2.2. Az érvelés formai és tartalmi strukturálásának eszközei:
        tipográfiai elemek, premissza- és konklúziójelzők


Letartóztatott Vidám Arcosok Párti vállalkozó

Macska a kútban

Politikai leszámolás vagy százmilliós tétre menő büntetőügy? - nem világos, valójában mi áll Szélkötő Kalamona, a VAK Párt volt Zala megyei elnöke, a Bel- és Talajvízszolgáltató Vízműipari Rt. tulajdonos-vezérigazgatója letartóztatásának hátterében. A vállalkozót és társait különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítják.

Látványos gazdasági-politikai karriert tört derékba kiskedden a Pácegresi Városi Bíróság, amikor béklyóba verve kihallgatta, majd nyaktilóba zárva jobbnak látta rács mögött tartani (…)


Az iménti példa egy tipikus oknyomozó-tényfeltáró újságcikk mintájára készült. Még egy ilyen, komolyan érvelőnek szánt írásmű esetében sem állhatunk neki azonban a közvetlen logikai vizsgálatnak. A gondolatmenet ugyanis nem adódik közvetlenül a mondatok egymásra következéséből, az érvelés tudniillik - szemben az olvasással - nem feltétlenül lineárisan halad. Az érvelések, mint később látni fogjuk, sokféle, olykor egészen bonyolult minta alapján szerveződhetnek.

A párbeszéd formában zajló viták, az érvelő megnyilatkozások vagy írásbeli szövegek, nem közvetlenül premissza-konklúzió szerkezetben adottak számunkra, hanem e szerkezetet nekünk kell feltárnunk. Az érvelés logikai szerkezetét, azaz a premisszák és a konklúziók között fennálló következtetési kapcsolatokat meg kell állapítani, és felszínre kell hozni. A következtetési szerkezet, azaz a premissza - konklúzió kapcsolatok pontos azonosítása a logikai vizsgálat számára előfeltétel.

Az érvelést strukturáló formai és tartalmi elemek - a konklúzió azonosítása
A logikai szerkezet felfejtéséhez az első lépés a konklúzió megállapítása. A konklúzió kimondottság, világos megfogalmazottság tekintetében két fajta lehet: explicit (kimondott) vagy implicit (hallgatólagos, kimondatlan) konklúzió. Míg az előbbit megtaláljuk a szövegben, kimondva vagy leírva, addig az utóbbit az érvelés csak sejteti, mint olyasmit, ami az elmondottakból vagy leírtakból következik.

A konklúzió azonosítását rendszerint formai és tartalmi elemek egyaránt segítik. A formai elemek közé tartozik az érvelő írás vagy előadás címe és alcíme, továbbá az írást bevezető ún. szövegfej (lead, Kopf), illetve tudományos írásművek esetén az absztrakt. A cím és alcím (rendszerint csak együtt), ha mégoly vázlatosan is, de valamiképpen a konklúzió jelzésére szolgálnak.

Nyilvánvaló, hogy a fenti újságcikk-példában a "Látványos politikai-gazdasági karriert tört derékba…" kezdetű szövegtörzsben nem állhat bármi, ha az alcím révén történő kiemelést ("Letartóztatott Vidám Arcosok Párti vállalkozó") indokoltnak, megalapozottnak szeretnénk tekinteni. Márpedig az oknyomozó-tényfeltáró cikk éppen arra vállalkozik, hogy bizonyítson, alávetve ezzel magát a bizonyítási kényszernek. Természetesen a jelen esetben, mint látni fogjuk, a "Macska a kútban" asszociatív-költői cím, illetve a "Letartóztatott Vidám Arcosok Párti vállalkozó" alcím önmagában kevés támpontot ad ahhoz, hogy a konklúziót a logikai elemzés számára kellő pontossággal megfogalmazzuk. Ennek ellenére, információtartalma nem hagyható figyelmen kívül. A szövegfejben szereplő információk felől tekintve pedig az alcím is elnyeri értelmét.

A szövegfej rendszerint jobb fogódzót ad a konklúzió vagy a lehetséges konklúziójelöltek azonosításához. Sőt: gyakorta az érvelés durva logikai szerkezetét is megmutatja. A szövegtörzsben elővezetett adatokat, bizonyítékokat már annak fényében értékeljük, hogy a szövegfej milyen információkat és milyen viszonyban kínált fel számunkra. Emellett azonban fontos, hogy a szövegfejben felbukkanó konklúzió vagy konklúziójelöltek és a cím-alcím páros sem lehet tetszőleges viszonyban: előbbieknek meg kell alapozni, alá kell támasztani az utóbbiakat. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a cím-alcím páros, valamint a szövegfej együtt biztosít támpontokat a konklúzió vagy konklúziójelöltek azonosításához és megfogalmazásához.

A konklúzió azonosítását azonban nemcsak formai, hanem tartalmi, kifejezésbeli eszközök is segítik. Ezek az úgynevezett konklúziójelzők, amelyek utalnak a bizonyítandó állításra, legyen az érvelés egészének konklúziója, vagy az adott ponton fókuszban álló részkonklúzió. Konklúziójelző kifejezések például a következők:

tehát
eszerint
következésképpen
ennek megfelelően
azt kapjuk, hogy
a fentiekből folyik
ezért
egyszóval
innen adódik,
arra jutunk, hogy
mindent összevetve
a korábbiak folyományaként
így
ekként
ebből adódik
ilyenformán
mindezek után világos, hogy
az előbbiek alapján látható, hogy

A konklúzió felismerését segíthetik ezen kívül bizonyos vezető kérdések, amelyek irányítják a figyelmünket. Jól használhatók az explicit, kimondott konklúzió azonosításához is, de különösen fontosak az érvelés kimondatlan, implicit konklúziójának azonosításához. Ilyen vezető kérdések lehetnek az alábbiak:

  • Miről akar meggyőzni a szerző?
  • Mit bizonyít a szöveg?
  • Mi a végkövetkeztetés?
  • Mi következik az elmondottakból?
  • Mi a szerző tétele, állítása?

Szintén konklúziójelzőként szolgálhatnak bizonyos argumentatív performatív kifejezések:

Állítom / megállapítom, hogy...
Tagadom / visszautasítom, hogy...
Cáfolni kívánom, hogy...
A továbbiakban bizonyítani kívánom / meg kívánom mutatni, hogy...
Az alábbi érveket hozom fel amellett, hogy...
Amellett érvelek, hogy...
Álláspontom az, hogy...
Azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy...
Arra a következtetésre jutunk/juthatunk, hogy...

Rendszerint a fenti kifejezéseket követő szövegrészletben találjuk azt az állítást, amely az érvelés konklúziója. Mint láttuk, nem minden szövegben vagy érvelő megnyilatkozásban hívja fel a figyelmet a konklúzióra argumentatív performatívum vagy konklúziójelző kifejezés, hanem némelykor csak formai elemek segítik a felismerését.

A konklúzió(k) megragadása mellett a másik lényegi dolog az alátámasztásukra hivatott premisszák felismerése és elkülönítése. Az érvelésben a premisszákat a konklúzióhoz fűződő logikai-következtetési kapcsolataik alapján tudjuk felismerni. A premisszák megtalálásában megint csak segítenek bizonyos kifejezések, a premisszajelzők. Ilyenek például az alábbiak :

minthogy
figyelembe véve, hogy
jelzi az is, hogy
abból kiindulva, hogy
annak alapján, hogy
arra támaszkodva, hogy
azon az alapon, hogy
mert
amennyiben
látva, hogy
annak következtében, hogy
alapul véve, hogy
elfogadva, hogy
abból kifolyólag, hogy
mivel
amiatt, hogy
adva, hogy
azáltal, hogy
belátva, hogy
annak folyományaként, hogy

A premisszajelzőket követő állítások rendszerint premisszái az érvelésnek. Néhány premisszajelző, például az "emiatt", "ezen okból" és mások azonban közvetlenül az érv vagy érvek után állnak.

A premisszák megtalálását, felismerését is segíthetik bizonyos vezető kérdések, amelyek ismét csak támogatják figyelmünk fókuszálását és az értelmezést:

  • Mely állítások hivatottak alátámasztani a konklúziót?
  • Milyen érvek szólnak a tétel mellett?
  • Mi bizonyítja az állítást?
  • Miért kellene elfogadnunk a szerző véleményét?
  • Milyen indokai vannak a szerzőnek?
  • Miből következik a konklúzió?
  • Milyen adatokat, tényeket, érveket
    sorakoztat fel a szerző a konklúzió alátámasztása érdekében?
  • Milyen fontos kimondatlan állításokon, előfeltevéseken nyugszik az érvelés?

A premisszák esetében is vannak olyan performatív kifejezések, amelyek premisszajelzőként szolgálhatnak:

Elfogadom / megadom /megengedem /elismerem, hogy...
Az alábbi érveket hozom fel / az alábbi érvek szólnak / álláspontom mellett: elsőként,… másodikként,…harmadikként az, hogy…