A tanulmány az OTKA K68299. számú pályázatának és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.


Köpe Sándort az Élő Isten Gyülekezete[1] országos gondnokává választották 1965 nyarán. Tisztségét két évig tölthette be. Egyháztörténetileg nem volt jelentős személyiség. A kisegyház is csupán 600-650 tagot számlált. Az ügyben központi szerepet játszó várpalotai gyülekezetük mindössze 20-25 főből állt. Az események és azok háttere azonban nem csupán az adott felekezet életébe nyújtanak bepillantást, hanem a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa (SZET) ügyvitelébe, vezetőinek egyházkormányzati módszereibe, a különböző állami szervezetek működésébe, és azok egymáshoz való viszonyába.

Köpe Sándor 1935 nyarán született. Prédikátori szolgálatba kerüléséig (1966 nyara) mindössze nyolc általános iskolai osztályt végzett el, és egy Veszprém megyei falu termelőszövetkezetében dolgozott virágkertészként. Keveset tudunk az 1965 előtti életéről, egyházi tevékenységéről. Az ötvenes évek végén az Evangéliumi Keresztények Felekezete várpalotai gyülekezetébe járt. A gyülekezetben súlyos megosztottság jött létre 1958-ban, mert Varsányi Ferenc helyett Varga Imrét választották meg vezetőnek. A vezetőváltás az országos központ tudta nélkül történt, ezért Fábián József, a felekezet elnöke nem járult hozzá a személycseréhez. A Varga-féle csoport ezért elhagyta a gyülekezetet, és engedély nélkül tartott istentiszteleteket. Két év múlva Varsányi kérésére visszatértek a gyülekezetbe[2], de továbbra is erős megosztottság jellemezte a közösség belső életét. A gyülekezet presbiterei kifogásolták Varsányi diktatórikus vezetési stílusát, és az egyszemélyi vezetés helyett a „vének tanácsának” megalapítását szorgalmazták. Varsányi hívei 1959 márciusára kisebbségben maradtak, ezért a gyülekezet a március 12-i testvérórán létrehozta a „vének tanácsát”, és leváltotta Varsányit tisztségéből. Mindkét fél a SZET-hez fordult.[3] A gyülekezet végül Bozsoky Ferencet választotta meg a gyülekezet vezetőjének, azonban ő sem tudta a személyi ellentétek további erősödését megakadályozni.[4]

 

Köpe Sándor egyházi szolgálatba kerülése és titkos belügyi kapcsolatának kezdete

Varsányi végül híveivel elhagyta az evangéliumi keresztények várpalotai gyülekezetét valószínűleg 1963 második felében.[5] Közöttük volt Köpe Sándor, akivel közösen szervezték meg az Élő Isten Gyülekezetének várpalotai csoportját. Eleinte engedély nélkül működtek, mert a SZET-nek mindkét személlyel szemben fenntartásai voltak. Az illegális istentiszteleteik miatt először személyes rendőrhatósági figyelmeztetésben részesültek, majd a további működésüket rendőrhatósági határozatban tiltották meg. Ez Köpe és Varsányi közötti kapcsolat kiéleződéséhez vezetett, mert Varsányi az engedély nélküli összejövetelek folytatását támogatta, míg Köpe ellenezte azt.[6]

Ebben az időben kereste fel Köpét Csillag József rendőrfőhadnagy, és a gyülekezetük problémái felől érdeklődött.[7] Azt tanácsolta neki, hogy szakítson Varsányival, és működéséhez kérjen a SZET-től engedélyt. A megyei rendőrség megosztási politikája sikerrel járt; Köpe híveivel otthagyta Varsányi csoportját. Köpe a legális működés érdekében nem csupán a SZET-et kereste fel, hanem a Veszprém megyei egyházügyi főelőadót is. Törekvései sikertelenek maradtak. A kb. 25 tagú csoportjának ténykedéséhez sem a SZET, sem pedig a megyei egyházügyi főelőadó nem járult hozzá. Az állami szervek tevékenységének leállítása érdekében munkahelyén keresztül is nyomást próbáltak gyakorolni rá a Mezőgazdasági Osztályon keresztül.[8] Köpe a gyülekezete helyzetének rendezése érdekében 1965 decemberében felkereste az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH) is, mert sérelmesnek tartotta a SZET gyülekezetével kapcsolatos intézkedéseit. Straub István állami tisztviselőként udvariasan fogadta, és Köpe visszaemlékezésében e tárgyalás eredményének tudta be – valószínűleg tévesen –, hogy a SZET elnökének magatartása megváltozott ő és Lődi Lajos (Élő Isten Gyülekezete elnöke) irányába.[9]

Köpét a Belügyminisztérium (BM) Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1. alosztályának munkatársai több alkalommal felkeresték 1964/1965-ben. A találkozásokra ürügyet a rendőrség részéről csoportjának illegális működése adhatta. Különösen Csillag József foglalkozott vele sokat. Köpe személye akkor értékelődhetett fel, amikor az Élő Isten Gyülekezetének vezetősége országos főgondnoknak szerette volna felvenni Budapestre 1965 nyarán. Köpe visszaemlékezése szerint vonakodott korábbi fizetésének feléért Budapestre költözni, de felekezete vezetőinek és tagságának kérésére elvállalta a feladatot. A meglévő dokumentumaink szerint a fővárosba valószínűleg 1965 végén, 1966 elején költözött fel. A főhadnaggyal való személyes kapcsolatának minőségét jelzi, hogy költözésének kérdését vele is megvitatta.[10]

Köpe rendőrségi kapcsolata 1965 őszén vált szorosabbá. Munkadossziéjából kiderül, hogy a rendőrség fokozatos módon a szorosabb együttműködés irányába tett lépéseket, és „Kertész József” fedőnéven tartották nyilván. 1965 novemberében már írásbeli beszámolót kértek tőle a mozgalmáról, hogy rászoktassák a jelentésírásra. A találkozón újabb feladatként a várpalotai helyzetről, a külföldi kapcsolatokkal rendelkező személyekről, külföldről érkező propagandaanyagokról,  a SZET felé megtett intézkedésekről és ennek eredményeiről kellett jelentést írnia.[11] Köpe a főhadnaggyal való személyes kapcsolatát hasznosnak vélte mind személye, mind pedig a mozgalom számára, ezért 1965. december 14-ei találkozón Csillag József és Nyitrai László rendőr őrnagy a Veszprém megyei RFK III/III-1 alosztályvezetője kezdeményezésére vállalta a titkos együttműködést.[12] A „szekták vonalán” foglalkoztatták, „a vallásos mozgalmak bomlasztása céljából, ezen a területen történő ellenséges tevékenységek felderítése végett”.[13]

Későbbi visszaemlékezése szerint a rendőrséggel kialakított titkos kapcsolata kezdetben lelkiismereti problémákat okozott neki:

 

„Éjjelenként sokat foglalkoztam magamba a kérdéssel, hogy helyesen cselekszem-e, összeegyeztethető-e kapcsolatom hit felfogásommal. Kijelentem, hogy ma már egyáltalán nincsenek ilyen gondjaim és bibliailag úgy értelmezem, hogy kötelességem is ma már. Rendőrséggel való kapcsolatom szolgálja, hogy békesség legyen, hogy rend legyen az országban, hogy ne legyen bűnözés és minden állam ellenes cselekmény elkövetés – megakadályozása – ellen vagyok ezen keresztül, és lényegében hazafias kötelességem is. Tudatában voltam kezdettől fogva és most is, hogy rendőrséggel való kapcsolatom nyilvánosságra való kerülésével lehetetlen helyzetbe jutok, éppen ezért mindenkor ügyeltem arra, hogy a rendőrséggel való kapcsolatom ki ne derüljön. Én erről a kapcsolatról senkinek sem beszéltem, egyébként erre vonatkozólag folyamatosan felhívást kaptam.”[14]

 

Köpe az országos gondnoki feladatokkal együtt bekapcsolódott az Élő Isten Gyülekezetének országos ügyeinek intézésébe. A felekezet 1965 végén az országban 14 gyülekezetében 650 tagot számlált. Három gyülekezete (Várpalota, Ózd, Izsák) a SZET, illetve az ÁEH engedélye nélkül tartotta összejöveteleit.[15] Belső életét 1955-től kezdve feszültségek és botrányok jellemezték,[16] ezért a SZET 1963 novemberében az őskeresztyéneket bízta meg patronálásukkal.[17] Az őskeresztyének – Sárkány Mihály – felügyeletét 1965 novemberében a felekezet vezetősége már nem fogadta el[18], és más patrónust kértek. A SZET a Baptista Egyházat kérte fel a feladatra, de az általuk delegált Kovács Imre és Oláh Lajos a felekezet ellenállása miatt nem gyakorolhatta felügyeleti jogait. Ennek következtében a SZET ügyvezető igazgatója – Palotay Sándor – leszögezte, hogy az Élő Isten Gyülekezetének vezetése „a jövőben csak a felügyeleti szervvel történt előzetes megbeszélés alapján történhet”. Kérte, hogy „érett vezetés és vezetők megválasztása legyen a követendő szempont”. A Baptista Egyháztól 1966. március 31-én a Hetednapi Adventista Egyház vette át a felügyeleti jogot, és a felekezet Szakács Józsefet bízta meg ezzel a munkával.[19] A rendelkezésre álló írásbeli források alapján Palotay Sándor eredetileg hat hónapi felügyeletet ígért. Ezt követően a közösség megválasztotta volna a tisztviselőit, akik a SZET-től kapták volna meg a végleges lelkészi igazolványt. A választásokig az Élő Isten Gyülekezet vezetői részére – köztük Köpe Sándor országos gondnok részére is – ideiglenes igazolványt állítottak ki.[20]

A felekezet patronálását ellátó Szakács József, 1966 májusában „Szaniszló Pál”[21] fedőnéven írt jelentésében a következőképpen jellemezte az Élő Isten Gyülekezetet:

 

„Egyetlen alkalommal voltam a vezetőségi ülésen és máris megláttam, hogy milyen fanatikus kuszáltság az, ami ott van. […] Máris látható, hogy egyesek vallási szenvedélyük kielégítése érdekében mindent megtesznek, hogy […] vágyaikat kielégítsék. A mintegy 800-900 tagot magába foglaló közösségben igen sok a fiatal (20-35 év között). […] A vallási fanatizmusokból adódóan sok a sokgyermekes család. […] a legfanatikusabb vezetőségi tagjuk, Pápai Pál bicskei fodrász, akihez kitöltetésre is kijárnak személyek, még Budapestről is. Vannak józanabb vallásos gondolkodású személyek is, s még ott leszek, igyekszem a vezetőséget inkább ezek oldalára átsegíteni. Úgy látom, hogy bizalmukba fogadtak, s így nem lesz nehéz a segítésük, józanabb irányba.”[22]

 

A jelentésének átadása és megbeszélése után, akkori kapcsolattartója, Szabó Gyula rendőr őrnagy, utasította „Szaniszló Pált”, hogy segítse elő Köpe Sándor alelnöki pozícióba való bejutását.

 

Köpe Sándor egyházvezetői tevékenysége

Köpe új pozíciójából kifolyólag országos szinten végezhette lelkészi-egyházvezetői tevékenységét, illetve információkkal segítette a rendőrség munkáját. Országos központba felkerülve – állítása szerint – igyekezett a szabadegyházi elveknek megfelelően dolgozni, és vigyázott arra, hogy semmibe ne kerülje meg felekezetének elnökét, Lődi Lajost.[23] Tevékenysége azonban nem nyerte el a felekezet felügyeletével megbízott Szakács tetszését:

 

„Az Élő Isten Gyülekezeténél július 23-ra keresztséget terveznek Bicskén. […] Köpe Sándor elmondása szerint mintegy 80 személy megkeresztelését tervezik. A vallási buzgalom és fanatizmus  különösen azóta kerül előtérbe […] mióta Köpe Sándor a Fábián-féle pünkösdista közösségből átment. Hogy az ifjúság jól érezze magát, most egy 3 napos autóbusz kirándulást is szerveztek, ahol szinte ellenőrizhetetlen a tevékenységük. Igyekszünk őket a szabadegyházakon keresztül megállítani.”[24]

 

Köpe egyelőre szabadon végezhette a Szakács által kifogásolt tevékenységét. Országos kiterjedésű egyházi szolgálata mellett a rendőrségnek is értékes információkat szolgáltatott a felekezetén és a pünkösdi mozgalmon belül akkor illegális tevékenységnek számító esemé-nyekről, illetve az egyes személyek nemzetközi kapcsolatairól. Az általa adott információk segítségével tudta az államhatalom operatív eszközök segítségével megakadályozni az evangéliumi pünkösdieknél a Fábián József elnök ellen tervezett „puccsot” 1966 második felében. Jelentései hívták fel a hatóság figyelmét a vecsési őskeresztyének által létrehozott ún. Apostoli Egység Közösség működésére, amely az egyik termelőszövetkezetben vagyonközösség szerint kívánt működni.[25] Másrészt a Jehova tanúi által Békés megyében terjesztett propagandaanyagokkal kapcsolatban is értékes információkkal segítette az állambiztonság munkáját.[26]

Köpe a felekezet második embereként részt vett a hivatalos egyházvezetés és a kizártak közötti kemény küzdelemben. A „szakadároknak” Békéscsabán, Várpalotán, Dobán és Bakonycsernyén sikerült a bázisukat kiépíteniük. A kiszakadtak agitációjának központi részét a mozgalom SZET-hez fűződő kapcsolatának kifogásolása képezte. Azt hirdették, hogy a legálisan működő gyülekezetek „lepaktáltak az állammal, és elkárhoznak”. Köpe természetesen sürgette az engedély nélküli tevékenységük elleni hatósági fellépést.[27]

A „szakadár” vezetők közül Köpe legnagyobb ellenlábasának a várpalotai Varsányi Ferencet tekintette, aki csoportjának betiltása ellenére még 1966 késő őszén is összejöveteleket szervezett a Túri György téri „imaházukban”. Sőt, még a környékbeli hívek körében is agitációt folytatott.[28] 1966 októberében 150 személy jelenlétében egy nagyszabású istentiszteletet szervezett, amelyen az Egyesült Államokból érkező Nagy Sándor filmeket is vetített.[29] Varsányi 1966 végén ezért ismét rendőrhatósági figyelmeztetésben részesült, de tovább folytatta illegálisnak számító tevékenységét, amelyen a környék hívői is szívesen részt vettek. Köpét természetesen aggasztotta Varsányi tevékenysége, ezért sürgette valamiféle „rendszabályozásukat”.[30]

Varsányi a BM Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-1. alosztályának figyelmét egy újabb „akciójával” még inkább magára vonta. A híveitől ugyanis pénzt kezdett el gyűjteni abból a célból, hogy „apostoli gyülekezetet” alakítson ki, amelyet a „vagyonközösség” elvén működtettek volna. A várpalotai Szőlőhegyen házat és telket tervezett vásárolni azzal a céllal, hogy az ott élők munkahelyeiket elhagyva, az államtól független termelőszövetkezetben tevékenykedhessenek.[31]

Köpe gyülekezeti tevékenységére az igazi veszélyt a SZET két erős személyisége, Palotay Sándor ügyvezető igazgató és Szakács József adventista országos osztálytitkár, az Élő Isten Gyülekezetének „patrónusa” jelentette. A „casus bellit” pedig Köpe várpalotai gyülekezetének helyzete adta 1967 februárjában. Az ügy előzményeként annyit tudhatunk, hogy belügyi kapcsolatai ellenére 1966 májusáig még nem sikerült gyülekezete számára a működési engedélyt megszereznie. A SZET azzal utasította el a rendezést, hogy előbb a Veszprém megyei egyházügyi tanácsosnak kell nyilatkoznia. A helyi gyülekezet vezetői ezért az egyházügyi tanácsos felkeresését tervezték 1966. május közepén.[32] Működésükhöz az engedélyt végül valamikor 1966 nyarán sikerült megszerezniük.

Szakácsnak feltűnt Köpe tevékenysége, gyors egyházi karrierje, és sikere a várpalotai gyülekezet engedélyeztetése ügyében. A rendőrségi kapcsolatától kapott utasítás is „szemet szúrhatott” neki, amely szerint Köpét a mozgalom alelnökévé kellett megtennie. Másrészt engedélyt kapott Budapest mellett vidéki munkavégzésre is . (Budapest mellett Várpalotán és Békéscsabán tevékenykedhetett.) A fentiek miatt több alkalommal bizalmas beszélgetést kezdeményezett Köpével, amelyben hatósági kapcsolatai felől érdeklődött. A beszélgetésről Köpe a következőképpen számol be jelentésében:

 

„Úgy kezdte, hogy »Sándor jól teszed, ha szerzel kapcsolatokat«, mert én is ezt csinálom. Köpe úgy nyilatkozott, hogy őt Várpalotán és Ősiben ismerték, mint becsületes embert, neki nincs szüksége semmiféle kapcsolatokra, mert a jó Isten megsegítette Várpalotán is. Olyan megjegyzést tett Köpének, hogy nem vagy őszinte hozzám Sándor, de csak csináld. Erre Köpe azt válaszolta, hogy annyira vagyok őszinte, mint te énhozzám. Aztán még biztatta Köpét, hogy nézzen állás után, mert jobban járna, ha két fizetést kapna. Erre azt válaszolta Köpe, hogy majd ha te is nézel, akkor majd én is.”[33]

 

Az első komolyabb nehézségek

Fél évvel később – „váratlanul” – Palotay a SZET 1967. február 9-i plenáris ülésén javasolta, hogy Köpe működési területét korlátozzák Budapestre. Várpalotai működését azért tartotta károsnak, mert együtt munkálkodik Varsányi Ferenccel, az illegálisan működő prédikátorral.[34] Palotay döntése mögött az állt, hogy a Veszprém megyei egyházügyi tanácsos a hangját felemelve kifogásolta a Várpalotán működő gyülekezetek életét.[35]

Szakács 1967 februárjában megírt jelentésében azonban jóval mélyebb összefüggéseket tár fel az ügy hátterével kapcsolatban:

 

„Sokszor volt vele hivatali elintézni valóm, de valamennyiszer, ha figyelmeztettem, mindig arra hivatkozott, hogy ő nem fél senkitől. A gyülekezet vezetőjével, Lődi Lajossal is igen sok kellemetlensége adódott ebből. Többször kijelentette neki, hogy ő mindenképpen megy Várpalotára, és ott elintézni valója van. Eleinte nem vették komolyan a kijelentéseit. Majd Varsányi Ferenc várpalotai lakos nagyobb létszámú gyülekezet előtt, ott helyben kijelentette, hogy tudomása van Köpe kapcsolatairól, még abból az időből, amikor Fábián József körül problémák voltak. Vincze István budapesti gyülekezeti tagnak elmondta, hogy egyedül az ő kapcsolatain múlik az Élő Isten Gyülekezetének a léte. Egyes beosztások alkalmával Lődi Lajosnak kimondottan hangsúlyozta, hogy ő Várpalotára kell menjen, hogy ott találkozzék a BM embereivel. Legutóbb Lődi Lajos elnöknek elmondta egy közös útjuk alkalmával, hogy nem mehetnek együtt, az elnök menjen később, mert neki előbb találkozása van. Elmondta azt is, hogy Varsányiék betiltásával kapcsolatban őt az illetékesek megkérdezték. Sajnos ezt csak eddig lehetett takargatni, de a legutóbbi időben, mivel a Varsányi csoport erről sokat beszél, a pünkösdiek között is elterjedt a hír. […] Ezért más megjelöléssel a SZET Köpe Sándortól a vidéki engedélyeket megvonta, hogy így álljon ellen a hírek terjedésének. Ezt széles körben nem publikálták. Kellemetlen, hogy Köpe Sándor annyira sokat beszélt erről a dologról, és a legjobb vele szemben az, ha jelenleg nem is tud miről beszélni, mert kétszínű politikájában a fent jelzettek csak a vallásos cél elérése érdekében álltak.”[36]

 

Köpe tevékenységét a SZET-en és a Veszprém megyei egyházügyi tanácsoson kívül az ÁEH és a BM III/III/1-b. alosztálya is kifogásolta. Az ÁEH egy belső feljegyzése Köpét az Élő Isten Gyülekezetén belüli új trónkövetelőnek nevezte, „akit viszont reakciós magatartása miatt nem szabad hatalomhoz engedni”.[37] Itt jegyeznénk meg, hogy Köpe állítása szerint Lődivel és Szakáccsal azután romlott meg a kapcsolata, miután kifogásolta Szakács nagyvonalú pénzkezelését, költségelszámolásait az Élő Isten Gyülekezet számlájára.[38]

Köpe tevékenységének korlátozása után rendkívüli találkozót kért kapcsolatától, Csillag József rendőr századostól 1967. február 16-ra. A százados megnyugtatta, hogy rendeződni fog helyzete. Sőt, számára akár haszonnal is járhat az ügy, mert nem foghatják rá, hogy a hatóság embere, hiszen akkor nem vették volna el a prédikátori engedélyét. A hívek előtt így kedvezőbb helyzetbe juthat, ha ilyen formában üldözik.[39]

A rendőrtiszt a várpalotai gyülekezet helyzetének a rendezésében is nagy segítséget nyújtott. Az ügyről tájékoztatta a várpalotai városi szerveket, és felvette a kapcsolatot a városi pártbizottság titkárával.[40] Kiderítette, hogy a várpalotai szervek viselkedése mögött egy Wittmann János nevezetű tanácstag állt, aki feljelentette a tanácsnál és a pártszerveknél a várpalotai Élő Isten Gyülekezetét. Ennek eredményeként a helyi hatóság elmarasztalta a legálisan működő gyülekezetet, miközben a hatályos törvények szerint illegálisan működő Varsányi csoport ellen nem lépett fel. A helyi tanács döntése a megyei rendőrség operatív elképzeléseire károsan hatott, ezért 1967. április 12-én Wittmannt – Varsányi Ferenc sógorát – személyesen is felkereste. A találkozó során kiderült, hogy Wittmann nem tudott arról, hogy Varsányi gyülekezete engedély nélkül működik. A százados ezután ismertette a Várpalotával kapcsolatos egyházpolitikai elveket, amely szerint káros adminisztratívan fellépni az engedélyezett gyülekezettekkel szemben, különösen akkor, amikor a nem engedélyezettekkel szemben semmiféle intézkedés nem történik. Felvázolta neki Varsányi káros tevékenységét (új hitelveik, „kaláka jellegű” vagyonközössége), és javasolta, hogy Varsányi a lehető legrövidebb időn belül számolja fel különösen a vagyonközösséget, mert annak komoly büntetőjogi következményei lehetnek. Varsányiék, amennyiben gyülekezeti életet akarnak élni, forduljanak valamelyik kisegyház vezetőségéhez, kérjék tagfelvételüket, és kérjenek engedélyt a SZET-től, mert amíg ilyen engedélyük nincs, az állam nem járul hozzá tevékenységükhöz. Wittmannék ígéretet tettek, hogy figyelmeztetik Varsányit.[41] Valószínűleg ez állhat annak hátterében, hogy egy hónappal később Varsányiék jelezték, hogy ismét a várpalotai evangéliumi pünkösdiek gyülekezetébe szeretnének járni.[42]

A megyei egyházügyi tanácsos Köpe gyülekezetét is be szerette volna olvasztani a pünkösdi gyülekezetbe. Köpe és vezetőtársai a várpalotai gyülekezetet az önálló működés fenntartására biztatta, de összejöveteli helyszínként elfogadták volna az evangéliumi keresztények gyülekezeti helyiségét. Az ügy megoldásában „Kertész József” aláírással levélben kérte Csillag József segítségét a megyei egyházügyi tanácsosnál.[43]

Csillag József százados belügyi vonalon is intézkedett Köpe egyházi pozíciójának visszaszerzése érdekében. Beszélt a Központi Osztályon tevékenykedő Szabó Gyula rendőr őrnaggyal és felkérte, hogy beszéljen Palotayval. Mondja meg neki, hogy Köpe Sándor olyan személy, „akivel megvalósíthatónak látszik egy esetleges fúzió és mozgalmát rajta keresztül lehet bevinni a kialakítandó nagyobb, egységes kisegyházba. Nem, hogy nem járhat le Várpalotára, Békésbe, hanem kérjük, hogy az ország egész területén fejtsen ki tevékenységet.”[44] Köpe ezzel párhuzamosan lépéseket tett helyzetének tisztázására. A százados javaslatára felkereste a SZET ügyvezető igazgatóját. A százados eligazította,

 

„hogy a lehető legnagyobb udvariassággal adja elő panaszát, amely szerint sérelmezi a vele szemben foganatosított intézkedéseket. Úgy látja, hogy ő sem állami, sem pedig egyházi vonatkozásban nem követett el olyan cselekményt, amely ilyen súlyos következményekkel járna. Kéri, hogy Palotay úr legyen vele szemben bizalmasabb, és kérje, hogy vizsgálja felül az esetet, mert ő olyan helyzetbe került, amely szerint rosszindulatú támadás következményeinek áldozata. Bizalommal vesse fel, hogy ő a szabadegyházak tanácsa irányvonala szerint jár el mindenkor, fellépett olyan személyek és csoportok ellen, akik a szabadegyházi vonalvezetéssel nem értenek egyet. A vele szemben foganatosított intézkedéseket Varsányi várpalotai lakos rosszindulatú jelentgetéseinek tudja be, akivel szemben ismeretesek ellentétei. Kéri, hogy a területet ismét kapja vissza.”[45]

 

A kapott tanácsok ellenére a Palotayval folytatott tárgyalásai sikertelenek voltak. Tárgyalásuk hangneme élesebbé vált, amikor Köpe kifogásolta Csizmadia Dániel felvételét,[46] akinek alkalmazását az Élő Isten Gyülekezetének vezetősége ellenezte. Palotay nem adott hitelt Köpe szavainak, ezért Szakácsot kiküldte a közösséghez. Köpe szerint miután Szakács látta, hogy mindenki ellenzi Csizmadia felvételét, kijelentette, hogy ezen az alkalmon nem volt jelen a felekezet elnöke, Lődi Lajos, ezért nem hozhat a vezetőség érvényes döntést. Később Lődi hazaérkezése után ismét vezetőségi ülést tartottak, és a tiltakozások ellenére megerősítették Csizmadiát pozíciójában.[47] Palotay Lődi és Szakács mellé állt, és a hatóság irányába is bejelentette Csizmadia tevékenységét. Az ellentétek tovább nőttek Lődi és a vezetőség között. Szakács ettől kezdve be sem ment az Élő Isten Gyülekezetének központjába, hanem Lődi és Csizmadia tanácsosaként funkcionált. Lődi és Csizmadia pedig igyekezett a gyülekezeteket maguk mellé állítani.

A SZET tisztviselői tehát Köpe helyébe Csizmadiát kívánták a mozgalom vezetésébe beemelni.[48] Ezzel párhuzamosan lépéseket tettek a „suttogó propaganda” segítségével a közösségen belüli lejáratására. Szakács például Lődit bizalmas beszélgetésben figyelmeztette, hogy vigyázzon Köpére, mert „valami olyan dologgal van kapcsolatban, amit még nem tudja, hogy mi, de forduljon el tőle, mert nemsokára ártalmára lesz a közösségnek”, nem ajánlatos, hogy Köpében megbízzon.[49] Palotay 1967 márciusában magához hívatta Lődit a vének tanácsa vezetőjével, Vincze Istvánnal együtt, és Köpe kapcsolatai felől kezdett érdeklődni. Miután a SZET ügyvezetője magából kikelve fenyegetőzni kezdett, Lődi Varsányira hivatkozva mondta, hogy Köpe „rendőrségi spicli, mert egy-két dologból megtapasztaltam”.[50] Másik alkalommal Pápai Pált, egy másik vezetőségi tagot hivatott be táviratilag Palotay. Jelentős fizetésemelést ígért neki, ha Köpe ellen vall. Pápai válaszában kijelentette, hogy nem szakad el Köpétől. „Nem a Köpe a spicli, hanem Lődi és a Csizmadia, a te spiclid” – mondta Pápai. Palotay erre majdnem kidobatta Pápait azzal a megjegyzéssel, hogy „majd meglátod mi lesz veled is, amiért Köpével tartasz”.[51]

Köpe helyzete Csillag százados intézkedései, és az Élő Isten Gyülekezetének legerősebb helyi közösségeinek egységes kiállása következtében átmenetileg megszilárdult. Szakácsnak azonban határozott kívánsága maradt, hogy Csizmadia a helyén maradhasson. Köpe és Lődi között a kapcsolat továbbra is feszült maradt. A mozgalom vezetőségének többsége Köpe mögött állt, míg Lődi a SZET támogatásával rendelkezett. Lődi a kialakult helyzetben a lemondással fenyegetőzött, de a százados 1967. június 6-i találkozójukon Köpe feladatául a központban lévő ellentétek megszüntetését jelölte meg.[52] Ez azonban sikertelennek bizonyult, mert Lődi a mozgalom vezetői előtt Köpét megbízhatatlansággal, illetve rendőrségi kapcsolattal vádolta.[53] A másik oldal pedig Lődi és Csizmadia Szakáccsal végzett tevékenységét kifogásolta.

 

A bukás

Palotayt zavarta, hogy hatósági nyomásra kellett Köpét tisztségébe visszahelyeznie. Mindenképpen tudni szerette volna, hogy ki áll mögötte. Köpe túlzott magabiztossága és a realitásoknak nem megfelelő viselkedése még inkább ellene hangolta a SZET ügyvezető-igazgatóját. Köpe augusztusi visszaemlékezése szerint a következőképpen válaszolt Palotay kérdéseire:

 

„Palotay úr azért ilyen nagy ember, mert kapcsolata van? […] ezek szerint mindenkinek, akinek magasabb tisztsége van, kapcsolata van? Hagyja békén ezzel a gyanúsítgatással. […] Ha volna kapcsolatom, akkor nem hagynám magam tapostatni még Palotay testvértől sem.”[54]

 

A belügyi kapcsolatai ellenére a Palotayval való rendezetlen munkakapcsolata felgyorsította az egyházi életből való kiszorulását. A Palotay-Szakács-Lődi vonal támogatásával Csizmadia Dániel is Köpe ellen agitált. Így például a várpalotai gyülekezet pénztárosát igyekezett Köpe ellen hangolni. Köpe a pénztárost le akarta váltani, mert az szerinte át akart menni a Varsányi csoporthoz. Ezt a lépését azonban Csizmadia nem engedélyezte.[55] A kialakult konfliktus miatt Köpe – elmondása szerint – 1967. június közepe óta már be sem járt a központba.

Köpe helyzetének megszilárdítása és a dekonspirációs jelenségek tisztázásának érdekében 1967. július 11-én Csillag József találkozót szervezett vele Nyitrai László, a BM Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-1 alosztályvezető őrnagya és Szabó Gyula rendőr őrnagy (a központi III/III-1-c alosztály beosztottja, Szakács József kapcsolattartója) jelenlétében. Köpe mindvégig tagadta, hogy önmagát dekonspirálta volna, mert ha a rendőrségi kapcsolatára fény derülne, akkor „elveszett ember lenne a mozgalomban”. A találkozó során hitet tett a népi demokrácia mellett, szükségesnek tartotta a SZET-en belüli tevékenységet. Továbbra is elkötelezte magát a rendőrséggel való aktív és titkos együttműködés mellett. Kijelentette, hogy mindent megtesz a becsületének megvédése érdekében.[56]

Rendőrségi kapcsolattartója is érzékelte a Köpe dekonspirációjával kapcsolatban meglévő ellentmondásokat. A helyzetet bonyolította, hogy Köpe legerősebb ellenlábasai közül Szakács akkoriban is titkos kapcsolatban állt a rendőrséggel, illetve Palotay korábban szintén valamiféle viszonyban lehetett az állambiztonsággal egy ÁBTL.-ben található dokumentum alapján.[57] Csillag világosan látta, hogy Köpe személyét nem fogadják el a SZET-ben. A találkozón részt vett rendőrök úgy értékelték, hogy „a hálózatért nagy kár, hogy ilyen hírek terjedtek el vele kapcsolatban, mert megítélésük szerint igen jó magatartást tanúsított a találkozón is, értelmes, nevelhető”.[58]A rendőrség azonban nem tudott fellépni védelmében, mert

 

„ha védelmében hálózati úton is intézkedés történik, akkor a hálózatok előtt lesz megerősítve, hogy valóban hálózat. A hálózati segítség nélkül megoldani problémáját nem valószínű, hogy sikerül, mert kiszorítják. A jelentés írónak a hálózattartás során szerzett tapasztalata szerint Palotay úr időnként nyomást gyakorol környezete tagjaira, amely abban a formában nyilvánul meg, hogy kilátásba helyezi engedélyük megvonását, elhelyezés dolgát veti fel stb. A hálózat esetében is ezt tapasztaltam, hogy egyik időben a lehető legrosszabb viszony volt közöttük, és ezt mindenkor Palotay úr idézte elő. A jelentés írója feltételezi, hogy Palotay úr ezzel a módszerrel sakkban tartja környezetét és azt is megállapíthatja egy idő múlva, hogy ki a hálózat és ki nem, mert az illetékes szervek reagálnak, „pártfogolják” embereiket.”[59]

 

A találkozón részt vettek megállapodtak abban, hogy Köpe helyzetének megerősítése érdekében elsősorban az Élő Isten Gyülekezetén belül tesz lépéseket azáltal, hogy Lődi panaszát egy szélesebb fórum elé viszi, mert Köpének a vezetőségen belül erősebb a pozíciója, és ott rágalomnak fogják tartani a „beépítettség” vádját. A rendőrtisztek még ekkor is olyan személynek tartották Köpét, „akin keresztül komoly behatást lehet gyakorolni az Élő Isten Gyülekezetre a szabadegyházakkal való megfelelő együttműködés kialakításával”.[60] Ezt a magatartásvonalat képviseli Csillag József az 1967. augusztus 1-i találkozón adott utasítása, mert „az egyházpolitikai követelményeknek” megfelelően a szabadegyházakkal való jó viszony kialakítását írta elő kapcsolatának, míg Lődivel szemben a határozott fellépésre biztatott, mert „jó lehetőségei vannak Lődi helytelen magatartása, rendezetlen családi körülményei” miatt.[61] A BM Veszprém Megyei Rendőrfőkapitánysága ezzel az utasítással tovább fokozta az Élő Isten Gyülekezetén belül meglévő feszültséget. Jogosan tehető fel az a kérdés, hogy ezt csupán Köpe védelmében tették-e, vagy esetleg a gyülekezet további „bomlasztását” szerették volna elősegíteni. A rendelkezésünkre álló „Kertész József” fn. munkadossziéban található rendőrtiszti megjegyzések, értékelések abba az irányba mutatnak, hogy céljuk elsősorban – operatív érdekeiknek megfelelően – valószínűleg Köpe pozíciójának stabilizálása volt.

Köpe a kapott tanácsok értelmében harcot indított helyzete megerősítése érdekében. A mozgalom legnagyobb gyülekezetei (Békéscsaba, Várpalota, Budapest) 1967. augusztus első felében Lődi ellen foglaltak állást. Kérték Köpe funkcióba helyezését, míg Csizmadia szolgálatára nem tartottak igényt. A levelükben a SZET-et is támogatásukról biztosították. Palotay, látva a kialakult helyzetet, levélben ígérte az országos értekezlet összehívását, de jelezte, hogy Lődi elnökségét hivatalból tudomásul kell venni. A felmerült problémákról azonban továbbra is Szakács Józsefen keresztül kívánt tájékozódni,[62] ami kétségkívül arra utalt, hogy a konfliktusban Lődiéket támogatta.

A helyzetet bonyolította, hogy az ÁEH az oda érkező panaszok miatt felkérte a SZET-et az ügy kivizsgálására. Palotay pedig megállapította, hogy Köpe egyházi tevékenysége sok esetben szabálytalan és elfogadhatatlan. Az ügy végleges lezárásáig 1967. augusztus 22-i hatállyal, az Élő Isten Gyülekezete elnökének egyetértésével, mindenféle egyházi tevékenységtől eltiltotta, mivel a többszöri figyelmeztetés ellenére „magatartásával és tevékenységével” zavart okozott az állam és a SZET-hez tartozó tagegyházak közötti jó viszonyban.[63]

Az ÁEH feljegyzése szerint Köpe a lelkészi igazolványának elvételekor kijelentette Palotaynak, hogy nem érdeklik az ÁEH intézkedései, mert a BM részéről magas rangú támogatói vannak, akik őt megvédik. Tevékenységét ezért tovább folytatta. Az ÁEH így felvette a kapcsolatot Kiss Ervin alezredessel, aki szintén támogatta a Köpével szemben megindított egyházi eljárást.[64] A Köpe elleni fellépést az ÁEH munkatársai is indokoltnak tartották, mert

 

„magatartása nyomán a szektán belül ma már mások is teljesen gátlástalanul – mint akikkel szemben senki nem léphet fel – megszegik a valamennyi szektára (és kisegyházra) vonatkozó alapvető normákat. Más szektaprédikátorok is egyre inkább és egyre többen olyan következtetéseket vonnak le, hogy az eddigi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatják. E mellett egyes szekták és kisegyházak országos vezetői a saját területükön mutatkozó renitenskedőkkel egyházfegyelmi úton nem tudnak (vagy nem is akarnak) eljárni Köpe Sándor ügyére való hivatkozással. […] Bár prédikátori igazolványát Köpe Sándor visszaszolgáltatta, de prédikátori tevékenységét tovább folytatja. Mint ahogy korábban, úgy most is tevékenységével egyrészt, fanatizálni igyekszik a budapesti gyülekezet tagjait (250 fő) másrészt arra igyekszik a gyülekezetet rábírni, hogy őt támogassák szabálytalan tevékenységében, mint aki a gyülekezet érdekében hagyja figyelmen kívül az állami rendelkezéseket, amelyek korlátozásukkal, kárára vannak a gyülekezet fejlődésének. […] A szektát egyre szélsőségesebb irányba sodorja. […] Az igazolvány megvonása után gyülekezeti tagok nyilvánossága előtt úgy tette fel a kérdést, hogy az emberi hatalom azt mondja, nem prédikálhat, de Isten őt erre indítja, mit mond most neki a gyülekezet Istennek engedelmeskedjék vagy az emberi hatalomnak. […] De nem kevésbé kártékony egy olyan látszat megteremtése – s mindezek jellemzik Köpe Sándor tevékenységét – hogy egyházi személyeket a rendőrségi szervek egyházi helyzetük felhasználása mellett nyomozási munkájukhoz vesznek szolgálatba. Ezeknek a véleményeknek kialakítását kiváltó tényezőknek a szélesebb körben való elterjedését Hivatalunk és a lojális egyházvezetők egyre nehezebben tudják megakadályozni, mivel Köpe Sándor magatartása szinte kiprovokálja, hogy ezek felszínre kerüljenek.”[65]

 

Az ÁEH munkatársai az ügyben érintett két Veszprém megyei rendőrtisztnek is jelezték a Hivatal politikai irányvonalát, amely szerint a SZET esetében a „haladó” egyházi vezetők pozícióit nem gyengíteni, hanem erősíteni akarja. A „szekta” gyülekezeteit pedig nem szembefordítani kell a központi vezetéssel, hanem mindinkább annak hatáskörébe kell utalni és azon keresztül érvényesíteni kell az állam egyházpolitikai elgondolásait. A már egy községben meglévő gyülekezetből pedig ne szakadjon ki, és ne önállósuljon egy kisebb csoport. Köpe magatartásában azonban nem történt semmi változás, sőt az ÁEH feljegyzése szerint Köpe azt állította Lődivel folytatott beszélgetése során, hogy a rendőrségi kapcsolattartója ígéretet tett a védelmére vonatkozóan.[66]

Az ÁEH feljegyzéséből kitűnik, hogy Köpe egyházpolitikai ellenfelei több forrásból szereztek tudomást rendőrségi kapcsolatairól:

 

1. Varsányi Ferenc mondta el 1965-ben egy összejövetelen, hogy neki Köpe említette meg, hogy a rendőrség szolgálatában áll. Amennyiben tényleg igaz Varsányi állítása, akkor Köpe vagy eltúlozta az akkori állambiztonságnak végzett tevékenységének jellegét, vagy csupán arról beszélt, hogy rendszeresen felkeresik őt a gyülekezettel kapcsolatban a rendőrségtől. A rendőrséggel való titkos kapcsolata ugyanis csak 1965. december 14-én vált hivatalossá a levéltárban fellelhető 6-os karton adatai szerint.

2. Lödi Lajosnak Köpe elmondta, hogy Várpalotára lejárva rendszeresen találkozik a rendőrtiszttel. Amikor Lődi és Köpe Budapestről együtt utaztak Várpalotára, akkor Köpe arra kérte Lődit, hogy külön szálljanak ki, mivel az állomáson várja a rendőrtiszt. Állítólag meg is mutatta Lődinek a rendőrtisztet. Köpe ezzel szemben azt állította a rendőrtisztekkel folytatott találkozóján, hogy mindig egyedül ment a megbeszélésre. Annak érdekében, hogy az egyházi szolgálati helyére idejében megérkezhessen, mindig egy korábbi vonattal indult, hogy közben találkozhasson a rendőrtiszttel Pétfürdőn (Várpalota egyik része) a „Menedékház” fn T. lakásban.[67]

3. Köpe úgy állította be, miszerint a belügyi megbízása miatt van szüksége az egész országra kiterjedő igazolványra. Ennek hiányában sem lehet azonban baja, mert a rendőrségi kapcsolata megvédi őt. Elmondása szerint feladata volt, hogy többek között a SZET ügyvezető igazgatójáról és Fábián Józsefről adatokat gyűjtsön. Megbízást kapott Csillagtól arra is, hogy Szakács József lelkésznek, aki a „szekta” felügyeletét látja el a SZET részéről, nagyobb összegű pénzt fizessenek ki „tiszteletdíjként”. Írassanak vele nyugtát alá, mivel ezt követően ők Szakács Józseffel szemben el szeretnének járni. Felkérték arra is, hogy gondolkozzon el azon, hogy esetleg ő (mármint Köpe) lehetne a jövőben a dunántúli pünkösdisták vezetője is. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján ez az állítás vagy Köpe túlzásai közé tartozott, vagy kitaláció, vagy esetleg a fenti megjegyzések egy része szóban hangozhatott el valamelyik találkozón.

4. Köpe elhagyott egy olyan ajánlott levelet igazoló szelvényt, amelyet saját kezével írt „Kertész” névvel, saját budapesti lakcímének feltüntetése mellett, amit Csillag Józsefnek címzett.

5. Egy vezetőségi ülésen elismerte a rendőrséggel (a BM Veszprém Megyei Rendőrfőkapitánysággal) fenntartott kapcsolatát, de úgy állította be, hogy ezt a misszió érdekében teszi.

 

A fent említett okok miatt az ÁEH Geréb Sándor alezredeshez írt levelében az ügy kivizsgálását kérte.[68]

A rendelkezésünkre álló, egymásnak ellentmondó adatokból egyértelműen kiderül, hogy Köpe 1967 nyarára egyértelműen dekonspiráló-dott, és szeptember elejére az ÁEH, a SZET, valamint egyházának elnöke is ellene fordult. A Belügyminisztérium III/III-1 központi alosztálya az ÁEH mellett foglalt állást. Köpe pedig csupán az Élő Isten Gyülekezete egy részének támogatására számíthatott. Csillag látva az egyházpolitikai realitást, az 1967. szeptember 14-i találkozón az eligazításban már „eltiltotta” az igehirdetéstől, és a Palotayval való kapcsolatának rendezését javasolta. A Palotayval folytatott találkozóra a következő fellépési irányvonalat ajánlotta Köpének:

 

„Mondja el azt, hogy Lődi azzal támadja, hogy ő a rendőrség embere, és hogy ezt kivédje, kénytelen volt a híveket maga mellé állítani. Megítélése szerint nem volna célszerű neki a gyülekezetet ott hagyni, mert lázongást idézne elő. Ígéri, hogy ahogyan aktivizálta a gyülekezetet, a mozgalmat úgy azt is leépíti. Ezt csak ő teheti meg legeredményesebben és a legcélravezetőbben zökkenő nélkül. Ezzel kapcsolatban tegye lehetővé a Szabadegyházak Tanácsa, hogy ezt hallgatólagosan megtehesse. A Szabadegyházak Tanácsa, illetékes személyei ne tartsák nyomás alatt, ne csináljanak problémát személye körül. Hallgatólagosan, igazolvány visszaadása nélkül, függessze fel a mozgalomból való teljes likvidálását. Kérdezze meg Palotay úrtól, hogy ezen dolgok vállalását, ezzel kapcsolatban tett ígéretét szükségesnek tartja-e az ÁEH-nál bejelenteni.”[69]

 

Köpe egyházpolitikai helyzetét azonban nem sikerült stabilizálni. A SZET 1967. szeptember 18-i ülésén bejelentette az ügyével kapcsolatos vizsgálat eredményét. Eszerint Köpe a SZET hozzájárulása nélkül és annak állásfoglalása ellenére nyert egyházi alkalmazást. Országos gondnokként alkalmazták, de az ezzel kapcsolatban tartott SZTK-vizsgálat is megállapította, hogy nem a bejelentésnek megfelelő, hanem ennek alapján igazolvány nélkül, de igazolványhoz kötött prédikátori tevékenységet végzett. A SZET vizsgálata azonban megállapította, hogy Köpe alkalmazása előtt is voltak ilyen jellegű szabálytalanságok az Élő Isten Gyülekezetében. Személyében az jelentett változást, hogy az ehhez hasonló jelenségek még általánosabbá váltak. A SZET figyelmeztetése ellenére Köpe a lelkészi igazolványában nem szereplő területeken is tevékenykedett,[70] és a budapesti gyülekezetben igazolvány nélküli személyek is végeztek prédikátori tevékenységet. Külön felrótták Köpének, hogy a SZET írásban közölt álláspontja ellenére Ösküben szabadban tartott keresztséget anélkül, hogy az igazolvány erre a helyre szólt volna. Budapesti lakásvásárlása is több szabálytalanságot tartalmazott. Az ötéves budapesti tartózkodást úgy játszotta ki, hogy egyik gyülekezeti tag nevére vásárolta meg a lakását. Súlyosbította helyzetét, hogy az egyház pénztárából e célra 30 ezer forintot vett fel az ÁEH előzetes engedélye nélkül. Továbbá először a lelkészi igazolványát a SZET írásos megkeresésére sem volt hajlandó visszaszolgáltatni, illetve hitéleti tevékenységét ezután is folytatta.[71]

A fenti szabálytalanságok csak ürügyet jelentettek Köpe eltávolításához. A SZET elnöke néhány évvel később ennél sokkal súlyosabb szabálytalanságo(ka)t követett el a tagegyházak kárára, amelyről a BM és az ÁEH is tudott, mégis a tisztségében maradhatott.[72] Köpe bukásának okát abban láthatjuk, hogy állami kapcsolatainak erejét túlértékelve került szembe a SZET befolyásos személyiségeivel. Támadási felületet jelentett, hogy ellenfelei szerint az Élő Isten Gyülekezetén belül az ún. „eksztatikus irányzat” képviselői közé számított, és az ÁEH szerint a „közeli világvégével, az istentelenség elleni harc demagóg szólamaival fanatizálja tagjait”.[73] Okot szolgáltatott eltávolításához dekonspiratív magatartása is, amellyel az ÁEH-t úgy tüntette fel, „mint a Rendőrség elgondolásainak végrehajtó szervét”.[74] Ez pedig sértette a Hivatal érdekeit.

A SZET döntését követően Köpe 1967. október 10-én találkozott a rendőrtiszttel. Bár személyét illetően a BM Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság és a központi alosztály között nézeteltérés volt, mégis a rendőrtiszt, igazodva az országos szintű állami szervek irányelveihez, azt javasolta Köpének, hogy teljesen maradjon háttérben, és semmilyen vonatkozásban ne aktivizálja magát. A rendőrség részéről a baj gyökerét nem a velük folytatott kapcsolatban látta, hanem abban a tényben, hogy ez többek részéről híresztelés tárgya lett. Ez pedig sem neki, sem pedig állami vonatkozásban nem kedvező. Feladatot már nem is adott neki.[75] Eközben az ÁEH jóváhagyta a SZET döntését, amelynek ügyvezető igazgatója közölte vele, hogy gondoskodjon magának munkahelyről, mert a gyülekezete a SZET hozzájárulása nélkül nem adhat neki fizetést. Köpe gyülekezete, ellenszegülve az állami és a SZET döntésnek, Köpe anyagi támogatása mellett döntött. Csillag József az október 24-i találkozón meggyőzte Köpét, hogy valamilyen munka után nézzen, és egyszerű hívőként maradjon meg a mozgalom keretében, mert a gyülekezetének támogatása ellenére sem fejthet ki semmiféle szervező munkát. Sőt, azzal még a saját helyzetén is rontana.[76]

A SZET döntésével elégedetlen gyülekezeti tagok 1967. október 30-án levélben keresték fel Kádár János MSZMP főtitkárt, kérve őt az ügy kivizsgálására. Ez a kísérlet azonban nem segíthetett Köpe egyházpolitikai helyzetén.[77] Csillag József pedig 1967. november 14-én kizárta Köpét a hálózatból.[78]

Köpe azonban nem adta fel a küzdelmet. A budapesti elöljáróságnak 1967. november 27-én megírt levelében sajnálatát fejezte ki aziránt, hogy magatartásával a vezetőségnek kellemetlenséget szerzett. Kérte a SZET határozatainak figyelembevételét. Elismerte, hogy több alkalommal engedély nélkül hirdetett Igét. A budapesti gyülekezet beismerő nyilatkozatát látva, elfogadta a SZET döntését.[79] Köpe kiszorítása után az Élő Isten Gyülekezet vezetősége Palotay Sándorral közösen aláírt 1968. január 16-ai körlevelében a gyülekezetek vezetőségeinek a felekezet normái szerinti megválasztását sürgette, hogy a helyi közösségek küldöttei egy országos konferencián megválaszthassák az országos vezetőséget.[80]

Több gyülekezet azonban nem fogadta el Csizmadia Dániel tevékenységét. Közülük némelyik Köpét szerette volna igehirdetőnek. Palotay őket egyébként legális összejöveteleik megszüntetésével fenyegette.[81] A kialakult feszültség következményeként az országos vezetéssel szembekerült gyülekezetek/csoportok jöttek létre Békéscsabán és Bicskén.[82] A Köpét támogató csoportok (Várpalota, Öskü, Budapest) 1968 őszén szakadtak el az Élő Isten Gyülekezete vezetésétől.[83] Köpe későbbi tevékenységéről kevés információval rendelkezünk. A magyar szabadegyházi életben periférikus helyzetbe került, de egyházszervező tevékenységét sokáig nem adta fel. A hetvenes évek közepén például az Evangéliumi Pünkösdi Közösség körlevélben hívta fel gyülekezetei figyelmét, hogy ne fogadják őt és a környezetéhez tartozókat.[84] Szakács József pedig a belügynek készített jelentésében számol be Köpe Gyálon végzett tevékenységéről 1975-ben.[85]

 

Összegzés

Köpe Sándor 1960-as évek közepén folytatott zűrzavaros és ellentmondásos tevékenysége érdekes egyházpolitikai jelenségre hívja fel a figyelmet. A valóságot a meglévő forrásaink ellentmondásossága miatt nem tudjuk pontosan rekonstruálni, különösen nem a dekonspiráló-dásával kapcsolatos eseményeket. A forrásaink alapján azonban bizonyosan megállapíthatjuk, hogy Köpe a rendőrségi kapcsolatai miatt túlságosan magabiztosan viselkedett, ami kiváltotta a szabadegyházi vezetők ellenszenvét. A rendőrség a SZET-en belül meglévő operatív kapcsolatai ellenére képtelen volt megvédeni őt Palotaytól, illetve Szakácstól. E két komoly állami kapcsolatokkal rendelkező személy a számukra veszélyesnek ígérkező vetélytárs helyzetét személyes kapcsolataik segítségével az ÁEH-ban és a központi belügyi szerveknél meg-nehezítették, illetve a „suttogó propaganda” módszerével az Élő Isten Gyülekezetén belül igyekeztek teljesen ellehetetleníteni. Palotay Sándor ÁEH-s kapcsolatai pedig jóval erősebbnek bizonyultak Köpe Veszprém megyei rendőrségi kapcsolatánál. A Veszprém megyei rendőrség ugyanakkor kénytelen volt az ügyben engedni az ÁEH és az országos belügyi szervek nyomásának, ami Köpe bukását eredményezte. Köpe Sándor ügye megvilágít egy fontos tényt: a kommunista korszak egyházi ügyeinek és konfliktusainak vizsgálatakor az állami, párt-, társadalmi és egyházi szervezetek egymáshoz való viszonyulásának alapos komplex elemzése is szükséges az események megértése szempontjából.

 

Jegyzetek