kaptak a képes- és gyermekbibliák, a többnyelvűek, a magyarázatokkal
kísért kiadások, felekezettől függetlenül. Kirívó példaként hozza Jehova
Tanúinak 2001-es „fordítását”, amely nem csak a hagyományos és széles körben
elfogadott Ó- és Újszövetség, valamint a Szentlélek említését is kerüli, de
kínzó oszloppal helyettesíti Krisztus keresztjét. Bottyán János szövegét mindenben a 21. század
követelményeihez igazították. A legszembetűnőbb változás, hogy az eddig 68
oldalra rúgó függelék fekete-fehér képanyaga elmaradt, részben a képek
tisztázatlan szerzői jogi helyzete, részben pedig az új információs technikák
miatt. Ez azonban nem kisebbíti a kötet használhatóságát, hiszen az internet
segítségével könnyen meghaladhatjuk az eredeti illusztrációk minőségét és
mennyiségét, elég csak a szintén a Biblia éve rendezvénysorozatban elindított Biblia Sacra
Hungarica virtuális múzeumra utalnunk, mely a http://biblia.drk.hu
internetes portálon érhető el. Az 1980-ig terjedő időszakot felölelő
törzsszövegben lényegi változás nem történt. Megmaradtak Bottyán János jó
érzékkel kiválasztott idézetei, közvetlen stílusa, amely azokhoz is közel
hozhatja a könyvek könyvét, akik maguk nincsenek rendszeres kapcsolatban vele.
Népszerűsítő hatása így töretlen. Amiben gazdagodott, az az
elmúlt két és fél évtized kutatási eredményei. Ezek a korábban végjegyzetből
lábjegyzetté előlépett kiegészítések mellett szögletes zárójelben kaptak
helyet. Így jelenik meg Komáromi Csipkés György fordítása és a Laubani Biblia impresszumadatainak pontosítása
is. Ugyancsak lábjegyzetben tájékozódhatunk az időközben megjelent újabb
kiadásokról, valamint a főképpen a Régi
Magyar Kódexek, a Biblia Hungarica Antiqua és a Nemzetközi
theológiai könyv sorozatokban kibocsátott
hasonmás kiadásokról. Az 1655 előtt megjelent bibliákhoz további részleteket és
bővebb olvasnivalót kínálnak a jegyzetekbe toldott RMNy
(Régi magyarországi nyomtatványok,
I-III.) számok. Az irodalomjegyzék mintegy két tucat címmel bővült: az
1982-2008 között megjelent fontosabb szakirodalom válogatott jegyzékével. Bottyán a Pethe Ferenc
által gondozott editiót kivéve nem vette fel
munkájába az utrechti és a baseli bibliákat, amelyek
bár Tótfalusi Kis Miklós szövegét közölték újra meg újra, mégis fontos a szerepük
abban a tekintetben, hogy a 18. században főként ezeket a kiadásokat forgathatták
a protestáns egyházakban. Ezekkel, a vértelen ellenreformáció századában
külföldön nyomtatott bibliákkal is gazdagodott a kötet. Valamilyen okból
elmaradt az első kiadásban még szereplő német nyelvű összegzés (Zusammenfassung), mindössze az angolt olvashatjuk. Bottyán János népszerű összegzésének újrakiadása
remélhetőleg még több olvasóra talál, mint az elődje, a hozzá fűzött
kiegészítések hatására pedig várhatóan eltűnnek a ma még az egyházi sajtóban is
élő legendák, téves adatok, megdőlt elméletek a magyar nyelvű Bibliával
kapcsolatban. Ugyanakkor szükség lenne egy alapos, forráskutatásokon alapuló, a
kiadások egy részénél ma még bizonytalan részletkérdéseket is tisztázó bibliai
kézikönyv megírására. (ism.: Oláh Róbert) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |