Tartalmas, esztétikus és teológiai veretű tanulmánykötet jelent meg a közeli napokban Dr. Csohány János tiszteletére. A kötet tisztelgés a 75 éves Csohány professzor előtt, aki a következő mondatokkal foglalja össze a szaktudomány lényegét, vagyis a tanulmánykötet tömör tartalmát és jellegét: „Korunkban megnőtt az egyháztörténet iránti érdeklődés. Az egyháztörténészek elégíthetik ki avatottan azt. Az egyháztörténelem teológiai tudomány. Műveléséhez nem csupán teológiai ismeret kell, hanem a história és az egyház iránti elkötelezés is szükséges. Teológiát és így egyháztörténetet csupán az egyházon belül lehet művelni.”

A kötetet Kováts Dániel szerkesztette, Bojtor István és Kiss Endre József közreműködésével. A kitűnő munkáról szólva e sorok írója indíttatva érzi magát annak elmondására, hogy Bojtor István, Kováts Dániel, Hőgye István és barátai kezdeményezésére megalapított Kazinczy Ferenc Társaság kezdeti – legendás – időszakában a Hajdúságnak és Zemplénnek tudós, irodalmár és teológus tagjai fogtak össze, és most újra szemtanúi, átélői lehetünk annak, hogy az összefogás megismétlődött. Hiszen a Hajdúság kiváló fiát, Csohány professzort Észak-Magyarország elkötelezett szellemi emberei tanulmánykötettel köszöntötték, a címlapján pedig a Sárospatak és Debrecen városneveket lehet olvasni. A kötet megszületése bizonysága annak, hogy Csohány professzor munkássága érdemes és ihlető tevékenység. Éppen ezért hangsúlyoznunk kell, szólnunk kell az általa vezetett munkaközösségről, ami a kötet megszerkesztését és kiadását motiválta. Az egyik szerkesztő erről a következőket állapítja meg: „Az Egyháztörténeti Szekció felekezetre, világnézetre, nemre, korra tekintet nélkül gyűjtötte össze a hasonló érdeklődésűeket, és tette lehetővé a kutatásban egymásra utaltak találkozását, a szakmai tapasztalatcserét. Az egyháztörténeti tanszékek munkatársai, a világi historikusok, a lelkipásztor és a tanár, nyelvész, néprajzos, könyvtáros, levéltáros, külföldi szaktekintély és határon túli magyar, nyugdíjas és pályakezdő, intézmények és szervezetek képviselői, kutatók és laikus érdeklődők egyformán megfordulhattak itt, hogy felvillantsák az egyházi élet múltjának egy-egy szeletét, vagy pusztán tanuljanak belőle, vagy credit-pontokat szerezzenek.” Majd így folytatja a háttér feltárását: „A családok, gyülekezetek, egyházrészek története, az egyházi élet kiemelkedő hazai és nemzetközi személyiségeinek munkássága, egy fél évezred egyháztörténeti emlékeinek folyamatosan növekvő adattára rangos szakmai műhelyt teremtett. Mindez azonban nem működött volna jól, ha nem szervezi és irányítja a szekcióelnök.” (224. p.), aki nem más, mint Csohány János professzor.

A kötetben olvasható tanulmányok írói – helyesen – nem titkolják, hogy sok mindent nyertek Csohány professzortól és az általa vezetett munkacsoporttól. Volt, aki utat talált, volt, aki egész sor publikációs lehetőséget kapott. E sorok írója számon tartja, hogy a Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciójában kezdettől mindvégig munkálkodhatott, ez a munkakapcsolat megmaradt akkor is, amikor a Néprajzi Szekcióban feladatot vállalt majd az Irodalmi Szekciót meglapította és vezette. Hadd legyez ez a szerény könyvismertetés köszönete kifejezője mindazért a lehetőségért, amiben ott része lehetett.

A kötet megszerkesztésének rendje logikus és áttekinthető, nemzeti, teológiai és egyháztörténeti igényességgel a következő beosztást követi: Ajánlás (Fehér József) és Előszó (Tóth Albert) után először a Magyar múlt címmel összefoglalható tanulmányok olvashatók: Az Árpád-házi királyok és Sárospatak koráról (Hörcsik Richárd), a Rákóczi-szabadságharc eseményeiről (Ladányi Sándor, Martoni Molnár Sándor és Ágoston István György), Csokonai Vitéz Mihály abonyi kapcsolatairól (Varga Gábor), szó van még a fejezetben Kossuth koráról, a katolikus-protestáns unióról és a levente mozgalomról is. A Kálvinista világ címet adták a tanulmányok második tematikai egységének, ahol Sárospatak reformációja (Dienes Dénes), Protestánsok a Temesi Bánságban (Higyed István), Megtorló intézkedések az 50-es és 60-as években, Kivándorlás Amerikába (Benke György), Mórágy (Keresztes Hajnalka), Pitypalaty völgye reformátussága (Várady Zsolt), Hatalom és vezetés (Szabó Zoltán József) és Lengyel reformátusok (Kis Sándor) témájú dolgozatok találhatók.

Az Alkotó emberek című harmadik egységben olvashatunk a Bibliáról és Tóth Endréről (Pótor Imre), az egyház fogalmáról (Sándor Balázs), Makkai Lászlóról és Szabó Mihályról (Bojtor István), a Doktorok Kollégiuma negyedszázadáról (Kiss Endre József). A neves egyháztörténészről, Csohány professzorról személyes hangvételű írást olvashatunk Fábián Tibortól. A Utószót Kováts Dániel főszerkesztő készítette, ezt követik az idegen nyelvű összefoglalók.

A kötet közli Csohány János professzor életrajzi adatait, amiből kiemeljük, hogy Hajdúnánás indította útjára a gazdálkodó családban született történetírót, aki érettségi, teológiai és bölcsészeti tanulmányai után filozófiai és egyháztörténeti doktori fokozatok megszerzése mellett nagy elődök (Balogh Ferenc, Zoványi Jenő, Révész Imre, Tóth Endre, Makkai László) után professzorként tanított a Debreceni Református Teológiai Akadémián, majd a Debrecen Református Hittudományi Egyetemen 1971 és 1996 között. Előzőleg lelkészi szolgálatot végzett különböző gyülekezetekben, vezette a debreceni esperesi hivatalt, majd az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárat, professzori munkája mellett igazgatta a Kollégiumi Nagykönyvtárat. Hazai és külföldi tanulmányai befejezésétől folyamatosan folytatott tudományos történetírói és szakavatott újságírói, lapszerkesztői tevékenységet, aminek gyümölcseit önálló és szerkesztett mintegy félszáz kötet, több száz nagyobb tanulmány és különböző írások jelzik, mindezeknek válogatott bibliográfiáját – az ismertetett kötet – harminc lapon közli.

Mit mondhatunk ezek után? Azt, hogy Csohány János professzor munkásságával öregbítette szülőföldének, a Hajdúságnak és a Debreceni Református Hittudományi Egyetemnek a hírnevét, és jelentősen gazdagította a hazai és egyetemes egyháztörténeti, valamint publicisztikai, zsurnalisztikai irodalmunkat. Kívánjuk, hogy Isten segítségével tovább gyarapodjon az eddigi gazdag életmű az elkövetkezendő időkben.

(Ism.: Ötvös László)