Kálvin születésének ötszázadik évfordulóját több megemlékezés, kiállítás mellett a személyével, teológiai munkásságával kapcsolatos tanulmányok és monográfiák megjelenése tette emlékezetessé. A genfi reformátor életének kutatása immáron, már csak ha a magyar nyelvű életrajzok megjelenését tekintjük is, évszázados múlttal rendelkezik. A Kálvin életével foglalkozó több, nemrégen megjelent munka főképp nem új tényanyaggal egészíti ki az életrajzot, hanem elsősorban szemléletében ad újat. Az életrajzírók gyakran a reformátor életének egy-egy szeletét kiemelve, azon keresztül próbálják megvilágítani Kálvin jelentőségét. Vannak olyanok, akik elsősorban teológiájával foglalkoznak, az Institutio-t elemzik egy biográfián belül, annak változásán, bővülésén keresztül mutatják be Kálvin teológiájának, személyiségének fejlődését. Találkozhatunk olyan írással is, amely különös hangsúlyt fektet Kálvin utóéletére, hatására, nemzetközi recepciójára. Vannak olyanok, akik Kálvint a középkori teológiai fejlődéshez viszonyítva próbálják ábrázolni, az eltéréseket és hasonlóságokat így is jobban kiemelve.

Amivel Peter Opitz Kálvin-életrajza újat adhat, az szintén a sajátos szemléletmódjában rejtőzik. A genfi reformátort ugyanis kapcsolatainak hálójában ábrázolja. Számára Kálvin emberi és teológiai arculata is csak úgy képzelhető el, hogy azt gyermekkorától mintegy a halálos ágyáig tartó fejlődésében, alakulásában látja. Ennek a formálódásnak az alapja pedig a reformátorral kapcsolatba került és rá hatással bíró személyek hálóján keresztül vizsgálható.

A zürichi egyetem tanára ezt az életrajzot mintegy bevezetőként állította össze. A mű Kálvin életéhez, munkásságához nyújt betekintést. Viszonylag kis terjedelméből adódóan ugyanis nem tud kitérni a szakirodalomban vitatott kérdésekre, azokat néhány tömören megfogalmazott, tárgyilagos mondattal foglalja csupán össze. Ez a tárgyilagosság egyébiránt végig jellemző a műre.

A biográfia öt nagy tartalmi egységre osztható fel, mely Kálvin életének, a szerző által kiválasztott pontjaihoz igazodik. Az első nagy rész a „Róma iskolájában” (In der Schule Roms) címet viseli. Ez a fejezet, mely Kálvin születésétől 1526-ig, a párizsi tanulmányok félbeszakadásáig, és az Orleans-i jogi képzés elkezdéséig tart. Itt olvashatunk röviden Kálvin családjáról, tanulmányairól, és kiemelten is a tanárokról, barátokról, akikkel ekkoriban kapcsolatba kerülhetett.

A következő fejezet az 1526-tól 1534-ig tartó időszakot fogja át, tehát egészen Kálvinnak a protestantizmus mellé állásáig. Legbővebben a Kálvinnal feltehetően ismeretségbe kerülő humanistákkal, tanáraival foglalkozik itt is a szerző. Külön időzik Melchior Wolmar-nál, aki Kálvint görögre tanította, és Pierre Olivetan személyénél, aki a Bibliát franciára fordította, és valószínűleg Kálvint megismertette a reformáció tanaival.

A harmadik tartalmi egység a svájci reformáció alakjaként mutatja be Kálvint. Az 1535 és 38 közötti viszonylag rövid időszak az előbbiekhez képest nagyobb terjedelmet kapott, röviden elemzésre kerül az Institutio, az első genfi tartózkodás és természetesen a Kálvin fejlődésében ebben a korszakban fontosnak tartott személyek is.

A negyedik fejezetben Kálvint a strasbourgi reformátorok körében látjuk. Teológiai munkássága mellett kiemelten foglalkozik a szerző azzal a kapcsolatrendszerrel, amelybe itt került bele Kálvin, külön hangsúlyozva a Melanchtonnal ekkor szorosabbra fűzött viszonyt.

Az utolsó egységben a Genfbe visszatérő Kálvin életét követhetjük immár egészen haláláig. Opitz külön figyelmet szentel a genfi egyházszervezetnek, a Consensus Tigurinus-nak és Kálvin nemzetközi hatásának, a genfi akadémia kisugárzásának tükrében.

Összességében elmondható, hogy a szerző célja elsősorban az volt, hogy Kálvint mint a humanizmus és a különböző reformátori irányzatok kereszttüzében álló, azokból sajátos szintézist alkotó teológusként mutassa be. Az életrajznak egy kapcsolati háló központjaként való felfogása és ekként történő ábrázolása teljesen helytállónak és hasznosnak bizonyult ez esetben. A barátok és ellenfelek rövid jellemzésével ugyanis magához Kálvinhoz kerülhet közelebb az olvasó. Ennek a szándéknak felel meg az is, hogy a rövid terjedelemhez képest viszonylag sok, alig ismert személy is felbukkan a könyv lapjain, hogy Kálvinhoz fűződő viszonyán keresztül nyerjen jelentőséget. A szerző elsődleges forrásokhoz nyúlva, a szakirodalmat csak érintőlegesen felhasználva (a mű végén azonban tájékoztató jelleggel betekintést nyújt a legfrissebb irodalomba), egy, még a szélesebb olvasóközönség számára is izgalmas, de szemléletében és rendezettségében a korszakkal foglalkozó történészeknek is hasznos segítségül szolgáló életrajzot írt.

(ism.: Szász Lajos)