Kriminalisztika

Bűnügyi nyomozástan, azaz a bűnügyi tudományok azon ága, amely a bűncselekmények felderítésének és bizonyításának eszközeit és módszereit tárja fel és rendszerezi.

- krimináltechnika: a természettudományos és műszaki, technikai eszközök és módszerek felhasználása (pl.: bűnügyi nyomtan)

- krimináltaktika: bizonyítékszerzési mozzanatok főbb sajátosságainak összessége (pl.: tanú kihallgatása)

nyomozás tervezése és szervezése (pl.: emberölés, testi sértés, újszülöttek sérelmére elkövetett emberölés, rendkívüli halál, közlekedési bűncselekmények nyomozása, erőszakos közösülés nyomozása, korrupciós bűncselekmények nyomozása)

A bűnmegelőzés nemzetközileg elfogadott fogalma: az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án hozott döntése értelmében a bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével, vagy a sértetté válás megelőzésével. Az Országgyűlés 115/2003. (X. 28.) sz. határozata szól a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról.

A bűnmegelőzési intézkedések költségeit olyan befektetésnek kell tekinteni, amelynek hozama a közbiztonság érzékelhető javulása. A bűnmegelőzés alapvető működési – szervezeti, szakmai, pénzügyi – feltételeinek megteremtése állami, ezen belül elsősorban kormányzati feladat. A társadalmi bűnmegelőzési stratégia akkor hatékony, ha a helyi társadalompolitika részeként valósul meg. Meg kell találni a regionális, a kistérségi és a települési bűnözés kihívásaira a helyben hatékony megoldásokat. A bűnmegelőzés eredményes megvalósítása érdekében a Kormánynak, a helyi önkormányzatoknak, a központi és helyi hatóságoknak és intézményeknek folyamatosan együtt kell működniük a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az üzleti és gazdasági élet szereplőivel és az állampolgárok kisközösségeivel. A társadalmi bűnmegelőzés rendszerének nyitottnak és befogadónak kell lennie a tudományos, a szakmai és a civil kezdeményezésekre.

A bűnmegelőzési intézkedések sorában meghatározó a rendőrség tevékenysége. A bűncselekmény megelőzése első helyen szerepel a rendőrség feladatai között.

a Budapesti Rendőr-főkapitányságon és a megyei rendőr-főkapitányságokon bűnmegelőzési osztályok

a megyeszékhelyi rendőrkapitányságokon bűnmegelőzési alosztályok vagy csoportok

a városi rendőrkapitányságokon bűnmegelőzési csoportok vagy egy-egy előadó végzi ezt a nagyon fontos tevékenységet.

A bűnözés megelőzésének (csökkentésének) az egyik legfontosabb összetevője, leghatékonyabb biztosítéka az, hogy minden bűncselekményt és bűnelkövetőt felderítenek. Ilyenkor ugyanis a potenciális bűnelkövető már túl nagynak tartja a kockázatot. Következésképpen a kriminalisztika általában bűnmegelőző funkciót is betölt, amikor gyarapítja és továbbfejleszti a bűncselekmények felderítésének és bizonyításának eszközeit és módszereit.

A kriminalisztika közvetlen bűnmegelőzési funkciójának számos területe alakult ki.

magatartási (viselkedési) ajánlások, taktikai javaslatok a sértetté válás elkerülésére általában, valamint az egyes bűncselekmény típusoknál,

a biztonságtechnikai eszközök, és ezen belül számos riasztóberendezés, egyéb jelzőberendezések alkalmazása,

a kriminalisztikai csapdák igen széles körét dolgozta ki a kriminalisztika, kezdve a nyomcsapdáktól (jól elhelyezett és előkészített akadály elhárítása közben kiváló minőségű nyom keletkezik), az ún. tárgycsapdákon át (ellophatónak látszó gépkocsi, kerékpár stb.), általános technikai csapdákon (automatikus fotózás, film- és videofelvétel), egészen a vegyszeres vagy a kutya számára könnyen követhető szaggal preparált tárgyakig,

a büntetőeljárási intézkedések időzítésének taktikája nemcsak az előkészített vagy megkísérelt bűncselekmény befejezését akadályozza meg, hanem további bűncselekmények elkövetését is,

a nyomozási cselekmények nevelő jellegű foganatosítása (különösen gyermek vagy fiatalkorú bűnelkövetők esetén),

az ún. „objektív védelemmel” kapcsolatos technikai és szervezeti ajánlások stb.

A nyomtan (traszológia, amelynek elnevezése a francia trace = nyom és a görög logos = tan összeillesztéséből keletkezett) a krimináltechnikának, olyan ága, amely a bűncselekmények felderítése, bizonyítása érdekében tanulmányozza nyomkeletkezés törvényszerűségét, kidolgozza a nyomok felkutatásának, biztosításának, rögzítésének, vizsgálatának, értékelésének eljárásait és a gyakorlatban alkalmazza azokat.

A nyom a nyomképző külső felépítésének, szerkezeti, funkcionális tulajdonságainak a vizsgált esemény során bekövetkezett kölcsön eredményeként létrejött kölcsönhatások visszatükröződése. A nyom létrejöttéhez a következő három tényezőre van szükség:

nyomkép (tükrözött) – az a tárgy, test, amely alakbeli, felületi sajátosságait más tárggyal való érintkezése (kölcsönhatás) következtében hátrahagyja,

nyomhordozó (tükröző) – az a tárgy, test, amelyen a nyomképző alakbeli, felületi sajátosságai tükörkép (nyom) formájában visszatükröződnek,

nyomképzési folyamat (kölcsönhatás) – az a mechanizmus, amelynek következtében a nyom létrejön.

A nyomoknak a minőségét a keletkezés körülményei mellett jelentős mértékben befolyásolhatják, külső hatások: időjárás, a keletkezés és az észlelés között eltelt, idő stb. A nyomokat a nyomképzés folyamatában szerepet játszó tényezők szerint rendszerezik, osztályozzák. Az osztályozás lehetővé teszi a nyomok egyértelmű meghatározását (a pontos jegyzőkönyvi leírás szempontjából jelentős), keletkezési körülményeik tisztázását, feldolgozásuk eszközeinek és módszereinek megválasztását.

Az emberi testrészek nyomainak kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy jelentős részük lehetőséget nyújt a közvetlen személyazonosításra (ujjnyomok, tenyérnyomok, fül- és ajaknyomok, fognyomok stb.).

A térfogati nyomok akkor keletkeznek, amikor a nyomképzőnek a nyomhordozóhoz viszonyított szilárdsága a nagyobb, ezért a hordozón benyomat, vagyis háromdimenziós nyom keletkezik (pl.: lábnyom talajban, hóban stb.).

Abban az esetben, amikor a nyomhordozó szerkezeti szilárdsága nagyobb, mint a nyomképzőé, kétdimenziós felületi nyom (lenyomat) jön létre, amelynek harmadik dimenziója elhanyagolható (pl.: ujjnyom üvegen, lábnyom parkettán stb.).

A mechanikai hatás szerepéről akkor beszélünk, amikor a nyomkeletkezés ütés, szúrás stb. hatására megy végbe. A termikus hatásra keletkező nyomoknál a hőhatásé a meghatározó szerep. A vegyi hatás estében a közvetítő szerep valamilyen vegyi anyagé (pl.: maró anyaggal szennyezett edény kontúrja a felületen). A fotokémiai úton létrejött nyomok keletkezéséhez hosszabb idő szükséges (pl.: a kép helye a falon – a falfesték nem fakult ki a kép alatt). Amikor a nyomkeletkezés pillanatában a hatóerő iránya a nyomhordozó felületére merőleges, a nyomképző a nyomhordozóhoz viszonyítva nem csúszik el, így a tükörkép a képző sajátosságait torzulás nélkül, statikusan tükrözi, ez a statikus nyom. Ha azonban az erő a merőlegestől eltérő szöget zár be a hordozó felületével, a hordozó felületén megcsúszik, így a kép torzul (pl.: a tű helye a felületen vonalat húz), ez a dinamikus nyom.

a nyomok keletkezése a bűncselekmények elkövetése során törvényszerű, hiszen a mozgással, kölcsönhatási folyamatok sorával jár együtt,

az elkövetés során egy időben több nyomfajta is keletkezik, amelyeket a keletkezés összefüggéseiben vizsgálva támpontokat kaphat a nyomozó hatóság az esemény rekonstruálásához,

a nyomok alapján következtetések vonhatók le az elkövető személyére, az elkövetés módjára, a nyomot létrehozó tárgyra, a későbbiekben a létrehozó tárgy felkutatását követendő mód nyílhat annak azonosítására,

a levont következtetések alkalmasak lehetnek a nyomozás tervezése során verziók felállítására,

a nyomok nyilvántartásba vehetők (számítógépes nyilvántartási rendszerek), összevetésükkel sorozatjelleggel elkövetett bűncselekmények deríthetők fel, esetenként személyazonosítás végezhető (ujjnyom-nyilvántartás).

A bűncselekmények helyszínein gyakran keletkeznek a cselekmény elkövetésében résztvevő személyek testrészeitől származó elváltozások, nyomok és anyagmaradványok egyaránt. Az emberi testrészek nyomainak előfordulási gyakorisága, valamint az a tény, hogy e nyomok jelentős információval szolgálnak az elkövető személyére vonatkozó következtetések levonására, sőt gyakran a konkrét személyazonosításra is, indokolja az ezen elváltozásokkal kapcsolatos eljárások részletes ismertetését. Az emberi testrészek közül leggyakrabban az emberi bőr válik nyomképzővé (ujjnyom, tenyérnyom, ajaknyom, fülnyom, stb.), de lehet nyomképző az emberi test bármely része pl.: ruházattal vagy egyéb anyaggal fedett állapotban is (kesztyűs kéz, lábbelis láb stb.)

A bőrfodorszál-rajzolatok leképződése a hordozón történhet az izzadságváladék lerakódásával (színtelen, ún. látens nyomok), de nyomkeletkezést eredményezhet a valamilyen anyaggal szennyezett bőrfelület is (színes nyomok). Képlékeny anyagban térfogati nyomok keletkeznek (gyurma, viasz, kenőanyagok stb.).

Az ujjnyomok előzetes biztosítása, felkutatása, láthatóvá tétele, rögzítése

A kezelés módját a nyom fajtája (felületi, térfogati) határozza meg. Az ujjnyomok előzetes biztosításánál az általános szabályok mellett az alábbiakra kell figyelemmel lenni:

az elkövető feltételezett behatolási helyén, mozgási útvonalán általában tilos a tárgyakat megfogni, megérinteni,

amennyiben mégis szükséges egyes tárgyak megfogása (életmentés), úgy kell a tárgyakat megfogni, hogy azoknak a természetes fogási felületét ne érintsük.

Az ujjnyomkutatás segédeszköze lehet a kézi nagyító, keresőlámpa, speciális fényforrások, stb.

Az ujjnyomok szakértői vizsgálatának (összehasonlítás, azonosítás) és nyilvántartásba vételének feltétele az összehasonlító minta biztosítása. Ez ujjnyomlap felvételével történik, a gyanúsított személy, az ügyben érintett „vétlen személyek”, illetve ismeretlen holtestek esetében.

A megmosott és szárazra törölt ujjakat egyenként (az ujjnyomlap által meghatározott sorrendben) vékonyan befestékezik és körömszéltől körömszélig átforgatva a lenyomatot az ujjnyomlapra felviszik. Az ujjnyomlap felvételi technikája biztosítja az azonosítás szempontjából lényeges „ideális” körülmények közötti mintavételt.

fülnyomok (rendszerint a külső fül képződik le, ha az elkövető hallgatózással tájékozódik a helyiségben lévő zajokról)

Miután a fenti nyomfajták keletkezési mechanizmusa megegyezik az ujjnyomokéval, az előhívásuknál és rögzítésüknél alkalmazott módszerek is megegyeznek.

Az egyes lábnyomok alkalmasak lehetnek a láb (lábbeli) méretének, egyéb sajátosságainak megállapítására. A mezítelen láb nyoma alapján megállapítható a lábujjak mérete, alakja és egymáshoz viszonyított helyzete, a talp és a sarok alakja, méretei, bőrkeményedések léte, formája, elhelyezkedése stb. A legfontosabb a láb hossza és szélessége. Harisnyával vagy egyéb anyaggal fedett lábak nyomaiból megállapítható a láb formája, mérete, a lábujjak helyzete, mérete, a fedőanyag sajátosságai, stb. A lábbeli nyomok alapján mód nyílhat a nyomot létrehozó lábbeli azonosítására.

A lábnyomcsapás tulajdonképpen a járás funkcionális ismérveit tükrözi. Személyazonosításra ritkán, elsősorban azokban az esetekben használható fel, amikor valamilyen rendellenesség mutatható ki vizsgálatával.

A lábnyomcsapás rögzíthető és értékelhető elemei például a következők:

járásvonal (két szomszédos lábnyom leghátsó pontjainak összekötésével nyert törtvonal),

lépéshossz (az egymást követő lábnyomok leghátsó sarokpontjai között mért távolság).

A lábnyomok felkutatása a helyszíni szemle keretében történik. Különös figyelmet kell fordítani előzetes biztosításukra egyrészt szabad területen, ahol gondoskodni kell az időjárás esetleges káros hatásainak a kiküszöböléséről, valamint a helyiségekben, ahol nagyon fontos annak biztosítása, hogy a releváns nyomok ne keveredhessenek a helyszínen a később keletkezett, a helyszínen mozgó személyek nyomaival.

A lábnyomok rögzítése jegyzőkönyvi leírással, fényképezéssel, fóliára rögzítéssel ill. térfogati nyomok esetén mintázással (gipsz, szilikon stb.) történik.

A keletkezési folyamat (megragadás, amelynek során csak a köröm kis felülete vesz részt a folyamatban) jellege miatt ezek a nyomok ritkán tükröznek azonosításra alkalmas sajátosságokat, azonban értékes információkat hordoznak az esemény lefolyásával (megragadás, dulakodás stb.) kapcsolatban.

Jelentősége lehet a köröm alatt található szennyeződéseknek, amelyek egyedi azonosításra is alkalmasak lehetnek. Ritkán, de előfordul, hogy a köröm felülete tükröződik a hordozón.

A fogazat sajátosságai viszonylag állandóak, a természetes változások nem számottevőek, az esetleges mesterséges változtatások (fogorvosi beavatkozások) pedig nyomon követhetőek.

a fogak és a fogsor mesterségesen létrehozott sajátosságai (tömés, fogpótlás, hidak stb.).

A fognyomok lehetnek statikus (ráharapási), ill. dinamikus (átharapási) nyomok.

A nyomok rögzítésénél figyelemmel kell lenni a nyomhordozó sajátosságaira (pl.: romlandó élelmiszer, emberi test).

E nyomkategóriából leggyakrabban a kesztyűs kézzel létrehozott nyomok fordulnak elő. Esetenként lehetőség nyílhat a kesztyű anyaga – szövési mintázata, az állati bőr sajátosságai – alapján az azonosításra is.

Az állatnyomok keletkezésére olyan bűncselekmények felderítése kapcsán kerül sor, amikor az állat a bűncselekmény tárgya, az állatot az elkövetésnél segédeszközként (szállítás, a helyszín megközelítése), vagy a cselekmény elkövetésére használják.

A gyakorlatban a háziállatok nyomai mellett esetenként vizsgálat tárgyát képezhetik vadállatok (vaddisznó, őz, szarvas) nyomai.

Leggyakrabban lábnyomok, fognyomok fordulnak elő, de szarvas agancsa is volt már életelleni bűncselekmény „elkövetési eszköze”.

Az eszköznyomokat létrehozó tárgyak köre igen széles, a helyszínen keletkező nyomok közös sajátossága, hogy a nyomképzőre vonatkozóan általában igen sok információ tükröződik, ezért segítségükkel megkísérelhető a létrehozó eszköz fajta-, csoport, vagy egyedi azonosítása. Emellett a nyomokból rekonstruálható azok keletkezési mechanizmusa, ami az elkövető személyére, az elkövetés módjára tartalmaz információt. Következtetni lehet a behatolás irányára (valóban kívülről történt-e), az elkövetés időtartamára, az elkövetők számára, fizikumára, esetleges jellegzetességekre (balkezesség), az elkövető helyismeretére, szakmai jártasságára stb.

Az eszköznyomok lehetnek a keletkezéstől függően statikusak és dinamikusak, leképződhetnek két- vagy háromdimenziós elváltozás formájában. A nyomképző lehet ütő (kalapács, balta stb.), vágó (egyélű: kés, fejsze, véső; kétélű: olló, csípőfogó, erővágó stb.), szúró (tű, kötőtű, kés, olló stb.), feszítő (feszítővas, csavarhúzó, emelő stb.), fúró (fa-, fémfúrók, kézi vagy gépi fúrók stb.) eszköz, speciális szerszám (pl.: csőrös fogó, hengerzár törésre kialakított speciális fogó stb.), az eszközök gyártásánál alkalmazott gépek (maró-, csiszoló-, présgépek stb.) nyomai is leképződhetnek.

Az eszköznyomok rendszerint szabad szemmel észlelhetőek. Az eszköznyomokat a jegyzőkönyvi leírás és a fényképezés után – tekintettel az azokban rendszerint meglévő mikroméretű sajátosságokra, esetleg anyagmaradványokra lehetőleg eredetiben kell rögzíteni. Térfogati eszköznyomok megmintázása történhet szilikongumival, segédanyagokkal stb. is.

A közlekedési eszközök járművek nyomai

A járművek nyomainak kriminalisztikai vizsgálatára azokban az esetekben kerül sor, amikor a jármű:

A kriminalisztikai gyakorlat elsősorban előfordulási gyakoriságukból adódóan gépjárművek nyomaival foglalkozik, emellett természetesen sor kerülhet emberi vagy állati erővel hajtott járművek nyomainak vizsgálatára is. A nyomok lehetnek egyes járműnyomok, de kapcsolatos nyomok is. Ez utóbbiak egyazon jármű különböző kerekeitől, de azonos nyomképző folyamatban keletkeznek.

A gépjármű keréknyomai a keletkezés körülményeinek függvényében lehetnek:

Mindezek statikus vagy dinamikus jellegű elváltozás formájában képződhetnek le, három- vagy kétdimenziós nyomként. A keréknyomok mellett figyelemmel kell lenni a járműre és az eseményre vonatkozó információval szolgáló egyéb elváltozásokra is, pl.: a járműből származó olaj, víz, benzin kenőanyag, festék, üveg stb.. Ugyancsak lényegesek a jármű által különböző nyomhordozókon keletkezett elváltozások (a jármű alkatrészeinek nyomai a sértett vagy áldozat ruházatán, letört alkatrészdarabok, festékfelkenődések stb.). Lényegesek a járművön keletkezett elváltozások is (pl.: horpadások, festéklepattogzások, stb.). Rögzítésének módszerei azonosak a lábnyomoknál alkalmazottakkal, de a nyomok nagyobb méretei miatt nagyobb figyelmet igényelnek.

A világon mindenütt az értékesebb gépeket, műszereket, gépkocsikat a gyártó cégek speciális számjelzéssel látják el, a gyártás során ezzel biztosítva a gyártmány azonosíthatóságát. A számjelzés felkerülhet a készülékre beütéssel, préseléssel, vékonyabb felületek esetén gravírozással. A számjelzéseket a gyártmány jellegétől függően elhelyezhetik közvetlenül a berendezés valamelyik alkatrészén, vagy speciálisan erre a célra készített és a gyártmányra szerelt lemezen. Ilyen számjelzések a gépjárművek alváz- és motorszámai, a motorkerékpárok, kerékpárok, fegyverek stb. számjelzései. A számjelzések megváltoztatásával napjainkban a bűncselekményekkel összefüggésben leggyakrabban a gépjárműlopások felderítése és bizonyítása során találkozunk. A számjelzések megváltoztatásával először az eredeti számot távolítják el csiszolással és polírozással (már ennek a beavatkozásnak is látható nyomai lehetnek), majd beütik az új számokat. Az eredeti számjelzés láthatóvá tétele érdekében metallográfiai vizsgálatot végeznek.

IV. Hangazonosítás

A különféle események során kapcsolatba kerülő objektumok alapvetően két módon:

Az objektumok azonosításának is két alapvető fajtája különböztethető meg:

ún. tárgyiasult elváltozások alapján végzett azonosítás, amely döntően szakértői feladat, így azzal a krimináltechnika foglalkozik, és

ún. pszichikai elváltozások (emléknyomok) alapján végzett azonosítás, amely a krimináltaktika tárgyát képezi. (Ennek alanyi köre szintén „speciális”, hiszen az azonosítás – bár nem kíván különleges szakértelmet – csakis saját észlelésen alapulhat)

A hangfelvételek hangtechnikai vizsgálatát megnehezítő elsődleges probléma az alapzaj:

Az analóg technikával nem lehetett a zajt és a hasznos hangfelvételi spektrumot megfelelően szétválasztani (a hasznos hangjel-tartomány általában súlyosan deformálódott).

a mintavételi frekvenciát az analóg felvétel sávszélességének kétszeresénél jóval nagyobbra állítják (szélessávú zajszűrés);

transzformáció révén vizsgálhatóvá teszik a jel és a zaj sávszélességét (vagyis elkülönítik a hasznos jelet a zajoktól);

hangtisztítást végeznek (ennek során a hasznos jel egyáltalán nem vagy csak kis mértékben módosul);

reszintézis keretében helyreállítják az eredeti hasznos jelet a csökkentett zajszintekkel.

fizikai, azaz hagyományos módon (hangszalag vágása, magnetofon ki- és bekapcsolása);

Az eljárás során a feltételezett vágási pontokon a zajugrásokat, az akusztikai viszonyok változását, a hangrögzítő mechanikai zajának változását vizsgálják.

fonetikai megközelítésben (beszédstílus, hangképzés hangakusztikai vizsgálata).

Az átfogó beszédhang-összehasonlítás vizsgálati eredménye a két független vizsgálat eredményének összevetéséből alakul ki.

a felvételekből nagyszámú hangminta-párt választanak ki, és ezeket hasonlítják össze,

Kívülálló hangtechnikai szakemberek egyszerű meghallgatás alapján véleményt mondanak.

V. AZ ANYAGMARADVÁNYOK

A kriminalisztikában anyagmaradványnak azokat az anyagokat, anyagrészecskéket, tárgyakat, tárgytöredékeket nevezzük, amelyek a vizsgált eredménnyel kapcsolatban személyek, tárgyak, egymásra hatása következtében jönnek létre és belső, szerkezeti felépítésük, anyagi összetételük, alapján a kölcsönhatásban részt vett objektumokról, illetve magukról a kölcsönhatásokról megalapozott, közvetlen vagy közvetett információval szolgálnak. A bűncselekmény helyszínén (vagy az elkövető ruházatán, tárgyain) a kölcsönhatások következtében visszamaradó anyagmaradvány fizikai és kémiai tulajdonságaival reprezentálja azt az objektumot, amelyből származik. Az anyagmaradványok – az egyéb elváltozásokhoz hasonlóan – segítséget nyújtanak az esemény gondolati rekonstrukciójához.

A nyom és az anyagmaradvány elhatárolása

A nyom és az anyagmaradvány közti alapvető különbség, mint a meghatározásból is kitűnik, hogy a nyom a létrehozó objektum külső, míg az anyagmaradvány a belső jellemzőiről szolgál információval.

Az anyagmaradványok fajtái

Az anyagi világ sokfélesége és ennek következtében a kriminalisztikai szempontból vizsgálható anyagmaradványok köre rendkívül széles.

Az anyagmaradványok – eredetük, forrásuk alapján – két fő csoportba sorolhatók:

A makroméretű anyagmaradványok szabad szemmel észlelhetők, felkutatásuk és rögzítésük nem okoz különösebb nehézséget.

Az anyagmaradványok speciális köre a mikroméretű anyagmaradványok, amelyekre a részecskéi kis (szabad szemmel nem, vagy csak nehezen észlelhető) mérete, az anyag igen kis mennyisége, a felkutatás és rögzítés ebből adódó nehézségei jellemzők.

Az egyes anyagmaradványfajták

A bűncselekmények helyszínein leggyakrabban az élő szervezetből származó anyagmaradványok (vér, testváladék, hajszál, szőr) fordulnak elő. A gyakorlatban – különösen élet- és testi épség elleni, valamint közlekedési baleset helyszínein – gyakran fordul elő vérszennyeződés, amelynek vizsgálata számtalan információt adhat az elkövetett cselekményről és magáról a tettesről. A vérfoltok mennyisége, nagysága, formája, helyzete nagyon fontos információkkal szolgálhat az esemény lefolyására vonatkozóan.

Az emberi testből származó egyéb anyagmaradványok

Az emberi testből származó anyagmaradványok közül kiemelendők a haj- és szőrszálak, a nyál és egyéb testváladékok (ondó, hüvelyváladék, vizelet, magzatszurok, magzatmáz, stb.). Ezek alkalmasak értékes helyszíni következtetések levonására, az esemény lefolyására, illetve az elkövető (sértett) személyére vonatkozóan. Felkutatásuk és rögzítésük általában speciális eszközöket, eljárásokat igényel. Ezen anyagokból vércsoport ill. DNS-vizsgálat végezhető, ill. egyéb módszerekkel lehet személyazonosítást végezni.

Egyéb anyagmaradványok

A növényi eredetű anyagmaradványok vizsgálata botanikus szakértő feladata. Az ásványi eredetű maradványok közül leggyakrabban a talajmaradványok vizsgálatára kerül sor, amelyeket geológus szakértő végez. Az egyéb anyagmaradványok köréből gyakran kerül sor olaj, kenőanyag, égést tápláló anyagok vizsgálatára. A textilmaradványok is sok esetben képezik vizsgálat tárgyát – elsősorban olyan szempontból, hogy a helyszínen, a gyanúsított és a sértett ruházatán, a gázoló gépkocsin talált textilszálak a bűncselekménnyel összefüggésben kerülhettek-e a hordozóra, miből származnak, származhatnak-e a kérdéses ruhadarabokból stb.

A kábítószer vizsgálata ma már mindennapos rutinvizsgálattá vált. Az elmúlt időben ugyancsak gyakori feladattá vált a robbanóanyagok, a robbanással kapcsolatos egyéb anyagok vizsgálata, eredetük, összetételük meghatározása, ill. azonosítása. Üvegdarabok, szemcsék vizsgálatának közlekedési balesetek, betörések felderítése során lehet elsősorban jelentősége. Különböző festékek is gyakran képezik vizsgálat tárgyát. Ezek lehetnek festékdarabok (lepattogzott gépkocsizománc, falfesték) folyékony festék, festékfelkenődés stb. A dohányzás helyszínen felkutatott maradványaiból megállapítható:

Az 1999. évi LXXXV. törvény (módosította a 2000. évi CXXVII. törvény) a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról új alapokra helyezte a bűnügyi nyilvántartás rendszerét.

24/2003. (VI. 24.) BM – IM együttes rendelet a bűnügyi nyilvántartást kezelő szervről, az adatközlés és az adatszolgáltatás rendjéről szóló 7/2000. (II. 16.) BM – IM együttes rendelet módosításáról

8/2000. (II. 16.) BM – IM – PM együttes rendelet az ujj- és tenyérnyomatvétel, a fényképkészítés, valamint a DNS-mintavétel szabályairól

Fogalma: A bűnügyi nyilvántartás a törvényben meghatározott adatokat tartalmazó, közhitelű hatósági nyilvántartás, amelynek feladata a törvényben meghatározott adatok gyűjtése, kezelése, azokról okirat kiadása, törvényben meghatározott jogosultaknak adatok szolgáltatása.

Jelentősége abban áll, hogy az adatok rendszerbe foglalása, értékelése lehetővé teszi következtetések levonását a bűncselekmények tetteseire vagy a bűncselekmények elkövetésének körülményeire.

d) az ujj- és tenyérnyomatok, a fényképek (a továbbiakban: daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás), valamint

A bűntettesek nyilvántartásának célja a büntetett, illetve a büntetlen előélet tényének megállapítása bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekből, valamint az érintett jogai gyakorlásának biztosítása, illetőleg mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.

A bűntettesek nyilvántartása tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait [családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i), neme, születési helye és ideje, anyja leánykori családi és utóneve(i)], személyi azonosítóját, előző családi és utónevét, állampolgárságát, lakóhelyét;

b) a jogerős ítélet; a megszüntető végzés; a kegyelem folytán a feljelentést elutasító, illetőleg a nyomozást megszüntető határozat; megrovás esetén a nyomozást megtagadó, illetve megszüntető határozat; a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat; illetőleg felmentés esetén a vád szerint

ba) a bűncselekmény(ek) megnevezését,

bb) a bűncselekmény(ek) Btk. szerinti minősítését,

bc) az elkövetői és az elkövetési alakzat megjelölését,

bd) a bűncselekmény(ek) elkövetésének idejét,

be) azt, hogy az elítélt visszaeső, különös visszaeső, többszörös visszaeső-e;

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásának célja az érintettek és mások jogainak és biztonságának védelme, a büntetőeljárások gyors és hatékony lefolytatásának elősegítése.

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása tartalmazza

a) az elrendelő határozat szerint

aa) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

ab) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

ac) a kényszerintézkedés időtartamát;

b) a kényszerintézkedés elrendeléséről, meghosszabbításáról, illetőleg fenntartásáról határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét.

A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásának célja a büntetőeljárások, illetőleg más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatásának elősegítése, az eljárások törvényességének, az állampolgárok és mások jogainak biztosítása és védelme.

A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

b) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

c) a megalapozott gyanú közlésének időpontját;

d) a vádemelés időpontját;

e) a nyomozás, a büntetőeljárás felfüggesztésének, továbbfolytatásának időpontját;

f) a büntetőügy iktatószámát;

g) az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság megnevezését.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás célja a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak és más személyek azonosítása, illetve kizárása, a rendkívüli haláleset miatt folyó közigazgatási hatósági eljárásokban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt azonosítása, valamint más hatósági eljárásokban, illetőleg igazoltatás esetén az érintett személyazonosságának megállapítása.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani

a) annak az adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akit szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vontak, kivéve azt, akivel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét, és azt, akinek katonai bűncselekménye miatt a katonai ügyész a feljelentést elutasította, és az elbírálást fegyelmi eljárásra utalta,

b) a bűncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomot.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

b) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

c) a bűncselekmény(ek) elkövetésének helyét és idejét;

d) az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetőügy iktatószámát;

e) az ujj- és tenyérnyomatot, valamint az arcképet.

A DNS-profil nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bűncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása, illetőleg kizárása a büntetőeljárás során.

A DNS-profil nyilvántartásban annak az adatait kell nyilvántartani, akit

a) ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett, vagy

b) a nemzetközi bűnözéssel kapcsolatba hozható,

c) nemi erkölcs elleni erőszakkal megvalósuló,

d) gyermekkorú ellen irányuló,

e) sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló,

f) kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett kábítószerrel vagy kábítószernek minősülő anyaggal kapcsolatos,

g) pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,

h) fegyveres elkövetéssel megvalósuló, illetve

i) az állam elleni bűncselekményekkel, a terrorcselekménnyel, a nemzetközi gazdasági tilalom megszegésével, a visszaélés atomenergia alkalmazásával, a pénzmosással, valamint a szolgálati bűncselekményekkel kapcsolatban fennálló feljelentési kötelezettség elmulasztása, illetve a terrorcselekményre irányuló előkészület

bűncselekmény alapos gyanúja miatt vontak büntetőeljárás alá, kivéve azt, akivel szemben magánvádas bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás, függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét.

A DNS-nyilvántartásban kell nyilvántartani a bűncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilokat is.

A DNS-profil nyilvántartás tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

b) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

c) a bűncselekmény(ek) elkövetésének helyét és idejét;

d) az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetőügy iktatószámát;

e) a nyilvántartott személyhez tartozó azonosító kódot;

f) a DNS-profilt és a hozzá tartozó azonosító kódot.

Fogalma: Eljárásjogi alakisághoz kötött nyomozási cselekmény, amelynek során

megfigyelik és rögzítik a helyszínen talált állapotot, helyzetet, körülményeket;

továbbá felkutatják, megvizsgálják, és oly módon rögzítik a nyomokat, nyomhordozókat, anyagmaradványokat, egyéb elváltozásokat és mindezek összefüggéseit, hogy a szemle során feltárt és rögzített tények támpontot nyújtsanak a nyomozáshoz, és az eljárás során bizonyítékként felhasználhatóak legyenek.

Fogalma: mindaz a hely, ahol a nyomozás szempontjából releváns esemény zajlott le.

a szemlebizottság, nyomozócsoport összeállítása, illetve helyszínre küldése;

egyéb intézkedések (sértett értesítése, menekülési útvonalak zárása, jelentési kötelezettség stb.)

tájékozódás: meghallgatja az ÜTI-t, helyszínbiztosítót, sértettet, tanút stb.; szemrevételezi a helyszínt;

döntés: fennállnak-e a szemle lefolytatásának jogi, illetve személyi, tárgyi feltételei;

csak olyan rögzítési eszköz, eljárás alkalmazható, amely nem jár a helyszín eredeti állapotának megváltoztatásával;

A statikus szakasz megállapításai alapján megtervezhető a szemle következő szakaszának lefolytatása.

a helyszín tervszerű, módszeres, alapos, részletes, szakszerű átvizsgálása;

a (látens) nyomok felkutatását, illetve rögzítését olyan sorrendben kell végezni, hogy az egyik módszer alkalmazása ne zárja ki a másikat.

· jellemzőit (osztályozás szerinti megjelölése, formája, mérete, esetleges elváltozása)

A nyomozással foglalkozó szakemberek viszonylag hamar rájöttek, hogy a jelentősebb, a szerteágazó bűnügyek esetében a tudomásra jutás után nem elegendő, ha a szemlét megtartják, más azonnali összehangolt intézkedésekre i szükség van.

Az idő múlásával nyomozás eredményességének lehetősége csökken, az emlékezetek elhalványulnak a tárgyi bizonyítási eszközök illetve a rajtuk lévő nyomok anyagmaradványok a szakember számára is elvesznek a bizonyítás szempontjából használhatatlanná válnak.

A felderítés tehát gyors intézkedéseket és jól szervezett nyomozói egységeket kíván meg. Ennek megfelelően alakult ki és nyert teret a gyakorlatban az ún. „forrónyomon felderítés” nyomozásszervezési modellje.

Egyik legfontosabb célja a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyek felderítése és elfogása. A szemle ez esetben része a forrónyomon felderítésnek, melynek keretében a büntetőeljárási törvényben meghatározott bizonyítási eszközöket a kényszerjellegű és más nyomozási intézkedéseket már az eljárás kezdeti szakaszában összehangoltan alkalmazzák.

A bevetett erők (az akciócsoport) szervezeti felépítése sajátos, munkája több szolgálati ág együttes és összehangolt tevékenységén alapul.

- a személyi és tárgyi bizonyítékok felkutatása az információk rögzítése, értékelése és a további nyomozás számára a következtetések levonása.

A forrónyomon felderítés nyomozásszervezési modelljének esetében az itt résztvevő rendőri erők (közbiztonsági, közlekedési és nyomozói szolgálat) az ún. akciócsoportba tartoznak, melynek vezetője az akciócsoport parancsnoka. Az akciócsoport parancsnokát általában a helyi rendőrkapitányságok és a főkapitányságok vagy a magasabb szolgálati egységek vezetője havi állományparancsban jelöli ki hosszabb időre – általában egy hét időtartamra – esetenként azonban csak egyetlen alkalomra.

A vezető feladatai: irányítás, a különböző szolgálati ágak beosztottai munkájának összehangolása, a beérkező információk elemzése, értékelése, a feladat meghatározás és az ellenőrzés.

Az akciócsoport vezetője az ügyelettel (ahol működik, a Bevetésirányítási Központtal) valamint az akciócsoport minden egységével (különösen a helyszíni szemlebizottság vezetőjével a nyomozócsoport(ok) vezetőjével) megfelelő hírösszeköttetésben kell lennie és tevékenységének a változó körülményekhez kell igazodnia.

Ha az akciócsoporton belül a beosztottak több szolgálati ághoz tartoznak ez az egyszemélyi vezető utasításadási jogát nem érintheti. Ha az elkövető más rendőrhatóság területére menekült a parancsnok az ügyeleten keresztül gondoskodik a tájékoztatásukról.

Az akciócsoport létszámát és összetételét a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége valamint a rendelkezésre álló erők figyelembevételével kell meghatározni.

Az akciócsoportban általában a helyszíni szemlebizottság a nyomozócsoport és a járőrök – közbiztonsági és közlekedési állomány beosztottjai – tevékenykednek.

A járőrök lehetnek gyalogosok, gépkocsizók de szükség esetén vízrendészeti járőr is bevonható. Szükség esetén a forrónyomon felderítésbe bevonhatók: az illetékes körzeti megbízottak a közösségi rendőrök sőt a polgárőrök, mezőőrök, halőrök, vadőrök stb.

A forrónyomon felderítés tagjai közül, egyesek ún. „otthonülős” ügyeleti rendszerben a nap minden órájában készen állnak arra, hogy szükség esetén, ha a feltételek fennállnak, megkezdjék a felderítés kezdeti lépéseit.

A forrónyomon felderítés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény elkövetése és a hatóság tudomására jutása között viszonylag rövid idő telik el.

Ez bűncselekmény fajtától függően különböző lehet pl. emberölés esetén elképzelhető akár 24-48 óra elmúlása is.

A döntéshez célszerű figyelembe venni, hogy a kriminalisztikai tapasztalatok szerint a gyors intézkedések különösen a következő területeken hozhatnak jelentős eredményeket:

- az élet elleni bűncselekmények, a rablások, az erőszakos jellegű bűncselekmények;

- a nagy kárértékű illetve sorozat-bűncselekményként bekövetkező betöréses lopások;

- a körözés vonalán a magatehetetlen, gyermekkorú vagy idős – így könnyen bűncselekmény áldozatává váló – eltűnt személyek esetén;

A forrónyomon felderítés általában halaszthatatlan nyomozási intézkedések formájában valósul meg. Elrendelésére – kevés kivételtől eltekintve – a tipikusan helyszínes bűncselekmények esetében kerül sor.

Az ügyeleteknek – ahol már működik a Bevetésirányítási Központoknak[1](BIK) – gyors és hatékony intézkedésekkel, híradástechnikai berendezéseik összehangolt felhasználásával kell segíteni a forrónyomon felderítést.

Az ügyelet ill. a BIK legfontosabb feladatai: a bűncselekményekről szóló bejelentést az ügyeleti naplóba rögzíti, hivatalos feljegyzést készít, hangszalagon is rögzíti, ellenőrzi a bejelentés valódiságát, intézkedik az életveszély elhárításáról, gondoskodik a sérültek elsősegélyben való részesítéséről, ha szükséges a mentők illetve más szervek - tűzoltóság, áramszolgáltató, gázszolgáltató - értesítéséről.

Az akciócsoport összeállítása és értesítés is az ügyeletes tisztek feladata. Az akciócsoport parancsnokának ahhoz, hogy a nyomozást szervezni és irányítani tudja, információkra van szüksége; célszerű, ha az ügyeletes tiszt elmondása alapján értesül a történtekről.

A halaszthatatlan nyomozási intézkedéseket szintén az ügyeletnek kell szerveznie (az elkövető nyomon üldözése, a lehetséges menekülési útvonalak időben történő lezárása, a helyszín eredeti állapotának fenntartása, szolgálati kutya helyszínre irányítása)

Felvetődhet a kérdés, hogy az akciócsoport parancsnoka és az ügyelet vezetője között alá- illetve fölérendeltségi viszony van-e.

Ez a rendőri szerv parancsnokának döntésétől függ. Lehet mellérendeltségi viszony is, de célszerű, ha az ügyeleti szolgálat az akcióparancsnokának alárendelten működik, mert így a felesleges vagy egymásnak ellentmondó intézkedéseket el lehet kerülni.

Ha a nyomkövető kutya nem indítható vagy elveszti a nyomot és tanukat sem sikerül felkutatni, illetve a felkutatott tanú és sértett érdemleges adatokat nem tudnak közölni a szemle eredményeire kell támaszkodni. A múltbeli cselekvés rekonstruálásába a sértettet is ajánlatos bevonni.

A forrónyomon felderítés szervezetében a szemle egyes vonatkozásaiban eltér a hagyományos módszerektől. A szemle megkezdése előtt rendkívül fontos a bizottság vezetőjének az elképzelése a megtörtént bűncselekmény esetleges lefolyásáról.

Ennek során a sértettől nyert információk, a helyszínbiztosító jelentése a felfedező vagy más tanúk elmondása, a helyszínnek a szemle megkezdése előtti megtekintése, a szaktanácsadóval (bűnügyi technikussal) folytatott konzultáció alapján felépíti magában a múltbeli cselekvés valószínű lefolyását.

A forrónyomon felderítés szervezeti modelljében a szemlebizottság mellett fontos szerepe lehet a nyomozócsoportnak is, melynek feladatai a felderítés komplex jellegéből fakadnak és szerteágazóak. Amennyiben a helyszín biztosításakor nyomban nem történt intézkedés a tettes nyomüldözésére vagy az a nyomozócsoport megérkezéséig nem vezetett eredményre a nyomozócsoport vezetője elsősorban a nyomon üldözést kell megszervezni vagy kiszélesíteni.

Ehhez a helyszínbiztosító rendőr jelentésén kívül a nyomozócsoport felhasználja a szemlebizottság által felkutatott adatokat is.

A nyomozócsoport a tevékenységét általában a helyszínről kiindulva annak környékén folytatja. Fő célja a felderítés, a tanúk felkutatása, a személy és tárgykutatás, kihallgatások és meghallgatások lefolytatása és az adatgyűjtés.

Amennyiben az elkövető üldözése eredménnyel járt a biztonsági intézkedések előtérbe helyezésével kell az elfogást végrehajtani. A bűncselekmény jellegétől és a megtett intézkedésektől függően az ujjlenyomatok, tetoválások, biológiai összehasonlító minták (pl. haj, vér, nyál, sperma) vételére a ruházat valamint más tárgyi bizonyítási eszközök biztosítására is sor kerülhet.

IX. A KUTATÁS FOGALMA

A krimináltaktikában a kutatás azoknak a cselekményeknek az összefoglaló megnevezése, amelyekkel a nyomozóhatóságok – meghatározott helyeken – a felderítés és a bizonyítás érdekében a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyeket, az elrejtett holttesteket, tárgyi bizonyítási eszközöket vagy a bűncselekménnyel összefüggő nyomokat, anyagmaradványokat keresik.

Célja a büntetőeljárást akadályozó magatartások megelőzése, hatástalanítása, a tárgyi bizonyítási eszközök megtalálása, adatgyűjtés és bizonyítás, azaz az eljárás sikerének biztosítása az eljárási törvényben megengedett módon és mértékben. A kutatással összefüggő intézkedések szükségszerűen együtt járnak az alapvető állampolgári jogok részleges és időleges korlátozásával. A kutatás eredménye az elfogás vagy a tárgyak lefoglalása lehet. Más esetekben (pl.: holttest magtalálásakor, vagy a bűncselekmény helyszínének felkutatásakor) a szemlével vagy vizsgálattal folytatódhat. A házkutatás tárgyi jellegű kényszerintézkedés, amelyet a nyomozóhatóság a törvényes előfeltételek megléte esetén a gyanúsított vagy a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható bármely személy (pl. orgazda, bűnpártoló, jóhiszemű harmadik személy) házában, egyéb helyiségeiben, valamit a hozzájuk tartozó bekerített helyeken alkalmazhat.

· az eltűnt vagy bűncselekmény áldozatává vált személyeknek a megtalálása, illetve

A házkutatások ne ötletszerűen, hanem a nyomozási tervnek megfelelően – ha lehetséges – kellő felkészülés után, időben is egyeztetve kerüljenek lefolytatásra.

Az általános kriminalisztikai tapasztalatok is azt mutatják, hogy az elkövetők előszeretettel rejtik el lakásukon a bűncselekmény nyomait hordozó tárgyakat. Bűnözők a számukra megbízható személyeknél is elrejthetik a bűncselekménnyel összefüggésben levő tárgyakat, vagy éppen ők maguk rejtőznek el kapcsolataiknál, s így életfeltételeik is biztosítottak. A gyanús, ismeretlen körülmények között eltűnt személyek utolsó ismert tartózkodási helyén is indokolt lehet kutatást végrehajtani. A házkutatás nemcsak a gyanúsítottal szemben rendelhető el, hanem bármely más személlyel kapcsolatban is, ha alaposan feltehető, hogy bűncselekményből származó tárgyakat tart magánál vagy elkövetőt rejteget.

A házkutatás – beleértve a felkészülést és a tervezést is – sokoldalú szellemi és fizikai tevékenységet jelent. Végrehajtása nagy körültekintést, jogi és kriminalisztikai ismerteket kíván meg. A nyomozás taktikájának kialakítása során meg kell határozni a végrehajtásra kerülő nyomozási részcselekményeket, majd időpontjukat és sorrendjüket is tisztázni kell. A kialakított taktika helyes vagy helytelen voltának függvénye lesz az eredményesség. A helyes taktikával, megfelelő időben végrehajtott meglepetésszerű házkutatás újabb vallomásokat, tárgyi bizonyítási eszközöket eredményezhet, vagy további kényszerintézkedések jogi alapját teremtheti meg.

Házkutatás általában csak a nyomozás elrendelése után, határozat alapján foganatosítható. Amennyiben a sürgősség indokolja, a nyomozást elrendelő határozat meghozatala előtt, időnyerés céljából halaszthatatlan nyomozási cselekményként is végrehajtható a házkutatás.

Így elkerülhető, hogy a késedelem pótolhatatlan mulasztásokhoz vezessen. Az eljárási törvény szerint halaszthatatlan nyomozási cselekményként akkor hajtható végre a házkutatás, ha a késedelem veszéllyel jár. Hogy ez a veszély mikor áll fenn, azt a törvény a „különös” szó alkalmazásával példálózó jelleggel sorolja fel. Ilyen lehet a már megkezdett bűncselekmény befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének, az elkövető elrejtőzésének, a bizonyítékok eltüntetésének vagy megsemmisítésének magakadályozása céljából tartott házkutatás.

Ügyelni kell a gyorsaság mellett arra is, hogy a házkutatás törvényi előfeltételei minden esetben biztosítottak legyenek.

Szabálysértés gyanúja esetén a büntetőeljárásban alkalmazott házkutatáshoz hasonlóan a „helyiségellenőrzést” is határozattal kell elrendelni, végrehajtásakor két hatósági tanút kell alkalmazni és az eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A helyiségellenőrzés is megtartható halaszthatatlan nyomozási cselekményként és határozat nélkül.

A szolgálati szabályzat biztosítja a rendőrségnek azt a jogot, hogy egyes esetekben hivatalok épületeibe, gyárak területére, nyilvános vagy közönség befogadására szolgáló, illetőleg a közönség részére nyitva álló helyiségbe vagy területre, valamint magánlakásba beléphessen. Ez azonban csak az elkövető üldözése és elfogása, a bűncselekmény megszakítása érdekében felkérésre, segélykiáltásra, valamint a lakcím-bejelentési szabályok megtartásának ellenőrzése céljából történhet.

Az eredményes házkutatás a bűnösség részbeni vagy teljes elismerése, más esetben a feltáró jellegű beismerő vallomás megtételére is ösztönözhet.

Mind a házkutatásra történő felkészülés, mind a házkutatás végrehajtása sokirányú, többnyire hosszadalmas, fárasztó munkát igényel. A gyakorlati tapasztalatok szerint a nyomozóhatóságok idő és türelem hiányában nem mindig fektetnek kellő súlyt a felkészülésre, és sok esetben a végrehajtásra sem.

A felkészülés során meg kell határozni a házkutatást végző brigád létszámát. Ezt a lehetőségek és a konkrét ügynek a tervezéskor már ismert adatai határozhatják meg. A házkutatásnál a nyomozóhatóság minimum két tagjának a jelenléte ajánlott, akik közül az egyiket az eljárás lefolytatásának vezetésével kell megbízni. Az egyik őrzési, illetve megfigyelési feladatokat lát el, míg a másik a tulajdonképpeni kutatást végzi. Helyes, ha a felkészülés keretében meghatározzák a házkutatásba bevonható helyeket és helyiségeket.

A ház fogalmán az állandó lakhelynek minősülő épületet, míg lakásán az emberek életviteléhez szükséges, állandó vagy átmeneti tartózkodásra szolgáló helyet érti a törvényhozó (pl.: bérlakás, tulajdonban lévő lakás, albérlet stb.).

Az egyéb (nem lakó) helyiségek rendszeresen vagy időszakonként emberek tartózkodási helyéül is szolgálnak, de az ott tartózkodás célja ez esetben a gazdasági tevékenység vagy a szórakozás (pl.: műhely, iroda, raktár, üzlet, eszpresszó, stb.).

A bekerített hely fogalmába tartozik minden zárt, körülhatárolt terület, amelyen ház épült. Közömbös ebből a szempontból, hogy a területet fal, kerítés vagy például sövénykerítés veszi körül, csak az a lényeg, hogy akár jelképesen is, el legyen választva a külvilágtól. A bekerített hely azonban csak akkor esik a házkutatás fogalmi körébe, ha lakóépület is áll rajta.

Törvényi előírás, hogy a házkutatásnál két hatósági tanút is alkalmazni kell.

A lakásokban levő rejtekhelyek feltárása rendszerint rongálással jár együtt, de ennek mértéke függhet attól is, hogy milyen technikával és szakértelemmel végzik a kutatás. A jelenleg használatos technikai eszközök:

A házkutatás tervezése

Ha a házkutatást nem halaszthatatlan nyomozási intézkedésként foganatosítják, elegendő idő áll rendelkezésre a felkészüléshez. A kutatáshoz ajánlatos tervet készíteni. A terv az ügy bonyolultságából függően lehet feljegyzés jellegű vagy részletes, de mindenképpen írásban rögzített. A kutatás tervét a nyomozási tervhez viszonyítva speciálisnak, egyedinek kell tekinteni. Jó terv csak kellő mennyiségű, megfelelően elemzett információ alapján, a törvényi előírások, a kriminalisztikai ajánlások, és a gyakorlati tapasztalatok alapján készíthető.

A házkutatás tervezésénél négy alapvető szempontra ajánlott figyelmet fordítani:

A házkutatást szenvedő lehetőség szerint legyen jelen a házkutatásnál. Taktikailag fontos szempont várható reagálásának megfigyelése a kutatás alatt; másrészt a kutatás befejezése után, ha szükséges, a további nyomozási cselekményekhez (motozás, előállítás, alapos gyanú közlése, kihallgatás, őrizetbe vétel) is rendelkezésre áll.

Ha a ház, lakás vagy egyéb hely címe – ahol házkutatás lesz – ismert, a következőket célszerű megtudni:

· milyen kiegészítő helyiségek vagy jármű tartoznak a házkutatás helyéhez (pl.: pince, padlás, műhely, gépkocsi tároló, szárítóhelyiség, raktár, gépkocsi, hétvégi ház stb.);

· tartozik-e tereprész (kert, mezőgazdasági terület stb.) a kutatás helyéhez, és ha igen, milyen jellegű;

· ha többen laknak a lakásban, mi a lakás használatuk jogalapja (pl.: főbérlő, tulajdonos, családtag, albérlő, ágyrajáró stb.), milyen helyiségeket használnak kizárólagosan, és milyen a viszonyuk a házkutatást szenvedővel.

A helyes taktika kialakításához az egyénre (a házkutatást elszenvedőre) vonatkozó információkat is ajánlott beszerezni:

A házkutatásra történő felkészülés utolsó tevékenységeként el kell készíteni az elrendelő határozatot három példányban, ebben meg kell jelölni az eljárás alapját képező bűncselekményt, valamint ha a gyanúsított már ismert, annak nevét. Más esetekben a házkutatást elszenvedő nevét kell a határozaton feltüntetni. Az elrendelő határozatban a továbbiakban a ház, lakás vagy egyéb helyiség pontos megjelölése következik. A határozatnak tartalmaznia kell még a házkutatás foganatosításával megbízott hatósági személyek nevét, rendfokozatát, és az elrendelő hatóság megnevezését.

A házkutatás végrehajtása

A házkutatás helyét a feltűnést kerülve, a terepviszonyoknak megfelelően úgy kell megközelíteni, hogy a kutatóbrigád a behatolásig rejtve maradjon. A lakásba bejutásnál olyan személyt kell felkérni (pl.: házfelügyelő, gondnok stb.), akit a lakás használója vagy tulajdonosa ismer, és így az ajtót kinyitva megteremti a bejutás lehetőségét. A behatolásnak ez a módja nem alkalmazható akkor, ha az ismert adatok szerint a benntartózkodó személy támadása vagy fegyveres ellenállása várható.

A sürgősség vagy egyéb okok szükségessé tehetik, hogy a házkutatásra olyankor is sor kerüljön, ha az érdekelt távol van. Ilyen esetben azonban érdekei védelmére megbízottjának vagy a hatóság által kijelölt eseti képviselőnek is jelen kell lennie.

Bejutás után az intézkedések sorrendjét elsősorban a biztonsági szempontok határozzák meg. A házkutatás vezetője az igazolást követően a kényszerintézkedés lényegét elmondva átnyújtja a házkutatást elrendelő határozat egy példányát. Ha a házkutatást határozat nélkül tartják, az erre vonatkozó jogszabályi hivatkozással a kényszerintézkedés lényegét szóban kell közölni az érintettekkel. Ha a tervben nem tüntették fel, akkor a helyszínen kell eldönteni, hogy a kutatás melyik helyiségben kezdődjön, és milyen sorrendben végezzék a tevékenységet.

A házkutatás végrehajtása során gondoskodni kell a házkutatást szenvedő magatartásának megfigyeléséről is. Egy-egy mozdulat, erős verejtékezés, elszólás árulója lehet a belső vívódásnak, feszültségnek.

A tényleges kutatás azzal kezdődik, hogy a házkutatást elszenvedőt felszólítják arra, hogy a keresett személy hollétét fedje fel, illetve a tárgyat adja át a kutatást végzőknek. Amennyiben az önkéntes átadásra irányuló felszólításnak a személy eleget tesz, a kisebb jelentőségű ügyekben a további kutatástól el lehet tekinteni. Az általános szabály azonban az, hogy a kutatást ilyen esetekben is folytatni kell, hiszen nehéz eldönteni, hogy milyen motívumok válthatták ki nála a tárgy átadását.

Az egyes helyiségek kutatásánál meghatározott rendszert kell követni. Általában a jobbról balra, felülről lefelé haladó kutatás az ajánlott, majd a helyiség szélein, oldalfalain történő kutatást középen kell befejezni. Személyre irányuló kutatás esetén a rejtekhely felfedése vagy önként történő megmutatása után az elfogásra kell koncentrálni.

A kutatás egésze alatt gondoskodni kell arról, hogy a hatósági tanúk a házkutatást elszenvedővel vagy megbízottjával együtt a kényszerintézkedést és különösen a lefoglalásokat figyelemmel tudják kísérni.

A házkutatás eredményeinek rögzítése

Úgy kell a bűnjeleket biztosítani, illetve csomagolni, hogy méretük, alakjuk, külső ismertetőjegyeik, állaguk ne változzon, a rajtuk lévő nyomok vagy anyagmaradványok sértetlenek maradjanak, és hogy a jegyzőkönyvből egyértelműen kiderüljön, egy maghatározott helyről származnak.

A szakértői vizsgálatra biztosított tárgyakat a csomagolás után bűnjelcímkével kell ellátni, és azt a hatósági tanúkkal a helyszínen alá kell íratni. A házkutatásról minden esetben jegyzőkönyvet kell felvenni.

Járművek kutatása

A járművek és az utánfutók kutatását a nyomozóhatóság az általános nyomozási feladatok körében végzi, ehhez külön hatósági határozatra nincs szükség. A kutatás lefoglalással és a nyomok biztosításával is járhat, ezért célszerű hatósági tanúkat alkalmazni. A kutatás eredményétől függően jelentési vagy lefoglalási jegyzőkönyvet kell készíteni.

Kutatás nyílt terepen

A nyílt terepen, illetve az olyan bekerített területen végzett kutatás, amelyeken lakóház vagy egyéb építmény nem áll, nem tartozik a házkutatás fogalmi körébe, így azok átkutatása nincs határozathoz kötve. Nyílt terepen a kutatást a nagyobb tér, a domborzati viszonyok illetve a növényzet nehezítik.

A felszínről nehezen áttekinthető, vagy át nem tekinthető területek kutatásához helikopterek használata és légi felvételek készítése is indokolt lehet. Nagyobb területeknek a körözési feladatokkal kombinált átkutatása csapaterők és más segítők bevonását is szükségesé teheti. A kutatás végén a nyomozási cselekményről jelentést kell készíteni.

A motozás során a nyomozás alá vont személy rendelkezése alatt álló jármű, csomag és más tárgy is átvizsgálható.

Ha a motozás célja meghatározott dolog megtalálása, az érintettet előbb fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. Ha a felszólításra a keresett dolgot előadja, a motozástól el kell tekinteni. Az érintett testének átvizsgálását csak a megmotozottal azonos nemű végezheti, és a motozásnál csak ilyen személy lehet jelen. E rendelkezés nem vonatkozik a motozásnál közreműködő orvosra. A motozásnál jelen lehet a motozás helyszínén tartózkodó, az érintett által megnevezett személy, kivéve az olyan személyt, akinek a jelenléte a nyomozás érdekeit veszélyezteti. Motozást akkor lehet tartani, ha valamely személlyel kapcsolatban alapos a gyanú, hogy bűncselekmény bizonyításához, a kár megtérüléséhez szükséges, vagy jogszabály által tiltott, esetleg támadásra alkalmas tárgyat rejt magánál. Elsősorban bűnjelek, feljegyzések, okiratok, gyanús eredetű tárgyak, fegyver vagy fegyvernek minősülő eszközök, támadásra, öngyilkosságra, szökés megkönnyítésére, illetve végrehajtására szolgáló dolgok lehetnek a tárgyai e kutatásnak. A motozás egyes esetekben a személyazonosság megállapítására is alkalmat adhat a személynél talált iratok, feljegyzések, vagy egyedi ismertetőjegyek alapján. Olyan dolgok is lehetnek a kutatás tárgyai, amelyek kis terjedelmüknél fogva a test üregeiben is elrejthetők.

A motozás bűncselekmény alapos gyanúja esetén halaszhatatlan nyomozási cselekményként is végrehajtható.

A motozást házkutatással, esetleg más nyomozási cselekménnyel egyidejűleg, vagy önállóan alkalmazza a nyomozási hatóság. A motozás kiterjedhet a test egész felületére, a test üregeire, a ruházatra, és a testi őrizetben lévő tárgyakra, csomagokra is.

A ruházat átvizsgálására az alábbi hatóságok jogosultak:

A motozás megkezdése előtt az érdekelt személyt fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át. A motozásról is jegyzőkönyvet kell felvenni, mely formáját és tartalmát tekintve hasonló a házkutatási jegyzőkönyvhöz.

A házkutatás, a lefoglalás és a motozás közös szabályai

A házkutatást, a lefoglalást, a motozást elrendelő határozat egy példányát az érintettnek át kell adni. Ha a házkutatásra, lefoglalásra, motozásra halaszhatatlan nyomozási cselekményként kerül sor, a határozatot szóban kell közölni.

A házkutatásról, lefoglalásról, motozásról felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a nyomozási cselekmény lefolytatását:

A bűncselekmény jogi tárgya az emberi élet, passzív alanya az élő ember, míg alanya bárki lehet.

Büntetőjogi értelemben emberi életről a szülési folyamat megindulásától, tehát a magzatnak az anya testétől való elszakadási folyamat kezdetétől, az ún. tolófájások megindulásától beszélünk. Ettől az időponttól kezdődik a magzat önálló élete. Ebből következően a már megindult szülés folyamán a magzat elpusztítása már nem magzatelhajtás, hanem emberölés. A hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a haldokló megölése – aktív, vagy passzív eutanázia – ugyancsak emberölésnek minősül, függetlenül attól, hogy a sértett kérte-e vagy sem.

Az élet a halállal ér véget, ezért a büntetőjogi védelem másik határa a halál. Az orvostudomány a halál különböző szakaszait különbözteti meg.

A klinikai halál: jellemzője a szívműködés és a spontán légzés megszűnése. Ez az állapot nem mindig visszafordíthatatlan, van lehetőség újraélesztésre, így klinikai halál állapotában levő emberrel szemben emberölés elkövethető. (pl. szív-tüdő gépről lekapcsolják)

A biológiai (kórbonctani) halál: a klinikai halálhoz képest a központi idegrendszer működésének leállását jelenti, és a sejtrendszer lebomlásának kezdetét. A kórbonctani halál biztos jelei: 1. hullafoltok, 2. kihűlés, 3. hullamerevség, 4. kiszáradás

Az elkövetési magatartás lehet mind cselekvéses, mind mulasztásos. (emberölés bűntettében állapította meg a bíróság annak az anyának a bűnösségét, aki gyermekét +10 ^oC hőmérsékletű konyha padlóján szülte meg egészségesen, majd a köldökzsinór elvágása utáni rosszullétet követően hozzá sem nyúlt gyermekéhez, és az pár perccel a szülés után elsősorban kihűlés következtében elhalálozott. Az anya látta, hogy újszülött gyermeke a hideg földön feküdt. Szülés utáni problémái ellenére reális lehetősége lett volna a gyermeket ruhába burkolni, s ezzel a halálát megakadályozni BH 1988.338, BH 1999.127.)

Emberölés elkövetésekor igen gyakori az eszközhasználat. Az eszközök két nagy csoportra, fizikai és pszichikai eszközökre oszthatóak. A leggyakoribb fizikai eszközök az ún. hidegfegyverek (kés, balta), tűzfegyverek, robbanóanyagok. A pszichikai eszközök használatával elkövetett emberölés során az elkövető nem a saját fizikai erejét használja, hanem pszichikai erejét, pl. gyermeket, beszámítási képességgel nem rendelkező személyt vesz rá ölési cselekmény elvégzésére.

Az emberölés materiális bűncselekmény, ami a passzív alany halála beálltával válik befejezetté. A materiális bűncselekmény megvalósulásához azonban nem elegendő az eredmény bekövetkezése, szükségszerű az elkövetői magatartás és az eredmény közötti ok-okozati összefüggés.

Így a vizsgálatnak egyrészt arra a kérdésre kell választ adnia, hogy van-e okozati kapcsolat a terhelti magatartás és a bekövetkezett eredmény között, másrészt arra, hogy ezt a kapcsolatot a terhelt tudata átfogta-e a cselekmény megvalósításakor.

Az emberölés bűntette csak szándékosan követhető el, ezen beül mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal megvalósítható. Az elkövetői szándék feltárását segíti a Legfelsőbb Bíróság 15. sz irányelve, amely mind tárgyi, mind alanyi tényezők körében azonosítási pontokat emel a vizsgálat fókuszába.

2. Elsődleges (halaszthatatlan) nyomozási cselekmények, és a nyomozás tervezése

- közvetlen észlelés, tettenérés, cselekmény folyamatának látása és bejelentése tanúk által;

- állampolgárok, hivatalos személyek bejelentése holttest, vagy holttestrészlet megtalálásáról;

- rendkívüli halál keretében (pl. öngyilkosság) tartozó boncolások megállapításai alapján;

- más bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén folytatott nyomozás során;

Az emberölés hivatalból üldözendő bűncselekmény, ezért a tudomásra jutás módjától függetlenül a büntetőeljárást meg kell indítani. Az emberölés tipikusan helyszínes cselekmény, ezért a szemle megtartása minden esetben kötelező.

Elsődleges feladat a helyszín biztosítására történő intézkedés. Specialitása az, hogy erre általában egy személy nem elegendő, mert előfordulhatnak azonnali intézkedést igénylő események:

- Az emberölésnél a hatáskör és az illetékesség folyamatos vizsgálata minden esetben kötelező. Tekintettel arra, hogy az emberölési ügyek megyei főkapitányság hatáskörébe tartoznak, így a hatáskörrel bíró szerv értesítésével egyidejűleg tesznek eleget a jelentési kötelezettségnek.

- A szemlebizottság kibővül rendőrorvossal, valamint nyomkövető kutyás járőrrel

- Az élet elleni bűncselekmények nyomozásában járatos kiemelt főnyomozók és legalább egy fő fővizsgáló bizottság delegálása szükséges.

- nyílt terep (ha ez a helyszín, akkor annak földrajzi fekvése is beletartozik a helyszíni szemlébe)

A halottszemle speciális feladatai (a halottszemlére a helyszíni szemle keretein belül kerül sor):

1. a holttest helyzetének megállapítása (a talált testhelyzetet fényképezéssel kell rögzíteni)

2. a rögzítés után a holttest külső vizsgálata következik (a ruházattal nem fedett testrészeket vetik szemle alá, található-e rajtuk sérülések)

3. a ruházat átvizsgálása – lényeges kérdés az áldozat kilétének megállapítása: személyes okmányok, hullakozmetika, fénykép, körözés, tetoválás, csonkolás, műtéti hegek)

(Amennyiben közterületen van vagy nyilvános helyen van a holttest, amit nem lehet a közönség elől elzárni, ilyenkor csak a rögzítés és a ruházat átvizsgálása történik a helyszínen, majd hullazsákba helyezik a testet, és a proszektúrán történik a teljes lemeztelenítés. Amennyiben a holttest elszállításra kerül, a halottszemle folytatásának két módozata lehetséges:

A) megszakított halottszemle : a megszakítás idejét és okát rögzíteni kell

B) lezárt halottszemle: holttest elszállításával lezárják a halottszemlét, ezt a szemlejegyzőkönyvben rögzíteni kell.

A holttest hajából mindig mintát kell venni. Jogszabály kötelezően előírja, hogy bűncselekmény alapos gyanúja esetén két szakértős boncolást kell elrendelni.

A nyomozás megtervezése az emberölési ügyekben szinte nélkülözhetetlen. A tervezésre az általános szabályok vonatkoznak, ennek során verziókat kell felállítani.

Fel kell deríteni a cselekmény motívumát, indítékát és célját. Ezek szerint beszélhetünk:

- Konfliktusos jellegű ölési cselekmény: kónikusság, folyamatos tartós viszály válsághelyzet előzi meg.

- Szituatív jelleg: alkalmi, epizódszerű – hosszabb előzmény nélküli konfliktusból ered, nyilvános helyen alkoholos állapotban. Ide tartoznak a „rövidzárlatszerű” emberölések, amelyeket kivételes tudatállapotban követnek el; hirtelen támadt magas fokú emocionális feszültég meggondolatlan levezetése.

- Nyereségvágyas jellegű: kettős arculatú, mert egyrészt vagyon elleni, másrészt élet elleni bűncselekmény. Ebbe a kategóriába tartoznak a bérgyilkosság gyanújára utaló jelek, az ölés alapos megtervezése, az áldozat környezetének előzetes megfigyelése stb.

- Leplezéses jellegű kategória: más, többnyire vagyon, nemi erkölcs a közrend elleni bűncselekmények palástolása a cél

- Szexuális jellegű ölési cselekmény: súlyos neurotikus bázison felépülő cselekmény, perverzió.

- Ellenállás: a nemi közösülésnek női partner részéről történő megtagadása miatt kiváltott ölési szándék

- Ideológiai jellegű: politikai és vallási hátterű esetek tartoznak ide. (ritka)

Amennyiben a sértett életben marad, annak kikérdezése. Ha az áldozat eszméletlen állapotban került kórházba, ott a nyomozócsoportnak állandó ügyeletet kell biztosítania, az eszméletre térő sértett azonnali kikérdezésére.

A környezettanulmányt az áldozat személyének, hírnevének, magánéletének kímélése miatt bizalmasan kell kezelni.

A helyszín közelében lakó tanúkat ki kell kérdezni, ez nem problémás, mert sokszor önként jelentkeznek (országos, helyi rádiókon történő felhívások).

A nyomüldözés a nyomozócsoport legelső, legsürgetőbb feladatai közé tartozik. Foganatosítására akkor van lehetőség, ha a tettes a helyszínről elmenekülve feltehetően még úton van és legalább olyan jellegű személyleírás áll rendelkezésre, amely alapján esély lehet az elfogására.

A személy és tárgykörözés előkészítése szintén a nyomozócsoport azonnali feladatai közé tartozik.

Az élet elleni bűncselekmények kettős vagy több helyszínű bűncselekmények és a szemle mindenkor az elkövetés vagy az eredmény bekövetkeztének helyén kezdődik, így a nyomozócsoport itt kezdi meg a tevékenységét.

A nyomozócsoport tagjai feladataik elvégzése után tevékenységükről, azok eredményeiről jelentést készítenek. A jelentéshez csatolni kell a keletkezett jegyzőkönyvet.

A statikus szakaszban a helyszín összképének rögzítése történik, ezért a helyszínen lévő dolgok és jelenségek nyugalmi állapotukban képezik a szemle tárgyát.

A szemle statikus szakaszában csak olyan eszközöket és eljárásokat szabad alkalmazni, melyek a helyszín eredeti állapotát nem változtatják meg. Ezekben az esetekben a fényképezés jöhet számításba. Amikor holttest is található a helyszínen, rendszerint ez képezi a helyszín fő objektumát. Ha a holttest le van fedve, a felvételen ezt is be kell mutatni. Amennyiben a holttest függőleges helyzetben van (akasztás) a holttestről készített első felvételeknek lehetőség szerint az arc és a hát irányából kell készülniük.

A statikus szakaszban el kell készíteni a helyszínrajz első vázlatát, ekkor még pontos mérések nélkül, de fontos a méretarányosság. A vázlatra be kell jelölni, minden ott megszemlélt objektumot.

A statikus szakaszban el kell készíteni a környezeti és áttekintő felvételeket is (film, videó).

A helyszíni szemlejegyzőkönyvben a helyszínen talált minden releváns dolgot és jelenséget, amit közvetlenül észleltek, tárgyilagosan kell rögzíteni.

Minden bűncselekmény, így az emberölés lefolyásában az általános törvényszerűségek sajátos egyéni vonásokkal kombinálhatóak, így lehet mintákat, modelleket készíteni.

A számtalan szituációmodell lényegében nyolc alaptípusba foglalható össze, ezek segíthetnek a tettes tulajdonságainak és ezen keresztül személyének felkutatásában:

Ebben a szakaszban fel kell kutatni és meg kell vizsgálni és megfelelő módon rögzíteni valamennyi olyan dolgot, jelenséget, amely a bűncselekménnyel kapcsolatosan relevanciával bír. Ezen szakasz végrehajtása során is figyelemmel kell lenni arra az elvre, hogy a dolgokat jelenségeket itt is környezetükkel összefüggésben kell vizsgálni, azonban ezek eredeti helyükről már elmozdíthatóak. A nyomkereső szakaszban az elkövető tevékenységi rendszerének a nyomokban, anyagmaradványokban tükröződő egyedi sajátosságait kell megállapítani. Minden egyes szemletárgy vizsgálata elhelyezkedésének és külalakjának alapos szemügyre vételezésével feljegyzésével kezdődik.

Az emberöléssel kapcsolatban keletkező nyomfajta felkutatásának taktikája:

a) Lábnyomok: általában minden bűncselekmény helyszínén marad hátra lábnyom. A nyomozás kezdetén a lábnyomok jelentősége igen nagy, mivel a tettes testalkatáról, neméről és mozgásáról árulkodhat. A lábnyomcsapás felkutatása nem és követése nem könnyű feladat. A megkönnyítés érdekében a szolgálati kutyát csak akkor szabad felhasználni, ha a nyomok egy részét már megfelelően rögzítették, mivel a kutya a szimatfelvétel és a nyomkövetés közben megváltoztathatja a lábnyomokat.

b) Ujjnyomok: A daktiloszkópia feladata a bűncselekmények helyszínein rögzített ujjnyomok és tenyérnyomok segítségével az elkövető személyazonosságának megállapítása. A feladat teljesítése csak úgy eredményes, ha a bűncselekmény helyszínén azonosításra alkalmas ujjnyomokat rögzítenek, és rendelkezésre állnak olyan ujjnyomok, melyek összehasonlíthatóak velük (célszerű vizsgálat tárgyává tenni a behatolás és távozás helyét).

c) Eszközök: Az emberöléseknél is jellemző az eszközzel elkövetés. Az eszközök használata különböző, a felderítés szempontjából értékes nyomokban tükröződhet.

d) Vér: Az emberölés helyszínén, mint általában az élet és testi épség elleni bűncselekmények helyszínein legtöbbször vér fordul elő. A friss vérfoltok, felkenődések, freccsenések felismerése általában egyszerűbb, de a régebbiek felkutatása már problémásabb. A vérfoltok változó színűek (nem mindig vörösek, mert az alapfelület, a nappali világítás, különösen a közvetlen napfény, a hőmérséklet, a levegő páratartalma és a rothadás megváltoztathatja az alapszínüket). A helyszíneken előfordulhatnak látens vérmaradványok is. Ezek felismeréséhez és előhívásához különböző vérkimutatási előpróbákat használnak (pl. benzidin, luminol, hemastix). Ezek pozitív eredménye még nem bizonyítja, hogy a szennyeződés vér, a negatív viszont egyértelműen kizárja azt. Pozitív eredmény esetén a megfelelően rögzített anyagmaradványokat szerológus szakértőhöz kell küldeni.

e) Szagnyomok: A szagnyom nem más, mint szubmikroméretű anyagaradványok, a helyszínen nem láthatók, és mert nem szándékosan keletkeznek, szándékosan nem is semmisíthetők meg, ezért az eredményes szagazonosítás érdekében szükséges, hogy a szag rögzítése minden más technikai eljárást megelőzve, a szemle nyomkereső szakaszának előmozzanataként történjen.

f) Mikroméretű anyagmaradványok: Különösen különböző porok, fa-, fém-, festékszilánk alapján pontosan megállapítható az a tény, hogy a gyanúsított a bűncselekmény helyszínén megfordult. Ezen túlmenően az elkövetési eszköz sajátosságairól is tájékoztathatnak.

g) Makroméretű anyagmaradványok: Ezek lehetnek: üvegcserép, textildarab, használati tárgyak és azok részei, amelyek a zsebből, táskából a helyszínen véletlenül kiestek, cigaretta, stb.

A helyszíni szemle eredményeit rögzíteni kell, ennek a bizonyításban betöltött szerepe mellett garanciális szerepe is van: a büntetőeljárás törvényességének, és az ítélkezés megalapozottságának ellenőrzése. Szerepét ezért igen fontos hangsúlyozni.

- és más krimináltechnikai rögzítési eljárásokat (fólia alkalmazása, megmintázás).

A tanúk felkutatása, a személyi jellegű adatforrásokat biztosítja. Ez jelentős, mert a sértettet nem lehet kihallgatni. A tanúkat a helyszín jellegétől függően a helyszínen és annak közvetlen környezetében kezdik kihallgatni. Helyes eljárás, ha kijelölnek egy útvonalat, és annak mentén történik a kihallgatás.

Leggyakoribb a szúró-, vágó-, ütőeszközök használata, ezért a vér anyagmaradványok döntő jelentőségűek, amelyet a szerológus szakértőnek kell rendelkezésére bocsátani. A haj, szőrszál, ondó, körömrészek vizsgálata szintén szerológus szakértő feladata. Be kell vonni még nyomszakértőt, fegyverszakértőt, írásszakértőt, talajtani szakértőt, vegyész szakértőt, antropológus szakértőt (emberi csontok vizsgálatánál).

Az információ egyik fontos forrása a jól kiépített, naprakész bűnügyi nyilvántartás. A bűnügyi nyilvántartás rendszeréről az 1999. évi LXXXV. tv. rendelkezik (daktiloszkópiai, szakbank, modus operandi, eltűnt személyek nyilvántartása).

A felkészülésnél a kérdéseket három nagy csoportra bontva állítsuk össze. Ezek a gyanúsítottnak a bűncselekmény elkövetése előtti (sértett és elkövető kapcsolata, fogyasztott-e alkoholt) magatartása, bűncselekmény alatti (hogyan követte el az emberölést, milyen eszközzel), és a bűncselekmény elkövetése utáni tevékenységére (szökés, elrejtőzés, ingóságok elvitele) vonatkoznak.

Az ORFK Kriminálpszichológiai Laboratóriuma megalakulása óta (1993) országosan több száz személy poligráfiás vizsgálatát végezte el.

Szaktanácsadó igénybevétele kötelező, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják.

Az 1998. évi XIX. tv. (új Be.) hatályba lépésével a helyszínelés elveszti önálló bizonyítéki jellegét, és helyébe a helyszíni kihallgatás kerül.

Igazságügyi elme-orvosszakértő kirendelése kötelező, orvosi kérdésekben szakvélemény (pl. halál oka), fiatalkorú elkövető esetén pszichológus szakértő kirendelése indokolt.

A Btk.-t módosító 2003. évi II. tv. hatályon kívül helyezte a 166/A. §-t, az „újszülött megölése” tényállást.[2] Az újszülött sérelmére elkövetett emberölés nyomozásával azonban a bűncselekmény jellegénél fogva mégis szükséges külön foglalkozni.

- halott újszülött-e vagy magzat (utóbbi esetben nem emberölés, hanem magzatelhajtás bűncselekménye valósul meg)

Szülési önsegélynek nevezzük a szülő nőnek azt a tevékenységét, amikor külső segítség hiányában maga igyekszik a szülőútból minél előbb eltávolítani a magzatot, eközben a már megszületett magzati testrészt (pl. lábát) húzza.

Az elkövetők a terhességet és a szülést is titkolják. Főbb elkövetési módok:

- a holttest megtalálási helyét abból a szempontból, hogy a szülés ott történt-e,

- vérvétel a holttestből (az oszlásnak indulás ezt nem zárja ki); ez fontos támpont lehet a szülőanya felderítéséhez.

- akiről nem volt tudott a terhesség, de indokolatlan hízása és ezt követő lefogyása nem talált elfogadható magyarázatra,

- kórházakból, szülőotthonoktól kapott tájékoztatás, hogy valaki szülés utáni utókezelést kapott,

A holttest feltalálása esetén minden esetben intézkedési kötelezettsége van a rendőrhatóságnak. Jogi szabályozása: 23/1994. (X. 26.) BM rendelet eltűnt személyek felkutatásának, és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről; az 5/1995. ORFK Vezetői Utasítás a rendkívüli halál esetén követendő rendőri eljárást szabályozza; ezen kívül a 2004. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatatás általános szabályairól is tartalmaz vonatkozó rendelkezéseket.

A rendkívüli halál fogalma: rendkívüli az olyan halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, különösen

Elintézési határidő: 30 nap, melyet a közvetlen parancsnok egy ízben 30 nappal meghosszabbíthat. Fel kell függeszteni az eljárást, ha a szakértői vélemény hiányzik.

Az elkövetésnek számos oka lehet. Ezek közül néhány: alkoholista életmód, családi viszonyok, féltékenység, bosszú, harag stb. Az elkövetési ok feltárása a nyomozás fontos feladatát képezi.

A felderítés és bizonyítás érdekében végzendő eljárási cselekmények:

A szerzett információkat jegyzőkönyvbe vagy jelentésbe kell foglalni. Az alapos gyanú megállapításához a sértettet ki kell hallgatni. A tényleges gyógytartamot orvosszakértővel kell meghatározni. Ki kell térni arra, hogy a sértett miről ismerné meg az elkövetőt, s ha lehetőség van rá, helyszíni szemlét kell elrendelni, ahol a tárgyi bizonyítási eszközök lefoglalásra kerülnek.

A nyomozástervezési munkában az alábbi kérdések tisztázására kell intézkedést tenni:

(A közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén

A közlekedési baleset: A legalább egy mozgó – vagy közúton igavonásra is befogható állat – részvételével, vagy jármű mozgásából eredően bekövetkezett, általában a közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegésével gondatlanságból, illetőleg véletlenül előidézett váratlan esemény, amely következtében egy vagy több személy meghalt, megsérült, vagy dologi kár keletkezett. A jármű mozgása és a személyi sérülés (halál) bekövetkezése, a kár keletkezése között okozati összefüggésnek kell lennie. A közlekedési balesetek és a közlekedés körében elkövetett bűncselekmények esetén követendő eljárásokról az Országos Rendőrfőkapitány 3/1998. számú utasításával kiadott szabályzata rendelkezik. Az utasítás 1998. március 15-én lépett hatályba.

- könnyű sérüléssel járó baleset, amelynek következtében kizárólag könnyű – büntetőjogilag 8 napon belül gyógyuló – testi sérülés történt

- súlyos sérüléssel járó baleset, amelynek következtében egy vagy több személy súlyos – büntetőjogilag 8 napon túl gyógyuló – testi sérülést szenvedett

- halálos kimenetelű baleset, amelynek következtében egy vagy több személy a helyszínen vagy később, a balesettel okozati összefüggésben meghalt

- tömegszerencsétlenség az olyan baleset, amelynek következtében legalább egy ember súlyos testi sérülést, nagyobb számú – legalább kilenc – személy pedig sérülést (legalább könnyű testi sérülést) szenvedett

- halálos tömegszerencsétlenség az olyan baleset, amelynek következtében legalább egy ember meghalt, és legalább kilenc más személy megsérült

A Btk. XIII. fejezetében foglalt bűncselekmények közül előfordulásuk szerint főként három bűncselekményi kategória jöhet szóba:

- a Btk. 187. § (1) és (2) bekezdéseiben megfogalmazott közúti baleset okozása

- a Btk. 188. § (1)-(3) bekezdéseiben megfogalmazott járművezetés ittas vagy bódult állapotban

A balesetről szóló bejelentést minden rendőri szervnek, illetve rendőrnek fogadnia kell, és végre kell hajtania az elsődleges intézkedéseket.

A balesetek bejelentésénél, illetve a bejelentés vételénél az illetékesség, valamint a hatásköri kérdések eldöntése érdekében törekedni kell az esemény vélhető kimenetelének tisztázására.

A bejelentések rögzítésére a rendőr-főkapitányságok, a rendőrkapitányságok, valamint a balesetek ügyében eljárási jogkörrel rendelkező rendőri szervek ügyeletén „Baleset-bejelentési Naplót” kell készíteni.

A bejelentést követően a rendelkezésre álló adatok mérlegelése alapján azonnal intézkedni kell balesethelyszínelő vagy egyéb beosztású rendőr helyszínre irányítása, indokolt estben a helyszín biztosítása iránt.

Az ügyészség nyomozási hatáskörébe tartozó ügyekben haladéktalanul értesíteni kell az illetékes ügyészséget, szorgalmazva az ügyészi részvételt a helyszíni eljárásban.

- az olyan ismeretlen elkövetőjű bűncselekmény esetén, amelyre a törvény egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli,

- ha a felettes szerv vezetője az esemény helyére, idejére, jellegére tekintettel erre ad utasítást.

Olyan bűncselekmény gyanúja esetén, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, vagy amelyet a résztvevő személy – foglalkozása, tisztsége révén – kiemelkedő jelentőségűvé tesz, a bizottságot a helyszíni eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közlekedésrendészeti szerv vezetője vagy a megyei közlekedésrendészeti szerv fővizsgálója, avagy náluk magasabb beosztású vezető irányítsa.

A baleset helyszínét a rendőr alapvetően a Rendőrség Szolgálati Szabályzata megfelelő rendelkezései szerint biztosítja.

- biztosítani a baleset sérültjeinek mielőbbi orvosi ellátását, a szakszerű elsősegélynyújtást

- nyomon üldözés lehetősége esetén az üldözés késedelem nélküli teljesítése

A bejelentés vételét követően a legrövidebb időn belül meg kell kezdeni a helyszínen a körülmények tisztázását. A helyszíni eljárások gyorsak, szakszerűek és hitelesek legyenek.

Az összegyűjtött adatokat értékelve meg kell határozni, hogy a helyszíni eljárást az államigazgatási, a szabálysértési vagy a büntetőeljárás szabályai szerint folytassák le.

Az eljárás során fel kell kutatni a helyszínen lévő nyomokat, elváltozásokat, rongálódásokat, anyagmaradványokat.

A szemle során rögzíteni kell a balesetben részt vevő személyek, járművek adatait és a baleset szempontjából jelentőséggel bíró jellemzőit is.

A helyszín általános képét, valamint a felkutatott nyomokat, elváltozásokat, rongálódásokat és anyagmaradványokat leírással, lerajzolással, lefényképezéssel kell rögzíteni.

A helyszíni szemle a kiérkezést követő tájékozódást követően veszi kezdetét, amikor a rendelkezésre álló adatokból bűncselekmény elkövetésére lehet, illetve kell következtetni. Sor kerülhet nyomozási cselekmény elvégzésére határozat nélkül halasztást nem tűrő esetben. A szemle általában ilyen formában kerül foganatosításra.

A közlekedési balesetek vonatkozásában alapvető feladat a helyzet megállapítása, az összképi rögzítés. Célja a helyszínen lévő valamennyi jelenség rögzítése. Ennek során a dolgokat, jelenségeket csak azon vonatkozásukban vizsgáljuk, hogy azok a helyszínen vannak, ahogy a helyszínen vannak, illetőleg alapvető helyzetükben milyen változás, változtatás állt be.

Tájékozódni kell a szemtanúk vonatkozásában is. Őket számba kell venni és tartózkodási helyüket, valamint a baleset láthatóságát velük tisztázni kell. Röviden meg kell őket hallgatni, és fel kell kérni arra, hogy a helyszínről ne távozzanak el, míg részletes kihallgatásuk meg nem történt.

Fel kell kutatni a helyszínen lévő valamennyi dolgot, nyomot, elváltozást, jelenséget, amelynek az ott történt eseménnyel kapcsolatban jelentősége van, illetve tárgyi bizonyítékot képez, vagy adott esetben segítheti a bűncselekmény vagy az ismeretlen elkövető felderítését.

A feltárt nyomokat, elváltozásokat, anyagmaradványokat arra alkalmas módon és eszközzel – krétával, hintőporral – megjelöljük, kirajzoljuk úgy, hogy az a nyomokat ne változtassa meg és ne takarja el. Ezzel együtt fel kell rajzolni az útszerkezet felületére krétával a mérési adatokat is.

A feltárt nyomokat a keletkezésük sorrendjében számsablonnal is célszerű megjelölni.

Közlekedés körében elkövetett bűncselekmények nyomozására vonatkozó különös szabályok:

Ha arra merül fel gyanú, hogy a közlekedési bűncselekményt szeszes italtól befolyásolt állapotban lévő, vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt álló személy követte el, az ennek megállapításához szükséges nyomozási cselekményeket késedelem nélkül el kell végezni.

Az alkoholfogyasztás, illetőleg a vezetési képességre ható szer fogyasztásával kapcsolatos szakértői vizsgálatokhoz külön-külön kell biztosítani a vér- és vizeletmintákat.

Közlekedési, illetőleg a közlekedés körében elkövetett bűncselekmény megalapozott gyanújának a közlésekor a cselekmény Btk. szerinti minősítésén túl meg kell jelölni a megszegett közlekedési vagy foglalkozási szabályt is. Külföldön történő elkövetés esetén a megszegett külföldön hatályos közlekedési, illetve foglalkozási szabályt is kell megjelölni. A gyanúsítottat kihallgatáskor nyilatkoztatni kell arra is, hogy a közlekedési bűncselekmény elkövetése előtt mennyit vezetett, mióta vezeti az adott járművet, mióta vezet ilyen típusú járművet. Azt, hogy a gyanúsított mióta és milyen vezetői engedéllyel rendelkezik, ellenőrizni kell a vezetői engedélye, illetve a külön nyilvántartások alapján.

Speciális feladat, ha a baleset okozójának vagy a baleset sértettjének személyazonossága ismeretlen.

Az első esetben a felderítés, és a bizonyítás érdekében kell végrehajtani nyomozási cselekményeket, míg a második esetben csak a bizonyítás érdekében kell tevékenykednünk.

a) a baleset okozója a helyszínt megállás és adatainak hátrahagyása nélkül elhagyja,

b) a baleset okozója a helyszínen ugyan megáll, de a járművet hátrahagyva később elmenekül.

1) a baleset okozásakor a járművezető alkoholtól befolyásolt állapotban van,

5) olyan személy volt az utasa, akinek kilétét nem akarja felfedni (barátnő),

6) az egyébként rábízott (pl.: szolgálati) gépkocsit jogosulatlanul, magáncélra használta, vette igénybe,

- a járműről semmilyen adat nem áll rendelkezésre, de a helyszínen maradt nyomokból, anyagmaradványokból valószínűsíthető (pl.: tehergépkocsi),

Ismeretlen tetteses elkövetéssel tipikusan a cserbenhagyás, valamint a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmények körében találkozhatunk. Ide tartozik még: a közúti baleset gondatlan okozása, a közúti veszélyeztetés és a közlekedés biztonságának veszélyeztetése bűncselekmények is. A közúti veszélyeztetésre az indulati magatartási elemek a jellemzők, míg a közúti közlekedés biztonsága veszélyeztetésnél egyre gyakoribb az eltulajdonítási szándék. E bűncselekményekre egyaránt vonatkozik, hogy elkövetőjük felderítése komoly feszültséget, és jelentős mennyiségű munkát igényel. A helyszín sokszor nyomszegény, illetőleg a nyomok a forgalom miatt rövid időn belül megsemmisülhetnek, tanú gyakran nincs. A gépjármű lehetővé teszi a gyors menekülést és az elrejtőzést.

Az eredményes felderítés záloga a gyors reagálás, az erők és eszközök célirányos összehangolása. A tettes sikeres felderítésére legnagyobb az esély 24 órán belül, majd 3 napot meghaladva jelentősen csökken.

Az ismeretlen elkövető felkutatásának meghatározott kiindulópontja a helyszíni nyomok, elváltozások rögzítése, szakértői vizsgálatok, valamint a szemtanú szubjektív észlelése is. Célravezető lehet a helyszíni szemle közben a jelenlévő „érdeklődők” fotózása, mert a későbbiekben, sok esetben megtalálható volt köztük a hiányzó tanú, esetleg maga az elkövető. Eredményre vezethet a szemle befejezése után a helyszín rejtett megfigyelése, vagy a helikopteres felderítése. Szükség esetén szakértők bevonására is sor kerülhet: gépjármű közlekedési, - műszaki, igazságügyi szakértő, gumiabroncs szakértő, fizikai-kémiai szakértő, nyomszakértő, szerológus, toxikológus, igazságügyi orvos szakértő, közúti gépjármű – alkalmassági szakértő – és egyéb speciális szakértők.

Egyre gyakoribbak az ittas, bódult állapotban elkövetett bűncselekmények. A Btk. 1999. évi LXXXVII. tv. 47-48. § módosítása a szeszesitaltól befolyásolt állapotban történő járművezetéssel egyezően rendeli el büntetni, ha a vezető a vezetési képességeire hiányosan ható szer befolyása alatt vesz részt a forgalomban.

Ez a meghatározás gyakorlatilag azonos a KRESZ 4. § (1) bekezdésének c) pontjában rögzített, és a járművezetés személyi feltételeire vonatkozó követelményekkel, amely szerint „járművet az vezethet, aki a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll és szervezetében nincs szeszesital fogyasztásából származó alkohol”. A „szeszesitaltól befolyásolt állapot” alatt olyan állapotot kell érteni, amikor a véralkohol koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a járművezető szeszesital fogyasztása következtében már nem képes a biztonságos vezetésre. Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint az alkoholkoncentráció 0,8 ezrelék értékszintet meghaladó mennyisége esetén az emberi cselekvőképesség bizonyos mértékű korlátozottsága már törvényszerűen jelentkezik. Az alkoholfogyasztás és az alkoholos befolyásoltság igazságügyi orvos szakértői vizsgálatáról és véleményezéséről szóló, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele irányadó az alkoholos befolyásoltság és annak mértékével kapcsolatosan.

Az alkohol hatása az emberi szervezetre a közúton gépi meghajtású járművezetés esetén:

1) véralkohol érték: 0,3-0,8‰ között: szabálysértési értékhatár, de 0,51-0,8 % között lehet vétség, ha az igazságügyi orvos szakértő megállapítja a befolyásoltságot (enyhe alkoholos befolyásoltság);

2) véralkohol érték: 0,1-2,5‰ között (közepes alkoholos befolyásoltság);

3) véralkohol érték: 2,5-3,5‰ között (súlyos alkoholos befolyásoltság);

Gyakran előfordul, hogy a járművezető által nem közvetlenül a járművezetés előtt vagy alatt, hanem azt megelőzően fogyasztott alkohol ún. maradványtünetei felismerhetőek. Az ún. posztalkoholos állapotban az alkoholos befolyásoltságot követő és a közérzetet károsan befolyásoló olyan stádiumot kell érteni, amikor a korábban a fogyasztott szeszesital a szervezetből már kiürült, vagy csak oly csekély maradványként jelentkezik, amely biztonságos járművezetéshez szükséges képességet nem érinti.

Egy 1999-ben készült felmérés szerint az elkövetők cselekményeinek motívumait vizsgálva megállapítható, hogy továbbra is domináns az ittas vezetés, a jogosítvány nélküli közlekedés, a lopott járművel történő balesetokozás, drogfogyasztás. Sok bűncselekményt, illetve szabálysértést követnek el azzal, hogy nem tartják be a KRESZ szabályait, így a megengedett sebességhatárt túllépik, nem az út- és látásviszonyoknak megfelelően választják meg a járműveik sebességét, szabálytalanul előznek, nem adják meg az elsőbbséget.

A közlekedési szabálysértések, bűncselekmények megelőzése érdekében új törvény lépett hatályba: a 2000. évi CXXVII. törvény a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről. A cél a gépjárművezetők önkéntes jogkövető magatartásának erősítése, a közúti közlekedés biztonságának javítása.

Ha a járművezető nyilvántartott pontjainak száma eléri, vagy meghaladja a 18-at, vezetői engedélyét visszavonhatják. A törvény alkalmazása, a fokozott rendőri ellenőrzések által talán kiszűrhetők azok, akik nem tartják be a közlekedési szabályokat és ezáltal bűncselekményt követnek el, de még sok tennivaló van a közlekedésbiztonság javítása terén.

A nemi erkölcs elleni bűncselekmények a szexuális ösztön olyan – többnyire erőszakos vagy rendellenes – kiélésében nyilvánulnak meg, amelyekkel szemben a társadalom védelme a büntetőjogi szankciók alkalmazását is megköveteli.

Az elmúlt évtizedekben a jelzett fogalom körébe sorolható deliktumok közel kétharmadát az erőszakos közösülés, egynegyedét pedig a szemérem elleni erőszak tette ki.

A nemi erkölcs elleni bűncselekmények túlnyomó részét teszi ki az erőszakos közösülés. Az egyes bűncselekmények gyakran nemcsak súlyos erkölcsi, pszichikai vagy fizikai megrázkódtatást jelentenek a sértettek számára, hanem sorozatos előfordulások esetén rendkívül hátrányosan befolyásolják egy-egy terület közbiztonsági helyzetét is.

b) lakott településen kívül, utakon, mezőgazdasági területeken, kiránduló helyeken;

c) zárt helyen, rendszerint magánlakásokban elkövetett erőszakos közösülések;

Az elkövetés időpontja szoros kapcsolatban áll az elkövetés helyével. Az éjszakai órákban rendszerint a városok vagy községek gyérebben lakott, kevésbé forgalmas, vagy éppen parkos, ligetes területein, valamint közutakon nyílik lehetőség e bűncselekmény elkövetésére. A nappali órákban a kiránduló helyeken, vagy mezőgazdasági területeken jellemző e bűncselekmények elkövetése.

Az elkövetők száma szerint egyedi és csoportos elkövetésről lehet szó. A bűncselekmény tettese akár egyedül, akár többedmagával vett részt az elkövetésben, az esetek többségében elmekórtanilag normális ember, akit az adott helyzet csábításai, a bűntársak unszolása, az alkoholos befolyásoltság tett a bűncselekmény elkövetőjévé. Gyakran azonban a tettes személyiségében abnormális jellemvonások fedezhetők fel. Fokozott nemi ösztön a nemi élet terén, az erőszakos vonások túltengése, vagy éppen a nemi kapcsolatok szokásos módon történő létesítését akadályozó testi vagy szellemi fogyatékosság.

Az erőszakos közösülés alapesete, csak magánindítványra büntethető, kivéve, ha azzal összefüggésben nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek. Ennek magyarázata elsősorban a sértett kímélete. Magánindítványnak kell tekinteni a jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.

A sértett panaszának felvétele vagy első kihallgatása, hatósági kezdeményezés esetén a rendőri jelentés tanulmányozása, és a sértett orvosi vizsgálatának megtörténte után dönthet az illetékes vezető a nyomozás elrendelése kérdésében, és rendelkezhet megfelelő nyomozási terv készítéséről.

a) A feljelentési jegyzőkönyv, vagy a rendőri jelentés elegendő adatot tartalmaz-e az erőszakos közösülés elkövetésére vonatkozó alapos gyanú megállapításához, a rendelkezésre álló adatok nem utalnak-e arra, hogy a rendőrség koholt bűncselekménnyel áll szemben.

b) A magánindítványt az arra jogosult terjesztette-e elő, illetve rendőri jelentés estén fennforognak-e a cselekmény hivatalból történő üldözésének esetei.

b) tanúk utáni kutatás a helyszínen vagy a sértett előzetes tartózkodási helyén,

c) a sértett által megjelölt vagy a nyomozás során felkutatott tanúk meghallgatása.

Ha a sértett hihetően, kellő határozottsággal, név szerint jelöli meg támadóját, és a késedelem veszéllyel jár, még az előbbi pontokba foglalt intézkedések végrehajtása előtt intézkedni kell a megjelölt előállításáról, testének és ruházatának átvizsgálásáról

Helyes, ha a sértettet már első ízben is a nemi erkölcs elleni bűncselekmények nyomozásában jártas nyomozó vagy vizsgáló – lehetőleg azonos nemű, tehát általában női rendőr – hallgatja ki. Az egyik legfontosabb nyomozási cselekmény a sértett kihallgatása. A feljelentés (panaszfelvétel) és a kihallgatás célja, hogy minél teljesebben feltárja, és élethűen rögzítse a sértett vallomását, akinek az erőszakos közösülés esetében az elkövetővel kapcsolatban feltétlenül kell bizonyos adatokkal rendelkeznie. Panaszának felvétele alkalmával az általa előadandó tényeket az alábbiak szerint célszerű csoportosítani:

1) A bűncselekmény előzményei: Itt döntő jelentősége van annak, hogy a sértet és a tettes között volt-e korábban kapcsolat vagy sem. Az erőszakos közösülések a tettes és az áldozat viszonya szempontjából három csoportra bonthatók:

2) A sértettet ért szexuális támadás ismérvei: ki kell térni az elkövetés időpontjának és helyének megjelölésére.

- a bűncselekmény elkövetése folytán keletkezett testi sérülésnek, vagy dologi károsodásnak a megjelölése.

A sértett kikérdezése a legaprólékosabb legyen. Meg kell mondani, hogy miben állt az erőszak, ki, mit hogyan csinált, hogyan védekezett a sértett, vagy ha ezt nem tette, annak mi volt az oka.

Másodlagos viktimizáció: a szakirodalom szerint az, amikor a sértett a büntetőeljárás alatt másodszor is áldozattá válik, amikor a kihallgatások és tanúvallomások során újra és újra át kell élnie azt, amit legszívesebben kitörölne az emlékezetéből. Ez is szerepet játszik abban, hogy a szexuális bűncselekmények esetében a legnagyobb látenciával kell számolni.

A szexuális bűncselekmény áldozatának kihallgatásakor biztosítani kell, hogy a sértett saját ritmusában adhassa elő a történteket, és szabadon dönthessen arról, hogy az eseményeket összefüggően mondja el, vagy inkább kérdésekre válaszol. A sértettel való foglakozásra olyan helyen kellene, hogy sor kerüljön, ahol mások nem tartózkodnak. Lehetővé kellene tenni, hogy jelen legyen az áldozat bizalmát élvező személy is.

Kívánatos lenne, egy információs bázis kialakítása a szexuális erőszak áldozatává vált nőket segítő, ellátó szervezetekről és ezekről a rendőrségnek rendelkeznie kellene megfelelő információkkal. A sértett meghallgatását követően kerülhet sor az azonnali intézkedések és halaszthatatlan nyomozási cselekmények végrehajtására, azt követően a nyomozás megtervezésére és részletes adatok birtokában a sértett második, aprólékos kihallgatására. Előfordulnak koholt feljelentések. A koholt feljelentés okait vizsgálva megállapítható, hogy ezek két fő csoportba, és ezen belül több alcsoportba oszthatók:

b) kóros elmeállapotúak, pszichés zavarokban szenvedő személyek feljelentései, további bontásban az alábbi változatok különböztethetők meg: bosszúból, zsarolási célból, alibi-szerzés céljából, téveszmék hatására tett, „központba kerülés” céljából tett hamis feljelentések.

A sértett orvosi vizsgálata a halaszthatatlan nyomozási cselekmények körébe tartozik. Az orvosi vizsgálat elvégzésére igazságügyi orvos szakértőt kell kirendelni. Az eljárásban részt vevő szakértő szakvéleményében elsősorban a közösülés megtörténtének és az erőszak alkalmazásának kérdésében foglal állást a sértett testén észlelhető nyomok, anyagmaradványok és elváltozások alapján.

A sértettet célszerű minél hamarabb megvizsgálni. A késlekedés azzal a veszéllyel járhat, hogy a ruházat kimosásával, a sértett tisztálkodásával olyan nyomok semmisülhetnek meg, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak. A vizsgálatot a ruházat megfigyelésével kezdik. Az orvosi vizsgálatnak a sértett egész testére ki kell terjednie. Ennek során számtalan olyan külsérelmi nyom észlelhető, amely

Az a tény, hogy sérüléseket nem találunk a sértetten, az nem szól az erőszakos közösülés ellen. A fenyegetést, ha az élet vagy testi épség ellen irányul, a Btk. az erőszakkal egyenlő súlyúnak veszi. Egyes esetekben orvos szakértői feladat a védekezésre képtelen állapot megítélése.

Az erőszakos közösülés az ún. helyszínes bűncselekmények körébe tartozik, ezért a nyomozás során elengedhetetlen annak a helynek a megtekintése és átvizsgálása, ahol a bűncselekményt elkövették. Általában halaszhatatlan nyomozási cselekményként kerül rá sor. A helyszíni szemle megkezdéséig helyszíni biztosítást kell végezni. Ondó-, vér és hüvelyváladék foltok utáni kutatás elsősorban a sértett és a tettes ruházatán ígér eredményt, de ezeknek az anyagmaradványoknak a jelenlétét a helyszíni szemle alkalmával bútorokon, gépkocsi üléseken, szőnyegeken, leggyakrabban lepedőn és ágyneműn is meg kell vizsgálni. Ujj- és tenyérnyomatok elsősorban zárt helyen, lakóhelyiségben, raktárban, munkahelyen, közlekedési eszközön elkövetett bűncselekmény helyszínén bizonyíthatják a sértett, vagy a tettes ott tartózkodását. Elsősorban szabadban történt bűncselekmények esetében kell lábnyomok keletkezésével számolni.

A bűncselekmény nyomozása során olyan személyek felkutatása és tanúként történő kihallgatása válhat szükségessé, akik tudomással bírnak:

- az erőszakos közösülés elkövetéséről, a tettes által alkalmazott erőszakról, vagy más lényeges kísérő jelenségéről,

- a sértettnek és a tettesnek a cselekmény elkövetését megelőző kapcsolatáról,

- a bűncselekmény elkövetése után történt eseményekről, a sértett, vagy a tettes meneküléséről,

A tettenérést és azt az esetet kivéve, amikor a sértett az elkövetőt ismeri, és meg tudja nevezni, a gyanúsított felkutatása a nyomozás egyik központi feladata.

d) A tényállás felderítésének alapelvére tekintettel: megtörtént-e a terhelő és a mentő, illetve a büntetőjogi felelősséget súlyosbító és enyhítő körülmények figyelembe vétele; sor került-e az okoknak és körülményeknek a felderítésére, amelyek a bűncselekményt közvetlenül lehetővé tették?

Az erőszakos közösülést megvalósító cselekmény tisztázása során feltétlenül ki kell térni a bűncselekmény elkövetési időpontjának, pontos helyének, a tettes magatartásának, az alkalmazott erőszaknak, vagy fenyegetésnek, a sértett védekezési cselekményeinek, a bűncselekmény elkövetése folytán előállt testi, vagy anyagi károsodásnak a megjelölésére.

- alattomos és nehezen felderíthető, s a bizonyításnak is jelentékeny korlátai vannak;

- minden esetben van aktív elkövető, aki saját érdekeinek érvényesítése érdekében előnyt, jogtalan különjuttatást nyújt;

- mindig meg van a párja is, a passzív elkövető, aki ezen különjuttatás ellenében hivatali-gazdasági kötelességét megszegi, annak teljesítésével avagy a diszkrecionális jogkörének gyakorlásával visszaél,

Összességében a különböző kísérletek a fogalom meghatározására kétféle, egy rövidebb és egy hosszabb meghatározásra vezettek:

A korrupció az a tevékenység, amellyel egy adott szabályozási rendszert (a vagyonelosztás rendszerét) megsértenek a személyes anyagi nyereség reményében.

- amellyel egy államhivatalnok (vagy más személy, aki helyzetéből adódóan rendelkezhet az állami vagyon, vagy közszolgáltatások elosztása fölött),

- megsérti az állami vagyon elosztására, illetve közszolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályokat,

- egy olyan személy érdekeit szolgálva, akitől jutalmat kap a szabályok megsértéséért.

A korrupciós bűncselekmények jellegükből adódóan leginkább a rendőri felderítő munka eredményeként jutnak tudomásunkra. Esetenként feljelentések is érkeznek, amelyek származhatnak: az aktív vagy passzív vesztegetőktől (önfeljelentés), az előnnyel célba vett hivatalos személytől, vagy az előny átadására felhívott féltől, hivatali elöljárótól, felettestől, érdektelen harmadik személytől, gyanús körülmény vizsgálatából.

Első lépésként meg kell határozni a tervezés főbb elemeit, amelyek a következők:

→ befolyásolással üzérkedésnél az elkövető ügyintéző és az előnyt nyújtó között milyen viszony van,

→ mi az előny tárgya, értéke, forrása, nem kapcsolódik-e más bűncselekményhez,

→ a bűncselekményt elősegítő okok és körülmények meghatározhatók-e, megszüntethetők-e.

→ átadott pénz sorszámainak feljegyzése jegyzőkönyvben, hatósági tanú előtt,

1) Motozás; 2) házkutatás; 3) szakértő alkalmazása; 3) Felismerésre bemutatás; 4) zár alá vétel; 5) tanúkihallgatás; 6) Személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések.

A garázdaság kettős alakzatú bűncselekmény: a Btk. 271. § szabályozza a bűncselekményi, az 1999. évi CXX. törvénnyel módosított 1999. évi LXIX. törvény (Sztv) – a szabálysértésekről – 142. § (1) bek. b) pontja pedig a szabálysértési alakzatát.

A bűncselekmény elkövetője bárki lehet, azonban gyakrabban kerülnek ki alkoholista, züllött életmódot folytatók közül. Az elkövetők közül döntő a férfiak aránya. Egyre több fiatalkorú elkövető is van. Időben a fizetésnapok, hétvégék, ünnepnapok jönnek számításba. A családi ünnepeken is sok garázdaság történik.

A garázdaság miatti eljárás leggyakrabban bejelentéssel kezdődik, előfordul a hatósági észlelés is. A bejelentést követően nagyon gyors intézkedésekre van szükség. A helyszínre érkezve röviden tájékozódni kell, majd az erőszakos magatartást tanúsító személyeket kell lecsillapítani. A rendőrt észlelve sokszor az elkövető a helyszínről elmenekül. Ilyenkor a rövid tájékozódás után meg kell kezdeni az üldözését az elfogás érdekében. A garázdaság nem tipikusan helyszínes bűncselekmény, de sérülés vagy rongálás esetén célszerű helyszíni szemlét tartani. A tanú, sértett és az elkövető kikérdezése csak a lényegi kérdésekre terjedjen ki, amennyi a jelentés elkészítéséhez elegendő. Az elkövető ittassága esetén sem indokolt a vérvételre történő előállítás, elegendő az ügyeleteken található „SERES” etilalkohol-mérő műszer használata. Súlyos esetben a kijózanító állomásra kell szállítani az elkövetőt. A helyszínen tett intézkedésről jelentést kell írni. Az információk alapján el kell dönteni, hogy szabálysértés vagy bűncselekmény történt. Meg kell határozni a további intézkedéseket. A garázdaságok nagy részénél az elkövetők főleg tettenéréssel ismertté válnak. A tényállások általában egyszerűek, és elegendő tanúvallomás áll rendelkezésre.

Garázdaságnál szakértők bevonására ritkán kerülhet sor, ha szükséges, akkor az alábbiak megállapítására:

a gyanúsított személyiségében meglévő rendellenességek (gyógypedagógus, pszichológus, ideg- és elmeszakértő)

A garázdaság nyomozása is tervszerű és összehangolt munkát igényel. Számba kell venni és kiválasztani az adott bűncselekményfajtára adekvát eszközöket, módszereket, eljárásokat, melyek egyben meghatározzák az elvégzendő feladatokat:

a bekövetkezett személyi sérülés gyógytartamának, az anyagi kár mértékének megállapítása,

más bűncselekmény vagy szabálysértés vagy egyéb cselekmény megléte vagy hiánya,

A kihallgatás előtt célszerű beszerezni a személyi és tárgyi bizonyítékokat, mert csak így lehet a tagadásban lévő gyanúsítottat beismerésre bírni.

Taktikailag célszerűbb a sértettek, tanúk kihallgatása a nyomozás első szakaszában, hiszen tőlük kaphatunk elsősorban adatokat a tényállás megállapításához.

Ezt követheti a szakértők bevonása az ittasságra, a sérülés gyógytartamára, valamint az okozott kár értékének megállapítására. Természetesen előfordulhat egyéb szakértő kirendelésének szükségessége is, pl.: daktiloszkópus, traszológus szakértő. A fiatalkorúak ellen indított büntetőeljárásban pedig pszichológus, gyógypedagógus szakértő vehető igénybe. Igazságügyi elmeorvos szakértő pedig választ adhat arra a kérdésre, hogy előfordul-e büntethetőséget korlátozó vagy kizáró ok.

Ismeretlen tettes ellen indított büntetőügyben meg kell tervezni a tettes kilétének megállapításához szükséges nyomozási cselekmények végrehajtásának taktikáját.

Ismeretlen tettes esetén meg kell vizsgálni az ügyet abból a szempontból is, hogy van-e mód és lehetőség a terhelt bíróság elé állítására.

Bár a garázdaság nem tipikus helyszínes bűncselekmény, előfordulhat, hogy a nyomozás szempontjából lényeges bizonyítékok rögzítése érdekében mégis helyszíni szemlét kell tartani.

§ ha a helyszínen jelentős nyomok, elváltozások, anyagmaradványok maradtak hátra; különösen akkor, ha ismeretlen elkövetővel állnak szemben, és ezek felkutatása, rögzítése, szakértővel történő véleményeztetése az ismeretlen tettes személyének megállapításához vezethet.

A tanúk kihallgatása és felkutatása útján azt is meg kell tudni, hogy mit tudnak az időközben a helyszínt elhagyó tettesről (neve, címe, foglalkozása, munkahelye, előfordulási helye, baráti köre, személyleírása).

Adatgyűjtést kell lefolytatnia tetthelyen, annak környékén, az ott található szórakozóhelyeken tanúkutatás és a terhelt felkutatása céljából, ezt vissza-visszatérően is meg kell ismételni.

A különféle nyilvántartásokban ellenőrizni kell a hasonló bűncselekmények elkövetőit.

A körözés kiadása is eredményre vezethet az ismeretlen elkövető felkutatásában.

Nagyszámú primitív, alacsony műveltségű, agresszív magatartású elkövetővel kell számolnunk ezen a területen. A kihallgatásoknál ennek figyelembe vételével kell kialakítandó magatartásunkat megválasztani. Ajánlott a személyre szabott kihallgatási taktika alkalmazása, a terhelt értelmi képességeinek megfelelő kérdésfeltétel. Ezen személyek esetében nem biztos, hogy a bizonyítások előtárásának „vallomást” eredményez.

A vagyon elleni bűncselekmények leggyakoribb és legismertebb formája a lopás. A lopás bűncselekmény e tulajdonosi jogokat, közvetlenül a birtoklást sérti. A cselekvés az idegen uralom alatt álló, értékkel bíró ingóságra követhető el. Az elkövetési magatartás, ami két mozzanatból áll. Az első a birtokos dolog feletti hatalmának megszüntetése, a második az elkövető tényleges hatalmába vonása. A bűncselekmény befejezetté csak a két mozzanat bekövetkezésével válik. A lopás elkövetője bárki lehet, de csak egyenes szándékkal valósítható meg. Az elkövetés módjának és helyének a minősítés szempontjából van jelentősége. Az értékbeli különbségnek a szabálysértési alakzat, a vétség, a bűntett és a minősített esetek elkülönítése szempontjából van szerepe. Az elkövetés utáni magtartás tevékeny megbánás esetén fontos.

A lopás a leggyakoribb bűncselekmény. Ahol tulajdon található, ott előfordulhat a lopás is. Így nem csoda, ha a tipikus esetei sokfélék. A kriminalisztika a személyek javait károsító lopásokon belül több kriminalisztikai lopásfajtát különböztet meg:

A besurranó tolvaj valamely helyiségbe – többnyire magánlakásba – vagy nyitva hagyott helyre – fizikai erőszak kifejtése nélkül belopózik, majd a sértett figyelmetlenségét kihasználva könnyen és gyorsan hozzáférhető dolgokat jogtalanul eltulajdonítja. Ezek az elkövetési módok nem azonosíthatók a nyitott helyre történő egyszerű, engedély nélküli bemenettel.

Különböző, előre kitervelt trükkök felhasználásával igyekeznek az ott lévő személyek figyelmét elterelni, ill. őket rövid időre úgy eltávolítani, hogy az idő alatt az el nem zárt ingóságokat ellophassák, és mielőbb feltűnés nélkül elmenekülhessenek.

A behatolási nyomok hiánya megerősítheti a besurranásos vagy trükkös lopásra való következtetéseinket.

A szemle során tisztázzuk az ellopott dolgok pontos helyét (mennyire volt szembetűnő, könnyen elvihették-e).

A megrendelést gyűjtő trükköt alkalmazó tolvaj esetleg hátrahagyhatja a megrendelés bizonylatának másolatát.

A tanúk felkutatatását a helyszín környékére is ki kell terjeszteni, mert előfordulhat, hogy máshova is bement és ott látták stb.

A zseblopás élő, mozgásképes, öntudatának birtokában lévő ember testén, testén lévő holmikban, kézben tartott táskában, csomagban lévő idegen dolog eltulajdonítása.

egyik kézben tartott, álcázott tárggyal leplezett és a másik kézzel végrehajtott lopás,

éles szerszámmal a ruha vagy más tárgy felvágásával végrehajtott lopás.

az eredményes munka feltétele, hogy az adott – zsebtolvajoktól veszélyeztetett – területen állandóan egy nyomozó, vagy nyomozócsoport foglalkozzék a zsebtolvajok elleni bűnügyi felderítő munkával (személyismeret),

a veszélyeztetett terület felmérését követően szervezzünk megfigyelést az elkövetőre

A házi lopást a tolvaj a vele házközösségben, vagy közös háztatásban élő személy sérelmére követi el.

a negatív tényezők utalhatnak a házi lopásra (behatolási nyomok hiánya, a tolvaj tájékozottságára utaló adatok, keresés, kutatás hiánya)

a fürdőhelyi lopásokat többnyire akkor veszik észre a sértettek, amikor a strandról el akarnak távozni,

a sértett kihallgatását követően ajánlatos a helyszín megtekintése, tanúkutatás,

megfelelő személyleírás esetén célszerű a fürdőhelyről elvezető utakat megfigyelni,

vendégek tájékoztatása,hogy vigyázzanak az értékeikre (a strandokon ez általában óránként hangosbemondón keresztül rendszeresen elhangzik).

A felderítés és bizonyítás érdekében végzendő eljárási cselekmények

A leggyakrabban a sértett bejelentésével, vagy feljelentésével indul az eljárás, de hatósági észlelésnél is nagyon fontos a sértett kihallgatása, hiszen ebből állapítható meg, hogy:

Amennyiben helyszíni szemlét kell tartani, akkor azt haladéktalanul meg kell kezdeni. A nyomon üldözéssel együtt intézkedni kell a körözésre és az elfogásra. Az ismeretlen tettesről részletes személyleírást kell kérni. Az eltulajdonított tárgyat, ha vannak egyedi ismertető jegyei, a vélhető feltalálási helyeken keresni kell (piacok, vásárok). Sorozatos lopások esetén lehetőség van krimináltechnikai csapda telepítésére. A kihallgatás során bizonyítani kell, hogy az elkövető célzata valóban lopásra irányul. Vagyon elleni bűncselekmény miatti eljárásban a házkutatás megtartása kötelező, még akkor is, ha az elkövetőt tetten érték, hiszen joggal feltételezhető, hogy esetleg más bűncselekményből származó tárgy van a lakásán. Szükség esetén motozást és lefoglalást is alkalmazni kell.

A legkézenfekvőbb megelőzési feladat a lopás tekintetében az, hogy a felderítés minél nagyobb arányú legyen. Az egyes bűncselekményekből és a statisztikából levont következtetések szintén segítik a megelőzést. A médiák, a propaganda útján a figyelmetlen és könnyelmű állampolgárok figyelmeztetésével sokat lehet tenni a lopások megelőzése érdekében. A rendőrségnek fontos feladata az éjszakában gyanúsan viselkedő személyek igazoltatása és csomagjaik, ruházatuk átvizsgálása.

[1] A Bevetésirányítási Központ létrehozásának egyik célja az eurokomformitás, amelynek érdekében olyan integrált több szerv állományából létrejövő egységes szolgálatot kellett létrehozni, amely magában foglalja az érvényben lévő ügyeleti feladatok jelentő és koordináló funkcióit valamint a segélykérő telefonon érkező eseményekre való reagálás biztosítását.

[2] Ehelyett a 166. § (2) bek. i) pontja, a tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés tényállása alapján büntetendő

A közlekedési eszközök járművek nyomai

IV. Hangazonosítás

V. AZ ANYAGMARADVÁNYOK

A nyom és az anyagmaradvány elhatárolása

Az anyagmaradványok fajtái

Az egyes anyagmaradványfajták

Az emberi testből származó egyéb anyagmaradványok

Egyéb anyagmaradványok

Fogalma: A bűnügyi nyilvántartás a törvényben meghatározott adatokat tartalmazó, közhitelű hatósági nyilvántartás, amelynek feladata a törvényben meghatározott adatok gyűjtése, kezelése, azokról okirat kiadása, törvényben meghatározott jogosultaknak adatok szolgáltatása.

A bűntettesek nyilvántartása tartalmazza

ba) a bűncselekmény(ek) megnevezését,

bb) a bűncselekmény(ek) Btk. szerinti minősítését,

bc) az elkövetői és az elkövetési alakzat megjelölését,

bd) a bűncselekmény(ek) elkövetésének idejét,

be) azt, hogy az elítélt visszaeső, különös visszaeső, többszörös visszaeső-e;

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásának célja az érintettek és mások jogainak és biztonságának védelme, a büntetőeljárások gyors és hatékony lefolytatásának elősegítése.

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása tartalmazza

a) az elrendelő határozat szerint

aa) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

ab) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

ac) a kényszerintézkedés időtartamát;

A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

b) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

c) a megalapozott gyanú közlésének időpontját;

d) a vádemelés időpontját;

e) a nyomozás, a büntetőeljárás felfüggesztésének, továbbfolytatásának időpontját;

f) a büntetőügy iktatószámát;

g) az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság megnevezését.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani

b) a bűncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomot.

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

b) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

c) a bűncselekmény(ek) elkövetésének helyét és idejét;

d) az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetőügy iktatószámát;

e) az ujj- és tenyérnyomatot, valamint az arcképet.

A DNS-profil nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bűncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása, illetőleg kizárása a büntetőeljárás során.

A DNS-profil nyilvántartásban annak az adatait kell nyilvántartani, akit

a) ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett, vagy

b) a nemzetközi bűnözéssel kapcsolatba hozható,

c) nemi erkölcs elleni erőszakkal megvalósuló,

d) gyermekkorú ellen irányuló,

e) sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló,

f) kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett kábítószerrel vagy kábítószernek minősülő anyaggal kapcsolatos,

g) pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,

h) fegyveres elkövetéssel megvalósuló, illetve

A DNS-nyilvántartásban kell nyilvántartani a bűncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilokat is.

A DNS-profil nyilvántartás tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait;

b) a bűncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;

c) a bűncselekmény(ek) elkövetésének helyét és idejét;

d) az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetőügy iktatószámát;

e) a nyilvántartott személyhez tartozó azonosító kódot;

f) a DNS-profilt és a hozzá tartozó azonosító kódot.

IX. A KUTATÁS FOGALMA

A házkutatás tervezése

A házkutatás végrehajtása

A házkutatás eredményeinek rögzítése

Járművek kutatása

Kutatás nyílt terepen

A ruházat átvizsgálására az alábbi hatóságok jogosultak:

A házkutatás, a lefoglalás és a motozás közös szabályai