Mélyen tisztelt bölcsész felező szakestély, magas prezídium, tiszteletre méltó praeses, tekintélyt parancsoló majordomus, visszafogottságukban is álszerény kontrapunktok, szép jó estét kívánok mindenkinek!
A távolból is feldübörög hozzám, amint az elfogadott, sörpecséttel hitelesített házirenddel vélhetően szögesen ellentétes köszöntésem nyomán mélyről felszakadó torokhangok a konzekvencia levonását követelik. Ennek mérlegelését szakestélyük titkosan megválasztott – így előttem rejtélyes kilétű – elnökének felülmúlhatatlanul bölcs mérlegelésére bízom.
Remélem, nem kell bizonygatnom, hogy milyen rossz érzés nekem most, hozzávetőlegesen hét – fél nyolc tájban (a szakestély késedelmes kezdését nem is számítva) arra gondolnom, hogy nem személyesen sütkérezhetek a kandeláberek fényében és nem perszonálisan tolmácsolom Önöknek a szakestéllyel kapcsolatos jókívánságaimat. Sajnos tényleg halaszthatatlan teendőim szólítottak más irányú kötelezettségeim teljesítésére, ha el tudják képzelni, hogy egyáltalán létezhet olyan ok, ami miatt valaki kihagyja a felező szakestélyt az életéből. (Pláne ha meg is hívják.) Fontosabb dolgom nincs is, csak kötelezőbb, biztos Önök is voltak már úgy vele, hogy nem oda mentek, ahová szerettek volna, hanem oda, ahová muszáj.
Remélem, a Miskolci Egyetemen megkezdett tanulmányaikra ma már nem így gondolnak vissza (mármint hogy nem azért kerültek ide, mert muszáj volt…), és jóleső érzéssel csettintenek afölötti örömükben, hogy a felvételitől a diplomaosztóig tartó pusztai vándorlásuk immár feléhez közeledett. Remélem, egyébként ez valóban igaz is, és ez a szakestély később is felezőnek bizonyul, nem kell majd utólag „harmadoló” szakestélynek átminősíteniük… De ebből sem kell nagy ügyet csinálni, ahogy az európai felsőoktatási térséghez való csatlakozás, bolognai folyamat és mifene útján haladunk, egyre kacifántosabb lesz, kinek mikor is van a felező szakestélye. Az egyszakos krediteseknek a felezés a 4. félév után aktuális, a hagyományosoknak az 5. félév után, a régi kifutó nyelvszakosok pedig már a 3. félév után felezhettek, és ez a sors vár a bachelor-képzésbe 2006-ban bekapcsolódókra is. (Az EU-csatlakozás egyébként hogy átalakította nyelvújítás óta változatlan fogalmainkat! Gondoljanak bele, hogy a „fél” deci ma már csak 4 cl, és azt is nehezen emésztem, hogy az EU-ban 4 decisek a söröskorsók. Még jó, hogy a szakestélyek korsóit nem akarják szabványosítani!)
Érdemes elgondolkozni, hogy mit is jelent valaminek a fele, valami felé félúton lenni. Mindig is foglalkoztatott, hogy Dante, vajon honnan a fenéből sejtette meg, hogy a nagy sötétlő erdőbe épp az ember életútjának felén érkezett. Amióta e díszes szakest szervezői kedves meghívásukkal felkerestek, azóta nem hagy nyugodni az emberiségnek – volumenében legalább a kör négyszögesítéséhez fogható problémája – vagyis az a dilemma, hogy ha egy fél literes korsóban (például abban a míves krigliben, amelyből ma este kínzó szomjúságukat csillapítják) 2,5 deci folyadék (akarom mondani sör) van, akkor az a korsó félig tele van, vagy félig üres. Bár én nem vagyok filozófia szakos hallgató, sőt még filozófus sem, felvetem e posztulátum mélylélektani vonatkozásait, és gordiusi megoldást kínálok a „korsó félig tele van vagy félig üres” problémakörre. Úgy gondolom, ebben a helyzetben nem arra kell koncentrálni, ami már elfogyott, kiürült a korsóból, hanem arra, ami még hátravan. Persze, fontos felidézni azt, amin már túlvagyunk, de figyelmünket nem hátra, hanem – a tapasztalat megőrzésével – az előttünk lévő „fél”-re kell irányítanunk. Ennek analógiájára a focimeccs félidejében jó dolog felidézni, milyen szép gólt rúgott az első játékrészben a csapatunk, milyen hülye volt a bíró stb., de sokkal jobban érdekel bennünket, mi várható a második félidőben. Aki nem így gondolkozik, hanem csak az első félidőre koncentrál, vélhetően veszíteni is fog a végén. (A számos „feles” példa közül eszembe jut még, hogy ha valakit féleszűnek nevezünk, nem az a fele érdekel bennünket, ami megvan neki, hanem az, amelyik hiányzik stb. stb.)
Summa summarum: nem érdemes azon rágódni, hogy tanulmányaiknak már eltelt a fele, csináljanak egy gyors leltárt, hogy mi minden történt Önökkel e szemeszterek alatt, aztán inkább azzal törődjenek, hogy az előttük tornyosuló félidőt mivel fogják tölteni.
Ja, és még egy: a szakestélyen a „korsó félig tele van vagy félig üres” problémát úgy is el lehet intézni, hogy erre esélyt sem adnak: vagy mindig tele legyen, vagy mindig üresen, és ezt a folyamatot lehet sokáig ismételgetni…
A második – vigyázat, rém gyorsan elröpülő! – félidőhöz kívánok Önöknek sok sikert, sok örömet a Miskolci Egyetemen, a mai estére pedig jó szórakozást!
Tisztelettel üdvözli Önöket és még egyszer pirulva kéri kimentését:
Fazekas Csaba
a. Retorikát a Kossuth-összesből tanultam