Az ötödik frakció

 

A választások első fordulója után a jobboldalon minden szempár a Fidesz-MDF-viszonyra szegeződött, higgadt és fenyegető, reménykedő és elkeseredett nyilatkozatok, felhívások, elemzések követik egymást napról napra, de már biztos, hogy Orbán Viktor szándékaival ellentétben a parlamentben is legalább kétpólusú jobboldal alakul ki. Alig esett szó arról, hogy mi lesz az ötödik frakció sorsa, a vonatkozó nyilatkozatok belevesztek a Dávid Ibolya „következetes konzervatív politizálása” / „árulása” körül kialakult hangzavarba. A Fidesz ugyanis névlegesen egyik szatellitpártjával, a KDNP-vel választási szövetségben vett részt a 2006. évi parlamenti választásokon, közös jelölteket indítottak és listát állítottak. Korábban az MDF töltötte be ugyanezt a szerepet, és bár 2002-ben három párt lépte át az 5 százalékos küszöböt, négypárti volt a parlament, így nem volna meglepő, ha a következő kormányzati ciklusban öt parlamenti frakció küzdelmének lennénk tanúi.

A mostani KDNP helyzete ugyanakkor több szempontból sem hasonlítható a Fidesz hátán 2002-ben a parlamentbe cipelt MDF-éhez. Az MDF – minden megélhetési okokból Fideszbe ült képviselője, a bedarálási törekvések bomlasztó hatása és az alacsony támogatottságból fakadó kényszer ellenére – önálló pártként vett részt a korábbi együttműködésekben, ezért is nyílhatott Dávid Ibolyának résnyi lehetősége alkalmas pillanatban a párt újbóli saját lábra állítására. A Kereszténydemokrata Néppárt ezzel szemben egyértelműen a Fidesz kreatúrája, taktikai és hatalomtechnikai okokból létrehozott és éltetett formáció. Jellemző, hogy Semjén Zsolt elnök pártja kongresszusán Orbán Viktor szavaiból indult ki (mintegy „amint X.Y. vezetőnk rámutatott” stílusban), majd az SZDSZ menetrendszerű sértegetése, és néhány újabb szélsőséges eszmefuttatás (a vallást magánügynek tekintők Hitlerrel való rokonítása stb.) mellett büszkén jelentette ki, hogy a KDNP-nek tizenötezer tagja és professzionális programja van. „Mi vagyunk az ország harmadik legnagyobb pártja” – szögezte le, ami így együtt még akkor is nevetségesen hangzott, ha nyilvánvalóan önszuggesztív motivációból fakadt. Egy ország harmadik legnagyobb, programmal és szervezett tagsággal rendelkező pártjának ugyanis minimum önállóan illene indulnia a választásokon, Semjénék esetében azonban nyilvánvaló, hogy fantomszervezetként az idén a parlament közelébe sem kerülnének, ami korábban veszekedő elődeivel is előfordult már. A közelebbi és távolabbi jövőben a KDNP semmiképp sem tudná megismételni az MDF önálló bravúrját, ennyi hely mostanában aligha van a jobboldalon. Legfeljebb akkor, ha a választási vereség a Fidesz jelentős mértékű erózióját, elhúzódó válságát vonná maga után. Ekkor egyes vezetőiknek eszébe juthatna egy széthulló mamutpárt darabjainak „hasznosítása”, reális társadalmi támogatás reményében az önállóság alternatívája, de erre most összességében kevés az esély.

Az első választási fordulóban két képviselőjük már egyéniben mandátumot szerzett, a KDNP által állított Fidesz-jelöltek közül tízen várják első helyről a következő fordulót, vagyis közülük többen egyéniben szerezhetnek mandátumot, köztük Kalocsán maga Semjén Zsolt is. De előkelő helyeken szerepelnek KDNP-sek a Fidesz országos listáján, így a mintegy tucatnyi képviselőből biztosan tudnak egy kisebbfajta – vagyis a célnak pont megfelelő méretű – frakciót alakítani, amit szükség szerint fel lehet tölteni egy-két fideszes (például a már szintén mandátumot szerzett Szászfalvi László, vagy a súlyosan leszerepelt, de kereszténységével szívesen kérkedő Mikola István stb.) átültetésével. A lényeg bizonyosan az lesz, hogy a KDNP-frakció ne legyen túl nagy, de haladja meg az MDF létszámát, már csak azért is. (A közös listaállításnak éppen ez a diszkrét bája, nem lehet ugyanis megállapítani, hányan voksoltak volna külön egyik vagy másik pártra, továbbá lehetővé teszi a mandátumok önkényes osztogatását a Fidesz-KDNP-csoporton belül.)

A Fidesz és a KDNP 2006 januárjában aláírt választási együttműködési megállapodásába jó érzékkel nem foglalták bele azt, hogy lesz-e majd a pártnak önálló frakciója, a kérdést a választási eredménytől – vagyis pontosabban Orbán Viktor szövetségének pillanatnyi stratégiai érdekeitől – tették függővé, egyelőre nyilván kisebb bajuk is nagyobb ennél. (Formailag erről a pártelnökök megállapodása után a vezető pártszerveknek kell dönteniük, de hát enyhén szólva meglepő lenne, ha másként döntenének, mint Orbán Viktor.) Előzetes terveiket nemcsak a Fidesz első fordulós veresége, hanem az MDF parlamentbe kerülése is felborította. Eredetileg nyilván önálló KDNP-frakcióban gondolkoztak, de még most is több érv szólhat emellett. A különböző médiakuratóriumokba való delegálás joga nagyon is csábító, mint ahogy a parlamenti munkában (vezérszónoki megbízások, bizottsági helyek elosztása stb.) szempontjából is előnyös, ha ugyanaz a párt (a Fidesz) több szócsövet is tud használni. Erre Semjén kétségtelenül alkalmas lehet, hiszen eddig nagyon is jól hajtotta végre a Fideszben rá osztott szerepet: elhagyta korábbi középutas konzervatív megnyilatkozásait, a korábbinál is szorosabbra fűzte a történelmi egyházak és a Fidesz szövetségét, kifejezetten vallási fundamentalista kirohanásaival, a baloldal és főleg a liberálisok provokálásával pedig nemcsak a sajtó figyelmét, hanem a radikális jobboldal támogatását is biztosíthatta Orbánnak. Az első forduló óta engedelmesen visszhangozza a Fidesz aktuális álláspontját, de kész sarkosabban is fogalmazni, például az MDF-fel kapcsolatosan nemcsak azt szögezte le, hogy szerinte mennyire fontos a széles kormányváltó jobboldali összefogás a „pártsovinizmus” helyett (ez eddig teljesen Orbán szövege), hanem később azt is, hogy Dávid Ibolya elutasítása nyomán „Antall József forog a sírjában”. Semjén Fideszbe tagozódó pártja az elmúlt években egyaránt alkalmassá vált a Fidesz „keresztény” elkötelezettségének kidomborítására és a radikálisok megszólítására, önálló frakcióban nyilván az egyházi érdekek markáns megjelenítése és az eddig megszokott fundamentalista kinyilatkoztató szerepe vár rá.

Az önálló KDNP-képviselőcsoport létrehozása a Fidesz számára ugyanakkor nem kockázatmentes. Nemcsak arról van szó, hogy kevésbé lesz ellenőrizhető a csoport (ez egyúttal előny is, hiszen nem kell annyira elhatárolódni szélsőséges szövegeiktől), hanem arról, hogy sokkal nehezebb lesz így a Fidesz „kereszténységét” megjeleníteni, amiről pedig aligha akar lemondani a minden irányzatot maga alá gyűrni akaró „szövetség”. S a mandátumokkal, frakciókkal, ideológiákkal való fideszes üzletelés egyik legszomorúbb tanulsága éppen ez: egyelőre lehetetlenné vált a hazai pártstruktúrában a nyugat-európai értelemben vett kereszténydemokrácia hiteles megjelenítése. Ehelyett a jobboldalon mindenki fennen hangoztatja „kereszténydemokrata” voltát (az MDF is), ami nálunk így nem egy politikai szervezetek szintjén elkülöníthető konzervatív ideológia, hanem a történelmi egyházak vehemens érdekképviseletéért folytatott nemtelen versenyfutásban felhasznált címke csupán.

 

Fazekas Csaba

 

(2006. április 11.)