2.2. Az érvelés formai és tartalmi strukturálásának eszközei:
|
Letartóztatott Vidám Arcosok Párti vállalkozó Macska a kútban
Politikai leszámolás vagy százmilliós tétre menő büntetőügy? - nem világos, valójában mi áll Szélkötő Kalamona, a VAK Párt volt Zala megyei elnöke, a Bel- és Talajvízszolgáltató Vízműipari Rt. tulajdonos-vezérigazgatója letartóztatásának hátterében. A vállalkozót és társait különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítják. |
Az iménti példa egy tipikus oknyomozó-tényfeltáró újságcikk mintájára készült. Még egy ilyen, komolyan érvelőnek szánt írásmű esetében sem állhatunk neki azonban a közvetlen logikai vizsgálatnak. A gondolatmenet ugyanis nem adódik közvetlenül a mondatok egymásra következéséből, az érvelés tudniillik - szemben az olvasással - nem feltétlenül lineárisan halad. Az érvelések, mint később látni fogjuk, sokféle, olykor egészen bonyolult minta alapján szerveződhetnek.
A párbeszéd formában zajló viták, az érvelő megnyilatkozások vagy írásbeli szövegek, nem közvetlenül premissza-konklúzió szerkezetben adottak számunkra, hanem e szerkezetet nekünk kell feltárnunk. Az érvelés logikai szerkezetét, azaz a premisszák és a konklúziók között fennálló következtetési kapcsolatokat meg kell állapítani, és felszínre kell hozni. A következtetési szerkezet, azaz a premissza - konklúzió kapcsolatok pontos azonosítása a logikai vizsgálat számára előfeltétel.
Az érvelést strukturáló formai és tartalmi elemek - a konklúzió azonosítása
A logikai szerkezet felfejtéséhez az első lépés a konklúzió megállapítása. A konklúzió kimondottság, világos megfogalmazottság tekintetében két fajta lehet: explicit (kimondott) vagy implicit (hallgatólagos, kimondatlan) konklúzió. Míg az előbbit megtaláljuk a szövegben, kimondva vagy leírva, addig az utóbbit az érvelés csak sejteti, mint olyasmit, ami az elmondottakból vagy leírtakból következik.
A konklúzió azonosítását rendszerint formai és tartalmi elemek egyaránt segítik. A formai elemek közé tartozik az érvelő írás vagy előadás címe és alcíme, továbbá az írást bevezető ún. szövegfej (lead, Kopf), illetve tudományos írásművek esetén az absztrakt. A cím és alcím (rendszerint csak együtt), ha mégoly vázlatosan is, de valamiképpen a konklúzió jelzésére szolgálnak.
Nyilvánvaló, hogy a fenti újságcikk-példában a "Látványos politikai-gazdasági karriert tört derékba…" kezdetű szövegtörzsben nem állhat bármi, ha az alcím révén történő kiemelést ("Letartóztatott Vidám Arcosok Párti vállalkozó") indokoltnak, megalapozottnak szeretnénk tekinteni. Márpedig az oknyomozó-tényfeltáró cikk éppen arra vállalkozik, hogy bizonyítson, alávetve ezzel magát a bizonyítási kényszernek. Természetesen a jelen esetben, mint látni fogjuk, a "Macska a kútban" asszociatív-költői cím, illetve a "Letartóztatott Vidám Arcosok Párti vállalkozó" alcím önmagában kevés támpontot ad ahhoz, hogy a konklúziót a logikai elemzés számára kellő pontossággal megfogalmazzuk. Ennek ellenére, információtartalma nem hagyható figyelmen kívül. A szövegfejben szereplő információk felől tekintve pedig az alcím is elnyeri értelmét.
A szövegfej rendszerint jobb fogódzót ad a konklúzió vagy a lehetséges konklúziójelöltek azonosításához. Sőt: gyakorta az érvelés durva logikai szerkezetét is megmutatja. A szövegtörzsben elővezetett adatokat, bizonyítékokat már annak fényében értékeljük, hogy a szövegfej milyen információkat és milyen viszonyban kínált fel számunkra. Emellett azonban fontos, hogy a szövegfejben felbukkanó konklúzió vagy konklúziójelöltek és a cím-alcím páros sem lehet tetszőleges viszonyban: előbbieknek meg kell alapozni, alá kell támasztani az utóbbiakat. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a cím-alcím páros, valamint a szövegfej együtt biztosít támpontokat a konklúzió vagy konklúziójelöltek azonosításához és megfogalmazásához.
A konklúzió azonosítását azonban nemcsak formai, hanem tartalmi, kifejezésbeli eszközök is segítik. Ezek az úgynevezett konklúziójelzők, amelyek utalnak a bizonyítandó állításra, legyen az érvelés egészének konklúziója, vagy az adott ponton fókuszban álló részkonklúzió. Konklúziójelző kifejezések például a következők:
tehát eszerint következésképpen ennek megfelelően azt kapjuk, hogy a fentiekből folyik |
ezért egyszóval innen adódik, arra jutunk, hogy mindent összevetve a korábbiak folyományaként |
így ekként ebből adódik ilyenformán mindezek után világos, hogy az előbbiek alapján látható, hogy |
A konklúzió felismerését segíthetik ezen kívül bizonyos vezető kérdések, amelyek irányítják a figyelmünket. Jól használhatók az explicit, kimondott konklúzió azonosításához is, de különösen fontosak az érvelés kimondatlan, implicit konklúziójának azonosításához. Ilyen vezető kérdések lehetnek az alábbiak:
Szintén konklúziójelzőként szolgálhatnak bizonyos argumentatív performatív kifejezések:
Állítom / megállapítom, hogy...
Tagadom / visszautasítom, hogy...
Cáfolni kívánom, hogy...
A továbbiakban bizonyítani kívánom / meg kívánom mutatni, hogy...
Az alábbi érveket hozom fel amellett, hogy...
Amellett érvelek, hogy...
Álláspontom az, hogy...
Azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy...
Arra a következtetésre jutunk/juthatunk, hogy...
Rendszerint a fenti kifejezéseket követő szövegrészletben találjuk azt az állítást, amely az érvelés konklúziója. Mint láttuk, nem minden szövegben vagy érvelő megnyilatkozásban hívja fel a figyelmet a konklúzióra argumentatív performatívum vagy konklúziójelző kifejezés, hanem némelykor csak formai elemek segítik a felismerését.
A konklúzió(k) megragadása mellett a másik lényegi dolog az alátámasztásukra hivatott premisszák felismerése és elkülönítése. Az érvelésben a premisszákat a konklúzióhoz fűződő logikai-következtetési kapcsolataik alapján tudjuk felismerni. A premisszák megtalálásában megint csak segítenek bizonyos kifejezések, a premisszajelzők. Ilyenek például az alábbiak :
minthogy figyelembe véve, hogy jelzi az is, hogy abból kiindulva, hogy annak alapján, hogy arra támaszkodva, hogy azon az alapon, hogy |
mert amennyiben látva, hogy annak következtében, hogy alapul véve, hogy elfogadva, hogy abból kifolyólag, hogy |
mivel amiatt, hogy adva, hogy azáltal, hogy belátva, hogy annak folyományaként, hogy |
A premisszajelzőket követő állítások rendszerint premisszái az érvelésnek. Néhány premisszajelző, például az "emiatt", "ezen okból" és mások azonban közvetlenül az érv vagy érvek után állnak.
A premisszák megtalálását, felismerését is segíthetik bizonyos vezető kérdések, amelyek ismét csak támogatják figyelmünk fókuszálását és az értelmezést:
A premisszák esetében is vannak olyan performatív kifejezések, amelyek premisszajelzőként szolgálhatnak:
Elfogadom / megadom /megengedem /elismerem, hogy...
Az alábbi érveket hozom fel / az alábbi érvek szólnak / álláspontom mellett: elsőként,… másodikként,…harmadikként az, hogy…