|
Fazekas Csaba
Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt
elnöke éles hangú nyilatkozatban ítélte el az SZDSZ "Jöjjön el
az én országom!" címmel indított kampányát. Istenkáromlónak, a keresztények kigúnyolásának nevezte az Úr imája,
Miatyánk parafrázisát, úgy vélte, a durva kampányszlogen
megfogalmazásának oka valójában csak az, hogy a liberálisok
ingerültek és rettegnek a várható választási eredményük miatt. A semjéni gondolatmenetet átvette
illetve tükrözi több napilap (például a Magyar Nemzet, a Hetek, a
Stop.hu stb.) kapcsolódó publicisztikája, valamint politikai nyilatkozatok
is, elsősorban Semjén tényleges pártjától,
a Fidesztől, továbbá az irányzattól távol épp nem álló Ifjúság
Kereszténydemokrata Szövetségtől is.
Az SZDSZ eljárása nem új és nem is szokatlan, hisz másokhoz hasonlóan
csak a programjukra akarják harsány mondatokkal felhívni a figyelmet
(hát ez úgy tűnik, sikerült…), melynek pozitív vagy negatív politikai
következményeit ők maguk viselik. A mondat kétségtelenül túlzásra
hajlamosan, provokatív módon került megfogalmazásra. De önmagában,
tartalmát tekintve a bibliai idézet politikai marketingcélokra való
felhasználása sem lehet meglepő, hiszen minden politikai párt azt
akarja, hogy az "ő országa" jöjjön el a választások után Magyarországra;
vagy máshonnan közelítve ugyanazt: minden választópolgár megszólítva
érezheti magát, hiszen azért voksol így vagy úgy, mert neki tetsző
kormányzatot szeretne. Semjén és
tollforgató követőinek buzgalma érthető is lenne, ha az egyetemes
kultúra közismert megnyilatkozásai, akár a bibliai szöveghelyek
általános védettséget élveznének a politikai marketingesek,
kampányfőnökök és aktivisták igyekezetével szemben, de hát erre ők
sem voltak mindig ennyire kényesek.
2004 decemberében a kettős állampolgárság kampányában az
"igen" hívei nemzeti imádságunk egy sorával látták el az
álláspontjuk követésére bátorító plakátokat ("nyújts feléje
védőkart"), figyelemre sem méltatva például, hogy Kölcsey Ferenc
a Himnuszban az Úristent szólította meg, nem a szavazóurna elé járuló
átlagpolgárt. Az idézetekkel való visszaélés egyik leglátványosabb
példáját szintén a Fidesz nyújtotta a 2002-es választások durva
kampányába illesztett Terror Háza-megnyitón, amikor Szabó Lőrinc:
Semmiért egészen c. szerelmes versének egyik sorát ("Hogy
rettenetes, elhiszem, de így igaz.") ragadták ki a szövegkörnyezetéből
és tették meghökkentő csavarral az embertelen rezsimek bemutatását
hivatott kiállítás - illetve az arról az MSZP-re való asszociációt
sugalló szavazatszerző gyűlés - illusztrációjává.
2001-ben a katolikus egyház a népszámlálás vallási hovatartozást firtató
kérdése kapcsán bibliai idézettel kampányolt
("aki megvall engem az emberek előtt…"), és konzervatív
oldalon még az akkori egyházügyi államtitkár (khm…
Semjén Zsolt) sem kifogásolta, hogy az
evangélium életszentséggel való hirdetése itt finom interpretációban
adta át helyét egy kérdezőbiztos előtti felekezeti önbesorolás
pillanatnyi megjelölésére való buzdításnak. De a Semjénék
által most kifogásolt Miatyánk-citáció
választási plakátokon is szerepelt már. 1990-ben az MDF-nek (na nem
is az akkori Fidesznek) volt egy plakátja, amin a "Jöjjön el a
te országod!" mondat félkörben vette körül egy sugárzó arcú,
hatévesforma kisfiú portréját, jól érthetően utalva arra, hogy a
választásokon az illetékes párt szerint utódaink jövőjéről döntünk -
nyilván akkor helyesen, ha rájuk szavazunk. Bár a választók többsége
teológiailag kevéssé képzett, a húzentrógeres
magyar kisfiú Atyaúristenként való interpretálására mégsem gondolt
senki. A példák hosszan sorolhatók, például arról, hogy a
"keresztény" politikai erők hazánkban is hányszor
használták ki azt a kézenfekvő kampányelemet, miszerint a
szavazólapon a választópolgár szándékát két
egymást metsző vonallal (kereszttel) juttatja kifejezésre, pedig
aligha ilyesmire vonatkoztak az Újszövetségben a Krisztus
megfeszítésének eszközével kapcsolatos tanítások.
Egyébként a liberális sajtó korábban is élt már a szentírási szövegek
politikai indíttatású parafrázisa eszközével. Egy alkalommal például
nem átallották a valamennyi
keresztény/keresztyén egyház számára közösen tisztelt és vallott
Apostoli Hitvallás aktuálpolitikai
indíttatású átiratát közzétenni "Republikánus Hiszekegy"
címmel. Ebben az Atya helyére a "magyarok istene", Jézus
Krisztus helyére a "magyar szabadság", a Szentlélek helyére pedig a "szent népszellem"
került. Megfogalmazója pontosan kiforgatva a hitvallás szavait
megvallotta hitét "egy közönséges európai respublikában",
"nemzetek közti egyességben" stb., és még az
"Ámen" sem hiányzott a végéről. A mai semjéni
értékelés (valamint az ahhoz sokban hasonló egykori
klerikális-konzervatív megítélés) szerint e Hiszekegy-parafrázis
nyilván istenkáromló, a keresztényeken gúnyolódó, antiklerikális
tollforgató műve volt.
Egyébként Jókai Mórnak hívták, írása az Életképek 1848. június 16-i
számában jelent meg. (Megjegyzésre érdemes, hogy Jókai ugyanitt írt
egy konzervatívok illetve "táblabírók" szájába adott
szellemes apostoli hitvallást is, amely nemcsak hogy kiforgatta a
szent szövegeket eredeti tartalmukból, hanem még a maró gúny eszközét
is politikai mondanivalójának kifejezésére használta. A "táblabíró hiszekegy" első sora konkrétan is
karikatúráját nyújtotta az állam-egyház összefonódásával kapcsolatos
közéleti magatartásnak: "Hiszek egy minisztériumban, mindenható
atyában, hivataloknak és püspökségeknek osztogatójában…")
De más oldalról azt is felhozhatnánk példaként, hogy 1920 után Papp-Váry Elemérné
sokat sulykolt irredenta sorairól elhíresült "Magyar
Hiszekegy" c. verse is az Apostoli Hitvallás parafrázisa
(költője még Krisztus pozíciójában is elhelyezte önmagát…) - a
"keresztény" politikusoknak és egyházaknak ez azonban a
Horthy-korszakban nem jelentett problémát, tudtommal azóta sem tették szóvá.
Visszatérve a mai liberálisok internetes
közvélemény-kutatására, minden bizonnyal Semjén
Zsolt is pontosan ugyanabból a megfontolásból adta ki nyilatkozatát,
mondta el pártja nagygyűlésén véleményét, amit az SZDSZ szemére
vetett: talált egy lehetőséget, amellyel a kampány kezdetén
felhívhatta magára a figyelmet, megszólíthatta szimpatizánsai körét
stb. Vagyis a "kereszténységével" kampányoló
jobboldal is vitetett már az SZDSZ-hez hasonló kísértésbe, s ugyanúgy
szeretné, ha az ő országuk jönne el, a mindennapi kenyerünket ők
adhatnák meg nekünk ma (vagyis pontosabban: holnap), bár úgy tűnik, kevésbé
bocsátják meg mások vétkeit. Vagy csak tényleg követik a Miatyánk
parafrázisát, amelynek folytatása szerint az embernek való
megbocsáttatás mértéke egyenesen arányos az általa gyakoroltéval. A
Fidesz számára talán nem is a Miatyánk (vagy a mi Atyánk) a fontos,
hanem a másik párt kampányára reflektáló saját agitációja.
A szerző történész, egyetemi oktató
|