1.1. A viták típusai

A vita konfliktus szituáció: nézetek, álláspontok, érdekek és érzelmek ütköznek. A vita típusát a domináns konfliktus határozza meg. A meggyőző vitára az álláspontok ütközése a jellemző, de az embernek a meggyőződéssel vallott nézeteihez is érdekei fűződhetnek (ugyanakkor bizonyos érdekek elősegíthetik bizonyos nézetek kialakulását).

A tudós a karrierjét, tudományos fokozatát, egyetemi beosztását, hírnevét köszönheti bizonyos álláspontnak, a pénzügyminiszter pedig a tárcáját egy bizonyos gazdasági programnak.

A meggyőződés, amely az embert racionális szempontból az álláspontjához fűzi, rendszerint egyben érzelmi viszonyt is jelent. Szeretjük a gondolatainkat, mi találtuk ki, büszkék vagyunk rájuk, vannak kedvenc "rögeszméink". Gyakran személyes elkötelezettségek sora kapcsol egy-egy állásponthoz bennünket.

Korábban nyilvánosan védtünk egy álláspontot, és most megszégyenítő lenne, személyes vereséget jelentene, ha kiderülne róla, hogy hamis vagy helytelen.

A veszekedés típusú vita
A veszekedés típusú vitában a felek célja, hogy saját indulataikat levezessék, és a másik fölé kerekedjenek. Gyakori az agresszív személyes támadás, az érzelmek és indulatok hevessége, a fenyegetés és a mindenáron való győzni akarás. Bár látszólag érvek is elhangzanak, a racionalitásnak és a logikának kevés helye van az ilyen vitákban.

A veszekedést háztáji tapasztalatainkból mindannyian ismerjük. A férfi-nő közötti féltékenységi jelenet, vagy az a helyzet juthat eszünkbe, amikor a munkahelyén kimerült, felbosszantott, megalázott szülő hazamegy, és valami jelentéktelen semmiség miatt hevesen és aránytalanul leszidja a gyermekét vagy az élettársát.

A törvényszéki tárgyalás típusú vita
Egy másik tipikus esete a vitának a törvényszéki tárgyalás típusú vita. Az ilyen viták menete gyakran szabályozott, a vitatkozó felek feladata világos, és a vita eredményét egy harmadik, ideális esetben, teljesen semleges fél értékeli. A felek célja, hogy a bíró (esküdtszék) szerepét betöltő harmadik felet (feleket) a maguk pártjára állítsák, hiszen az dönti el, hogy ki nyerte a vitát. Ezért az ilyen vitában a racionális eszközökön kívül előfordulhat személyeskedés, pszichológiai nyomásgyakorlás, manipuláció, és a retorikai hatásosság sokszor az erős érvelések ellenében kap elsőbbséget.

A törvényszéki vitákhoz hasonló dramturgiára épülnek a televíziós viták, az értekezleteken, bizottságokban és egyéb döntéshozó fórumokon zajló nyílt viták, sőt a választási kampányok és gyakran a reklámok is. Ilyenkor a közönség tölti be a bíró szerepét, amely azonban - mint például miniszterelnökjelöltek vitája esetén - gyakran már előre kialakított állásponttal rendelkezik.

A tévében két politikus, a bal és a jobb oldal egy-egy képviselője vitatkozik. Egymás érveire reagálnak (jó esetben), de nyilván nem az a céljuk, hogy a másikkal teljes mértékben elfogadtassák saját álláspontjukat, vagy közös álláspontot alakítsanak ki. Lehet, hogy egymást is meg szeretnék győzni, de alapvető céljuk mégis a harmadik fél, a közönség, azaz a választók állásfoglalásának és, ezen keresztül, későbbi szavazatának elnyerése. A semleges hallgatókat megpróbálják meggyőzni álláspontjuk helyességéről, a velük szimpatizálók bizalmát igyekeznek megtartani, míg az ellentétes véleményen állókat megpróbálják elbizonytalanítani (ugyanis ez esetben nem várható, hogy egy vita alatt a már régóta elfogadott álláspontjukat teljesen feladják). Hasonló a helyzet, amikor egy értekezleten két résztvevő alternatív megoldási javaslatot terjeszt elő. Itt is a semleges fél, azaz a döntéshozó testület tagjainak megnyerése a cél. A reklámozott mosópor mellett a rivális, a "hagyományos" mosópor szerepeltetése nem arra szolgál, hogy a versenytársakat ráébressze a saját termékük gyengéire, hanem a semleges fél, ez esetben a vásárló közönség választásának megnyerése a cél. Ezek mind a törvényszéki tárgyalás típusú vita fontos esetei.

A racionális vita
A vita harmadik alapvető típusa a racionális vagy érvelő vita, ahol a két fél eltérő állásponttal rendelkezik, amelyet közösen elfogadott érvelési normák és bizonyítékok alapján, erős érvekkel akar partnerével elfogadtatni. A véleménykülönbség sokféle lehet.

Nézzünk pár példát arra, hogy milyen kérdések merülhetnek fel egy vita során. Tételezzük fel, hogy témánk az állatokról emberre terjedő kórokozók veszélyességének megítélése:

• Van-e olyan vírustörzs, amelyből a madárinfluenza emberről-emberre terjedő változata kialakulhat?
• Közvetlen veszélyt jelentenek-e a madárvírusok az emberre?
• Várható-e nagy, milliókat elpusztító állatokról emberre terjedő járvány a következő időszakban?
• Hogyan védhető meg az ember az állatokról emberre terjedő járványos betegségektől?

Ezek a kérdések ugyanabban témában egyre általánosabbak, és így egyre kevésbé világos, hogyan jutunk megoldásra; mi az, ami közelebb visz hozzá, és mi az ami nem; valamint, hogy mi számít megoldásnak, és mi nem.

Nem mindig lehet azonban előre pontosan megfogalmazni a problémát. Néha a probléma világos megfogalmazása, az eldöntendő kérdés és a lehetséges döntési alternatívák is csak a vita eredményeként állnak elő. A pontos, jól körülhatárolt kérdés jelentős előzetes tudást igényel, amivel a döntési folyamatot vagy a beszélgetést megelőzően nem rendelkezünk. Ilyenkor az információhiány következtében túl általános a kérdés. Éppen ezért fontos megjegyezni, hogy a racionális viták fő célja nem a győzelem vagy akár a véleménykülönbség minden áron történő eldöntése , hanem a véleménykülönbség feloldása, amikor a felek közösen belátják, hogy az adott kérdésben milyen álláspontot fogadjanak el közösen. Sokszor nem sikerül egymást meggyőzniük a feleknek, és a véleménykülönbség nem kerül feloldásra, de ennek ellenére a racionális vita nem haszontalan: egyrészt, már az is eredmény, hogy a résztvevő felek saját álláspontjai és azok rejtett előfeltevései, következményei nyilvánvalóvá válnak, másrészt legalább az kiderül, hogy a vita során a kérdés nem eldönthető, ami megváltoztathatja az álláspontok bizonyosságába vetett hitet. Ilyenkor is tanultunk a vitából: világosabban látjuk, mi a helyes álláspont az adott témában, és melyek a lehetséges ellenvetések, problémák. A másik álláspontjának megváltozása vagy a vita végére kialakuló konszenzus nem feltétele az eredményes vitának. A racionális vita célja ugyanis az igazság kiderítése, a helyes álláspont meghatározása. Az igazsághoz, a helyes állásponthoz pedig akkor is közelebb kerülhetünk, ha nem alakul ki egyetértés. A racionális vita speciális feltételeivel részletesen foglalkozunk a későbbiekben.

A tényfeltáró vita
A racionális vita definíciójából az következik, hogy a felek megegyeznek abban, hogy pl. mit tekintenek bizonyítéknak, ill. mit fogadnak el érvnek - de ennek nem kell megegyeznie a közösségileg elfogadott normákkal vagy tényekkel. A két fél bármilyen, egy kívülálló számára irracionálisnak tűnő állításokat is felhasználhat a vitában bizonyítékként, feltéve, hogy ők ketten elfogadják azokat. A dialógusok egy másik típusában, a racionális vita egyik alesetében, a tudományos (tényfeltáró) vitában, a felek azonban csak olyan premisszákból indulhatnak ki, amelyek az adott tudományág kritériumait figyelembe véve jól megalapozottak, szilárd bizonyítékokra épülnek, maguk is megbízható tudásnak számítanak. A tudományos vita célja, hogy a felmerült állításokról, javaslatokról (hipotézisekről) kiderüljön megbízható, tudományosan elfogadható tudásnak számítanak-e.

A tárgyalás típusú vita
Egy tárgyalás során a feleket az érdekeik vezetik, és a vita érdekeiknek megfelelő lezárását alkudozás segítségével próbálják meg elérni. Az alkudozás során a felek bizonyos engedményeket tesznek bizonyos előnyök fejében. Ellentétben a meggyőző és a tudományos vitával, a vita nem az állítások igazsága vagy megalapozottsága körül forog. A logika és a bizonyítás nem lényeges. A felek célja, hogy növeljék a nyereségüket (csökkentsék a veszteségüket). Ideális esetben ezt a felek a dialógus során, lehetőleg az elején, nyilvánosságra hozzák, és nem akarják a semlegesség, az objektivitás vagy az érdekmentesség látszatát kelteni. A vita bevallott célja, hogy jó üzlet köttessen. A tárgyalás csak akkor eredményes, ha mindkét fél számára elfogadható kompromisszum születik. Itt tehát a vita végére kialakuló konszenzus az eredményesség alapvető feltétele.

A főbb vitatípusok táblázatos összefoglalása
Összefoglalóan jellemezhetjük a viták különböző fajtáit a kiinduló helyzettel, azaz a vitára jellemző alapkonfliktussal, a vitában alkalmazott eszközökkel, és a vita céljával.

A fenti táblázat ideáltípusokat tartalmaz, ezek különböző keveréke jellemzi a gyakorlatban előforduló vitákat.

Például amikor egy tudományos vitában valaki az álláspontját védi, akkor természetesen racionális vitát folytat - erre kényszeríti a tudományos közösség is. Ugyanakkor nyilvánvalóan egzisztenciális érdekei fűződnek ahhoz, hogy az álláspontját elfogadtassa (ha túl gyakran téved, akkor nem jut előre az akadémiai ranglétrán, kellemetlen helyzetbe kerül stb.), és nem mellékes érzelmi elkötelezettségek is vezetik (kedves számára a gondolat, ő találta ki, okosnak érezte magát akkor stb.).

Egy vita tehát a fent felsoroltak közül több típus jegyeit is magán viselheti, illetve lefolyása során változhat a típusa. A vitáknak lehet olyan célja is, amely a táblázatban nem szerepel. Például a racionális vitának gyakran célja a másik fél meggyőzése, ez azonban (ideálisan) racionális vitát feltételezve nem történhet másképp, csak a helyes, de legalábbis a jobb álláspont segítségével, ezért a partner meggyőzését a vita szempontjából másodlagos célnak kell tekintenünk. Másodlagos célok természetesen a többi vitában is előfordulnak. Mindenképpen van azonban a vitának egy adott szakaszban egy meghatározó jellege, amit az alapkonfliktus, illetve az elsődleges cél alapján azonosíthatunk.

A vita típusának azonosítása azért különösen fontos, mert gyakori érvelési hiba a vita típusának manipulálása, amikor a beszélő azt a látszatot kelti, mintha a vita alapkonfliktusa más lenne, mint ami valójában, így számára kedvezőbb helyzetből érvelhet.

Politikusok nyilvános vitájánál gyakran manipulálják a helyzetet - a céloknak megfelelően hol a másik politikusnak címezve az üzeneteket (tényfeltáró vita látszata), hol a közönségnek (törvényszéki tárgyalás). Sőt, amikor hallgatóság is jelen van, akkor sokszor a jelenlévő hallgatókra reagálva, próbálják a jóval nagyobb TV-közönség véleményét formálni. Például a hallgatóktól érkező egy-egy gyalázkodó megjegyzést kiemelve, arra reagálva a másik politikus álláspontjához kapcsolják a nézők az irracionális és nem szalonképes védelmét az álláspontnak.