Székely László születése 115., és a bemutatott, izgalmas
életű Mikes János pappá szentelése 110. évfordulóján látott napvilágot a több
mint 40 év után megjelent kötet. A mai napig porosodnak olyan művek az
asztalfiókokban Magyarországon, amelyek hiteles képet adnak koruk egyház- és
társadalomtörténetéről. Így a most ismertetet kötet, amely szintén
asztalfiókból került elő, bepillantást nyújt az olvasói számára a méltatlanul
elfeledett egyházi személyiség, gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök
szerteágazó életébe és munkásságába. A könyv szerzőjének a neve az
egyháztörténelemmel foglalkozók számára ismerős lehet, viszont a laikus olvasók
számára aligha. Székely László (1894-1991)
Szombathelyen teológiát tanított, majd Kőszeg város apát-plébánosa, az 1950-es
években Győrvár és Gasztony plébánosaként tevékenykedett. A két világháború
közötti Magyarország katolikus szépirodalmának egyik legkifinomultabb ízléssel
bíró költője volt. Székely László kiválóan ötvözte könyvében a püspök életéről
és haláláról rendelkezésre álló forrásokat, melyek jó összhangban állnak a
visszaemlékezők és a hiteles történeti adatok tartalmával. Eredetileg 1966-ban írta, de a
Kádár-rendszer viszonyai között Mikes János jellemrajza nem jelenhetett meg. A
könyvhöz Veres András szombathelyi püspök írt ajánlást, melyben kifejezte mély
tiszteletét Székely apát úr iránt, amiért az Innsbruckban eltöltött évek és az
utána következő évtizedekben nyomon követte pályafutását. Az egyházmegye legismertebb
személyiségének több üdvös cselekedetét ismerjük, melyeknek a mai napig
kimutatható az egyházmegyére gyakorolt hatása. Grófi származása ellenére igen
modern életfelfogást és életfilozófiát képviselt, ami példaértékkel bír a mai
kor egyházi személyiségeire nézve is. Székely írja róla egy helyütt: „Jámbor
volt-e Mikes püspök? Hiszen egy főpapban elsősorban ezt keressük és értékeljük.
Nos, bizonyos, hogy hetenként gyónt, kb. évente végzett lelkigyakorlatot.
Gyóntatójának a legszigorúbb dominikánust választotta, s néha meg el is
dicsekedett vele, hogy kikapott tőle.” (190. p.) A két világháború közötti
keresztényszocializmusnak az elveit magáénak tudta, valamint hithű legitimista[i] vezéregyéniségként a politikai
arénában harcolt a királypárti politikai gondolkodás mellett. Gróf Mikes János alapította meg az
ország első egyházmegyei takarékpénztárát. Nevéhez fűződik a Szombathelyi Újság egyházmegyei lap
napilappá való alakítása, valamint egy új sajtóterméket is létrehozott, a Szombathelyi Kis Újságot. Modern
gondolkodó lévén, hamar felismerte a sajtó által kínált lehetőségeket. 1914-ben
Martineum Részvénytársaság néven egyesítette valamennyi szombathelyi katolikus
lap kiadóvállalatát, majd ezzel az összevonással letette az Egyházmegyei Nyomda
alapjait. Az igazgatása alá tartozó egyházmegyét Trianon tragédiája árnyékolta
be. A kataklizma után fáradtságos és nehéz munkával több olyan cselekedetet
hajtott végre, például 1927-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze, ahol
lefektették a szombathelyi egyházmegye egyházkormányzásának és pasztorizációs
programjának alapköveit. Demográfiai növekedés és különböző
társadalmi problémák miatt egyházigazgatási reformok vezetésével Zalaegerszegre
küldte a későbbi veszprémi püspököt, a majdani esztergomi hercegprímást: Pehm
(Mindszenty) Józsefet, hogy az erodálódó lelkipásztori körülményeken javítson.
Ő volt az első püspök, aki automobillal közlekedett, de ugyanakkor a kor egyik
legmodernebb szerkezetével is: a püspökök közül ő utazott először repülőgéppel
Rómába, hogy találkozzon a pápával. Amikor a püspökök közül elsőként ért az örök
városba, XI. Pius pápa e szavakat intézte hozzá: „Ach, mein fliegender
Bischof!” („Ah, az én
repülő püspököm.”) Almássy László
grófról, a neves Afrika-kutatóról, a Zarzura-oázis felfedezőjéről – akiről az Angol beteg című film is szól – sokan
hallottak. Viszont ő volt Mikes János gróf személyi sofőrje is, valamint
később, a főúr répceszentgyörgyi birtokának az igazgatója. „1921
áprilisában a később boldoggá avatott IV. Károly rendelkezésére bocsátotta
mind a püspöki palotát, mind pedig a saját sofőrjét és automobilját. Teljes
mértékben ellenezte a trianoni döntéseket. Maga is erdélyi származású lévén,
személyesen érintett volt a kérdésben.” (9. p.) 1935-ben a Szentatya acmoniumi
címzetes püspökké, majd 1935-ben selimbriai címzetes érsekké nevezte ki érdemei
elismeréséül. A zsidótörvények megjelenése után felszólalt a Magyar Püspöki Kar
ülésein és az országgyűlés felsőházában. Az első és a második zsidótörvény
átment a magyar országgyűlésen, amely a modern magyar parlamentarizmus
szégyenfoltjaként vonult be a magyar történelembe. Amikor 1945-ben a
Répceszentgyörgyöt megszálló szovjet Vörös Hadsereg katonái bejutottak a
birtokára, akkor még nem tudhatta senki, hogy hamarosan bekövetkezik a
tragédia. Mikes érsek felöltve díszes főpapi ornátusát, személyes épségét
kockáztatva, a gyermekek és asszonyok védelmére kelt (Magatartása e ponton
megidézi a mártírhalált halt Apor Vilmos győri püspöki hősiességét.). Ahogy a
kastélyának ajtajához lépett volna, hirtelen rosszul lett, majd szívéhez
kapott, és átadta lelkét az Úrnak. A kötethez Bakó Balázs egyháztörténész
válogatott fényképeket, valamint a záró tanulmányt is ő írta, melyet e
szavakkal zárt: „Mikes János a szombathelyi püspökök közül az egyik legnagyobb
formátumú személyiség.” (262. p.) Mindezt e sorok írója csak annyival
egészítené ki, hogy ő volt a magyar katolikus arisztokrácia egyik utolsó olyan
modern gondolkodója, aki elé, ha gördítettek is akadályokat, azokat átugrotta,
példaértékű életével pedig megmutatta a katolikus hithez való ragaszkodást. (Ism.: Szabó Gábor) Jegyzet: [i] Néhány fontosabb irodalom Mikes János legitimista
politikai magatartásáról: Ormos Mária:
Magyarország a két világháború korában, 1914-1945. Debrecen, 2006.; L. Nagy Zsuzsa: Egy politikus polgár
portréja. Rassay Károly. Bp., 2006.; Gergely
Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1924-1945. Bp., 1993.; Kardos József: Legitimizmus.
Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között. Bp., 1998.; Békés Márton: A becsület politikája.
Gróf Sigray Antal élete és kora. Vasszilvágy, 2007. (Magyar Nyugat Történeti
Kiskönyvtára, 4.); Erdős Ferenc – Nyáry
Zsigmond: Károlyi József, a politikus. In: Károlyi József: Madeirai
emlékek. Szerk.: Erdős Ferenc.
Székesfehérvár, 1996. (Fejér Megyei Levéltár közleményei, 20.); Fejérdy András: Mindszenty József
szellemi portréja. In: Kommentár,
2006. 4. sz.; Gratz Gusztáv:
Magyarország a két háború között. Bp., 2001.; Uő:
Visszaemlékezéseim. Bp., 2007.; A magyar jobboldali hagyomány, 1900-1948.
Szerk.: Romsics Ignác. Bp., 2009. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |