Egy keresztes hadjárat margójára

 

A Jobbik Magyarországért Mozgalom (JMM) idén is megszervezte keresztállító akcióját, melynek keretében az ország több városában, forgalmas csomópontokon nagy fakeresztet helyeztek el, szándékuk szerint azért, hogy az ünnep eredeti értelmére, Jézus Krisztus születésére, vagyis a kereszténység üzeneteire hívják fel a rohanó életmódtól, bevásárlási láztól megcsömörlött polgártársaik figyelmét.

A kezdeményezést már tavaly is nagy viták kísérték, és még a jobboldal sem bizonyult egységesnek az akció támogatását illetően. Ez a körülmény jött igazán kapóra az amúgy kis támogatottságú pártnak, hiszen nem volt könnyű olyan kezdeményezésre találnia, amellyel felhívhatja magára a figyelmet a magát általában önérzetesen és harsányan kereszténynek deklaráló jobboldali pártok között. (A Fidesz zavarba jött, nem tudta eldönteni, hogy a támogatás vagy a szótlan tudomásulvétel hasznosabb-e számára, önkormányzati képviselőik hol egyetértettek az akcióval, hol elhatárolódtak tőle. Csurka István korábbi szimpátiáját félretéve ingerülten támadta meg a „kereszteseket”, ami jelzi, hogy legfrissebb nyilatkozatának motivációja csak a féltékenység lehetett.) A JMM vallási pártként való önmeghatározását ráadásul nemcsak a más konzervatívoktól, például a Fidesztől vagy az MDF-től megszokott eszközökkel igyekszik a közvéleményben tudatosítani, hanem mindezt látványosan demonstrálja is a jobboldali politizálásban egyre jelentősebbé váló terepen: az utcán. A párt sajátosan vállalt keresztényi küldetésével kész provokációra is, közben egyre jobban belelovalja magát ebbe a szerepkörbe. Az önkormányzatokhoz intézett közterület-használati kéréseiket (azok gyakori elutasítása esetén: jogvitájukat) gigantikus ideológiai küzdelemnek, már-már a kereszténység spirituális élethalálharcának látja és láttatja, az egész akciót „missziónak” nevezi, külön kabinetet működtet a koordinációra stb.

Vagyis a JMM-nek a keresztállítások különösen fontosak, amit mutat, hogy – az utcai járókelőkre irányuló erőteljes kampányon túl – további két körülmény vet árnyékot az amúgy is homályos fogantatású kezdeményezésre. Egyrészt ismerve a történelmi keresztény egyházak politikai aktivitását és ambícióit, meg sem lepődünk azon, hogy a felekezetek támogatták a JMM demonstrációját, megáldották a köztéri fakereszteket, részt vettek rendezvényeiken. Úgy tűnik, gond nélkül össze tudják egyeztetni a kereszténység üzeneteivel az önkormányzatok elleni harcias provokációkat. Ahogy a JMM-nek jól jön minden eszköz, hogy felhívja magára a figyelmet, a keresztállításhoz való csatlakozással a katolikus, református, evangélikus egyház képviselőinek sem lehetett más célja. Másrészt – ezzel összefüggésben – nem lehet attól eltekinteni, hogy e „keresztes hadjáratot” nem egyház vagy egyházi kötődésű civil szervezet, hanem egy, a parlamenti küszöb átlépésére sóvárgó politikai párt indította. Nem más ez számukra, mint politikai akció, csak az utcai tüntetésre most nem baloldal-gyalázó transzparenseket, hanem fakeresztet visznek, de a cél ugyanaz: önmaguk fontosságáról meggyőzni és riválisaikkal szemben hangolni a választópolgárokat. A JMM átlátszó módon hivatkozik arra, hogy Párizsban, a Notre Dame előtti téren is áll egy hatalmas fakereszt az adventi időszakban. Tegyük ugyanis hozzá, hogy ott a kereszt egyértelműen a templomhoz kapcsolódik (nálunk a közterekhez, középületekhez…), ráadásul csak egyet állítottak, s ami a legfontosabb, ott mindez nem egy jobboldali párt nevéhez fűződik. Hivatkozási alapul szolgálhat még egyes jobboldali ideológusok számára – potenciális antiszemita mellékízzel – hogy Budapesten gond nélkül sor került menóra nyilvános felállítására, de itt sem árt leszögezni, hogy nem politikai, hanem felekezeti kezdeményezéssel állunk szemben.

Összességében érdemes elgondolkozni azon, hogy a középkori keresztes hadjáratokat névleg a Krisztus-követőkért, a keresztény vallás és erkölcsiség terjesztéséért indították, valójában akkor is a kezdeményezők nyers hatalmi érdekei jelentették a mozgatórugót, a vallás szerepe csak mindennek propagandisztikus hátterét adta. Nincs ez másként a JMM kis magyar 21. századi abszurdnak számító „keresztes hadjáratával” kapcsolatban sem. Ismeretes, Constantinus császárnak állítólag látomásban jelent meg a kereszt, mikor riválisa ellen hadra kelt, és így adatott tudtára, hogy „in hoc signo vinces”, azaz „e jelben győzni fogsz”. (Novák Elődöt, a fakereszt-állító jobboldali radikálisok főszervezőjét aligha érte ilyen élmény, amint az a pártpreferencia-vizsgálatokból is kitűnik.)

Van még egy zavaró körülmény, ami arra utal, hogy a kezdeményezők nemcsak a kereszténység üzeneteivel állnak hadilábon, hanem a magyar nyelvhasználattal is. A JMM fakeresztjeire azt a jelmondatot függesztette mindenütt, miszerint: „Megszületett a megfeszített!” A párt propagandája szerint ennek láttán egy pillanatra megállva a kereszténység eredeti értelmére kellene gondolnunk. E sorok írójának fejébe ugyanakkor – a fentieken túl – inkább a hangzatos, ám nem kis képzavartól terhes megfogalmazás ütött szöget. A betlehemi pásztoroknak illetve a napkeleti bölcseknek az evangéliumok tanúsága szerint az jelentetett ki, hogy a nevezetes jászolban a zsidók majdani királya, a későbbi megváltó illetve egyszerűen egy gyermek látta meg a napvilágot. A „megfeszített” tehát tartalmilag nem stimmel, hiszen a benne hívők számára Krisztus születésekor nem majdani halálának fizikai körülményei voltak fontosak. De nem stimmel nyelvtanilag sem, hiszen a befejezett melléknévi igenévi alak használata a magyarban azt is sugallhatja, mintha a születéskor már megtörtént volna a későbbi kivégzés is. (A „megfeszítendő” megfogalmazás egyszerűen ostobán hangzana, a „megszületett az, akit később megfeszítettek” pedig túl körülményes.) Az idősíkok önkényes keverése pedig csak azt jelentheti, hogy a szavaknak nem az értelme, hanem a harsánysága volt fontos a „keresztesek” számára. Érdemes lett volna az eredeti, képzavartól nem sújtott, bár kétségtelenül unalomig ismert újszövetségi felkiáltást használni, hogy a politikai jóízlésünk mellett legalább magyar nyelvérzékünket ne irritálják.

Csak remélni lehet, hogy húsvétkor a JMM nem fog így kampányolni: „Halleluja! Feltámadt a kisded!”

Fazekas Csaba

(2004)