9. évfolyam 2.
szám |
Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között |
A második világháború végét követő rendszerváltás mind a
magyarországi adventizmus, mind a többi szabadegyház életében fordulópontot
jelentett. A korábban a „tűrt”, és/vagy „betiltott” jogi kategóriában lévő, és
hatósági zaklatásnak kitett kisegyházak hazai történetük során először korlátlan
szabadságban végezhették hitéleti tevékenységüket.[1] A
Belügyminisztérium engedélyt adott a kisegyházak érdekeit védő szervezetnek, a
Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének (MSZSZ), hogy tagegyházaiban működő
evangéliumi munkásait személyi igazolással lássa el. Vallásos összejöveteleik
nem estek gyülekezési tilalom alá. Nem kellett hatósági engedélyt kérniük
istentiszteleteik tartására. A templomaik, imatermeik és az egyházi célokat
szolgáló helyiségeik mentesültek a hatósági igénybevétel alól.[2]
Az 1946. évi köztársasági államformáról szóló I. törvénycikk bevezető része
biztosította az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogaként a
szabad vallásgyakorlatot.[3] Közjogi helyzetük javulása
mellett a lakosság is fogékonynak bizonyult a kereszténység irányában. A háború
pusztításai, a bizonytalan gazdasági, társadalmi és politikai helyzet
előkészítette a talajt a misszió számára, amelyet többek között a Hetednapi
Adventista Egyház is aktívan megragadott. Az egyház élén jó szervezői
tulajdonsággal rendelkező vezetők álltak, akik eredményesen mozgósították a
lelkészeket és a gyülekezetek tagjait. Az egyszerű híveket országos szervezésű
programok segítségével aktivizálták, mint az Igazságot minden házhoz, könyvhét,
aratási hálamunka (irodalomterjesztés
egy hónapig), korszerű Biblia-tanfolyam,
vagy a Nyerj egy lelket mozgalom. A
legaktívabb laikusok képzést nyerve részt vehettek a népevangélista, vagy az önkéntes
evangélista munkában. A felekezet segítségükkel a lelkészek aktív
közreműködése nélkül végezhetett evangélizációs
tevékenységet a korábban el nem ért településeken. A lelkészek és a laikus
„evangélisták” evangélizációs előadásai számára pedig az adventista irodalom terjesztéséből élő
könyvevangélisták készítették elő a „talajt”.[4] Az adventista
misszió társadalmi bázisa 1945 és 1949 között Az aktív missziós tevékenységre csupán néhány év állt
(1949-ig) a felekezet rendelkezésére, mégis jelentősen átalakult társadalmi
összetétele. A taglétszám 1945 és 1949 között 3608 főről 6107 főre emelkedett.
(1. diagram) A
keresztségek száma 1946-ban 798 fő, 1947-ben 861 fő és 1949-ben 827 fő
volt. (2. diagram) Az adventista misszió a
Horthy-korszakban Közép-Magyarországon (Budapesten) és a Dél-Alföldön
(Békés megye) volt a legeredményesebb. A budapesti és a többi nagyváros
gyülekezetei adták a megkereszteltek felét, míg a kisebb városoké a tagság
harmadát. (3. diagram) Az új tagoknak szintén
a harmada adventista háttérből
származott.[5] 1. táblázat Az adventisták vallási háttere 1921 és 1989 között, százalék
A nem adventista háttérből érkezetteket vizsgálva
kiderül, hogy a reformátusok tagvesztesége 2,5-szer
nagyobb lehetett a társadalomban betöltött arányuknál, míg a katolikusoknál ez
az érték 50%-ot mutatott. Az evangélikusok veszteségi rátája a reformátusokénál
alacsonyabb, de még így is kétszer meghaladta a népszámlálási adatokat.[6] 2. táblázat A nem adventista háttérből érkezettek felekezeti háttere
1921 és 1989 között, százalék
A megkereszteltek közel 60%-a
egyháza szerint gyakorolta hitét, míg a hitüket nem gyakorlók aránya
15%. (5. diagram) Az 1967-es egyházi adatok
tovább finomítják az eddigieket. Látható,
hogy az adventista hátterű megkereszteltek aránya megháromszorozódott a
Horthy-korszakban. A 2006. évi felmérés adataiban a halálozások miatt a második
világháború éveiben megkereszteltek nagyobb arányban szerepelnek, mint az
1920-as években alámerítettek.[7] 3. táblázat A Hetednapi Adventista Egyház tagjainak előző vallása
1967-ig, százalék
További vizsgálatot érdemel, hogy a két felmérés 20%-nyi
különbséget takar az adventista háttérre vonatkozólag, amelynek két fő oka
lehet: 1. Az adventista háttérből megkeresztelkedettek körében kevesebb
lehetett a tagvesztesség. 2. Az 1967-es adatközlők
között több adventista családból származó azt a történelmi egyházat jelölte
meg, ahová gyermekkorában keresztelték.
A nem adventista háttérből érkezetteket vizsgálva az 1967. évi felmérés
szerint a különböző szabadegyházi entitásokból, illetve a katolikus egyházból
érkezettek aránya néhány százalékkal meghaladta, míg református egyházból csatlakozottaké pedig 10-15%-kal elmaradt a 2006. évi
felmérés adataitól.[8] 4. táblázat A Hetednapi Adventista Egyház tagjainak előző vallása a
nem adventista vallásúak köréből 1967-ig, százalék
Az okok ismeretlenek, bár ezek között tarthatjuk számon,
hogy 1975/1976-ban a felekezetből kiszakadtak többsége fővárosi, valamint
dunántúli volt, ahol a katolikus hátterűek aránya vallásföldrajzi okok miatt
magasabb lehetett. A második generációs adventisták viszonylag magas aránya
(49,5%) mögött részben az is állhatott, hogy a megkereszteltek kb. 20–24%-a a szüleivel együtt, vagy nem sokkal korábban/későbben
csatlakozott a felekezethez; illetve olyan vegyes házasságból származott (általában
az édesanya volt adventista), ahol a nem adventista szülő egyházát követte
formálisan, vagy ténylegesen. A második világháború után az
egyház evangélizációs tevékenységének sikere
következtében a felekezet társadalmi bázisa módosult. Nem csupán a meglévő
gyülekezetekben emelkedett a keresztségek száma, hanem 62 új gyülekezet jött
létre néhány éven belül; többségük kisebb városokban, falvakban, elsősorban
Szabolcs-Szatmár, valamint Békés megyében. Regionálisan Dél-Alföld
(30%) szerepe továbbra is megmaradt, de a közép-magyarországi térség (14%)
helyét Észak-Alföld (34%) vette át. A fővárosi
gyülekezetek (10,6%) keresztségi hányada közel
harmadára esett vissza, míg Szabolcs-Szatmár, valamint Hajdú-Bihar megye
(13,5%) jelentősége emelkedett. Bár Békés megye gyülekezetei kisebb arányban
kereszteltek 1945 és 1950 között, de még mindig a Viharsarok adta a
keresztségek 17,1%-át. A fenti folyamatok
következménye, hogy a budapesti gyülekezetek szerepe csökkent a misszióban, míg
a kisvárosiak jelentősége kismértékben, a falusiaké
pedig nagymértékben nőtt. (3. diagram) Az
adventista gyermekek aránya 18%-ra
csökkent, míg ezzel párhuzamosan a katolikus (23,3%-ról
30,8%-ra) és a református (33,3%-ról 44%-ra) megtérők aránya emelkedett. (1.
táblázat) A nem adventista háttérből érkezettek
körében kismértékben gyarapodott a katolikusok és a reformátusok hányada, míg
az evangélikusoké jelentősen visszaesett. (2. táblázat) Az 1967. évi adventista
felmérés hasonló tendenciát mutatott. Felére csökkent
eszerint is az adventista hátterűek aránya. (3. táblázat) A
nem adventista hátterűek felekezeti hátterében már a két felmérés között csupán
néhány százalékos eltérést figyelhetünk meg. Legnagyobb különbséget a
reformátusok esetében találhatunk (6,7%). (2. és 4.
táblázat) Az adventisták az egyháziasan
vallásosakat érték el leginkább, bár ebben az időszakban még a társadalom nagy
része ehhez a kategóriához tartozott.[9] A
református egyházból érkezettek kétharmada egyháza tanítása szerint gyakorolta
hitét, és mindössze 10%-ot tett ki a hitüket nem gyakorlók aránya. A katolikus
áttérők kevésbé voltak vallásosak. 20%-ot képviselt a hitüket nem gyakorlók,
31%-ot a maguk módján vallásosak aránya. (4. diagram; 5.
diagram; 6. diagram) Az evangélikusoknál közel azonos volt a hitüket az egyháza tanítása szerint
gyakorlók hányada a katolikusokéhoz (50%), de a maguk módján vallásosak már magasabb
részt (45%) képviseltek, míg a hitüket nem gyakorlók
pedig alig (5%) voltak jelen. A fentiekből következik, hogy az
első generációs adventisták tették ki az új megtérők többségét (55%), míg a
második generáció egyharmad részre (33,8%) esett
vissza. A harmadik generáció részesedése néhány százalékkal emelkedett (7,7%-ról 9,9%-ra). Az egyházhoz csatlakozók 25-26%-a
tartozott olyan családhoz, ahol a szüleikkel együtt, vagy közel azonos időben
keresztelkedtek meg; vagy az egyik szülő adventista volt, és előző vallásként
egy történelmi egyházat jelölt meg. Összességében elmondhatjuk, hogy
az 1945 és 1950 közötti években a Hetednapi Adventista Egyház a tiszántúli
falvakban, kisebb városokban erősödött meg, és ott is elsősorban a hitüket
egyházuk tanítása szerint gyakorló reformátusok körében (összkeresztség
21%-a), különösen Észak-Alföldön (Szabolcs-Szatmár és
Hajdú-Bihar megye). Az adventista egyházhoz csatlakozók többsége, aktív
vallásos lévén, átgondolt döntés következtében csatlakozott a felekezethez. Jól
ismerhették egyházuk tanítását, ezért elhatározásuk hátterében részben az előző
felekezetükkel való elégedetlenség húzódott meg. A kisvárosi/falusi gyülekezetek
megalakulásának hátterében a korábban említett népevangélista mozgalom állt,
amelynek társadalmi bázisát a vidéki, elsősorban tiszántúli falusi/kisvárosi
kisgazda protestáns „bibliás” csoportok alkották. A református egyházon belüli
hatalomváltás következtében a korábban belmissziós
irányultságú lelkészek (Bereczki Albert, Péter János)
vették át az egyházi vezetést, akiknek egyházpolitikája (különösen Péter
Jánosé) elbizonytalanította a fent említett társadalmi csoportot. Gyanakodva
nézték a belmissziós mozgalom klerikalizálódását,
mert a korábban egyesületi autonómiával működő csoportok a zsinati iroda irányítása
alá kerültek, és előbb-utóbb állami nyomásra feloszlatás várt rájuk. A „bibliás
reformátusok” nem vezethettek bibliaórákat, mert a lelkészek feladatává vált.
Sokan átpártoltak a kisegyházakhoz, mivel ott az egyszerű gyülekezeti tagok is tarthattak
istentiszteleteket, és evangélizálhattak.
A feszültséget fokozta, hogy a társadalmi változások ezt a réteget sújtották
leginkább (agrárolló mesterséges szétnyitása, beszolgáltatások, szövetkezetesítés).[10]
A kialakult politikai, gazdasági helyzetben sokan elveszítve földjüket a
városokba költöztek, de nem tudtak beilleszkedni az ottani református
gyülekezetekbe. Az új egyházvezetéstől semmilyen támogatást nem kaptak. Sőt
ennek ellenkezőjét kellett tapasztalniuk. A református egyház tehát az
aktív, egyháziasan vallásos rétegből veszített leginkább. Ezzel szemben a
katolikus „átpártolók” felét a maguk módján vallásosak, illetve a vallásukat
nem gyakorlók tették ki. A közel 17%-nyi különbség – az egyháziasan vallásos
katolikus és református áttérők között – hátterében dogmatikai okok állhattak.
Ugyanis a katolikus barokkos kegyesség jelentősen különbözött az adventisták
protestáns gyakorlatától, ezért a katolikusok esetében az egyházhoz kevésbé
kötődők könnyebben csatlakoztak az adventizmushoz. A Hetednapi
Adventista Egyház missziójának társadalmi bázisa az ötvenes évektől a
nyolcvanas évek első feléig (1950-1984) A kommunista hatalomátvétel rövidesen a többi egyházhoz hasonlóan
a Hetednapi Adventista Egyház tevékenységére is kihatott. Az állam meghatározta
imatermeik számát, a lelkészek működését hatósági engedélyhez kötötte. Lelkész
nélkül csak „csendes istentiszteletet” tarthattak.[11]
Lakásokban sem szervezhettek istentiszteleteket. A felekezet kiadóhivatalát
államosították, és a körleveleken, sokszorosított anyagon kívül az adventista
könyvkiadás a hatvanas évek közepéig teljesen szünetelt, majd a hetvenes évek
közepéig évente egy könyv publikálására volt lehetőség. A fentiek a
könyvterjesztő tevékenység és az „úttörő misszió” teljes megszűnéséhez
vezettek. A felekezet belső hitéleti aktivitását pedig
tovább gyengítette az ifjúsági- és a gyermekmunka korlátozása, illetve a
„szocialista evangélium” többeket megbotránkoztatott. Az államhatalom az egyház
szervezeti életét is manipulálta, amelynek következményei az egyházvezetés
kontraszelekciója, az állandó belső konfliktusok, egyházszakadások (1956, 1965,
1975), és konszolidációs törekvések voltak.[12] Az ötvenes évek elején azonban a
taglétszám kisebb ütemben, de tovább növekedett. A keresztségek száma 678 főről
(1950) 434 főre csökkent 1952-re. Az alacsonyabb ütemben megvalósuló
taglétszámbővülés a negyvenes évek második felében szervezett evangélizációk utóhatásának tudható be. Ezt követően
taglétszámcsökkenést és a keresztségek számának gyors visszaesését figyelhetjük
meg. Az előbbi üteme 1956 és 1965 között felgyorsult a Buday-féle
szakadás (1956/1957), a névleges tagok törlése, a külvilág felé irányuló
missziós erőfeszítések korlátozottsága következtében, illetve a gyülekezetek a
társadalmi viszonyok változására sem a legszerencsésebben reagáltak. A
felekezetben helyi szinten erős befolyással rendelkeztek a „tanulás-ellenes”
személyek. Egyes gyülekezetekben kizárást, vagy fegyelmi eljárást vonhatott
maga után a moziba, színházba, presszóba-járás, vagy a „divatos öltözet”. A kádári
konszolidáció, a falusi-tanyasi életforma szétverése, a falusi lakosság
városba, különösen nagyvárosba (elsősorban Budapestre) költözése szintén
tagveszteséggel járt. A felekezet 1965 és 1971 között politikai okok miatt 5800
főt jelentett taglétszámként, de ténylegesen a Négyesi-féle
szakadás, és a hitehagyások miatt alacsonyabb lehetett, amit tükröz, hogy
1972-ben 5485 főt regisztráltak. Az 1970-es évek elején stagnálást, sőt kisebb
taglétszámbővülést tapasztalhattunk. Okaként a gyülekezeti élet megszilárdulását,
az aktív lelkigondozói munkát, illetve a korábbi
szakadár mozgalmakból visszatértek csoportját említhetjük meg. Az Egervári-féle szakadás viharai nagymértékben hozzájárultak
a taglétszám zuhanásához (5485 főről 3573 főre) az 1975 és 1986 közötti
években. (1. diagram; 2. diagram) Az egyház életére hatottak még az
olyan társadalmi változások, mint a migráció. Az alföldi falvakból,
kisvárosokból sok adventista a nagyobb városokban, elsősorban Budapesten és
környékén telepedett le. A felekezet belső növekedése tehát ezekben a régiókban
érvényesülhetett leginkább. Egy-egy régió kiemelkedő teljesítményének
hátterében még egy-egy jobb képességű lelkész tevékenysége, vagy egy népesebb
generáció lokális keresztsége is állhatott.
A Hetednapi Adventista Egyház
(bel)missziójának központját továbbra is a két
alföldi, valamint a közép-magyarországi régió gyülekezetei alkották. A közép-magyarországi
– elsősorban budapesti – gyülekezetek missziós eredményei a migráció
következtében egyre nagyobb részt foglaltak el a felekezet életében. A fővárosi
gyülekezetek azonban a taglétszámukhoz viszonyítottan kisebb arányban
kereszteltek, amely egyben az integrációs képességük korlátozott voltát is
jelezte. Másrészt az egyházszakadások (1956, 1965/1966, 1975/1976) is az itteni
gyülekezeteket viselték meg leginkább.[13]
A dél-alföldi régió missziós eredményeinek aránya csökkenő tendenciát mutatott.[14] Az
Észak-Alföldre pedig a hektikusság a jellemző. Így
például 1956-1958-ban 37%-ot, 1966-1974-ben 28%-ot, 1984-1989-ben 28%-ot értek
el a térség gyülekezetei a megkereszteltek körében, míg 1951-1955, 1959-1965,
1975-1983 között 20-21%-ot. Az Alföldet sújtó migrációs folyamatok ellenére a
kelet-magyarországi régiók adják az egyházhoz csatlakozók 46-54%-át a hatvanas
évek végétől napjainkig, amely elsősorban Békés (12%-19,3%)
és Szabolcs-Szatmár(13,4%-19%) megyének köszönhető elsősorban. Az erőltetett
iparosítás következtében Borsod-Abaúj-Zemplén megye ipari városai is a migráció
célpontjainak számítottak. A térség nagyvárosai azonban nem tudták integrálni
az odaköltöző adventistákat, és ezért nem profitáltak belőle gyülekezeteik.[15] A fővárosi gyülekezetekhez
hasonló ütemben emelkedett a többi nagyváros gyülekezeteinek keresztségi
arányszáma. Az 1970-es évek második felétől kezdve a rendszerváltozásig a
keresztségek közel 25%-a innen származik. Minden
második gyülekezeti tag nagyvárosi gyülekezetben (Budapesttel együtt) merítkezett be a rendszerváltozás előtti években. A kisvárosi
gyülekezetek keresztségi hányada 31-41% között mozgott hektikusan. A falusi
közösségek missziós eredményei a hetvenes évek második felétől tartósan 20%-ra,
vagy ez alá süllyedt. 3. diagram A népevangélista
mozgalom megszűntetése, a falusi adventista fiatalok városba költözése,
valamint a régi tiszántúli „bibliás” református kisparaszti réteg eltűnése a
falusi adventista misszió társadalmi feltételeit gyengítette meg. Eredményeként
számos gyülekezet szűnt meg a kommunista diktatúra évtizedeiben. A kényszerű befelé fordulás
eredményeként az adventista háttérből érkezők aránya fokozatosan emelkedett. Az
1966-1983 közötti időszakban már az egyházhoz csatlakozók háromötöde adventista
szülő(k) gyermeke volt. (1. táblázat) Az 1967. évi
felmérés szerint is 3,5-szeresére (10,3%-ról 36,7%-ra)
emelkedett az ötvenes évek elejétől másfél évtized alatt az adventista
hátterűek aránya. (3. táblázat) A nem adventista háttérből
érkezettek között a hetvenes évek második felétől kezdve a katolikusok
megoszlása dinamikusan nőtt, és közel azonos értéket mutat a katolicizmus
népességben betöltött arányával. A reformátusság aránya csökkent, sőt a
hatvanas évek második felétől kezdve tartósan 40% alá esett, de még így is
kétszerese a társadalomban betöltött arányszámuknál. Az evangélikus hátterűek
aránya a nyolcvanas évek elejéig 6-13% közötti érték között maradt, amely
meghaladta a lutheránusok társadalomban betöltött hányadát. Az adventista
misszió másik jellemzője volt, hogy a felekezet nélküliek növekvő táborát nem
érte el arányaiban. (2. táblázat) Az 1967-es adventista felmérés a református
hátterűek esetében jelentős eltérést mutat a 2006. évi felméréshez képest az
1951 és 1965 közötti évekre vonatkozóan. Mindkét adat az 1945-1950 közötti
időszakhoz viszonyítva a református hátterűek arányának visszaesését jelzi. Az
1967-es adatok szerint folyamatos visszaesés tapasztalható. Ezzel szemben a
2006. évi felmérés az ötvenes évek első felében radikális esést fejez ki,
amelyet az ötvenes évek végén, hatvanas évek első felében kisebb emelkedés követ.
Az 1945-1950-es évekhez viszonyítva azonban mindkét felmérés
hasonló tendenciát érzékeltet az egyes felekezetekre vonatkozóan. (4.
táblázat) Az adventista egyházhoz
csatlakozók között csökkent az egyház tanítása szerint vallásosak aránya (52,8%-ról 40,4%-ra), de még így is lényegesen meghaladta az
országos adatokat.[16]
Vallásosnak lenni szolid ellenzékiséget jelentett ebben az időszakban, és a
gyülekezetekben megtartott evangélizációs
előadássorozatokra inkább a vallásos, vagy a vallás iránt erősen érdeklődő
emberek mentek el. A különböző egyházak aktív tagjai a társadalmi, politikai
nyomás következtében szoros kapcsolatba kerültek egymással, és ennek
következményeként fogható fel részben az egyháziasan vallásos személyek magas
aránya az adventizmushoz csatlakozók kö-rében. Az adventistákhoz nem vallásos
háttérből megkeresztelkedettek aránya az ötvenes években meghaladta a 20%-ot,
és a nyolcvanas évek közepéig 21-26% között mozgott (kivéve az 1966-1974
közötti időszakot).[17]
A maguk módján vallásosak aránya mindvégig 24-30% között ingadozott (kivéve
1966-1974 közötti időszakot), amely a vizsgált korszak egészében alacsonyabb
értéket jelentett a társadalomban tapasztaltaknál.[18]
(4. diagram) A
vallásosság módja felekezetenként
változott. Továbbra is a református egyházat elhagyók a leginkább egyháziasan
vallásosak (39-50%), sőt arányuk 1956-1958 és 1975-1983 között a 60%-ot is
elérte. A katolikusok esetében kisebb számot (32-45%, kivéve 1951-1955 között)
tapasztalunk, de még így is meghaladta a társadalomra jellemző mértéket. A
maguk módján vallásosak aránya is magasabb volt a reformátusok köréből érkezettek
között. Ezzel párhuzamosan a katolikusoknál nagyobb volt a hitüket nem
gyakorlók aránya (kivéve 1951-1955, 1966-1974). A katolikusok jobban tolerálták
a buzgóbb híveik kegyességi gyakorlatát, mint a reformátusok. Az utóbbi egyház
felső vezetése – állami nyomásra – éppen a korábbi belmissziós
attitűddel rendelkező réteg visszaszorítására törekedett. Így a leginkább
elkötelezett egyháziasan vallásos rétegből csatlakoztak többen a különböző
szabadegyházi közösségekhez, köztük az adventistákhoz. (5. diagram; 6.
diagram) Nem csupán a Hetednapi Adventista
Egyház „korosodása”, hanem a fentebb említettek eredménye is a harmadik
generációs adventisták arányának emelkedése (7,1%-ról
30-32%-ra) az ötvenes évek második felében. Sőt a hatvanas évektől kezdve
mérhetővé vált a negyedik generáció (1959-1965: 1%, 1966-1974: 8%, 1975-1983:
10%, 1984-1989: 7,7%). Ez-zel
párhuzamosan a nyolcvanas évek elejére 40-45%-ról 28,8%-ra
csökkent az első generációs adventisták aránya. A második generációs adventisták
aránya szintén csökkenő tendenciát mutatott (50%-ról 18,1%-ra),
és összességében 30-40%-ot képviselt a korszak nagy részében. Az ötvenes
években még 24-34% lehetett a családjukkal együtt, vagy kisebb időeltéréssel
korábban/későbben megkeresztelkedettek, illetve a vegyes (egyik fél adventista)
házasságokból érkezettek aránya. Ez az arány a hatvanas évektől kezdve 10%
körüli értékre csökkent. Vagyis a felekezet már kevésbé tudta a családok
egészét megszólítani, illetve a vegyes házasságokban felnevelkedett gyermekek
többsége nem integrálódott a felekezet életébe. A tagság szociológiai összetételéről a fent említett 1967-es felmérés
alapján rendelkezünk pontos információkkal. A kérdőívet 4612 fő töltötte ki.[19]
A rendelkezésünkre álló adatokat összevetjük az 1968-as nazarénus felméréssel,
és a társadalomra vonatkozóan pedig az 1970. évi
népszámlálási eredményekkel.[20] A Hetednapi Adventista Egyház
Magyarországon 1967-ben elnőiesedett felekezet volt, mert tagjainak 74,4%-át (3433 fő) nők alkották, amely jelentősen meghaladta a
nazarénus felekezetben (tagjainak 68,4% nő) tapasztaltakat. A vallásosokat
sújtó társadalompolitika erősen éreztette magát az adventista közösségen belül,
ami különösen a diplomások és az érettségizettek alacsony arányában mutatkozott
meg. A magyar társadalomban 1970-ben a megfelelő korú népesség 4,2%-a diplomás
és 15,5%-a érettségizett volt, míg az adventista
egyházon belül a tagság 6,2%-a tette le az érettségit, és mindössze 1,2%
rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Az alacsony arányszámhoz nagymértékben
hozzájárult a felekezet elöregedettsége (tagság 46,4% hatvan év feletti volt),
de a társadalomban még a hatvan év felettiek körében is magasabb a fenti két
iskolai végzettséggel rendelkezők aránya (a hatvan év felettiek 5-6%-a érettségizett, 2-2,3%-a volt diplomás). A nazarénusok
körében árnyalatnyival magasabb az érettségivel (7%) rendelkezők aránya, de a
diplomások száma csupán 14 főt (0,4%) tett ki 1968-ban.
A társadalomban tapasztaltakhoz hasonlóan az adventisták körében is a férfiak
számítottak iskolázottabbnak. Az adventista férfiak 2,6%-a rendelkezett
diplomával (társadalomban 6,4%), és 10,6%-a
érettségivel (társadalomban 17,8%). Az adventista nők esetében ez az érték 0,7% illetve 4,7% (társadalomban 2,3%, illetve 13,5%). A 7-9
elemit a hívek 30,1%-a végezte el (nőknél 26,9,
férfiaknál 39,4%), amelyet az összehasonlíthatóság kedvéért tekintsünk nyolc
általános iskolai osztálynak. A társadalomban a nyolc általános iskolai
osztályt már a megfelelő korú népesség 51,3%-a fejezte
be (nők 47,9%, férfiak 55,1). A nazarénusoknál is a nyolc általános iskolai
osztályt végzettek (ebben benne vannak a négy polgári osztályt végzettek is)
aránya szintén magasabb (39,2%) az
adventistákénál. Ez is csupán részben
magyarázható a felekezet elöregedésével mivel a lakosságban is a hatvan év
felettiek 14-18%-a elvégezte a nyolc általános iskolai
osztályt. Az adventisták relatív többsége csupán a hat elemit járta ki (44,8%), ahol a nő-férfi arány megegyezik a tagságban
elfoglaltakkal. Elég magasnak tekinthető (21,8%) az 1-4
elemivel rendelkezők száma. Mindössze 112 fő (2,4%)
nem végzett el egyetlen általános iskolai osztályt sem, amely meghaladja a
társadalomban mérteket (1,9%). Az adventista férfiak 1,8%-a
(társadalomban 2,5%), a nők 2,6%-a (társadalomban 2,3%) gyakorlatilag nem járt
iskolába. A nazarénusok esetében csupán 4-6 elemi osztályt a tagságuk 40,4%,
illetve a 0-3 osztályt pedig 20,4% végezte el, amely
szintén meghaladja a társadalmi adatokat. A tagság kétharmada (66,55%) házas, minden ötödik özvegy volt. Utóbbiak 95%-a nő. A
hajadonok, nőtlenek mindössze 9,38%-ot tettek ki,
akiknek 20%-a férfi. A 10% alatti
arányszám magyarázatául a gyülekezet fiataljainak/gyermekeinek elvesztése
mellett a felnőtt keresztséget tekinthetjük. Az egyedülálló nők négyszeres
száma problematikus a társválasztás terén, mivel 75%-uk nem adventista
házastárs, vagy az egyedüllét között választhatott. Az elváltak aránya
elhanyagolható (3,61%), meghaladta a társadalomban
tapasztaltakat. A nazarénusok esetében a házasságban élők aránya lényegesen
alacsonyabb (58,9%) az adventistákénál, míg az
özvegyeké néhány százalékkal magasabb (23,5%). A hajadonok/nőtlenek aránya
lényegesen nagyobb volt a nazarénusoknál (15,4%), amelynek oka az életkori
adatokat figyelembe véve az lehetett, hogy a
nazarénusok esetében a más felekezetűekkel való házasság tilalma miatt
alacsonyabb volt a „vegyes házasságban” élők aránya. A nazarénusok körében a
szigorú erkölcsi elvek miatt az elváltak aránya is alacsonyabb (2,2%). A társadalomban mért adatok több területen (15 évnél
idősebb lakosok) eltérnek a fentebbi két kisegyháztól[21],
amelynek részben az életkori megoszlásban lévő különbségek lehettek az okai. A
szabadegyházi típusú közösségekhez tudatos döntés révén lehet csatlakozni,
ezért az adott felekezethez tartozó családokban felnövő gyermekek általában 15
és 30 éves korukban keresztelkednek meg. A korlátozott hitterjesztő tevékenység
miatt nem adventista háttérből érkezettek aránya lényegesen csökkent 1950 után,
és a társadalmi nyomás miatt a hitehagyások száma emelkedett, amely elsősorban
a fiatal és a gazdaságilag aktív középkorosztályt érintette. Így a 15 és 30 év
közöttiek aránya a társadalomban mérteknél lényegesen alacsonyabb, míg az
idősebb korosztályé magasabb volt a két vallási entitásban. Következménye a
hajadonok/nőtlenek alacsonyabb és az özvegyek magasabb aránya. A Hetednapi Adventista Egyház a
hatvanas évek második felében elöregedő közösséggé vált. Tagságának 46,4%-át hatvan év felettiek alkották. Csaknem ugyanekkora (45,2%) a középkorosztály (30–60 év), amelyen belül az idősebb
generáció (31-40 év: 10,8%, 41-50 év: 15%, 51-60 év: 19,4%) jelentősebb
hányadot alkotott. A fiatalok (30 év alatt –
7,6%) elhanyagolható arányban képviselték magukat. A nazarénusok
esetében az idős és a fiatal korosztály valamivel magasabb (49,3%, illetve 7,6%), míg a középkorosztályé alacsonyabb
(40,3%). A nazarénusok körében a 30 év alattiak nagyobb aránya a magasabb
nazarénus gyermekszámmal állhat összefüggésben. A szabadegyházi jelleg
következménye, hogy a társadalomban a fenti vallásközösségekhez viszonyítottan
magasabb a 30 év alattiak, és alacsonyabb a 30-60 év és a 60 év felettiek
aránya.[22] Az életkori adatokból következik,
hogy a tagság közel kétharmada (64,4%) nyugdíjas. A nőknek pedig 79,1%-a nyugdíjas korú. Az adventisták az
alacsonyabb társadalmi rétegből kerültek ki, amit tükröz, hogy a
munkaviszonnyal rendelkezők fele betanított munkás (adventisták 2,9%-a), segédmunkás (5,9%) és mezőgazdasági
termelőszövetkezeti tag. A társadalmilag előnyösebb helyzetben lévő
szakmunkások (9%) a dolgozók negyedét alkották. Az adventisták töredéke volt
értelmiségi, irodai dolgozó (3,3%), illetve „önálló”
(2,4%). Az értelmiségiek, vezetők és a középszintű szakemberek között a férfiak
száma kétszer meghaladta a nőkét. Hasonló arányok figyelhetők meg a
szakmunkások (64%-36%), termelőszövetkezeti tagok (71,5%-28,5%),
„önállók” (73,2%-26,8%) között. Nők javára van eltérés az irodai dolgozók (86,2%-13,8%) esetében. Bár a betanított munkások (62,5%-37,5%) és a segédmunkások (58%-42%) között magasabb a
nők aránya, de az országos átlaghoz
képest a férfiak túlreprezentáltak. A nazarénus gyülekezeti tagok körében
valamivel alacsonyabb az eltartottak aránya (háztartásbeliek a tagság 31,9%-át,
nyugdíjasok 18,2%-át képezték). A nazarénusok között
történelmi okokból nagyobb a falusiak hányada, amelynek eredménye, hogy
tagságuk (16,1%) a mezőgazdaságban meghaladta az
adventisták arányát.[23]
A nazarénusoknál az iparban és az építőiparban (24,5%),
valamint a szellemi munkát végzők (3,8%) aránya is túllépte az adventistákét.[24]
Az egyéb kategóriába a nazarénusok 4,3%-a került. A
két kisegyház adatainak a népszámlálási eredményekkel történő összevetése az
eltérő adatfelvételi mód miatt problémás. Mindkét felekezetben a
foglalkoztatottak körében a szellemi munkát végzők aránya elmarad a társadalmi
átlagtól. A lakosság körében ez az érték már 24,6%,
míg a nazarénusoknál 13,3%, az adventistáknál 9,3%. Mindkét felekezetben
bizonyíthatóan magasabb a foglalkoztatottak körében a mezőgazdasági szektorban
dolgozóké, mint a társadalmi átlag (24,7%). Az
adventistáknál ez az érték kb. 29%, a nazarénusoknál
pedig 33% volt. Az adventisták 59,34%-a az 1967-es kategórizáció alapján városban élt. Többségük faluban,
vagy annál kisebb településen (1394 fő –
30,23%). Jelentős hányadot tett ki a községekben (17,28%)
és a kisközségekben (11,83%) élők aránya. A városlakók csaknem fele budapesti
(749 fő –16,24%).
Hasonló arányban élnek még 35000-100000 közötti (15,85%)
városokban. A kisvárosokban és az öt megyei jogú városok adventistáinak száma
elhanyagolható (200 – 4,33%,
173 – 3,75%). A hatvanas években
megkeresztelkedettek életkoráról megbízható adataink vannak. Minden ötödik bemerítkező hatvan év feletti (19,5%)
volt. A bemerítkezők közel fele (43,7%
– 30-55 év) középkorúnak számított;
fele a nyugdíjas korhoz közel állt. Hasonló százalékban találunk 30 év
alattiakat (43,6%), akiknek felét 20 év alattiak
(keresztelendők 20%-a) alkották. Az egyház elöregedését a bemerítkezők
számának csökkenése mellett a kedvezőtlen kormegoszlás is elősegítette. Az adventista
misszió társadalmi bázisa a nyolcvanas évek második felében A felekezet konszolidációja a ’80-as évek közepére
fejeződött be, amely lehetőséget teremtett arra, hogy az ország politikai,
társadalmi helyzetének változását kihasználva erősödjön a missziói aktivitás. A
politikai enyhüléssel párhuzamosan a szabadegyházi entitásokban az egyházi választásokon
a korábbi egyházvezetőket a gyülekezeti tagok számára elfogadható személyekre
cserélték le. A Hetednapi Adventista Egyházban erre 1984-ben került sor. Az új
adventista egyházvezetés nemzetközi kapcsolatait bővítette, amelynek
eredményeként a felekezet lelkészei külföldi továbbképző szemináriumokon vettek
részt, illetve külföldi adventista vezetők tartottak előadásokat lelkészeknek,
gyülekezeti tisztviselőknek, amely növelte a hitéleti tevékenység minőségét és
intenzitását. Az 1980-as évek végén a felekezet célkitűzései misszió és
egyházközpontúak voltak. Jelentős fejlődést tapasztalhattunk az egészségnevelés
területén. A Hetednapi Adventista Egyház által kifejlesztett ötnapos dohányzás
leszoktató, illetve testsúlycsökkentő tanfolyamot több lelkész államilag
elismert „bizonyítvánnyal” vezethette. A kiadott könyvek száma is radikálisan
emelkedett. 1986-ban 10 hónap alatt 19 kiadvány jelent meg. 1983-tól a
könyvhéten és karácsony előtti időszakban több
városban az imaház előtt, illetve közterületeken árusíthatták a gyülekezet
tagjai a felekezet könyveit. Az ifjúsági élet területén jelentős
előrehaladásnak tekinthetjük, hogy 1985-től egyhetes országos ifjúsági
táborokat szervezhettek, és 1986-tól 14 év alattiak részére külön táborozásokat
tartottak. A magyarországi adventista közösség is csatlakozott a világegyház
missziós programjaihoz – 1000 napi aratás (1983-1985), Aratás ’90 (1985-1990)
–, de megvalósításának lehetőségei korlátozottak voltak. A felekezet teljesen
szabadon 1989-től végezhette hitterjesztő tevékenységét.[25] A nyolcvanas évek közepén tovább
folytatódott a felekezet taglétszámának csökkenése, és 1987-re
3573 főre esett vissza. Az 1986. évi 858 fős taglétszámcsökkenés hátterében a
Hetednapi Adventista Egyház tagnyilvántartásban szereplő, de gyakorlatilag az
Egervári-mozgalom hitéle-tében részt vevők törlése
állt. Az 1988. évben a tendencia megfordult és 26 főnyi tagbővülést
figyelhetünk meg, amelyet 1989-ben ugrásszerű emelkedés követett (3573 főről
3958 főre). A keresztségek/tagfelvételek száma a korábbi 100-150 főről 453 főre
nőtt, amelynek hátterében az Aratás Budapest[26] keresztségi eredményei mellett az
Egervári csoporthoz tartozók egyházhoz való visszatérése, illetve
rehabilitációja állt. (1. diagram; 2. diagram) A felekezet aktívabb missziós
tevékenysége a nyolcvanas évek második felében érzékelhető változást
eredményezett az új tagok társadalmi hátterében. Az Aratás Budapest program hatására emelkedett a fővárosi
gyülekezetekben keresztelkedettek aránya a kisvárosi, valamint a falusi
gyülekezetek rovására. (3. diagram)
Jelentősen bővült a nem adventista
háttérből érkezettek aránya (54,1%), amely a katolikus
(20,9%-ról 31,6%-ra) és a református (13%-ról 20,5%-ra) vallásból csatlakozók
hányadának emelkedésével párhuzamosan történt. A nem adventista háttérből érkezetteket
vizsgálva tovább emelkedett a katolikus (58,3%-ra), és
csökkent a református (37,9%), valamint az evangélikus (2,3%-ra) áttérők aránya. A katolikusoké ezzel csaknem
elérte a társadalmi átlagot. A református áttérőké 1,8-szor
meghaladta a lakosságban betöltött arányszámot. Az egyháziasan vallásosak
aránya tovább csökkent (40,4%-ra), de még 2,5-szerese
volt a magyar társadalomban tapasztaltaknak. A vallásukat nem gyakorlóké pedig lényegében a társadalmi átlagnak megfelelő
értékre (33%-ra) emelkedett.[27]
Vallásosság módjával kapcsolatosan a katolikus és a református áttérők körében
hasonló tendenciákat figyelhettünk meg. Csökkent az egyháziasan vallásosak
aránya (38,5%-ra, illetve 39,3%-ra), míg a vallásukat
nem gyakorlóké nőtt (35,9%-ra, illetve 29,6%-ra). (5. diagram; 6.
diagram) A fentiek következménye az első generációs adventisták
arányának bővülése (28,8%-ról 43,3%-ra), míg a kettő és a több generációs
adventisták esetében csökkenést tapasztalhatunk. Különösen igaz a második
generációs adventistákra (29,7%-ról 18,1%-ra). A Hetednapi Adventista Egyház
társadalmi viszonyaira vonatkozó statisztikai adatokról 1989-ből rendelkezünk,
amely révén bepillantást nyerünk a 40 éves kommunista diktatúra hatására. A
tagság társadalmi megoszlásáról a felekezet Dunamelléki
Egyházterületéről kapunk adatokat.[28]
A gyülekezeti tagok 70,76%-a (1227 fő) nő volt. A
felekezetben a hatvanas évekhez viszonyítva tovább folytatódott az elöregedési
tendencia. Az egyházterület tagságának közel 60%-a (58,3%)
60 év feletti volt. A fiatalok aránya (30 év alatt) nőtt az 1960-as évekhez
viszonyítva, de nem érte el a 10%-ot (9%). Így a közép korosztály gyengülését
regisztrálhatjuk. Az elöregedés nőknél előrehaladottabb volt, mivel 62%-uk idős
(férfiak esetében 49,7%), míg csupán 7,2%-uk fiatal
(férfiak esetében 13,5%). A tagság átlagéletkora 60 (nők 62, férfiak 57) év. A
gyülekezeti tagok relatív többségét a 1940-es és 1950-es években
keresztelkedettek (42%) alkották. Az idősebb generáció elhalálozásának tudható
be, hogy az alacsony keresztségi eredmények ellenére minden ötödik gyülekezeti
tag a ’80-as években (21%) merítkezett alá. Valamivel
kisebb (15,6%) arányban szerepelnek az 1970-es esztendőkben
a felekezethez csatlakozók. A második világháború előttiek befolyását sem
tekinthetjük elhanyagolhatónak (9,7%). A hatvanas
évekhez hasonlóan a rendszerváltozás előtti esztendőkben is a bemerítkezők 42%-át 30 év alattiak tették ki. A férfiak
vallás iránti érdeklődése emelkedett, mert a keresztelendők 40%-át alkották. Az Aratás
90 hasonló eredményeket hozott a Tiszavidéken a
30 év alatti (43,8%), illetve a férfi alámerítkezők között (42%). Összegzés A Hetednapi Adventista Egyház közjogi és vallásszabadsági
helyzetének alakulása kihatással volt a felekezet hitterjesztő tevékenységére
és társadalmi összetételére. A második világháborút követő vallásszabadság a
taglétszám gyors emelkedését eredményezte, és az új tagok nagy többségét nem
adventista hátterűek alkották. A népevangélista, valamint a könyvterjesztő
mozgalom hatásának tudható be, hogy falusi gyülekezetek keresztségi eredményei
jelentős mértékben emelkedtek. Az adventizmus leginkább a tiszántúli
egyháziasan vallásos kálvinisták körében „hódított”. A kommunista diktatúra
vallásellenes egyházpolitikája és az ország életében bekövetkező gyors
társadalmi változások az adventista egyház életére is hatottak. A keresztségek
számának esése, a hitehagyások és az egyházszakadások eredményeként a
taglétszám felére esett vissza. Az új tagok körében jelentős mértékben
növekedett az adventista családból érkezettek aránya. Ha a nem adventista háttérből
érkezetteket nézzük, akkor csökkent a református, és bővült a katolikus áttérők
aránya. A nyolcvanas évek második felének
politikai enyhülése kedvezett az adventista hitterjesztés „újraindításának”,
illetve a felekezet szervezete is konszolidálódott. Eredményeként a taglétszám
bővült. Az új tagok körében emelkedett a nem adventista hátterűek aránya.
Folytatódott a nem adventista háttérből érkezők esetében a reformátusság
térvesztése, illetve a katolikusok térnyerése. A reformátusság a lakossági arányánál
jóval nagyobb vesztességet szenvedett. A katolikusok vesztességi rátája a
vizsgált korszak végére érte el a társadalmi súlyuknak megfelelő értéket. A kommunista
időszakban csökkent az egyháziasan vallásosak, és emelkedett a nem vallásos
áttérők aránya. A szocialista szekularizáció nyomán a társadalom „elvallástalanodása” gyorsabban történt, ezért az új adventisták
körében az egyháziasan vallásosak aránya háromszorosan is meghaladta lakosság
körében tapasztaltakat. A korszak hatásának tudható be a történelmi egyházakhoz
hasonlóan a felekezet elöregedése, illetve tagságának aluliskolázottsága. Jegyzetek A tanulmány az OTKA
K68299. számú pályázat támogatásával készült. [1] A kisegyházak Horthy-korszakban való helyzetéről
átfogó tanulmányokra: Fazekas Csaba:
Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban. Bp., 1996.;
Szigeti Jenő: A kisebb protestáns
egyházak. In: A magyar protestantizmus, 1918–1948. Szerk.: Lendvai L. Ferenc. Bp., 1987. A hetednapi Adventista Egyház két
világháború közötti történetéről ld. Szigeti
Jenő: Fejezetek a H. N. Adventista Egyház magyarországi történetéből.
Bp., 1985. [2] B.M. 250105/1945. VI. 3. leirata. (másolat – Adventista Irattár, Pécel)
[3] 6720/1946 M.E. rendelet. (másolat – Szigeti
Jenő gyűjteménye) [4] Rajki Zoltán:
A H. N. Adventista Egyház története 1945 és 1989 között Magyarországon. Bp., 2003.
(továbbiakban: Rajki, 2003.) 18-45. p.; Bihari Csaba: A Hetednapi Adventista
Egyház 1945 és 1950, illetve 1950 és 1956 közötti magyarországi
missziótörténetének összehasonlító analízise. In: ATF Szemle, 2006. 2. sz. 35-51. p. [5] A Hetednapi Adventista Egyház
2006. évi felmérése alapján készült saját szerkesztés. [6] A Hetednapi Adventista Egyház
2006. évi felmérése, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján
készült saját szerkesztés. 2001. évi népszámlálás 26.p.
A népesség adatai kiemelt vallások, felekezetek szerint. Bp., 2004. 10. p. [7] A Hetednapi Adventista Egyház
1967. évi felmérése alapján készült saját szerkesztés. [8] A Hetednapi Adventista Egyház
1967. évi felmérése alapján készült saját szerkesztés. [9] Tomka Miklós:
A vallás változása Magyarországon. In: Hívők, egyházak ma Magyarországon.
Szerk.: Lovik Sándor – Horváth Pál. Bp., 1990. (továbbiakban:
Tomka, 1990.) 275-276. p. [10] Romsics Ignác:
Magyarország története a XX. században. Bp., 2003. 309-313, 350-352. p.; Kádár Imre: Egyház az idők viharában.
Magyarországi Református Egyház a két világháború, a forradalmak és az
ellenforradalom idején. Bp., 1957. 189-256. p.; Dezséri László: Nyílt levél az evangélikus egyház ügyében. Bp., 1948.; Éliás József:
A káriszmatikusság világpere és a reformáció. H.n., é.n.;
Dobos László Gábor: Belmissziói és szociális irányzatok a protestáns
egyházakban és vallásos szervezetekben. In: A magyar protestantizmus, 1918–1948.
Szerk.: Lendvai L. Ferenc. Bp., 1987. 263-313. p. [11] A csendes istentisztelet esetén nem lehetett
prédikálni, csupán közös éneklés, ima és felolvasás volt engedélyezve. [12] Rajki, 2003. [13] A budapesti gyülekezetek
keresztségi aránya a következő volt az egyes időszakokban: 1921-1944: 27,5%,
1945-1950: 10,6%, 1951-1955: 18,3%, 1956-1958: 19,4%, 1959-1965: 18,6%,
1966-1974: 17,6%, 1975-1983: 20,5%, 1984-1989: 25,6%, 1990-1998: 16,4%,
1999-2005: 17,4%. [14] A dél-alföldi régió gyülekezeteit nem csupán a
migrációs folyamat gyengítette, hanem az Egervári-mozgalom is jelentős
vesztességeket okozott több gyülekezet életében (pl. Békés, Gyula, Kamut,
Nagyszénás), illetve több helyi közösség egésze kiszakadt a felekezetből (pl.
Elek, Vésztő). [15] Borsod-Abaúj-Zemplén megye 4,6%-8,5%-kal
részesedett a felekezet keresztségi eredményeiből. Gyakorlatilag nem változott
az 1921-1950 közötti évekhez képest. [16] Tomka Miklós adatai
szerint 1980-ban a lakosság 10,6%-a, 1983-ban 9,5%-a
tartozott ehhez a kategóriához. Tomka, 1990. 282.
p. [17] A felmérések szerint 1984-ben a lakosság 29,1%-a nem gyakorolta a hitét. Tomka, 1990. 282. p.; Földvári
Mónika: Gondolatok és adatok a vallásosság alakulásáról. Szekularizációs
elméletek pro és kontra. In: Úton… Tanulmányok Tomka
Miklós tiszteletére. Szerk.: Hegedűs
Rita – Révay Edit. Szeged, 2007.
(továbbiakban: Földvári, 2007.) 275-276.
p. [18] Tomka, 1990. 282.
p.; Földvári, 2007. 276.
p. [19] Az 1967-es felmérést Manchin
Róbert és Szigeti István dolgozta fel. [20] Palotai
Sándor – Szigeti Jenő: A nazarénusok. Bp., 1969. [21] A társadalomban 1970-ben
a 15 évnél idősebb lakosok körében a hajadonok/nőtlenek aránya 20,7%, a
házasoké 66,7%, özvegyeké 9,5% és az
elváltaké 3%. [22] A magyar társadalomban
1970-ben a 0-29 év közöttiek aránya 44,7%, a 30-59 év közöttieké 38,3% és a 60
év felettieké 17%. [23] A nazarénusok 13,2%-a termelőszövetkezeti, 1,1%-a állami gazdaságban, 1,4%-a önállóan tevékenykedett, és az
egyéb gazdálkodók aránya 0,5% volt. [24] A nazarénusok 18,8%-a
iparban, 2,7%-a építőiparban dolgozott. A kisiparosok aránya 3%-ot tett ki. [25] Rajki, 2003. 160-169.
p. [26] Az Aratás
Budapest evangélizációs kampány során az amerikai
Mark Finley egy hónapos előadássorozatot tartott
hetente öt alkalommal 1989 őszén a Kertészeti
Egyetemen 1000-1600 fő jelenlétében, amelynek eredményeként 100 fő felett
csatlakoztak a Hetednapi Adventista Egyházhoz. Bővebben ld. Rajki, 2003. 168-169. p. [27] Tomka Miklós adatai
szerint az emberek 1984-ben 14,6%-a és 1986-ban 12%-a
tartozott az egyháziasan vallásos kategóriába, míg 1984-ben a lakosság 29,1%-a,
1986-ban a 28,9%-a 1991-ben a 31,2%-a nem gyakorolta a hitét. Tomka, 1990. 282. p.; Földvári, 2007. 275-276. p. [28] A Dunamelléki
Egyházterület a Dunántúl megyéi mellett magában foglalja Budapestet, Pest,
Bács-Kiskun, Nógrád megyéket, illetve Heves megye egy részét. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |