3.1. Biztosító
A jogviszony egyik
pólusán mindig a biztosító található.
A biztosítási
tevékenység a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyéhez kötött,
és igen szigorú feltételek (a tőkeellátottság és összetétel, a tárgyi és
személyi feltételek stb.) megléte mellett végezhető.
Biztosító részvénytársaság, szövetkezet, illetve egyesület, vagy harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe formájában létesíthető.
Csatlakozásunkig külföldi biztosító, valamint biztosításközvetítő és szaktanácsadó
tevékenységét fióktelepén keresztül végezhette (együtt: biztosító).
Csatlakozásunkat követően, ha egy másik tagállamban székhellyel rendelkező
biztosító Magyarországon kíván fióktelepet létesíteni, csupán tájékoztatni kell
a Felügyeletet, míg harmadik országbeli biztosító fióktelepének létesítése
továbbra is engedélyhez kötött. Hasonló az eljárás a magyar biztosítók részére
az esetben, ha másik tagországban kívánnak fióktelepet (képviseletet)
létesíteni. Lényeges változás a csatlakozásunkat követően, hogy lehetőség van
határon átnyúló tevékenység végzésére a hazai biztosítók számára, ugyanakkor
másik tagországban letelepedett biztosítók is közvetlenül nyújthatják
szolgáltatásaikat határon átnyúlva, csupán bejelentési kötelezettség terheli a
Felügyelet felé.
A
biztosító szövetkezet, illetve biztosító egyesület által művelhető biztosítási
tevékenység korlátozott mértékű. A biztosító társaságok, szövetkezetek, illetve
egyesületek szavatoló tőkéjének nagyságát törvényi előírások szabályozzák.
Az alanyi
oldallal összefüggésben kell arra is rámutatni, hogy a biztosító egyesület kizárólag csak tagjaival
létesíthet biztosítási jogviszonyt. E jogviszony sajátos természetű azért,
mert ebben egyaránt jelen vannak a biztosítási szerződésre jellemző kötelmi természetű
sajátosságok és az egyesületi tagsággal együtt járó szervezeti, személyi, jogi
természetű elemek."
3.1. Biztosító
A jogviszony egyik
pólusán mindig a biztosító található.
A biztosítási
tevékenység a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyéhez kötött,
és igen szigorú feltételek (a tőkeellátottság és összetétel, a tárgyi és
személyi feltételek stb.) megléte mellett végezhető.
Biztosító részvénytársaság, szövetkezet, illetve egyesület, vagy harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe formájában létesíthető.
Csatlakozásunkig külföldi biztosító, valamint biztosításközvetítő és szaktanácsadó
tevékenységét fióktelepén keresztül végezhette (együtt: biztosító).
Csatlakozásunkat követően, ha egy másik tagállamban székhellyel rendelkező
biztosító Magyarországon kíván fióktelepet létesíteni, csupán tájékoztatni kell
a Felügyeletet, míg harmadik országbeli biztosító fióktelepének létesítése
továbbra is engedélyhez kötött. Hasonló az eljárás a magyar biztosítók részére
az esetben, ha másik tagországban kívánnak fióktelepet (képviseletet)
létesíteni. Lényeges változás a csatlakozásunkat követően, hogy lehetőség van
határon átnyúló tevékenység végzésére a hazai biztosítók számára, ugyanakkor
másik tagországban letelepedett biztosítók is közvetlenül nyújthatják
szolgáltatásaikat határon átnyúlva, csupán bejelentési kötelezettség terheli a
Felügyelet felé.
4.1. A biztosításközvetítőkre vonatkozó általános szabályok
A biztosításközvetítők
megjelenése, szerepük erősödése mindenképpen összefügg a biztosítási piacon
kialakuló versennyel. A Bit. az uniós normákkal összhangban szabályozza a
biztosításközvetítők (értve ez alatt a viszontbiztosítás közvetítői
tevékenységet végző közvetítőket is) helyzetét, miszerint biztosításközvetítői
tevékenységet függő biztosításközvetítő,
illetve független biztosításközvetítő
végezhet, ha szerepel a Felügyelet által vezetett nyilvántartásban.
(Természetesen a nyilvántartásba vételnek vannak személyi, szakmai és egyéb
követelményei.) Bizonyos esetekben nem szükséges a felügyeleti nyilvántartás
(pl. ha kizárólag nem életbiztosítási szerződéseket közvetít, vagy a biztosító
munkavállalója, vagy másik tagállamban nyilvántartásba vett biztosításközvetítő
stb.).
Lehetőség van arra is, hogy a
biztosításközvetítők más személyekkel létesítsenek munkaviszonyt, munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyt vagy megbízási jogviszonyt biztosításközvetítői
tevékenységre, akik azonban ilyen tevékenységre már további jogviszonyt nem
létesíthetnek, illetve a tevékenység végzésére mással további megbízási, ill.
munkaviszonynak nem minősülő egyéb jogviszonyt nem létesíthet (azaz polgári
jogi jogviszony keretében nem vonhat be harmadik személyt a tevékenységbe).
4.2. Biztosításközvetítők tevékenységére
vonatkozó közös szabályok
a.) A biztosításközvetítők tevékenysége a következőkre terjedhet ki;
aa) biztosítási szerződések értékesítésének a
megszervezése,
ab) a szerződések megkötésének elősegítése,
ac) a biztosítási termékek ismertetése, a szükséges felvilágosítás
megadása,
ad) a szerződések megkötése, azok lebonyolításában, továbbá a
teljesítésben való közreműködés.
b.)
Rendkívül fontos kiemelni a biztosításközvetítő
oldalán
jelentkező
(a kötelezettségvállalás helye szerinti állam hivatalos nyelvén teljesítendő,
de az ügyféllel történt megállapodás esetén más nyelven is történhet) tájékoztatási kötelezettséget, amely - még a biztosítási szerződés megkötését
megelőzően - két irányban is terheli;
ba.) Köteles a jogszabálynak megfelelő módon a tájékoztatni a szerződő
felet magáról a biztosításközvetítő
cégről, státusáról (cégnév, székhely, székhely állam felügyeleti hatóság,
fióktelep útján kötött szerződésnél annak címe, nyilvántartási szám stb.). A
tájékoztatásnak azt is tartalmaznia kell, hogy függő vagy független
biztosításközvetítőről van-e szó, illetve, hogy mely biztosító termékeit
terjeszti. Fontos felhívni a szerződő fél figyelmét a panasztétel lehetőségére,
illetve az eljáró szervre is.
bb.) Ugyancsak tájékoztatni kell a szerződést kötni kívánó felet - amely
tájékoztatási kötelezettség a biztosítót is terheli - a
biztosító főbb adatairól és a
biztosítási szerződés jellemzőiről. (Pl. figyelemfelhívásra alkalmas módon
kell tájékoztatni a biztosító mentesülésének szabályait, a szolgáltatás
korlátozásának feltételeit, kizárásokat, a szokásos szerződési gyakorlattól
eltérő rendelkezésekről, magyartól eltérő jog alkalmazása, vagy a magyartól
eltérő bíróság kizárólagos illetékessége került kikötésre stb. Életbiztosítási szerződés
megkötését megelőzően további követelményeket is teljesítenie kell a
biztosításközvetítőnek.)
A
tájékoztatásnak bizonyítható és azonosítható módon, közérthetően, írásban kell
megtörténnie.
A
biztosítási szerződés megkötését megelőzően majd a biztosító köteles beszerezni
ügyfele nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a tájékoztatást megkapta.
c.) A biztosításközvetítőket - épp úgy, mint a biztosítót, a
szaktanácsadót - titoktartási
kötelezettség terheli minden olyan adat vonatkozásában, amely az ügyfelek
személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, gazdálkodására vagy a biztosítóval
kötött szerződéseire vonatkozik. A titoktartás időbeli korlátozás nélkül
kötelezi. Ez alól csak a törvényben taxatív módon felsorolt esetekben van
kivétel.
4.3. Függő biztosításközvetítő
Függő
biztosításközvetítő - azaz ügynök -
olyan személy, aki
-
egy biztosító termékeit, vagy
-
több biztosító egymással nem versenyző termékeit
közvetíti. (Ez utóbbi fogalom értelmezését a törvény nem adja meg, de a
fogyasztó érdekét szem előtt tartva ezt a fogalmat inkább tágan kell
értelmezni; mit tekinthet a fogyasztó versenyző terméknek.)
Az
általános szabályoktól eltérően mindenképpen függő biztosításközvetítői helyzet
alakul ki akkor is, ha a közvetítő
-
a biztosítási szerződés közvetítését kiegészítő
tevékenységként végzi a főtevékenységéhez kapcsolódó termékre vagy
szolgáltatásra vonatkozóan, és
-
biztosítási díjat nem vesz át, illetve a
biztosítottnak járó összeget nem fizet ki.
A
biztosítóval fennálló jogviszony lehet munkaviszony, vagy megbízási jogviszony.
Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés
tárgyalásánál utaltunk arra, hogy amennyiben a közvetítői szerződésre speciális
jogszabályi rendelkezések vonatkoznak, elsősorban azokat kell figyelembe venni,
de háttér joganyagként alkalmazásra kerül a nem szabályozott kérdésekben az
önálló kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó jogszabály is.
A Bit. szabályai szerint amennyiben a
biztosításközvetítői tevékenységet az ügynök munkavégzésre irányuló jogviszony
alapján látja el, kiegyenlítési jutalék csak a biztosítóval kötött, erre
irányuló írásbeli megállapodás esetén illeti meg. (Emlékeztetünk arra, hogy az
önálló kereskedelmi ügynök olyan személy, aki szervezetileg megbízójától
független, azaz a munkaviszony keretében tevékenykedő kereskedelmi ügynökre
egyébként sem vonatkozik a jogszabály, így a kiegyenlítési jutalék szabályai
sem.)
4.3.1. Az ügynök
a.) Az ügynök - a
biztosító, illetve a független biztosításközvetítő megbízásából eljáró függő
biztosításközvetítő - csak olyan személy lehet, aki rendelkezik a jogszabályban
meghatározott feltételekkel. Az ügynökről az őt foglalkoztató biztosító vagy független
biztosításközvetítő köteles nyilvántartást vezetni, a felügyeleti
nyilvántartásba a bejelentés alapján kerül. Az ügynök a jogszabályban
meghatározott adatokat tartalmazó arcképes igazolványt a biztosító ill. a
független biztosításközvetítő köteles kiadni, amely elengedhetetlen feltétele a
tevékenység folytatásának.
b.) Az ügynök fő
szabályként a biztosítási szerződés
megkötését készíti elő. Csak külön
felhatalmazás esetén válik jogosulttá a szerződés megkötésére, a biztosítási
díj átvételére, illetve a szerződésből eredő jogok gyakorlásában és a
kötelezettségek teljesítésében való közreműködésre, továbbá a szerződés
lebonyolításában való közreműködésre.
c.) Amennyiben az
ügynök (vagy az általa a szerződés teljesítése során igénybe vett igénybe vett
személy) közvetítői tevékenységének ellátásával összefüggésben kárt okoz,
minden esetben az a biztosító a felelős,
amely termékének közvetítése során okozta a kárt.
4.3.2.
A
vezérügynök
A
törvény külön szabályozza a vezérügynök
fogalmát, visszahozva ezáltal azt a
régi, magyar jogban nem ismeretlen megoldást. A vezérügynök ugyanis a biztosító
azon ügynöke, aki teljes körű felhatalmazást kap a biztosítótól a biztosító
üzletviteléhez szükséges valamennyi jogkör ellátására. A vezérügynök valós,
jogi értelemben felfogott képviselőként, külön erre irányuló felhatalmazás
nélkül arra is jogosult, hogy megkösse a biztosító nevében a szerződést,
kiállítsa a kötvényt és a díjat átvegye. Vezérügynök kizárólag egy biztosítóval
állhat biztosításközvetítésre létesített jogviszonyban.
A vezérügynök foglalkoztatása
előtt a Felügyelet engedélyét kell kérni, igazolva a személyi, szakmai
követelmények meglétét.
Említést teszünk még a biztosítási
szaktanácsadóról, aki szerződést nem
közvetít, csak - a Felügyelet engedélyével - biztosítási tevékenységgel
összefüggő szaktanácsot ad.
4.4. Független biztosításközvetítő
Önállóan
piacra lépő, független biztosításközvetítőnek minősül valamennyi egyéb biztosításközvetítő, az alkusz vagy a többes ügynök.
A
független biztosításközvetítői tevékenység végzéséhez a Felügyelet engedélyére
van szükség.
A
független biztosításközvetítőkkel szemben a törvény a felügyeleti nyilvántartásba
vételhez szigorúbb követelményeket támaszt (részvénytársasági vagy korlátolt
felelősségű társasági forma, minimum tőkekövetelmény egyéb tárgyi, személyi
feltételek, tevékenységére felelősségbiztosítás fenntartása, amelynek minimális
tartalmi követelményeit a kormány rendeletben állapítja meg stb.) Felügyeleti
engedélyre van szükség ahhoz is, amennyiben más független biztosításközvetítői
tevékenységet folytató társaságot kíván alapítani, vagy ilyen társaságban a
jogszabályban meghatározott befolyásoló részesedést kíván szerezni.
A
független biztosításközvetítő csak olyan személyt bízhat meg (akár
munkaviszonyban, akár megbízási jogviszonyban) biztosításközvetítéssel, aki
szerepel a felügyeleti nyilvántartásban, de ezekről a személyekről köteles
nyilvántartást is vezetni.
Tevékenységének
ellátása során a független biztosításközvetítő a biztosítási szakmai
szabályokat megtartva köteles eljárni, amelyért felelősséggel tartozik ("szakmai műhiba", pl. téves
tanácsadás, szabálytalan díjkezelés, nyilatkozatok késedelmes továbbítása
stb.). Felel azok magatartásáért is, akik a nevében járnak el.
A
független biztosításközvetítők nyilvántartást
kötelesek vezetni - a biztosítási titoktartás szem előtt tartásával - az
általuk kötött szerződésekről, amelynek elmulasztása a szerződések
érvényességét nem érinti, de közigazgatási jellegű szankciót vonhat maga után.
A Bit. részletesen tartalmazza, mely adatokat kell a nyilvántartásban
szerepeltetnie.
A
független biztosításközvetítői tevékenység kiterjedhet arra is, hogy
"közvetítse" az ügyfél
befizetéseit (biztosítási díj), illetve a biztosító ügyfél részére történő kifizetéseit (biztosítási összeg,
kárösszeg). Ezeket az összegeket azonban elkülönített
számlán (ügyfélszámla) kell tartani. Ezek a befizetések védve vannak a
biztosításközvetítő esetleges csődhelyzete esetén is, miután az ügyfélszámlákon
szereplő összegek más hitelezők kielégítésére cső-, illetve felszámolási
eljárás esetén sem használhatók fel.
4.4.1. Biztosítási alkusz (bróker)
Az alkusz - mint láttuk -, független
biztosításközvetítő. (Tevékenységére vonatkoznak mindazok a szabályok,
amelyeket a független biztosításközvetítővel kapcsolatban megfogalmaztunk.)
Alapvetően különbözik azonban jogi helyzete a többes biztosítási ügynökétől,
miután a többes biztosítási ügynök a biztosító megbízottjaként tevékenykedik.
Az alkusz sem ügynökként, sem többes ügynökként nem tevékenykedhet (kizárt tehát, hogy a
biztosítókhoz ily módon kapcsolódjon).
a.) Az
alkuszi ügylet főbb jellemzői
Általában az alkuszi ügylet és a tevékenység valamely ügylet
közvetítését foglalja magába, és az alkusz ehhez kapcsolódva mindazt
a tevékenységet köteles kifejteni, amely a jogügylet létrejöttéhez szükséges.
Az ügylet megkötése az alkuszi tevékenységen kívül esik, lényegesen különbözik
jogi helyzete mind a megbízottól, mind a bizományostól. Annak jogilag nincs
akadálya, hogy - külön felhatalmazás esetén – a szerződést megkösse.
Az alkuszi szerződéssel létrehozott jogviszonyban az alkusz annak a félnek a megbízása alapján közvetít
(továbbiakban: megbízó), aki a biztosítás létrejötte esetén a biztosított vagy
a biztosítóval szerződő fél pozíciójába kerül.
Az
alkuszi jogviszony a megbízó és az alkusz között kölcsönös, egybehangzó
akaratnyilatkozat alapján jön létre.
Az
alkuszok - az ügyletkötések meggyorsítása
érdekében - gyakran használnak előre kidolgozott általános szerződési
feltételeket.
aa) Az alkusz főkötelezettsége
a biztosítási szerződés megkötésének
előkészítése.
Tevékenysége
csak megbízójának külön meghatalmazása
esetén terjed ki a szerződés megkötésére,
vagy a megbízó igényeinek
érvényesítésében való
közreműködésre.
A megbízó a szerződés alapján azt várja
el az alkusztól, hogy a legkedvezőbb biztosítási szerződést közvetítse, azaz a
tanácsadás során a szakmában elvárható gondossággal járjon el. Mindebből
következik, hogy a megbízó utasításai
kötik ugyan az alkuszt, de az utasítási jog sokkal szűkebb körű, mint a
megbízásnál.
Az alkusz kötelessége, hogy a
biztosítási piacon fellelhető legjobb terméket ajánlja a szerződő félnek,
figyelembe véve a biztosítási díjat, biztosítási időszakot és feltételeket. E
körben a törvény szerint a szerződés megkötésének előkészítése során az ügyfél
igényei szerint köteles kielégítő
mennyiségű, a piacon hozzáférhető biztosítási szerződést elemezni -
figyelemmel az ügyfél igényeire, szükségleteire - az általa tanácsolt
biztosítási termékkel kapcsolatban indokait is elő kell adni a megbízójának. A
biztosítási alkusznak tehát, mint a biztosítók széles körével kapcsolatban álló
piaci közvetítőnek az ajánlatát a biztosítási piacot reprezentáló elemzéssel
kell alátámasztania.
A megbízó az alkusz által ajánlott ügyletet nem köteles megkötni,
elhatározását indokolnia sem kell.
ab) Az új Bit. nem tartalmaz rendelkezést az alkusz díjazásáról, tehát a szerződési szabadság alapján arról szabadon állapodhatnak meg.
ac) A megbízó az alkuszi szerződés megszegéséből eredő igényeit az
alkusszal szemben érvényesítheti, de egyébként az alkusz nem felelős a biztosítási szerződésből eredő, biztosítót
terhelő kötelezettségek teljesítéséért (de a biztosító felé sem felel
megbízója magatartásáért).
b.) Az alkusz és a biztosító kapcsolata
Az alkusz sajátos módon kapcsolódhat a biztosítóhoz is, mégpedig a biztosító ez irányú hozzájárulása esetén,
de az ügyfél megbízásából jogosult a biztosítási díj átvételére, s ugyancsak a biztosító hozzájárulása vagy az
ügyfél felhatalmazása alapján közreműködhet
a kockázat felmérésében, a szerződésből
eredő jogok és kötelezettségek
teljesítésében és lebonyolításában.
Az alkusz egyébként - mint láttuk - a
biztosítóktól független személy, ebből adódóan az alkusz többes ügynöki
tevékenységet nem is végezhet, azaz a biztosítók "ügynökeként" nem
járhat el.
4.4.2.
A többes biztosítási ügynök
E tevékenység végzésének szigorúbbak a feltételei
(hasonlóan az alkuszéhoz), a Felügyelet engedélyéhez kötött.
aa.) A többes biztosítási
ügynök a biztosítóval - akár több
biztosítóval is - áll jogviszonyban.
Sőt jellemzően önálló kereskedelmi ügynöki szerződés jöhet létre a biztosító és
a többes biztosítási ügynök között, hiszen általában jellemző az állandó
jellegű megbízási jogviszony, azaz a többes biztosítási ügynök folyamatosan
azzal van megbízva, hogy a biztosítási szerződéseket közvetítse. Ebből
következik, hogy mögöttes joganyagként alkalmazni kell az önálló kereskedelmi
ügynökökre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket is.
ab.) A többes biztosítási
ügynök feladata - hasonlóan az
ügynökhöz - a biztosítási
szerződés megkötésének az előkészítése, de tevékenysége – a biztosító ez
irányú felhatalmazása esetén - kiterjedhet a biztosítási díj átvételére,
valamint a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljesítésében és
lebonyolításában való közreműködésre.
ac.) A többes biztosítási
ügynök díjazásban megbízójától, azaz a biztosítótól részesül, amely általában a
megkötött (esetleg meghatározott ideig fenntartott) szerződések száma, értéke
alapján illeti meg (jutalék rendszerű). (Az önálló kereskedelmi ügynökre
irányadó szabályok szerint pl. a kiegyenlítési jutalékra is igényt
tarthat, de amennyiben a biztosításközvetítői tevékenységet a többes
ügynök munkavégzésre irányuló jogviszony alapján látja el, kiegyenlítési
jutalék csak a biztosítóval kötött, erre irányuló írásbeli megállapodás esetén
illeti meg, hasonlóan az ügynök helyzetéhez.)
A
biztosító szövetkezet, illetve biztosító egyesület által művelhető biztosítási
tevékenység korlátozott mértékű. A biztosító társaságok, szövetkezetek, illetve
egyesületek szavatoló tőkéjének nagyságát törvényi előírások szabályozzák.
Az
alanyi oldallal összefüggésben kell arra is rámutatni, hogy a biztosító egyesület kizárólag csak tagjaival
létesíthet biztosítási jogviszonyt. E jogviszony sajátos természetű azért,
mert ebben egyaránt jelen vannak a biztosítási szerződésre jellemző kötelmi
természetű sajátosságok és az egyesületi tagsággal együtt járó szervezeti, személyi,
jogi természetű elemek."
A
biztosítási szerződések tekintetében a törvény alakszerűségi előírásokat
tartalmaz: a biztosítási szerződések csak írásbeli
formában hozhatók érvényesen létre. A törvény kimondja azt is, hogy az
írásbeli megállapodást, illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát a
biztosítási kötvény, igazolójegy, ill. biztosítási bélyeg is pótolhatja (Ptk.
538.§ (1) bek.). Ha a biztosító elfogadó nyilatkozatát bélyeg,
igazoló jegy vagy pecsét tanúsítja, a biztosító köteles a biztosítás
megkötésének helyén a tájékoztatót kifüggeszteni.
A Ptk. a biztosítási szerződés tartalmára speciális rendelkezéseket nem tartalmaz, de a
Bit. szabályozza azokat a
kérdéseket, amelyeket a biztosítási szerződés feltételeként minimálisan
rögzíteni kell (96. §).
A Bit
– összhangban az uniós szabályokkal – kötelezi a biztosítót - hasonlóan a
biztosításközvetítőhöz - arra, hogy a szerződés megkötése előtt írásban, közérthető
módon, egyértelműen és részletesen tájékoztassa
a szerződni kívánót a biztosító főbb adatairól (név, székhely, székhely állama,
felügyeleti hatósága stb.) és a biztosítási szerződés jellemzőiről (Bit. 166.
§). A tájékoztatásnak a kötelezettségvállalás tagállamának
hivatalos nyelvén, vagy az ügyféllel történt megállapodás alapján bármely más
nyelven kell megtörténnie.
Külön
figyelemfelhívásra alkalmas módon kell - többek között - a biztosító
mentesülésének lehetőségeit, a korlátozásokat, kizárásokat, és általában a
szokásos szerződési gyakorlattól eltérő feltételeket ismertetni a szerződő
féllel. (A tájékoztatási kötelezettség nem terheli a biztosítót, ha független
biztosításközvetítő jár el az ügyfél megbízásából, azaz alkusz.)
Életbiztosítási szerződésnél külön tájékoztatási kötelezettség terheli a
biztosítót, amelyet az érintett anyagnál tárgyalunk.
A
biztosítási szerződés létrehozásának részletes szabályai meglehetősen
bonyolultak, és - mint ezt már kifejtettük – egészében nincsenek összhangban a polgári jog általános
szabályaival.
A Ptk. szabályozási rendszere a kétoldalú, időben elkülönült
jognyilatkozatok - az ajánlatok és elfogadó nyilatkozatok (kötvények) -
modelljét veszi alapul. A magyar jog - összhangban az általános nemzetközi
szabályozási rendszerrel és a régi magyar megoldással - azt a tételt állítja
fel, hogy a szerződési ajánlatot a biztosítóval szemben álló szerződő fél (aki
egyben lehet a biztosított is) teszi.
A magyar polgári jogban ellentmondás található a biztosításközvetítők jogi helyzetének
szabályozása és a jogi terminológia között. A törvény következetesen a
biztosító képviselőjének nevezi ugyan az ügyletkötést közvetítő természetes,
ill. jogi személyeket [pl. a Ptk. 537.§ (2) bek., 539.§ (2) bek.)], a
jogszabályok alapján azonban egyértelmű, hogy az ajánlat átvételére, illetőleg
a díj átvételére feljogosított személy általában nem a biztosító képviselője -
ügyletkötésre ugyanis nem jogosult és arra sem, hogy a szerződő fél
jognyilatkozatait érvényesen hozzá intézze. A Ptké. I. 69. §-ának szabályai
szerint ugyanis a biztosított, ill. szerződő fél nyilatkozata a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha az a
biztosító valamelyik szervezeti egységének (fiók, igazgatóság, stb.) jut tudomására - csak ilyen esetekben
beszélhetünk arról, hogy bármilyen lényeges körülmény a biztosító tudomására
jutott. Az a személy, akihez nem lehet jognyilatkozatot címezni, aki nem tehet
- más helyett - jognyilatkozatot, aki nem kötheti meg az ügyletet - a magyar
polgári jog szabályai szerint (Ptk. 219.§) nem minősül képviselőnek.
A
Bit.-ben szabályozott vezérügynök
minősül olyan személynek, aki valóban jogosult a biztosító képviselőjeként a
szerződések megkötésére is, a gyakorlatban általában egyéb biztosításközvetítők
járnak el.
MÓDOSÍTOTT!!!!
Az egyik
legjelentősebb veszélyforrás, a gépjármű. A közúti forgalom résztvevői által
elszenvedett károk biztosításának az igénye nemzetközi szinten már a múlt
század közepétől olyan két- és többoldalú megállapodásokra vezetett, amelyben
résztvevő tagállamok vállalták országaikban a kötelező biztosítás bevezetését.
Az egyezmények résztvevői garantálták azt, hogy a kötelező biztosítás védelmet
jelent olyan károkozásokra is, amelyet a károkozó gépjármű saját országának
határain kívül, de az egyezményben részes országok területén okoz (Zöldkártya-,
illetve Rendszámegyezmény). E megállapodásnak hazánk is részese, másrészt
jogharmonizációs kötelezettségünk is megkívánta az uniós normáknak megfelelő
jogi szabályozást a gépjármű felelősségbiztosítással kapcsolatban.
A gépjármű üzembentartójának
kötelező felelősségbiztosításáról rendelkező 190/2004. (VI.8.) Korm. sz. rendelet 2004. július 1-től hatályos,
de sajátos módon érvényesül a meglévő szerződéseknél;
a.) határozott időtartamú
szerződésekre a megkötésük időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni,
b.) határozatlan időtartamú
szerződések tekintetében visszaható hatályú a jogszabály, azaz rendelkezéseit
alkalmazni kell, de a rendelet hatálybalépése előtt keletkezett károkra ez
esetben is a káresemény időpontjában hatályos jogszabály az irányadó.
A
Ptk. 567.§ (3) bekezdése a kötelező biztosítás vonatkozásában megengedi, hogy
jogszabály (a Ptk. 685. § a) pontja szerint törvény vagy kormányrendelet) a
Ptk. biztosítási fejezetétől eltérjen, még akár a biztosított hátrányára is. A
kormányrendelet – e felhatalmazás alapján - lényeges eltéréseket tartalmaz a
Ptk. szabályaihoz képest, de – hasonlóan - egyoldalúan kógens; sem a biztosított, sem a
károsult hátrányára nem térhetnek el a felek.
A
jogszabályban meghatározott biztosítási kötelezettség minden magyarországi
telephelyű gépjármű üzembentartóját terheli. Üzembentartónak minősül a gépjármű tulajdonosa, vagy a telephely
szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba (forgalmi engedély)
bejegyzett üzembentartó.
A
biztosítási szerződés határozatlan időtartamra szólhat, s csak a jogszabályban
meghatározott esetekben köthető határozott időre.
A biztosítási kötelezettség –
az uniós szabályokhoz igazodva - korlátozott mértékű;
egy biztosítási esemény
vonatkozásában
-
dologi károk esetén káreseményenként 500 millió Ft összeghatárig,
-
személyi sérülés miatti károk esetén káreseményenként legfeljebb 1250
millió Ft összeghatárig
kell hogy fedezetet nyújtson a felelősségbiztosítási szerződés,
függetlenül a károsultak számától.
(Ezek az összegek magukban foglalják az igényérvényesítés költségeit és
a kamatokat is.)
A jogszabály felsorolja azokat a vagyontárgyakat, amelyekre nem terjed ki a felelősségbiztosítás. Kiemelést érdemel, hogy nem terjed ki a károkozó gépjárműben utazóknál lévő azon vagyontárgyakra, amelyek nem a személyi használatot szolgálták. Továbbá a károkozó gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárra sem, illetve az elmaradt haszonra sem. Pl. házastársak utaznak együtt, akik mindketten biztosítottak, hiszen üzembentartók lehetnek. Ha a nem vezető házastárs sérül, annak dologi kárára, valamint a személysérülésből eredő elmaradt haszonra sem terjed ki.
Nagyon fontos, hogy a szerződés területi
hatálya túlnyúlik az ország határain, mert a jogszabályban meghatározott
országok területére is kiterjed, pontosabban azokra a károkozásokra, amelyek a
jogszabályban meghatározott országok területén következtek be.
A felelősségbiztosítás kiterjed az Európai
Gazdasági Térség és Svájc területére, továbbá a Felügyelet által közzétett,
nemzetközi megállapodásban résztvevő országok területén okozott károkra.
Jogilag rendkívül sajátos a helyzet, ha a
káresemény országhatárainkon kívül, de olyan ország területén következik be,
amelyre kiterjed a szerződés hatálya. Ilyen esetben ugyanis a káresemény helye
szerinti ország jogszabályai szerint áll fenn a felelőssége a gépjármű
üzembentartójának, de a biztosító helytállási kötelezettsége a szerződésben
vállalt fedezet
mértékéig terjed.
(Megjegyezzük, hogy külföldi telephelyű gépjármű
Magyarországra történő belépéséhez is szükséges felelősségbiztosítás.)
A biztosító oldalán szerződéskötési kötelezettség
áll fenn, de csak
-
addig az összeghatárig, amíg a biztosítási kötelezettség fennáll,
-
a biztosító díjszabásának megfelelő ajánlatról van szó, továbbá
-
az ajánlatot a felelősségbiztosítás jogi normában rögzített általános
feltételei szerint tette a szerződő.
Sajátos
"szerződéskötési kötelezettséget" jelent mindkét fél részéről, ha a
biztosítási szerződés a biztosítási időszak tartama alatt díjnemfizetés miatt
megszűnik;
-
az üzembentartó a hátralévő időszakra csak ennél
a biztosítónál köthet szerződést,
-
kizárólag ez a biztosító jogosult és köteles is
elfogadni az ajánlatot.
Az
üzembentartó adott biztosítási időszakot közvetlenül követő biztosítási
időszakra vonatkozó ajánlatát a biztosító nem köteles elfogadni, ha
-
az ajánlattevővel az adott biztosítási időszakra
már szerződéses kapcsolatban volt, de ezt az adott biztosító felmondta, vagy
-
az adott biztosítási időszakban a biztosított
szerződése díjnemfizetés miatt megszűnt.
A szerződés további sajátossága, hogy az általános szerződési feltételt –
amely a biztosítási jogviszony tartalmát határozza meg – a jogi norma tartalmazza, a szerződés az alapján jön létre.
A biztosító
köteles a biztosítási feltételeket, az érvényben lévő díjtarifáját a
jogszabályban meghatározottak szerint közzétenni.
A szerződő felet általános tájékoztatási
kötelezettség terheli és köteles minden, a biztosítás elvállalása szempontjából
lényeges körülményt a biztosítóval közölni.
A biztosítási szerződés megkötését a biztosítási
kötvény vagy a biztosító által kiállított igazolólap (a folyamatos
díjfizetéseket a csekk, vagy a biztosító által kiállított bizonylat) tanúsítja,
amelyet a forgalmi engedéllyel kell együtt tartani.
Lehetőség
van arra is, hogy a biztosítási szerződés „szüneteljen”,
ha a gépjármű üzemen kívüli helyezéséről szóló hatósági tanúsítványt a
biztosított bemutatja a biztosítónak. A szünetelés a bejelentést követő hónap
első napjától az újbóli üzembe helyezés napjáig, de maximum hat hónapig tarthat.
A jogszabály diszpozitív jelleggel
az első biztosítási díj megfizetéséhez köti a kockázatviselés kezdetét, hasonló módon a Ptk. szabályaihoz.
Lényeges eltérés viszont, hogy csak a biztosító által feljogosított személy
elfogadó nyilatkozatával kezdődhet meg a biztosító kockázatviselés már a
szerződés megkötését megelőzően. A gépjármű forgalomba helyezéséhez pl.
szükséges a biztosító részéről a kockázatviselés elfogadása (előzetes fedezetigazolás),
amelynek a kiadását követő 30 napon belül az üzembentartó köteles a biztosítási
szerződést megkötni, mert ellenkező esetben a szerződés megszűnik.
A kockázatviselés megszűnése az általános szabályok
szerint alakul, de a jogszabály kifejezetten kiemelni, hogy ha a szerződés
érdekmúlással szűnik meg, forgalomból való kivonás, illetőleg a tulajdonjog-átszállása
időpontjával szűnik meg a kockázatviselés.
A
korábbi szabályok e körben említették az üzembentartó halálát is, amely azonban
számos problémát jelentett a gyakorlatban (pl. nem tisztázott a halál
pillanatában sok esetben, hogy ki az üzembentartó stb.). A hatályos szabályok
szerint az üzembentartó halála esetén
egy bizonyos ideig "hatályában fenntartható" a szerződés maximum
a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedéséig. Ennek feltétele,
hogy a gépjármű birtokosa a halál tényét a biztosítónak bejelentse és a
szerződést díjfizetéssel hatályában fenntartsa.
A
biztosítási szerződés szerint fizetendő díjat - a jogszabályban meghatározottak
figyelembe vételével - a biztosítók határozzák meg, s lehetőségük van differenciált
díjak alkalmazására. (Pl. a biztosított kármentességi díjengedményben (bonus)
részesülhet, vagy pótdíjat (malus) fizet a káresemények számához igazodóan,
illetve lehetőség van a meghirdetett díjtarifa szerint megállapított egyedi
díjak alkalmazására) A díjak év közben nem
változhatnak.
A
biztosítót a díj a kockázatviselés
időtartamára illeti meg. A forgalmi engedélyre kötelezett jármű esetén a
díjat előre kell megfizetni, de maximum negyedévre. Az első díj a szerződés
létrejöttekor esedékes, a további díjak pedig annak az időszaknak az első
napján, amelyre a díjfizetés vonatkozik.
(A biztosítási időszak a naptári év.)
A
díjfizetés elmaradása - összhangban a Ptk. rendelkezéseivel - 30 nap elteltével
a szerződés megszűnését eredményezi, ha
addig a hátralékos díjat nem fizették meg és a biztosított halasztást
sem kapott, illetőleg a biztosító a díjat bírósági úton nem értényesítette. (Az
ún. „megintéssel” nem lehet további 30 nappal meghosszabbítani a szerződés
megszűnését, illetve a bírói út igénybevételét, mint a többi biztosításnál.)
Ha a szerződéskötésre a
tulajdonos-változás kapcsán kerül sor, az új tulajdonos köteles a szerződést
haladéktalanul megkötni. Az üzembentartó arra az időszakra is köteles
meghatározott mértékű díjat fizetni, amely a tulajdonjog átszállása és a
biztosítási szerződés megkötése között eltelik.
Abban az esetben, ha nem
tulajdonosváltozás miatt kerül sor a szerződéskötésre, az üzembentartó köteles
bemutatni a tárgyévre vonatkozó díjfizetések bizonylatait és a korábban be nem
fizetett díj megfizetésére köteles a jogszabályban meghatározottak szerint.
Károsult köteles a káreseményt 30
napon belül bejelenteni a
biztosítónak (Kártalanítási Számlának), mert ennek elmulasztása esetén a
késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a biztosítóval szemben nem alkalmazhatóak
(kiv. önhibán kívüli késedelem), s valamennyi lényeges adatot, információt
átadni. Ha a késedelem miatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak, a
Kártalanítási Számla kezelőjének fizetési kötelezettsége nem áll be.
Különösen a növekvő nemzetközi gépjárműforgalom következménye, hogy
egyre nehezebbé válik annak megállapítása, hogy a károkozó melyik biztosítóval
áll jogviszonyban. A károsult igényeinek minél gyorsabb érvényesíthetősége érdekében
- az uniós irányelveknek megfelelően - a gépjármű-felelősségbiztosítást művelő
biztosítók Információs Központot
működtetnek a tagállamokban, ill. azon államok területére, amelyek a magyar jog
szabályainak megfelelő szintű védelmet biztosító adatvédelmi joggal
rendelkeznek. Az Információs Központok - a Bit.-ben, illetve a
kormányrendeletben szabályozottak szerint - haladéktalanul kötelesek megadni a
szükséges információkat.
a.)
Igényérvényesítési lehetőség a biztosítóval
szemben
aa.) A
felelősségbiztosítás általános szabályaihoz képest a károsult kedvezőbb jogi
helyzetben van, miután igényét közvetlenül
a biztosítóval szemben is jogosult érvényesíteni, de csak a limitált
biztosítási szerződés keretei között. Ha egy káreseményből kifolyólag több
károsult lép fel kárigénnyel, a limitált összegű felelősségbiztosításra
tekintettel a jogszabály részletesen tartalmazza, hogyan kell eljárniuk a
biztosítóknak.
ab.)
Ugyancsak a biztosítótól követelheti kárát a károsult akkor is, ha a
biztosítási szerződés díjnemfizetés miatt megszűnt ugyan, de a káresemény a
megszűnést követő 30 napon belül következett be.
b.)
Igényérvényesítési lehetőség a Kártalanítási
Számlával szemben
ba.) A
magyar jogi szabályozás “károsult védelmi” jellegéből következik, hogy olyan
esetben is lehet kárigényt érvényesíteni, ha ismeretlen a károkozó, vagy nem
rendelkezik felelősségbiztosítással. Ez esetben a biztosítók által létrehozott
közös alap, a Kártalanítási Számla [garanciaalap, amelyet a Magyar Biztosítók
Szövetsége (MABISZ) kezel] felé léphet fel igénnyel. (Ismeretlen okozó esetén
bizonyos károk - pl. a gépjárműben okozott károk - nem térülnek.)
bb.)
Ugyancsak e szervezet köteles helytállni olyan esetben is, ha a károkozónak
korábban volt biztosítása, de a megszűnéstől már a 30 nap eltelt és a
káresemény ezt követően történt.
(A
Kártalanítási Számla megtérítési igénnyel léphet fel a biztosítási
kötelezettséget sértő személlyel szemben.)
bc.)
A károsult kárának gyorsabb megtérülését hivatott segíteni az a szabály
is, miszerint ha a Kártalanítási Számla és a biztosító között vitás az, hogy ki
köteles a károsult kárát megtéríteni, a Számla kezelője köteles azt
megelőlegezni.
c.) Igényérvényesítési lehetőség más tagállambeli
vagy a zöldkártya rendszer másik tagországában tagállami telephelyű gépjármű
károkozása esetén
ca.)
Ha az Unió más tagállamában vagy a zöldkártya rendszer másik tagországában tagállami telephelyű (azaz ott kiállított
forgalmi engedéllyel rendelkező)
gépjármű okoz hazánk területén lakó-, ill. székhellyel rendelkező károsultnak
kárt (akár másik tagállamban, akár hazánk területén), igényét - választása
szerint -
-
az okozó jármű határon átnyúló biztosítási
szolgáltatást nyújtó felelősségbiztosítója által az ország területén kötelezően
kijelölt kárrendezési megbízottjához
nyújtja be, aki köteles a kárrendezési eljárást magyar nyelven lefolytatni,
vagy
-
a károkozóval, vagy
-
a károkozó felelősségbiztosítójával szemben lép
fel közvetlenül.
Ilyen
esetben mind a biztosító, mind a kárrendezési megbízott köteles az igény benyújtásától
számított 3 hónapon belül indokolt választ adni, akkor is, ha javaslatot tesz a
kártérítésre, akkor is, ha akár jogalap,
akár összegszerűség tekintetében azt vitatja, nem ismeri el.
cb.)
Amennyiben a belföldi károsult kárigényére a rendelkezésre álló határidő alatt
nem kap választ, a biztosítók által létrehozott Kártalanítási Szervezettel szemben érvényesíthet igényt.
cb.)
Ugyancsak a fenti szervezethez lehet fordulni, ha a biztosító nem nevezett ki
az ország területére kárrendezési megbízottat (kivéve természetesen azt a
helyzetet, ha a károsult igényét közvetlenül a biztosítónál terjesztette elő és
arra indokolt választ is kapott).
cc.)
Előfordulhat, hogy a másik tagállamban, egyezményben részes országokban
tagállami telephelyű gépjármű, vagy a felelősségbiztosító a balesetet követő
két hónap elteltével sem azonosítható. Ez esetben is a károsult segítéségre
lehet a szervezet.
Fontos
megjegyezni, hogy a Kártalanítási Szervezet természetesen a felelősségbiztosító
helytállási kötelezettségéhez igazodó mértékben nyújt szolgáltatást, másrészt a
bonyolult kapcsolatrendszeren keresztül léphet fel megtérítési igénnyel végső
soron a károkozóval szemben.
(A
károsult helyzetének elemzésekor nem térünk ki a harmadik országbeli telephelyű
gépjármű Magyarországon okozott károk rendezésének szabályaira.)
Biztosítottnak minősül a
gépjármű üzembentartója és vezetője (pl. utóbbi esetben a
jogosult engedélye nélküli vezető is).
A biztosított 8 napon belül
köteles a káreseményt bejelenteni. Köteles a biztosított 8 napon belül
bejelenteni azt is, ha a káreseménnyel kapcsolatban ellene peres vagy nem peres
eljárás indult. A biztosító jogosult ebben az eljárásban a biztosított képviseletét
ellátni.
Abban az esetben, ha a károsult nem él a jogszabályban biztosított
lehetőséggel, s igényét közvetlenül nem a biztosítóval szemben érvényesíti,
jogi helyzete az általános szabályok szerint alakul. Ha a károsult a biztosító
ellen lép fel közvetlenül, de a limitált biztosítási összegre tekintettel
igénye teljes egészében nem nyer kielégítést, szintén fordulhat a károkozóval
szemben. A károkozó helyzete ez esetben eltér az általános szabályoktól, hiszen
ilyen esetben már nincs lehetősége a
biztosító helytállását kérni.
A jogszabály
szerint, ha a jogvita a károsult és a biztosító (kárképviselő, Kártalanítási
Számla) között folyik – figyelemmel arra, hogy a biztosított részvétele nélkül
is lefolytatható a jogvita a felek között – az elutasító ítélet hatálya kiterjed a biztosítottra, következésképpen
a marasztaló ítélet hatálya tehát csak
akkor , ha a perben részt vett.
Amennyiben
a biztosító (a Nemzeti Iroda, vagy a Kártalanítási Számla kezelője)
megtérítette a kárt, megilletik mindazok a jogok, amelyek a biztosítottat,
illetve a biztosítással nem rendelkező üzembentartót illették meg a kárért
felelős személlyel szemben, a törvényben szabályozott kivételektől eltekintve (törvényi engedményi jog).
A
felelősségbiztosítás általános szabályai között említést tettünk a megtérítési
(regressz) jogról. A kötelező
gépjárműfelelősségbiztosítás körében a jogalkotó nem bízza a biztosítókra, hogy
az általános szabályok szerint eljárva, maguk határozzák meg ennek eseteit a
szerződési feltételeikben. A jogszabály rögzíti azokat az ilyen módon
szankcionálandó eseteket, amikor a biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője,
valamint a Nemzeti Iroda az általa kifizetett kártérítési összeg megtérítését
követelheti saját biztosítottjától. Ezek közül kiemelést érdemel;
-
A jogellenes és szándékos károkozás;
-
A jogosult
engedélye nélküli vezetés,
-
A gépjárművezetésre jogosító engedély
(igazolvány) hiányában, alkoholos vagy a
vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban történő
vezetés. Ezekben az esetekben attól a személytől is megtérítést lehet
követelni, aki a vezetést ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy
a gépjárművezetői engedély meglétét alapos okból feltételezték, a vezető
alkoholos vagy hasonlóan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhette fel
(alkoholos befolyásoltságnak tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó
véralkoholszint, illetve a 0,5 mg/l értéket meghaladó légalkohol szint).
A biztosító megtérítési
jogosultsága összegszerűen limitált, amelynek mértéke függ az ilyen módon
szankcionált magatartás jellegétől is.
Ha a Kártalanítási Számla terhére történt a kárrendezés vagy a biztosító a díjnemfizetés miatt megszűnt szerződés alapján kénytelen helytállni, az üzembentartótól követelhető vissza a kifizetett kárösszeg, illetve valamennyi felmerült költség.
16.1. Az életbiztosítási szerződések sajátosságai
Az életbiztosítási szerződés során a biztosítási esemény a Ptk. példálódzó
felsorolása szerint a biztosított halála, illetőleg az lehet, ha a biztosított
a szerződésben meghatározott életkort eléri.
Ez a kör a biztosítási gyakorlatban tágítható,
mert a biztosított életében bekövetkező bármely esemény (házasságkötés,
gyermekszületés, nyugdíjazás, meghatározott gyógytartamú betegség, nem baleseti
eredetű rokkantság, stb.) egyaránt lehet a szerződés tárgya, illetőleg egy
szerződésben több biztosítási esemény is szerepelhet. A gyakorlatban
előfordulnak olyan szerződések is, melyekben több a biztosított, és a több
biztosított tekintetében többféle biztosítási esemény kerül meghatározásra. Az
életbiztosítások körében egyre elterjedtebbek azok, amelyek befektetési
jelleget is hordoznak, s a biztosítási összeg szolgáltatásán túl a biztosítók
egyéb szolgáltatást is vállalnak (pl. kölcsön-nyújtás).
Az életbiztosítási jogviszonynak nincs közvetett tárgya,
ily módon fogalmilag nem beszélhetünk
túlbiztosításról sem.
Jellemző, hogy az életbiztosítások többszörösen harmadik
személy javára szóló szerződések, azaz a biztosított személyén túl megjelenik a
kedvezményezett is a jogviszonyban, amelyhez több sajátosság is kapcsolódik.
(A
kedvezményezett személyével kapcsolatos szabályokat áttekintettük a jogviszony
alanyainál.)
MÓDOSÍTOTT!! - életbiztosításnál
16.2.A szerződéskötés sajátosságai
Ma már egyre általánosabban kínálnak a biztosítók olyan
életbiztosításokat, amelyek befektetési elemeket is hordoznak. Az ilyen
biztosítási szerződési feltételek megértése, azok összehasonlítása egyre
nagyobb hozzáértést, szakértelmet kíván. Ezért a szerződéskötési folyamat során
még nagyobb felelőssége van a biztosítónak, hogy valóban a szerződő fél
igényeit figyelembe véve ajánlja a szerződést.
Ezért
nagyon lényegesen befolyásolja a szerződéskötési folyamatot a Bit. szabálya
amely szerint a biztosító (biztosításközvetítő) köteles felmérni az ügyfél igényeit (néhány esetet kivéve, pl. ha
tisztán kockázati életbiztosításról van szó, tehát megtakarítási elemet nem
tartalmaz erre nincs szükség), és az egyébként terhelő tájékoztatási
kötelezettségen túl a kötvénnyel együtt a jogszabályban meghatározott ún.
termékismertetőt is át kell adni a kötvénnyel egyidejűleg.
Csak
az életbiztosításnál jelentkezik a biztosítót terhelő kötelezettség, mely
szerint a szerződés létrejöttétől számított 30 napon belül köteles a szerződőt
bizonyítható módon tájékoztatni a szerződés létrejöttéről (az uniós
elvárásoknak megfelelően). Ez a kötelezettség csak akkor terheli a biztosítót,
ha a szerződő fél "fogyasztó", azaz önálló foglalkozása vagy üzleti
tevékenysége körén kívül köti a szerződést.
A
tájékoztatásban arra is fel kell hívni a szerződő figyelmét (amennyiben
fogyasztó), hogy a tájékoztatás kézhezvételétől számított 30 napon belül a szerződést - indokolás
nélkül - írásban felmondhatja. Ez sajátos egyoldalú jogviszonyt szüntető
lehetőség, amelyből a szerződő félnek anyagi hátránya sem lehet, mivel a
biztosító köteles 15 napon belül a szerződéssel kapcsolatban bármely jogcímen
részére teljesített befizetésekkel elszámolni. (Ezen jogáról érvényesen nem
mondhat le a szerződő.) (Nem kell alkalmazni ezeket a szabályokat, ha a
szerződés tartama a 6 hónapot nem haladja meg.)
A
törvény szerint az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához – természetesen akkor, ha a
szerződőtől különböző személy - a biztosított
írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú
(cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes), úgy a szerződést
érvényesen megkötheti törvényes képviselője akár képviselőként, akár szerződő
félként. Ha a szerződést nem törvényes képviselő köti, annak érvényességéhez gyámhatósági
jóváhagyás szükséges.
Az életbiztosítási szerződések esetén a biztosító
kikötheti a biztosított orvosi vizsgálatát. Ha a biztosított aláveti magát a
biztosító által megjelölt orvosi vizsgálatának, úgy egészségi állapotával
kapcsolatban közlési kötelezettség nincs. Egyéb esetekben a biztosító
kérdéseire adott válaszokkal tesz eleget e kötelezettségnek.