A 49 tanulmányból álló kötet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történettudományi Intézete, a Piarista Rend Magyar Tartománya és a Magyar Piarista Diákszövetség által 2007 novemberében rendezett tudományos konferencián elhangzott előadásokat közli. A kötetben szereplő tanulmányok alapján, ha nem is teljes, de átfogó képet kaphatunk a magyarországi piaristák történetéről, tevékenységi köreiről, eredményeiről, nehézségeiről.

A piaristák Magyarország történetében című fejezet első tanulmánya Sántha György: A piarista generálisok és az önálló magyarországi rendtartomány kérdése. Sántha Györgynek, a rend 1975-ben, Rómában elhunyt történetírójának magyar vonatkozású tanulmányaiból szerkesztett mű a legteljesebb mértékben méltó arra, hogy egy ilyen kötetben a bevezető tanulmány helyét foglalja el. Albert István fordításait felhasználva, a tanulmányt Koltai András, a piarista rend levéltárosa rendezte sajtó alá. A tanulmány a rend magyarországi megjelenésétől kezdődően (1680), az önálló magyar rendtartomány felállításáig (1728) elemzi a rend megtelepedésének, terjeszkedésének és önállósodásának folyamatát. Ehhez kapcsolódóan mutatja be, és elemzi a korszakban regnáló hét generális magyar kérdéssel kapcsolatos tevékenységét, nézeteit.

Václav Bartůšek Kulturális kapcsolatok a cseh és a magyar korona országaiban élő piaristák között című munkájából megtudhatjuk, hogy Dél-Morvaország volt az első terület a Kárpát-medence közelében, ahol a piaristák letelepedtek. Ennek megfelelően egyre több morva piarista jött Magyarország területére, eleinte missziós célokkal, úgymint Frantisek Hanák vagy Adolf Groll. A 18. században a rendből kilépett cseh és morva piaristák gyakori célállomása Magyarország volt, továbbá elég nagy számban fordultak meg magyar diákok a cseh- és morvaországi piarista iskolákban.

Koltai András A magyarországi piaristák rendi történetírásának kezdetei című tanulmányában a Piarista Rend két első nagy formátumú történetírójával, Mösch Lukáccsal és Bajar Andrással foglalkozik. A tanulmány végigköveti mindkét személy életrajzát, illetve a rendben betöltött szerepüket. Ezek után külön foglalkozik a két historiográfus szerzetes történeti és rendtörténeti munkáival, továbbá a mű zárásaként összehasonlítja történetírói módszereiket, világképüket.

Siptár Dániel A szentgyörgyi piarista rendház és gimnázium a „kora újkori szerzetesi intézmények adattárában” című tanulmányában a szerző adatgyűjtési munkájába nyújt betekintést. A készülő adattár egy kora újkori monaszteriológia, amely hiánypótló műnek ígérkezik a magyar egyháztörténetírásban. A tanulmány a szentgyörgyi piarista rendház és gimnázium, mint példa alapján mutatja be, hogy mit is tartalmaz egy ilyen adattár a gyakorlatban.

Jakab Réka Padányi Bíró Márton püspök és a piaristák viszonya a rend veszprémi megtelepedése és építkezései idején című tanulmánya tulajdonképpen egy konfliktus elemzésével mutatja be a két fél viszonyát. A konfliktus abból fakadt, hogy a rend építkezési szándékai során nagyobb területen kívánta felépíteni saját ingatlanjait, mint azt előzőleg a püspök engedélyezte. A vitának egy per vetett véget, amelyet bár Padányi megnyert, a két fél viszonyára egészen a püspök haláláig rányomta bélyegét.

Marián Cizmár Piaristák Kisszebenben című tanulmányának első része a rend kisszebeni megtelepedésének (1733/34-1739) nehézségeit elemzi, külön kiemelve a terület birtokosának, Dessewfy István tábornoknak a szerepét, akinek a pénzügyi segítsége nélkül a megtelepedés nem valósulhatott volna meg. A második részben a kisszebeni piaristák intézményeit, javait és a gimnázium belső életét, nehézségeit mutatja be egészen annak 1922-es bezárásáig.

Koppi Károly szerepe a 18. század végi nemesi-értelmiségi reformmozgalomban című tanulmányában Forgó András, a tanulmánykötet szerkesztője Koppi Károly piarista egyetemi tanár, történész szerepéről, a korszak viszonyait is elemezve ad komplex képet. Koppi, bár piarista volt, tagja lett egy szabadkőműves páholynak is, amely nagy hatást gyakorolt egész életére, ugyanis itt került kapcsolatba az ún. reformértelmiséggel. Koppi szerepe a 18. század végi reformmozgalomban jelentősnek bizonyult. Az ő és reformer társai elképzeléseinek elméleti gyökerei Rousseau társadalmi szerződésében illetve a természetjogban találhatóak meg. A tanulmány bemutatja mind Koppi, mind pedig reformer társai elképzeléseit, továbbá a Martinovics-per hatását Koppi további pályafutására.

Gárdonyi Máté Piarista kegyuraság Somogyban című tanulmánya egy olyan tevékenységet mutat be, amely addig idegen volt a piaristák számára: a kegyúri jogok gyakorlását. A Kegyes Tanítórend tagjai azonban olyannyira beletanultak új szerepkörükbe, hogy az 1807-es adományozástól egészen 1945-ig minden gond nélkül ellátták mind kegyúri, mind tanítói feladataikat, sőt az itt befolyt kegyúri jövedelmek az egész magyarországi rendtartomány finanszírozása szempontjából is jelentősnek bizonyultak.

Őze Sándor Horváth Mihály és a dél-alföldi függetlenségi hagyomány című tanulmánya a Dél-Alföldön kialakult, elsősorban Habsburg-ellenes függetlenségi hagyomány kialakulásának előzményeit, okait és következményeit vizsgálja. Ehhez kapcsolódóan foglalkozik a mű Horváth Mihály volt piarista diák (1819-1825), majd 1848-ban csanádi püspök, a debreceni kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1849) személyével, történeti munkáival, mert az említett hagyomány 1849 utáni továbbélésében és elterjedésében neki tulajdonítható a legnagyobb szerep.

Bánhidy Vajk A piarista rendházak 1852. évi érseki vizitációjának tanulságai című tanulmányának első részében bemutatja az apostoli vizitáció lefolytatásának módszereit. A második részből kiderül, hogy az 1852. évi vizitáció és annak eredményei, illetve következményei létfontosságúak lettek a magyarországi piarista rendtartomány fennmaradása és jövője szempontjából.

Horváth Gábor A magyaróvári piarista rendház története című tanulmányában egy piarista rendház mindennapjaiba kapunk betekintést az első világháború előtti és alatti időszakból. Olvashatunk a rendtagok mindennapi életéről, szentmisék rendjéről, a megyéspüspökkel való kapcsolattartásról, továbbá a rendtagok egymáshoz és a házfőnökhöz való viszonyáról, esetleges belső ellentétekről. Betekintést kapunk a rendház pénzügyeibe, anyagi nehézségeibe, továbbá a háború alatti megpróbáltatásokba.

Takács Ádám A magyar piaristák a Tanácsköztársaság idején című tanulmánya az 1919-es kommunista hatalomátvétel alatti intézkedések piaristákra gyakorolt hatásait vizsgálja. A Tanácsköztársaság intézkedései közül kettő érintette súlyosan a piaristákat: az egyház és az iskola szétválasztása, illetve az államosítás. Azonban a kommunista uralom mindössze 133 napja, továbbá a rendeletek végrehajtásáért felelős személyek hozzáállása, személyisége nagyban befolyásolta a rendházak, iskolák és az egyes rendtagok sorsának alakulását. A nagyobb probléma a Tanácsköztársaság bukása után következett, amikor a rend erősen megtépázott belső egységét és hitelességét kellett helyreállítani.

Sági Norberta A kecskeméti piaristák példamutató gazdálkodása Pozsgay Rezső házfőnök irányítása idején (1920-1936) című tanulmányában egy piarista mintagazdaság működésébe kapunk betekintést. Pozsgay Rezső házfőnöksége idején és az azt követő öt évben a gazdaságban az adott körülmények és lehetőségek között a piaristák a legjobb eredményeket tudták elérni. A siker egyik kulcsa az volt, hogy a házfőnök a gazdálkodást évszázados hagyományokra alapozva és a kor fejlett eszközeit, illetve eljárásait alkalmazva szervezte meg. A másik pedig, hogy a rendfőnök támogatását is élvezte, aki lehetővé tette, hogy a bevételek a gazdaság forgótőkéjét képezzék, így megteremtődött az anyagi alap a fejlesztésekre. A kecskeméti piarista gazdaság mind a környék, mind pedig az utókor előtt értékes példaként áll.

Bank Barbara A debreceni piaristák, avagy Sörlei Zsigmond és társai perének története című tanulmánya elsősorban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található elsődleges források felhasználásával mutat be egy, a Rákosi-rendszerben sajnos mindennaposnak mondható, egyházi személyek ellen indított koncepciós eljárást. Sörlei Zsigmondot és hét rendtársát minimális anyagi értékű, még egy koncepciós per során is alig bizonyítható sikkasztás miatt ítélték összesen több év börtönre.

A kötet második, a Piarista pedagógia és oktatás című fejezetének első dolgozata Severino Giner Guerri Kalazanci Szent József, az első európai ingyenes és nyilvános népiskola alapítója című munkája. A szerző ebben végigköveti Kalazanci Szent József 1597-es iskolaalapításának körülményeit, nehézségeit, eredményeit, illetve az első iskola megalapításától a Kegyes Tanítók Rendjének megalakulásáig vezető utat. A tanulmány második része a népiskolai rendszer európai kialakulását és fejlődését követi nyomon. Ezen ismeretek birtokában megállapítható, hogy Kalazancius korát jóval megelőzve egy olyan iskolázási rendszert dolgozott ki, amely a 19. század második feléig egyedülálló volt Európában.

Bikfalvi Géza Kalazanci Szent József és Loyolai Szent Ignác pedagógiai öröksége című tanulmányában a piaristák és a jezsuiták pedagógiai, nevelési módszereiről kapunk ismertetést. A szerző párhuzamosan vizsgálja a piarista és a jezsuita pedagógiai módszereket, bár a jezsuitákét bővebben elemzi. A tanulmány végére világossá válnak a két rend pedagógiájának különbségei, esetenként hasonlóságai.

Mészáros András Piarista iskolai filozófia a 18. és 19. században című tanulmánya rámutat a piaristák kiemelten fontos szerepére a 18-19. századi filozófiaoktatás terén. A szerző bemutatja a korszak magyar piarista filozófusait, filozófiai irányzatait, illetve az iskolai filozófiaoktatás módszereit.

Tóth Áron Piarista építészet-oktatás a 18. századi Magyarországon című tanulmányának első része a piaristák építészet-oktatásának kialakulási körülményeit tárgyalja. A fellelhető források felhasználásával bemutatja és elemzi a tárgyalt korszak piarista építészet-oktatásának módszereit, ismeretanyagát, eredményeit. Továbbá bemutatja a korszak jelentősebb piarista építészet tanárait.

Szekér Barnabás A pesti piarista gimnázium és a nemesség az iskola első anyakönyvének tükrében című dolgozatában a szerző két nézőpontból közelítette meg a témát, az egyik a létszámok alakulásának elemzése, a másik a nemesség származása térbeli viszonyainak elemzése. A létszámok vizsgálata alapján következtetéseket lehet levonni azok változásának okairól. A nemesség térbeli viszonyának elemzése pedig kirajzolta a gimnázium vonzáskörzetét.

Sarnyai Csaba Máté A középiskolai reform és a piaristák 1848-ban című tanulmánya a kötet következő dolgozata. 1848. augusztus 24-én Eötvös József, akkori vallás-és közoktatásügyi miniszter rendelet formájában kívánta véghezvinni az általa kigondolt középiskolai reformot. A szerző a reformtervezet piarista (közvetetten katolikus egyházi) fogadtatását, a körülötte kialakult vitákat, és ezek konklúzióját elemzi.

Ifj. Bertényi Iván Az elit gimnáziumai, vagy a gimnáziumok elitje? A budapesti piarista és a Mintagimnázium diákságának vizsgálata (1879/80-1896/97) című tanulmányában az ország két talán legjobb gimnáziumát hasonlítja össze. Az összehasonlítás különböző kategóriák mentén történik: a diákok származása, vagyoni helyzete, szüleik műveltségi szintje, felekezeti viszonyok. Ezek alapján megkapjuk a választ a címben feltett kérdésre: a 19. század végén a két intézmény valóban a gimnáziumok elitje, és mindamellett, hogy a piarista gimnázium növendékei között nagyobb volt a társadalmi szórás, mindkét intézményre használhatjuk az „elit gimnáziuma” jelzőt is.

Jelenits István A piarista iskolák a 19. és a 20. század fordulóján-az iskola évkönyvek tükrében című dolgozatában a szerző felhívja a figyelmet a piarista iskolai évkönyvek fontosságára, ezt pedig a kutatás során gyakran elnagyoltan használt források információban való gazdagságával igazolja. Az évkönyvek adatokat szolgáltatnak az adott intézmény, esetünkben a piarista iskolák tanár- és diáklétszámáról, felekezeti összetételéről, a diákok származásáról stb. Ezen információk nagy segítségünkre lehetnek egy korszak társadalmi viszonyainak elemzésében.

Bodó Márta Önképzőköri élet a kolozsvári piarista gimnáziumban a 20. század első felében című tanulmányában a piarista iskolákban működő önképző körök tevékenységét, működését, eredményeit és jelentőségét elemzi a kolozsvári piarista gimnázium önképzőköri életének vizsgálata alapján. A vizsgálat nyomán a szerző megállapítja, hogy az egyesületekben való tevékenység nagyban hozzájárult az egyes diákok speciális képességeinek kialakulásához.

Vizkelety András A tatai piarista gimnázium utolsó évei, 1945-1948 című dolgozatából megtudjuk, hogy a szerző piarista diákként élte át a kommunista hatalomátvételt és az ezzel járó vallásellenes propagandát, iskolaállamosítási hullámot. Visszaemlékezésében volt tanárairól, iskolai élményeiről ír, továbbá végigköveti volt tanárai sorsának alakulását.

Á.Stekovics Rita Képek a táncoslábú regöscserkész piarista tanár, Helyes László életéből című tanulmányában képek segítségével, elemzésével mutatja be a veszprémi piarista tanár sokoldalú tevékenységét. A tanárként is kiválóan helytálló Helyes László igazi nagy érdeme a néptánc és a népművészet felkarolása és oktatása volt.

Szende Ákos A munkára nevelés Kovács Mihály (1916-2006) pedagógiájában című tanulmányából egy nem mindennapi piarista tanár életútját ismerhetjük meg. Kovács Mihály kiváló fizikai, matematikai, természettudományos ismeretei a kísérletezés és a munka szeretetével párosultak, és ezt a szemléletet, tudást próbálta diákjainak is átadni minden rendelkezésére álló elméleti és gyakorlati módon.

Görbe László A Magyar Piarista Diákszövetség című tanulmányában a szövetség létrejöttét, történetét és működését mutatja be.

A Piaristák az irodalomban és a tudományban című fejezetben elsőként Kilián István A piarista képvers Magyarországon a 17-19. században című dolgozatának megállapítása szerint Mösch Lukács (1650-1701) volt korának legjelentősebb képvers-írója Magyarországon. Műveit a Vita poetica című irodalomelméleti munkájában adta közre, 1693-ban. Mellette alkotott még egy igen híres képvers-író, Slavkovsky Benedek, aki kronosztikonjai és kabbalista versei révén vált ismertté. A képvers-költészet piarista hagyománya egészen a 19. század közepéig nyomon követhető.

Maczák Ibolya Okos Testamentum világos szókkal, piarista prédikációk az Oltáriszentségről című tanulmányából megtudjuk, hogy az első magyarországi, piarista szerzetes által írott irodalmi mű, az Úrteste-napi prédikáció 1724-ben jelent meg, írója a Szent István király kolostor-béli Tagányi Adalbert (1685-1760). A szerző e művet a Magyarországon hagyományossá vált, eucharisztiáról szóló prédikációk szempontjából vizsgálta.

Kovács Eszter Gelasius Dobner történetírói munkásságának magyar vonatkozásairól írt dolgozata rámutat arra, hogy Gelasius Dobner (1719-1790) cseh piarista történetíró kiváló szakmai kapcsolatot ápolt a kor magyar történészeivel, különösképp Pray Györggyel. Monumenta Bohemiae Historica című 1768-as művének második kötetében összegyűjtötte a cseh és magyar történelem közös forrásait. Szintén ő volt az, aki 1784-ben pontosan behatárolta az egykori Morva Birodalom földrajzi elhelyezkedését (Kritische Abhandlung von den Gränzen Altmährens).

H. Kakucska Mária Az Orczy család és a Piarista Rend című dolgozata a kötet következő tanulmánya. Orczy Lőrinc (1718-1789) 1726 és 1730 között a pesti piarista gimnázium tanulója volt. Irodalomszervezői munkásságának köszönhetően később is számos piarista szerzetessel maradt kapcsolatban, úgymint Révai Miklóssal (1750-1807), aki a versei mellé írt kézikönyv szerkesztője volt. Révai levelezett fiával, Orczy Józseffel (1746-1804) is.

Hernády Zsolt „A hazámnak fel-szentelem fogytomig az én éltem” – Benyák Bernát hazafias költészete című dolgozata Benyák Bernát piarista professzort (1745-1829) a magyar és latin nyelven alkotó költőt és neológust mutatja be. Versei az életében bekövetkezett fordulatokról, valamint az 1780 és 1820 között fejlődő magyar politikai életről szólnak.

Bárczi Zsófia Az irodalomtörténet-írás hagyományainak továbbélése és módosulása Sík Sándor irodalomtörténeti tárgyú munkáiban című tanulmányában kimutatja, hogy a pozitivista irodalomtörténet-írás valamint a spiritualitás hagyományai keverednek Sík Sándor műveiben. Esztétikai tárgyú munkáiban – általában nevelési célzattal – csodálja a nemzeti és katolikus elvek, illetve erkölcsi parancsolatok örök manifesztációit.

Sas Péter Biró Vencel piarista rendtartomány főnök és történetíró szerepe az erdélyi tudományos életben címmel közölt tanulmányt. Bíró Vencel (1885-1962) tekinthető a 16-18. századi erdélyi történelem legnagyobb és legjelentősebb szakértőjének. Tankönyveket és novellákat egyaránt írt. 1908-tól a kolozsvári piarista gimnázium tanáraként dolgozott, majd 1934 és 1942 között, illetve 1947 után a rend romániai tartományának vezetője volt.

Käfer István Cédulák Tomek Vincéről, szlovák összefüggéseinek műhelymunkálatai című dolgozata Tomek Vince (1892-1986) piarista teológiaprofesszort, a magyar rendtartomány vezetőjét mutatja be, aki később az egész rend generálisa lett. Cselekedeteivel bizonyította, hogy a magyar és a szlovák identitás megőrzése megvalósítható a keresztény hungarus nemzettudat fogalmának keretein belül.

A Piarista zene és színjátszás fejezetben elsőként Ladislav Kačic Új adatok a piaristák podolini zenetörténetéhez című dolgozatát olvashatjuk. A podolini piarista kollégium alapításától a 18. század végéig Közép-Európa egyik legjelentősebb zenei intézeteként működött, magas színvonalú művek hatalmas választékával. Az újdonságok a kórus 1754-es megjelenésében, az iskola saját zenés színházában, az itáliai concerto-gyűjteményben és a könyvtári kutatásban gyökereznek.

Medgyesy S. Norbert és Tar Gabriella Nóra A piarista iskoladráma-színlapok kutatásának módszerei és első eredményei című tanulmánya a kötet következő dolgozata. A dolgozat rámutat arra, hogy a régi magyar színházakat kutató munkacsoport feladatai közé tartozik a 17. és 18. századi magyar iskoladrámák felkutatása illetve facsimile kiadásban történt publikálása. További kutatásokra is szükség van még az iskoladrámák és egyéb korabeli színpadi művek (például némajátékok, kórusművek, párbeszédek, üdvözlő versek) kapcsolatainak feltárásához.

Galuska László Pál Nekromanták, táltosok, szélhámosok, garabonciás diákok Illei János Tornyos Péter és Hagymási Imre Garabonczás László című iskolai komédiájában című tanulmányából megtudjuk, hogy a 18. század végére a katolikus iskolai színművek profánná váltak, és új dramaturgiai célok jelentek meg. Ekkorra a szerzők egyre nagyobb mértékben emeltek be műveikbe helyi hagyományokban szereplő motívumokat. Hiedelemlények, népmesei alakok és vagabund-költészeti elemek kerültek a drámákba. Az itt ismertetett két mű – egyik piarista, másik jezsuita szerző tollából – a magyar hiedelemvilágban jól ismert, varázserővel bíró „garabonciás diák” figuráját mutatja be. Ez a figura keleti (sámán), nyugati (Faust-i mágus) elemeket ötvöz a csaló svindler tulajdonságaival.

Nagy Imre Egy piarista vígjáték nyelvi kódjai, Vargaműhely, A tunyák oskolája című dolgozata az első magyar komédiával foglalkozik, melynek gyökerei egyébként a veszprémi piarista kolostorban alkotó ismeretlen szerzőhöz vezethetőek vissza. A műben két nyelvhasználati mód figyelhető meg; a kézművesek egyszerű nyelve és gondolkodásmódja, valamint a világi értelmiség által használt latin.

Czibula Katalin A piarista iskolai színház szerepe a hivatásos színjátszás kialakulásában (tragédiák) című tanulmánya rámutat arra, hogy a 18. századból ránk maradt 49 piarista színpadi mű közül mindössze 18 tragédia van. Jelen előadás ezek forrásait, szerkezetét, nyelvezetét és a női szereplők alkalmazásának kérdését vizsgálja.

Demeter Júlia A piarista iskolai színház szerepe a hivatalos színjátszás kialakulásában (komédiák) című dolgozatából megtudjuk, hogy a 18. századból megmaradt 49 katolikus komédia mintegy fele piarista szerzőktől származik, így megalapozott az a feltételezés, hogy e művek jelentős helyet foglaltak el a piaristák repertoárjában. Ezek az 1760 és 1770 között eltelt évtizedből származnak, mikor is az iskolai színjátszás szerepe jelentősen megváltozott. Jellegzetességeik alapján plautusi eredetűek, és a kirúgott diák figurája is visszatérő eleme a piarista daraboknak.

A piaristák és a művészet fejezetben elsőként Szilárdfy Zoltán Újabb adatok Kalazanci Szent József ikonográfiájához című tanulmánya olvasható. A Kalazanci Szent József barokk ikonográfiájában a papírra nyomtatott apró művészi szentábrázolások több esetben szolgáltak alapul a későbbi monumentális művek megalkotásánál. Ezek közül a leginkább figyelemre méltóak, például G.B. Göz és B. Hübner rézkarcai Augsburgban készültek. Privigyében J.S. Bopovsky, Tatán F.I. Leicher és Szentgyörgyön egy ismeretlen mester oltárképei számítanak a legkiemelkedőbb alkotásoknak a magyarországi piarista templomok Kalazanci Szent József műve nyomán készült oltárképei között.

Podolinban egy oktató jellegű képsorozaton festették meg Kalazanci Szent József életének főbb eseményeit.

Jernyei Kiss János A váci piarista templom 18. századi liturgikus tere (az ikongráfiai és művészi program értelmezéséhez) című dolgozatából megtudjuk, hogy a váci piarista templomot 1745-ben szentelték fel, berendezése a későbbi évekből származik. A templom kiváló példája a barokk szerzetesi templomépítészetnek. Tervezőjére leginkább a nyitrai és a kecskeméti piarista templom stílusa hatott. A Szent Dizmászt ábrázoló oltárkép – mely ikonográfiai szempontból a legérdekesebb – kapcsolatba hozható a város lelki életével.

Bara Júlia Adatok a nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templom építéstörténetéhez című tanulmánya a kötet következő dolgozata. A nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templomot a Károlyi család építtette 1769 és 1779 között. Tervezője Franz Sebastian Rosenstiengl, korának legnevesebb bécsi építésze volt. A templom 1834-ben földrengés miatt súlyosan megrongálódott, az 1857 és 1861 között zajló helyreállítási munkákat Ybl Miklós vezette.

Kerny Terézia Historia Regnum Hungariae Podolina Apud Scholas Pias (megjegyzések az egykori podolini piarista kollégium egy 18. század végi tanulmányi jegyzetéhez) című dolgozata az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található egyik, Magyarország történetével foglalkozó iskolai jegyzetet elemzi. A kéziratot 1793-ban írták, különösen illusztrációi miatt számít figyelemre méltónak. Bár ezen illusztrációk nem művészi igénnyel készültek, az itt lefestett jelenetek ikonográfiai szempontból különlegesnek minősülnek. Kiválóan érzékeltetik a podolini kollégium hazafias szemléletű történelemoktatását.

A kötet utolsó fejezete a Lénárd Ödön emlékezete címet viseli. Gianone András Lénárd Ödön és az Actio Catholica című dolgozatából megtudjuk, hogy a neves piarista az Actio Catholica kulturális titkáraként dolgozott 1945-től 1948-as letartóztatásáig. Itt eltöltött évei alatt egy, az AC-n belüli külön szervezetet hozott létre, a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségét, amely irányítása alatt országos szintűvé növekedett. A tanulmány a szervezet létrejöttét és működését elemzi, ezen belül is Lénárd Ödön szerepére koncentrál.

Cseszka Éva Lénárd Ödön és az Actio Catholica pere a fejezet következő dolgozata. Az 1948-ban lezajlott eljárás a Rákosi-korszakban gyakori koncepciós perek egyike volt, azzal a különbséggel, hogy a per során a vádlottakat nem érte fizikai erőszak a vallomás kikényszerítése érdekében. A tanulmány a per lefolyásával, szereplőivel foglalkozik, illetve párhuzamot von az AC-per illetve a vele párhuzamosan folyó Földművelésügyi Minisztérium-per között.

Soós Viktor Attila Kádár János és VI. Pál szerepe Lénárd Ödön 1977-es harmadik – utolsó – szabadulásában című dolgozatában azzal az ismert ténnyel foglalkozik, hogy a VI. Pál és Kádár János 1977-es találkozása eredményeként merült fel annak a lehetősége, hogy Lénárd Ödön kegyelemben részesül és szabadon engedik. Szabadulása vatikáni kezdeményezésre történt. A Magyar Népköztársaság vezetői felismerték annak a lehetőségét, hogy mekkora kegyet gyakorolnak Lénárd Ödön szabadon engedésével. Lénárd Ödön azonban belátta, hogy ebben a helyzetben nem szabad kegyelmet kérnie, nem hagyhatja el még ideiglenesen sem az országot. Így szabadlábra került, de a fő célt, hogy az országból távozzon, nem sikerült elérni.

Fejérdy András Lénárd Ödön történelemszemlélete című tanulmánya méltó zárása a kötetnek. A szerző Lénárd Ödön Történelemszemlélet című 1987 és 1992 között papírra vetett munkáját mutatja be, és elemzi. Ennek alapján betekintést kapunk Lénárd Ödön sajátos, keresztény történelemszemléletébe, ami manapság is hasznos támpont tud lenni a történelem egyes szakaszainak értelmezéséhez.

A kötetről általánosságban megállapítható, hogy tematikája inkább a kutatók témaválasztásának, tehát történetírásunk érdeklődésének súlypontjait, mintsem a rend profilját jellemzi, ahogy ezt a Bevezetőben is olvashatjuk. Ennek ellenére a fent említett tanulmányok, bár csak epizódokat dolgoznak fel, nagyjából egységes és tiszta képet tárnak elénk a Kegyes Tanítórend magyarországi működéséről, illetve jó alapként szolgálhatnak az esetleges későbbi kutatások számára.

(ismerteti: Tősér Gergő)