Selmeci diákhagyományok

Egyetemünk őse, a selmecbányai Akadémia, sok-sok diákszokás bölcsője volt. Ezek a szokások az évszázadok folyamán állandó hagyománnyá váltak, amelyek az Akadémiával és annak diákjaival együtt "költöztek" Sopronba, majd kerültek át Miskolcra is. Itt részint megmaradtak eredeti formájukban, részint az új környezetnek és viszonyoknak megfelelõen átalakultak.

Az érkező elsős diákok - a hagyományok alapján - Pogányok, akik oktatás és vizsga után viselhetik a Balek nevet. Az ún. "alapszigorlatok" letételével válik a hallgató Firmává, hogy aztán Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firma, s végzés után Veterán lehessen. Hagyományaink fénypontját jelentik az ún. SZAKEST-ek, SZAKESTÉLY-ek. Ezek valaha szakmai összejövetelek voltak, amelyeken diákok és tanárok (egy adott "szak" képviselői) összegyűltek és egy pohár bor vagy egy korsó sör mellett szakmai problémákról vitatkoztak. Az idők folyamán ezek az összejövetelek vidám rendezvényekké alakultak át, amelyeket viszont szigorú keretek között lehetett csak lefolytatni. Minden szakestélynek önálló Házirendje van, amely a szakestély minden résztvevőjére kötelező érvényű. Szakestélyen keresztelik meg a Balekokat, avatják a Firmákat, a végzősök (valétálók) szalagját, gyűrűjét és a hagyományos kupákat, korsókat. A szakestély teljhatalmú ura a szakestély választott Elnöke (Praeses), kinek szava szent és sérthetetlen, az ő segítője a Háznagy (Maior Domus), akinek feladata, hogy őrködjék a szakestély külcsíne és belbecse felett. A Contrapunctok feladata, hogy "felerősítsék" az Elnök szavait, és a szakestélyen elhangzó kétértelmű célzásokat a megfelelő helyre juttassák.

A Nótabírók (Cantuspraesesek) intonálják a hagyományok savát-borsát adó selmeci diákdalokat, az ún. "Bursch-nótákat". Nem hiába tartja a mondás: 

"Amely diák Jénából asszony nélkül, Lipcséből veretlenül, Wittenbergből ép bőrrel,
Selmecről pedig a Bursch-nóták nélkül kerül vissza a szülőföldjére, a leg szánalomra méltóbb teremtménye az Istennek!"

Ezeket a dalokat a szakestélyeken közösen éneklik, s ki gondolta volna, hogy a középiskolai ballagáson énekelt dalok közül sok Selmecről származik. A szakestélyek forgatókönyvének állandó pontja a "komoly", illetve a "vidám-pohár", melyeket egy-egy praesidium által "arra érdemesnek" tartott oktató szokott elmondani. Maga a rendezvény minden esetben gyertyafénynél zajlik sör vagy bor iszogatása, illetve zsíros kenyér és pogácsa rágcsálása mellett. Szólni és inni csak az Elnök engedélyével lehet! Itt van mód arra, hogy a tanárok és diákok egymást kölcsönösen "megcsipkedjék", természetesen sértődés nélkül, mivel köztudott, hogy sértődés mértéke/intelligencia = állandó.

Valétálás

A 268 éves selmeci hagyományok egyik kiemelkedő eseménye a valétálás. A végzős évfolyamok hallgatói "valétálnak". Ez a rendezvénysorozat magában foglalja a Szalag-, Gyűrű- és Korsóavató Szakestélyeket, a kiválasztott tanárok "szakdolgozatainak" bemutatását stb, amely országos szinten is egyedülálló hagyomány része. A végzős hallgatók az egyetemtől "bolond ballagással", Miskolc városától pedig esti fáklyás felvonulással búcsúznak.