Õsi tapasztalat az, hogy ha a nagyfröccsös poharunkba jégkockát teszünk, az elõbb-utóbb elolvad, s a ``folyadék'' többi része lehül. A tartós szemlélõdés ellenére sem sikerült tetten érni az ellenkezõ irányú folyamatot, nevezetesen amikor a hideg lötty egy része felmelegszik, miközben magától a pohár valamely részén egy tisztavíz anyagú jégkocka keletkezik. Ezen elképzelt folyamatra minden eddigi természeti törvényt egzaktul rá tudunk illeszteni, a tömegmegmaradást anyagfajtánként, az I. fõtételt (most ez szimpla kalorimetria), a folyamat mégsem megy magától ebbe az irányba. Természetesen százával sorolhatnánk azokat a hasonló tapasztalati tényeket, amelyek arra utalnak, hogy a természetben lejátszódó spontán (külsõ kényszer nélkül, magától végbemenõ) folyamatoknak meghatározott iránya van. A termodinamika II. fõtétele különbözõ megfogalmazásokban ezen fõmotívum körül forog. Úgy tûnik, hogy a termodinamikával foglalkozó nagyobb tudósokat nem hagyták addig meghalni amíg a maguk II. fõtétel megfogalmazásait az utókorra nem hagyományozták. Így aztán számos megfogalmazása forog közkézen.
Hõ hidegebb testrõl melegebb testre magától nem megy át.
Planck: Nem lehet olyan periódikusan mûködõ készüléket szerkeszteni, amelynek mûködése kizárólag abból állna, hogy egy hõtartály hõtartalmát ( mondjunk inkább belsõ energiát ) teljes egészében mechanikai munkává alakítja át. stb.
Zárt termodinamikai rendszer alatt környezetetétõl elszigetelt, a környezettel semmiféle kölcsönhatásban nem álló rendszert értünk. A II. fõttétel egy megfogalmazása szerint zárt rendszerben csak olyan folyamatok mehetnek végbe, amelyek során a rendszer rendezetlensége nem csökken. Ez rendezetlenség növekedést jelent amennyiben folyamatról van szó, illetve a rendezetlenség mértéke nem változik, amennyiben elérte a rendezetlenség maximumát. Ez egészen érdekes következtetésekhez vezet. Ha zárt rendszerünket két, kölcsönhatásban álló részrendszerre bontjuk, és az egyik részrendszer oly módon hat a másik részrendszerre, hogy abban a rendezettség növekszik, akkor abban a rendszerben amely a másik rendezettségét növelte, a rendezetlenség mértéke sokkal nagyobb mértékben kell növekedjen mint a rendezetlenség csökkenése a másik rendszerben. Így kapunk ugyanis a két rendszer alkotta zárt rendszerre rendezetlenség növekedést. (Így tessék rendet rakni a szobában !)
A rendezettlenség mértékét termodinamikában az un. entrópiával adjuk meg. Ez egy eztenzív mennyiség, amely a fentiek alapján nem lehet megmaradó mennyiség.