Differenciált nyugdíjazás a Kohómérnöki Karon

A jogszabályi változások tették lehetővé, hogy a nyugdíjas korú oktatók 70 éves korukig nyugdíjuk mellett teljes fizetésüket kézhez kapják. Ez a jogszabály ellehetetleníti az oktatói gárda fiatalítását, ami különösen a Kohómérnöki Karon válhat akut problémává.

Az egyetemi átlaghoz képest a 11 tanszéken jóval több idős oktató dolgozik, a fiatalok viszont átmenet nélkül nem válthatják az idősebbeket, ez ugyanis „tudáshiányos helyzetet idézne elő", ahogy a kar dékánja, dr. Kaptay György elmondta.

A terveik között az szerepelt, hogy a fiatalítás mellett megőrizzék a vezető oktatói- és kutatói réteget a nyugdíjba vonulás után is. Kidolgozták a differenciált továbbalkalmazási rendszert, mely szerint a nyugdíjkorhatárt elérő oktatók (62 év, nők esetében az általuk választott nyugdíjazási időpont) 70 éves korukig megőrzik oktatói státuszukat, de az eredeti bérnek csak adott százalékát kapják. A felszabaduló bérkeret a fiatalok fizetésére fordítható.

A differenciált alkalmazás 5 kategóriában valósul meg:

1. egyetemi tanár és egyben akadémiai doktor - 70 éves koráig 100% fizetés

2. egyetemi tanár PhD, vagy nem egyetemi tanár, de akadémiai doktor - 65 éves koráig 100% fizetés

3. habilitált egyetemi docens, PhD - 65 éves koráig 50 %, ha eddig a hiányzó címeket nem tudja pótolni, akkor 70 éves koráig 25% fizetés

4. kiemelkedő teljesítményt nyújtó docens - 70 éves korig 25% fizetés

5. docens alatti réteg - 62 éves kortól végleges nyugdíjazás

A kar vezetése kiemelkedő docensnek azt tekinti, aki a nyugdíjkorhatár előtti két lezárt tanévben elérte az Oktatási Minisztérium által előírt követelményeket, vagyis a 20 pontot. Ezen belül nem szorosan vett oktatási feladatokért (TDK-zó témavezetőjeként 0,5 pont/I-III. díjas munka + diplomázó témavezetőjeként 1 pont/fő - a pontok mindkét félévre járnak - továbbá doktorandusz konzulenseként 2 pont/fő és pályázatok témavazetőjeként 3 pont/pályázat) is pontokat, legalább négyet félévente, elért. A próbaszámítások azt támasztották alá, hogy a docensek kétharmada a kiemelkedő teljesítményt nyújtók körébe tartozik.

A Kari Tanács minősített többséggel fogadta el a differenciált nyugdíjazás elvét, ami független a betöltött adminisztratív beosztástól. Két kivételt tettek: ha a vezető beosztású docens nem felel meg a fentebb felsorolt kritériumoknak, a megbízatása lejártáig jóváírják azt, ill. a jelenlegi nyugdíjas korú tanszékvezető kollégák 50%-os fizetést kapnak megbízatásuk végéig.

A Kari Tanács vezetése reméli, hogy ezen intézkedés nyomán a kar jelenlegi helyzetének javítása, és a magas színvonalú oktatás, tudományos munka biztosítása megvalósul.

SZ.

Ha tudtam volna, hogy bölcsész vagy...

Közgazdásznak néztek. Nem nagy szám. Pedig állítólag a bölcsészeket 1 km-ről meg lehet ismerni, úgyhogy most romba dőlt ez az éles látásról árulkodó elmélet.

Szóval kiderült, hogy téves a feltételezés, és „megkaptam" a legtöbb bölcsész által jól ismert mondatot. (Ha tudtam volna...)

Nos, mi lett volna? - futott át a másodperc töredék része alatt a gondolat fejemen, majd az első kezembe kerülő tárggyal „megérintettem" kedves beszélgetőpartnerem.

Elgondolkoztam azon, vajon mi lehet az oka ennek? Hiszen nekünk is vannak óráink, melyek nem csak a délelőtti matiné idejére korlátozódnak. (Van, amikor este 6-ig is itt vagyunk!) Tanulunk jobbnál jobb tantárgyakat, például empirikus felmérések módszertanát, közgazdaságtant, közigazgatástant, jogbölcseletet stb. (Ezek politológus hallgatókra vonatkoznak.) Vannak vizsgáink, és persze szigorlatozunk is. Állítólag rengeteg a szabadidőnk, de mely más karon kell a hallgatóknak Platónt, Arisztotelészt, Machiavellit, Max Webert olvasni?

Szóval kedves kételkedők, a tanulság az, hogy a bölcsész is ugyanolyan hallgató, mint a többi. Tanul, szórakozik és készül a nagybetűs Életre.

Nem mindenki szeretne jogász, közgazdász vagy informatikus lenni. Van olyan is, aki például egy „egyszerű" kis bölcsészhallgatóként is jól érzi magát a bőrében. Ez nem egyenértékű azzal, hogy butább vagy lustább lenne. Egyszerűen csak ezt szereti.

(P. Kata)

Poli'99 címen rendezték meg a Politológushallgatók I. Országos Vándorgyűlését Budapesten, október 8-án és 9-én. A rendezvény a Párbeszéd a rendszerváltásról és a demokrácia stabilizálódásáról alcímet viselte, védnökei között pedig olyan nevek szerepeltek, mint dr. Ágh Attila, a BKE Politikaelméleti Tanszékének vezetője, vagy dr. Bayer József, a Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének elnöke. A konferencián részt vett számos politikus is, az ő előadásaiké volt a délelőtt; délutánonként pedig különböző szekciókban folyt a munka neves politológusok részvételével, az ELTE-BTK Pesti Barnabás úti épületében. Hallhattunk érdekes előadásokat a média-szekcióban, elsősorban a média ellenőrző szerepéről; itt az írott és elektromos sajtó kiemelkedő képviselőinek volt alkalma megnyilvánulni, itt volt többek között Kurucz Péter és Havas Henrik is; Szegvári Katalin Az újságírók szerepe a rendszerváltásban című előadása rendkívül hatásos volt, legalábbis a kitörő tapsvihar ezt jelezte, és azt hiszem, sokakat elgondolkodtatott. Az egyes politikai pártokat vizsgáló szekcióban részt vettek olyan, a Miskolci Egyetemen is oktató politológusok, mint Csizmadia Ervin és Fritz Tamás.

Az egyetlen dolog, amit hiányoltam ebből a konferenciából, az a hallgatók közötti tényleges párbeszéd. A szervezők írják a programfüzet bevezetőjében:

A debreceni, szegedi, pécsi stb. politológus-hallgatóknak viszont legalább alkalmuk nyílt megismerni a három pesti egyetem (ELTE-bölcsész, jog; Közgáz) hallgatóinak véleményét az egyes szekciókba beékelt előadásaikból. Az egy dolog, hogy a miskolci egyetemistákhoz csak október 4-ére jutott el a rendezvény híre, a szervezési problémák miatt kérték is az elnézéseket a szervezők, lévén mégiscsak ez a legelső országos vándorgyűlés,- így mondjuk nekünk nem is lett volna módunk egy komolyabb előadással bemutatkozni. De azért én csak kíváncsi lettem volna a többiek véleményére is. Lévén mégiscsak országos vándorgyűlés.

Furmann Dávid