A fehér színt szuperszínnek nevezhetjük, mivel minden színt tartalmaz, a fekete pedig fizikai értelemben nem szín, hanem a színek (és így a fényintenzitás) abszolut hiánya. Az összetett fény, így a fehér fény is optikai rácsokkal, diszperzív átlátszó anyagokból (üveg, kõsó, mûanyag, víz, stb.) készített prizmákkal összetevõire bontható. Azt a függvényt, amely megadja, hogy az adott fényben milyen színek -milyen hullámhosszu vagy frekvenciájú összetevõk- milyen súllyal illetve fizikai intenzitással vannak képviselve, az illetõ fény optikai spektrumának nevezzük. Spektrumokat természetesen nem csak, a látható hullámhossz tartományban vizsgálnak, infravörös, illetve ultraibolya, stb. hullámhossz tartomány spektrumai is fontos fizikai információkat tartalmaznak. Az olyan spektrumokat, amelyekben széles hullámhossz tartományokat nulla intenzitás jellemez, s nullától különbözõ intenzitásokat csak néhány, - esetleg nagyon sok, de megszámlálható- hullámhossz érték viszonylag szûk környezetében mérhetünk, vonalas spektrumoknak nevezzük. Vonalas spektrumot bocsátanak ki magas hõmérsékletû, ritka gázok. Pl. láng, elektromos szikra, ív. A spektrumvonalak poziciói, vagyis, hogy milyen hullámhossznál (színnél) jelennek meg, a fényt kibocsátó kémiai elemre jellemzõek. Ezen vonalak spektrumbeli jelenlétével a kémiai összetevõk azonosíthatók, a vonalintenzitások aránya alapján koncentrációkra következtethetünk. Molukulák által kibocsátott fény spektrumában a vonalas összetevõn túl un. sávos spektrum is megjelenik. E spektrumfajta nevét onnan kapta, hogy a molekulára jellemzõ hullámhossz tartomány(ok)ban, sok, egymáshoz közeli vonalat találunk. E sávok megjelenése a molekula forgásával, illetve a molekulát alkotó atomok vibrációival (rezgéseivel) kapcsolatos.
Folytonos spektrumú elektromágneses sugárzást bocsátanak ki a forró, viszonylag nagy sûrûségû (nem gáznemû) testek, pl. egy izzószál, folyékony láva, stb. A folytos spektrumban minden hullámhossz képviselve van, és a szomszédos hullámhosszak intenzitásai folytonosan kapcsolódnak egymáshoz. Vagyis a spektrumban nincsenek ugrásszerû intenzitásváltozások.