Vissza a tartalomjegyzékhez

13. évfolyam
1. szám
A. D.
MMXII

Felekezeti társadalom – felekezeti műveltség.
(Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület.)
Győr, 2011. szeptember 1-3.

 

 

A Hajnal István Kör ünnepi, huszonötödik éves konferenciája – örömteli módon – a felekezetiség témakörét célozta meg. Örömteli ez azért, mert az egyesületi formában működő Kör negyedszázada hozza össze töretlen rendszerességgel a társadalomtörténet iránt érdeklődő kutatókat, és azért is, mert a felekezeti problematika ebben az összefüggésben végre elnyerte méltó helyét. Bár a levéltárosokat, történészeket , néprajzosokat, művészettörténészeket és muzeológusokat egyaránt megmozgató éves konferenciák menüjén több alkalommal szerepeltek olyan témák, amelyek keretében egyházakkal, felekezeti sokaságokkal kapcsolatos előadások is elhangzottak, a felekezetiség mint önálló szervező szempont korábban nem jelent meg. Nem szorosan vett egyháztörténeti konferenciáról van tehát szó. Felekezeti társadalom és felekezeti műveltség címszók alatt elsősorban a magyar társadalomtörténeti kutatásokban megszokott tematikák egyházakhoz, vallási közösségekhez, illetve a vallásosság, felekezetiség fogalmaival leírható jelenségekhez kapcsolódó aspektusait tárgyalták az előadók.

A konferencia plenáris üléssel kezdődött, amelynek keretében köszöntők, illetve a plenáris előadás hangzottak el. Dr. Pápai Lajos megyéspüspök köszöntőjében a tudományos kutatás fontosságára, valamint a keresztény gondolkodásban betöltött szerepére helyezte a hangsúlyt, amikor a logosz és a mítosz közötti különbségre hívta fel a figyelmet. Az előbbi, tudáson alapuló megközelítés a kereszténységet, míg az utóbbi a többi vallást jellemezte a püspök úr értelmezésében. 

A plenáris előadást Julianne Brandt tartotta Felekezetiség és modern nemzet a 19. századi Magyarországon címmel. A gyakorlatilag nyelvi hiba nélkül, szabadon elmondott előadás önmagában is bravúrnak mondható az idegen anyanyelvű előadó részéről, de tartalmilag is nagyon sokat tett hozzá a konferencia elméleti alapvetéséhez. A konferencia-felhívás néhány szavas utalásait kitűnően kibontva és a kapcsolódó német vitákkal kiegészítve a plenáris előadás nagyszerű alapot nyújtott a szekciókban elhangzó előadásokhoz. Brandt legfőképpen Olaf Blaschke  szekularizációs elmélettel vitába szálló gondolataira, és Blaschke cikkének (Das 19. Jahrhundert: Ein Zweites Konfessionelles Zeitalter? in: Geschichte und Gesellschaft, 2000, p. 38-75) fogadtatására koncentrált. A konferencia alapgondolata szempontjából központi jelentőségű idézet Blaschkétól: „A [tanulmány] kiindulási pontja egy elképesztő ellentmondás felfedezése: a vallás historiográfiai lebecsülése és a politikában gazdaságban, társadalomban, kultúrában betöltött szerepe között.”

A konferencia tárgyalásai hat szekcióban zajlottak a Hajnal István Kör hagyományainak megfelelően részben párhuzamosan. Az egyes szekciók a konferencia-felhívásban jelzett nagyobb tematikai egységek alapján szerveződtek, amelyek jórészt lefedték azokat a tématípusokat, amelyek a felekezettörténeti kutatást és a társadalomtörténeti kutatásokat Magyarországon általában jellemzik. Bár a modern magyar történelem mint jellegzetes diszciplináris keret meghatározta a konferencia alapvető jellegét, térben és időben egymást kiegészítő előadásokat hallottunk. Ugyan nemzetközi témák alig-alig jelentek meg (két előadás esetében számolhatunk diplomáciai vonzatokkal), a történelmi Magyarország szinte minden régiója említésre került. Szintén kellemes meglepetés volt, hogy a rurális helyzetek mellett az ország jelentős városai közül sok szerepelt a témák között (a teljesség igénye nélkül Szegedtől Sopronig, Kőszegtől Egerig, Pozsonytól Budapestig és Debrecenig). Bár az előadások túlnyomó többsége a 19. század közepétől a huszadik század közepéig terjedő száz évre koncentrált, nem egy közülük koraújkori, felvilágosodás kori kérdéseket hozott elő, és a második világháború utáni időszak is megjelent egészen a rendszerváltással bezárólag.

Nem egy esetben az előadások ismert úttörők lábnyomait követve a kipróbált metodológiával új helyszínekre vagy társadalmi csoportokra vonatkozóan ismertettek esettanulmányokat. Mások éppen a metodológiai újítás szándékával léptek fel, megint mások kevésbé szokványos témákat vizsgáltak felekezeti nézőpontból. Az alábbiakban elsősorban a konferencia tematikus sokszínűségét igyekszem kibontani.

Az első nagyobb problémakör a Felekezetek és térbeliség volt. A címen érthetjük a felekezetek (tagok, épületek, aktivitások) térbeli elhelyezkedését érintő témákat, és nem feltétlenül csak a városi térben. A tematika két diszciplináris végpontját Papp Gábor György és Nagy Károly Zsolt állították fel, előbbi mint művészettörténész a historizmus katolikus templomépítészetéről, utóbbi a lokalitás fogalmának a református egyházban végbement változásáról beszélt. Sárai Szabó Kata révén a „gender” szempont is megjelent a programban: „A nők helye a református egyházi nyilvánosságban.”

Ezzel párhuzamosan zajlott a felekezeti demográfiával foglalkozó szekció. A demográfia több szempontból is az egyik leghangsúlyosabb aspektusa a felekezeti szempontú kutatásnak: egyrészt a felekezeti csoportok legkönnyebben a demográfiai szempontú kérdések tárgyalására alkalmas statisztikában foghatók meg, másrészt még a felekezeti szempontból látszólag szemérmesebb korszakokban is a felekezeti gyarapodást vagy csökkenést plasztikusan mutató demográfiai mutatóknak és a felekezeti vetélkedés szempontjából központi jelenségeknek (szaporodás, vallásváltás, vegyesházasodás) jutott terep. Tóth Árpád  a pozsonyi német evangélikusok házasodási stratégiáit elemezte, míg Kövér György a Szterényiek vallásváltásainak sokszínűségét tárta fel. Őri Péter és Pakot Levente egy hosszabb kutatás eredményeiről és a felvetődő problémákról számoltak be „két 19. századi rurális közösség termékenységi mintái” kapcsán. Bartók Béla egri evangélikusokkal foglalkozó előadása több szempontból is érdekes volt, egyrészt a protestáns kisebbség élete katolikus püspöki székhelyen egy egészen speciális kisebbségi helyzetet jelent, másrészt Egerben a protestáns közösség kálvinista és lutheránus ága hosszabb ideig közös gyülekezetet alkotott.

Felekezeti kötődések és társadalmi helyzetek alatt elsősorban a társadalmi rétegződéshez, vagyoni és státuszviszonyokhoz kapcsolódó témákat érthetünk. Aligha meglepő, hogy ez volt a konferencia talán legheterogénebb szekciója, amely időben a későközépkortól a huszadik század második feléig vonzott előadásokat. Itt volt szó kapcsolati hálóról, a felekezetiség és politika viszonyrendszeréről, munkásközösségekről. Tágabb elméleti megfontolások mellett a „kegyesség művelődéstörténete a képzőművészet tükrében” is szóba került.

A magyar társadalom hagyományos felekezeti és etnikai sokszínűségéből következően szinte bármely felekezet kerülhet lokálisan vagy regionálisan kisebbségi helyzetbe, és a felekezetek közötti kapcsolatok egyik legalapvetőbb aspektusa éppen a többségi-kisebbségi viszonyok minősége és formája. A Kisebbségi csoportok – kisebbségi stratégiák szekció előadásai között – aligha meglepő módon – a zsidósággal kapcsolatos előadások jelentős súllyal szerepeltek, az előadások éppen felét téve ki. Szintén aligha meglepő, hogy ezek közül kettő is az antiszemitizmus problematikájával foglalkozott, és így nem tárgya, csupán apropója volt a zsidóság mint felekezeti közösség. Ezzel együtt a téma speciális helyzetéből fakadóan aligha tagadható, hogy a közösséggel szembeni előítélet releváns a kisebbségi lét szempontjából. További tárgyalt kisebbségi közösségekként az evangélikusok, orthodoxok, reformátusok jelentek meg. Tóth Ágnes izgalmas előadása a „Memorandum-ügy” kapcsán összekapcsolta a felekezeti és a nemzetiségi problematikát. Láng Benedek a kódfejtés rejtelmeibe avató előadásában ráadásul egy hipotetikus vallási kiscsoport létezését is felvillantotta.

Amint az közismert, az oktatásügy önmagában is nagy téma, és a magyar kontextusban erőteljesen kapcsolódik a felekezeti problematikához. Itt a felekezeti egyenlőtlenségek, a tolerancia és a kizárólagosság kérdései egyaránt szóba jöhetnek az iskolázás szorosabban vett témái mellett. Az alapfokú és középfokú oktatás, a magyarosítás, a papság társadalmi szerepe, és a különböző konfliktusok egyaránt szóba kerültek az iskolázás kérdéseivel összefüggésben.

A felekezetek egymáshoz való viszonya mögött már ott rejlik az államhatalom, helyi hatalom/hatalmak és a felekezetek kapcsolatának kérdése. A Felekezeti csoportok: a „hatalom” és a hatalom gyakorlása a társadalomban szekció különleges érdeklődést váltott ki. Valószínűleg azért, mert ez volt legközelebb a vallás és politika, vagy felekezetek és politika nagyobb – és valószínűleg leginkább vitatott – problémájához. A témakör iránt érdeklődőnek több megközelítésben volt lehetősége érdekes és új szempontokat hallani a szekció előadóitól. Dobszay Tamás a reformkor alsófokú igazgatásának felekezeti aspektusairól adott képet, a dualizmus korra vonatkozóan pedig a városi kegyúri jog gyakorlásának paradoxonairól hangzott el előadás. Szabó Dániel az első világháború időszakába vitte el a hallgatóságot, és testhezálló idézetekkel tűzdelt előadásában a felekezetek vezetőinek a háborúval kapcsolatos megnyilatkozásait elemezte. A konferenciát méltó módon zárta Fazekas Csaba előadása az egyházi vezetések rendszerváltás idején megnyilvánuló bizonytalankodásáról.

A Hajnal István Kör győri konferenciájának céljai között szerepelt a társadalomtörténet-kutatás és az egyháztörténet közelítése, illetve annak tudatosítása, hogy a felekezetek, a vallási közösségekhez tartozás ezernyi velejárója jelentős formálói a történelemnek, és különösen igaz ez a sokfelekezetű Magyarország esetében. A konferencia ezen céloknak maximálisan megfelelt, és remélhető, hogy inspirálóan hatott további kutatásokra is.

(Welker Árpád)

 

a cikk elejére,

 

a vissza a tartalomjegyzékhez,