Levelezés Semsei Ferenc Istvánnal
Miután kiléptem az Index Fórum "Rágalmazásellenes Munkacsoport" topic-járól, magánlevelezésbe kezdtem Semsei Ferenc Istvánnal a Hit Gyülekezete egyik - különösen internetes levelezés terén - aktív tagjával. Alábbiakban e terjedelmes levélváltás valamennyi darabját közlöm, csak néhány jelentéktelen részt húztam ki, melyeket [...]-lel jelöltem. A szövegközi kiemeléseket (rendszerint a levelezőpartner írásából átemelt sorokat) egységesen kurziválással jelöltem.
1. Levél Semsei Ferencnek, 2000. május 23.
Kedves Ferenc!
Elnézésedet kérem, de előzetes ígéretemmel ellentétben mégsem küldök részletes levelet Neked a REM-topicon közölt hosszú fejtegetésedre. Többségét persze nem osztom, nekem az általad felvetett részletekkel kapcsolatban egész más a véleményem és a személyes tapasztalatom. Első ránézésre legalább háromszorosát kellene rá írnom, több éves keresztényi életem illetve véleményem számos részletével, lassan önálló füzetté válna, én pedig nem érek rá most ennyit ezzel foglalkozni. Azt mindenesetre köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és megosztottad velem ilyen hosszan a véleményedet. Kérem a megértésedet, talán a Tiédre még számíthatok. (Persze, ha nem, az sem baj.) Inkább Neked is megfogalmazom ajánlatomat: folytassuk ezt egy kicsit később! A harag rossz tanácsadó, és Ti most a gyülekezetetek vélt és valós sérelmei miatt nagyon haragosnak tűntök. Továbbá látszik, hogy nektek szinte minden gondolatotokat a Hit Gyülekezete érdekvédelme köti le, nekem pedig távolról sem ez a legfontosabb problémám. Bízom benne, hogy Te legalább elhiszed, hogy engem távolról sem érdekel annyira ez az egész, hogy állandóan azon töprengjek, mit és hol lehetne belekötni Németh Sándorba. Megvan az egészről a véleményem, mint sok minden másról is, ennyi az egész. Ti fáradtságot nem kímélve ostorozzátok a gyülekezet (vélt és valós) ellenségeit, köztük most már engem is, én pedig ebben nem akarok partner lenni. Köztünk szólva egyébként tényleg sajnálom, hogy ki kell szállnom ebből a REM-vitából. "Kükü" és más szimpatikus figurák mellett például épp bejelentkezett a Szobota is, mint a Hit Gyülekezete valamiféle hivatalos álláspontjának szócsöve, vele is el tudtam volna képzelni, hogy előbb-utóbb tartalmasabb vitát folytathatunk. (Nekem személy szerint mindig szimpatikus volt, nézetkülönbségünk ellenére.) Viszont nekem a hétvégi levelek alapján úgy tűnt, ez a REM-topic átalakult "hites dühöngővé", ahol az egyetlen cél, hogy mindenki jól kiüvöltse magából, ami a szívét nyomja. Én pedig beszélgetni akartam, ha mégoly különböző nézeteket is vallunk, továbbra is hiszek abban, hogy a Hit Gyülekezete tagjai megtalálhatják a közös pontokat az eltávozottakkal, ki tudnának alakítani egy "békés egymás mellett élést", a jövő útja úgyis ez, az acsarkodásból nem lehet Jézus visszajöveteléig megélni, ha mégoly közel van is. Két év után meg lehetne úgy az ellenvéleményünket fogalmazni a másikról, hogy közben tiszteljük is őt (hogy ne mondjam, a benne lakó Krisztust) és elkezdjük megkeresni az együttélés lehetőségét, fogalmi és magatartásbeli kereteit, amire akkor is törekedni kellene, ha kettőn áll a vásár. Szívesen kifejteném én is (teológiailag vagy közéleti oldalról) miért mondtam, hogy "tekintélyuralmi" jellegűnek tartom a gyülekezeteteket, illetve melyek azok a pontok, melyekben szerintem súlyos hibákat vétett a közösség stb. stb. Akármennyire is eltér a véleményem a Tiétekétől a nagy általánosság szintjétől a kazettalopáshoz hasonló apróságokig, van egy határ, amin mindig belül maradok vitapartnerem személyének kezelésekor. De hites társaid köpőcsészéjének a szerepére önként azért nem vállalkozom. Itt pedig már erről lenne szó, s engem semmi nem kényszerít arra, hogy ezt felvállaljam. A Népszabadság-cikkemet egyébként szerintem kizárólag Ti értettétek félre, ezen is jó lenne már elgondolkozni. No már majdnem belementem a részletekbe, fenti fogadalmammal ellentétben.
Végül csak annyit, hogy pár napja kaptam egy budapesti képeslapot Ruff Tibitől, amin semmi más nem volt a nevemen és a címemen, illetve megszólításon kívül, csak az Eféz. 4,4-6. ige. (Az előbbi bekezdésben valami ilyesmire gondoltam. Küldtem is neki egy hasonló miskolcit!) Pontosabban a végét lehagyta (bizonyára csak véletlenül), azt, hogy Isten "mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik". Hát ez az!
Ennek jegyében üdvözöllek:
Fazekas Csaba
2. Semsei Ferenc levele, 2000. május 24.
Kedves Csaba!
Tőlem így is folytathatjuk. Akár később is. Bár azt sajnálom, hogy nem a fórumon, nyilvánosság előtt. De ha neked így jobb, nekem sem rosszabb.
Azt írod, hogy háromszorosát kellene írnod annak amit én írtam. Több éves keresztényi életed ill. véleményed részleteivel. Engem nem zavar a dolog, írd meg nekem. De vedd számításba, hogy mögöttem is áll már 10 év az Úrban, szolgálat, még szolgálat, barátok, elvesztettek és megmaradtak, okok és magyarázatok, emelkedések, alábbszállások, az igazságoknak és hamisságoknak ismerete. Mások gyengeségeinek, bűneinek akaratlan megismerése, s megismerése az Isten kegyelmének, ami mindvégig velük maradt és kiutat mutatott. Ezt én magamon tanultam meg. Hadd mondjam el neked.
Szolgáltam egy ember mellett évekig. Állítom nagyon sokat köszönhettem neki és köszönök ma is. Csak a félreértések elkerülése végett, nem Németh Sándorról van szó, de természetesen a Hit Gyülekezetéről. Nagyon meghatározó volt számomra viselkedése, magatartása, szolgálta, emberekhez való viszonya. Öt-hat éven keresztül mindennapi testvéri-, baráti-, szolgálati- és munkakapcsolatunk volt. Előttem volt az élete, családja élete. Gondolhatod nem csak a jó dolgokat láttam meg. Nyílván nem tökéletes. De mindig kivártam, hogy mi lesz. S mit láttam? Az Úr vele volt Majd eljött egy olyan időszak, amikor ő jókora presszió alá került. Akkor - ha jól emlékszem - két gyermeke volt, felesége. Gyakorlatilag a felesége tartotta el a családot. Nagyobb és szembetűnőbb hibák (nem bűnökről beszélek) sorozatait követte el, akkor már velem kapcsolatban is. Vártam, hogy mi van. A következőre jutottam. Az ember szolgálata az Úrtól van ez világos volt az egyéb gyümölcsökből. Most egy nagy presszió alatt van, s ezen időszakok épen arra jók, hogy az ember jellemének gyengeségei megmutatkozzanak. Azt is tudtam, hogy ezen időszakok után el szokott jönni a "felüdülés ideje". Viszont kérdésem a saját szerepemre is volt. Tudok-e vele mindennapos munkakapcsolatban maradni, amikor már tüske tüskét követett pro és kontra. (Állítom, hogy szó nem volt szeretetlenségről, inkább mindkettőnk jellemgyengesége nyilvánult meg.) Nem-e azért van ez az egész köztünk, hogy én lépjek tovább. Hozzáteszem, hogy az akkori tevékenységem tervezve vállalt időszaka egy év volt, s én már két éve csináltam. Az Úr elé vittem. Világosan felvázolta előttem az általa elképzelt alternatívát. Miről fogok ezáltal lemondani, s milyen területen fog az Úr növekedést adni. Egyébként 100%-ig így lett. Én sokáig olyan radikálisan lelépő ember voltam, ami szintén jellemhiba. (Gondolok például arra, hogyha egy munkahelyet el akartam hagyni, akkor már másnap nem mentem, kényelmetlen helyzetbe hozva munkáltatómat.) Innen is még így jöttem el. Nem haraggal, csak radikálisan. Aztán nem tudtam mi van velem. Nem voltam mindennel olyan tisztában, mint most, utólag. Inkább a saját szerepem volt számomra kérdéses, mert egy általam addig ismeretlen helyzetbe kerültem. A Szekeres Gyuri volt a szolgálat vezetője, eldöntöttem meg keresem. Nemigen akaródzott összejönni a beszélgetés. Én nem erőltettem, mert azt nem akartam, hogy amolyan "kipakolás" legyen a dologból, mert szvsz nem volt mit. Legalábbis nem voltak olyan dolgok, amelyeket el kellett volna annyira mondanom. Nekem inkább a vezetési stílussal volt a bajom. De arról is tudtam, hogy igazából (mint már írtam) egy nyomás alatti ember ótermészetének megnyílvánulásai voltak, s ez még nem tette hiábavalóvá a szolgálatát. Ezért mit lehetne azzal kezdeni, akit az Úr állított egy helyre, hogy csinálja, aztán hibákat követ el? Lehet-e ezt a szemére vetni olyan időszakban, amikor még a nyomás nem múlt el? Valószínűleg Jób is könnyebben hajlott volna kritikusai dolgaira (amik nem ok nélkül kerültek bele a Bibliába, mint örökigazságok) egy olyan időszakban, amikor nincs közvetlen életveszélyben. S ha én ezt az időszakot nem akartam kivárni, akkor lenne-e alapom súlyosbítani helyzetét azzal, hogy beállok kritikusai táborába? Ezt nem kívántam. Kivárni sem akartam, mert attól tartottam, hogy nem fogom bírni anélkül, hogy ne hidegülne meg felé az egyébként meglévő szeretet. De ezzel lemondtam a jogomról is, hogy egyszer kritika tárgyává tegyem, ahogy csinálta a dolgokat. (Igazából nekem azzal volt problémám, hogy túl gyakran vonta vissza, illetve igyekezett visszavonni a szavát, ami miatt kiszámíthatatlan volt. Én írtam neki egy levelet, amelyben tételesen elmondtam néhány dolgot, ahol ez kimutatható volt. Főleg anyagi természetű volt, ami szintén félreértésre adhatott - sőt mint később kiderült adott is - okot, de csak azért írtam anyagiakról, mert az világosan kézzel fogható. Engem jobban zavart, hogy az egyik pillanatban még helyetteseként kezelt, aztán szinte átmenet nélkül valaki, akit éppen csak megismert, nagyobb bizalmat élvezett nála. S rendszerint ezekben az emberekben csalódnia kellett, mégis továbbra is így működött. Nem tudom, hogy ma ez hogy van, de szvsz máskép. Azért is írtam le, mert szerintem múlt idő.)
Nos, rövidre fogva. Túljutott az adott időszakon. Ma mindkettőnknek jó. Az ő anyagi dolgai is megoldódtak Sem én róla nem terjesztettem semmit, sem ő rólam. Hála Istennek jó kapcsolatunk van. Sőt annyira igaz ez, hogy amikor más módon rágalmak fogalmazódtak meg vele kapcsolatban, magam kerestem meg, hogy tisztázzam, hogy mi az, amit én mondtam (végül összejött egy rövid beszélgetés) a Szekeres Gyurinak, s mi az, amit nem tudom, honnan szedtek. Akkor is barátsággal fogadott, s én is barátsággal mentem.
Nem tudom látsz-e analógiákat? Én igen. Rád bízom, hogy találsz-e és mit.
Hadd reagáljak egy-két dologra még leveleddel kapcsolatban.
Írod, a harag nem jó tanácsadó. Ez igaz. De én nem érzékelek haragot a Gyülekezet részéről. Hacsak nem az életveszély helyzete által kihozott felindulásokat veszem annak. De haragban lenni és ez, két különböző dolog. A magam részéről meg végkép nincs harag. Igazság szeretete és a hamisság gyűlölete van.
A REM topicot én nyitottam. Ha valakit zavarnia kellene az ott folyó eseményeknek, az én lennék. Engem nem zavar. Hogy miért? Egyszerű. Ha valaki kultúráltan fogalmazza meg mondandóját, de igazából hatásaiban és lényegében gonoszabb dolgot tesz (tapasztalataim szerint inkább egyfajta képmutatást jelent ilyenkor a kultúrált hangnem), akkor az sértőbb az emberi méltóságra, mintha valaki valakit lepatkányoz, lekígyóz stb (amik azért a Bibliától nem is olyan idegenek). /Ezt a mondatot azt hiszem be is teszem a topicba. :) / Érdekes, hogy a farizeusoknál volt ez így, s éppen velük kapcsolatban fogalmazott Jézus olyan hangnemben, mint amilyenben itt is fogalmaznak és akár én is fogalmazok.
Csak egy dologra térnék ki leveledből:
Írod: "látszik, hogy nektek szinte minden gondolatotokat a Hit Gyülekezete érdekvédelme köti le".
Nem tudom, Te ezt hol olvastad nálam. Engem jobban zavar a kereszténység (ami nem csak a Hit Gyülekezete) lejáratódása. Ami nem a fórumon történik igazából, hanem inkább újságokban, ügyészségen, parlamentben.
A többire visszatérhetünk később, ha Te így látod jónak.
üdvözlettel
Semsei Ferenc István
3. Kísérőlevél a Semsei Ferencnek írt levelemhez, 2001. július 11.
Kedves Feri!
Lejárt a felvételi időszak, és én egyik délután (félig unalmamban, félig kíváncsiságból) ellátogattam az index.hu fórumaira, mi újság a hites topic-okon. (Szerintem gyakorlatilag mindegyiken ugyanaz a párbeszéd folyik ugyanazokkal a szereplőkkel, csak különböző nevek alatt. Csodálkozom, hogy ti nem unjátok. Én biztosan nem maradtam le semmiről, amikor felé sem néztem.) Az egyiken azután meglepetten vettem észre, hogy újra szóba kerültem pár hete. Az különösen meglepett, hogy szerinted én megfutamodtam, illetve nem adtam tartalmi választ a hosszú leveledben közzétett felvetéseidre. Ezért fogtam magam, írtam rá egy (pontról pontra haladó, tehát remélem, kielégítő) választ, amit csatolt fájlként küldök a te szövegeiddel együtt. A te szavaidat normál, a saját reflexióimat dőlt betűkkel szedtem. Csak és kizárólag azért válaszolok, hogy nehogy azt hidd, nincs mondanivalóm és "megfutamodtam". Ez a megfutamodás-dolog különben is érdekes dolog. Szobota Zolinak azóta sincs fél órája, hogy az általa csak inkorrektnek leminősített válaszomat (mellyel a REM-nyilatkozatra reagáltam) méltassa. Biztos "megfutamodott", nyilván meg is mondtad neki. Bár elhiszem, hogy elfoglalt, a Rágalmazásellenes Munkacsoport túl sok munkát adhat neki, annyira, hogy az általuk kiadott nyilatkozatok utóéletével már nem is ér rá foglalkozni. (Kár, hogy a nyilvánosság előtt a munkacsoport azóta sem szerepelt, nyilván titokban dolgoznak lázasan.) Komolyra fordítva a szót, remélem, ezek után nem mondod, hogy nem kaptál tőlem érdemi válaszokat a leveledben foglaltakra. Ha akarsz, válaszolhatsz, ha nem, nekem úgyis jó, marad az eredeti állapot. Ha nem válaszolsz, én biztos nem fogom az interneten világgá kürtölni, hogy megfutamodtál. Csatoltam még egy fájlt, melyben idén összerendezgettem a távozásom óta eltelt időszakban papírra vetett töprengéseimet. (Az írásaim utólagos rendezgetése nyilván foglalkozási ártalom.) Ezek többségét az asztalfióknak, kisebb részét a nyilvánosságnak szántam, a lényeg, hogy magam akartam áttekinteni, mit hogyan gondolok. Ezekben is találhatsz bőségesen adalékokat a Hit-ügyekben képviselt nézeteimre. Jó nyarat kívánva üdvözöllek:
Fazekas Csaba
4. Levelem Semsei Ferencnek, 2001. július 11. Ebben a "Rágalmazásellenes Munkacsoport" topic-on a távozásom után közzétett Semsei-levelekre írtam részletes választ.
KRI 2000-05-20 (329)
FIGYELEM PgDn VESZÉLY!!!
Nálam is!
Kedves Csaba!
Azon biztos nem fogunk összeveszni, hogy minek tartod magad.
Ennek igazán örülök. "Nagygy" nevű barátod ugyanis már ezt a jogomat is elvitatta tőlem, bár nagylelkűen megengedte, hogy az emberi fajhoz soroltassam, ezt a "kegyelmet" (a patkány, kígyó, farkas stb. mellett) ezúton is köszönöm. A keresztyén jelző osztogatása illetve valóságtartalmának megítélése pedig szintén nem a Hit Gyülekezete privilégiuma, hanem Istené. Honnan veszitek ti a bátorságot ahhoz, hogy emberek üdvössége felől csupán azért ítélkezzetek, mert nem a ti gyülekezetetekben gyakorolja a hitét? Vagy a mennyországot úgy képzeled el, hogy annak központi helyén ott ül Németh Sándor híveitől körülvéve, más felekezetek tagjai meg legfeljebb a küszöbön reszketnek? Nekem soha nem jutna eszembe a hitesek üdvösségét meg- vagy elítélni, mert ez 1. Isten dolga, 2. én kereszténynek tartalak benneteket, ha Jézusban hisztek, a felekezeti jellegzetességek ellenére.
Igazából én nem a "világ sötét szelleméről" beszélnék esetetben - kivált nem így általánosítva -, hanem inkább a gyakorlati materializmusról. Csak mellesleg mondom, hogy a Fehér Füzetet olvasva éppen arra a következtetésre jutottam, hogy a szándékos megtévesztést a gyakorlati materializmusba csomagolták.
Ezt nem igazán értem, nem csak a gépelési hibák miatt. A Hit Gyülekezete felfogása szerint - tudtommal - mindenfajta materializmus evilág szelleméből táplálkozik, ezért nem világos számomra, hogy esetemben miért teszel különbséget a kettő között. Egyébként ez a "gyakorlati materializmus" tipikus hites szófordulat, emlékeim szerint általában annak megjelölésére szolgált, ha le akartuk leplezni, hogy valami nem az, aminek látszik. Mert hogy ő hiába tartja magát kereszténynek, valójában materialista, csak szegény bolond nem tudja magáról, mi viszont észrevesszük... A szándékos megtévesztés csak vádaskodás, beleillik az "előre elkészített forgatókönyv" hites értelmezésébe. (Ha logikádat követni próbálnám, akkor inkább a gyakorlati materializmust kellett volna a gonosz összeesküvőknek szándékos megtévesztésbe csomagolni, és nem fordítva.) Szerinted én is gyakorlati materialista vagyok? Ha igen, miért? Én is szándékosan megtévesztek? Ha igen, hogyan? Sajnálom, hogy a "fehér füzet" olvasásakor te sem tudsz elszakadni a mögöttes gonosz szándékok kutakodásánál, eleve abból indulsz ki, hogy Némethnek igaza van, s ha Görbiczék leveleket fénymásolgatnak, amögött csak sötét összeesküvés képét lehet és kell kirajzolni. Szerintem pedig ez a füzetke se több, se kevesebb, mint egy dokumentumgyűjtemény, amely rögzítette, hogy 1998 nyarán ki hogyan értékelte az eseményeket. (Te legalább belelapoztál. A miskolci hitesek olvasatlanul széttépték, elégették, mondván annak is jaj, aki érinteni meri... "Az méreg, aki elolvassa, meghal" - mondták... Örülök, hogy te azért szemmel láthatóan jól érzed magad.)
Itt akkor most ki is térnék egy másik dologra, ami a leveledben csak később foglmazódik meg. Ez pedig a "meghallgatok mindenfelet" öncsalása. Ez a bíró dolga.
Én nem hiszem, hogy megcsaltam volna önmagamat, amikor tájékozódni akartam, s ami a véleményekből jó, azt megtartani. Különben is, azt akartad mondani, hogy csak a bírók dolga minden felet meghallgatni? Akkor az 1Thess. 5,21. csak a bíróknak szól? (Különben is figyelmedbe ajánlanám az 1Thess. 5. egészét, de nem akarok részletesen belemenni, nehogy elkanyarodjak a tárgytól.) Én amikor - majdnem - minden felet meg akartam hallgatni, különben sem a világmindenség nagy, üdvtörténeti kérdéseiben akartam tájékozódni (azokban egy percig nem ingott meg a meggyőződésem), hanem információkat és véleményeket gyűjteni mindarról a nagyon is földi viszályról, ami akkor a Hit Gyülekezetében forrongott. Nem foglalkoznék most azzal, hogy ki kezdte azzal, hogy visszaütött, de hogy komoly konfliktusok rázták meg a gyülekezetet 1998 nyarán, tény. Ezt kerek perec letagadni butaság. Ha komolytalan apróság volt csupán ez a konfliktussorozat, akkor miért agyalunk rajta még két évvel később is? (Ti sokkal többet, mint pl. én.) Beszélgettem az akkor "kormánypártiak"-nak nevezett személyekkel (Morvay, Ruff Tibi, Nagy Józsi stb., igaz, "Nagygy" nevű barátunkkal nem, amit szegény elég sértődötten vett tudomásul), hogy megtudjam, mi is történt Budapesten. Baj volt? Jó gyülekezeti keresztényként meg kellett volna rándítanom a vállamat, mondván: "nem énrám tartozik"? Csak szépen üljek a sorban, fizessem a tizedet, de ne kérdezzem meg, mit csinálnak a vezetőim a fejem felett? Hangsúlyozom: én egyáltalán nem elvetemült, asztalborogatási szándékból, a lázadás indulatával tettem fel kérdéseimet (most sem...), mert eszem ágában nem volt eljönni onnan, csak szerettem volna, ha a letagadhatatlan hibákat a vezetők maguk felismerik és kijavítják. Ja, tudomásom szerint az általatok "lemocskosárulózottak" többsége ugyanígy tette fel első kérdéseit. Azután a következő prédikációkból, reakciókból mindig kiderült, hogy már a kérdésfeltevés (pl. Hova lett a tized? Miért nincs - ténylegesen - presbitérium? Miért szóban folyik az ügyintézés? Nincsenek-e negatív következményei az "új kenetnek", amivel foglalkozni kellene? stb.) is mennyire felháborította Németh Sándort, szabályosan elvesztette az eszét attól a puszta gondolattól, hogy őt "megkritizálták". Pedig nem erről volt szó, esetemben pláne nem. (Ezekről a nagyon is konkrét tényekről miért nem beszéltek azóta sem? Féltek?) Egyébként "alsó szinten" is így nézett ki mindez. Engem évekig felháborított, hogy egy kis vidéki gyülekezetben nem lehetett a dolgokat őszintén megbeszélni keresztény testvérekkel (a pásztorunkkal meg végképp nem), mert kapásból vérig sértődtek minden - a legtisztább őszinteséggel megfogalmazott - apróságon, és a sérelmeiket utána évekig hordozták. Ehelyett körmönfont konspirációkkal lehetett csak a legkézenfekvőbb, leginkább magától értetődő dolgokat is elintézni. (Na ezt a szálat megint el kell varrnom.)
Az én dolgom a következő: 1 Kor. 4.5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
Milyen érdekes, hogy ezt éppen a szolgálati ajándék megítéléséről mondja Pál. S tekintettel arra, hogy ez a "világra hozza" ill. "megjelenti a szívek tanácsait" nálam már akkor bekövetkezett - mondhatom: szó szerint - mielőtt még az egészről tudtam volna, sőt egy részénél talán még a távozók részéről sem fogalmazódott meg akkor a szándék, állíthatom szó nincs nálam a "mundér becsületének védelméről". Egyébként is ezt szinte sértésnek is kezelhetném. Avagy csak Te vagy felnőtt? Csak Te vagy az, aki átlát dolgokon. Lám rajtam is. (?) Csak Te bírsz "alapos és személyes" tapasztalatokkal? Csak Te olvasol Bibliát? Csak Te szemléled az eseményeket? Avagy nem inkább mások is? S miért vonunk le (ha már Te így rólam többes számban beszélsz) tőled eltérő következtetést akár azonos információkból? Nem azért, mert a világnézetünk különböző? S ha ez így van nem világnézeti kérdésekről van-e inkább szó? S ha arról, akkor az tartozik-e világi politikusokra? Az általam idézett Igéket én nem is elsősorban Németh Sándor védelmében szándékoztam megfogalmazni. Nem is azért kaptam elsősorban, hanem a saját védelmemet adta meg az Úr, s az biztos, hogy atombiztos. Sőt, ha odafigyeltél volna, nem is róla írtam. Hanem a kereszténység világ előtt való lejáratásának krisztusi célokat semmilyen értelemben nem megjelenítő média kampányáról. De mit csináljak, ha ez az Ige őt is védi? Titkolnám el? Te sem teszed a magad véleményével.
Ez az ige nem éppen aranyalma ezüst tálon. Ugyanis én úgy tekintettem Németh Sándorra, mint Krisztus szolgájára és Isten titkainak sáfárára. (Jóllehet, szerintem ilyen személyek bőséggel akadnak és akadtak mindig is a Hit Gyülekezetén kívül, akiket ti igencsak megítéltek.) Ettől még azt hiszem, a szolgálati ajándék is ember, hozzám hasonló természetű (vö. Csel. 10,26.; Jak. 5,17. stb.), akinek maradéktalan tisztelettel, de lehet kérdéseket feltenni. Én kérdéseket rendszerint azért teszek fel, mert választ várok rájuk, gondolom, más is így van ezzel. Továbbá - Isten & ember előtti felelősségem tudatában, őszintén mondom - nyitott vagyok a válaszokra. De az nem válasz, hogy "neked semmi közöd hozzá, fogd be a szádat, az a dolgod, hogy adakozzál és hozzál újabb bűnösöket, a te dolgod az engedelmeskedés, az enyém pedig az, hogy irányítsalak". (Testvérek vagyunk Krisztusban! S ez nemhogy kizárja, hanem megköveteli a tiszteletet a vezetők részéről a tagok felé és fordítva.) Ez hozzávetőlegesen olyan, mintha a kisfiam megkérdezné, mire költöm a családunk pénzét, és letorkolnám, hogy "te kis hülye vagy, semmi közöd hozzá, arra, amire akarom, de ha tudni akarod, csakis jó dolgokra költöm, neked ennyi aztán elég legyen!", és így tovább. Tudod, ez volt egyébként számomra a legrosszabb az egészben. Ha Németh Sándor őszintén, barátilag azt mondja (nem nekem, hol voltam én ahhoz a szinthez, persze nem is kívánkoztam oda, hanem a presbitertársainak), hogy "gyerekek, beszéljük meg, mondjátok el, ami a szíveteket nyomja", aztán a kellő tisztelettel előadott kifogások után azt mondja, hogy "köszönöm a tanácsokat, de lássátok be, ebben és ebben nincs igazatok (ezért és ezért), ezt és ezt majd meggondolom még, de különben is legyetek szívesek, tegyük félre a kérdést, ígérem, én is jobban odafigyelek, hogy máskor ezzel ne bántsak meg akaratlanul másokat" stb., akkor én még ma is ott lennék a Hit Gyülekezetében, másokkal együtt. S hogy volt-e Görbiczék részéről "kellő tisztelet"? (Tudom, ti tagadjátok...) Na ja, én sem voltam ott Pesten minden megbeszélésen (hála Istennek...), de azt tudom, hogy ha valaki rajongott (a szó pozitív értelmében) Némethért, hát akkor Görbicz, Takács Feri és mások aztán nagyon. Miért nem viszonyult hozzájuk Sándor normálisan, emberileg? Egyetlen normális gesztusára, kérésére a csillagokat lehozták volna az égből, annyira szerették Sándort és hittek a vezetésében. De csak gyomrozást kaptak válaszul, s nem csoda, ha hosszú évekig fát vágtak a hátukon és végül megunták. (Múltkor írtam is neked arról, hogy Görbicz többször megintett: mondván, én jó keresztény vagyok, csak még nem eléggé rendeltem alá magamat "Magyarország szolgálati ajándékának", sokat önállóskodom. Ma is tudom, Görbicz akkor teljesen őszintén beszélt és intett.)
Szóval nem érdemes Isten efféle ítéletére hivatkozni a Hit Gyülekezete kontra BAGY ügyekben. (Majd visszatérek a katolikus ügyekre, de ti is meglehetősen őszintén kimondjátok, amit a katolikus egyházról vagy másokról gondoltok, mindent elkövettek, hogy az ott elkövetett gaztettek vagy csak kifogásolható dolgok napvilágra kerüljenek, s nem várjátok be Isten ítéletét, vagy azt, hogy Ő napvilágra hozza a sötét dolgokat...) A "mundér becsületének védelmével" sértegetni nem akartalak, őszintén kérek elnézést, ha személyedben ezzel - akaratlanul - megbántottalak. De tény, hogy sem nyilvánosan, sem nekem írott magánleveledben nem kifogásoltad pl. a személyem ellen (pl. a REM-től vagy a vfo-hoz hasonló "magán-hitesektől") irányuló pocskondiázást, inkább megpróbáltad érthetővé tenni az érthetetlent. Illetőleg nem válaszoltál te sem a kiváltak tényleges felvetéseire (ld. "négy pont" stb.), s mindezek alapján nem tudom, miért kellene feltételeznem, hogy a te véleményed árnyaltabb, kompromisszumkészebb vagy alapjaiban különböző a "topictársakétól". De készséggel változtatok véleményemen, ha erre szavaidban bármi alapot adsz. Egy dolgot készséggel elismerek: formailag te legalább szóba álltál velem és kész voltál párbeszédet folytatni, hogy tartalmilag mennyiben más, türelmesebb a véleményed más hitesektől, nem tudom megítélni.
Én soha nem tartottam magam a legtökéletesebbnek, nem állítottam és nem sugalltam, hogy csak én volnék felnőtt, hogy átlátnék rajtatok stb., ez üres vádaskodás. (Az, hogy van véleményem a gyülekezetetek ügyeiről, nem azonos ezzel.) Tudom, hogy ti is olvassátok a Bibliát és keresztény emberek vagytok. Bár szó, ami szó, szerintem inkább "a szolgálati ajándék" viselkedik úgy, mintha rajta kívül a keresztény világban csak botcsinálta kezdők próbálkoznának. Ami a világnézetet illeti, ennek alapján - szerintem - közös bennünk. (Mindketten hiszünk mindabban, amit "apostoli hitvallásnak" szoktunk nevezni, a Teremtésben, Jézus Krisztus megváltásában stb.) A nézetkülönbségünk éppen abban áll, hogy te az általam felvetett kifogásokat a keresztény világnézet részeként kezeled, én pedig nem. Szerintem ugyanis nem világnézeti kérdés, hogy Németh Sándor mennyit tesz el a tizedből, ülésezik-e a presbitérium stb., mindezek a dolgok a keresztyén hitélet megvalósításakor törvényszerűen keletkező, azzal együtt járó gyakorlati problémák. (Ha te Németh Sándor személyével kapcsolatos felfogásodat világnézeted részének tekinted, akkor persze igazad van. De hát ezt a véleményt épp te magad utasítod el alább!) Görbiczék nem azt mondták ugyanis, hogy a megváltást nem Krisztus végezte, nem tagadták a Szentlelket stb., hanem olyan kifogásokat fogalmaztak meg, melyek kizárólag az egyház evilági s nem természetfeletti tevékenységéhez tartoznak. S így ha vitánk tárgya nem része az Isten országára tartozó dolgoknak, akkor miért ne beszélhetnénk róla a világ nyilvánossága előtt? Hiszen nem zugolyában lett dolog ez! A világi politikusok érdeklődését pedig szerintem ezért nem szabad eleve (!) elutasítással kezelnünk! Ti sem utasítjátok el a liberális politikusok pozitív érdeklődését (vagy épp elismerését) a Hit Gyülekezete iránt, éppen ezért nem szabad elvitatnunk a konzervatív jobboldalnak vagy másnak azt a jogát, hogy a működéseteket negatív kritika tárgyává tegye. (Ettől még nem mondtam, hogy igazuk is van, sőt! Az már más kérdés, hogy amit a gyülekezet tesz, és ahogy cáfol, sajnos mindig feladja a labdát a jobboldalnak. Majd erről később.)
Jó lenne, ha kifejtenéd, mit értesz a "kereszténység világ előtti lejáratásán", mert - mivel a világból jövő kritikák (különösen részemről) nem Krisztus teste, hanem Németh Sándor egyes tevékenységei ellen irányultak - ez így mégiscsak akként hangzik, mintha a kereszténységet azonosítanád a Hit Gyülekezetével, korábbi kijelentéseddel ellentétben. A gyülekezet persze része az egyháznak, de ez nem azt jelenti, hogy minden tettei vagy összes megnyilatkozásai csak krisztusiak lehetnek. Továbbá vedd észre: az én kritikáim soha nem a gyülekezet evangéliumi alapokon nyugvó tanításai, hanem egyes vadhajtásai ellen irányultak. A gyülekezet evilági tevékenységét pedig kísérték és kísérhetik melléfogások. (Még Izrael bírái és királyai, vagy az apostolok sem voltak automatikusan védve ez ellen a veszély ellen, pedig ők is töltöttek be olyan fontos szerepet Isten népének irányításában, mint vezető lelkészetek manapság.) Vagyis az Ige nem védi Németh Sándort pénzügyi-hatalmi melléfogásokkal szemben, utóbbiak nem lehetnek részei egy keresztény közösség evangéliumi küldetésének. Védheti viszont, ha mindezt normálisan, hívei és a kívülállók számára egyaránt hihetően megindokolja (ha nem igazak a vádak, ez nem is volna nehéz), ahogy más közösségek is a velük kapcsolatos kifogásokkal teszik jó esetben. Próbáld meg egy kicsit szétválasztani a nem összetartozó és nem egymásból következő dolgokat. Egy gyülekezetnek tudomásul kell vennie azt a társadalmi környezetet, amelyből az evangélium számára híveket akar megnyerni. (Szerintem az első apostolok sikerei épp ebben voltak, és itt kereshetők a Hit Gyülekezete jó tíz évvel ezelőtti növekedésének kulcsai is.) Manapság pedig el kell viselni, ha a világi média nem vagy nem csak impozáns csarnokavatásokról, növekvő létszámról stb. tájékoztat a gyülekezettel kapcsolatban, hanem a vélt hibákról, negatívumokról is. (Olyanok vagytok sokszor, mint a Fidesz vagy a Kádár-rendszer agitproposai, akik mindig azon sírtak, hogy a kekeckedőket nem az elért fényes eredmények érdeklik, hanem a problémák.) Éppen ezért nem rejtem el a magam véleményét, s te is ezért nem rejted el, amikor a BAGY-gyal, a katolikusokkal stb. kapcsolatban kifogásaitok vannak. Véleményed alapján összességében úgy tűnik - javíts ki, ha tévedek! - hogy a Hit Gyülekezete számára (evangéliumi küldetésére tekintettel) jogot formálsz más gyülekezetek, egyházak vagy egyéb szervezett csoportok tevékenységének elemzésére, de ugyanezt utóbbiaktól elvitatod a gyülekezet irányában. Szerintem ezzel a megállapítással kapcsolatba hozható a Mt. 7,12. Vagy itt az "emberek" nem a kívülállókra vonatkozik?
A katolikus hasonlat egyébként több sebből vérzik.
Sorold fel a többi vérző sebet is, nem tudom, mire gondolsz. Az egyetlen - alább - általad említett sem tekinthető ugyanis megalapozottnak.
Talán csak az általam legmarkánsabbnak tartottat emelném ki. A Gyülekezetben ilyen dolgokról elsősorban olyankor van szó, amikor köztörvényesnek mondható események vannak napirenden (idesorolom az inkvizíciót, a pellengérre állított konkordátumok kritikáját, a pedofiliát, valamint a terrorizmust és hasonlókat). Valamint nyílván kritika éri a Hit Gyülekezetében a Római Katolikus, vagy akár más egyházak hittételeit. De gondolom, Te nem erről beszéltél. Viszont a Gyülekezettel szemben ilyenek nem fogalmazódtak meg. Még. Illetve, amiket megfogalmaztak köztörvényes bűncselekményeket, azok meghatározó többsége az első )) Tehát ha a társadalom számára üldözendően káros (értsd:(körben elvérzett. köztörvényes), akkor a társadalom figyelmét fel kell hívni arra, hogy megoldás szükségeltetik a társadalom részéről. Na de mi köze a társadalomnak ahhoz, hogyha én - nem engedve a feltételezésnek, csak a példa kedvéért - tévedhetetlennek tartok egy embert? Volt már ilyen, sőt van még ilyen. Nem kell messzire menni, elég Rómáig. A liberális (vagy más) politikusok figyelmét miért nem hívod fel ugyanezen "veszély" meglétére? Vagy az nem eladható?
Itt az első mondat után - remélem, megérted - meglehetősen zavarosan fogalmaztál, pontosabban szerintem "összecsúszott" néhány mondatod, zárójeled. Azután nem értem, miért mondod, hogy ebből az egy "sebből" bizonyosan vérzik a katolikus hasonlatom, amikor - a tévedhetetlenség párhuzama kapcsán - épp te mondod, hogy ha tulajdonképp ugyanazt teszitek vagy tennétek, mint a katolikusok, akkor miért nem kifogásolom utóbbiakat veletek ellentétben? (Vagyis a párhuzamot te magad használod hivatkozási alapnak. Ezzel szerintem öngólt lőttél, már bocsánat.) A társadalomnak pedig szerintem pont annyi köze van a pápa tévedhetetlenségének következményeihez az abban hívők szempontjából, mint Németh Sándor esetében a hitesek vonatkozásában. Pont annyira nem kezelhető a köztörvényes bűnök kategóriájával egyik sem, mint a másik. (Erről írtam a Népszabi-cikkemben is.) Viszont pont annyira van joga az abban nem hívőknek abban nem hinni, vagy azt akár kifogás tárgyává is tenni. A katolicizmus egykori és mai társadalmi stratégiájáról sokat írtam már. Igyekeztem ennek történelmi gyökereit feltárni és források alapján napvilágra hozni (most is ilyesmin dolgozom a 19. századi Magyarország kapcsán), s igyekeztem a modern Magyarországban jelentkező, napjainkban is veszélyeket hordozó következményeire a figyelmet publicisztikákban felhívni. (Nem sorolom fel a munkáimat, látogass el a publikációs listámra, ha érdekel: http://www.uni-miskolc.hu/~bolfazek/publikac.htm Csak nehogy Szobota megvádoljon, hogy szerénytelen vagyok... Ha meg nem teszem, azt mondjátok, a levegőbe beszélek és csak a hiteseket "bántom"... És sapka már megint nincs rajtam. Ha bármelyik írásom tartalma érdekel - és vállalod a "szellemi kockázatokat" -, még azt is felajánlom, hogy szívesen eljuttatom Neked fénymásolatban, ami érdekel. De nem akarom "ráderőltetni" a saját szövegeimet.) Arról pedig szó sincs, hogy mentegetni akarná bárki a katolikus egyházban lévő törvénytelenségeket, a pedofil papoktól a pénzügyekig stb. Én ettől elválasztom azokat a - megint csak azt mondom - vallásetikai kifogásaimat, melyeket a katolicizmussal szemben megfogalmazok.
Hogy "eladható"-e, amit írtam a katolikusokról vagy a hitesekről, nem érdekel. Akkor is megírom a véleményemet, ha nincs rá "vevő", mert engem soha nem az efféle "piaci" szempontok motiváltak, amikor tollat ragadtam. (Mellesleg ezen állásfoglalásom tudatos kialakításában sokat segített keresztyén hitem. Vagyis az, hogy Jézus és az apostolok nem csak akkor mondták ki, ami a szívüket nyomta, ha jó közönségük volt, hanem akkor is, ha számítani lehetett a közömbösségre vagy az ellenvéleményekre. Ebben mellesleg szerintem egyet is értek veled, s ha igen, nem értem, miért vádolsz "üzleti" szempontokkal.)
Visszatérve az Igékre.
A világosságra való jövetel nem az evilághoz kötődik. Az eredetben két egymástól eltérő kifejezés van rájuk. Sőt a világosság, amire jönni kell, az örökkévaló, az evilág pedig csak egy korszak az emberiség történelmében, s meglehetősen sötét korszak kivált, ha a Milleniumhoz hasonlítjuk. Tehát értelmezésem koránt sem önkényes. A helyén mondtam azokat. S ha más hozzászólásaimat is ismernéd, akkor tudnád, hogy mondtam én olyat, hogy: Ha követtek el visszaéléseket (értsd: köztörvényes, vagy törvény által szabályozható) a Gyülekezetben, akkor derüljön ki. Engem nem zavar. Mert a Gyülekezetnek nem tartom érdekének, annak elvtelen védelmét. Ezért nem is értem miről beszélsz - mondom álnaivan -, mert soha nem gondoltam, hogy hazudni kellene azért, hogy később valami jó legyen belőle. A cél nem szentesíti az eszközt (nem úgy, mint Takács Fari). Remélem nem értettelek félre. Akarni biztos nem akartam.
Azt hiszem, mégiscsak félreértettél, de nem olyan súlyú dolog ez, hogy hosszabban foglalkozzunk vele.
Én nem tudok ilyen mélységig ógörög szövegeket elemezni (lévén egy szót sem bírok ezen a nyelven), inkább az Ige egészének szelleméből indulok ki, s ez alapján vélem úgy, hogy a sötétségnek Pál által megfeddésre méltónak talált gyümölcstelen cselekedeteit, amelyek nem kedvesek az Úrnak, bizony meg lehet nevezni. (Ld. Ef. 5,9-12.) Ezeket titokban cselekszik "egyesek", éktelen dolog még csak mondani is. A 9. versben külön megemlíteném neked, hogy a világosság cselekedeteivel kapcsolatban a "valóságban" szót is használja az Ige.
Nem ismerem más hozzászólásaidat, ha megírod, hol találom, lehet, hogy elolvasom.
Örülök, hogy nem tartod a gyülekezet érdekének a negatívumok elvtelen takargatását, s magad is szorgalmazod - abban az esetben, ha vannak - a köztörvényes bűnök nyilvánosságra hozatalát. Remélem, mindig tartani is fogod magad ehhez a valóban gerinces állásponthoz.
Én - bocs, hogy sokadjára írom le - a Népszabi-cikkemben is hangsúlyoztam: a Hit Gyülekezetével kapcsolatban egyáltalán nem érdekelt, megfogalmazhatók-e működésével kapcsolatban büntetőjogi kifogások vagy nem. (Valláserkölcsiek annál inkább.) Ugyanakkor nincsenek kétségeim afelől, hogy a gyülekezet evilági tevékenységét nem a saját alapszabályának szervezeti keretei között fejti ki, nem annyi pénzt szed be és nem oda oszt el, amennyit kimutat stb. Én mindezen utóbbiakkal nem akarok foglalkozni, mert nem érdekel. Mint cikkemben is jeleztem, csodálkoznék rajta, ha pont a Hit Gyülekezete nem tudná vagy akarná a pénztárkönyvében a bevétel-kiadás egyenleget "kozmetikázni". Egy konkrét - és nagyon is személyes - példát azért elmesélek. Egy időben, mint közalkalmazottat arra kértek, papíron "ajánljak fel" egy nagyobb összeget valamelyik, a gyülekezeti pénzügyeknek falazó alapítványnak (kb. 60-100 ezer forintot, hogy ne tűnjön fel), amely után majd visszaigényelhetjük az ÁFA-t, és még kaphatok is 10-15 %-ot a közreműködésemért, azzal a jelszóval, hogy "tudod, kell a pénz a gyülekezetnek". Ez az ÁFA-csalási eljárás nagyon is megszokott a világban, te mit gondolsz róla? Bebizonyítható valaha, hogy nem történt pénzfelajánlás? Nem. Ettől "törvényes"? Nem. (Én - ha úgy tetszik, büszke vagyok rá - ekkor megtagadtam a közreműködést.) Vagy: Bartus könyvében azt írja, Morvay Péter a bankszámláján fialtatta a jeruzsálemi konferencia költségeiből lenyúlt összeget. (Erről egyébként még gyülekezeti tagként én is hallottam.) Namármost nem azt írta nagy általánosságban, hogy lopott-csalt-hazudott, hanem megnevezte a bankszámla ügyet. Én ilyen helyzetben kapásból feljelentettem volna az illetőt, ennél konkrétabb rágalom ugyanis nem létezhet. Gondold el, kérnek egy bankszámla-kivonatot Morvay pénzintézetétől, hogy milyen mennyiségű és jellegű pénzforgalom volt a számláján a kérdéses időszakban, s napnál világosabban kiderül, hogy lopott-e a szervező vagy nem. Szerinted miért nem élt eddig Morvay vagy a gyülekezet a nagyon is kínálkozó lehetőséggel? Ha ezután fog, nem lesz kicsit gyanús? Stb. stb.
A Takács Ferire való célzást nem értem, magyarázd el, mire gondolsz. Az azonban bizonyos, hogy a Hit Gyülekezete gyakorlatában nem egyszer szentesítette a cél az eszközt (ld. fentebb.) és nem csak pénzügyekben. (Ha akarod, ezt is kifejthetem bővebben, személyes tapasztalatok alapján.)
Írod: "Én pedig egy életre feladtam azt, hogy az engem is magában foglaló embercsoport (legyen az felekezet vagy bármi) érdekeinek védelmét alapvető erkölcsi elvek fölé helyezzem." Ezt jól teszed. Ne is tedd máskép! De akkor miért helyezed alapvető erkölcsi elvek fölé egy általad elhagyott Gyülekezet támadását?
Mire gondolok.
Elöször kitérnék arra, hogy írásod feltűnő hasonlóságot mutat Bartus egy - szintén a Népszabadságban, ugyanazon oldalon - megjelent írásával. (Akkor még a Népszabi ugyanazon számban egymás alatt, egymással összevetési lehetőséget nyújtva hozta le Hack Péter írását is. /Egy világi újság ennél többet nem tehet/ Csodálkoztam, hogy most nem volt reagálás. Azt nem hittem, hogy a Gyülekezet részéről ne lenne artikulálható vélemény. De Szobota Zoli elmondta, így érthető.)
Mit értesz azon, hogy erkölcsi elvek fölé helyezem egy gyülekezet támadását? Ez egész egyszerűen ostobaság. (Ki is kérném magamnak, ha bizonyos volnék abban, hogy komolyan gondoltad, amit leírtál.) Először is szerintem én nem támadtam, hanem véleményt formáltam egy gyülekezetről (ez ugyebár nem ugyanaz), és amit cikkemben is írtam (kár, hogy egyes részek makacsul elkerülik a figyelmeteket): 1. én nagyon örülök, hogy Magyarországon van és tevékenykedik Hit Gyülekezete illetve tevékenykednek hozzá hasonló keresztény közösségek, 2. ebből következően erőteljesen tiltakozom mindazon törekvések ellen, melyek a Hit Gyülekezetét és/vagy keresztyén kisegyházakat korlátozni akarnak. (Ha régebbi írásaimmal összeveted a dolgot, én bizony még védeni is igyekeztem az alaptalan, és valóban kizárólagos politikai önérdekekből fakadó vádakkal szemben a közösségeteket.) Mindebből következik 3. bármi kifogásolhatót tesz a gyülekezetetek, nem fogom csak azért elrejteni, mert mások támadnak benneteket. Mindehhez még hozzá kell venni egy elgondolkodtató dolgot. Szerinted, akik vezetőként ott maradtak a Hit Gyülekezetében, tettek erkölcsileg (pénzügyileg) kifogásolható dolgokat? Szerintem bizonyosan. De őket védeni fogja gyülekezet, és nem valami magasabb erkölcsi megfontolásból, hanem csak és kizárólag azért, mert ők most is ott vannak. Akik pedig eljöttek, csak és kizárólag azért váltak a szemetekben minden eszközzel támadhatónak, mert kiálltak a sorból. Amikor a "jó" és a "rossz" fogalma gyülekezeti hovatartozás szerint differenciálódik... Hát én erről beszéltem.
Én egyáltalán nem vettem volna rossz néven, ha a gyülekezet részéről artikulált véleményt (akár az enyémmel együtt, akár egymás után) megjelenteti a Népszabadság. Nekem csak annyit mondott Révész Sándor rovatvezető minderről, hogy küldött Ruff Tibor aláírásával a gyülekezet egy válaszcikket, de a rovat nem vállalta a közlését, mert mint Révész elmondta (hasonlóan a REM-nyilatkozathoz) Ruff Tibiék sem a cikkemben foglaltakkal foglalkoztak, hanem engem akartak lejáratni. (Én ezt nem olvastam, de elhiszem neki.) A rovatvezető is nagyon sajnálta ezt, de azt mondta, szívesen ad teret a legkülönfélébb politikai nézeteknek, véleményeknek, a szélsőjobbtól a szélsőbalig - személyeskedésnek viszont nem, ez az újság nem arra van. (Megjegyzem, amikor egy héttel később Révész Máriusz fideszes képviselő újra idézte Németh Sándor szavait, Hársfalvai Attila lelkészetek írt rá egy választ, és - csodák csodája - megjelent. Lehet, hogy nem is üldöz benneteket az a gonosz Népszabadság? Csak normálisan kell megfogalmazni a véleményünket? Mellesleg én Révész Máriusz politikai stílusát finoman szólva nem kedvelem, mások sem. Miért kényszerítitek mégis arra a kívülállókat, hogy ebben az egy kérdésben (mivel ő hajszálpontosan idézte Németh szavait) neki kelljen igazat adniuk? Visszatérve az én írásomra, az nagyon tetszett az illetékes rovatvezetőnek és összességében egyet is értett vele. Egyébként mintha picit fentiek mellett szólna, hogy az én cikkemmel kapcsolatos hites olvasói leveleket is majd fél kolumnában hozta az újság. Jut eszembe, azokra is kanyarítottam egy pár soros választ, egy héttel később meg is jelent ugyanott, kár, hogy erről már - ahogy észrevettem - sem a topicodon, sem máshol nem reagáltatok. Nyilván nem volt érdemes. Ennél nyilván kellemesebb elfoglaltság sok hites levelezőpartnered számára szidni a BAGY-ot, mint a bokrot.)
Ebben Bartus megszólítja az SZDSZ küldöttgyűlését. Arra hivva fel a figyelmet, hogy ne szavazzák be az Ügyvivő Testületbe Hack Pétert. Mert ha ezt megteszik, a Hit Gyülekezet, s igazából Németh Sándor bábját választják be. Hack Péter mondandója egy dolog köré épűlt fel. Röviden: Bartus kívűlállóként (mert nem SZDSZ tag) akarja megmondani mit csináljon az SZDSZ. Amikor olvastam az újságíró írását, azt kérdeztem: Bartus fél? Fél, hogy az események olyan irányt vesznek, ami nem igazolja igazát és/vagy várakozásait? Attól tart, hogy az idő (Gamáliel tanácsa nyomán) nem őt igazolja és ezért menti, ami menthető? Azt akarja elérni a megfélemlítéssel, a gyanú ébresztéssel, az ellenségkép gyártással (ismerős fogalmak?), hogy a liberális közvélemény ill. politikusok az ő várakozásait igazolandó forduljanak el a Hit Gyülekezetétől? Szerintem a Gyülekezet meglehetősen visszfogott SZDSZ ügyben. Tekintettel annak alapítási körülményeire, kezdetben meglehetősen egyoldalra szorult, s abban sorstársi viszonyban lévő különböző világnézetű tagjaira, akik között meghatározó többség volt a Gyülekezet tagja is egyúttal. Majd ezt követően az SZDSZ-ből való radikális kivonulással, hogy a szervezeti átfedések felszámolásra kerüljenek. Ez az SZDSZ (jó, vagy nem, már meglehetősen független a Gyülekezettől, de szerintem ez mindkettőnek hasznos) már nem az az SZDSZ.
Mármint melyik SZDSZ nem azonos "azzal" az SZDSZ-szel? Amelyikben a hitesek nyomulnak, vagy az, amelyikben nem? Nem volt világos számomra, mit is akarsz mondani.
A Bartus-Hack-SZDSZ-ügyvivőség témája szerintem nagyon elkanyarodna a leveled többi témakörétől, úgyhogy csak röviden: szerintem akár Bartus, akár más nem-SZDSZ-es elmondhatja a véleményét az SZDSZ küldöttgyűléséről. Én sok olyan szervezetről, közösségről mondok véleményt, amelyen kívül állok, szerintem te is, ez tehát hülyeség. Az említett cikkeket én is olvastam, nekem nem úgy tűnt, hogy Bartus félt volna Hack Péter ügyvivőségétől. (Miért félt volna attól, hogy egy olyan párt kit kinek választ, amelyhez semmi köze? Nem gondolod, hogy a logikád itt vet egy bukfencet? Egyébként is, ha úgy vesszük, én féltem Kövér Lászlónak Fidesz-elnökké való megválasztásától, pedig nem vagyok tagja annak a pártnak, csak féltem az országomat és annak kormányzó pártját stb.) Egy liberális pártnak tisztáznia kell egy hozzá szervezetileg nagyon közel álló egyházzal való kapcsolatát (ezt - úgy látom - te sem tagadod) a liberalizmus hiteles képviselete szempontjából. Bartus legfeljebb attól félt, hogy ez elmarad. (El is maradt, amit én is sajnálattal vettem tudomásul. Ugyanis nemcsak liberálisnak, hanem régi és elkötelezett SZDSZ-szimpatizánsnak is tartottam magam mindig. Igaz, csak 1998 végén léptem be a pártba, amikor már eljöttem a Hit-ből, addig - lelkiismereti okokból - nem akartam belépni. De mindig is az SZDSZ-re szavaztam, még 1994-ben is, amikor pedig ez "lázadásnak" minősült, hiszen akkor az Agrárszövetségre kellett volna a jó hiteseknek voksolni.) A lényeg tehát nem az általam nagyra értékelt Hack személyében és pozíciójában keresendő, hanem abban, hogy személye sajnos kifejezőjévé vált a Hit-SZDSZ-kapcsolatnak, amelynek tisztázása mindkét félnek elemi érdeke lett volna. Van ugyanis liberalizmus bőséggel a Hit Gyülekezetén túl is. Azt pedig remélem, te sem akarod állítani, hogy Németh Sándor az SZDSZ-kapcsolatot nem tekintette eszköznek mindig is a gyülekezet céljai érdekében. Az 1998-as kopogtatócédula-üggyel pedig bizonyos, hogy csak saját pozícióján akart javítani.
S mit csinálsz Te?
A Te általad megcélzott hallgatóság szintén a liberális politikus és a liberális közvélemény. Te is előbb beszélsz egy dologról, mielőtt az meglenne, s abból messzemenő következtetéseket vonsz le. Ahogy a Bartus élét akarta venni, annak ami várható volt, Te is élét akarod venni, annak ami várható. Azt akarod bizonygatni, hogy a bíróságok nem alkalmasak a rossz és a jó közötti különbségtételre bizonyos esetekben. A magam részéről egyetértek. De akkor mitől lenne alkalmasabb az ilyen különbségtételre egy politikus? Avagy ő alkalmasabb bíró? Mert Te felhívod a figyelmüket a liberális politikusoknak (ha áttételesen is), hogy adjanak hangot ama véleményüknek, hogy "Németh Sándor vezetési stílusa és megnyilatkozásai elfogadhatatlanok". Tekintsünk el attól, hogy szájába adod liberáils politikusoknak, hogy mit gondoljanak, mert lehet, hogy vannak így gondolkodók (Bár Zsirinovszkij, és igazából Haider is liberálisnak vallja magát, hogy a FIDESZ-t ne is említsem.) De ami biztos: általánosítani nem lehet. Mert az SZDSZ válságát némelyek éppen ellenkezőjében látják. Leghangosabb képviselőjük Tamás Gáspár Miklós, aki nem szégyel kiállni a Hit gyülekezetéért sem. Mert sokan vannak azok - mint SZDSZ tag van rálátásom -, akik egészen más szempont szerint közelítik meg a kérdést. (A liberális újságíróknak is csak egy része ragadtatta el magát afféle általad kivánatosnak tartott (szvsz) manipulációra. Pl Mester Ákos, aki 0 azaz nulla konkrétum, 0 azaz nulla cáfolat, csak közli: borzalmas. Kb ennyit tudtak magukból kipréselni jobb sorsra érdemes tollforgatók. S ez az, ami borzalmas. ) Te is ferde tükörröl beszélsz, s most (!!) mondod, hogy ezek az egyházak, nem azok az egyházak. De hát hallottalak én is beszélni téged a Metro Klubban az "Egérút" c. film bemutatásakor. Akkor Te tartottad elénk a ferde tükröt? S most mondhatod, hogy akkor kiszolgálója voltál Németh Sándor érdekeinek, amely korszakot Te már lezártál. Rendben van. De ezen kijelentések után okkal merül fel a kérdés, hogy most kinek az érdekeit szolgálod ki? Ez nem paranoia. Sem nem konspirációs elmélet. Magad mondtad érdekek elvtelen kiszolgálója voltál. Mi a biztosítékom, hogy ma nem az vagy? Csak más érdekeké. Igazából a távozóknak ez az egyik gyenge pontjuk. Hogy vádaikat megfogalmazhassák, ezt a változatot kellett elismerni, s tudatosítani az őket követő emberekben. Én nem vallom magam érdekek elvtelen kiszolgálójának. Sőt állítom magamról, hogy soha semmi nem állt távolabb tőlem. Nyílván erre felvethetik némelyek, hogy csak nem veszem észre, vagy csak egyszerűen hazudok. Most bizonygassak? Ha lenne értelme talán belekezdenék. Csak azt mondhatom, hogy megtértem, életem nem Németh Sándoré, hanem az Úré, s azoké akik az Övéi. Ezen egy elvnek (?) van alá rendelve nálam minden.
De visszakanyarodva. Tehát a más szempont az SZDSZ-ben. Sokan vagyunk a szadeszben, akik a következőt valljuk. A szabaddemokratákkal nem szimpatizálók már elkönyvelték az SZDSZ-t, mint a zsidókpártja, homoszaxuáilsok pártja, abortusz pártolók pártja, hitgyülekezete pártja, stb. Azokat a szavazókat nem fogja megnyerni, hiába határolódna el a fent nevezett csoportoktól. Viszont a valóban liberális beállítottságuakat elveszíti, hogyha kikezdi pl hitelvi - mert Te ezt mondod - alapon a Hit Gyülekezetét. A Bartus László-Molnár Róbert kapcsolatra gondolva, Bartus szándéka világos. Kérdésem: Te is tudatosan szolgálod ki ezt a várakozást? Miből gondolod, hogy az SZDSZ-nek a tönkretételében érdekelt politikai ellenfelei krtikájából kellene meríteni az önértékelését. Ez öngyilkosság. Mert Te gyakorlatilag ezt ajánlod nekik.
Na most úgy tűnik, hogy te tőlem félted a liberális értelmiséget. Ezzel vagy utóbbit nézed hülyének, vagy túlbecsülöd a képességeimet. Mindkettő melléfogás. Megjegyzem ugyanakkor, hogy 1999. december közepén megjelent egy-egy publicisztika a Népszavában illetve a Magyar Hírlapban a "köpködős" video kapcsán. Lényegi mondanivalóját (vagyis hogy pl. Németh Sándor szavait és tetteit a liberálisoknak sem lehet szó nélkül tudomásul venni) tekintve én semmi újat nem mondtam, sőt inkább csak azokat ismételgettem a pereskedés vonatkozásában. (Akkor a Rágalmazásellenes Munkacsoport néma maradt, a Hit Gyülekezetéhez hasonlóan. Vagy benneteket csak az érint tyúkszemre-lépéshez hasonlóan, ha egykori - a viszonyokat ismerő - tagotok nyilatkozik?) Szóval a lényeg, hogy a hites megnyilatkozásokat az átlag világi liberálisok jelentős része sem tudja elfogadni, az egykori tagok írásaitól függetlenül. Említhetném még a Mancs-ot, vagy Mester Ákost stb. is. Utóbbira te is hivatkozol, elővéve a másik tipikus hites ellenérvet, a konkrétumok hiányát. Szerintem Németh Sándor kifogásolt nyilatkozata: tény. Az, hogy ezért benneteket bepereltek: tény. Az, hogy ezért ti viszont pereskedtek: tény. Ennyi tényre alapoztam a publicisztikámat.
Manipulálni nem akartam senkit, hagyjatok már engem békén az efféle hülyeségekkel. Elmondtam a véleményemet és kész. Aki akar, hisz nekem, aki nem, meggyőződik az ellenkezőjéről. (Ilyen a sajtónyilvánosság természete sajnos, tudomásul kellene venni...) Jó, tekintsünk el attól, hogy én mit adok kinek a szájába, ugyanis nem adtam a szájába senkinek semmit, amit nem akar bevenni.
Általánosítani szerintem sem lehet, én sem tettem. Vannak liberálisok, akik azonosítják a Hit Gyülekezetét a vallásszabadsággal, vannak, akik nem stb., ez egyértelmű. A mellettetek kiálló liberálisokkal kapcsolatban ne feledd, hogy (Hackékat leszámítva) egyikük sem tért meg azóta sem a Hit Gyülekezetében, vagyis nem belülről ismeri a rendszert. TGM-re sem szerencsés hivatkoznod csak azért, mert ő felszólal mellettetek olykor-olykor, ez igaz. De olvasd csak el, mit válaszolt nekem, amikor tavaly az ÉS-ben hozzászóltam a Hit-et védő cikkéhez: "Fazekas Csaba kollégám szép és meggondolkoztató kritikája..." (Csoda, hogy nem kapott érte a Szobotától, amiért szépnek és elgondolkoztatónak nevezte a felvetéseimet...) Azután volt vele egy személyes levélváltásunk is, amelyben baráti hangvétellel úgy vélte, hogy "lehet valaki keresztyén, liberális és a Hit Gyülekezete kritikusa egyszerre", sőt éppen tavaly ősszel jelenlétében én mutattam be Miskolcon a "Törzsi fogalmak" c. könyvét, s nemigen tiltakozott a személyem ellen, hogy finom legyek stb. Ha rá hivatkoztok, nem ártana árnyalt véleményét is figyelembe venni, nem csak azt a puszta tényt, hogy egyszer elment a Hit Csarnokba.
A ferde tükörről. Én nem mondtam azt, hogy mindig minden hites megnyilatkozásomban elvtelenül szolgáltam. Sőt, ha volnál olyan kedves még egyszer nekifutni az általad kritizált szövegemnek (abból az eddigieknél esetleg nagyobbat meríteni), akkor olvashatnád, hogy a Hit Infós cikkeimet, történeti előadásaimat ma is vállalom, azokat megtagadni nem kívánom, sőt. A Metró Klubban tartott előadásom is ide tartozik, a katolikus egyház második világháborús szerepének tisztázását ma ugyanúgy szorgalmazom, mint akkor. (Legfeljebb nem abból a célból, hogy abból a Hit Gyülekezete is erkölcsi tőkét kovácsoljon, hanem a történeti igazság puszta szeretete miatt.) Gyakran előfordult viszont, hogy elvtelenül kellett a "szolgálati ajándék" elvárásainak megfelelnünk (ilyen volt pl. a fejemre olvasott TEDISZ-tábor), és én ilyenkor vagy beálltam a sorba, vagy taktikáztam (jut is, marad is alapon), vagy egyszerűen "meglógtam" a feladat elől. (Inkább utóbbira törekedtem, csak sajnáltam azt, akit helyettem elkapott.)
Hogy most kinek a szolgálatában állok? Neked titkon elárulom: a Nemzetbiztonsági Hivatal, az esztergomi érsekség, a BAGY, a várpalotai Fidesz csoport és Molnár Róbert szolgálatába szegődtem, havi 50 millióért cikkeket írok, sárkányrepülőzök, szőnyegbombázok és bérgyilkosokat fogadok... Jaj, ne haragudj, már majdnem felvettem ezt a topic-on szokásos idióta stílust, de hát annyira nevetségesnek tartottam a kérdésedet, hogy nem is tudom, lehet-e rá komolyan válaszolni. Megpróbálom: senki szolgálatában nem állok, sem konkrét, sem átvitt értelemben. Sem tudatosan, sem önkéntelenül. Ennyi.
Örülök, hogy te sem vagy önérdekek elvtelen kiszolgálója. (A bizonygatás speciel érdekelne, szerintem volna értelme. Különösen, hogy mennyiben különbözik a mostani szolgálatodban Németh Sándor és az Úr szolgálata.)
Szerintem a Hit Gyülekezete ügyeinek árnyalt megítélését az SZDSZ-ben nem a politikai ellenfeleinek érveiből kell merítenie. Hanem éppen a magyar liberalizmus tradíciói köteleznék erre. (Kár, hogy erre a konzervatívoknak kellett felhívnia a liberálisok figyelmét, nyugodtan eléje mehettek volna. Kár volt nekik feladni a labdát.) Most megint rajtam a sor, hogy kérdezzem: csak nem féltek valamitől? Ha az SZDSZ-ben nyíltan vita bontakozna ki a Hit Gyülekezetéről, miért gondolod, hogy annak ti csak vesztesei lehettek? Én nem így gondolom. De a jelenlegi helyzet a szőnyeg alá söprés, az "amiről nem beszélünk, nem létezik", miközben az SZDSZ teljesen hiteltelenné válik a vallásos emberek körében, éppen azért, mert nem tudta és akarta eddig bizonyítani, hogy a Hit Gyülekezetével fennálló szervezeti kapcsolata ártalmatlan, sőt hasznos dolog. Pedig Magyarországnak nagy szüksége van arra, hogy a mindenféle felekezetben hitüket gyakorló emberek között a klasszikus liberalizmus (szabadságszeretet) értékei elterjedjenek, hogy a konzervatív-klerikális politikai erők ne tudják a vallási szférát kisajátítani. Jelenleg pedig úgy néz ki, hogy az SZDSZ elfogadja a felállást: nektek is vannak egyházaitok, nekünk is van. (Ahogy alapítványaink, cégeink stb.) Mindezek után pedig nem az SZDSZ-ről, hanem a liberalizmus hazai sorsáról van szó. A Zsirinovszkij-féle liberalizmussal történt példálózást visszautasítom. Én ugyanis sokkal inkább a Kossuth, Deák, Eötvös stb. nevekkel fémjelzett hazai liberális hagyományból és annak aktualizálásából merítem a politikai felfogásomat. (Milyen érdekes! Különböző vallású emberek voltak! Kritizálták saját egyházukat, ha kellett!)
Te azt jól tudhatod, hogy a szabadelvű politikusok között és a szabadelvű közvéleményben nagy tisztességet élvez a bírói függetlenség, s az az alapállás, hogy a bírói ítéleteket jogállamban nem szokás kritizálni. Most neked is feltehetem a kérdést: félsz? Attól félsz, hogy már látható, az események olyan iránya, ami nem igazolja vélekedéseiteket (ha már többesszám, legyen többesszám)? Attól tartasz, hogy a bíróságok (sőt igazából ha arra gondolsz, amire én, az már az ügyészségen elbukott) jogállamban el nem ítélhető módon, addig engedik a vélemény kinyílvánítását, amig az nem sérti valaki másnak a személyiségéhez fűződő jogait? (Az ügyészség előtt most is csak köztörvényes dolog miatt folyik nyomozás ismeretlen tettes ellen. S milyen érdekes sem rendőrségi, sem APEH nyomozó hivatali, sem titkosszolgálati /nyílvánosságra hozott, tehát szó nincs paranoiáról/ eszközökkel, sem tanúvallomásokkal, sem vádíratokkal, nem bírtak az egészből többet kipréselni. Pedig koncepcióban nem volt hiány. De Te tudod, hogy voltak ilyenek, tudod, hogy hogyan működik a Hit Gyülekezetében, csak a szakemberek pancserok.) Azt viszont tényleg tudod, hogyha a bíróság előtt nem nyernek igazolást a vádak, Németh Sándor megússza kisebb presztizs veszteséggel. De Te menteni szándékozva, ami még menthető, saját igazad bizonyítását - függetlenedve bármiféle ténytől, mer' az ugye nem igen hangzott el a cikkben - csak úgy ex-cathedra, "objektív szakértő" módra állítod, hogy "Az emberek istenfélelmével visszaélni ugyanis nemcsak az állam által szankcionálható - bíróság által elítélhető - módon lehet.". Amely kijelentéseddel nyílván mindenki egyetért, csak az irányával nem. S ahogy azt mondani szokták, az ördög a részletekben van elrejtve. Ugyanis mi az a visszaélés, ami nem szankcionálható módon jelen van a Gyülekezetben? A maradék sok ezer ember, miért nem érzi, hogy visszaélnének istenfélelmével? Lehet, hogy a paranoiát máshol kell keresni?
Félek? Én? Mitől? Attól, hogy nem tudják rátok húzni a hatóságok a vizes lepedőt? Ez hülyeség. Attól tartok, te sem akarsz megérteni egy általam százszor leszögezett dolgot: engem nem érdekel, hogy a nyomozások, parlamenti bizottsági illetve bírósági eljárások bűnösnek találják-e Németh Sándort köztörvényes ügyekben vagy sem. Vedd légy szíves tudomásul, hogy nekem tényleg ez a véleményem! Így hát félnivalóm sincsen, ne akard már te is belém szuggerálni saját kitalációidat. Lehet, hogy nehéz elhinned, legalább próbáld meg! Na szóval: ha már a témánál vagyunk, én annak örülnék igazán, ha a Hit Gyülekezetével kapcsolatos polémiától (és minden kisegyházi ügytől) a hatóságokat távol lehetne tartani. (Mellesleg ezt is leírtam a cikkemben, kezdek belefáradni ebbe az állandó ismételgetésbe, de hát úgy tűnik, egy kissé - elnézést - értetlenek vagytok, ezért is akartam két hónapja párbeszédünket felfüggeszteni. Azt hiszem, ezt nevezik elterjedt kifejezéssel "süketek párbeszédének".) Soha semmilyen ügy kapcsán nem örültem, ha az állam a vallási-egyházi-lelkiismereti kérdésekbe közvetett vagy közvetlen módon be akar kapcsolódni. Most is azt szorgalmazom, hogy a hatóságok hagyjanak benneteket békén, ha pedig az eljárás politikai indíttatásra történik, akkor pedig különösen. Vagyis, ha azt hozza majd a Hetek szalagcíme (szerintem ki is szedték már), hogy "Végleg felmentették a Hit Gyülekezete vezetőjét Molnár Róbert vádja alól", engem se öröm, se szomorúság nem fog eltölteni. (Fordított esetben is inkább szomorú leszek.)
DE! Ettől még nem mondom azt, hogy ott minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg voltam elégedve. Engedelmeddel én etikailag súlyosan kifogásolok más intézmények, szervek, sajtóorgánumok stb. működését, mégis tudomásul veszem, hogy törvényes keretek között állampolgár-társaim valamiféle igényeit kielégítik, tehát országomnak szüksége van ezekre.
Ami a többes számot illeti: megfeledkezel arról, hogy én nem vagyok egy gyülekezetben vagy semmilyen szervezett közösségben Piszter Ervinnel és Bartus Lászlóval. (Ellentétben te és a hitesek viszonyával, s ettől még én távolról sem állítom azt, hogy nektek mindenben egyet kellene értenetek, akkor sem, ha sajnos valóban így tűnik.) Tehát: lehet, hogy ők félnek a Hit-ügyek hatósági elaltatásától (egyébként jómúltkorában személyes beszélgetéseinkben egyáltalán nem így nyilatkoztak, akár hiszed, akár nem, tudom, nehezen illeszkedik a koncepciótokba), én bizonyosan nem. Sőt. Ha már félnék, attól sokkal inkább attól félnék, hogy a bíróság mond ítéletet vallási kérdésekben. Akkor már inkább hagyják az egészet.
Bírói ítéleteket jogállamban valóban nem szokás kritizálni, remélem, a gyülekezeted sem fogja tenni, ha esetleg mégis... Most én is kérdezek tőled: közös pártunk, az SZDSZ finoman szólva szkeptikusan vette tudomásul, hogy a Simicska Lajos volt APEH-elnök ellen indított valamennyi per, eljárás és társai hajótörést szenvedtek a hatóságoknál. Szerintem pedig az SZDSZ-nek igaza volt, mert Simicskának volt vaj a fején, és bőven csinált homályos pénzügyeket. Viszont ha jól értem, szerinted azt kellett volna az SZDSZ-nek mondani, hogy bocsánat, Simicska az erkölcsi feddhetetlenség élő szobra, le az aljas rágalmazókkal (velünk)? Itt van Várhegyi Attila volt szolnoki polgármester pereskedése, ha felmentik, mit fog írni a Hetek? (Hogy eddig mit írt, nem éppen az ártatlanság, hanem a bűnösség vélelmét tükrözi. Gondolom, te sem írtál nekik emiatt olvasói levelet.) Kérdésedben egyébként újabb kérdés: mint tudjuk, Bartust nem jelentette fel a gyülekezet, pedig annyi mindent összeírt és úgy, hogy ez nem lett volna meglepő. (Bartus valósággal ki is akarta ezt provokálni.) Miért maradt el a pereskedés Bartussal? Félt Sándor, hogy egykori bizalmasának adnak igazat a bíróságon? S ha elmaradt a per Bartussal, miért kerül rá sor a kisgazda politikussal? Csak azt ne válaszold erre, hogy "nem tudom, kérdezzék meg Németh Sándort". Szerintem azért, mert ez vezetőtök számára összehasonlíthatatlanul jobb terep. Ha tudatlan kisgazda képviselővel kell pereskedni, fel lehet hozzá lármázni a balliberális értelmiséget (különösen a mostani időkben), ha viszont egykori - liberális körökben is otthonosan forgolódó - bizalmasával kellene, akkor erre kevés az esély.
Mindehhez vedd hozzá, hogy a Hit-ügyekben a nyomozást elsősorban a bizonyíthatóság vagy a bizonyítékok hiánya miatt állapították meg az illetékesek, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek is ilyenek. Takács Feri az Al Caponés cikkében (erős párhuzammal ugyan, de) jogos észrevételt tesz: azt a hétpróbás bűnözőt csak adócsalás miatt lehetett rács mögé dugni, s az, hogy egyebet nem tudtak rábizonyítani, nem azt jelenti, hogy nem is követett el. Sőt, tudjuk, hogy miket követett el. És a példákat hosszan lehetne még sorolni a kisebb-nagyobb bűnelkövetőkkel kapcsolatban. Mondom, szó sincs arról, hogy én Németh Sándort efféle maffiózónak akarnám láttatni, távol legyen, csupán arra akarok rávilágítani, hogy nem jó az érvelésetek. Vagyis, ha Molnár Róbert feljelentését alaptalannak találták, ettől a puszta ténytől még ne vágjátok magatokat az erkölcsi feddhetetlenség pózába.
Miért beszélsz már megint arról, hogy én is menteni akartam cikkemmel a menthetőt? Nem érted, hogy én ezt a cikket még 1999. december közepén írtam, amikor senkinek fogalma sem volt az ügyészség 2000. áprilisi véleményéről? Hidd már el, a jó Isten áldjon meg! Akkor mit akartam volna menteni? Ja, és ismétlem (tényleg kezdem unni, de hát te is állandóan visszatértél rá): a véleményem független a mostani, a múltbeli és minden majdani jogi-államhatalmi eljárástól, aminek a gyülekezetetek lesz a szenvedő alanya. A szakembereket sem tartottam sehol pancsereknek. De ha jól tudom, pl. a ti újságotok is szokott leleplező-oknyomozó cikkeknek helyet adni, amik olyat lepleznek le vagy oknyomoznak, amelyet hivatalos állami szervek még nem ismertek fel. Eszembe nem jutna emiatt az általad felvetett pancserséggel dobálózni.
Feri! Te is elég régen tértél meg, talán emlékszel te is olyan esetekre (1991 tavasza óta nem volt ilyen), amikor az istentiszteletek elején felolvasta valaki a gyülekezet bevételeinek és kiadásainak alakulását. Akkor kicsit untuk, nem is tudta megjegyezni senki a pontos összegeket, de nem is ezt tartottuk a lényegnek, hanem azt, hogy a gyülekezet vezetősége partnernek tekint bennünket ilyen kérdésekben. Hogy a gyülekezet nagy vonalakban (!) mennyi pénzt és hova költött, az nem csak az Állami Számvevőszékre és az APEH-ra tartozik ugyanis, hanem azokra az emberekre is, akik adományaiból az egész működik. Sokat szidtuk a történelmi egyházakat, de tudod te például, hogy a legkisebb református egyházközség is - gyülekezeti sajtójában - rendszerint nyilvánosságra hozta, hogy mennyi bevétele volt, s milyen célokra költött? (Lehet persze azt mondani, hogy az efféle véleményeket énvelem is az irigység és a bizalmatlanság mondatja, Isten látja lelkemet, hogy nem. Persze, van egy olyan érzésem, hogy ezt sem te, sem a többi hites nem akarja tudomásul venni.) "Sumákolni" persze így is lehet még, de a Hit Gyülekezete még egy rövid költségvetési vázlatot sem hozott nyilvánosságra soha. (A katolikusokat azért tudjuk rendszeresen szidni, mert ők ezt megteszik! S ettől még nem mondtam, hogy ők jogosan vagy pontosan tesznek mindent, amit tesznek, nehogy félremagyarázd!) A szakembereket pedig nem néztem pancseroknak, de abban bizonyos vagyok, hogy a legröntgenszeműbb APEH-ellenőr sem tudja megmondani, pontosan mekkora bevétele van a gyülekezetnek a tizedből és az adományokból. Ez utóbbiak ugyanis kizárólag a gyülekezet önbevallásán alapulnak, pontos elszámolással csak Németh Sándor és Isten rendelkezik, s ugyanez a helyzet az ilyen jövedelmekből eszközölt kiadásokkal kapcsolatban is. Pedig szerintem kellene, hogy rendelkezzen ennek pontos összegeivel, sőt összegeiről legalább a presbitérium, nagy vonalakban rendezett költségvetésével pedig a gyülekezeti tagság. Ez volna tisztességes szerintem, és egy magát protestánsnak nevező (olvasd csak el a hit.hu-n a bemutatkozást!) közösség esetén mindez annyira magától értetődő, hogy nem is volna szabad mindennek kérdésként felvetődni. S hogy miért kételkedem én a pénzfelhasználás tisztességességében? Ugyan már, te sem gondolod komolyan, hogy erre nem hozhatók példák! Például: te mint elkötelezett hites keresztény mondd meg már nekem, mennyi Németh Sándornak a havi jövedelme? Miért ne kérdezhetném meg? A miniszterelnök, az összes polgármester, a képviselők, az esztergomi érsek, egy falusi református segédlelkész stb. jövedelme lehet nyilvános, Némethé nem? Ha megmondtad az általad ismert pontos összeget, tedd fel a következő kérdést: ő abból is él? Én szörnyülködtem, amikor "Camp Davidről" felvételeket vágtak be a televízióban. Csak nem azt akarod mondani, hogy Németh Sándor szerény munkával összerakosgatott fizetéséből gazdálkodta ki magának (merthogy nyilván senki másnak köze vagy tudomása sem lehetett róla)? Akkor tehát nem mondhatom, hogy itt valami gond van? Én 120-adrangú gyülekezeti munkás sem voltam, amikor a Hit Infónál dolgoztam 1992-95 között elég sokat (hogy pontosan mennyit, kérdezd meg "Nagygy"-ot, hátha hajlandó igazat is mondani), a lényeg, hogy havi 6 ezer forintomat mindig borítékban csúsztatták a zsebembe, s bizony így volt ez mindenki mással is. (Csodálkoztam, hogy ezt a pénzt nem akarják tőlem visszakérni. Egyelőre legalábbis. A Szent Pál Akadémiánál már ragaszkodtam a pontos munkaszerződéshez, persze ez a főiskolának is érdeke volt, hogyha állami elismertetést akar kapni, kénytelen legálisan foglalkoztatni.) A székház alkalmazottainak többsége minimálbérre volt bejelentve, ténylegesen nyilván ennél jóval többet kaptak. Megszokott dolog ez vállalkozásoknál, de hát 1. könyörgöm, ez mégiscsak egy egyház! 2. akkor miért ne mondhatnék annyit, hogy itt valami felsőbb szinteken nagyon nincs rendben? Ha a tizedből és az adományból ekkora milliók folynak be, mint a Hit Gyülekezete-nagyságú közösségeknél (folyjon is, ha ők úgy látják jónak, nem féltem én!), akkor a legfőbb vezetőnek nem az volna elemi erkölcsi (!) kötelessége, hogy ne egy személyben diszponáljon felette, hanem megossza a súlyos és veszélyes terhet másokkal? Például a választott presbiterekkel?
A nagy tömeget ne hozd már legalább te hivatkozási alapnak, vagy bizonyítéknak. (Ez a Hit Gyülekezete egyik gyakori önszuggeszciós módszere egyébként.) Ugyanis a sok ezer ember egyenként pontosan tudja, hogy mennyit dobált a kosárba, mennyi tizedet adott stb. Csakhogy megvan arról győződve, hogy Isten munkájára és céljaira teszi, azt hallotta lépten-nyomon (Miskolcon tőlem is, nem tagadom, Isten bocsásson meg érte), hogy "aki szűken vet, szűken is arat", adjon minél többet, "mennyei automata" stb., vagyis arra lett nevelve, hogy vezetőivel szemben még elvben sem támaszthat etikai kifogásokat, mert az bűn és akkor jaj neki. (Mellesleg mintha más tömegek is lennének rossz helyen vagy közösségben, ahol visszaélnek az érzelmeikkel, pénzükkel stb., és nem adnak ki magukból tiltakozó hangokat.)
Ezek után az istenfélelemről és a visszaélésről nem sok újat tudnék mondani. Olvasd el még egyszer fenti gondolatmenetemet. Az emberek ugyanis Isten iránti szeretetük miatt dobálják a pénzüket a kosárba (joguk van hozzá!, azt ne hidd, hogy el akarom vitatni!), és ha ezt gyakorlatilag egy ember arra fordítja, amire akarja (ezt persze teológiailag a "szolgálati ajándék"-tanítással meg is indokolja), az bizony visszaélés. Amikor gyülekezeti önérdekek miatt SZDSZ-kopogtatócédulákat gyűjtetnek a hívekkel, megmagyarázva, hogy ez Isten országához tartozó feladat, az bizony visszaélés. De - ismétlem újra magamat - a Magyar Köztársaság jogrendje szerint teljesen törvényes tevékenység!
Aztán teszel még meredek kijelentseket.
"Ne feledjük azonban, hogy egyrészt a történelmi felekezetek ennél ma már jóval sokszínűbbek, másrészt e neoprotestáns kisegyház bő évtized alatt jutott el a puritán Krisztus-követők közösségétől a mai botrányokig. S ez bizony sokkoló."
Egészen megdöbbentő ez. Vagy manipuláció, megragadva az emberekben lévő - általad bizonnyal jól ismert, hiszen történészként foglalkoztál ilyen dolgokkal - előítéletek gyanakvásra hajlamosságát, s ezáltal feledtetve néhány egészen kézenfekvő tényt. Vagy csak Te vagy manipulálva, s nálad csapódik le ez a feledés.
Erről fentebb már értekeztem. Nem akarom magam ismételni. Nem vagyok manipulálva (persze minden agymosott bolond ezt mondja, tudom, mégis kérlek, hidd el nekem), és én sem akartam manipulálni másokat.
Az idézett mondatom előtt arról beszéltem, hogy a történelmi egyházak háza táján is bőven vannak botrányok. (A Hetek elég sokat foglalkozik is velük ugyebár.) De tény, hogy elkötelezett katolikussal, reformátussal stb. sokkal könnyebben tudok párbeszédet kezdeni, mint veletek, és nem azért, mintha nekik nem mondanám meg határozott ellenvéleményemet. Nem gondolod, hogy én csak erre akartam utalni?
Nevezz meg egy-két kézenfekvő tényt, amiről megfeledkeztem!
Csak a Bibliádig nyúlj el kérlek! S lapozd fel az evangéliumokat. Jézus legelső prédikációja botrányt kavart. Nem beszélve arról, hogy Ő 3 - 3,5 év alatt kavart akkora botrányt, hogy megfeszítették. Ezért nem a 20 év jelenlegi fejleményei sokkolnak, hanem egy magát keresztyénnek valló történész feledékenysége. Nyílván kortársai neki is felvethették, hogy Ő is hibás lehet a dologban. Sőt fel is vetették, hiszen különben nem vádolták volna meg. Sőt a kereszten sem ok nélkül kiáltották oda: "Orvos gyógyítsd meg magad!" meg "Gyere le a keresztről".
Ha fellapozom az evangéliumokat, nem találok arra utalást, hogy Jézus Krisztust és Németh Sándort azonosítanom kellene. Te miért teszed? Indokold meg, hogy érted ezt! Ha már az előbb TGM-ről beszéltünk, a neki írott válaszomban (olvasd el az ÉS-ben) részletesen kifejtettem, hogy miért nem azonos a kereszt és a Hit botránya. Röviden: a gyülekezetből eltávozott személyek (velem együtt) nem azért vették a kalapjukat, mert Németh hisz a Szentháromságban, a Szentlélek-keresztségben, és vallja, hogy Jézus elvette a bűneinket, elutasítja a képek, szobrok imádást stb. A kereszténység egyetlen fontos tanításában nincs nézetkülönbség közöttünk. (Csak azt tudom mondani megint, hogy a Németh Sándor személyéhez való viszonyulást nem tekintem a kereszténység alapjaihoz tartozó felfogásnak.) Hanem nagyon is evilági (pénzkezelési, egyházvezetési stb.) okok miatt történtek a kilépések. Jézust azért feszítették meg, mert Ő volt a Megváltó, Némethet meg azért kritizálják, mert elfogadhatatlannak látták, ahogy a gyülekezetet irányítja. Szerintem a kettőt csak a tényeken (!) erőszakot elkövetve lehet azonosítani, vagy kapcsolatba hozni.
Aztán a közönséget az "objektív szakértő" beleviszi, egy egyáltalán nem olyan "közismert ténybe", mint amilyenbe az be van állítva. A saját szubjektív véleményedet mondod el az eseményekről. Amik, ha csak a Fehér Füzet kijelentései alaján vizsgáljuk, akkor is kétségbe vonható többszörösen.
Nem tudom, mivel mondtam ellent a Fehér Füzet-ben foglaltaknak. Ezt megint csak feldobtad, de nem indokoltad. Kár. Ha megírod, megvitathatjuk.
Ami az általad vitatott állításaimat illeti, azt hiszem, bőséggel kifejtettem fentebb az indoklást. De hát ismétlés a tudás anyja. Illetve olyanokat is számon kérsz rajtam, amit már májusban a topic-odon is megírtam. Lehet, elkerülte a figyelmedet, mindenesetre összességében semmitmondónak minősítetted a válaszomat. Kár, hogy elsősorban csak azzal foglalkozol a vitapartnered írásainak olvasásakor, amivel te szeretnél, másokat figyelmen kívül hagysz.
Álatalam vitatott állításaid:
- nem akartak mást, mint a problémákra felhívni a figyelmet. + jobító szándékú ellenvélemény
A mostani BAGY-osok nem akartak mást, mint hibákra felhívni a figyelmet. A lázadás vagy a távozás eszük ágában sem volt. Amikor már látszott, hogy Németh nem "vevő" (ahogy alább te mondod) az észrevételeikre, miért követtek el mindent, hogy maradhassanak? Miért leveleztek, próbálkoztak azzal, hogy maradjanak? Miért vállalták a kilépéssel járó "ugrás a sötétbe" manővert, ha egyszer olyan megátalkodott, pénzéhes figurák? (Hosszú évek után polgári foglalkozásba visszatérni nagy kockázat, mégis vállalták ennek lehetőségét. Sokan egyébként ezért maradtak a Hit Gyülekezetében, őket nevezhetném "megélhetési keresztényeknek". Ilyen szerintem egykori miskolci pásztorunk, Soós Pál is, akinek a Németh Sándor módszereit illető kritikája hajszálpontosan egybevágott Piszter Ervinével. Azután egyik ment, a másik maradt. Hm?) Kérdezem, ha egyszer valaki évtizede(ke)t eltölt egy gyülekezetben, felteszi rá az életét, miért gondolná meg magát hirtelen?
A "Négy pont" összeállítása szerintem jobbító szándékú ellenvélemény. Csak a vak nem látja.
- Erre Németh Sándor és környezete elképesztő ingerültséggel reagált diabolizálva őket
Ezt nehéz lehet nem elhinni. Csak fel kell idézni az akkori prédikációkat. (Piszter = Anániás, Görbicz = Safira, vagy felcserélhető stb. stb.) Csak röviden megjegyzem, hogy itt Miskolcon Nagy Józsi arról beszélt az istentiszteleten, hogy Németh Sándor édes szőlőszemeket ad a híveknek, az "ellenzékieknek" nevezettek pedig a megevett szőlővel leokádják azokat, és arra kényszerítik őket, hogy abból egyenek. Vagy: az "ellenzékiek" valójában démonok, akik az utolsó időkben keresztényeken lovagolnak a pokol felé, ez sem rossz kép. Nem túlzok. Jól emlékszem rá, ekkor voltam utoljára a Hit Gyülekezete istentiszteletén. Pesten is ugyanilyen szövegek mentek, tudom. Ezt is folytathatnám, de nincs gusztusom hozzá. Persze, ha nagyon akarod, csak szólj.
- A média fordult az ex-hitesek felé
Kizárt dolog, hogy elhiszed, de elmondom: egy világi sajtótermék saját jó hírét tenné kockára, ha egy olyan szűk támogatottságú érdekcsoport, mint amilyen a BAGY, személyes sérelmeit közüggyé akarná dagasztani. Nincs világi újságíró, amely heteken át foglalkozna egy olyan üggyel, amelyről meg van győződve: nem közügy, hanem egyesek személyes sérelme, és tudja, hogy őt csak ebben felhasználják. Ráadásul nem kevés és nem egy oldalon álló újságok foglalkoztak a Hit ügyeivel az elmúlt két évben, nem egyszer hasonló értékelést hozva ki a dologból. (Szobota 150 cikket emlegetett. Te el tudod képzelni, hogy a BAGY ennyire erős érdekérvényesítő mechanizmussal rendelkezne a hazai médiapiacon? Ez nagyobb, mint valamennyi párté, gazdasági lobbié stb. Nem erről van szó. hanem arról, hogy egy ekkora támogatottságú gyülekezetben történtek közügynek minősülnek, s ha belső feszültségek vannak egy ilyen közösségben, akkor arról tájékoztatni akarnak. Ha pedig úgy kezelik a sajtót, mint ahogy a Hit Gyülekezete, akkor különösen.)
- Tényszerűség, bűnbánat
Ami a tényszerűséget illeti, erről nem volna értelme hosszabban értekezni. A Fehér Füzet pl. erről szól, és érdemes meghallgatni, elolvasni Piszterék média-nyilatkozatait (te megtetted?), s akkor megbeszélhetjük, hogy mi nem felel meg azokban a tényeknek. Szerintem amiket a TV2-ben és a Népszabadságban (illetve máshol) nyilatkozat formájában elmondtak, megfelel a valóságnak. Írd meg, hogy mi és miért nem igaz ezekből, már ha ennyire ragaszkodsz a pontossághoz. A bűnbánat nem objektív kategória, nem is állítottam, hogy ez a minősítés nem az én személyes megítélésem és meggyőződésem. Én azt hiszem, ezek az emberek bűnbánatot tartottak mindazon rossz dolgokért, amit fő-hitesként elkövettek. (Megint csak a nyilatkozataikra adott cáfolatot várom, ha ezt kifogásolod.)
- Hittel szembeni jogos kritikák
Ilyenek tehát szerinted nincsenek és nem is lehetnek. Szerintem pedig lehetnek és vannak. (Erről tényleg sokat írtam eddig, olvasd el fentebb.)
- A kormánykoalíció rávetődése
Ezt megint csak nem tudom, miért tartod hamisnak. Nem ugrottak a fideszesek, kisgazdák, miépesek, amint hatalomra kerültek az ellenzéki pártok valamennyi szövetségese, érdekcsoportja felé? Azért estek neki a Hit-nek is, mert az SZDSZ-hez kötődik, politikai tőkét akarnak a Hit-ben zajló vitákból kovácsolni, ezáltal akarták és akarják gyengíteni a velük szemben állókat. Vagy azt akartad mondani, hogy a gyülekezet "feküdt alá" a kormánypártoknak? Nem értem.
Az én verzióm, s talán nem vagyok egyedűl.
(Na ez utóbbi teljesen bizonyos!)
A Hit Gyülekezete komoly növekedésen ment keresztűl, anyagi forrásai is ezzel párhuzamosan megnövekedtek. Vidéken és Budapesten egyaránt építkezésekbe kezdett, prosperáló intézményeket, iskolákat hozott létre. S amihez nyúlt, abban az Úr jószerencséssé tette. Némely ember karrier lehetőséget látott a Gyülekezet belső életében. Ezek erre ráfeküdtek, konkrétan megfogalmazták igényeiket, amire Németh Sándor nem volt vevő. Ezután egy már addig is hellyel-közzel meglévő antibibliai "belső ellenzék" szerepét megerősítették. Erős alku pozíciót igyekesztek maguknak szerezni, eltökélve, hogy végig viszik akár a szakadásig az akaratukat. Abban gondolkodva, hogy ők is a Gyülekezetben tekintélyt viselő emberek, s "kitálalva" maguk mögött tudhatják a nyáj egy jelentős részét. Egyikőjük kezelésében volt pl a házicsoportvezetői-lista, amelyet felhasználva levélben értesítették ki a házicsoportvezetőket (Hit Gyülekezete fejléccel!!!), hogy meghívják őket egy összejövetelre, ahol igazából Németh Sándor, a pásztor megkerülésével, "tájékoztatták" őket a "dolgokról". Görbicz egy esetben közölte, hogyha ő lemond, jön vele a Gyülekezet (valszeg onnan a magabiztosság, hogy maga mögött tudta Piszter Ervin támogatását). Mondták neki, próbálja meg. Aztán mondta, lemond. Mondták, el van fogadva. (Kérdezheti valaki: ott voltam? Válaszom: nem. De itt a világháló, tessenek cáfolni. De úgy, hogy olyan is olvashatja, aki ott volt. Egyébként is most a Te cikkedről van szó Csaba, ahol tényként közlöd saját álláspontodat azt sugalmazva, hogy az az objektív, mindenkinek a napnál világosabb valóság.) Nos hamar kiderűlt, hogy nem akkora a támogatottság, mint a várt. Elkezdtek anyagot gyűjteni Németh Sándor ellen. Kérdezheti okkal bárki, hogy miért? Egyszerű. Már megfogalmaztam. A kapzsiság. Nem kaphatták meg azt, amivel megelégedtek volna, hát mindent akartak. Lenyúlni intézményeket, épületeket stb. Mert a köztudatba bemanipuláltakkal ellentétben a Gyülekezet vagyona és Németh Sándor vagyona alapvetően nem lehet azonos. A Hit Gyülekezete jogi személy, Németh Sándor természetes személy. Németh Sándor gyermekei nem örökölhetnek semmit a Hit Gyülekezete tulajdonából. Még haszon élvezői sem lehetnek automatikusan. Tehát, ha sikerűl Németh Sándort megbuktatni, egy 20 éves munka gyümölcse hull az ölükbe. (Egy ismerősöm, aki nem jár már se hozzánk, se a BAGY-ba azt mondta, hogy oda azért nem jár, mert nagyon érezhető a frusztráció. Hát igen, érthető.) Ehhez a következőt kellett tenniük. Megingatni a Hit Gyülekezetének anyagi forrásait. Kikezdeni az adakozással, tizedfizetéssel, az önkéntes munkával stb kapcsolatos bizalmat. Ha nem folyik be a megfelelő menyiségű pénz, képtelenek lettünk volna fizetni kötelezettségeinket. Ki kellett nekik építeni jó kapcsolatokat az akkor éppen hatalomra készülő jobboldali pártokkal. A FIDESZ a választás éjszakáján már célzott a Hit Gyülekezete felszámolására, mondván, "tudják, hogy van aki imádkozott értük". Honnan az információ? S miért időzítették a szakítást éppen a választási időszakra? Ha az anyagi okok miatt Németh Sándort eltávolítják a pozícióból, meglett volna a kormányzati segítőkészség a hitelek átütemezésére. Úgy tűnik az egész meghiúsult. S most már a FIDESZ nem olyan előzékeny velük szemben, hiszen nem bírták keresztűl vinni céljukat. Törvényt akarnak módosítani, ami akár a BAGY-ot is érinthetné. Érdekes, hogy ezt most vannak, akik a mi nyakunkba vernék. Tehát ez volt az ok, a kapzsiság.
Ez a verzió (mely - ha nem haragszol - nem a tiéd, hanem) teljes mértékig a Hit Gyülekezete hivatalos álláspontjának tekinthető az 1998-as szakadás magyarázatakor. Terjesztették is széltében-hosszában, házicsoport-vezetői fejtágítókon, a vidéki gyülekezetek vezetőinek, onnan ment alsóbb szintekre, ezt konkrétan tudom. Szerintem te is így tehetted magadévá, nem te találtad ki.
A lényeg, hogy szerintem a kiindulópontod is téves, ebből következően az egész hamis, spekulatív. Az eredendő ok ugyanis nem a kapzsiság volt, nem az, hogy Piszterék ingatlanokat, intézményeket akartak volna lenyúlni. Tudom, ez könnyen fogyasztható vádaskodás, a gyülekezeti tömegnek ezt könnyebben be lehet adagolni, mint bármilyen árnyalt magyarázkodást. (Lehet, hogy azért vádaskodik Németh a kapzsisággal, mert emiatt rossz a lelkiismerete? Lehet, hogy félti a vagyonát, amit valahol mégis a magáénak érez?) Az, hogy valakinek kapzsi a lelke, nem lehet bebizonyítani, a cselekedeteik pedig távolról sem erre utalnak. Egyik személyes beszélgetésben, hozzám eljutott levélben sem találtam erre vonatkozó utalást, ha találtam volna, biztos nem állok pénzéhes emberek mellé. (A pénzimádatot legelfogultabb hites kritikusom sem vetheti a szememre, mindig - lehet, néha túlzottan is - a puritán, egyszerű életfelfogás híve, a szegénység megértője voltam, és az is akarok maradni.) Szerintem egyébként te sem találtál sehol erre való utalást. Csak ezt a szöveget hallottad utólag, és elfogadtad, mint fogyasztható magyarázatot. (Persze kényelmesebb a másikat kapzsisággal vádolni, mint az általa valóban megfogalmazott észrevételekről érdemben nyilatkozni.) A Hit Gyülekezete vagy Németh Sándor vagyonára pedig irigykedik a kassai hóhér! Ha nekik van, hát legyenek vele boldogok, nekem semmi közöm hozzá! Tudom, Piszteréknek sem okozott fejfájást, hogy mennyi vagyonotok van, nem érdekelte ez őket egyáltalán. Annyira pláne nem, hogy maguknak akarják megszerezni. Ugyan miért? Németh Sándor vezető lelkészi pozícióját sem vitatták, csak szerették volna, ha szolgatársként bánnak velük.
Ide jön a "belső ellenzék" jelensége is. Nem gondolod, hogy volt annak valami oka, hogy Németh Sándor elkötelezett hívei, barátai az évek folyamán lassanként "ellenzékké" formálódtak? Németh teljesen bibliai módon vezette a gyülekezetet? Ha úgy tette volna, Piszter Ervinből, Görbiczből és a többiekből soha nem lett volna ellenzék. Hát igen, volt mit ellenezniük szerintem is.
Miért felháborító szerinted, hogy egy gyülekezet presbitere és ügyvezető elnöke fejléces papírt használ? Ehhez is a nagyfőnök engedélye kell? Amikor pedig a Némethéktől rájuk szórt rágalmakról tájékoztatni akarták a vidéki gyülekezeteket, házicsoportokat, még javában a Hit Gyülekezete tagjai, sőt vezetői voltak. Miért ne élhettek volna hát ezekkel a nagyon is nyilvános és egyértelmű (távolról sem manipulatív) eszközökkel?
Hogy Németh Sándor és a Hit Gyülekezete vagyona között milyen átfedések vannak, nem tudom. Szerinted bizonyára Sándor egyszerű gyülekezeti alkalmazott, aki visszafogott és jól ismert fizetésből, szerényen éldegél. Szerintem ennek a képnek az is bőségesen ellentmond, amit csak én láttam ebből az egészből. S az sem kevés.
Orbán Viktor a választások éjszakáján távolról sem rátok célzott, ez egész egyszerűen ostobaság. Nem vagytok ti (nem vagyunk mi) annyira fontosak az ország egyetlen leendő miniszterelnökének sem. Orbán a konzervatív választóknak és a történelmi egyházaknak akart gesztust tenni, semmi többet.
Ami pedig Piszteréknek az "előre megírt forgatókönyv"-szerű akcióit, vélelmezett összeesküvését illeti, kérlek, olvasd el még egyszer, amit itt összehordtál. Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy ez a Pelikán elvtárs-jellegű történet igaz lehet. (Bár ő sem volt soha ideológiailag még eléggé képzett.)
A cikkemben nem adtam el a saját véleményemet tényekként, ne csúsztass. A publicisztikai rovatban jelent meg az írásom (nem a belpolitikai hírek között, ha nem vetted volna észre), ebből fakadóan ott nem örök igazságokat, hanem véleményeket közölnek. Ami jellegéből fakadóan lehet szubjektív, elfogult stb. Nem így gondolod? A Hit Gyülekezete mindenesetre nem cáfolta az általam leírtakat, sem a Ruff Tibi-féle cikkben (én elhiszem a rovatvezetőnek), sem a REM-nyilatkozatban. Csak nem azt akarod mondani, hogy Szobotáék nyilatkozata cáfolatnak felfogható? Akkor azt kell mondjam, alapvető fogalmak alatt mást értünk.
Nézzük az eszközt. A szádékos megtévesztést. A Fehér Füzet majd minden állítása után azt kérdeztem, ez miért probléma? Tényeket olyan céllal feltüntetni, hogy azokon keresztűl az emberek téves következtetéseket vonjanak le: megtévesztés. Ebben Takács Ferenc a BAGY főideológusa. Az általam már az előző levélben említett dolog volt a legszembetűnőbb a sok közül. Amikor Takács mágus arról számol be, hogy Németh Sándor kielentette, "sem emberek, sem szervezetek nem változtatnak meg, hanem majd az Úr, ha szükséges". Kinek durva az ilyen kijelentés? Egy Istenben bízó kereszténynek? Nekem bizony nem. Mert engem változtat Isten folyamatosan. Tudom, hogy van ilyen. Takács Ferencnek durva? Szerintem neki sem, de manipulálni azt lehet vele. Mert azt sugallmazza az embernek, hogy ez az ember olyan kevély, hogy ennek Isten csak elllene áll. Pedig Sándor semi egyebet nem mondott, mint ami minden kereszténynek (hát még pásztornak) a kutyakötelessége. Ki az a keresztény, aki emberek keze nyomán akar változni, hát még szervezeteken keresztül. Annál drágább áron vétettünk meg, hogy bármely ember hatalma alá adattunk volna. Mert én Németh Sándor hatalma alá sem adattam. Mert ő nem a maga hatalmával él. Illetve nem a maga hatalmával szolgál. Persze ehhez hinni kell, az pedig egy materialista embernek szörnyen nehéz. Mert csak azt gondolja mögötte, hogy hinni annyit jelent ebben a megfogalmazásban, hogy nem veszem észre az ember hibáit. Pedig nem. Ez csak azt jelenti, hogy nem azt nézem. De attól még észreveszem. Csak gyakorlom a hitet, ami a feljebb való dolgokkal törődik. Nem elvtelenül és végkép nem vakon. Hanem annak atanácsát kérve, aki Németh Sándor felett is úr. Vagy ha tetszik : Úr. S ezzel eljutottunk a csomagoláshoz. Az egészet becsomagolták szervezeti szabályokba, pontokba, emberi parancsolatokba. Becsomagolták a megtévesztést a "mindenfelet meghallgatni" az egyházban jelen esetben nagyonis antikrisztusi üzenetével. S még erre büszkék is némelyek! Mert a bíró nem a közösség, nem a hallgatóság, hanem a Krisztus. S neki a helyére ülni, vagy beültetni a helyére az antikrisztusi. Elveszi a Krisztustól a közvetlen és szuverén bírói jogkört. Pedig az az Övé. Mondhatja valaki, én is ítélkezem emberek felett. Ha nagyon körmönfont akarnék lenni, mondhatnám, Jézus azt mondta, hogy nem ő ítél, hanem a beszéd, amit szólt. Általában én tevékenységek felett mondok ítéletet. Illetve némely emberről konkrét kijelentésem van a jelenleg betöltött szerepéről, akár pozitív, akár negatív. Valamint mondtam olyat, hogy a kiszakadók, ellenségeink. Ez pedig nem ítélet, hanem tény. Önmagában semleges értéktartalommal. Értéktartalmat csak az én szubjektív véleményem tartalmaz. Mert ha ők mondják ugyanezt rólam, nem vonom kétségbe a téynyszerűségét. Egyelőre nem is kívánom, hogy a barátaim legyenek. Az üdvösségüknek és az enyémnek ez egyébként sem feltétele, tehát nem muszály nekem őket barátaim között tudni.
Szó sincs megtévesztésről, szerintem a Fehér Füzet-ben az "ellenzékiek" egyáltalán nem megtévesztően, hanem nagyon is világosan fogalmaztak. Hol a konkrét ellenvélemény?
Németh Sándor kijelentését - hogy is szokták mondani - alaposan kiragadtad a szövegkörnyezetéből. Te is tudod, hogy ezt ő azért mondta, mert semmiféle intézményes szervet, irányítást, tanácsadást stb. nem tűr meg maga mellett (amiről egyébként a Biblia számos helyen beszél, a presbitériumnál, illetve hát a normális emberi kapcsolatok Biblia nélkül is ezt követelnék), egyszemélyi irányítója akart lenni és maradni a gyülekezetnek. Nem lehet, hogy épp Isten akarata volt, hogy vegye végre komolyan azt a társaságot, mely a gyülekezet vezetésében az őt megillető helyet akarja elfoglalni? (A presbiter presbitériumot akart, a gazdasági vezető belelátást a gazdasági ügyekbe stb.) Ha csak ezt a mondatot emeljük ki önmagában, akkor egy világi ember is mondhatja: minek térjek meg, majd ha Isten akar, megváltoztat. Ne felejtsd: keresztényként sem öntudatlan bábuk vagyunk Isten kezében, Ő rajtunk keresztül is csak a mi szuverén akaratunkon, döntésünkön keresztül munkálkodik. (Te mit szólnál hozzá, ha én ennyivel intéztem volna el a veled való beszélgetést: mit vagy úgy oda, mit írogatsz nekem ellenvéleményeket, ha Isten akar, majd megváltoztat? Úgy tűnik, te sem elégedtél meg ennyivel, és jól tetted.)
A megtévesztés becsomagolásával, és az összeesküvés kidolgozott menetrendjével kapcsolatos álláspontomat fentebb már összefoglaltam. Olvasd el ott újra.
Te nem tevékenységek, hanem személyek felett mondtál ítéletet, amikor (ha jól értettem, engem is) ellenségnek neveztél. Ezen nem érdemes nyelvészkedni, mert nem lehet megmagyarázni. (Nem azt mondtad ugyanis, hogy ellenséges magatartást tanúsítottam, hanem a személyemet ellenségnek minősítetted. Ez sajnos tény, amelyeket annyira hiányolsz.)
Annak viszont örültem, hogy a BAGY-osok üdvösségét nem vontad kétségbe. Tehát őket is megváltott kereszténynek, krisztusi embereknek tartod. Ez tényleg örömmel tölt el. (Mindenki így gondolja a Hit Gyülekezetében? Mintha nekem eltérő tapasztalataim is lennének.)
Na jó egyelőre ennyit. Már nagyon hosszú lett.
Szerintem is. Az enyém is.
Barátsággal? Gondolod azok vagyunk? Vagy közeledés volt? Nem mintha ellene volnék mindenképen. De van hozzám ilyen bizalmad?
De üdvözlettel mindenképen
Semsei Ferenc István
Jól körülírtad a címzést, látszik, hogy megbántani sem akartál, de az udvariaskodás látszatát is kerülted. A baráti hozzáállás lehet egyoldalú is, a "barátsággal"-t így értettem, nem kell ehhez kölcsönösen barátnak tartanunk egymást. (Sok ige jut eszembe, pl. Péld. 17,17. stb., na mindegy, más téma.) Közeledésnek mindenképp szántam, hiszen én szívesen folytatok párbeszédet a legkülönfélébb felfogású emberekkel, ha kölcsönösen látjuk értelmét. A bizalmam töretlen irántad, hiszen őszintén beszéltél velem, én is veled. Meggyőződésem továbbra is, hogy a Hit Gyülekezete számos "mérsékelt" és toleráns gondolkodású tagjával teológiai és közéleti kérdésekben egyaránt azonos oldalon állok, akkor is, ha másik felekezet tagjaként gyakorolom a hitemet. (Ezért is javasoltam a topic-on, hogy ne a legszűkebb felekezeti kérdésekről beszéljünk, mert soha nem fogunk szót érteni, kismillió egyéb témát lehetne az őszinte párbeszéd jegyében találni. Én kész vagyok rá, "Nagygy"-tól jól meg is kaptam a magamét. Úgy látszik, sok hites társad nem tud és nem akar másról beszélni, mert jobban fél a másik felekezethez vagy tagjaihoz való közeledéstől, mint a "harctól".)
Na nem akarom szaporítani tovább a szót. A lényeg: én ezek után is barátsággal, áldáskívánással üdvözöllek:
Miskolc, 2000. július 10.
Fazekas Csaba
KRI 2000-05-22
Kedves levelezők (FCS után)!
FCS után "szabadon"(?)
Valóban attól tartok bekövetkezett az, amitől félt. Néhány konkrétum került reflektor fénybe. Amit snassz cáfolni.
Miféle konkrétum? Az, hogy állítólag egyesek hallottak olyanokról, akik találkoztak olyanokkal, akik homályos emlékezete szerint Piszter Ervin részegen bagózott? Ezek nektek a "tények"? Feri! Kérlek, álljatok már le ezekkel a hülyeségekkel! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ti ezekkel a bolondságokkal töltitek az időtöket? Ennyire ráértek? Ezek után csodálkozol, hogy a saját gyülekezeteteken meg egy-két (ideig-óráig a konzervatív nyomás miatt megetethető) liberálison kívül senki nem vesz benneteket komolyan? Mutasd már meg hites barátaid szövegeit és azok színvonalát (pl. az általad alapított "topic"-ról) egy-két világi liberálisnak, aztán ne csodálkozz már rajta, hogy megakarnak szabadulni a hites kapcsolatoktól. (Hogy megtérni nem akarnak ezután... Stb.)
Nekem nem "snassz" cáfolni semmiféle reflektorfénybe került konkrétumot. Nevezz meg egy-két ilyet, illetve mondj érdemit a kilépett személyek által megfogalmazott konkrétumokról. Mégiscsak így fair. Na ugye. (Egyébként ha már a tényeken lovagolunk, te mit gondolsz arról, hogy Nagygy "szikár tények"-nek minősítve másolgatta ide-oda saját gunyorosnak szánt szövegeit?)
Ezért mondtam, hogy ne ezekkel a keresztyén mivoltunkhoz járulékosan sem tartozó felekezeti jellegzetességekkel foglalkozzunk (pontosabban: foglalkozzatok), ha párbeszédet akartok folytatni, mert ez így teljesen meddő dolog. Persze, ha nektek élvezetet okoz kitárgyalni saját agyszüleményeiteket a "bagyosok" soha nem látott erkölcsi kilengéseiről, hát csak tegyétek, és ne csodálkozzatok azon, hogy én ebben partner nem akarok lenni. És ne nevezzétek megfutamodásnak, hogy ilyen kritikán aluli vagdalkozásba én nem akarok beszállni.
Csaba ismét élét próbálta venni annak, ami várható.
"(Kiszállásomat a hitesek jó része bizonyára megfutamodásnak tartja, elmondják majd rólam, hogy meg sem tudtam szólalni lehengerlő érveik hatására, megijedtem stb. Leveleik alapján legalábbis logikus, ha így gondolkoznak, rá sem rántanak, hogy ez legalább akkora valótlanság, mint az összes többi, amit itt a fejemre olvastak.)"
Maga mondja: amitől félt bekövetkezett. Ezután ne értékelhetnénk megfutamodásnak, s már előre elmondja, ha ezt fogjuk mondani hazudunk. Ugyan má'!:))
Nem te igazoltad ezt vissza, amikor a "hátam mögött" megfutamodásnak minősítetted a lépésemet? Te is tudod, hogy a kilépésemet nem az indokolja, hogy félek tőletek (uggyannmá! hátnehoggymá! - ennyire azért átveszem a stílusodat...) hanem az, hogy értelmetlen szóharcokban nem akarok szenvedni. (Kicsit más stílusban nyilatkoztál az index.hu/forum-on, mint a nekem írott e-mailedben, nem gondolod?)
Most komolyra fordítom a szót. Tény, hogy volt bennem valami eredendő bizalmatlanság az efféle internetes vitákkal szemben, mégpedig a személytelenség miatt. Nagyon kevesen vannak, akik vállalják a saját véleményüket, pedig szerintem minden érdemi párbeszédnél ez az egyik kiinduló pont. A vakvilágba üvöltött eltérő véleményeket nem nevezném párbeszédnek. Persze tudom, a névtelenség álarca mögül csipkelődni vagy gonoszkodni másokon nagy kísértés, a nyílt illetve szellemeskedésbe burkolt szidalmazásokról nem is beszélve. Nem csoda, ha ennek sokan nem tudnak ellenállni hitesek és nem hitesek egyaránt. (A nem hitesek között szerintem "Spender", a hitesek között "Nagygy" viszi a prímet kb. ugyanazon az alacsony színvonalon. Azt várnád, én is szálljak be ebbe? Feri, hidd el, van nekem annyi sütnivalóm, fantáziám és fogalmazási készségem, hogy én is tudnék vitriolos cikkecskéket írni hites társaid vélt vagy valós viselt dolgairól, karikírozhatnám én is megtörtént vagy elképzelt tetteiket, bizonyára lennének, akik jópofáskodónak tartanák. Csak nem akarok efféle "dicsőségre" vágyni.) Ha valaki hagyományos formában névtelen levelet kap, szükségét érzi annak, hogy válaszoljon? Komolyan veszi? Én nem gondolom. Éppen ezért szerintem ezek az internetes topic-ok (a tiédet is beleértve) nem alkalmasak komoly és termékeny párbeszéd kialakítására, hanem elsősorban arra, hogy egyesek kiéljék fent megjelölt élvezeteiket, hajlamaikat. (Legfeljebb másodsorban alkalmas érdemi feladatok ellátására.) Ezért is írtam neked a múltkor, hogy megbántam a bejelentkezést, és természetesen nem azért, mert hites barátaid nekem estek, és tőlük megijedtem volna. (Különben is, névtelen, primitív vádaskodástól nem szokásom megijedni, még ha olyan nagy ember is teszi ezt, mint a Hit Gyülekezete egykori rádió-telepítője vagy épp diakónusa.)
Ez utóbbival hangot is adtam egy erőteljes sejtésemnek. (Kitérő
következik.) Amikor másodjára elolvastam a személyemmel foglalkozó
szövegeket, a "Nagygy" nevű barátodról, úgy tűnt, az nem más, mint
Szekeres Gyuri. Amennyiben igazam van (cáfolj meg, ha tévedek), akkor a
múltkor vele kapcsolatban írottakat fokozottan fenntartom. Nem volt könnyű
ráismerni, elsősorban nem is az ő szövegeiből sikerült, hanem abból, ahogy
te leírtad a vele való találkozást. Az jellemző. Persze hosszú évekkel
ezelőtt ugyanilyen komoly gondjai voltak a nyelvhelyességgel és a fogalmazási készséggel, illetve ugyanilyen szellemeskedésnek szánt okoskodásokat írogatott (én csak tudom a Hit Infótól), csak azóta sokkal alpáribb lett a stílusa. (Az efféle topic-levelezés valóban abszolút az ő műfaja, otthonosan is lubickol benne.) Ő valóban tudott arról, hogy házasságom után egy évig nem született gyermekem, és ez nekem komoly gondokat okozott, amit egyébként egyetlen ismerősöm előtt sem titkoltam. (Ma sem teszem! Aztán persze megsegített az Úr bennünket, de kötve hiszem, hogy ezért Szekeres Gyurinak kellene hálaimákat rebegnem, ő talán ezt várná.) Neki is voltak bizony hasonló gondjai [...], viszont én a gondolatot is felháborítónak tartom, hogy ennek részleteit a nyilvánosság előtt kiteregessem vele vagy mással kapcsolatban. (Amikor sajátosan ostoba stílusában felidézte életem egyéb eseményeit, már az emlékezete is meg-megbicsaklott néha. De az megint csak rá vallott, hogy sértődötten vette tudomásul: nem tekintettem 1998-ban olyan komoly figurának, hogy kikérjem a véleményét a gyülekezet vitáiról. Azért nem tettem, mert saját véleménye biztos nem is volt neki.) De nem erről van itt szó. A Gyuri nagyon kedves, jóravaló ember, mindig is sajnáltam azért, mert nem tudott megbirkózni saját tehetségtelenségének korlátaival, tudomásul sem tudta venni azokat. Németh Sándornak teljesen igazat adtam, amikor Szekeres Gyurit olyan emberként kezelte, aki a tehetségében mutatkozó komoly hiányokat ambícióinak fokozásával igyekezett lépten-nyomon pótolni. Amikor elindította az első gyülekezeti újságot, a Hit Infót, nem sokat értett az újságíráshoz. (Finom voltam.) Magamról, vagy társaimról sem hiszem, hogy mi lettünk volna a zsurnalisztika csúcsa, persze azért nekem kínáltak akkor állást a Magyar Hírlapnál, ha ez jelent valamit. Szegény Gyuri, akkor is túlbuzgóságában olyan sok hülyeséget csinált, ami miatt Németh állandóan letolta. Néha a szerkesztőség szabályosan elszabotálta a dilettáns döntéseit, vagy egy emberként ellenállt azoknak, és Sándor rendszerint nekünk adott igazat. Aztán egyszer csak megunta mindezt és szabályosan kirúgta Gyurit a Hit Infó éléről, amit utóbbi - mint látható - azóta is nehezen tudott feldolgozni, vagy épp nekünk megbocsátani. (Pedig nem mi kértük rá a vezető lelkészt, még áttételesen sem.) Na mindegy, vele kapcsolatos élményeimből csak egyet idéznék fel, mert ide kívánkozik. Egyszer Uzoni Péterrel fogalmaztunk a 168 Órának egy "olvasói" levelet valami egyházi riportot sérelmezve, Gyuri is ott volt. Mondták, ne a gyülekezet valamely vezetője írja alá (az feltűnő), hanem valami "közkatona". Én nem akartam saját nevemmel és címemmel ellátva aláírni, mégsem az én szüleményem volt, mire Gyuri letolt, hogy miért vagyok ilyen gyáva, a gyülekezet érdekében most az a minimum, hogy saját névvel kell ellátni ezt a véleményt a hitelesség miatt. (Pontosan azt mondta, hogy a "beszariság szellemétől" meg kell szabadulnom, elnézést szó szerinti idézet volt.) Végül Králl Csaba nevét, címét kanyarítottuk a lap alá (ő nem volt ott), odahamisítva az aláírását is. Sajnos ez is jellemző. Én - erről a topic-on is igyekeztem bizonyságot adni - soha nem féltem attól, hogy névvel vállaljam fel a véleményemet, erkölcsi minimumnak tartom, hogy az ember kiálljon önmaga mellett. (Persze a Hit Infóban én is írtam álneves cikkeket. Nem a téma "puhasága-keménysége" miatt, hanem akkor, amikor egy számban sok cikkem lett volna, akkor a kevésbé fontosakat vagy tartalmiakat írtam alá Debreczeni Péter vagy Krónikás álnéven. Ma már lehet, ezt sem tenném. De a hitélettel, egyháztörténettel kapcsolatos írásaimat rendszerint saját nevemmel láttam el, nem úgy, mint a főszerkesztő úr.) És pont a Szekeres vádolna engem gyávasággal! Hát ez röhej! A történet egyik következő fejezete ugyanis, hogy az Új Ember katolikus hetilapban megjelent a Gyuri fotója, amint a Moszkva téren evangelizál, gunyoros glossza kíséretében. Erre ő Csontos S. Jenő álnéven írt egy tiltakozó levelet a szerkesztőségnek, címének a gyülekezeti postafiókszámot adva meg, de még így is ragaszkodott ahhoz, hogy az (ál)neve nem jelenhet meg a lapban. És ő mondja rólam, hogy "okos, de gyáva fiú"! Milyen alapon kritizál ő másokat, amikor "Nagygy" néven pocskondiáz embereket a világháló nyilvánossága előtt, de bemutatkozni sem mer? Ez az ő stílusa, kétségtelen. (Lehet, az említett "szellemtől" épp neki van félnivalója.) Nyilván igyekszik a gyülekezet érdekvédelmét a maga választotta helyen és formában lendületesen képviselni, míg nagy ügybuzgalmában előbb-utóbb el nem szúr megint valamit, és Németh le nem teremti a sárga földig. Szegény Szekeres Gyuri! Te mit gondolsz erről? Tényleg ő az egyáltalán? Pedig a vita tartalmi és formai kultúrája szempontjából sem baj, ha a felek álarc nélkül beszélgetnek. Szerintem - ahogy olvasom - Egri Pista stílusának is jót tett, hogy elkottyantotta magát, és kiderült (persze szándékaival ellentétben), hogy ő a "vfo".
(Kitérő bezárva)
Nézd Csaba! (ha még olvasod)
Miért? Arra számítottál talán, hogy nem?
Valóban hosszú levelet írtam. De a magam részéről jobban szeretném, ha ideírnál, mint az emilemre. Több okból. Vállalom az itteni megmérettetést.
A megmérettetést én is. A korábban kifejtett köpőcsésze-szerepet nem. "Nagygy" valahol azt mondta, komoly érdemi vitára hajlandó, de még nem vette észre, hogy érdemi észrevétel elhangzott volna. (Ez önmagáért beszél! Biztos csak elkerülte a figyelmét... A tiédet is?)
Aztán technikai okokból is. Rövid időn belűl változni fog az email címem. Valszeg 1 éven belül (de lehet, hogy néhány hónapon belül) kétszer is. Sőt ha a nickhez társulót nem lehet megváltoztatni a bejelentkezésem is változni fog. (még nem néztem meg, hogy meg lehet-e).
Aztán nem szívesen hivatkoznék egy nekem küldött leveledre adott esetben itt a fórumon, mert nem tudom majd igazolni hitelt érdemlően mindenfél számára, hogy Te mondtad.
Feri! Számít az, hogy én mit mondok, ha egyszer hivatkozni akarsz rám? Ezt most komolyan kérdem, ne válaszolj rá azonnal, hanem gondold végig komolyan. A "minden fél" valamennyi része "hitelt érdemlő" módon gondolkodik, és ilyen megnyilatkozásokra vár? Sajnálom, nekem nem úgy tűnik.
HI
Szia.
6. Semsei Ferenc levele, 2000. július 11.
Kedves Csaba!
:))
Bevallom, kicsit provokatívnak is szántam, hogy kimentem vele a fórumra. Még véletlenül se kerülhesd el - ha olvasod és én feltételeztem, hogy olvasni fogod - a válasz adást. A topicomon azért be fogom jelenteni, hogy érkezett tételes reagálás. Ha tisztességtelennek gondolod ezt a fajta provokációt, akkor elnézésedet kérem. Mentségemre csak annyit, hogy egy kérdez-felelek játékra volt válasz ez valakinek, s akkor jött hirtelen ötlet volt. Akivel ebben a "játékban" benne voltam igaztalanul kezdett el vádolni egy kalap alá véve minden hitest akkor, amikor nyilvánvalóan nem voltam a hitesekkel közösségben. Ekkor hoztam fel példának, hogy Te az én kemény hangnemem ellenére is különkezeltél személyes levelezés által. De levelezésünket nem tekintettem lezártnak. Amit mondtam a fórumon egyrészt igaz (nem tértél ki az általam mondott dolgokra), másrészt nyilvánvalóan az én következtetésem, amitől mások sem védtek meg téged túlságosan. Persze nyílván nem vagy rászorulva a védelmükre, de általában vitapartnereink, ha láthatóan téves következtetést vonunk le valamiből, akkor nem igen szokták ezt a támadási lehetőséget parlagon heverni. Valamint szolgáljon az is mentségemre nálad a provokációban, hogy magam is "kereső" ember vagyok. Igyekszem megérteni először is Istent, Isten munkáját másokban és másokat is. Téged is. Ettől nem riaszt kemény hangnem, ilyen provokáció, meg más se nagyon. :) Mondhatnám, hogy bejött. De így levélben ez kicsit cinikusnak hathat. Pedig semmi esetre sem az.
Átgondolom, amit írtál. S biztos nem hagyom válasz nélkül. De nem tudom mikor fogok válaszolni. (Ha valaki komolyabban veszi a másik felet, akkor annak megvan az a "veszélye", hogy őt is komolyabban veszik, aminek az eredménye az, hogy beszélgető-levelező partnerei adnak neki "munkát", a maga munkája mellett is.)
Isten áldjon
Semsei Ferenc István
7. Levél Semsei Ferencnek, 2000. december 18.
Kedves Feri!
Nemrégiben újra ellátogattam az index.hu fórum-oldalaira. Történt néhány érdekes változás, a legkitartóbbaktól eltekintve némiképp változott a vitázók köre stb. Egy bizonyos "birs" hozzászólásai, vagy épp a Te Németh Ferenccel folytatott párbeszéded például helyenként nagyon színvonalasnak mondható, de úgy összességében a fórumról alkotott véleményem nem változott. A "Rágalmazásellenes Munkacsoport"-tal kapcsolatos oldalad viszont tényleg elhalt, gondolom, a munkacsoport aktivitásával egyidejűleg. (Biztos változott a koncepció "odafönt".)
Július elején kelt terjedelmes levelemre nem válaszoltál.
Nehogy félreértsd, nem azért mondom, mintha azt hinném, hogy "megfutamodtál", vagy nagyon folytatni akarnám ezt a dolgot (persze, ha Te szeretnéd...), csak azért, mert akkor jelezted, hogy válaszolsz, illetve valamelyik index-oldalon is írtad, hogy dolgozol rajta. Mint láttam, Szekeres Gyuri és Egri Pista már július elején megfutamodtak, bár nekik ezt - érthető okokból - nyilván nem róttad fel.
No, de nem is ezért akartam írni Neked. Hanem csak és kizárólag azért, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket (időszakot) illetve boldog új esztendőt kívánjak. Te egyszer "ellenség"-nek neveztél (én persze ezen sem sértődtem meg, ne érts félre!), most is csak annyit mondok: Luk. 2,14.!
Szia!
Fazekas Csaba
8. Semsei Ferenc levele, 2000. december 19.
Kedves Csaba!
Magam úgy látom, hogy sok-sok minden változott a fórumon. Nem tudom, Te melyik oldalakra szoktál benézni, de összességében azért így van. Persze indulatok még mindig vannak, meg gerjesztik is rendesen, olykor magam is meglovagolom. De mégis...
Írod, hogy Egri Pistáék (Szekeres Gyuri alatt kit vélsz?) már július elején megfutamodtak. Azért egy kissé más a helyzet. István kb félévig állta a sarat, aztán lelepleződött, meg hát én is kérdőre vontam (talán ez is szerepet játszott - de soha nem említette, személyesen sem, sőt ...), s ezután ment el. Voltak mások is. Sokuknak örülök, hogy nincsenek már itt a Hit Gyülekezetéből, vagy stílust váltottak. Alapvetően ezért hallgattam felőlük. Meg vannak olyanok, mint a Kós Géza. Ő erőteljesen visszavonult - úgy 2 év után -, de még visszajár néha. Tehát míg Te néhány hozzászólás után mentél el, addig ők hónapok, évek óta jelen vannak, s már rég túl vannak a "megfutamodás" kényszerérzésének korszakán. Persze, lehet, ha valóban csak arról lett volna szó, akkor sem szóltam volna.
Más részt nem elhanyagolható különbség még, hogy nyár környékén elhalt a fórum. Ezért a visszavonulások, eltűnések nem voltak szembetűnőek, míg Te deklaráltad.
Egyébként Németh Ferin kívül már egyetlen BAGY-os sincs aktívan jelen a fórumon. Vagy már nem BAGY-os. Rájuk sem mondtam, hogy megfutamodtak.
Azért valóban elnézést kell kérnem, hogy még mindig nem válaszoltam.
Sajnos, van néhány ilyen adósságom. Ami azért is probléma lehet (már ha az egyáltalán), mert közben idejét múlja a dolog. Nem tudom még mikor lesz rá időm. :( S ha lesz, akkor lesz-e még értelme?
A "Rágalmazásellenes Munkacsoport" topic-ot nem szántam "mindig aktív" témának. Ha kell, bármikor elő lehet venni. De a rágalmazás is alább hagyott az utóbbi időben. Sőőőt! Nekem most úgy tetszik, hogy a politika szinterén beindult egy folyamat, ahol az üt vissza, amivel minket rágalmaztak. (Hát persze, hogy a kisgizdákra gondolok :)) Vádoltak minket (ebben Sándort elsősorban) önkényuralmi rendszerrel, éppen láthatjuk ott szétesni. Rágalmaztak vesztegetéssel, jött a "20 dokumentumos" ügy, melynek úgy tünik még nem is értük a végére. Azt mondták rólunk, hogy hihetetlen pénzeket nyelünk el, úgy tűnik, a vádak ellenünk még meg sem közelítették KGI visszásságait. Biztos tudnám még folytatni. Az unikum nekem az, hogy az a Bartus játszik szerepet ebben - mint újságíró -, aki anno Molnár Róbert kisgazda képviselővel működött együtt ellenünk. Bizonyára csak a paranoiám mondatja velem, hogy Bartusnak nem jött be a dolog, s most "visszavág". No mindegy. A lényeg, hogy most nem mi vagyunk a főműsorszám. Vallási alapon pedig általában sem látszik annyi rágalmazás, vagy hasonló mostanság.
Arra nem emlékszem, hogy Téged személyesen ellenségnek mondtalak. Olyasmit minden kétséget kizáróan mondtam, hogy akik követték a távozókat, azok tudatosan, vagy tudatlanul, de ellenségeinkké váltak. Ilyenre emlékszem, persze nem szó szerint. Viszont valószínűleg abban a topic-ban nem jártál, ahol ezt az állításomat visszavontam és bocsánatot kértem azoktól, akik nem táplálnak velem (értsd: hites) szemben ellenséges érzelmeket.
Mindenesetre jó kívánságodat köszönöm. S hasonlóan én is kívánok neked bodog új évet, s kellemes ünnepeket!
Isten áldjon!
Semsei Ferenc
9. Levél Semsei Ferencnek, 2001. január 4.
Kedves Feri!
Mindenekelőtt boldog új esztendőt szeretnék Neked kívánni!
Karácsony előtti leveledre csak azért nem válaszoltam eddig, mert az év végén mindig bezárják az egyetemet néhány napra, ilyenkor az e-maileket sem tudom megnézni. Szóval, ha akarod, tőlem felvehetjük ennek a - most már termékenyebbnek ígérkező - levélváltásnak a fonalát.
Leveledre csak röviden: Szekeres Gyuri szerintem a "nagygy" fedőnév mögül írogatott, de ezt már említettem. Persze nem biztos, hogy igaz, Te mindenesetre eddig nem cáfoltad, amikor a múltkor ezirányú sejtéseimet kifejtettem hosszú válaszom vége felé.
Nagyon meglepett, hogy a kisgazdák botránysorozatát egyfajta igazságszolgáltatásként fogod fel, persze a Hit Gyülekezete szemszögéből most lehet hogy így kell látni. Ez az értékelés mindenesetre nem igazán fedi azt a közélet-megítélést, amit a gyülekezet hivatalos nyilatkozataiban, illetve tagjainak leveleiben korábban többször is megfogalmaztatok. Hiszen a Németh Sándor elleni vádaknál arra építettétek az ellenvéleményt, hogy azokat a hivatalos (rendőrségi, ügyészi, parlamenti stb.) vizsgálatok megalapozatlannak találták, vagy illetékesség híján nem foglaltak abban állást. Tudtommal Székely Zoltán az egyetlen kisgazda politikus, aki ellen vesztegetés alapos gyanújával eljárást indítottak, előzetesbe is került, de ügyében ítélet még nem született ("ártatlanság vélelme" ugyebár...) Más kisebb vagy nagyobb formátumú kisgazda politikus ellen semmiféle hivatalos vizsgálat még csak nem is indult, miért ítélkezel hát, hogy botrányos, amit tettek? Arról nem is beszélve, hogy Székely esete pont az, amelyet még csak nem is lehet Németh Sándor ügyeivel párhuzamba állítani, hiszen előbbi vesztegetéseit hivatalos, állami hatáskörrel visszaélve követte el, amilyen helyzetben vezető lelkészetek nem is lehet, nem is közpénzekkel gazdálkodik stb. Ami Torgyán villaépítését és hazudozásait, vagy épp a kisgazda minisztériumokból párt- illetve magáncélokra kilopott milliókat stb. stb. illeti, nem tarthatjátok botrányosnak, hiszen semmilyen hivatalos szerv ezeket az állításokat nem igazolta, ugyanúgy, ahogy Németh Sándor esetében is történt. Sőt, a kisgazdapárt ki is fejtette, hogy mindez csak üres vádaskodás, aljas rágalom, egy jól felépített rágalomhadjárat része, melyet a Torgyán-ellenes irigyek, politikai ellenfelek kreáltak, mert féltékenyek a kisgazdapárt növekedésére, sikereire, amely soha nem volt olyan erős és egységes, mint most stb. stb. (No, ez utóbbiaknak azért elég erős volt az áthallása, gondolod, hogy csak én vettem észre?)
Persze, most nehogy azt mondd, hogy én Torgyánt védem, mert nem erről van szó (az én gyomrom is forog attól a gátlástalan lenyúlástól és hazudozástól, amelynek részletei a múlt hónapokban nyilvánosságra kerültek, és szörnyülködöm azon, hogy ilyen emberek vezetik ezt az országot), csak arra akartam rámutatni, hogy a múltkori leveledben enyhén szólva nem voltál következetes. (Ha jól értem, a Hit Gyülekezetéhez hasonlóan.) Németh Sándor ellen felhoztak annyi "bizonyítékot" annak idején a nyilvánosság előtt, mint a kisgazdák ellen, csak te az előbbiről nem akarsz tudomást venni. (És ehhez még hozzá kell venni, hogy az FKGP-elnök és vezető lelkészetek egészen más körülmények között fejti ki a maga tevékenységét, hiszen utóbbi esetében nem közjogi méltóságról van szó. Mindez messzire vezetne, most nem mennék bele a részletekbe.)
A mostani "kisgizda"-ügyeket már csak azért sem tekinthetjük a Hit Gyülekezete elleni támadásokért szolgáltatott elégtételnek, mert a kisgazdapárt körül 1998-as hatalomra kerülésüktől kezdve folyamatosan hasonló botrányok fodrozódtak, mint az utóbbi időben, még ha nem is ilyen töménységben. (Hingyi Beatrix stb.) Sőt, erről a pártról kormányra kerülésük előtt is hasonlókat lehetett elmondani, csak akkor még nem részegültek meg a gátlástalan hatalomgyakorlás lehetőségétől.
Ami pedig végül Bartus Lacit illeti, tudom, nehezen illeszkedik most az általatok készített helyzetértelmezésbe, hogy újságíróként élen jár mindennek nyilvánosságra hozatalában. Az a baj, hogy annyit ismételgettétek a gyülekezet elleni "összeesküvés" elméletét, hogy magatok is elhittétek. (Persze nem volt nehéz, hiszen el is akartátok hinni.) Bartus Laci nem volt a kisgazda érdekek szekértolója soha (mint ahogy én sem, pedig rám is ezt mondták a hitesek, talán te is), arról ő aligha tehetett, hogy a gyülekezet politikai ellenfelei könyvét akarták érvanyaggá átlényegíteni.
Mi erről a véleményed?
Ami a "megfutamodást" illeti: furcsa, hogy Egri Pista esetében érthetőnek nevezted a kilépést, miután lelepleződött. (Jól értettem egyáltalán?) Az én tavaly májusi kilépésemkor pedig nem "deklaráltam" semmit, ahogy írod, egyszerűen csak elköszöntem a levelezőtársaktól, mint ahogy beszélgetőpartnerektől is szokás, ha valaki feláll a közös asztaltól. Ennek pedig nem hangzatos, hanem nagyon is egyszerű oka van: kisebb koromban arra tanítottak, hogy ez így szokás.
Ja, igen, az "ellenség"-témával kapcsolatos megjegyzéseidet köszönöm, a dolog részemről is le van zárva.
Válaszolj, ha van időd és kedved, addig is barátsággal üdvözöllek:
Fazekas Csaba
10. Semsei Ferenc levele, 2001. január 6.
Kedves Csaba!
Már elkezdtem válaszolni a múltkori levélre. A 15. oldalon tartok, ezért nem szeretném parlagon hagyni. Tehát mindenképpen el szeretném küldeni.
No de nézzük az előző levélváltást.
"Nagyon meglepett, hogy a kisgazdák botránysorozatát egyfajta igazságszolgáltatásként fogod fel, persze a Hit Gyülekezete szemszögéből most lehet hogy így kell látni."
Szeretném, ha el tudnál vonatkoztatni a kell-től. Persze, ha úgy gondolod, én is felvehetek ilyen kesztyűt és én is újra hasonló álláspontra helyezkedhetek veled szembe, s elkezdhetem újra - amit Te eléggé kikértél magadnak -, hogy. Nem szívesen tenném. Már csak azért is célttéveszt e dolog, mert meglehetősen ritkán tudok istentiszteletre járni. (Talán decemberben nem is voltam.) Ezért alapjában véve fogalmam sincs, hogy erről prédikált-e Sándor valaha is, vagy akár célzott volna rá.
Aztán szerintem érdemes lenne elolvasnod újra amit írtam. Egyetlen prejudikáló dolog nem hangzott el. Persze beszélhetünk egyfajta igazságszolgáltatásról. De nem úgy, mint lelepleződésről, bűnösségről stb. Hanem úgy, hogy az "aki másnak vermet ás..." és "aki fegyvert fog, fegyver által vész el" bibliai elvek beteljesedését látom. Aki a demagógia fegyvérét használja, a demagógia fegyvere által fog elveszni is. (Nem mondom, hogy mindig így működik, csak annyit, hogy most igen.) Ugyanis Torgyánéknak nem az fog - meggyőződésem szerint - végetvetni, hogy esetleg kiderűl, miszerint nem tud számotadni a vagyongyarapodásról villagate-ügyben. (Ez inkább a FIDESZ-t vetheti vissza, aki a "pszihikai bűnsegéd" ((c) Grespik) szerepét töltheti be a választók szemében.) Hanem az, hogy 100 millás háza van. Ami azért ha csak ez lenne a baj, szerintem demagógia. Hasonló a helyzet a Székely Zoltánnal kapcsolatban is. Vele összefüggésben sem nyíltan, sem árnyaltan nem mondtam - úgy érzem-, hogy bűnös lenne. Csak említettem, hogy
"Rágalmaztak vesztegetéssel, jött a "20 dokumentumos" ügy, melynek úgy tünik még nem is értük a végére."
Sőt a "rágalmazás" szóval kezdve a mondatot, a többi mondat rész egyértelműen nem fogható fel úgy, mint olyan, amit én elkönyveltem volna. "20 dokumentumos" ügy viszont van. Egyébként rosszul tudod. Van még egy kisgazda politikus a képben, ezért mondtam, hogy még talán nem is értünk a végére.
A KGI-vel kapcsolatban sem prejudikáltam.
Ezt írtam: "Azt mondták rólunk, hogy hihetetlen pénzeket nyelünk el, úgy tűnik, a vádak ellenünk még meg sem közelítették KGI visszásságait. Biztos tudnám még folytatni."
Az "úgy tűnik" a mondatban egyértelműen vélhetőséget foglal magában.
S mint mondtam, az "egyfajta igazságszolgáltatást" nem is államhatalmi igazságszolgáltatásban vélem beteljesedni. Hanem természetfölöttiben, aminek manifesztációját a politika színterén várom.
A Bartus összefüggésről, emlékeim szerint nem a Gyülekezet beszélt először, s végkép nem én, hanem az újságokban - talán Népszabadságban ? - jelent meg így.
Sőt igazából - ha már prejudikálás - nálad lehetne ilyet felfedezni. Mire gondolok?
"(az én gyomrom is forog attól a gátlástalan lenyúlástól és hazudozástól, amelynek részletei a múlt hónapokban nyilvánosságra kerültek, és szörnyülködöm azon, hogy ilyen emberek vezetik ezt az országot)" Persze magánbeszélgetésekben ezt el lehet mondani. De hivatalosan aligha. De az bizonyos, hogy ez az érzet jelenléte valóságos nem csak Benned, hanem bennem is, meg akit ismerek mindenkiben. S ez az, amiről én beszéltem. Az előítéletek. Az emberek jelentős részében van előítélet. Amire Molnár Róbert-ék is építettek, s most hasonlóan üt vissza. Jajj de sok mondandóm lenne még erről ... S nem is tudod, mennyire nem azonos a Hit Gyülekezete szellemi álláspontjával. Alapvetően Sándor és mások is Jézabel-szelleméről beszélnek, én meg már a választások előtt a Megtévesztés-szelleméről (a kettő ki nem zárja egymást, csak hangsúlyban látok igazi különbséget). Talán egyszer el kellene mondanom, s nem csak magánbeszélgetésekben (?).
Igen, a Kisgazdapárttal nem most kezdődtek a bajok. Annál érdekesebb, hogy csak a Hit Gyülekezete elleni támadás után jött a felszínre.
Nos. Összegezve, aligha voltam következetlen. Csak másról írtam, mint amit Te kiolvastál.
Egri Istvánról nem tudom, hogy "elment"-e igazából. Lehet, hogy más nick alatt tovább ír, de akkor stílust is válthatott. Valamint nem biztos, hogy szeretném, ha visszajönne. Nem szeretem a blöffszerű vitázást, s éppen neki be is szóltam ez ügyben, még pedig a fórum nyilvánossága előtt. Ezért is nem értem miért vádolsz többé-kevésbé árnyaltan cinkossággal. Én nem erről vagyok híres a fórumon, hanem inkább az ellenkezőjéről.
Természetesen Te csak elköszöntél. De ha már az asztal hasonlat, akkor ne olyat képzeljünk hozzá, ahol békés akárhányasban üldögéltünk, s agyon dicsértük, becézgettük egymást. Ha Te egy ilyen asztaltól köszönsz el, akkor nyílván tudomásul veszi mindeki, hogy pl későre jár, álmos vagy stb. De egy olyan asztaltól, mint az Index felállni, már önmagában jelentéstartalommal bír. S mint említettem, ennél az asztalnál nem csak mi ültünk ott, hanem olyanok is, akik szimpatizáltak veled. Persze csak annyiban, amennyiben cinkosuknak néztek. S ők sem öltötték ki nyelvüket védelmedre. Ha annyira egyértelműen nem megfutamodásnak értelmezhető lett volna a dolog, nem hagyják ki. De úgy gondolom, ennyit az egész téma nem ér meg.
Azt, hogy Nagygy nick alatt Szekeres Gyuri irogatott volna, most sem áll módomban megerősíteni, sem cáfolni. Ahogy azt ugye mondani szokták. :-)
Isten áldjon!
Semsei Ferenc
11. Levél Semsei Ferencnek, 2001. január 8.
Kedves Feri!
Terjedelmesnek ígérkező válaszodat fokozódó kíváncsisággal várom!
Mostani leveledről:
Rendben van, elvonatkoztatok a "kell"-től, és elnézést kérek, ha sértőnek találtad a stílusomat, amikor a hites egyenvélemény önkéntes szócsövének véltelek. (Lehet, hogy ilyen egyenvélemény nincs is. Ebben a magam részéről nem vagyok bizonyos, de azt készséggel elhiszem, hogy Te önálló véleményt formálsz a dolgokról. De azt Te is hidd el nekem, hogy a lassan egy éves polémiánkban általad korábban megfogalmazottak számomra nagyon is ismerősek voltak, mint arra többször is utaltam. Más hites levelezők - pl. Szobota Zoli - pedig nem mulasztotta el egyszer sem a szememre vetni, hogy nem teszek mást, csak visszhangzom a BAGY álláspontját. Mindennek pontos mérlegelésére - objektív kívülálló ezek szerint nem létezvén - magunk kényszerülünk, vagyis te és én...)
A Hit Gyülekezete álláspontját - különösen közéleti kérdésekben - Németh Sándor nemcsak prédikációkban szokta megfogalmazni és terjeszteni. (Ami nem is baj, sőt!) Tehát ha nem prédikált, hanem kisebb-nagyobb körben beszélt valamiről, még nem biztos, hogy a gyülekezet nem törekszik azt teljes gőzzel megvalósítani...
Örülök, hogy Te nem szívesen térnél vissza valamely korábban alkalmazott hangnemedhez. Akkor fogadd el, hogy provokálni én sem akarlak sem tartalmi, sem stilisztikai oldalról.
A kisgazda-ügyekről: elolvastam újra, és bizony vonatkozó bekezdésedben nem jelezted (egyértelműen bizonyosan nem), hogy bibliai értelemben vett természetfölötti "igazságszolgáltatásról" vélekedtél. (E kifejezést valóban én használtam, de tartalmilag fedi az általad írottakat.) Sőt, szó szerint azt írtad, "a politika szinterén [kiemelés tőlem] beindult egy folyamat, ahol az üt vissza, amivel minket rágalmaztak" stb. Most akkor a politika (közélet) vagy a természetfölötti színtérről akartál beszélni? Én a kettőt feltétlenül elválasztanám egymástól, úgy érzem, Te is erre törekszel, mégis összekeveredett, és ez szerintem következetlenség. Azt ugyanis határozottan fenntartom, hogy a Hit Gyülekezete önmaga igazsága mellett tavaly érvként használta (nem is utolsó helyen, sőt!), hogy az ügyészségi vizsgálatok megalapozatlannak találták a kormánypolitikusok által - részben Bartus Laci könyve alapján - megfogalmazott hivatalos vádakat. Sem hűtlen kezelés, sem közösség elleni izgatás stb. nem bizonyított, a jogi úton folyó közdelemből pedig Németh Sándor győztesen került ki, amit én egyébként a vádaskodás kezdete óta valószínűsítettem.
Ami ugyanis a kisgazdák elleni bibliai igazságszolgáltatást illeti, könnyen lehet, hogy igazad van. Vagyis a demagógia fegyverét használó demagógia által vész el, ebben maradéktalanul egyetértünk. (A hasonlatod egyébként nagyon találó is.) Abban viszont tévedsz, hogy a kisgazda demagógia akár csak fő helyen is a Hit Gyülekezete ellen irányult volna az elmúlt tíz évben. Ez a - számomra visszataszító - torgyáni politikai stílus a magyar társadalom egészét sújtja, és ők aztán valóban demagóg módon támadták politikai ellenfeleiket, vagy éppen szövetségeseiket ha úgy jött ki a lépés - Istent és embert nem ismerő, elvtelen módon. Szerintem ebben a Hit Gyülekezete nekik annyira volt fontos, mint egyetlen apró, SZDSZ-hez kötődő epizód. Vagyis a bibliai igazságszolgáltatás nem azért fog működésbe lépni ellenük, mert a Hit Gyülekezete ellen valaha is nyilatkoztak, hanem azért, mert általában véve hazug, demagóg módon viselkedtek. És erről a bizonyos bibliai igazságszolgáltatásról nem szabad még egy dolgot elfelejteni: nem biztos, hogy a mi időszámításunk szerint működik, vagyis az ítélet kiteljesedése nem feltétlenül választási ciklusokhoz igazodik.
Ha pedig mindezt komolyan gondolod, amit válaszodban írtál, szerinted nem lehet, hogy Németh Sándor bibliai értelemben hibát követett el és ezért majd bibliai igazságszolgáltatásban is fog részesülni... - valamikor a közelebbi vagy távolabbi jövőben? (Úgy értem, nem biztos, hogy az ügyészségi vizsgálatok időpontjában?) Vagyis a "politikai színtéren manifesztálódó természetfölötti ítélet" (amiről kissé terjengős megfogalmazásban írtál) csak akkor tekinthető ítéletnek, ha "manifesztálódik"? Szerintem nem... Vagyis, nem lehet, hogy vádaskodás által "vész el" (figyelem kéretik az idézőjelre!), aki másokat - pl. lázadással - vádol? Isten ítélete által, aki másokat prédikációban megbélyegez?
Abban, hogy Székely Zoltán vagy a KGI vezetője visszaélt hivatali hatalmával - az eddigi híradások alapján - én bizonyos vagyok, akármilyen verdiktet is mondanak ki rá. Szerintem ugyanis az ember erkölcsi értelemben akkor is ítélhet el valamit, ha a törvény adta jogi eljárások ennek megállapítására nem elegendőek vagy késedelmesek. (Például a KGI ügyében - a jelen ciklusban - aligha fognak fejek hullani. De hogy ott milliókat szórtak el megengedhetetlenül a közpénzekből, az is éppen eléggé bizonyítja, hogy rövid időn belül kirúgták az ezt nyilvánosságra hozó minisztert és munkatársát. Ennyi bőven elég nekem, hogy erkölcsi szempontból Gordos Dénest és társait korruptnak, tevékenységüket pedig visszaélésnek nevezzem. Már csak azért is, mert az ilyen - jórészt sajtóban megfogalmazott - "vádakra" adott válaszaik és azok stílusa ezt erősíti. A jogi értelemben vett prejudikálás nem azonos ezzel, ne mondd, hogy nem érted! Én csak arra akartam rámutatni, hogy engem prejudikálással vádoltatok - például az ellenem kiadott, s általad is minden szempontból védelmezett REM-nyilatkozatban -, amikor Németh Sándorról azt írtam: visszaélt az emberek Isten-hitével, aminek alaptalanságát az ügyészi vizsgálatok, helyreigazítási per-ítéletek véltetek igazolhatónak. Amit a kisgazdák tesznek, szerintem - amint látom, több ezer demokratikus gondolkodású honfitársamhoz hasonlóan - lenyúlás és hazugság, akkor is, ha tudom, hogy mindezért aligha fog ellenük bírói ítélet politikai színtéren manifesztálódni.) Ezirányú véleményemet én is "magánbeszélgetés"-ben (pontosabban levélben) közöltem, ami nem jelenti, hogy nyilvánosan - annak megfelelő formában - ne vállalnám fel, sőt! Ha Te is erre készülsz, biztatlak rá, az eredményt érdeklődéssel várom!
Ja, igen, teljesen igazad van, Molnár László ellen is vizsgálat indult, vagyis nem Székely az egyetlen.
Az "ellenetek" megfogalmazott vádak valóban nem közelítették meg a KGI-vel kapcsolatosak visszásságait, mint jeleztem, szerintem a kettő nem is igazán összehasonlítható.
Előítéletek... Ilyenek valóban vannak a Hit Gyülekezetével és más kisegyházakkal szemben, amelyeket le kell rombolni. De ettől még nem minden kifogásolható magatartásuk előítélet következménye, sőt szerintem tavalyi-tavalyelőtti magatartásával Németh Sándor és köre jobban táplálta az előítéleteket, mint ahogy egy hozzám hasonló kívülálló "vádaskodásai" valaha is tehették volna. A jogos és jogtalan kritikák elválasztásához nagy adag őszinteség és higgadtság kell. Én legalábbis erre törekedtem minden megnyilatkozásomban. A "hitesek" is?
"a Kisgazdapárttal nem most kezdődtek a bajok. Annál érdekesebb, hogy csak a Hit Gyülekezete elleni támadás után jött a felszínre" - írod, ami szerintem nem igaz. Szerintem kronológiailag sem stimmel a dolog, de még ha igaz is, a sorrendiség és az összefüggés nem ugyanaz!
Ha Egri Pista valóban stílust váltott (amit nehezen tudnék elképzelni, de örömmel üdvözölnék), magának és olvasóinak is jót tesz vele. Valóban nem olvastam, hogy erről beszóltál neki, de elhiszem. A "cinkosságról" pedig azért voltam meggyőződve, mert a stílusotok valóban különbözött, a tartalomban, pontosabban érvekben ez nem mutatkozott meg. Már amikor Egri Pista a szó valódi értelmében érveket is próbált meg felmutatni, ez volt a ritkább eset. (Hangsúlyozom továbbá, hogy itt most a REM-topic nyilvánossága előtt folyt polémiára célzok, nem a magánlevelezésünkre.) A visszafogottságod egyébként az interneten - különösen, amióta Te is saját neved alatt írogatsz - valóban feltűnő, és engem örömmel tölt el, ahogy a múltkor is írtam, bizonyos "birs" nevű hiteshez hasonlóan. Szerintem több kívülálló olvasót hajt a Hit Gyülekezete tolerálása felé az a stílus, ahogy spender-nek és társainak válaszolsz, vagyis az, hogy nem veszed fel a ganajozást, mint a REM-nyilatkozatok és társaik.
"Valamint nem biztos, hogy szeretném, ha visszajönne." - értem... Vagyis: nem.
Az asztal mellett vitatkozni is lehet, nemcsak becézgetni vagy püfölni egymást. (Már megbocsáss, de ez a megfogalmazásod szélsőségekben való gondolkozásra utal.) Én akkor "álltam fel", amikor a hitesek vitatkozás helyett "verekedni" akartak velem (már csak hogy továbbfűzzem a hasonlatot), vagyis vfo-tól és nagygy-tól, de még kükü-től és másoktól is azt láttam, hogy nem érvelni akarnak, hanem megmutatni, hogy ki az erősebb, ki tudja "lenyomni" a másikat, mint a kocsmában. Ezt a való életben is így szoktam egyébként tenni, előttem ugyanis nem az a győztes, aki hangosabban szidja a másik anyját, és az asztal alatt megrúgja - akkor sem, ha a másik kerül ettől a padlóra. Veled azért is kezdeményeztem magán-e-mailezést, mert úgy láttam, kilógsz ebből a sorból. Te nem csak úgy akartál ellenem érvelni, hogy egy idő után azt mondod: "töröld el a föld színéről az ilyent, mert nem illik neki élnie" (vö. Csel. 22,22.) Legalábbis nekem úgy tűnt.
"S ők sem öltötték ki nyelvüket védelmedre." - Ezt nem értem, mire gondolsz?
"De úgy gondolom, ennyit az egész téma nem ér meg." - Így van! Részemről le is van zárva!
"Azt, hogy Nagygy nick alatt Szekeres Gyuri irogatott volna, most sem áll módomban megerősíteni, sem cáfolni. Ahogy azt ugye mondani szokták." - Ezt is értem... Felhívnám a figyelmedet, hogy magánlevélben nem szükséges ilyen kínosan ragaszkodni a diplomáciai formaságokhoz, lehet őszintébb is az ember.
A válaszod - mint jeleztem - várom, addig is minden jót kívánok:
Fazekas Csaba
12. Semsei Ferenc levele, 2001. január 9.
Kedves Csaba!
Válaszom formálódik. :)
"A Hit Gyülekezete álláspontját - különösen közéleti kérdésekben - Németh Sándor nemcsak prédikációkban szokta megfogalmazni és terjeszteni. (Ami nem is baj, sőt!) Tehát ha nem prédikált, hanem kisebb-nagyobb körben beszélt valamiről, még nem biztos, hogy a gyülekezet nem törekszik azt teljes gőzzel megvalósítani..."
Persze értem én ezt. S ezt is beleszámolva mondom, hogy fogalmam sincs mi a véleménye Sándornak az ügyről (kisgazdák). Na jó azt hiszem nem bizonygatom tovább az önálló vélemény valóságát, hiszen elfogadtad már.
Nem igazán érzek ellentmondást abban, amit mondtam. Talán az lehet a baj, hogy nem ismered a terminológiámat. Pedig szerintem eléggé hitgyülekezetes. A kifejezéseket eléggé megrágtam. De nem baj. Előbb-utóbb csak formálódik a dolog. Ezt írtam:
"Nekem most úgy tetszik, hogy a politika szinterén beindult egy folyamat, ahol az üt vissza, amivel minket rágalmaztak."
Meggyőződésem szerint a bibliai világnézet alapja ez az Ige:
Zsid. 11.3
Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
Miután magadat bibliai világnézetűnek vallod, nem tartottam szükségesnek kiemelni a dolog természetfölötti voltát. Az, hogy egy természetfeletti ítélet éppen a politika szinterén manifesztálódik, egy dolog. Az eredete attól még az, ami. S ez az ítélet nem az ügyészségen játszódik. Ott ugyanis nem fájna. Úgy gondolom attól lesznek megfosztva, amihez a leginkább ragaszkodtak. (Torgyánnal az élen.)
"Szerintem ebben a Hit Gyülekezete nekik annyira volt fontos, mint egyetlen apró, SZDSZ-hez kötődő epizód. Vagyis a bibliai igazságszolgáltatás nem azért fog működésbe lépni ellenük, mert a Hit Gyülekezete ellen valaha is nyilatkoztak, hanem azért, mert általában véve hazug, demagóg módon viselkedtek."
Szerinted Isten szempontjából, aki az ítéletet hozza, mennyire fontos, hogy Torgyánék mit, miért csinálnak? Érdekli Őt egy szemernyit is, hogy az SZDSZ ellen támadtak? Ha közben azt támadták, akikért a tulajdon vérét adta oda, s utána még a templomául is választotta őket? Ugyan. Őt nem a társadalom és a benne folyó folyamatok érdeklik, hanem az emberek, azok közül is elsősorban az övéi. Isten ragyogóan tud működni diktatúrában is, demokráciában is. Nekünk jobb a demokrácia. Az Istent a legkevésbé sem érdekli - hacsak ránk nézve nem -, hogy Torgyán demagógiával fertőzi a közéletet. Az emberek maguk választották, maguk látják kárát. Isten e demagógia ellenére is kitűnöen meg tud ragadni embereket, Isten országa nem függ a természetes világtól. Olyan történetekkel viszont tele van a Biblia, hogy Isten reakcióját éppen "egyetlen apró, SZDSZ-hez kötődő epizód" elleni támadás hozta elő. (Természetesen az SZDSZ helyére kell beilleszteni az aktuális szereplőt.)
A társadalom szemszögéből nézve nyílván nem a Hit Gyülekezete elleni támadás volt a legveszélyesebb a Kisgazda ténykedések közül. Ismét mondom. Nem ebből a szemszögből nézem. Isten szemszögéből nézve viszont igen. Nem pusztán a Hit Gyülekezete miatt. Ha ugyanis - feltételezve, de nem megengedve - a Hit Gyülekezete annyi hibát követett volna el, amiért kiesett az ébredési folyamatban való részesülés kegyelméből, akkor is egy jövőbeli ébredési mozgalomra nézve lehetett volna komoly teher egy sikeresebben kivitelezett támadás. S ezt nem csak én ismertem fel. Egy a Gyülekezettől szervezetileg teljesen független gyülekezet vezetőjével beszélgetve is halottam ezt a véleményt. Tehát, mint mondtam előző levelemben, éppen az az elgondolkoztató, hogy eddig többé-kevésbé megúszták a kisgazdák, de most eléggé bizonyosra lehet venni, hogy nem fogják. (Bár ha sikerülne megdönteni a torgyáni birodalmat Csúcs Lászlónak, talán látnék esélyt. De hát...)
Az ítélet pedig olyan, hogy lehet az örökkévalóságban és lehet az időben is természetesen. A kisgazdák esetében itt az időben zajlik éppen.
Hogy velünk nem-e ítélet lett volna az utóbbi időben? Kizárni bizonyosan nem lehet. Különösen, ha szórólapátban gondolkozom, ami ugye az egyházban elsődlegesen megjelenő ítéletre jellemző. De erre talán majd kitérek bővebben a későbbi levelemben.
"Vagyis a "politikai színtéren manifesztálódó természetfölötti ítélet" (amiről kissé terjengős megfogalmazásban írtál) csak akkor tekinthető ítéletnek, ha "manifesztálódik"? Szerintem nem... Vagyis, nem lehet, hogy vádaskodás által "vész el" (figyelem kéretik az idézőjelre!), aki másokat - pl. lázadással - vádol? Isten ítélete által, aki másokat prédikációban megbélyegez?"
Csak az a probléma ezzel a helyzetértékeléssel, hogy nem "veszik el" a vádaskodások által, hanem a vádaskodások vesztek el. Lásd, mondom, később! ... Húúú nagyon is ... :))) (Ehhez a megállapításomhoz a Gyülekezet iránti elfogultsággal nem vádolható Németh Feri egy véleményét is segítségül fogom hívni.) Egyébként a tavaly nyári leveledben is volt egy helyzetértékelésed, ami jócskán hagyott kívánnivalót maga után. (Mónus Csabával való levélváltásodban.)
"Azt ugyanis határozottan fenntartom, hogy a Hit Gyülekezete önmaga igazsága mellett tavaly érvként használta (nem is utolsó helyen, sőt!), hogy az ügyészségi vizsgálatok megalapozatlannak találták a kormánypolitikusok által - részben Bartus Laci könyve alapján - megfogalmazott hivatalos vádakat. Sem hűtlen kezelés, sem közösség elleni izgatás stb. nem bizonyított, a jogi úton folyó közdelemből pedig Németh Sándor győztesen került ki, amit én egyébként a vádaskodás kezdete óta valószínűsítettem."
A Hit Gyülekezete a világfelé milyen érvet hangoztathatott volna? Az egyházon belül természetesen nem igazol túl sokat a dolog. De ez egy világi támadásra volt válasz alapvetően. S az olyan hangokkal szemben, akik már a vádak Bartus és Molnár általi megfogalmazásban is igazolva látták előítéletüket. Nem mellesleg, nem arról volt szó, hogy pl hűtlen kezelésben nem volt bizonyított a dolog (mert ez már bírói szakaszban lehet kérdés, de a dolog idáig el sem jutott), hanem még az alapos gyanúra is kevésnek mutatkozott bármilyen nyom. Tehát még nyomozás sem indult, mert ahhoz az kell. Igaz van olyan ügy, ami tényleg komolynak tűnik, s amiben van nyomozás, de történetesen konkrétan tudom, hogy ahhoz Sándornak vajmi kevés köze volt. Az Észak-Magyarországi Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány ügyére gondolok.
"Én csak arra akartam rámutatni, hogy engem prejudikálással vádoltatok - például az ellenem kiadott, s általad is minden szempontból védelmezett REM-nyilatkozatban -, amikor Németh Sándorról azt írtam: visszaélt az emberek Isten-hitével, aminek alaptalanságát az ügyészi vizsgálatok, helyreigazítási per-ítéletek véltetek igazolhatónak."
Őszintén szólva már nem emlékszem pontosan mi volt abban a REM-nyilatkozatban, s már a neten sincs fent. A Takács Ferivel kapcsolatban kiadott jobban megragadta figyelmemet. S miután a Hét c. műsort sem láttam, ahhoz nem tudok hozzászólni. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy valami kiragadott dolog lehetett - ezt úgy emlékszem Te is írtad. Ezzel szemben a helyreigazítá jogos lehet úgy gondolom. De erre mind, mind kitérek később. Nem mennék elébe.
Az "ellenetek" megfogalmazott vádak valóban nem közelítették meg a KGI-vel kapcsolatosak visszásságait, mint jeleztem, szerintem a kettő nem is igazán összehasonlítható.
Ja. végül is valóban nem. Legfeljebb, ha nagyon erőltetném.
"Előítéletek... Ilyenek valóban vannak a Hit Gyülekezetével és más kisegyházakkal szemben, amelyeket le kell rombolni. De ettől még nem minden kifogásolható magatartásuk előítélet következménye, sőt szerintem tavalyi-tavalyelőtti magatartásával Németh Sándor és köre jobban táplálta az előítéleteket, mint ahogy egy hozzám hasonló kívülálló "vádaskodásai" valaha is tehették volna. A jogos és jogtalan kritikák elválasztásához nagy adag őszinteség és higgadtság kell. Én legalábbis erre törekedtem minden megnyilatkozásomban. A "hitesek" is?"
Szintén visszatérnék rá. Alapvető nézetkülönbözőség van közöttük.
"Szerintem kronológiailag sem stimmel a dolog, de még ha igaz is, a sorrendiség és az összefüggés nem ugyanaz!"
Némi önellentmondás. :) Miért érv, hogy "kronológiailag nem stimmel", ha a "sorrendiség és az összefüggés nem ugyanaz"? Amivel egyébként egyetértek, azzal a kitétellel, hogy azért rendszerint fedi egymást a két dolog.
Persze én sem úgy értelmeztem a dolgot, hogy rögtön utána következett. No ez is megérne egy hosszú levelezést. :-)
Egri Istvánnak azért szóltam be egyszer, mert blöffszerűen adta elő a dolgokat. S amikor már a katolikus asztaltárs többszörösen "követelte", hogy támassza alá állíttását, én is a katolikus mellé álltam. Egyébként, ha van valami respektem az Indexen, az leginkább az ilyen irányú következetességem miatt van. Be szoktam szólni hiteseknek is, megvédem a katolikusokat is, ha úgy érzem igaznak a dolgot. Sőt még Spendert is meg szoktam védeni, ha úgy jön ki a lépés. Vele egyébként nagyon jó kapcsolatom alakult ki.
"S ők sem öltötték ki nyelvüket védelmedre." - Ezt nem értem, mire gondolsz?
Írtam. A velünk szemben vitázók sem keltek védelmedre, mert az ,ahogy elmentél, teljes nyugalommal volt értelmezhető úgy - a fórumos tapasztalatokból kiindulva -, ahogy én is értelmeztem.
"Felhívnám a figyelmedet, hogy magánlevélben nem szükséges ilyen kínosan ragaszkodni a diplomáciai formaságokhoz, lehet őszintébb is az ember."
Igazad van. De az, aki Nagygy nick-en írt, személyesen megkért, hogy ne fedjem fel kilétét. Ezt tiszteletben fogom tartani magánlevelezésben is. De mielőtt a cinkosság vádja érhetne, elmondom, hogy levelezem a fórumról egy katolikus emberrel. (Eddig tőle hallottam a legkövetkezetesebb kritikát a Hit Gyülekezetével szemben. Ami nem jelenti, hogy mindenben osztom a véleményét.) Egy ízben magánban elmondott magáról egy dolgot, amit nem szeretne a fórum nyílvánossága előtt feltárni. (Nem bűn, vagy ilyesmi. Sőőőt! De hát nem szeretné és kész.) Ehhez is hűséges vagyok. Az ilyenekben megkülönböztetett következetességgel igyekszem eljárni.
Válaszom igyekszem gyorsan megírni.
Shalom
SFI
13. Levél Semsei Ferencnek, 2001. január 16.
Kedves Feri!
Mindig azzal az ígérettel kezdem, hogy rövid leszek, de ezt eddig még nem igazán sikerült tartani, ahogy látom, ezzel nem vagyok egyedül.
Hátha most sikerül, ezért nem is elsősorban a levelezésünkben szokásos pontról-pontra reagálást választom, mert ezzel előbb-utóbb kezelhetetlen lesz a válaszolás. Én csak azért választottam július elején ezt a formát, mert a topic nyilvánossága előtt korábbi levelemet lényegében a felvetett kérdéseid előli kitérésnek minősítetted (holott távolról sem volt az), így pedig annak látszata bizonyosan elkerülhető. (Jut eszembe, én július elején két írásomat küldtem Neked, az egyik volt a leveledre írott tételes válaszom, a másik pedig a Hit Gyülekezete ügyeivel kapcsolatos 1998-1999-es töprengéseim összeállítása. Ez utóbbi több, mint 50 oldal, ha erre is így akarsz válaszolni, akkor... Szóval csak azt akarom jelezni, hogy ne érezz kényszert erre a kérdés-felelet formára, véleményünket cserélhetjük szabadabb stílusban is. Bár megjegyzem még: ez a forma érdekes módon felidézi a 19. század egyházpolitikai vitáinak röpirat-stílusát. Jut még eszembe: ha gondolod, egyszer akár személyesen is megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja, ha szerinted van értelme, elég sokat járok Pestre, persze nehogy azt hidd, hogy le- vagy rábeszélni akarlak bármiről vagy bármire, illetve tisztában vagyok egy ilyen találkozás "kockázataival".)
Ami a "hitgyülekezetes" terminológiát illeti, meglehet, egy kicsit tényleg elszoktam tőle két és fél év alatt, bár ennek voltak olyan elemei, amellyel a gyülekezet tagjaként sem szívesen éltem. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valóban van kettőnk között egy alapvető (nem világnézeti, hanem egyszerűen) szemléleti különbség, bár ez már korábban is világossá vált, számomra legalábbis. Könnyen lehet, hogy az egész polémiánknak ez a kiinduló pontja, mint júliusi levelemben is fejtegetni véltem. Arról van szó, hogy én - teljes mértékig elfogadva a Biblia tanítását Isten mindenható voltáról és a világhoz való viszonyáról - nem keresek ennyire szoros összefüggéseket az evilági politika történései illetve Isten akaratának megnyilvánulásai között. Nem szeretném, ha félreértenéd: tudom, hogy Isten Ura az egész teremtett világnak, benne a történelemnek, amelynek minden rezdülését számon is tartja. (Az igék hosszú sorozatát nem idézem, remélem, ezúttal nem is tartod szükségesnek.) Vagyis szerintem egy politikai párt botrányai vagy éppen (mondjuk: választási) sikerei nemcsak az újjászületett keresztényekhez és a zsidókhoz való viszonyuknak az automatikus függvényei. Magyarul nem látom ennyire végtelenül egyszerűnek, automatikusnak a dolgot. A politika minden országban produkált sok-sok botrányt, amelyek mögött az esetek túlnyomó többségében nem tudok direkt szellemi törvényszerűséget kimutatni. Hidd el, jó tíz éve töprengek ezen a problémán (meglehet, foglalkozási ártalom). Úgy gondolom, hogy az emberiség (benne népek, országok) történetének, valamint nemsokára történelemmé váló aktuálpolitikai eseményeinek nagyon is természetes, evilági törvényszerűségei is vannak a gazdasági viszonyok, közigazgatási rendszerek, személyi meghatározottságok stb. stb. révén. Ha Torgyán bukik (akár most, akár jövőre a választásokon), én csak örülök neki, de nem biztos, hogy bukását vagy háttérbe szorulását Isten ítélete manifesztáció útján váltaná ki, meglehetnek ennek bizony nagyon is földi, evilági mozgatórugói. (Bukott és bukik sok olyan politikai erő is, amelynek vajmi kevés köze van Isten ó- vagy újszövetségi népéhez, vagy éppen kifejezetten pozitívan áll azokhoz, ami ily módon nem megmagyarázható. Sok nép, ország emelkedett már fel, melynek köze sem volt a kereszténységhez, vagy épp alaposan vétkezett az ellen.) A leveledben ismertetett nézeteltérésünknek is ez az alapja, szerinted az FKGP botrányai mögött bizonyosan Isten ítélete áll, mert veszélyesek az Ő népére, szerintem nem biztos, hogy itt természetfölötti ítélet manifesztálódik, egyszerű földi dolgok történnek a kisgazdapártban.
Ha Torgyán botrányainak mögöttesét ilyen egyszerűen meg tudod magyarázni, miért nem tudod például az SZDSZ két évvel ezelőtti bukását ilyen frappánsan indokolni? Szerintem azért, mert nálad is működésbe lép a keresztények között tipikus "minden szentnek maga felé hajlik a keze" dolog, és arról beszélünk Isten akaratának megnyilvánulásaként, ami ránk nézve pozitív, a többit az Úr előlünk - egyelőre elrejtett - titkai közé soroljuk. (Pedig: aki Á-t mond, mondjon B-t is...) Bukik az SZDSZ - vállat vonva, azt mondjuk, nem látjuk az okát, Isten miért engedte, most még tükör által homályosan látunk; bukik az FKGP - azonnal rávágjuk: dicsőség az Úrnak! A példák persze hosszan sorolhatók. Ha végiggondolok csak az elmúlt évek legfontosabb politikai eseményeire (mondjuk a választásokra), és az azokhoz való gyülekezeti viszonyulásra, nagyjából így néz ki: Hálaadó istentiszteletet tartottunk annak idején a "négyigenes" népszavazásért, köszöntük az Úrnak, hogy meghallgatott bennünket, az 1990-es választások után sunnyogtunk, hiszen "nem jött be", amit vártunk és amiért imádkoztunk. Aztán 1994-ben újabb hallelujázások, nagy öröm, hogy aki ellenünk támadt, csúfosan elbukott - arról persze mélyen hallgattunk, hogy Isten népének képviselőjelöltjei szinte minden egyéni kerületben tökutolsók lettek, alulról verve az 1 %-os eredményt. (Pedig én is hány imaösszejövetelen kötöztem az összes többi jelölt démonait...) Az 1998-as választások eredményei túlzottan is ismertek, ha követném a logikádat, képtelen lennék megmagyarázni az Isten népe által minden létező eszközzel támogatott párt, az SZDSZ csúfos - és szerintem nem csak ezért sajnálatos - mélyrepülését. 1994-ben szerintem nem azért bukott meg az MDF-kormány, mert az ő idején támadások érték a kisegyházakat vagy a Hit Gyülekezetét, hanem azért, mert az emberek nagy része rosszabb életszínvonalon élt, mint korábban, nosztalgiázott a Kádár-rendszer szociális biztonsága iránt és ezért az MSZP-re szavazott, illetve megelégelte a konzervatív jobboldal nyomulását stb., vagyis ezek mind nagyon is "földi" okok, nem természetfelettiek. Szerintem Istentől biztosítva van a lakosság többségét alkotó világi embereknek a szuverén akarata arra, hogy eldöntse, miért és melyik pártra voksol, imáink által ez aligha befolyásolható, továbbá nem hiszem, hogy az Isten népének okozott jobboldali sérelmek miatt angyalok terelgették az MSZP-s rubrika felé a választópolgárok ceruzáját.
Bár világnézetemet kellene összefoglalni (azt írod: hú, de hosszú téma - hidd el, ez is...), röviden megpróbálom: szerintem Isten nem tudatlan bábuként helyezte az embereket a Földre, akik az eredményjelző szalag szerepét töltik be az ördögi és isteni erők közötti kötélhúzásban. Vagyis az egyénnek Isten lehetőséget adott önálló döntések meghozatalára, rábízta, hogy saját életét alakítsa, s ilyen módon az egyénekből álló közösségek (társadalmak, nemzetek, országok) életét sem csak (!) szellemi, hanem evilági törvényszerűségek is befolyásolják. Egyéni szinten sem különböző a dolog: nem minden betegség bűn vagy átok következménye, nem minden fizetésemelés az Úrnak odaszánt élet gyümölcse és így tovább. S ha egyéni szinten az embernek nagyon is aktívan kell részt vennie saját életének alakításában, ily módon saját földi cselekedeteinek földi gyümölcseit is learathatja, miért ne lenne ez igaz a társadalom egészére is? VAGYIS: szerintem az Úr a kereteket adta meg az emberi együttélés számára, az üdvtörténetben kijelölt korszakokban, döntésekben az embernek nem engedte át a döntés jogát. De az, hogy ebben a sokezer éves történetben (mely olyan az Úr előtt, mint egy nap), mely részletkérdés hogyan alakul, nem hiszem, hogy minden ponton beavatkozna. S ahogy egy háborúnak, éhínségnek, kulturális eseménynek vagy politikusi botránynak lehetnek természetes (gazdasági, politikai, emberi stb.) okai, miért ne lehetne a kisgazdapárt jelenlegi válságának is. (Csak mellékvágányként jegyzem meg, hogy Torgyán most még Dél-Amerikában tárgyalgat, s ha hazajön, lehet, hogy rendet vág a lázadók soraiban, bőven van gyakorlata a palotaforradalmak felszámolásában, s könnyen lehet, most sem tudják megbuktatni, hiába akarja most már a Fidesz is teljes erővel. Ha kihúzza a 2002-es választásokig, akkor elmaradt Isten ítélete?) Tudod, rövidre zárva a dolgot, engem mindig is nagyon érdekelt, hogy a történelemben hogyan érvényesült Isten akarata, s az emberiség múltjáról az a felfogásom alakult ki, hogy valóban az Úr által adatott a keret (hiszen az emberiség valóban az utolsó időkhöz közelít), de az a keret emberi közösségek által töltetett és töltetik meg tartalommal, emberi döntéseknek, természetföldrajzi vagy egyéb földi tényezőknek köszönhetően. Isten csak különösen fontos, rendkívüli, az üdvtörténetet alapvetően befolyásoló alkalmakkor avatkozik természetfeletti módon a történelem menetébe, amelynek megnyilvánulása lehet csodálatos vagy természetes kimenetelű, ez utóbbiban bizonyára egyetértünk. (Vagyis megnyílik a tenger, megáll a nap stb., de lehet, hogy csak megfutamodik az ellenséges had s nem tudják, mitől.) A Biblia egyértelműen leszögezi, hogy vannak ilyen esetek (végül is ezeket örökítette meg a Szent Lélek a mi tanulságunkra), de szerintem az is nyilvánvaló, hogy nem csak ilyenekből állt az izraeliták története sem, napjainkról nem is beszélve. Olyan ez az egész, mint egy folyó, amely saját medrében halad, s egyszer biztosan eléri a tengert, de aligha jósolható meg, hogy pontosan melyik fadarabot sodorja magával odáig vagy dobja ki a partra, csak a példa kedvéért. S mindezt szerintem nagyon is pontosan kiegészíti az a tanítás, hogy az Úr még a hajunk szálát is számon tartja. (Megint csak messzire vezetne, röviden: az Ige arról szól, mennyire fontosak vagyunk Istennek, hiszen ezt épp Jézus mondja, aki az életét adta miértünk, nem arról, hogy Isten mindent a mi emberi elképzeléseink szerint a látható világban megtorol. Stb.) Hit Infós koromban, illetve később főiskolai oktatóként is nagy problémát jelentett számomra, hogy egy történelmi esemény "szellemi hátterét" megpróbáljam berajzolni, az esetek többségében ez - másoknak is - csak nagyon erőltetetten sikerült. Eszembe jut például az 1993-as nagyobb konfliktusom, amikor az Alföldön sáskajárás pusztított, cikket kellett írni a Hit Infóba azzal az üzenettel, hogy ez a csapás mindig akkor közelített a múltban, ha Isten népét bántják a katolikusok és evangélium-ellenesek a kormányzatok. (A legnagyobb sáskajárásokra ez csak nagyon erőltetetten jött be, vagy szerintem még úgy sem...) Azután ott volt még az Öböl-háború eszkatológiai jelentősége, a "helyi szellemekkel" kapcsolatos kutatások stb. stb., sztorik tömkelegét tudnám még felidézni, amikor a történelemben, és a mai politikában a természetes szinten manifesztálódó isteni ítélet mint magyarázat finoman szólva számomra erőltetettnek tűnt - és nem is volt igaz. A világ Isten beszéde által teremtetett, és ezt valóban csak hit által értjük meg, természettudományos vagy spekulatív úton kizárt dolog, ebben teljesen egyetértünk. Az ige nem mondja ennyire konkrétan, de világossá teszi, hogy ugyanez a helyzet az üdvtörténet egyéb korszakhatárnak tekinthető eseményével, például a "világ végével", pontosabban az elragadtatással is, mindezt szintén hit és nem pedig az evilági események elemzése útján értjük meg. De ez nem feltétlenül igaz a kettő közötti, kis hétköznapi ügyeinkre, s én egy kisgazda-botrányt feltétlenül annak tartok. (Vagyis szerintem a Torgyán vagy épp Németh Sándor ellen megfogalmazott vádak nem számítanak olyannak, amiről fentebb írtam, hogy "különösen fontos, rendkívüli, az üdvtörténetet alapvetően befolyásoló" események lennének. Ld. még alább.)
Furcsa, hogy te is azzal érvelsz: saját szempontunkból igazunk van, és ez a fontos. A világ valamennyi eseménye egyszerűen kezelhetetlen és érthetetlen volna számunkra, ha ennyivel intéznénk el a dolgot. Te persze a társadalom szemszögétől megkülönböztetve "Isten szemszögéről" beszéltél, magyarázatodban ez nagyon is gyülekezeti illetve kisegyházi szemszögnek tűnt. (A kettő persze nem zárja ki egymást.) Elsősorban azért nem szerencsés az általad is alkalmazott magyarázkodás, mert mindenki arra hivatkozik, hogy Isten akarata az ő közösségére nézve valósul meg. A katolikus egyház szerint 1998-ban az Úr ítélete győzedelmeskedett az ateista kormányon, 1994 magyarázatával pedig ők nem foglalkoznak, vagy épp indokolják úgy, hogy "akit szeret az Úr, megpróbálja azt" stb. Ugyanez a helyzet a jehovistáktól elkezdve minden kisebb-nagyobb felekezeten át a nem keresztény vallásokig bezárólag. Szerintem: minden közéleti eseménynek megvannak a nagyon is jól érthető magyarázatai, ezekkel bizony foglalkozni kell. (Arról nem is beszélve, hogy "Isten akaratának megnyilvánulását" mindig csak utólag tudtuk igazolni.)
Ebből újabb posztulátum következik: egész vitánk alapproblémája az, hogy szerinted a Hit Gyülekezetében illetve ahhoz kapcsolódóan történt torzsalkodások is természetfölötti szinten értelmezhetők és oldhatók meg, szerintem pedig Németh Sándor személye körül nagyon is evilági konfliktus zajlott, mint arra korábban több alkalommal igyekeztem rámutatni. (A szolgálati ajándék hatás- és jogkörével kapcsolatban persze teológiai kérdések is felvethetők, de mintha eddig erre pazaroltuk volna a legkevesebb energiát a levelezgetésben. Tőlem megvitathatjuk...) Nem szerencsés tehát egy pénzkezeléssel, egyházvezetési módszerekkel stb. kapcsolatos nézeteltérést természetfeletti szintre emelni, amikor az nem ott van. (Szerintem.) Ne feledd: egy egyház nem csak (!) természetfeletti képződmény, hanem mint vallásfelekezet, a magyar társadalomnak is szervezett, önálló része, vagyis az illető felekezetnek (ha belső szervezeti viszályai támadnak, s ezért a kívülállók érdeklődést mutatnak dolgai iránt) minderre lehet egy - kívülállók számára is érthető - választ adnia. Szerintem ugyanez vonatkozik a Hit Gyülekezete 1998-99-es ügyeire és a kisgazdapárt jelen torzsalkodásaira is. (Egyébként a kettő - ú.m. pl. Torgyán és Németh - közötti kísérteties párhuzamok újabb fejtegetésébe most nem mennék bele, szerintem ezt más is észrevette kis hazánkban.) Vagyis: amikor tavaly a Hit Gyülekezetével szokatlan hevességű vitába keveredtem egy publicisztikám miatt, nem tudtam azzal magyarázni a dolgot, hogy nálam van a természetfeletti igazság, s ennek birtoklása miatt értek alaptalan és irigy vádaskodások a gyülekezetetek részéről. (Pedig pont annyi igét tudnék felvonultatni én is, engedelmeddel most nem teszem, de azok az igehelyek, amiket Te korábban idéztél, valóban érdekesek, még ha egyes pontokon szerintem helytelenül értelmezettek és belemagyarázottak is. Most nem erről van szó, tehát hagyjuk.) Az, hogy írásomat megjelentette az újság, nem Isten (vagy épp az ördög) természetfeletti akarat-megnyilvánulásaként, hanem egy szerkesztői álláspontként könyveltem el, mint ahogy az is volt. Hallottam és helytelenítettem azokat a véleményeket, miszerint az Úr akarata nyilvánult meg a Hit Gyülekezete ellen, mert nem erről volt szó. Vagyis ha e kérdésekben csak az Ige után kutakodunk, azt állapíthatjuk meg, hogy teológiai magyarázkodás szintjén mindenkinek igaza van, s mindenki ugyanazon érvekre hivatkozhat a másikkal szemben. Ennek nem sok értelme van. Mint múltkorában is fejtegettem: szerintem nem helyes, hogy egy belső felekezeti konfliktust azonnal nagy teológiai magasságokba akartok felemelni, mert azon a szinten is lehet elmélkedni (alapvetően nekem sincs ellene kifogásom), csak akkor minimális a konszenzus vagy a meggyőzés esélye, úgyis oda lukadunk ki, hogy a szellemi ajándéknak van igaza. (Jut eszembe, ebből már akkor is elegem - elegünk - volt, amikor a miskolci gyülekezetben rengeteg emberi konfliktusunk, támadásunk volt, pl. a gyülekezetben lévő önjelölt álprófétákkal, "bölcselkedő" öregasszonyokkal stb. kapcsolatban - biztos ismerős. Ilyenkor megkerestük Soós Pált, hogy mit csináljunk, aki ugyebár nagy tekintélyű budapesti vezetőnknek számított, ekkor rendszerint hosszú igei fejtegetésbe kezdett a szeretet, megbocsátás stb. stb. témaköréből, majd miután otthagyott minket, egymásra néztünk: ez fantasztikus látás-megosztás volt - csak éppen azt nem mondta meg, hogy mi a szöszt csináljunk az illetővel. Soós Palit egyébként nagyon tiszteltem, és tisztelem ma is, sajnáltam őt a félelmei miatt, s a határozottság illetve a jó vezető szobrát sem róla mintáznám, de ez megint más téma.) A teológiai, Biblia-értelmezésbeli vitákban persze én is szívesen részt veszek, de úgy gondolom, mindez nem erről szólt korábban és most sem. Gondolatsorom végén újra leszögezném: a hitesekkel való vitámnak soha nem a kereszténység alapvető tanításainak részét képező vagy ahhoz kapcsolódó kérdések voltak a tárgya, a Teremtés, a megigazulás, a Szentháromság stb. értelmezése kapcsán mindenben egyetértek veletek.
Hogy a Hit Gyülekezete és vezető lelkésze veszett-e el a "vádaskodások" által, vagy a vádaskodók őáltala, most nem elemezném (te jelezted, hogy részletesen visszatérsz rá), szerintem a "vádak" nem vesztek el és nem is alakultak át. Ha így lenne, most nem tudnánk miről vitatkozni. A hitesek mindig azt mondták, hogy minden a legnagyobb rendben, semmi változás nincs két év (vagy régebbi idő) óta. Nomármost, ha szerintem akkor voltak vezető lelkészetek ellen "vádak", akkor most is vannak...
Nem tudom, tavaly nyáron milyen kívánnivalót hagytam magam után Mónus Csabának írott levelemben, mert nem jelezted, bizonyára hamarosan megteszed.
A REM-nyilatkozatot igaz, hogy levették a hit.hu-ról, feltűnő, hogy ezt minden más közéleti megnyilatkozásotokkal egyetemben, egy csapásra tették, biztos Sándor "beszólt" ezügyben valami miatt. Az engem érintő szöveget ma is elérheted például a te REM-topicodon (bemásolta valaki), de az én honlapomról is (nem mintha dicsekednék vele, de ha valaki oda téved, elolvashatja, összevetheti az általam írottakkal - vagyis összességében azt hiszem, nincs félnivalóm...)
Érdekelne, mi lenne az összehasonlítás eredménye a KGI-vel és a Hit-tel kapcsolatos vádak között, ha "nagyon erőltetnéd" a dolgot.
Ugyanígy a közöttünk lévő alapvető nézetkülönbség is, mit értettél alatta.
Amikor a hites vádak és a kisgazda botrányok közötti sorrendiségről írtam, semmi önellentmondásba nem keveredtem, nem hiszem, hogy te nem vetted ezt észre. Különösen azért furcsa, mert következő mondatodban azt írod: "amivel egyébként egyetértek..." Egyszerűen: attól, hogy a Hit elleni ügyészségi vádakat előbb ejtették, majd utána kisgazda botrányokkal lett tele a sajtó, nem jelent összefüggést. Azért írtam továbbá, hogy kronológiailag nem stimmel az érvelésed, mert a kisgazdapárt botrányai tíz éve folyamatosak, azokban 2000 tavaszán vagy őszén szerintem nem állt be fordulat, nem mutatható ki töréspont, különösen nem a Hit Gyülekezetével összefüggésben. Erre sok szemléletes példa volna elmondható, mondjuk a kakaskukorékolás és a napfelkelte vonatkozásában stb. stb.
A topicon való gerinces kiállásodért (akár Egri Pista, akár Spender vonatkozásában) fogadd az én is elismerésemet is. Készséggel elhiszem, hogy "ha úgy jönne ki a lépés", még engem is megvédenél hitesekkel szemben, ha visszatévednék az Index-re. (Azt viszont te is elismerheted, hogy a tavaly ott töltött rövid időm alatt nem jött ki így a lépés.)
"Nagygy"-ot és ügyét tényleg hagyjuk. Annyit azért megjegyzek, hogy más dolog valakinek a féltett, személyes titkait illetékteleneknek kifecsegni (amit ne is tegyél soha, ne úgy, mint...), és megint más egy, pusztán csak sötétben bujkáló ember személyazonosságát megnevezni. A leveled vége igazi "csemege" volt számomra, amikor írod: "Nagygy" - miután a hátam mögött hazugságokkal és primitív vádakkal telefröcsögte a világhálót, majd valami miatt (...) kiszállt - megkért: ne mondd el senkinek, hogy ő volt az... (Most sajnálom, hogy a felbugyborékoló, elfojtott derültséget nem tudom írásban visszaadni.) Ennél pontosabban ugyanis akkor sem segíthettél volna hozzá az illető kilétének megállapításához, ha rendőrségi személyleírást adsz róla. Ha találkozol vele, mondd meg, hogy üdvözlöm, és szívesen meghívom egyszer egy kávéra, mert nem vagyok haragtartó, csak sajnálom őt kicsinyes emberi tulajdonságai (gyengeségei) miatt.
Isten áldjon:
Fazekas Csaba
U.i. Aztán nehogy lefagyjon a server a válaszod terjedelme miatt...
14. Semsei Ferenc kísérőlevele, 2001. január 20.
Kedves Csaba!
"Mindig azzal az ígérettel kezdem, hogy rövid leszek, de ezt eddig még nem igazán sikerült tartani, ahogy látom, ezzel nem vagyok egyedül."
Hát nem. :-))
"... Szóval csak azt akarom jelezni, hogy ne érezz kényszert erre a kérdés-felelet formára, véleményünket cserélhetjük szabadabb stílusban is."
Azt gondolom, hogy a másik csatolt állományra ebben a szabadabb stílusban fogok reagáni. (Csak egy kicsit lenne több időm :-((( )
"Jut még eszembe: ha gondolod, egyszer akár személyesen is megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja, ha szerinted van értelme, elég sokat járok Pestre, persze nehogy azt hidd, hogy le- vagy rábeszélni akarlak bármiről vagy bármire, illetve tisztában vagyok egy ilyen találkozás "kockázataival".)"
Nem zárkozom el tőle. Kockázatvállaló tipus voltam mindig is. De nem is érzem kockázatnak.
Ha nem érzed túl távolinak, valamikor tavasszal sor kerülhet rá.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valóban van kettőnk között egy alapvető (nem világnézeti, hanem egyszerűen) szemléleti különbség, bár ez már korábban is világossá vált, számomra legalábbis. Könnyen lehet, hogy az egész polémiánknak ez a kiinduló pontja, mint júliusi levelemben is fejtegetni véltem.
Mi a különbség a világnézeti illetve a szemléleti különbségekben? Nyílván tökéletesen ugyanaz nem lehet, mert akkor nem használnánk külön szavakat. De nekem a szemléletemet a világnézetem határozza meg és viszont. Régebben azt mondtam, azt hiszem el, amit látok. Most is. Azzal a kitétellel, hogy azt látom, amit hiszek. Egyébként én kezdettől fogva azt állítottam, hogy világnézeti különbség van köztünk. Ez nem merül ki annyiban, hogy hivő valaki, vagy nem. Az én világnézetem ennél sokkal szélesebb alapokkal bír.
"Vagyis szerintem egy politikai párt botrányai vagy éppen (mondjuk: választási) sikerei nemcsak az újjászületett keresztényekhez és a zsidókhoz való viszonyuknak az automatikus függvényei. Magyarul nem látom ennyire végtelenül egyszerűnek, automatikusnak a dolgot. A politika minden országban produkált sok-sok botrányt, amelyek mögött az esetek túlnyomó többségében nem tudok direkt szellemi törvényszerűséget kimutatni." (kiemelés tőlem)
Többségében én sem. De ettől még lehet - akár sokszor is - direkt szellemi törvényszerűség.
"Ha Torgyán botrányainak mögöttesét ilyen egyszerűen meg tudod magyarázni, miért nem tudod például az SZDSZ két évvel ezelőtti bukását ilyen frappánsan indokolni? Szerintem azért, mert nálad is működésbe lép a keresztények között tipikus "minden szentnek maga felé hajlik a keze" dolog, és arról beszélünk Isten akaratának megnyilvánulásaként, ami ránk nézve pozitív, a többit az Úr előlünk - egyelőre elrejtett - titkai közé soroljuk. (Pedig: aki Á-t mond, mondjon B-t is...)"
Ha tényleg kíváncsi vagy rá elmondom. Ugyanis igenis van szellemi törvényszerűség. Hogy frappáns-e, egy dolog. Azért nem én vagyok felelős. De az egészet jól megjeleníti és bibliai analógia. Nem vallom a "minden szentnek maga felé hajlik a keze" elvet. Hanem, ha van történés és van mögötte számottevő és/vagy fontos szellemi
háttér azt Isten megjelenti. Ha van, aki meghallja, dicsőség az Úrnak! Ha meg nincs mögötte, akkor el kell mondani, hülyeséget csináltunk és felesleges dolgokra fordítottuk az időnket, energiánkat. A 98-as választások nem ez a kategória. Inkább nagyon is komoly szellemi tartalommal bír. Sajnálatos, hogy a Gyülekezet erre nem ébredt rá, s ezért nem a maga helyén kezelte az eseményeket. Én is mentem kopogtató cédulát gyűjteni stb, de abban biztos voltam, hogy a szadesz nem ér el komoly eredményt. Az Agrárszövetséges dolgot is teljesen másképpen értékelem. Sajnos, az kétségtelen tény, hogy a Gyülekezetben némileg túl hangsúlyozott a siker kérdése, hogy miért az egy más kérdés. Pedig a siker elsősorban nem evilági dolgot jelent, nekem. S ha a történteket így nézem, akkor nincs rajtam szemellenző, s nem kell hallgatnom, mint a hallnak a vízben, ha általános értelemben sikertelenség ér.
Javasolt irodalom: Bírák könyve 20. rész. S itt csak az egyik ok van leírva. De tudnék még néhányat.
"Szerintem Istentől biztosítva van a lakosság többségét alkotó világi embereknek a szuverén akarata arra, hogy eldöntse, miért és melyik pártra voksol, imáink által ez aligha befolyásolható, ..."
Nos csak az a baj ezzel, hogy a Bibliából nem igazolható. Az ellenkezője annál inkább.
"(Csak mellékvágányként jegyzem meg, hogy Torgyán most még Dél-Amerikában tárgyalgat, s ha hazajön, lehet, hogy rendet vág a lázadók soraiban, bőven van gyakorlata a palotaforradalmak felszámolásában, s könnyen lehet, most sem tudják megbuktatni, hiába akarja most már a Fidesz is teljes erővel. Ha kihúzza a 2002-es választásokig, akkor elmaradt Isten ítélete?)"
Félreértettél. Nem szempont, hogy rendet csinál-e vagy nem Torgyán a pártjában. A következő választásokra nem jut be - természetesen a radikális változtatás esete bármikor lehetséges, lásd Ninive. Ha marad azért, ha megy azért nem lesz számottevő politikai tényező. Sőt nekem egyre inkább úgy űnik, hogy ezt ő is jól tudja, s valószínűleg úgy érzi - hát persze, hogy nem ok nélkül - Orbánék már régóta nem állnak mögötte, mindent megtesz azért, hogy magával rántsa őket is. Szóval szerintem nem hülyült meg, hiába tűnik úgy. Csak a maga módján bosszútáll.
"(hiszen az emberiség valóban az utolsó időkhöz közelít)"
Már tart közel 2000 éve.
"Isten csak különösen fontos, rendkívüli, az üdvtörténetet alapvetően befolyásoló alkalmakkor avatkozik természetfeletti módon a történelem menetébe, amelynek megnyilvánulása lehet csodálatos vagy természetes kimenetelű, ez utóbbiban bizonyára egyetértünk."
Nagyjából. Persze a "különösen fontos, rendkívüli, az üdvtörténetet alapvetően befolyásoló alkalmak" mélyésgéről vitatkozunk.
"(Vagyis megnyílik a tenger, megáll a nap stb., de lehet, hogy csak megfutamodik az ellenséges had s nem tudják, mitől.) A Biblia egyértelműen leszögezi, hogy vannak ilyen esetek (végül is ezeket örökítette meg a Szent Lélek a mi tanulságunkra), de szerintem az is nyilvánvaló, hogy nem csak ilyenekből állt az izraeliták története sem, napjainkról nem is beszélve."
Nem egészen. Jól lehet látni a szemléletet. A meghatározó események mögött keresték mindig a szellemi okokat.
"Olyan ez az egész, mint egy folyó, amely saját medrében halad, s egyszer biztosan eléri a tengert, de aligha jósolható meg, hogy pontosan melyik fadarabot sodorja magával odáig vagy dobja ki a partra, csak a példa kedvéért."
Sokat vitatkozhatnál erről Németh Ferivel, mint a fórumon az eleve elrendelés kálvini szemléletét megjelenítő prominens asztaltárssal. :)) Én nem gondolom olyan szigorúan, mint ő.
"A szolgálati ajándék hatás- és jogkörével kapcsolatban persze teológiai kérdések is felvethetők, de mintha eddig erre pazaroltuk volna a legkevesebb energiát a levelezgetésben. Tőlem megvitathatjuk...)"
Pedig alapvetően kezdettől így kezeltem.
"... támadásunk volt, pl. a gyülekezetben lévő önjelölt álprófétákkal, "bölcselkedő" öregasszonyokkal stb. kapcsolatban - biztos ismerős."
Én szolgáltam afelé az ember felé, aki azt állította, hogy Gábriel arkangyal jelent meg neki. Tehát a téma ismerős.
Érdekelne, mi lenne az összehasonlítás eredménye a KGI-vel és a Hit-tel kapcsolatos vádak között, ha "nagyon erőltetnéd" a dolgot.
Ugyanígy a közöttünk lévő alapvető nézetkülönbség is, mit értettél alatta.
Minek erőltessem, ha magam is csak erőltetettnek tartanám?
"írtam továbbá, hogy kronológiailag nem stimmel az érvelésed, mert a kisgazdapárt botrányai tíz éve folyamatosak, azokban 2000 tavaszán vagy őszén szerintem nem állt be fordulat, nem mutatható ki töréspont, különösen nem a Hit Gyülekezetével összefüggésben."
Nincs töréspont? No majd meglátjuk 2002-ben.
"Erre sok szemléletes példa volna elmondható, mondjuk a kakaskukorékolás és a napfelkelte vonatkozásában stb. stb."
No persze. Csak erről a Biblia nem is beszél. Én meg olyanról beszélek, amiről igen.
"(Most sajnálom, hogy a felbugyborékoló, elfojtott derültséget nem tudom írásban visszaadni.)"
Segítek. Azt így kell jelezni :-))))))))))))))))
Ezek az un. smile-k. Vagy ez csak egyszerű mosoly :-) vagy orr nélkül :)
Száj elhúzás :-/ kiröhögés :-D vagy nagyon kiröhögés :-DDDDDDDDDDDDDD
Így hirtelen egy-két dolog.
shalom
SFI
15. Semsei Ferenc válasz-irata, 2001. január 20.
Kedves Csaba!
Még egyszer elnézésedet kérem, hogy csak most írok. De most aztán... :)
Néhány dolgot igyekszem csak távirati stílusban leírni, hogy a lényegesebb dolgokra terelődjön a szó. (Tényleg így kezdtem, de benne is hagyom a poén kedvéért. :))
[...]
Írtad az Indexen:
"(Erre most nyilván azt mondhatod, hogy a világ sötét szelleme elhomályosít engem, mint ahogy ezt is prédikálják rólam - nem hiszem.)"
Erre válaszoltam:
"Igazából én nem a "világ sötét szelleméről" beszélnék esetedben - kivált nem így általánosítva -, hanem inkább a gyakorlati materializmusról."
Aztán levélben Te:
"A Hit Gyülekezete felfogása szerint - tudtommal - mindenfajta materializmus evilág szelleméből táplálkozik, ezért nem világos számomra, hogy esetemben miért teszel különbséget a kettő között"
A legutóbbi leveled egyértelműen alátámasztja véleményemet a gyakorlati materializmusról. S azt az általam látott mechanizmust igazolja, melyet e kérdések boncolgatása közben mondtam. S itt jön elő az, amit én már kezdettől fogva is mondtam, hogy igenis világnézeti kérdés az egész. A bibliai és a vallásos materialista világnézet közötti különbségről, ha megengeded egy teljesen külön levélben írnék neked.
Sajnálatos módon egyrészt sablonban gondolkozol, másrészt elbeszélsz mellettem. Természetesen a materializmus az evilág szelleméből táplálkozik, de ezt nehéz is lenne vitatni a Biblia alapján. De ez nem zárja ki, hogy egy rossz (vagy annak tartott) gondolkodásmódot is jelent. Ezért zárkóztam el az általánosítástól. Jelezve, hogy a számba adott sablont nem csak, mint sablont utasítom el, hanem tartalmilag sem vonatkoztatom ide. Természetesen úgy is meg lehet közelíteni a Fehér Füzetet, hogy a gyakorlati materializmust csomagolták szándékos megtévesztésbe. Ez lenne a "humánusabb" megközelítés. Csak összeszedve minden humánusságomat sem tudom ezt kiolvasni belőle.
Az emberek - élen Takács Ferenc - szándékosan akartak megtéveszteni embereket, a saját vélt igazuk igazolására, s erre eszközként használták a gyakorlati materializmust. Mely éppen ott hivatott csődöt mondani, ahol a vélt józanész kerül szembe az igazsággal. Legjellemzőbb példaként továbbra is éppen a Stresszgyárban leírt sztorit tudom felhozni. Ahol Takács interpretációjában meglehetősen durva kiszólásnak tűnhet, amikor Sándor a maga védelmére aktualizálja Pált:
Ezután Németh Sándor vezető lelkész kijelentette: nem akar vitát nyitni; valóban vannak problémák, de a gyülekezet energikus, sikeres, életképes. Visszautasította a személye elleni támadásokat és kijelentette: "Nem kérek senkinek a változtatásából, pszichikai terrorjából. Se ember, se testület nem változtat engem meg, hanem - ha kell -, majd az Úr." Görbicz Tamást - véleménye szerint - a zavar- és a pánikkeltés szándéka vezette, és mondandójának nincs valóságos alapja.
Tetszik, nem tetszik, magam is így gondolkodom magamról. Alig hinném, hogy rosszul teszem. Mit várjak el egy eleve sok támadásnak kitett vezetőtől? Persze, akik nem hisznek az efézusi levélben foglalt szolgálati ajándék és Krisztus kapcsolat valóságában, azokat valóban megrendítheti ez a kijelentés. Tőlem beszélhetsz pápizmusról, már megszoktam. A kettő között lényegi különbség, hogy az egyik egy tisztséghez kötött dolog, a másik személyhez. A tisztséghez csak annyiban, amennyiben a pásztori tisztséget pásztori szolgálati ajándék tölti be. Tudom, Te sokszor mondod, hogy nem világnézeted része Németh Sándor személye. Ami nem baj, ha pusztán róla lenne szó. Csak hogy a probléma gyökere, hogy a szolgálati ajándék maga az ember, akit hibáival együtt kaptunk mi emberek. Nem állítom, hogy a hibáit krisztianizálni kellene, csak annyit, hogy megítéltetése minimum óvatosságra int, de a világ elé vinni, s azzal megítéltetni antikrisztusi. Természetesen meg lehet fedni, akár dorgálni is. De elsősorban rendkívül körültekintően a fent említett igei okból, szem előtt tartva egy helyi s időbeni sajátosságot, miszerint tele volt a közelmúlt kárhoztató "prófétákkal". Olyan "kést tégy a torkodra" (Péld. 23.1-2.) helyzetben járva.
Hadd említsem Dávid példáját. Akit nem holmi "anyagi visszaéléssel" vádolt meg valaki, hanem házasságtöréssel és orgyilkossággal, maga Isten. Egy lázadó királytól bármi kitelhetett volna. Éppen előtte tett valakit el láb alól, mert keresztezte terveit. S Nátán tudta ezt, Isten is. Ezért olyan módon szólította meg Dávidot, hogy az ismerje fel ki szólt hozzá a próféta szája által. Megszégyenítésükre mondom azoknak, akik azt mondják, hogy ők Isten akaratában vannak, s még el is ismerik Németh Sándor szolgálatát valamelyest, hogy ők miért nem találták meg ezt a hangot? Meggyőződésem azért, mert közük nem volt ebben Istenhez. Jelen soraimmal még csak nem is a jó szándékot szándékozom kétségbe vonni - azt más alapján szoktam tenni, és ettől el tudom vonatkoztatni.
Te említesz egy másik Bibliai példát annak kapcsán, hogy Mónus Csaba (ha jól emlékszem vele való levelezésedben jelenik meg) említi Sándor véleményét, miszerint egy valamire való szakadásnak a gyülekezet felét el kellett volna vinni. A történet szerint Roboám, Salamon fia két utat választhatott. Egy engedékenyebb és egy keményebb megoldást. A király keményebb eszközöket ígért a népnek, aminek kapcsán egy előre megjövendölt szakadás jött létre. Kétségtelenül ékesebb példát nem lehetne találni Sándor túlzott keménykezűségére, ha ez történt volna a Hit Gyülekezetében is. Csak hát több ponton nem stimmel az analógia. (Szándékosan analógiát mondok, mert a Róm. 12.6-ban görögben a prófétálásról - Károliban írásmagyarázás - úgy beszél, mint amit a hit analógiái - Károliban szabályai - szerint kell teljesíteni. S van-e prófétaibb tevékenység a reális helyzetértékelésnél?) Tehát ha helyzetértékelés a Biblia alapján áll (már pedig ez a minimum), akkor fontos az analógia, nekem mindenképpen.
Hol is a hiba?
Először is nem elhanyagolható, hogy míg Roboámnak más jövendölte meg a szakadást, addig Sándor 1996-ban maga számolt ezzel a lehetőséggel. Ekkoriban Uzoni Péter halála okán beszélt szórólapátról, "amire akár presbiterek is ráférnek", majd később ettől függetlenül (ezt éppen Németh Ferenctől tudom, aki az SZDSZ politikai bukására vonatkoztatta gúnyosan) arról, hogy 1998 a fordulat éve lesz. Azt gondolom az lett, s nem csak ebből a szempontból. S miután a vezetők szándékai felől meggyőződhettem éppen a Szekeres Gyurival folytatott beszélgetés kapcsán, nem gondolnám, hogy az akkor nem is próféciának szánt dolgot akarták volna beteljesíteni. Ha pedig nem, akkor nem oktalanság feltételezni, hogy 1 prófécia volt 2 beteljesedett 3 Isten használta a Sándort ebben. Persze ez utóbbit meg lehet erőtleníteni valamelyest, hogy Izraelben a próféták voltak hivatottak a jövőről információt közölni, az ÚSZ-ben pedig ez módosult annyiban, hogy mindenkiben működhet így a Szent Szellem. De azért akkor is más éle lett volna a dolognak, ha pl egy presbiteren keresztül szól így az Úr.
Viszont ennél is jobban sérti az analógiát a másik dolog. Felhívnám figyelmedet, hogy noha két országra szakadt az egységes királyság, mégsem két egyenlő részre, hanem a többség ment el, s az analógia szemszögéből "belső körnek" tekinthető Júda és Benjámin nemzetség maradt (mindkét nemzettség királyi sarjat adott, ezért a legtöbb jogalapot mondhattak magukénak a királyiszékre), esetünkben meg inkább az jellemzőbb, hogy főleg azok közül mentek el. De ha egyenlő részre szakadt volna, akkor is csak ott tartanánk, amit Sándor már a maga állítása szerint komolyan vett volna, mint önkorrekcióra sarkalló történést. Én meg itt nevetek, hogy az Index-en azon vitatkozik birs Domestos-szal, hogy 1%, vagy 4 % ment el a Hit Gyülekezetéből.
Még van egy harmadik, meglátásom szerint legmélyebb tartalommal bíró intő üzenet saját példádban. Ezen a ponton is sántít a dolog a te szemszögedből.
A Roboám királyságában - Júdában - maradt minden, ami Izrael lényegét jelentette! Roboám viselkedése sem tette hiábavalóvá az elhívást. Ha élek az általad felhozott példával, akkor azt kell mondanom, ha Németh Sándor nem is járt volna el helyesen, ez még az ő küldetését nem fogja hiábavalóvá tenni, viszont a BAGY-ból semmi jó többé nem származhat.
De a második pont miatt mindenképpen elvethetjük a helyzet értelmezésének azt az ágát, hogy Sándor negatív magatartására volt az ok a szakadásra. Legalább is ebből az igéből nem lehet ezt levezetni.
Köszönöm a Thesszalonika levél ajánlását. Csak hát ez messze nem arról szól, amire Te vonatkoztatod, hanem a prófétálás megítéléséről. Nem arról, hogy fogdossuk bátran a kóbor kutya fülét. A dolog olyan, hogy (maradva a Hit Gyülekezeténél, ahol ugye inkább prédikációk a jellemzőek, nem pedig a prófétálás - amit személyesen nagyon sajnálok) hallgatok egy prédikációt, s amit abból maradéktalanul jónak tartok, azt elfogadom. Illetve súlyozom és összevetem más, régebbi prédikációkkal. Persze mondhatod, hogy én sem teszek mást, mint hogy az egyik fél védelmére kelek. De esetem más. Mint már annyiszor elmondtam, elmondom ismét. Mielőtt bármit hallottam volna a dologról, már előzőleg megszólított az Úr ez ügyben. Többféleképpen, többször is. Az Igén keresztül is, s közvetlen (számomra) hallható módon is. Azután még mindig nem a Hit Gyülekezete álláspontját ismertem meg, hanem egy (akkor még) barátom (később ő szakított velem) informált, hogy milyen "durva" dolgokat csinál Németh Sándor. Tehát első körben Isten véleményét - aki valóban bíró - ismertem meg az ügyről, második körben pedig a távozók véleményét. Igaz, később valóban megkerestem a Szekeres Gyurit, akivel vagyok olyan viszonyban, hogy beszélhettem vele erről. Ő határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy lát esélyt a rendezésre. Mindezt akkor, amikor már a másik oldal többé-kevésbé teljesen elmérgesedett viszonyról beszélt. Természetesen nem én vagyok az egyedüli, akit Isten képes megszólítani. De a távozók egyikétől sem hallottam soha senkitől, hogy ilyen jellegű vezetése lett volna. Én hiszek Istennek a körülmények általi vezetésében, meg a békesség-háborúság az ember szellemében is adhat támpontokat az életvitelünk kialakításában. Valamint azt is elfogadom, hogy ez önmagában nem sokat jelent mások számára. De azért az eléggé feltűnő, hogy alapjaiban szubjektív szempontok összevetése után, vagy csak egyszerűen barátikapcsolat miatt mentek el. Az igazságot nem lehet sok szubjektív szempont alapján megismerni, s így kialakítani az objektivitásról egy fogalmat. Az Igazságot kell megismerni, ami objektív.
Az a hivatkozásod teljesen célt téveszt, hogy nem az üdvtörténet nagy kérdéseiről, hanem a Gyülekezetben folyó nagyon is földi természetű viszályról érdeklődtél. Ugyanis a helyzet az, hogy az általam idézett igazság (1 Kor. 4.1-5) éppen a szolgálati ajándék megítéltetéséről beszél. Ha tetszik, ez nagyon is földi természetű, már ha hihetünk az Efézusi levél erre levezethető képének, hogy az egyházban - a földön - az egység éppen a szolgálati ajándékokon keresztül valósul meg. Bár csak annyiban földi, hogy természetfölötti egységet hivatottak megjeleníteni a földi egyházban az igazság alapján. Az pedig, hogy a korrekciót az általad is támogatott Bartus-módszerrel kellene rendezni, egyenesen antikrisztusi. (Legalább annyira, mint mikor valaki azt mondja Sándorról, "hogy ő az út, az élet és az igazság", melyet az az ismerősöd mondott. Legfeljebb ez utóbbi szembetűnőbb.) Mint említettem, a világban nincs meg a világosság. Ezért a világosságban járni, vagy világosságra hozni, nem a világ előtt történő veszekedést jelenti. Pál még az egyébként bibliailag teljesen legitim világi törvénykezéstől is óvta a keresztényeket, nem hogy az ilyen legitimációval nem rendelkező médiától. Erre az úgy általában teológiai dolgokban nem könnyen leírható Németh Feri is csak annyit tudott előhozni a Bibliából, hogy nincs rendezési elv lefektetve arra, hogy mi van olyankor, ha egy pásztor a lázadó. Röviden: nincs benne a Bibliában a módszer. Ezért neki elfogadható (sic!) ez a fajta rendezés. S valóban nincs ez, de van az, amit én felhoztam. S a gyakorlati materializmus abban érhető tetten, hogy amikor Isten gondviselésében kell hinni, ő a könnyebbnek látszó utat választja. Én maradok annál, hogy Isten nem hülyegyerek, tudja kit hívott el.
Bár Te azt mondod, hogy ez neked nem "aranyalma ezüsttálcán". Sajnálom. Pedig pontosan ez az. Neked is és másoknak is. Persze amíg nincs felszínen egy konfliktus, addig könnyű elfogadni valakinek a küldetését, s az ahhoz tartozó jogosítványait, de próbára a meggyőződést csak egy általunk egyébként helytelenített dolog észrevétele - legyen az akár vélt, akár valós hiba - teheti. De ezt valahol Te is tudod, csak ezt a dolgot cinkosságként fogod fel. Szerintem pedig nem az. Nem feltétlenül kell ugyanis támogatni. S akár elmondani is lehet, belül.
A "mundér becsületének védelmével" sértegetni nem akartalak, őszintén kérek elnézést, ha személyedben ezzel - akaratlanul - megbántottalak. De tény, hogy sem nyilvánosan, sem nekem írott magánleveledben nem kifogásoltad pl. a személyem ellen (pl. a REM-től vagy a vfo-hoz hasonló "magán-hitesektől") irányuló pocskondiázást, inkább megpróbáltad érthetővé tenni az érthetetlent. Illetőleg nem válaszoltál te sem a kiváltak tényleges felvetéseire (ld. "négy pont" stb.), s mindezek alapján nem tudom, miért kellene feltételeznem, hogy a te véleményed árnyaltabb, kompromisszumkészebb vagy alapjaiban különböző a "topictársakétól".
Én viszont azt nem látom be, hogy miért kellene akár a hivatalos gyülekezeti állásponttól eltérő véleményre helyezkednem azért, hogy valóban "ne a mundér becsületét védjem"? Azért, mert a véleményem nem különbözik lényegében a Hit Gyülekezete hivatalos álláspontjától, attól még kialakulhatott attól teljesen függetlenül. (Lásd fent!) Inkább az a megdöbbentő szemeim előtt, hogy Isten hozzám intézett szavai mennyire egybeesnek a Hit Gyülekezetének látásával. Mint említettem a manipuláció kizárva. Az én gyengeségem ebben annyi, hogy bizonyítani nem áll módomban. Vagy elhiszi azt nekem valaki, amit nekem Isten mondott, vagy nem.
Én soha nem tartottam magam a legtökéletesebbnek, nem állítottam és nem sugalltam, hogy csak én volnék felnőtt, hogy átlátnék rajtatok ["dolgokon"-t írtam, és zárójeles kérdőjellel "rajtam"] stb., ez üres vádaskodás.
Hogy mennyire üres vádaskodás, álljon itt egy idézet tőled még az Indexről.
A Te értékítéletedet minden dologról az befolyásolja, hogy alárendeled a gyülekezeted aktuális érdekeinek.
Túlmenően azon, hogy nem igaz, hordoz ez a kijelentés egy intellektuális lekezelést. Te nem neveztél hernyónak, csak körülírtad. Szerintem ez messze sértőbb és hatásosabb is a sértésben, mint lepatkányozni valakit (lásd még "náci diktátor" / "tekintélyuralmi eszközöket alkalmazó vezető" és "tökkelütött paraszt" / "ostoba" párhuzam, melyeket nem én, hanem Te magad nevezel pusztán ízlésbeli különbségnek). Persze azt elhiszem, hogy nem sértésnek szántad a nekem írtakat, csak egy talán nem jól olvasott dolog alapján vontál le téves következtetést.
A nézetkülönbségünk éppen abban áll, hogy te az általam felvetett kifogásokat a keresztény világnézet részeként kezeled, én pedig nem. Szerintem ugyanis nem világnézeti kérdés, hogy Németh Sándor mennyit tesz el a tizedből, ülésezik-e a presbitérium stb., mindezek a dolgok a keresztyén hitélet megvalósításakor törvényszerűen keletkező, azzal együtt járó gyakorlati problémák.
Ha ezek nem is lennének a világnézet szükségszerű részei - mert hogy nincs rendelkezés erről a Bibliában, valóban nem szükségszerű -, akkor is a problémák rendezési kérdése igenis világnézeti kérdés. Az ugyanis szerintem benne található a Bibliában. S nekem is alapvetően ezen ékes rend okán világnézetem részei, nem pedig önmagában. Ez azt jelenti, hogyha a pásztor egy fillér fizetést nem venne fel, abban is támogatnám maradéktalanul, s ha az összes tizedet maga veszi fel abban is. (Két szélsőséget említettem.) Ez nem jelenti azt, hogyha én lennék pásztor, akkor így csinálnám, de azt sem, hogy ne így csinálnám. Az ilyen dolgokat egyértelműen az aktuális vezetés kérdésévé teszem. Ahogy Pál mondja is a korinthusiaknak, hogy más gyülekezeteket "kifosztott" azért, hogy feléjük ingyen szolgáljon. Tehát az egyik helyen ez, másik helyen az volt az üzenet.
Miután Te határozottan úgy gondolod, hogy evilági dolgokról beszélünk, javaslom olvasd át az Efézusi levél 4. fejezetét! Számomra teljesen világos, hogy a szolgálati ajándékkal kapcsolatos dolgok messze nem eviági természetűek, illetve annyiban, ahogy korábban már írtam. (Mondom ezt függetlenül Németh Sándor személyétől.)
Jó lenne, ha kifejtenéd, mit értesz a "kereszténység világ előtti lejáratásán", mert - mivel a világból jövő kritikák (különösen részemről) nem Krisztus teste, hanem Németh Sándor egyes tevékenységei ellen irányultak - ez így mégiscsak akként hangzik, mintha a kereszténységet azonosítanád a Hit Gyülekezetével, korábbi kijelentéseddel ellentétben. . A gyülekezet persze része az egyháznak, de ez nem azt jelenti, hogy minden tettei vagy összes megnyilatkozásai csak krisztusiak lehetnek. Továbbá vedd észre: az én kritikáim soha nem a gyülekezet evangéliumi alapokon nyugvó tanításai, hanem egyes vadhajtásai ellen irányultak.
Úgy gondolom, így az időtávlatából, akkori állításomat igazolva látom.
Azt gondolom az egész történés gyümölcsei messzemenőkig alátámasztják a nem csak akkor, hanem már korábban meglévő látásomat. Hogy mire alapozom? (Igyekszem nem belemenni számháborúba létszámról, megtérőkről, sikerekről stb.)
Milyen gyümölcsei voltak az egyházban?
Sok felesleges veszekedés, pártoskodás. A legszomorúbb azonban azoknak az esete, akik hitüket vesztették az események kapcsán. Lehetne talán Németh Sándor felelősségéről is beszélni. Bár én határozottan állítom, ő az ügyben igyekezett korrektül eljárni. Ugyanis az ő istenadta tekintélyéről volt szó, s gondolom, mint annyiszor korábban, ragaszkodott az "ékes ruhához" (lásd József ruhája példázat). S mint annyiszor korábban, most is ő emelkedett feljebb. A Hit Gyülekezetében túl az anyagi prosperitáson (nem csak törlesztjük az adósságot, de közben tovább építkezünk, miközben korlátozzák anyagi forrásainkat), s a létszámbeli gyarapodáson (még ha a fluktuációt szem előtt is tartom, valóságos), az is látható, hogy minőségi változás is létrejött. Értem ez alatt azt is, hogy lényegesen nagyobb egység van ma, mint volt valaha is. Ami persze csak így utólag olyan természetesnek tűnő dolog. Valamint erkölcsi és szellemi értelemben is fejlődést lehet tapasztalni.
Azt viszont csak remélhetjük, hogy azok, akik egykor hittek, de ma nem, akár a Gyülekezetben, akár máshol újra bizalmukat adják Jézus Krisztusnak. Hogy ki a felelős a megbotránkozásért? Az Isten tudja. De a BAGY-ba távozókéra magam is visszatérnék még, már amennyire nekem ez megjelentetett.
Ez az egyik, amiben látom a történés gyalázatát.
Milyen gyümölcsei voltak a világban?
Egyrészt alapvetően nem vet jó fényt a Krisztus-ügyére, ha tanítványai veszekednek. Különösen, ha a világ előtt veszekednek. S jól lehet, Te azt mondod, ha egy felekezet felvállalja a közéleti szerepvállalást, akkor egy másik közéleti szereplőnek (pl Te), joga van a közélet előtt erről beszélni. Ha csak erről lett volna szó, akkor nem is szólnék én egy szót sem. De a Gyülekezet hitvallása a tekintélyviszonyról, s azt a társadalmi megközelítésben tárgyalni nem a közélet része. Hitvitát nem a Népszabadságban kell folytatni. (Itt most határozottan nem a közéleti szerepről beszélek.) Ugyanis lehet beszélni túlzottnak vélt tekintélyelvűségről közösségünk életében, de miután ezt a Bibliából vezetjük le, illene - ha már magát keresztyénnek valló emberről van szó - annak megfelelően levezetni a tévedést. Te viszont államformákból vezeted ezt le, hasonlóan Bartushoz, noha a Bibliában egészen más szerepe van a gyülekezeteknek és egészen más az államnak. Még a pápaság intézményével is bajos összehasonlítani, ugyanis ott ez a kettő keveredik és nem egy gyülekezetre terjed ki a tekintélyviszony, hanem nemzetközi. Pontosabban nemzetek fölöttinek mondott. (Sőt még a II. Vatikáni Zsinat sem engedett abból, hogy nem csak a katolikus egyházra terjed ki uralma, hanem általában minden "kiszakadt" felekezetre is.) Ami viszont valóban vita tárgyát képezheti, mert ilyet nem látunk az Igében.
Amikor Te a világ elé viszed - mert ugye nem szaktanulmányban, vagy szakújságban tetted - a Hit Gyülekezetének tekintélyviszonyainak bírálatát, ráadásul nem bibliai, hanem világi megközelítésben, akkor ezt nem tartom szerencsésnek. (Mielőtt még újra igaztalanul a szememre vetnéd, hogy mi is ezt csináljuk a katolikusokkal, tájékoztatlak, hogy ez nem jellemző. Én legalább is nem emlékszem világi újságban megjelent katolikusokat bíráló cikkekre, publicisztikákra. (Egyszer olvastam ilyet a 168 órában, csak hát éppen Bartustól). Persze lehet, hogy erre esélyt sem kaptunk volna. A Hit-Infóban, Új Exodus-ban, Hetekben megjelentek pedig nem világiak, tehát nem mentünk ki vele a világ elé. A prédikációkat pedig még kevésbé lehet világi szintérnek tekinteni. Itt egy másik seb, amiből vérzik a katolikus hasonlat.)
Az SZDSZ-szel való kapcsolat már kicsit másabb dolog. Ott a közéleti szerepvállalásunk egyértelmű. Ezért a közélet előtt kell vállalnunk tevékenységünket. A cikkedben sem azzal volt/van bajom, hogy bírálod ezt. Hanem azzal, hogy az egészet igazából a fentiekből vezetted le. Belevonva világi politikusok értékítéletét. (Akik Jézus Krisztust, az Igazságot sem ismerik, hát akkor még az olyan - ehhez képest - részletkérdéseknek számító dolgokban lévő igazságról hogyan lehetne mértékadó véleményük, mint a szolgálati ajándék tekintélye? Persze ki nem zárom, mint lehetőséget, hiszen Bálám szamara sem volt képzett teológus.) Az odáig "rendben van", hogy maguk a politikusok eszköznek vélnek bennünket pro és kontra. De Te muníciót adsz ellenségeinknek, s vallási alapon bizalmatlanságot keltesz/táplálsz világi barátainkban. Hogy ez mennyire lett sikeres, az egy más kérdés. Természetesen nem elsősorban, mint publicistát bírállak ezekért hanem, mint keresztényt.
Megerősítem még egyszer. Nem az a kérdés, hogy a politikusok eszközként használnak-e minket. Hanem, hogy ki ad kezükbe ellenünk olyan muníciót, melyről nincs reális látásuk igeileg. Szükségszerűen lesznek megtévesztve.
Azt pedig nyugodtan felejtsd el, mint érvet, hogy Te csak Németh Sándort bíráltad szakmai jelleggel. Mert nem csak nem szakmai, hanem közéleti jelleggel tetted hitvallás (a hitvallás nem merül ki egy Hiszekegy jellegű dologban) ügyben, de még csak bírálatod nem is pusztán Németh Sándoron ütött, hanem a Hit Gyülekezetének egészén, s a kereszténység egészén. Mert ugye, ha a test egy tagja szenved, vele szenved a többi is. Azt elhiszem, hogy Sándor vezetési stílusa volt a céltábla előtted, de csak őt magát, a Gyülekezetet és a krisztus tanítványait tetted végső soron a világ céltáblájává. Nem mondom, hogy volt akkora hatásfoka a cikknek, mint amilyen drámaian én hangsúlyozom, de ezt az írás megjelenésekor természetes módon még nem lehetett tudni.
A társadalomnak pedig szerintem pont annyi köze van a pápa tévedhetetlenségének következményeihez az abban hívők szempontjából, mint Németh Sándor esetében a hitesek vonatkozásában. Pont annyira nem kezelhető a köztörvényes bűnök kategóriájával egyik sem, mint a másik. (Erről írtam a Népszabi-cikkemben is.) Viszont pont annyira van joga az abban nem hívőknek abban nem hinni, vagy azt akár kifogás tárgyává is tenni.
Megj: Először is elnézést, valóban valami szerkesztési hiba csúszott a beírásba. Vagy a html-szerkesztőben megírt szöveg Index-re átmásolásánál lehetett probléma.
Nos. Ebben jelentős nézetkülönbség van közöttünk. A társadalomnak nincs kompetenciája vallási kérdésekben álláspontokat ütköztetni. A társadalomnak a köztörvényes és kapcsolódó bűnökhöz van köze. Ha szigorúbban nézem az Igét, azt is felvethetném, hogy egy dologhoz van joga: a jogszerű halálbüntetéshez. Ezt azért nem teszem, mert magam sem gondolom, hogy jó lenne, ha csak ez lenne. Csak azért említem, mert ha egy állam semmi más feladatot nem vállalna át a polgáraitól, akkor is maradéktalanul töltené be küldetését. Természetesen joga van abban bárkinek hinni vagy nem hinni, amiben akar, vagy akár kritika tárgyává tenni, ezt én nem is vitatom el senkitől. Csak ennek kereteit nem a közéletben látom. A társadalom számára nincs más üzenete Istennek, mint az evangélium, legalább is a tanítványokon keresztül. Az pedig, hogy Németh Sándor milyen vezetési stílust honosít meg a Hit Gyülekezetében sem pro, sem kontra nem képezi az evangélium részét.
(Kérlek vedd észre, én nem mint közírót illetlek kritikával, hanem mint keresztényt!)
Említettem magunkkal kapcsolatban, hogy ha a Római Katolikus Egyház köztörvényes bűnöket követ el, akkor abban nincs kivetni való, hogy ország-világ lássa. Mi leginkább ezeket szoktuk erőltetni, hogy felszínre jöjjön. De, mint már akkor is látható volt és ma is az, velünk kapcsolatban ilyen igazolható nem volt. Köztörvényes alatt pedig nem adótörvényeket szoktunk érteni, sőt mi magunk is kiálltunk a katolikusok mellett lehetőségeinkhez mérten, amikor a katolikus egyház a "bitang-kasszák" miatt került reflektorfénybe. Jelezve, hogy a "bitang-kasszák" annak idején nem ok nélkül, hanem egyfajta üldöztetés miatt jöttek létre. Az egy más kérdés, hogy míg ellenünk továbbra is gőzerővel ment a vizsgálat, addig ez ügyben az APEH szépen szemet hunyt. Egyébként megjegyzem, azzal előhozakodni, hogy a könyvelésben el lehet simítani dolgokat, vagy nincs Magyarországon adócsalás, csak rossz könyvelés, igazából demagógia. Kétségtelen van alapja az állításnak (melyik demagógiának nincs?), de
1. itt száz,illiós-milliárdos nagyságrendű visszaélésekről szóltak a vádak, melyeket eltüntetni azért nem olyan egyszerű
2. nem gondolnám, hogy idehaza sokkal több lehetőség lenne az adócsalásra, mint máshol, legfeljebb máshol jobb az adófizetési morál
3. mifelénk a megfordított bizonyítási kényszer működik Vagyis, ha az APEH úgy dönt, akkor Németh Sándornak kell igazolnia, hogy vagyona arányban áll bevallott jövedelmével. Van egy ismerősöm, aki került ilyen helyzetbe, s még arról is nyilatkoznia kellett mennyi húst esznek otthon. Tehát ha létezne ez a jelentős vagyongyarapodás, akkor egy ilyen koncepciókban nem szűkölködő vizsgálat ezt felszínre hozta volna. (A luxus kérdésére még visszatérek.) (de azt hiszem már csak egy másik levélben :)).
[...] Ebben mellesleg szerintem egyet is értek veled, s ha igen, nem értem, miért vádolsz "üzleti" szempontokkal.
Talán azért mert rosszkor, rossz helyen jelent meg a cikk.
Örülök, hogy nem tartod a gyülekezet érdekének a negatívumok elvtelen takargatását, s magad is szorgalmazod - abban az esetben, ha vannak - a köztörvényes bűnök nyilvánosságra hozatalát. Remélem, mindig tartani is fogod magad ehhez a valóban gerinces állásponthoz.
Én nem "elvtelen takargatásról", hanem "elvtelen védelemről" beszéltem. A kettő azért mégsem ugyanaz. Tehát nem kezdek el védeni olyan dolgokat a Hit Gyülekezetében, amit egyébként helytelenítek, de ez még nem jelenti azt, hogy a világra tartozónak tekintem. Azt pedig végképpen nem, hogy a világon keresztül, egyfajta nyomás gyakorlás eszközével akarjak változásokat generálni. (Ha Te ezt nem is akartad, Bartusnak bevallott célja volt.) Németh Feri ezt előszeretettel hasonlítja Lutherhez, megfeledkezve arról, hogy ott az állam és az egyház abszolút összefonódása esete állt fent, valamint nem csak hitbeli kérdésekben volt nézetkülönbség, hanem gyilkosságok, házasságtörések stb. stb. terhelték azon felekezet vezetőit. Ilyenekről pedig szó sem esett Németh Sándor esetében. (Illetve azóta már az is elhangzott, hogy megrontott fiatal fiúkat démonűzés címén. Ez nem sokkal a fórumon történt levélváltásunk után volt, ahol akkoriban a fenti vádak elhangzását a "még nem hangzott el" kitétellel fogalmaztam meg.)
Annak ellenére, hogy elkanyarodtam kissé, ez még a gyümölcsökhöz tartozik.
Ugyanis Németh Feri kis idővel a Bartus-könyv kapcsán sajnálattal szögezte le, hogy a politika belépett az ügybe. Teljesen át tudom érezni sajnálkozását, mint aki ezt előre láttam. S ez volt az egyik legkézenfekvőbb bizonyíték számomra mind a Fesz van, mind a magukat kereszténynek valló emberek tollából ez ügyben született írásokkal szemben. Feri azon sajnálkozik egyik írásában, hogy amiért a politika bejött a képbe, teljesen elhitelteleníti a valóságos problémák őszinte feltárásának szándékát. Ja, ja. :) De ismerős történet ez nekem! Emlékszel mit írtam én le egy ízben analógiát mutatva a történtekre? Most nem emlékszem, hogy akkor elmondtam-e, de most nem hagyom ki. Az én reális észrevételeim - melyeket igazából nem szerettem volna elmondani a Szekeres Gyurinak, mert tartottam attól, hogy egyébként egy valódi elhívással szemben támasztanék csak nem kívánatos viharokat. De mégis meg akartam vele beszélni, inkább magam miatt. De csak akkor került erre végül is sor, amikor egy másik ember viszont teljesen alaptalanul megrágalmazta a szolgálat vezetőjét. S mikor a Gyuri tudva, hogy én is radikálisan jöttem el a szolgálatból megkeresett, s kérdéseket szögezett nekem, azokat a rágalmakat nem tudtam alátámasztani melyeket hallott. A rágalmazó rágalmazása semmivé lett, míg a szolgálat vezetője nagyon is jól jött ki belőle. Remélem követhető a további analógia. (A korábbi e-mail-ben erre céloztam, amikor arról beszéltem, hogy nem reális a helyzetértékelésed, miszerint "a vádló elveszik a vádlások által".) Csak a különbség annyi, hogy bennem kevesebb volt a pozíciófüggőség, mint Piszterékben. S ugyan lehet azt mondani, hogy nem is voltam akkora pozícióban, ami természetesen igaz, de ez megfordított éllel is igaz, tehát tőlük több váratott volna el. A Krisztus-ügyét nem az szolgálta volna, hogy egy nyomás alatt lévő szolgáló felszínre türemkedő hibáit "közkinccsé" tegyem, hanem az, hogy inkább felálltam, s azt mondtam, ez az ő szolgálata, ha én vagyok akadály, inkább ne legyek. S látod most is - meg mások előtt is - őszintén tudok erről beszélni, de barátom iránti lojalitásom megmaradt, s ma is jó kapcsolatom van vele. S igen én inkább betakarom testvérem mezítelenségét, minthogy szóljak másoknak, hogy "nézzétek mezítelen" és ti öltöztessétek fel, inkább magam takarom be. (Lásd Noé részegségének esete.) Persze lehet erről úgy beszélni, hogy "alapvető erkölcsi értékek fölé helyezem valakinek a védelmét". Csak kérdés mi az a bizonyos "alapvető erkölcsi érték"? Nekem a lojalitás, ami Krisztusra nézve van meg bennem, pontosan ilyen "alapvető erkölcsi érték".
Én - bocs, hogy sokadjára írom le - a Népszabi-cikkemben is hangsúlyoztam: a Hit Gyülekezetével kapcsolatban egyáltalán nem érdekelt, megfogalmazhatók-e működésével kapcsolatban büntetőjogi kifogások vagy nem. (Valláserkölcsiek annál inkább.)
Bocs, lehet, hogy sokadjára írom le.
Ha büntetőjogi kifogások lettek volna, azért nem szólnék. A vallásetikai, valláserkölcsi kérdésekben pedig a világ nem kompetens.
". Ez az ÁFA-csalási eljárás nagyon is megszokott a világban, te mit gondolsz róla? Bebizonyítható valaha, hogy nem történt pénzfelajánlás? Nem. Ettől "törvényes"? Nem. (Én - ha úgy tetszik, büszke vagyok rá - ekkor megtagadtam a közreműködést.)
Rendben. Az ilyen dolgok nem szépek az kétségtelen, s nem is bizonyíthatóak könnyen, az is kétségtelen. Szerintem is van okod a büszkeségre. Persze csak az Úrban. :) Mert vagy van áldás, s akkor ez szükségtelen, vagy nincs, de akkor miről beszélünk?
Vagy: Bartus könyvében azt írja, Morvay Péter a bankszámláján fialtatta a jeruzsálemi konferencia költségeiből lenyúlt összeget. (Erről egyébként még gyülekezeti tagként én is hallottam.) Namármost nem azt írta nagy általánosságban, hogy lopott-csalt-hazudott, hanem megnevezte a bankszámla ügyet. Én ilyen helyzetben kapásból feljelentettem volna az illetőt, ennél konkrétabb rágalom ugyanis nem létezhet. Gondold el, kérnek egy bankszámla-kivonatot Morvay pénzintézetétől, hogy milyen mennyiségű és jellegű pénzforgalom volt a számláján a kérdéses időszakban, s napnál világosabban kiderül, hogy lopott-e a szervező vagy nem. Szerinted miért nem élt eddig Morvay vagy a gyülekezet a nagyon is kínálkozó lehetőséggel? Ha ezután fog, nem lesz kicsit gyanús?
Az ilyen feljelentgetősdire még visszatérek később. Meg még néhány pletykára abból az időből.
Azért itt van némi csúsztatás, illetve számomra homályos pont.
Úgy tudom, a jeruzsálemi konferenciát egy cég szervezte (de ha nem így lenne, hanem egyéni vállalkozás akkor még inkább igaz amit írni fogok, ezért én ebből az állításból indulok ki). A cég bevételeit nem kell állandóan a kasszában tartani. Az erre megbízott cégvezető akár a zsebében is tarthatja. Ha neki volt annyi magához való esze, hogy betette egy bankba, s ott kamatozott, akkor én szívesen alkalmaznám magam mellé. Az egyik változat az volt, amit hallottam, hogy a kamatokat tette el. Egy szó, mint száz, ilyen élelmes emberek kellenének nekem a vállalkozásomban. A másik változat, hogy végül nem annyiba került az út, mert kevesebb költségből is megoldható volt, mint a tervezett, s ezt a pénzt tette el. Kérdezem, mert nem tudom, kié a cég? Vagy vissza kellett volna szolgáltatni a konferencia résztvevőinek az árkülönbözetet, megfeledkezve arról az összegről, amibe egyébként ők is belementek egykor? Nem hinném. Vagy az is baj, hogy nem előre fizette ki a konferencia költségeit? Hááát ha a Jorgos Travel esetére gondolok, bölcs volt asszem. Miután a könyvet nem olvastam, alapvetően az Index-ről szerzett információkból szűrtem le a történést.
De ha még mindig nem teljes a képem, akkor is van még egy aduász a kezemben ez ügyben. Amiről később írok majd.
A Takács Ferire való célzást nem értem, magyarázd el, mire gondolsz. Az azonban bizonyos, hogy a Hit Gyülekezete gyakorlatában nem egyszer szentesítette a cél az eszközt (ld. fentebb.) és nem csak pénzügyekben. (Ha akarod, ezt is kifejthetem bővebben, személyes tapasztalatok alapján.)
Hja hogy nem érted! :) Rendben, kifejtem:
Dr. Tóth Gábor, a gyülekezet és Németh Sándor egykori titkára, akit szolgálata közben egyszer a Szabadság-híd tetejéről kellett az egyik, azóta már gyomorfekéllyel küzdő presbiternek visszahozni; jelenleg cukorbetegséggel és alkoholizmussal küzd. (Stresszgyár)
Ha jól tudom erről Bartus is ír. Csak hogy ez a történet soha, semmikor, senkivel nem történt meg. Melyre védekezésül Takács Feri csak annyit hozott fel, hogy noha nem történt meg, de a bemutatás céljának megfelel, mert a Hit Gyülekezetében olyan állapotok uralkodtak, hogy akár meg is történhetett volna. Németh Feri se tudott egyebet hozzáfűzni, mint hogy valami félreértés lehetett a dologban, hiszen ember ekkorát nem hazudik. No igen :)
(Én ugye a "cél szentesíti az eszközt" példájaként hoztam fel.)
Mit értesz azon, hogy erkölcsi elvek fölé helyezem egy gyülekezet támadását?
Lásd fentebb: lojalitás. Abban valóban túloztam, hogy támadtál. Persze inkább szófordulatnak szántam. De igaz, Te nem támadtál, "csak" adogattad a töltényt.
Ruff Tibiék sem a cikkemben foglaltakkal foglalkoztak, hanem engem akartak lejáratni. (Én ezt nem olvastam, de elhiszem neki.) A rovatvezető is nagyon sajnálta ezt, de azt mondta, szívesen ad teret a legkülönfélébb politikai nézeteknek, véleményeknek, a szélsőjobbtól a szélsőbalig - személyeskedésnek viszont nem, ez az újság nem arra van.
No igen. Én sem olvastam. S a maga módján még én is elhiszem neki.
Mit mondhattunk volna arra, hogy diktátornak nevezed Sándort? Hazudtuk volna, hogy nálunk demokrácia van? A leghatározottabban úgy foglaltunk mindig is állást, hogy az egyházban nincs demokrácia. Ha ezt elmondjuk, s bele kezdünk egy vallási vitába, akkor éppen azt tesszük, amit éppen kifogásolok. Belerángatjuk a világot egy vallási vitába. Én téged keresztényként veszlek tűz alá, mert úgy gondolom, hogy magatartásod ez ügyben nem volt krisztusi. Ha ezt írom meg a Népszabadságban, akkor a rovatvezető személyeskedésnek veszi. Pedig csak bárányok toszogatják egymást oldalba a terelődés szándékával. Van, aki erősebbet, van, aki gyengébbet lök.
Nyilván nem volt érdemes. Ennél nyilván kellemesebb elfoglaltság sok hites levelezőpartnered számára szidni a BAGY-ot, mint a bokrot.
Valóban nem volt érdemes. Te odainvitáltál mindenkit. Ha valakit érdekelt volna, felveti.
Az egy más kérdés, hogy az események tovább pörögtek közben. (Volt, hogy teljesen komoly, senkit sem "anyázó" témát indítottam, mondanom sem kell rövidúton hallt el, még pedig az én érdektelenségem hiányában. Ma már másképpen csinálnám.)
[... a Népszava cikk kapcsán ...]
(Akkor a Rágalmazásellenes Munkacsoport néma maradt, a Hit Gyülekezetéhez hasonlóan. Vagy benneteket csak az érint tyúkszemre-lépéshez hasonlóan, ha egykori - a viszonyokat ismerő - tagotok nyilatkozik?)
Akkor még a REM nem is létezett. Egyébként igen, bennünket (azt ugyan nem tudom honnan a többes, én nem vagyok a REM tagja, s nem is képviselem a Hit Gyülekezetét) jobban zavar, hogy egykori tagok nyilatkoznak. Akikről saját maguk mellett a világ is azt hiszi, hogy a viszonyokat jól ismerik. Valamint egy vallásetikai kérdésben, ha a világ foglal állást, az igazából nekem érdektelen.
Utóbbira te is hivatkozol, elővéve a másik tipikus hites ellenérvet, a konkrétumok hiányát. Szerintem Németh Sándor kifogásolt nyilatkozata: tény. Az, hogy ezért benneteket bepereltek: tény. Az, hogy ezért ti viszont pereskedtek: tény. Ennyi tényre alapoztam a publicisztikámat.
Németh Sándor kifogásolt nyilatkozata: tény. Ezt ki vitatta? Újságírói ex cathedra a la Mester Ákos: tény. Vitatod?
Nem mellesleg ezért minket nem pereltek be, mert az ügyészség nincs szerepzavarban, nem úgy, mint magukat kereszténynek valló publicisták, újság(könyv)írók, akiknek szerepzavara nem a munkájukban van, hanem a kereszténységükben.
Itt reagálnék az általad stabilan hangoztatott "miért nem pereli be" kérdéskörére. Lehet, hogy neked nem lesz aduász, pedig az.
Néhány leszögezés:
A Simicskás hasonlat erősen sántít. S nem csak azért, mert nem jutott el a bírói szintig, hiszen némely hites-ügy szintén nem. Hanem mert teljesen világos politikai koncepció áll mögötte, amit az SZDSZ nem is nagyon mer hangoztatni, míg esetünkben is fennáll a koncepció, csak ellenkező előjellel.
Fogalmam sincs mit írt a Hetek Várhegyi Attiláról. A Hetek ezen oldalait nem szoktam olvasni, mert amikor már megjelenik, régen elolvastam máshol százszor. Olvasok Népszabadságot, Magyar Hírlapot, HVG-t a Hetek mellett, s alkalmanként ÉS-t és Magyar Narancsot. Nagyon nem tetszik a Hetek formátuma. Napilap formátum és szerkezet, hetilap tartalommal. No mindegy, ez egy más kérdés, asszem azért van, mert eredetileg napilapnak tervezték.
A Takács Feri-s (Al Capone) hivatkozást öngólnak látom. Ugye őt éppen adóügyekben kapták el. Más helyen könyveléstechnikai-trükkökre hivatkozol, hogy nem lehet elkapni törvénytelenségekért a Gyülekezetet.
Kérdésedben egyébként újabb kérdés: mint tudjuk, Bartust nem jelentette fel a gyülekezet, pedig annyi mindent összeírt és úgy, hogy ez nem lett volna meglepő. (Bartus valósággal ki is akarta ezt provokálni.) Miért maradt el a pereskedés Bartussal? Félt Sándor, hogy egykori bizalmasának adnak igazat a bíróságon? S ha elmaradt a per Bartussal, miért kerül rá sor a kisgazda politikussal? Csak azt ne válaszold erre, hogy "nem tudom, kérdezzék meg Németh Sándort". Szerintem azért, mert ez vezetőtök számára összehasonlíthatatlanul jobb terep.
Te tényleg ennyire nem ismered az Igét??? Akkor érthető, hogy számodra meglepő a kiakadás a világ elé ráncigálás miatt. Nem kell megkérdeznem az ügyben Németh Sándort, hogy miért teszi. Azon egyszerű oknál fogva, hogy teljesen világosan előttem van. S a legmesszebb menőkig támogatom, magam is ezt csinálnám. (Sőt volt rá eset, hogy alkalmaztam is, mert így hozta az élet.) Az, hogy Te Morvay helyében, Bartus rágalmazása esetén egyből a bíróságra mentél volna, az egyik legéktelenebb példája a gyakorlati materializmusnak.
No akkor nézzük a vonatkozó Igéket:
1 Kor. 6.1-7
Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt?
Róm. 12.19
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
Figyeld csak meg! Amióta a Gyülekezetbe járok (immár közel 11 éve), mindvégig következetesen ezt képviselte a Hit Gyülekezete és személyesen Németh Sándor is. Az lett volna furcsa és ok kétségeskedésre, ha most máskép teszi.
Nem csak most, hanem régebben is, hány "belső" embert (aki akár közben ki is vált) perelt be a Hit Gyülekezete, vagy éppen Németh Sándor? Senkit sem. Legalább is én egyről sem tudok. Lett volna kit? Azt gondolom nagyon is. Ha csak a régi Intercross-ügyre gondolok, vagy (most nem jut eszembe a neve az illetőnek) aki több testvért anyagilag átvert, közöttük ismerőseimet is, kihasználva jóindulatukat. Sem a Gyülekezet, sem általában ezen emberek nem mentek pereskedni. Sőt amikor ez aktuális volt, éppen Sándor prédikált úgy, hogy jogukban áll perre vinni, de ezt a Biblia nem ajánlja.
Hogy Bartus ki akarta provokálni? Hát persze! "Menjünk a bíróságra, legyél te is hozzám hasonló, menj le az én szintemre"!
Mit mond a tanítványoknak Jézus? Ugyanis minden viselkedéstani téveszmét félretéve, (mely inkább távol-keleti aszkézisre nevel, mint egészséges tudományra) a szövegkörnyezetbe ágyazva nézzük Jézus szavait, aki éppen a törvénykezéssel összefüggésben mondja ezt:
Mát. 5.39
Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
Ugyanis ezt a "szemet-szemért" parancsolat téves (önkezű/indulati) alkalmazása kapcsán mondta. Nem is úgy, hogy "meg van írva", hanem úgy, hogy "hallottátok, hogy megmondatott a régieknek". Tehát nem a parancsolatot idézte és törölte el, amely az állam kezébe teszi le a bizonyítékok alapján jogszerű törvénykezést, hanem egy indulatokban gondolkodó farizeusi tévedést, mely a parancsolatra hivatkozva nyert létjogosultságot. Tehát bibliailag jogszerű bíróságra menni továbbra is. De! Erről Jézus későbbi szavai és Pál feddéséből kivehető parancsolat miatt egy tanítvány lemond. Persze ha belső természetű az ügy.
Bartus arcul ütött bennünket (ha már többes szám), s mi nem a várt oldalt, hanem a másikat mutattuk.
Valamint figyeld csak meg azt is, hogy viszont bármely világit, aki nem csak ebben az ügyben, hanem régebben is úgy kritizált, ami kimerítette pl a rágalmazást, azt bíróság elé is igyekeztünk vinni. Mert más az elintézés világival és más közülünk valóval. Másfajta szeretet-magatartás kötelez feléjük és más a magukat kereszténynek vallók felé.
Az pedig gyenge érvnek tűnik sztereotípiád igazolására, hogy Molnár Róbertet azért pereltük be, mert semmit nem tud a belső viszonyokról, mert egyrészt alapvetően a Fesz van -ból készült fel (persze, ha ezzel el akartad elismerni, hogy az abban foglaltak valóságtartalma kérdéses, akkor ezt a részét nyitott vagyok elfogadni :)), másrészt bármikor bárkit a bíróságra tud citálni tanúnak. Különösen gyenge azért is (összegezve), mert
1. mint fent bemutattam a Biblia is a Gyülekezet magatartásában megjelenő módszert ajánlja
2. régebben is következetesen ezt az elvet követte a Gyülekezet
Persze eltűrni és "hagyni az igazságosan ítélőre" a dolgot, ahhoz hit kell, Istenben bízás. Attól tartok éppen ez az, amit Bartus nem ismert meg talán sosem. Ahogy mondod is, Te persze más éllel: "mert ez vezetőtök számára összehasonlíthatatlanul jobb terep". Jaja. :) A hit útja: nem bíróságokra bízni - alapvetően a keresztényi élet kérdésében - az ítéletet. S hogy a világiakat miért igen? Pál példáját tudnám idehozni, aki megveretése után elégtételt követelt ki magának, majd világi előjogaival később is élt az üldözésekkel szemben. Csak keresztényekkel szemben nem olvasunk ilyenről.
Azt gondolom, ha ezeket 9 év alatt (asszem ennyit írtál) nem láttad meg a Hit Gyülekezete életében, nekem ne kérkedj azzal, hogy Te ismered a belső viszonyokat! Ugyanis nem ismered. Mert ha valami, akkor ez szerves része a belső viszonyoknak. S valójában kezdem érteni, hogy Te miért nem érted, miszerint mi nem nézzük jó szemmel a világ előtti meghurcoltatást azoktól, akik egykor közénk tartoztak. S csak a saját sztereotípiád (noha engem is hasonlóval vádolsz) alapján vonod le a következtetést erről, ahogy arról is, hogy miért nem Sándor reagál a vádakra. Ennek is egy olyan általad jellemzőnek mondott tartalmat adva, ami valahol bizonyosan rendelkezhet igazságtartalommal, de azért ennél messze árnyaltabb a dolog, s alapvetően nem erről szól. Arról nem is beszélve, hogy számtalan esetben Sándor maga állt ki, ezért még csak nem is igaz alapjaiban már az állítás sem. Ugyanis egyfelől vádoltátok Sándort azzal, hogy diktátor, nem enged mást megszólalni. Hát tessék! Amikor másokat enged megszólalni, akkor meg az a baj. Azt is mondod, hogy az is jellemző, hogy Tóth Géza egyedüli szóvivő, mert "régen ebből is több volt". Noha ebben az időben Tóth Géza mellett, Mészáros István és az általad hiányolt Morvay Péter is szóvivősködött, arról nem tehetek, hogy esetleg Te éppen akkor nem láttad őket a tv-ben. Valamint sokat megnyilatkozott akkoriban - igaz nem szóvivői minőségben - Ruff Tibi is. Tehát egyszerűen nem igaz, mint állítás.
"Aztán teszel még meredek kijelentseket.
"Ne feledjük azonban, hogy egyrészt a történelmi felekezetek ennél ma már jóval sokszínűbbek, másrészt e neoprotestáns kisegyház bő évtized alatt jutott el a puritán Krisztus-követők közösségétől a mai botrányokig. S ez bizony sokkoló."
Egészen megdöbbentő ez. Vagy manipuláció, megragadva az emberekben lévő - általad bizonnyal jól ismert, hiszen történészként foglalkoztál ilyen dolgokkal - előítéletek gyanakvásra hajlamosságát, s ezáltal feledtetve néhány egészen kézenfekvő tényt. Vagy csak Te vagy manipulálva, s nálad csapódik le ez a feledés."
"Nevezz meg egy-két kézenfekvő tényt, amiről megfeledkeztem!"
Azt gondolom, utána megneveztem néhányat Jézussal példálózva. Amire Te ezt mondtad:
Ha fellapozom az evangéliumokat, nem találok arra utalást, hogy Jézus Krisztust és Németh Sándort azonosítanom kellene. Te miért teszed? Indokold meg, hogy érted ezt!
Nos elintézhetném azzal, hogy tipikus "ellenzéki" felfogás. De rendben, belemegyek.
Kezdjük azzal, hogy idehozhattam volna Mózes "botrányait", akit már elég korán elkezdtek vádolni azzal, hogy tekintélyelvű vezetést folytat. Valamint más "botrányok" is kisérték szolgálatát, s erre még csak évtizedek sem kellettek, nálunk pedig még az évtizedes tevékenységet is sokallod, szembe állítva a történelmi felekezetekkel. (Abba most nem mennék bele, hogy emberek megkínzása, megégetése, fizikai üldözése, náci kollaboráció mennyiben hasonlítható, ha még oly zsarnoki természetű ember ténykedéséhez, s zavarosnak beállított pénzügyeihez. Betudom egy aránytévesztésnek. Egy másik aránytévesztést - ellenkező előjellel - viszont kiemelnék kicsit később.) De citálhattam volna Istennek más szolgálóit. Na persze :) , hányszor hallottam én, hogy Sándor nem Mózes, nem Jézus, nem XY. Mintha én a reinkarnációban hinnék! Mintha ezek az emberek nem olvasták volna sohasem az Ap.Csel-ben István vértanú beszédét, ahol Ábrahámtól kezdve, Mózesen át, Salamonig éppen azzal vádolja a farizeusokat, hogy mindenkor a Szent Szellem ellen törekedtek. Teljesen mindegy, hogy hívják az illetőt. Lehet Mózes, lehet a názáreti Jézus, lehet Gipsz Jakab, s lehet Németh Sándor. A lényeg, hogy az, akin keresztül Isten szól, aki a Szent Szellem embere (vagy akár szamara) az nem a magáéból szól, hanem azéból, aki küldte. Ez a másik aránytévesztésed. Amikor túlhangsúlyozod azt, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. Már pedig ebben az összefüggésben ezt lehet túl hangsúlyozni. Ugyanis Ő itt a földön nem Isten Fiaként jelent meg, hanem teljes értelemben emberként. Ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna Isten Fia, de ebben a minőségben megillette volna Őt az a hatalom, amiről tudjuk, hogy lemondott az emberré válása során. Pedig ebben az értelemben nem volt több, mint bárki, akit Isten használt. Maga tett erről bizonyságot azáltal, hogy elfogadta a János általi bemerítkezést, noha János maga tett bizonyságot arról, hogy aki utána jön, nála nagyobb. Ő alárendelte magát az aktuális szolgálatnak. Nagyon helyesen. Mondhatnám, ahogy illik is minden igazságot betölteni. Valamint nem elhanyagolható, hogy Jézus nem a maga, hanem a Szent Szellem hatalmával cselekedett mindent. Ahogyan Mózes és mások is. S ma is, a Jézus Krisztusban hívők.
De hogy egyszerűbb, s talán általad is elfogadhatóbb magyarázattal szolgáljak a Jézus Krisztussal (nem azonosításának) való példálózásnak, megemlíteném, hogy maga Jézus példálózott így számtalan párhuzamot állítva, többek között az üldözésekre vonatkozóan is:
Ján. 15.20
Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
Igaz, Te azt állítod, s ebben továbbra sem értek egyet, hogy akik eljöttek a kereszténység egyetlen lényeges tanítását sem tagadtátok meg. Na persze. Nyílván ezt mondhatták a baptisták egykor a pünkösdiekre, a baptistákra a reformátusok, a reformátusokra a katolikusok. Ma az egyik legaktuálisabb üzenetnek a magam részéről a Szent Szellem khariszma-iról szóló kinyilatkoztatást és a szolgálati ajándék szerepéről szóló kinyilatkoztatást tartom. Sokkal nagyobb formátumú dolgot értek ezalatt, mint az un "újhullám". Mielőtt nekem szegezed. Nem Németh Sándorról beszélek, hanem általában a következő ugrásról az ezen kinyilatkoztatások (újra) felfedezésében.
Nem tudom, mivel mondtam ellent a Fehér Füzet-ben foglaltaknak. Ezt megint csak feldobtad, de nem indokoltad. Kár. Ha megírod, megvitathatjuk.
Nos akkor nézzünk egy példát:
Nem árt röviden felidézni, hogy hogyan is kezdődött az egész 1998-ban. A közösség számos vezetője nem akart mást, mint felhívni Németh Sándor figyelmét a gyülekezetükben felmerült problémákra, meggyőzni vezetőjüket egyes (egyáltalán nem teológiai jellegű) korrekciók szükségességére. Németh és környezete azonban elképesztő ingerültséggel reagált erre, a felszólamlókat egy pillanat alatt mindenre elszánt belső ellenséggé diabolizálta, úgyhogy csak egy út maradt számukra: kifelé.
Tekintsünk el attól, hogy szerintem a közösség vezetése is teológiai kérdés.
De az un "ellenzék" felvetései tartalmaztak némi kontrollt is a prédikációk felett. Ezt pedig nehéz nem teológiai természetűnek tekinteni. Például erre gondolok (ide más pontokat is beszedve, amelyek teológiai kérdéseket érintenek):
A 4 pontból a 3-ban
- Az "újhullám" által okozott torzulásokat orvosolni kell.
- Igei értékrendet kell kialakítani a gyülekezetben, hangsúlyozni kell, hogy a legfőbb Kenetosztó Jézus Krisztus.
- A Szentlélek valóságos ajándékainak és gyümölcseinek helyét nem foglalhatják el a megnyilvánulások.
- Ne legyen személyeskedő üzengetés a pulpitusról.
Tényleg csak néhány és csak a Négypontot átfutva.
- Az újhullám kérdése - szerintem - nem igényel különösebb magyarázatot, mennyire teológiai
- Itt egy durva torzítás jelenik meg. Mintha Sándorról azt tartanák a Hit Gyülekezetében tömegesen, hogy "kenetosztó". Én magam még nem is találkoztam ilyen emberrel. S ezzel a kérdést éppen Görbicz helyezi teológiai síkra.
- Ez is élmény. :) Már önmagában teológiai nonszensz. A Szentlélek valóságos ajándékai, maguk a megnyilvánulások. Ugyanis a korinthusi levélben e két dolgot Pál együtt említi. Az egy más kérdés lehetne, hogy melyek a valódi megnyilvánulások.
- No hiszen! Jajj a prófétáknak, ugye? :) S ez sem hitbeli kérdés?
De ami húzósabb kijelentés, hogy Németh Sándor elképesztő ingerültséggel reagált, diabolizált. Holott a Fehér Füzetből kitűnik, első körben teljesen korrekt választ adtak, csak gondolom az fájt, hogy nem fogadták el. Ezért az elképesztő ingerültség bizonyításával még Te vagy adós a cikk óta is.
A mostani BAGY-osok nem akartak mást, mint hibákra felhívni a figyelmet. A lázadás vagy a távozás eszük ágában sem volt. Amikor már látszott, hogy Németh nem "vevő" (ahogy alább te mondod) az észrevételeikre, miért követtek el mindent, hogy maradhassanak? Miért leveleztek, próbálkoztak azzal, hogy maradjanak? Miért vállalták a kilépéssel járó "ugrás a sötétbe" manővert, ha egyszer olyan megátalkodott, pénzéhes figurák? (Hosszú évek után polgári foglalkozásba visszatérni nagy kockázat, mégis vállalták ennek lehetőségét. Sokan egyébként ezért maradtak a Hit Gyülekezetében, őket nevezhetném "megélhetési keresztényeknek". Ilyen szerintem egykori miskolci pásztorunk, Soós Pál is, akinek a Németh Sándor módszereit illető kritikája hajszálpontosan egybevágott Piszter Ervinével. Azután egyik ment, a másik maradt. Hm?) Kérdezem, ha egyszer valaki évtizede(ke)t eltölt egy gyülekezetben, felteszi rá az életét, miért gondolná meg magát hirtelen?
A "Négy pont" összeállítása szerintem jobbító szándékú ellenvélemény. Csak a vak nem látja.
Nos ennek ellentmondani látszik, hogy egyrészt nem észrevételek voltak a Négypontban írtak, hanem ultimátum, diktátum. Bár lehet, hogy "vak" vagyok. Majd az is, hogy az erre érkezett Nyilatkozat - mely a Szentlélek szuverenitása sérelmének elutasítását helyezte középpontba -, után csak egy Stresszgyár, majd egy Bocsánatkérő levélnek mondott írás született a távozók részéről. Lehet, hogy volt ott más levelezés is, de akkor erről nem számol be a Fehér Füzet.
De hogy a "sötétbe ugrást" honnan veszed? Szó nem volt róla! Ha nem tudnád, hát tájékoztatlak. Hit Gyülekezetes fejléccel lett kiküldve meghívó a csoportvezetőknek összejövetelre. Ahol már gyakorlatilag "tájékoztatták" őket arról, hogy a Gyülekezet keretein kívül fogják megélni hitéletüket. Nem is tudom... tekintsük ezt a BAGY alakuló összejövetelének Hit Gyülekezetes fejléccel?
Soós Pali is érdekes kérdés. Ha jól tudom ezt megelőzően éppen abban a gyülekezetben szervezett Piszter hasonló szakadást, melyben ő is mozgott anno. Lehet, hogy felhívták e nyilvánvaló összefüggésre a figyelmét.
Ezt nehéz lehet nem elhinni. Csak fel kell idézni az akkori prédikációkat. (Piszter = Anániás, Görbicz = Safira, vagy felcserélhető stb. stb.) Csak röviden megjegyzem, hogy itt Miskolcon Nagy Józsi arról beszélt az istentiszteleten, hogy Németh Sándor édes szőlőszemeket ad a híveknek, az "ellenzékieknek" nevezettek pedig a megevett szőlővel leokádják azokat, és arra kényszerítik őket, hogy abból egyenek. Vagy: az "ellenzékiek" valójában démonok, akik az utolsó időkben keresztényeken lovagolnak a pokol felé, ez sem rossz kép. Nem túlzok. Jól emlékszem rá, ekkor voltam utoljára a Hit Gyülekezete istentiszteletén. Pesten is ugyanilyen szövegek mentek, tudom. Ezt is folytathatnám, de nincs gusztusom hozzá. Persze, ha nagyon akarod, csak szólj.
Hja értem. Már amennyire. Kérdésem: Ananiás és Safira igaz történet? Hogy egy klasszikust idézzek: tény. Az volt a fő bűnük, hogy istenemberében csak egy embert láttak: tény. Hogy Istennek erről más volt a véleménye: tény. Fel lehet fedezni azon elemeket Takácséknál, hogy istenemberében csak egy embert látnak: tény. Feltételezhető, hogy Istennek azonos esemény kapcsán azonos véleménye van: tény. A teljes Írás alkalmas a tanításra, az igazságban való nevelésre: tény. Szabad prédikációk alkalmával személyes üzenetet elmondani: tény.
Őszintén mondom: nem értem mi a probléma.
Nagy Józsi prédikációját nem hallottam. De ez a "démonok, akik keresztényeken lovagolnak" ismerős nekem. Ez nem a saját "látása", hanem egy régebbi prófécia az utolsó időkről. Ami valóban olyan helyzetekről szól, mint ami a Gyülekezetben lezajlott. De mondom, ezt nem hallottam, nem magyarázom.
Kizárt dolog, hogy elhiszed, de elmondom: egy világi sajtótermék saját jó hírét tenné kockára, ha egy olyan szűk támogatottságú érdekcsoport, mint amilyen a BAGY, személyes sérelmeit közüggyé akarná dagasztani. Nincs világi újságíró, amely heteken át foglalkozna egy olyan üggyel, amelyről meg van győződve: nem közügy, hanem egyesek személyes sérelme, és tudja, hogy őt csak ebben felhasználják. Ráadásul nem kevés és nem egy oldalon álló újságok foglalkoztak a Hit ügyeivel az elmúlt két évben, nem egyszer hasonló értékelést hozva ki a dologból. (Szobota 150 cikket emlegetett. Te el tudod képzelni, hogy a BAGY ennyire erős érdekérvényesítő mechanizmussal rendelkezne a hazai médiapiacon? Ez nagyobb, mint valamennyi párté, gazdasági lobbié stb. Nem erről van szó. hanem arról, hogy egy ekkora támogatottságú gyülekezetben történtek közügynek minősülnek, s ha belső feszültségek vannak egy ilyen közösségben, akkor arról tájékoztatni akarnak. Ha pedig úgy kezelik a sajtót, mint ahogy a Hit Gyülekezete, akkor különösen.)
Kibeszélt itt szűk támogatottságú érdekcsoportról? Én mindig is azon állásponton voltam, hogy nagyobb érdekcsoport áll a dolog mögött. De egyébként nem is kell, hogy a média kiszolgálja elég, ha botrányszaga van. Azt sem vontam kétségbe, hogy egy világi újságíró ne tekintené a dolgot közügynek. De ettől még nem lett az bibliailag. Persze ha világi lennék, én is azt mondanám, hogy közügy, s riogatnám vele a még nem is lévő gyermekeimet, hogy itt a mumus. Hála Istenek megtértem! Az, hogy többféle újság foglalkozott velünk mire bizonyíték? Legfeljebb, hogy nagyobb a szégyenetek. Teljesen téves úton haladsz a bizonyításban. Miért kellene akár 150 cikkhez erős érdekérvényesítő mechanizmus a hazai média piacon. Éppen mostanában gondolkozom, hogy meg kellene vennem Vjty Vrtko (tépelődöm, jól írtam-e nevét) könyvét. A bemutatójában elmondta, hogy a könyvben elmond egy történetet, hogy hogyan manipulál a média. Történt, hogy valaki lehívta őket valami különleges esemény kapcsán vidékre forgatni. A lényeg, hogy csak etetés volt az elsőtől az utolsó szóig, viszont a TV2 leadta, mint hiteles eseményt. Amit már másnap átvett néhány napilap. A dolognak az vetett talán harmadnap véget, hogy maga, aki lehívta őket vallotta be, hogy csak kamu volt az egész. E történetben is jól látszik hírt gyártani nem is olyan nehéz. Hát még ha biztos a botrány nézettség.
Valamint asszem Szobota Zoli mondta, hogy körfax jelleggel érkezett a szerkesztőségekbe valami nyilatkozat. Ha majd a Népszabi szerkesztőségében jársz, kérdezd meg, ha csak Czene Gábor elfogulatlansága okán esetleg oda eleve nem küldtek. De gondolom máshol is meg tudod kérdezni, esetleg a Magyar Nemzet (akkori Napi Mao) munkatársaitól lehetne még megkérdezni.
A Fehér Füzet pl. erről szól, és érdemes meghallgatni, elolvasni Piszterék média-nyilatkozatait (te megtetted?), s akkor megbeszélhetjük, hogy mi nem felel meg azokban a tényeknek.
Jó nézzünk rögtön egyet. A TV2-ben olyan felvezetéssel esik szó Piszterről, mint a Hit Gyülekezete "gyakorlatilag" (ez a szó is érdekes, ez egy gumi) második embere, akinek, mily szörnyű, ennek ellenére nem volt rálátása a Gyülekezet pénzügyeire. Attól tartok súlyos csúsztatás. Talán kezdjük azzal, hogy nem volt második ember. Ilyen Uzoni Péter volt legfeljebb. Őt követően valóban keletkezett egy űr, de helyét csak formailag töltötte be Görbicz Tamás. Ha lehetett Péter után ilyen második emberről beszélni, akkor én Petrőcz Levit látom ezen a helyen. Aztán éppen azt a presbitert kellett volna a pénzügyekhez közel engedni, akit addigra már majdnem a tisztség elvesztése fenyegetett, mert többszőr megintették anyagi visszásságai miatt? Mielőtt pusztán lekezelően elutasítanád ezen állítást, mint a távozók utáni rágalomkampány egy elemét, emlékeztetlek a Stresszgyár 17. pontjára.
A gyülekezet szolgálói nem az evangéliumból - az oltárból - tartják el családjaikat, hanem a teljesidejű szolgálat mellett mindenfelé seftelni kénytelenek, tiszta vagy éppen kevésbé tiszta gazdasági ügyekbe keveredve. Ez az állapot is méltatlan és igeellenes, hiszen meg van írva: akik az evangéliumban szolgálnak, az evangéliumból éljenek.
- Hittel szembeni jogos kritikák
Ilyenek tehát szerinted nincsenek és nem is lehetnek. Szerintem pedig lehetnek és vannak. (Erről tényleg sokat írtam eddig, olvasd el fentebb.)
Nem gondolnám, hogy nem léteznének. De nem mindegy ki mondja és az sem, hogy hol mondja. Az pedig nagyon nem, hogy kinek mondja.
Ez a verzió (mely - ha nem haragszol - nem a tiéd, hanem) teljes mértékig a Hit Gyülekezete hivatalos álláspontjának tekinthető az 1998-as szakadás magyarázatakor. Terjesztették is széltében-hosszában, házicsoport-vezetői fejtágítókon, a vidéki gyülekezetek vezetőinek, onnan ment alsóbb szintekre, ezt konkrétan tudom. Szerintem te is így tehetted magadévá, nem te találtad ki.
No persze. :) Érdekes, hogy előbb volt meg e vélemény bennem, mint a szakadás híre. No de tudod mit? Tényleg nem az én verzióm, elfogadom. :) Azért is merem mondani: jaj nekik. :(
(Lehet, hogy azért vádaskodik Németh a kapzsisággal, mert emiatt rossz a lelkiismerete? Lehet, hogy félti a vagyonát, amit valahol mégis a magáénak érez?)
Németh Sándortól még nem hallottam e vádat, de az Igéből már igen. :)
Szerintem egyébként te sem találtál sehol erre való utalást. Csak ezt a szöveget hallottad utólag, és elfogadtad, mint fogyasztható magyarázatot.
Hogy nem találtam utalást? Hát, ha Piszteréket kérdeztem volna lehet, hogy nem. De van nagyobb, aki a szívüket vizsgálja, és akinek akarja, megjelenti a benne lévő dolgokat.
Tudom, Piszteréknek sem okozott fejfájást, hogy mennyi vagyonotok van, nem érdekelte ez őket egyáltalán.
No persze. :) Ha még Görbicz Tamást hoztad volna fel. De éppen Pisztert? Nagy öngól.
Németh teljesen bibliai módon vezette a gyülekezetet? Ha úgy tette volna, Piszter Ervinből, Görbiczből és a többiekből soha nem lett volna ellenzék. Hát igen, volt mit ellenezniük szerintem is.
Igen, Németh Sándor alapvetően bibliai módon vezette/vezeti a gyülekezetet. Júdás mindig megvetette Jézust? Szerintem az is örvendezett a többi tanítvánnyal, amikor démonok mentek ki szolgálata nyomán emberekből. Semmit nem jelent a korábbi magatartás. A lényeg mindig a most.
Zsid. 3,7
Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, ...
Miért felháborító szerinted, hogy egy gyülekezet presbitere és ügyvezető elnöke fejléces papírt használ? Ehhez is a nagyfőnök engedélye kell? Amikor pedig a Némethéktől rájuk szórt rágalmakról tájékoztatni akarták a vidéki gyülekezeteket, házicsoportokat, még javában a Hit Gyülekezete tagjai, sőt vezetői voltak. Miért ne élhettek volna hát ezekkel a nagyon is nyilvános és egyértelmű (távolról sem manipulatív) eszközökkel?
Talán kezdjük azzal, hogy ez már a lemondások után volt, tehát nem voltak semmilyen tisztségviselők.
A "Némethéktől rájuk szórt rágalmakról" meg annyit, hogy ezekről addig semmit nem hallottam, míg médiaügy nem lett a dolog. Ellenben hallottam a következőket, abszolúte a teljességigénye nélkül:
- Németh Sándornak van egy-egy 500 milliót érő háza Jeruzsálemben és az USA-ban.
- Balogh Ferinek meghalt több gyermeke és ezt a sikerpropaganda miatt titkolták el.
(megj: Persze nem azért, mert nem szerették volna, hogy lépten-nyomon kéretlenül részvétnyilvánításokat kapjon, ugye?)
- hallottam a fentebb már említett Tóth Gábor esetét (illetve meg nem történt esetét)
- A Hit Gyülekezetébe beépült az ukrán maffia, s igazából az irányítja Németh Sándort
- Németh Sándor nyúlja a tizedet (megj: Tök hülyeség! Mondhatnám, az az ővé.)
Tehát én ezeket előbb hallottam, mint bármit a távozókról, sőt mint mondtam, Szekeres Gyurival mikor erről beszéltem még Pisztert sem volt hajlandó megnevezni, csak elismerte, hogy valóságos a nézeteltérés. S miután én két presbiteri nevet mondtam, amiből az egyiket cáfolta, nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik az az egy presbiter.
Szerinted bizonyára Sándor egyszerű gyülekezeti alkalmazott, aki visszafogott és jól ismert fizetésből, szerényen éldegél. Szerintem ennek a képnek az is bőségesen ellentmond, amit csak én láttam ebből az egészből. S az sem kevés.
Megint a számba adsz valamit. :( Nem csodálkozom, hogy észre sem veszed, amikor a liberális értelmiségiekkel is ezt tetted.
Annyi igaz, hogy Sándor gyülekezeti alkalmazott. De nem értem és nem is látom be, hogy miért kellene visszafogott, szerény életet élnie. Ezek után kit érdekel, hogy Te mit láttál? Ha az ezerszeresét láttad volna, engem az sem érdekelt volna. Egyáltalán. Inkább az a kérdés, hogy ez miért téma?
Orbán Viktor a választások éjszakáján távolról sem rátok célzott, ez egész egyszerűen ostobaság. Nem vagytok ti (nem vagyunk mi) annyira fontosak az ország egyetlen leendő miniszterelnökének sem. Orbán a konzervatív választóknak és a történelmi egyházaknak akart gesztust tenni, semmi többet.
Sajnálatos, hogy Orbánt még nem ismerted ki. S a "nérói mosolyát sem", amit akkoriban még csak próbálgatott.
A cikkemben nem adtam el a saját véleményemet tényekként, ne csúsztass. A publicisztikai rovatban jelent meg az írásom (nem a belpolitikai hírek között, ha nem vetted volna észre), ebből fakadóan ott nem örök igazságokat, hanem véleményeket közölnek. Ami jellegéből fakadóan lehet szubjektív, elfogult stb. Nem így gondolod? A Hit Gyülekezete mindenesetre nem cáfolta az általam leírtakat, sem a Ruff Tibi-féle cikkben (én elhiszem a rovatvezetőnek), sem a REM-nyilatkozatban. Csak nem azt akarod mondani, hogy Szobotáék nyilatkozata cáfolatnak felfogható? Akkor azt kell mondjam, alapvető fogalmak alatt mást értünk.
Igaz a publicisztika rovatban jelent meg. De Te, mint egyfajta szakértő írtad a cikket. S így vontál le következtetést. Azt sem értem, miért kellett volna cáfolni? Amikor a tényeket egy részét egyfajta szemszögből beállítva és egymáshoz rakva írod le, azt nem lehet "megcáfolni". Igazából egyetlen megoldás jöhetett volna, hogy belefolyunk egy teológiai vitába, hogy mennyire igei a diktatórikus vezetés. De szerintem ezt nem a Népszabi hasábjain illik megtenni. Ráadásul Te nem teológiailag közelítetted meg azt, ami szerintünk nagyon is teológiai kérdés.
Te is tudod, hogy ezt ő azért mondta, mert semmiféle intézményes szervet, irányítást, tanácsadást stb. nem tűr meg maga mellett (amiről egyébként a Biblia számos helyen beszél, a presbitériumnál, illetve hát a normális emberi kapcsolatok Biblia nélkül is ezt követelnék), egyszemélyi irányítója akart lenni és maradni a gyülekezetnek.
Talán ott kezdeném, hogy nem "maga mellett", hanem maga felett volt a kérdés. Erről pedig sehol nem beszél a Biblia. Egyébként a "mellett" is kérdéses. A bibliai vezetés pedig egyszemélyű. Tehát mi a probléma? Észrevetted már miért beszélek én megtévesztésről? A jót rosszként eladni.
Ha csak ezt a mondatot emeljük ki önmagában, akkor egy világi ember is mondhatja: minek térjek meg, majd ha Isten akar, megváltoztat. Ne felejtsd: keresztényként sem öntudatlan bábuk vagyunk Isten kezében, Ő rajtunk keresztül is csak a mi szuverén akaratunkon, döntésünkön keresztül munkálkodik. (Te mit szólnál hozzá, ha én ennyivel intéztem volna el a veled való beszélgetést: mit vagy úgy oda, mit írogatsz nekem ellenvéleményeket, ha Isten akar, majd megváltoztat? Úgy tűnik, te sem elégedtél meg ennyivel, és jól tetted.)
No persze! Mert Te nekem, vagy én neked egy állandó kontrolt jelentenénk egymásnak a levelezgetéssel. Ne viccelj, a kettő köszönőviszonyban sincs egymással. Sándor sem arról beszél, hogy nem fogad el intést, tanácsot, érvet, hanem annak felette való intézményesült formáját utasította el.
Te nem tevékenységek, hanem személyek felett mondtál ítéletet, amikor (ha jól értettem, engem is) ellenségnek neveztél. Ezen nem érdemes nyelvészkedni, mert nem lehet megmagyarázni. (Nem azt mondtad ugyanis, hogy ellenséges magatartást tanúsítottam, hanem a személyemet ellenségnek minősítetted. Ez sajnos tény, amelyeket annyira hiányolsz.)
Annak viszont örültem, hogy a BAGY-osok üdvösségét nem vontad kétségbe. Tehát őket is megváltott kereszténynek, krisztusi embereknek tartod. Ez tényleg örömmel tölt el. (Mindenki így gondolja a Hit Gyülekezetében? Mintha nekem eltérő tapasztalataim is lennének.)
Valóban emberek felett mondtam ítéletet. Amiben annyi hibát elkövettem valóban, hogy olyanokat, akik felől bizonyos vagyok, egy kalap alá vettem olyanokkal, akik felől semmi ilyen bizonyosságom nincs.
Hogy ki mit gondol a Gyülekezetben, egy dolog. (Egyébként nem vagyok egyedül.) De azt a Sándor által megfogalmazott véleményt alapjában osztom, hogy sem annak, aki a BAGY-ban azt prédikálta (ha jól tudom Görbicz), hogy Rodney levarázsolta, hipnotizálta a gyülekezetet, sem annak, aki erre áment mondott, nincs üdvössége többé.
No sikerült egy súlyos kérdéssel befejezni.
Igazából a világnézeti és a bővőlködés teológia kérdését egy teljesen más levélben tárgyalnám. Mindkettőről - más-más okból - az jutott eszembe, mntha nem is jártál volna a Hit Gyülekezetében.
shalom :)
SFI
16. Levél Semsei Ferencnek, 2001. május 23.
Kedves Feri!
Megpróbálok néhány (?) dologra reagálni a húszoldalas leveledben foglaltak vonatkozásában. Mindenre már csak azért sem érdemes, mert te magad írtad, hogy újabb tanulmányokban készülsz reflektálni az általam képviseltekre például a "gyakorlati materializmus" vagy az anyagi ügyek vonatkozásában. Az időnek persze én is mindig szűkében vagyok. Ezért is késtem jó pár hónapot a válasszal, kérlek, ne haragudj érte. (Meg az a helyzet, hogy kicsit el is feledkeztem róla... Márciusra megírtam több, mint a felét, most pár hete vettem észre, hogy nem fejeztem be és nem küldtem el. Kicsit talán kapkodva, de befejeztem, nehogy azt hidd, hogy nem akarok válaszolni.) Nyilván az én összes alábbiakban érintett mondanivalómhoz is kevés a terjedelem, talán majd a nyáron szakítok időt hosszabb levelekre én is. Egyelőre ennyi:
[...] Nem vagyok gyakorlott számítógépes, inkább csak amolyan felhasználó. Még ezeket a nevető-síró figurákat sem tudom előcsalogatni a szimbólumok közül, persze enélkül is el tudom mondani, amit akarok. Az internetes szlengben való teljes járatlanságomat bizonyítja továbbá, hogy eddig fogalmam sem volt a topic-on rendszeresen megjelenő kettőspont-jobb oldali zárójel (esetleg nagy D betű) kombinációk jelentéséről, kösz, hogy felvilágosítottál, tényleg azt hittem, ez csak valami technikai malőr következtében kerül bele rendszeresen egyesek leveleibe. (Ja, most megpróbáltam, és ha leütök egy :-t majd egy )-t, automatikusan ez lesz belőle: :), nagyszerű! Mindig tanul az ember!)
Más (tartalmi) szempontból ugyanakkor a leveledet nem találtam sokszínűnek, felhoztál ugyan több új szempontot, a legtöbb alkalommal azonban elismételted mindazt, amit korábban, s amire már reflektáltam. Úgy tűnik, vannak dolgok, amiben nehezen fogunk szót érteni. Igyekszem megindokolni, miért nem találtam most sem meggyőzőnek leveled egyetlen fontosabb pontját sem.
Kezdjük azzal, hogy megint megjegyezted, miszerint elbeszélek melletted. Múltkor (még az interneten) ugyanezt állítottad, mire én tételes cáfolatot írtam (illetve: igyekeztem írni, talán sikerült is) a kijelentéseidre. Írásod minden pontját külön-külön kielemeztem, épp azért, hogy elkerüljem az "elbeszél mellettem"-vádat, meglepett, hogy erre megint ezt mondod. A sablonban való gondolkozás részemről nem üres vádaskodás volt (most sem az), azt állítottam, hogy a vélemények megismerése után megállapítható, miszerint a te álláspontod az általam ismert többi hitesével, illetve a gyülekezet hivatalos megnyilatkozásaival alapjaiban és felépítményeinek legnagyobb részében teljesen azonos. Amit egyébként egy helyen te magad is kijelentesz, fenntartva a jogot arra, hogy saját utadon-módodon jutottál el hajszálpontosan ugyanarra a véleményre, amit a Hit Gyülekezete hangoztat. (Ezt egyébként én korábban nem is vitattam, bár meg is tehettem volna. Már csak azért is, mert a szakadással és a Németh Sándor körüli botrányokkal kapcsolatban érdekes módon kizárólag aktív és a gyülekezet iránt elkötelezett hiteseket vezet a "Szent Lélek" ugyanarra az igazságra, mint a vezető lelkészt, kívülállóval ez még soha nem fordult elő, vagy csak én nem tudok róla.) Leveledben egy kérdéskör többször visszatér, erre egyszerre igyekszem reflektálni (ezek a keresztény világnézettel illetve Németh Sándor személyével kapcsolatos fejtegetéseidre vonatkoznak), egyes más, általad érintett témákra is igyekszem kitérni. (A "gyakorlati materializmusról" sokat azért sem mondhatok, mert te is vissza akarsz térni rá, most ugyan többször említetted, de nem határoztad meg, hogy mi is legyen az. Csak gyakran kijelentetted, hogy az én szövegeim megtestesítik azt, ami ugyebár talán szerinted sem ugyanaz.) Ami pedig az általad megfogalmazott sablon-vádat illeti, azt hiszem, jobb, ha saját portánk előtt söprögetünk. Leveledben ugyanis saját kiindulópontjaidat használod saját bizonyítékaidként (persze nem muszáj elhinned, de próbáld csak egyszer elfogulatlanul végigolvasni...), ennél sablonosabb módszert pedig elképzelni sem tudok. (Csak egy példa. Először leszögezed: "Az emberek - élen Takács Ferenc - szándékosan akartak megtéveszteni embereket, a saját vélt igazuk igazolására, s erre eszközként használták a gyakorlati materializmust." Ex cathedra - mondanád talán te is erre, azután a tételt nem bizonyítod, hanem többször elismételed. De mondom, hagyjuk a "gyakorlati materializmust" egy következő levélre.
Világnézet ügye - Németh Sándor ügye.
Mint többször leszögezted, ragaszkodsz ahhoz a fikcióhoz, miszerint közöttünk világnézeti különbség áll fenn. Leveled annak több pontján is mindenképp bizonyítéka, hogy ezt komolyan gondolod. Én talán nem mondom el ugyanennyiszer, de azért leszögezem, hogy ezzel változatlanul nem értek egyet. A világnézet ugyanis arra vonatkozik, hogy az ember hogy nézi a világot (bocs, nem lenézésből, hanem teljesen komolyan választottam ezt a magyarázatot), vagyis eldönti, szerinte ki vagy milyen törvényszerűség teremtette, működteti stb. azt. A keresztény világnézet középpontjában Jézus Krisztus áll, sem előtte, sem mellette másnak nincs hely. Ilyen értelemben én azonos világnézetűnek tekintem magam azzal a vallását római katolikus egyházban gyakorló embertársammal, akinek Krisztus áll a meggyőződése és életvitele középpontjában, s ugyanígy gondolkozom a reformátusokról, az adventistákról, a BAGY-osokról vagy épp a Hit Gyülekezete híveiről. A kálvinizmusban is sokmindenben nem értek egyet (pl. a gyermekkeresztséggel), de ha nem ezek az elemek és ezek mindenáron való védelme alkotják az illető világnézete lényegét, én bizony azonos világnézetűnek tekintem őt s magamat.
Azt mondod, a világnézet számodra "rossz gondolkodásmódot" illetve viselkedésmódot ("rossz rendezési kísérlet") is jelent. Ebben lényegében egyet is értek, de vizsgáld meg, hogy az általad támadott személyek gondolkodásának tartalma vagy módja a domináns. Vagyis ha rossz is az a mód, amellyel nézeteimet képviselem ("elfogadva, de meg nem engedve"), vizsgáld meg, hogy a keresztyénséghez való viszonyomban vajon ez a meghatározó elem-e. Na mindegy, erre majd esetleg visszatérünk, az mindenesetre tény, hogy számodra (a Hit Gyülekezete teológiájával összecsengő módon) Németh Sándor személye a hitélet központi kérdése. Leveled végén például valóban "súlyos kérdést" vetsz fel, még ha nem is azért súlyos a dolog, amiért te gondolod. Te is elfogadod, hogy Németh Sándor mások (itt konkrétan Görbicz Tamás, de hát ez nyilván más távozóra, vagyis rám is vonatkozik) üdvössége felől ex cathedra igazságokat nyilatkoztat ki, ez - szerintem - szörnyű. Van is egy olyan érzésem, hogy pár hónap vagy év múlva már te is visszavonnád ezeket az állításaidat. (Csak megjegyzem, nekem eszem ágában sincs akár a te, akár Németh üdvösségét megkérdőjelezni, bármennyire is hajmeresztő megállapításoknak is hangot adtok. Ha például a kálvinizmust elfogadom a kereszténység egyik sajátos tanításokat is megfogalmazó irányzatának vagy kiegészítésének, akkor a ti felfogásotok "hitgyülekezetes" világnézetnek minősíthető, amelynek középpontjában Németh Sándor személye áll.
Ami pedig a szolgálati ajándékot illeti (elolvastam tanácsodra az Ef. 4-et), és ha nem tudtam volna korábban is, most minden bizonnyal felfigyeltem volna néhány fontos momentumra. Először is, több mint feltűnő és önmagáért beszélő tény: te majdnem végig egyes számban beszélsz "a" szolgálati ajándékról, a Biblia minden esetben, kivétel nélkül többes számot használ! Számodra "a" szolgálati ajándék Németh Sándor személyével azonos, Pál apostol viszont nagyon is többféle, egymással mellérendelt viszonyban álló szolgálati ajándékról beszélt: apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók. (10-11. versek. Politikai elemzőről, pártvezérről, lapszerkesztőről stb. ráadásul nem is olvasok az Igében, de ez más téma...) Hites emlékeim szerint ezek mindegyikét megtaláltuk a vezető lelkészben, attól függően, éppen miről volt szó. Mivel szerinted ő "a" szolgálati ajándék, felesleges is feltenni a következő kérdést, de ha az elsőre meggondolod a választ, akkor érdemes ezen is töprengeni: mely személyek a kereszténység többi - Némethtel legalábbis azonos viszonyban lévő - szolgálati ajándékai? (Szándékosan nem a Hit Gyülekezetére kérdeztem, mert hiszen ha tényleg nem tartod egyedül üdvözítőnek a gyülekezetedet, akkor apostolokat, prófétákat, evangélistákat stb. más gyülekezetekben is felfedezhetsz. Még Magyarországon is... Amerika túl messze van ahhoz, hogy a konkurenciát ki kelljen kezdeni.) Az Ef. 4-ből egyetlen igét sem tudtam Németh szolgálati ajándék személyére konkretizálni, tehát szerintem rosszul hivatkozol. (Legfeljebb a 28. verset éreztem neki szóló konkrét üzenetnek - bocs, te adtad fel magasra a labdát.) Viszont magad nagyon is hangsúlyoztad, hogy a Szent Lélek khariszmái - miért nem lehet karizmáinak írni? na mindegy - mellett "a szolgálati ajándék szerepéről szóló kinyilatkoztatást" (sic!) tartod napjaink kereszténységében a legfontosabbnak. Hol van "a" szolgálati ajándékról kinyilatkoztatás? Azután vannak itt még fontos kérdések: ha már ennyire ragaszkodsz a Bibliához, nem tűnik fel neked, hogy a sok, keresztény gyülekezetben lehetséges szolgálati vagy elhívási lehetőség között egyszer sem beszél az ige gyülekezeti "vezető lelkész"-ről? Ilyen titulust vagy ilyen jellegű titulust az ige nem használ senkire, márpedig Németh ilyen pozíció jogán viseli nagyon-nagyon fontos megbízatását a gyülekezetetekben, formál jogot mindenkit felülhaladó tekintélyének tiszteletére. (Esetében "istenadta" tekintélyről beszélsz, ami azért nem tévesztendő össze az "istenivel".) Ha pedig erre azt mondod, hogy ugyan nincs benne a Bibliában, de vagy belemagyarázható vagy "ha a szükség úgy hozza, a pozíció felállítható", akkor ez önmagát igazoló állítás, továbbá akkor ezt a jogot másoktól sem vitathatjátok el. (Ehhez képest apróság, hogy a Biblia "szolgálati" ajándékról sem beszél, ezzel a jelzővel is csak ti láttátok el az Isten ajándékait. Illetve, ha egész pontos akarok lenni, akkor olvashatunk olyasmiről, hogy szolgálat céljára az Úr személyeket "ajándékoz" népének, csak éppen ez az ószövetségi papságra vonatkozik - vö. pl. 2Móz. 36,2. 4Móz. 18,6. stb. -, amelyet ugyebár az Újszövetség valamennyiünkre kiterjesztett. A "lelki [szellemi] ajándék" kifejezés ugyan előfordul, de hát épp más helyen, mint amit te említesz - ld. 1Kor. 14,37. - és semmit nem von le annak érvényéből, amit fentebb fejtegettem.)
Te is úgy gondolkozol magadról, hogy neked aztán semmiféle emberi testület ne mondja meg, mit gondolsz, egyedül az Úr, ahogy azt a nagyfőnök is kinyilatkoztatta. "Tetszik, nem teszik" - írod. Nos, nekem speciel nem teszik, méghozzá az alábbiak miatt: Először is, te is nagyon számítasz a hozzád közel álló vagy neked fontos személyek (Németh Sándor, Szekeres Gyuri stb.) véleményére, amivel semmi baj, hiszen ezt én teljesen normális emberi hozzáállásnak tartom, magam is így cselekszem - csak ellentmond annak, amit írtál. (Vagy Isten mindig azokon az embereken keresztül szól hozzád, akik számodra elfogadható véleményt fogalmaznak meg? A Biblia erről a hozzáállásról egészen lesújtó szavakat fogalmaz meg - pl. viszket a füle stb. - és a Szentírás tele van olyan történetekkel, amikor Isten ugyan kinyilatkoztatta akaratát embereken keresztül, csak ők nem erre hallgattak, hanem azokra, akikre hallgatni akartak. Ld. pl. Mikeás-sztori az 1Kir. 22-ben stb.) Másodszor pedig egy keresztény vezetőnek nagyon is adnia kell például saját presbitériuma véleményére, nem rázhatja le magáról a nekik nem tetsző érveléseket, ld. erről még alább. (Érdekes módon, mint a hites dokumentumokban is olvasom, a Hit Gyülekezete is hivatkozni szokott "országos vezetőségének" állásfoglalására, vagyis emberi testületek véleményét Németh nagyon is elfogadja adott esetben, ha összecseng az övével, vagy éppen ő diktálta azokat.) Harmadszor pedig te is hivatkozol arra, hogy a szakadás idején Isten kijelentette akaratát neked, részben Szekeres Gyurin, részben igeolvasáson keresztül. Ami előbbit illeti, arról nem akarnék hosszan értekezni, hiszen Szekeres Gyuri nyilván nem a saját véleményének adott hangot, hanem amit Némethtől hallott (arról légy szíves, ne akarj meggyőzni, hogy ő önállóan próbált meg valaha is véleményt formálni a Hit Gyülekezete kardinális kérdéseiben - erre nála nagyobb formátumú figurák is ritkán vetemedtek). Ami pedig a spontán kinyilatkoztatást (az Úr megszólítását) illeti, már tavaly is gondoltam, hogy kifejtem neked az általad tett bizonyságról a véleményemet. Te - az Index nyilvánossága előtt illetve nekem többször is - arról tettél bizonyságot, hogy a szakadás friss élményének hatása alatt (vagy épp azt megelőzően) olvastad a Péld. 1,19.-et, és ez mint isteni kinyilatkoztatás győzött meg arról, hogy Némethnek igaza van a "kapzsi" Görbiczékkel szemben. Nos, ezt az igét is szerintem nagyon úgy akartad értelmezni, hogy neked jó legyen. Normális emberi ésszel ugyanis nem hihető, hogy Németh Sándor a "gazdája" lenne bárki felebarátjának, akár Görbicz Tamásról, akár Semsei Ferencről, akár Gipsz Jakabról van szó. (Hangsúlyozom, normális ésszel! Nekem ugyanis akkor sem volt gazdám, amikor ott voltam a Hit-ben, legfeljebb tekintélyes gyülekezeti vezetőm. Gazdája - vagy: jó, legyen tulajdonosa - az öntudatlan, hasznot hajtó állatoknak van, nem Krisztus megváltott népének, arról persze nem szól a fáma, hogy Németh minek tartja a gyülekezete tagságát... Mondhatnám, hogy a Biblia nem véletlenül használja a keresztények természetének hasonlataként a "bárányt" a "birka" helyett. Én az előbbibe akarok tartozni.) Normális ésszel továbbá az is kevéssé hihető, hogy Görbiczék Németh "életére" törtek volna, ilyesmit legfeljebb csak a legszélsőségesebb hites ideológia-gyárosok találhatnak ki. Vagyis ez az ige - szerintem - csak egy utólagos konstrukció részeként értelmezhető a Hit Gyülekezete 1998-as torzsalkodására vonatkozó kinyilatkoztatásként.
Azt mondod, nem kell Németh hibáit krisztianizálni - miközben mindent elkövetsz, hogy ezt tedd. Kár. A feddés és a dorgálás "szabályszerű" voltáról nyilván eltérőek a nézeteink, amint ez már korábban is kiderült. A kérdésem csak az, hogy el tudsz-e elméleti szinten olyan szituációt képzelni, amikor Némethet egyáltalán megfeddheti valaki. Én nem. Furcsa, hogy Dávid példájára hivatkozol, miszerint ő Izrael királya maradt házasságtörőként és gyilkosként is, tovább Isten "vádolta" mindezzel. Azért furcsa ez a párhuzam, mert hiszen Dávid elkövette azt, amivel az Úr vádolta (azt akartad ezzel mondani, hogy Németh is az anyagi vagy erkölcsi visszaéléseket?) Az a kérdésed, hogy Nátán próféta miért nem volt a BAGY-ba szakadtak között, enyhén szólva akadémikus, eldönthetetlen. Szerintem közelebb jutunk az igazsághoz, ha nem mindenáron a személyeken keresztül, hanem állításaikon keresztül közelítünk a történésekhez. Görbiczék ugyanis megtalálták az akkori - a Hit Gyülekezetére nézve több, mint súlyos - helyzethez szükséges hangot, Németh volt, aki ezt meghallgatni sem volt hajlandó. Ami a lojalitásodat illeti Krisztus iránt, kétségbe vonni nem kívánom, de mostani leveled nagyon is úgy néz ki, hogy ez a lojalitás nem egy szellemi valóság, vagyis Krisztus teste, hanem egy hús-vér mai ember (Németh Sándor) személye felé irányul. Dávid mellett hivatkozol Mózesre és Noéra, akiknek a tetteit ugye (Németh Sándorhoz hasonlóan) nem szabad kritika tárgyává tenni, mert aki őket kritizálja, az Isten elhívása ellen lázad, jaj neki, ugyanarra a sorsra jut, mint Kóré, Dátán stb. Azért van néhány fontos tényező, ami elkerülte a figyelmedet. Ha mindenáron Mózeshez méred a "vezető lelkészt", akkor egyúttal azt is feltételezed, hogy ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan vezető szerepet tölt be az emberiség üdvössége történetében, mint ő. (Ha pedig kisebb szerepet játszik, akkor egy kicsit más megítélés alá is eshetik, nem? Áront is az Úr hívta el, nem is akármilyen szolgálatra, és amikor hibázott - nem is akárhogy, az aranyborjúval - neki bizony meg lehetett mondani a hibáját és a pozícióját is megtarthatta. Jeroboám még nagyobb melléfogást csinált, súlyos átkot hozott magára, utódaira, népére - mégis meg lehetett neki mondani Ahija próféta által, de a pozícióját nem vesztette el, ezután még 22 esztendeig uralkodott Izráelben. 1Kir. 14,20. Stb.) Visszatérve a Mózes-Németh azonosításra, ezt a magam részéről erős túlzásnak tartom. Továbbá (tudom, nem hiszed, de rezignáltan újra felhívom rá figyelmedet) Piszter Ervin vagy társai nem akarták Németh Sándor pozícióját megszerezni, őt "vezető lelkészi" stallumából kibillenteni, akár üdvtörténeti jelentőségű figura, akár csak egy magyarországi gyülekezet első számú lelkipásztora. Manapság cseppet sem zavarja őket, hogy a Hit Gyülekezete vezető lelkészét még most is (sőt van egy gyanúm: még jó sokáig) Németh Sándornak illetve Juditnak hívják. (Én is így vagyok vele.) Arról nem is beszélve, hogy akik Németh ellen "fellázadtak", azok alatt nem nyílt meg a föld, nem csapta őket agyon a tüzes istennyila, sőt szemmel láthatóan jól érzik magukat, talán összefüggésben azzal, amit előbb mondottam. Németh Sándornak igen is meg lehet(ne) mondani, hogy hibázott, és erre - finoman szólva - nem elegáns cáfolat, ha az az ellenvélemény, hogy Mózest sem szabadot kritizálni, ergo Némethet sem szabad. Noé esete még egyértelműbb, rá azért szoktatok hivatkozni, mert ugyebár vétkezett és a jó fiúk csukott szemmel betakarták meztelenségét, és ezt kellett volna tenni Piszteréknek is. Nos, ezzel az a helyzet, hogy szegények nem Németh első "részegségénél" viselkedtek úgy, ahogy kritizálod, hanem a sokadiknál. (Ennyiben egyébként találó a hasonlatod, hisz a korlátlan hatalomtól tényleg előbb-utóbb ugyanúgy elveszti az ember a józan eszét.) Takargatták azok évekig a sorozatosan lerészegedő főnök melléfogásait. A Biblia nem ír Noé több berúgásáról (bizonyára csak egy volt, és az öreg levonta a mértékletességgel kapcsolatos következtetést), szerinted, ha hosszú évekig minden áldott nap újra és újra ivott volna a borból és megrészegedék, és meztelenen van a sátor közepén, akkor a fiainak meddig kell tűrnie azt, hogy apjuk megátalkodott és nem tanul a hibájából? Arról nem is beszélve, hogy - folytatva hasonlatod, te mondtad - Piszterék szerintem nem mutogatták senkinek a pucér Sándort, hanem csak annyit mondtak neki a sátor közepén: Sándor, pucér vagy és részeg. Mire ő felháborodva nekik rontott, hogy mit hazudnak és vádaskodnak, ő bizony elegánsan fel van öltözve, és színjózan. (Tudod, milyen az, amikor tökrészeg ember bizonygatja, hogy józan és csak egy kortyocskát ivott, hukk.) Hogy ezután otthagyták a sátrat, nem csodálom, ja, és ismét ne tévesszük szem elől, hogy Németh Sándor nem az apja a gyülekezeti tagoknak, legalábbis én nem éreztem akkor sem úgy, hogy lelkipásztor és hívő között apa-fiú kapcsolat lehetne. (Ha te így gondolod, a te dolgod, szerencsére.)
Párhuzamba állítod Némethet Jézussal is, mondván, ha őt üldözték, a vezető lelkészt is fogják. (Ján. 15,20.) Sajnos ez szerintem megint nem jó igei hivatkozás. De nemcsak azért, mert ezzel a Sándort egyértelműen Krisztusnak felelteted meg, és nem is azért, mert ezt az igét minden keresztény mindig előrángatta eddig a világtörténelemben, ha bajban volt. (Érdekes, amikor áldásai voltak, ez hogy, hogy nem, nem jutott eszébe. Más alkalmakkor talán neked sem.) Hanem azért, mert az "üldözés" kapcsán sok keresztény szeret megfeledkezni arról a nagyon is vaskos bibliai alapelvről, hogy a szenvedés csak akkor méltó Krisztushoz, ha ez kifejezetten az evangélium hirdetése és az azt tudatosan megsemmisíteni akarókkal szembeni bátor ellenállás miatt éri a keresztényeket. (Ld. pl. 1Pét 2,20., 4,14. stb.) A presbitérium jogosultságával, pénzkezeléssel, az SZDSZ-es kopogtatócédulagyűjtéssel stb. kapcsolatos kérdésfeltevés szerintem nem ez a kategória. Csak nem azt akarod mondani, hogy Piszer Ervint, Bartust vagy engem olyan indulatok vezettek, mint a katolikus inkvizítorokat a középkorban? Ha ezt állítod, megint nem tudod, mit beszélsz, és újra bizonyságát adod, hogy képtelen vagy különbséget tenni a dolgok között, csak két kategóriát ismersz: a Hit Gyülekezete számára jó és rossz dolgokat.
Az általad részletes írásmagyarázattal illetett Roboám-történethez nem akarnék hozzászólni, sok pontjával még egyet is értek. De ezt nem értem, miért akartad bekapcsolni párbeszédünkbe. Lévén azt jó három éve egyetlen alkalommal, egyetlen szempontból vettem önmagam számára példának, és akkor is hangsúlyoztam, hogy nem tekintem a HGY-BAGY (BAGY akkor még nem is volt...) minden részletre kiterjedő analógiájának. Csak abból a szempontból jutott eszembe, hogy Roboám nem az alattvalóival való őszinte együttműködésre alapozta uralmát, hanem a nyers megfélemlítésre, ahogy azt Németh is tette (szerintem), ami stimmelt, és ezt ma is úgy gondolom, hogy stimmel. A Roboám-sztori többi részlete ebben a vonatkozásban nem is érdekelt. (Azon aztán lehet vitatkozni, hogy Júda minden királyának mindenkor engedelmeskedni kellett volna az Isten népének, mert te írod, hogy ott maradt minden, ami Izráel lényegét jelentette. Az, hogy az Úr sokáig nem akarta elveszíteni Júdát Dávidra való tekintettel, nem egyenértékű azzal, hogy a népnek mindenben követnie kellett királyát, jónak ismerni el minden cselekedetét. Pl. bizonyos Akház esetén, aki Júda királyaként átvitte a fiát a tűzön a pogányok utálatosságai szerint stb. stb., ld. 2Kir. 16. és még sok más király esetében.) Sommás megállapításodat, miszerint a "BAGY-ból többé semmi jó nem származhat", nem minősítem, ez ugyanis ("ex cathedra") minősíti önmagát és a másik felekezet iránti súlyos, negatív elfogultságodat. (Ez az utálatnak egy finomabb megfogalmazása.) Nekem eszembe nem jutna ilyet mondani a ti gyülekezetetekről. Nem érzem magam ugyanis a jelen és a jövő urának vagy letéteményesének. Szerintem származhat (és származik) sok jó a Hit Gyülekezetéből, illetve más felekezetekből is. Megvádolod azután a BAGY-osok többségét, hogy "szubjektív szempontok összevetése után, vagy csak egyszerűen baráti kapcsolat miatt mentek el". Még azt is elhiszem, hogy ez sokakra igaz. De mennyire igaz azokra, akik ott maradtak! A gyülekezeted vezetőit, meghatározó személyiségeit nagyon is (finoman szólva) szubjektív szempontok tartják mostani pozíciójukban. "Az igazságot nem lehet sok szubjektív szempont alapján megismerni, s így kialakítani az objektivitásról egy fogalmat. Az Igazságot kell megismerni, ami objektív." Ámen. DE: Az Igazság maga Jézus Krisztus. Nem maga Németh Sándor.
Bár elég edzett vagyok már, azon tényleg leesett az állam, amikor valami állítólagos pletyka kapcsán (ld. alább) kerek perec kijelentetted, hogy a tized úgy, ahogy van, márpedig egy az egyben Németh Sándort illeti, mint jogos tulajdont. (Vagy: mint korlátlanul rendelkezésére álló bevételt, ha az általad használt "övé" szót finomítani akarnám, ha lehetséges, hiszen ez még így is több, mint elképesztő.) Én a Bibliában hitesként és nem hitesként azt olvastam, hites vidéki vezetőként azt prédikáltam, hogy a tized Istené, legalábbis az ősatyák (Isten ígéretének akkori hordozói, népének vezetői stb.) ezt az Úrnak mondták, nem maguknak, nem is beszélve Németh Sándorról. (Vitassuk meg az 1Móz 14,20-at vagy a 28,22-t? Felőlem...) Ha pedig az egyén lemond a tulajdon- vagy a rendelkezési jogról Isten javára, ami - tudom! - a gyakorlatban a gyülekezeti felhasználással egyenértékű, akkor nem hiszem, hogy egyetlen embernek korlátlan jogai egyáltalán lehetnének fölötte. Több ezer ember adja be jövedelmének egy jelentős részét a gyülekezeti kasszába, ezzel nem lehet játszani, ennek felhasználása, hovafordítása óriási felelősség! Nem nyomhatja egyetlen ember vállát, mert előbb-utóbb kizárt dolog, hogy legalább apró dolgokban ne tévedjen, és ekkora összegeknél ez nem apróság, hanem súlyos és komoly kérdés, nem lehet vállrándítással elintézni. Szerintem épp ezért van létjogosultsága a gyülekezet tekintélyes vezetőiből álló, egyházkormányzati kérdésekben döntési kompetenciával bíró testületeknek, már amelyek nem névlegesek. Ha ezt a havi több millió forintot te egyszerűen Németh jogos tulajdonának nevezed..., Feri, ott szerintem baj van. Ez már személyimádás, amihez haszonlesés nem párosul. (Tudom, súlyos szavak, de még mindig nem vagyok képes feldolgozni azt az óriási elfogultságot, amely leveledből Németh Sándor irányába kirajzolódik. Pláne, hogy leveled végén magad is kinyilvánítod: például pénzügyekben nem érdekel, amit Németh Sándor vagyona kapcsán látsz vagy tapasztalsz, bármilyen rossz is legyen a helyzet, te nem törődsz vele, csak azt mondod rá, hogy az jó. Megkérdezted, hogy ez egyáltalán miért téma. Válaszom: nem elsősorban Németh vagyonának nagysága miatt, hanem azért mert ilyen felelőtlen gondolkodásra sarkall, mint amit te kinyilvánítottál. Ezért "téma".) A dologban az a legrosszabb, hogy egy idő után az ember képtelenné, érzéketlenné válik az egészséges - és keresztény közösségben alapvető fontosságú - tekintélytiszteletre; illetve hogy az ilyen megnyilatkozásoktól a vallási fanatizmus már tényleg nincs messze. (A pénzetek mellett az életetek is az övé? Vagy az is csak tizedrészben? Még jó, hogy alább idézted a Ján. 15,20-at: "nem nagyobb a szolga az ő uránál"...) Azt még valahogy elhiszem, hogy a te személyes jelenlétedben senki nem nevezte - a fehér füzet szóhasználatával - "kenetosztónak" Németh Sándort. Azt azonban sehogy sem, hogy te magad ne láttad volna a BS-ben például, hogy egy időben mindenki kutya kötelességének érezte, hogy összeessen vagy rángatózzon, ha öt méteres közelébe került, és tény, hogy Németh soha nem próbálta meg ezeket a szélsőségeket legalább megmagyarázni. Élvezte, hogy úgy tekintenek fel rá, mint a Szent Lélek erőteljes kisugárzása hordozójának (ez az én ismeretségi körömre kivétel nélkül igaz volt akkor, szerintem most is az), vagyis a kenetosztásban legfeljebb a szóhasználat kifogásolható, a tartalom semmiképp. (Ez messzire vezető, teológiai kérdés, te nem akartál mélyebben belemenni, ezért ezúttal én sem teszem.)
"Én maradok annál, hogy Isten nem hülyegyerek, tudja kit hívott el." - írod. Szögezzük le, ilyet nem állítottam. Isten elhívása azonban nem zárja ki, hogy ha evilági kérdésekben az elhívott téved, akkor ne lehetne figyelmeztetni rá. Ennél is fontosabb: az elhívás nem jogosít fel MINDENRE! Attól, mert őt az Úr elhívta egy feladatra (ebben nem kételkedem), nem jelenti, hogy minden eszköz szentté válik a céljai érdekében. Sőt, szerintem az elhíváshoz súlyos felelősség is társul azokkal szemben, akik felé szolgál, ha jól értelek téged és más hiteseket, akkor Németh Sándor felelőtlenül tehet, amit akar. Tudom, szerinted teljesen bibliai a Hit Gyülekezetében megvalósuló vezetési rendszer, szerintem nem (inkább emberi tekintélyelvű), mint erre már múltkoriban is kitértünk, tehát ezen a ponton aligha tudunk most továbblépni. A "Bartus-módszert" annyiban valóban elfogadhatónak tartom, hogy egy demokratikus országban ideológiai vagy politikai ellenfeleink visszásságairól igenis meg lehet szólalni a nyilvánosság előtt. (Mint mondottam volt, ezt ti magatok is pontosan így csináljátok másokkal - világiakkal, katolikusokkal, BAGY-osokkal, velem stb. - szemben, csak saját magatokat tartjátok tabutémának.) Azután, akinek nincs vaj a fején, kimehet a napra, mint mondottam volt. Egyébként, ha Bartus könyvét olvastad volna, láthattad volna, hogy ő pont annyira volt kritikus a mostani BAGY-osokkal, mint a Hit-ben maradottakkal szemben. Piszter Ervin vagy Takács Feri hitesként elkövetett hülyeségeit ugyanúgy leírta, mint Németh Sándorét, Morvayét stb. Hidd el, semmivel nem volt kíméletesebb irányukban (a dologban az a röhej, hogy egy-két apróság, amit mostanában lejáratásukra írtok, az Bartusnál is szerepel, például a Takács Feri által megjelentetett hites szamizdatok silány kötészeti munkája...), sőt saját magával sem, amit én szintén elfogadhatónak tartok. Közöttünk alapvető nézetkülönbség, hogy te minden rosszat BAGY-os, (majdnem) minden jót hites személyeknek tulajdonítasz, én pedig a negatívumokat nem magában az emberben, hanem erkölcsileg vagy emberileg (sőt teológiailag) kifogásolható magatartásokban jelöltem meg mindig. Ha Görbicz Tamás hites vezetőként hülyeséget csinált, az hülyeség volt szerintem is, nem fogom mentegetni (azért nem elhanyagolandó, hogy ezt ma már ő sem tagadja), ha Morvay Péter hites vezetőként hülyeséget csinál, ugyanilyen megítélés alá vonandó. Szerintem.
Más helyen egy korábbi mondatom alapján (amikor arról írtam, hogy értékítéletedet a gyülekezet aktuális érdekeinek rendeled alá) azt a következtetést vontad le, hogy intellektuálisan lekezellek és sértegetlek. Ezt ezúton (is) visszautasítom, Isten látja lelkemet, hogy nem. Mégpedig: 1. Ezt a mondatot egy olyan tavalyi vitából vetted ki, amelyet az interneten (REM-nyilatkozat) a gyülekezeted indított el nagyon kemény és meglehetősen otromba stílusban. Ha összehasonlítom a saját megnyilatkozásaimat Szobota Zoli vagy Szekeres Gyuri nekem szóló szövegeivel, akkor azt látom, hogy ők legfeljebb hülyegyereknek néztek, még vaskos hazugságokat is készek voltak nyilvánosság előtt kürtöltetni, hogy gúnyolódhassanak rajtam, és nagyon is lekezelően beszéltek, miközben én higgadtan előadott érvekkel akartam operálni, de nekik ez nem kellett. (Azt hiszem, korábban is pedzegettem, hogy bizony ha akarnék én is tudnék ilyeneket írni pl. többször említett diakónusodról - mit ne mondjak, nem kellene sokat a valóságon kifigurázni - csak énnekem ehhez nincs kedvem. Ja, igen, más: ahogy az Új Exodust olvasgatom, Szekeres Gyuri nem tud megválni ettől a módszerétől.) 2. A te mostani és korábbi leveleid egyaránt mindenáron való (ön)igazolást hordoznak, ezt azt hiszem, csak a vak nem látja, vagyis párbeszédünk meg-megszakított egy éve alatt eddig tényleg mindenben alárendelted magad a gyülekezet érdekvédelmének. Ha erre irányuló törekvésedet magad is hangsúlyozod (mert hiszen mostani leveledben is többször megteszed!), akkor miért sért, ha én mondom ki ugyanezt? (Egy helyen magad is "cinkosságról" beszéltél, amit te teszel, szerintem is az, és még csak nem is elítélendő önmagában, legfeljebb ha letagadják.) 3. Sem intellektuálisan, sem hétköznapi bunkósággal nem kezeltem le soha senkit. Nincs nekem sem olyan magas életkorom, sem olyan nagy végzettségem, hogy felvághatnék rá, már ha akarnék egyáltalán. (Megjegyzem, vidéki gyerek volnék magam is, és megállapításod már csak azért is mellé ment, mert furcsa módon mindig is remekül kijöttem a 8 általánossal sem bíró embertársaimmal, pl. katona koromban stb. - persze most olyanokról beszélek, akik szintén ki akartak velem jönni, s ez ugyebár tavaly a gyülekezeti levelezőkről nem volt elmondható.) Vagyis: én nemcsak nem neveztelek, de nem is tartalak hernyónak vagy más állatfajtának. Olyan keresztyén emberként tekintek rád, akivel vannak bizonyos - meglehet, alapvető - nézeteltéréseim. Ez a helyzet. Ha ez a felállás neked nem fér bele az ideológiai "sablonodba", csak magadnak is sulykolod a rólam kialakított képedet, arról nem én tehetek.
Megint előjöttél azzal, hogy mennyire igazolható a vitapartner különböző állatrendszertani kategóriákba sorolása (ld. hernyó, patkány, kígyó, farkas stb.) az én álságos módon kifinomított stílusommal szemben - erre nem tudok neked újat mondani. (Mintha azt akarnád, hogy mondjam már ki én is inkább, hogy "dögölj meg, te tökkelütött bunkó paraszt", de nem fogok ennek felülni, továbbra is igyekszem normális emberi hangot használni, még akkor is, ha te ezen megsértődsz. Megjegyzem, megsértődni ezen igazán nincs okod. Közöttünk nem stilisztikai, hanem vélemény-különbség feszül, s ez más. Én nem érzem sértve magam, amiért nem értesz egyet velem.) Ezek szerint neked Kövér László vitastílusa őszintébb és tetszetősebb, mint az ellenzéki pártoké, hiszen utóbbiak a Fidesz leköszönt elnöke (és más jobboldali prominens) ajakán voltak már férgek, nyüvek, pondrók, és lassan kimerül náluk a Brehm példatára. Sajnálom, hogy az általad idézett 1999-es cikkemet félreértetted, persze meglehet, ezúttal én fogalmaztam kevéssé körültekintően. Vagyis szerintem a "náci diktátor" / "tekintélyuralmi eszközöket alkalmazó vezető" illetve "tökkelütött paraszt" / "ostoba" különbségtétel egyáltalán nem pusztán ízlésbeli! (Egyébként én akkor nem azt hangsúlyoztam, hogy ez pusztán ízlésbeli különbség volna, hanem azt, hogy a gyülekezeted erre hegyezte ki Bartussal szembeni kritikáját, holott nem ez volt ott a lényeg, hanem a megfogalmazásokra okot adó történések.) Én ezeket a jelzőket soha nem használtam és nem hiszem, hogy használnám akár Németh Sándorra, akár másvalakire.
A kritika helye, módja, ideje.
Erről fentebb illetve korábban már sok szót ejtettünk, úgyhogy csak röviden. Görbiczék három évvel ezelőtti akcióját azért ítéled el, mert nem jó gyümölcsöket termett a világban, azt mutatta be a kívülállóknak, hogy Isten gyermekei mennyire esendőek és hogyan gyepálják egymást. Vegyük azért sorba: Azt nem állítottam, hogy mindez jó gyümölcs lenne, azt sem, hogy én ezeknek a gyümölcsöknek örülnék. Sőt, többször leírtam már, mennyire nem örülök annak, hogy ez az egész dolog 1999-re odáig fajult, ameddig. Ne feledd, 8 évet töltöttem veled egy gyülekezetben, az egész fiatalságomat gyakorlatilag, azt hiszed, én örülhetek egyáltalán annak, hogy ez így alakult? Nem. És ezzel a BAGY-osok is ugyanígy vannak, elhiheted. Nem örült egyikünk sem, hogy a fél ország a Hit Gyülekezetén röhögött, sőt teszi még most is. A kérdés azonban az, ki ültette azt a fát, amiből ezek a gyümölcsök kikeltek? Szerinted a BAGY-osok, szerintem meg sokkal inkább felelős érte a ti vezetőtök. Évekig locsolgatta a belső megosztás, megfélemlítés, lelki kényszerhelyzetek és a szolgalelkűség fáját, amiből ezek a gyümölcsök keltek ki. Úgy tűnik, szerinted soha egy kukkot sem szabad szólni senkinek Németh Sándor bármilyen melléfogása kapcsán, kérdezni sem szabad, mert aki kérdez, az már állít, és aki állít, az már lázad... (Persze, te jónak és bibliainak tartod a diktatórikus vezetést, hát ez, tényleg lehet, hogy az, ld. alább.) Még egy fontos dolog: azt sem állítottam, hogy Görbiczék vagy Bartus eljárása minden ponton és megnyilatkozásban kifogástalan lett volna. Amiben nem az volt, abban egyébként úgy tudom, a BAGY-osok bocsánatot is kértek, meg is jelent az általad ezek szerint olvasott fehér füzetben. Amiben Bartussal nem értettem és értek egyet, azt sem akkor, sem most nem rejtem véka alá, például - mint mondtam - veled együtt helytelenítettem a könyve megjelenése után személyével összefüggésbe hozható bizonyos "nyomásgyakorlási szándékot" - persze ennek mértékét és jelentőségét lehet, hogy eltérően ítéljük meg. (Leveled végén pletykákat közölsz az ukrán maffiáról, Balogh Feri gyermekeinek halálával kapcsolatos vélekedésekről, ezek szerintem hülyeségek, én magam senkitől nem hallottam hogy ilyen zöldségeket terjesztett volna - ha hallom, ellentmondok a terjesztőnek -, így hát ezekkel nem is foglalkozom.)
Kifogásolod, hogy tavaly nem "szaktanulmányban vagy szakújságban" tettem közzé Németh Sándorral kapcsolatos eszmefuttatásomat, hanem úgymond, "a világ elé vittem". (Mondjuk szerintem nem én vittem, hanem az tőlem függetlenül már ott is volt és van, de hát ez most valóban lényegtelen. Mint ahogy az is, miszerint amikor számon kértem rajtad korábbi, üzleti szempontokkal való vádoltatásomat, azt válaszoltad: "rosszkor, rossz helyen" jelent meg az írásom. Ebből kettő következik: nem a kérdésemre válaszoltál, illetve érdekelne, mi lett volna gondolataimnak a "jókor" és a "jó hely". Kritikádban különösen az mosolyogtatott meg, hogy te és más hitesek néha szó szerint - nem viccelek, tényleg! - ugyanazokat fogalmazzátok meg, mint a 19. században a hivatalos katolikus egyházi álláspont azokkal az alsópapságból jövő reformtörekvésekkel szemben, melyek egykor nagyon is jellemezték az "anyaszentegyház" bizonyos köreit például a demokratikusabb egyházreformmal, az egészségtelen tekintélytisztelettel, a cölibátus eltörlésével vagy épp a főpapi harácsolással szembeni kritikákban. Pl. "világ elé vitték", "nem bibliai" stb. Lehet, csak véletlen egybeesés illetve azok sorozata.) Mi az a "szaktanulmány vagy szakújság", amiben a következő, Hit-tel kapcsolatos kritikámat (na nem mintha készülnék ilyet írni, csak elvi síkon kérdezem) közölhetem szerinted? Nevezd meg pontosan! (Pl. a Hetek? Rendben, írj már egy pár támogató sort az érdekemben a főszerkesztő úrnak... Új Exodus? Írj már hasonlót az ottani főszerkesztő úrnak. Vagy a legutóbbi számnak exkluzív interjút adó keresztény vezetőnek. Bocs a viccelődésért, de ezt végképp nem hiszem, hogy komolyan gondoltad.) Én egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy például a katolikus egyházzal kapcsolatban megfogalmazódó nyilvános kritikákról ugyanez a szakújság-dolog eszedbe sem jut. Ugyan már, ti nem a kiadó vagy a példányszám miatt hördültetek fel (ne utasítsd el a többes számot: te is!) hanem azért, mert egyszerűen "nem találtatok fogást" a cikkemen, illetve azon, hogy egy világi szerkesztőség közlésre érdemesnek ítélte, és rajtatok kívül még a liberálisok is úgy gondolták, hogy a Hit Gyülekezetéről lehet hozzám hasonló értelemben is beszélni. A katolikus hasonlat most sem vérzik: szerintem politikai heti- vagy napilapok publicistái már tették kifogás tárgyává a katolikus egyház bizonyos viselt dolgait, amióta feltalálták a könyvnyomtatást, az elmúlt években Magyarországon is szakajtónyi ilyen iromány született. (Te is emlékeznél ilyenre bőven, ha akarnál.) Sőt, a ti Hetek c. újságotokban is bőven volt már erre példa. Minderre persze a katolikusok mondhatják, hogy teológiai kérdéseket kívülállók a világ elé citálnak. Hol csöpög hát a vér a hasonlatomból? Mondok egy személyes példát (nem a nagyképűségem miatt), januárban a Népszabadság hozta egy publicisztikámat, amelyben a népszámlálás ügyéhez szóltam hozzá. Bíráltam a történelmi egyházakat, különösen a katolikus püspöki kart, amiért a Mt. 10,32-vel csinált hírverést a népszámlálás kérdése mellett. Idéztem és fejtegettem pl. az igehelyet (vagyis ennél "teológiaibb" módon nem hiszem hogy tudnék a kérdéshez viszonyulni), és kifejtettem abbeli nézeteimet, hogy tulajdonképp képmutatás olyanok tömegeiből statisztikát, abból pedig politikai propagandát kovácsolni, akiknek az egyházhoz semmi közük, legfeljebb meg vannak keresztelve. Elítéled, hogy ezt megírtam? Ráadásul nem csak én? Pedig pont annyira "teológiai kérdés", mint az, hogy ki a közéleti fórumokon tabunak minősített "szolgálati ajándék"! Már csak azért is vélem úgy, hogy magad sem gondoltad komolyan, amit írtál, mert pl. hivatkozol a Hit Infóra, amely ugyebár 1997-ben megszűnt. (Németh Sándor tiltotta be, mert úgy érezte, hogy "túl független" tőle. Hidd el, ezt láttam közelebbről, a vezető lelkész valósággal paranoiás lett ekkoriban, hiszen minden fontosabb cikket jóváhagyattunk vele éveken át, vagy épp azért írtuk, mert ő "megrendelte", ha kellett, a nyomdagép alól rángattuk vissza, hogy beleírhasson stb., de mégis úgy érezte, hogy személye nincs eléggé a középpontban.) Hasonló a helyzet az Új Exodusszal, amiről te is tudod, hogy 4 évig azért aludta Csipkerózsika-álmát, mert Németh Sándor nem tartotta fontosnak a kiadását és most is csak azért jelent meg egy-egy újabb száma, mert az ő terjedelmes mondanivalójának nem talált máshol publikációs fórumot. A Hetekről miért mondod, hogy az ott megjelentek "nem világiak"? Sem az alcímében, sem az impresszumában nem azt olvasom, hogy "teológiai szaklap"? Ezt az orgánumot épp azért hozatta létre a Sándor, hogy a "világ elé vigye" az általa fontosnak vélt vagy elérhető információkat, sőt, hogy ezzel a saját szája íze szerint megtermékenyítse vagy épp befolyásolja a közvéleményt. (Ez persze még nem volna nagy baj.) S nem csupán a gyülekezetetek istentiszteletein árulják, hanem széltében-hosszában az országban, küldözteti a parlamentbe stb. stb. (Mindezt nemcsak én gondolom így, egy ismerősöm értesítése nyomán olvastam egy jópofa recenziót a Hetek-ről a május 11-i Index-en.) Ezt nem gondoltad végig, mielőtt leírtad!
A prédikációkat pedig csak és kizárólag azért említettem, mert az szintén egyfajta nyilvánosság (nem mondtam, hogy ugyanolyan, mint a sajtó! itt inkább te adsz a számba valamit), viszont sokkal komolyabb terep, mint az újságcikkek, vagyis százszor kevésbé megengedett egy prédikátornak, hogy úgy beszéljen másokról, mint az általam idézett esetben Nagy Józsi illetve az ő szellemi inspirátora tette illetve teszi még manapság is. Örülök annak, hogy legalább ezt a Nagy Józsi-prédikációt nem próbáltad meg megmagyarázni. (Meglehet, tényleg csak azért, mert nem hallottad.) Az Anániás-Safira történet kapcsán köszönöm, hogy klasszikusnak neveztél, de nem fogadom el. Ezt a jelzőt csak halála után évekkel érdemelheti ki bárki is (én nem hiszem, hogy megkapom), az én földi életből való távozásomig pedig - meglehet, egyesek reménységével ellentétben - azért még várni kell pár évet, legalábbis bízom benne. Az általam írott stílust alkalmazni próbálod, megtöbbszörözve a "tények" szó számát a bibliai példázat mondatai közé illesztve. Ezzel csak az a baj, hogy az ApCsel. vonatkozó megállapításai valóban tények, az viszont már aligha, hogy Németh pont olyan "istenembere" volna, mint Péter, Piszter és Takács pedig mint Anániás és Safira. (Biológia dolgozatnál az a variáció vonatkozik erre, hogy A és B külön-külön igaz [vagy igaz is lehet], de A és B között nincs kapcsolat.) Te a prekoncepciód alá hozol egy bibliai példázatot s ez bizony nem tény, akárhányszor írod is le. Legfeljebb vélemény! (A te véleményed.) Amit persze én ettől még tiszteletben tartok és igyekszem komolyan venni. (Mindehhez illusztráció egy kevéssé klasszikustól: "Őszintén mondom: nem értem mi a probléma." Válaszom: tényleg semmi. Hiszen Németh Sándornak úgyis igaza van!) A Hit Gyülekezetével szembeni kritikák lehetőségével kapcsolatban azt mondod, hogy "nem mindegy ki mondja és az sem, hogy hol mondja. Az pedig nagyon nem, hogy kinek mondja." Szerintem számotokra nem ezek a fontosak (nem adok a szádba semmit, csak következtetek), hanem az, hogy kiről mondja. Ha ez Németh Sándor, akkor aki mondja, az rossz ember, hitet-megtagadó; ahol mondja, az nem megfelelő fórum; ahogy mondja, az elfogadhatatlan stílus. Ha ugyanez mondjuk, kevésbé fontos ember, vagy épp nem hites, akkor a fenti körülmények pozitívvá is átlényegülhetnek. Vagyis mondd már meg, hogy ha esetleg egyszer, netalántán lenne a Hit-tel szemben jogos kritika (merthogy most úgy tűnik, szerinted nincs), akkor ki, hol és kinek mondhatja el? Szerintem nem kell ezen ennyit vesződni, egyszerűbben is megoldható, ha kinyilatkoztatjuk: soha, sehol, senki senkinek!
"Nem az a kérdés, hogy a politikusok eszközként használnak-e minket." - írod többek közt. Dehogynem! Az is! Ez bizony fontos kérdés, még ha abban maradéktalanul egyet is értek veled, hogy a politikának az ügybe való belelépését én is nagyon sajnálatosnak tartom. (Nem is értettem egyet azzal, hogy Bartus állításait jogi úton egy kisgazda képviselő karolta fel.) Ha viszont a Hit Gyülekezete nem egyszer akarta eszközként használni a politikusokat (vagy éppen meghatározni azok kilétét a választásokon), akkor ne csodálkozzatok azon, hogy ez visszaüt. Azt persze elhiszem, hogy titeket csak és kizárólag a Hit Gyülekezete önmagáért érdekel, de az emberek túlnyomó többsége ezzel nem így van Magyarországon, és szerintem a ti ügyetek pont azért fontos, mert megmutatta, hogy a politikát el kell választani a vallási kérdésektől. Sem az én cikkemnek, sem más hasonló megnyilatkozásnak nem volt sem a célja, sem az eredménye, hogy a társadalom vallási kérdésekben álláspontokat ütköztessen, amint mondod. Ebben a kérdésben - úgy tűnik - álláspontod szélsőségesen leegyszerűsítő: a világiaknak "nincs igei látása" - mondod, szükségképpen sötétben tapogatózó emberek, akik meg vannak vagy meg lesznek tévesztve, nem szabad nekik semmit mondani, mert egyből elhiszik. Inkább mi, felsőbbrendű világosságban járók mondjuk el a sok bunkónak, hiszen azt ugyanúgy tudatlanul bekanalazza, mint a rosszat. Van egy pár észrevételem: először is, elfelejtetted, hogy mi kik voltunk és honnan jövünk, másodszor ez aztán igazán lenéző magatartás a kívülállókkal kapcsolatban, harmadszor Isten az embert nemcsak mozgó húsnak teremtette, hanem értelemmel-lelkiséggel is megáldotta, vagyis fel kell tételeznünk a bűnös emberről is, hogy ha szépen elmagyarázunk neki valamit (például arról, hogy ki egy keresztény gyülekezet állítólag igaztalanul megvádolt vezetője, hogy néz ki belső életének szabályozása stb.), akkor vagy megérti vagy nem. (Vajon miért voltatok ti is annyira biztosak abban, hogy amivel ti magyarázzátok a szakadás-történetet, rajtatok kívül senki nem hiszi el?) Nem lehet annyival elintézni, hogy a sok kívülálló úgysem érti, magyarázni is felesleges. Ez egyébként szerintem több, mint magától értetődő, és én távolról sem akartam olyasmit mondani, hogy az evangéliumot a Népszabadságban kell prédikálni. ("Az pedig, hogy Németh Sándor milyen vezetési stílust honosít meg a Hit Gyülekezetében sem pro, sem kontra nem képezi az evangélium részét." - írod, fentebb pedig azt mondtad, hogy "a szolgálati ajándék", a vezetési stílusa és az ahhoz való viszont abszolút világnézeti, bibliai kérdés. Itt is éreztem ellentmondást.) Visszatérve az előző kérdésre, ha jól értem, azt akarod mondani, hogy soha semmilyen vallási témát nem szabad világi orgánumokban felvetni? A te ellenérved (miszerint belső vallási kérdés, a kívülálló világ nem kompetens) ugyanis bármire rá lehet mondani ugyanilyen megalapozottsággal. Ezzel egyrészt megint visszhangzod a 19. századi katolicizmus örök észrevételét (képzeld el, a mostanában sokat vitatott házasságjogi kérdésre is azt mondták, semmi köze hozzá az államnak vagy a világi közvéleménynek, hiszen szentség...), másrészt könnyű belátni, hogy te magad sem így cselekszel más vallási közösségek vonatkozásában, és nemcsak a köztörvényes bűnökről, hanem a teológiai felfogásból fakadó közéleti szerepvállalásról (hatalmi ambíciókról) is így gondolkozol. Minderre még alább, a töltényadogatás kapcsán kénytelen vagyok visszatérni. (Bár igyekeztem leveled azonos témára vonatkozó részeit összeszedni, nem mindig sikerült, helyenként csapongva vetted elő ugyanazokat a kérdéseket újra.)
Azt, hogy százmilliós visszaéléseket könnyű vagy nehéz eltüntetni, énnekem eldönthetetlen kérdés, hiszen el sem tudom képzelni, hogy az mennyi pénz (számomra mondjuk egy millió fölött minden összeg pont ugyanolyan szédítő és elérhetetlen), viszont a tévéhíradókat nézve és újságokat olvasva bizony el kell hinnem, hogy más életfilozófiát választó polgártársaimnak ez bizony abszolút nem nehéz dolog. Sem elvben, sem a gyakorlatban. A húsfogyasztásáról is számot adni kénytelen ismerősöd és "vezető lelkészed" között alapvető különbség, hogy bármilyen vállalkozás bevételi oldala tisztázható, a Hit Gyülekezete vezető lelkészéé soha. Nemcsak rátok, minden bejegyzett egyházra igaz (és csak az egyházi bevételeknek ilyen a jogi természete ma Magyarországon), hogy annyi bevételt tüntet fel ellenőrzés nélkül a hívek adományából befolyó összegnek, amennyit akar. Abból pedig Németh annyit tesz el magának, amennyit és amilyen jogcímen csak akar. Kizárt dolognak tartom, hogy valaha ezzel meg lehessen fogni, ha csak nem csinál valami átlagosnál is nagyobb marhaságot. Éppen ezért nem hihető, amit írsz ("ha létezne ez a jelentős vagyongyarapodás, akkor egy ilyen koncepciókban nem szűkölködő vizsgálat ezt felszínre hozta volna"), hiszen a gyarapodott vagyon nyilván nem az ő neve alatt fut. Itt volt például ez a tekeresi villaügy. A "Világosság Fiai" alapítvány gyerektáborának részeként nyilván olyan titkos luxusvillát húztak fel neki, aminek összes hasznát csak ő és családja, valamint klientúrája élvezheti, viszont semmi nem az ő neve alatt megy. (Valami azt súgja nekem például, hogy te sem jártál még ott. Nyáron kérdezd már meg Némethet, hogy te mint gyülekezeti tag, mikor mehetsz oda nyaralni, hiszen nyilván bármelyik gyülekezeti tag élvezheti vagy legalább láthatja, amit az ő adományaiból építettek. Ha tényleg meg mernéd kérdezni, utána szívesen adok menedéket...) Márpedig ha egy ilyen luxusvillája lehet, miért lenne az ő nevén az autója stb. Gyakorlatilag számolatlanul folyik be a gyülekezet bevétele, amiről - nyilván nem véletlenül - a gyülekezetnek homályos információi sincsenek. Nekem is volna még luxusügyi mondanivalóm, de megvárom vele a te beígért leveledet.
Morvay-bankszámla-ügy. A jeruzsálemi konferencia szervezésében, anyagi konstrukciójában Péteré volt a fő szerep, akár állt mellette névleges gyülekezet-közeli cég, akár nem. (Persze természetes, hogy nem egyedül szervezte több száz ember utazását, szállásolását stb., szóval, nem igazán értem, hogy miről beszélsz a cég és a magánember megkülönböztetésekor.) Azután itt a lényeg abban áll, hogy alapvető erkölcsi kategóriákat másként ítélünk meg. Ha ugyanis a cégvezető a saját zsebében vagy bankszámláján tartja a vállalata pénzét (aminthogy te ezt megengedhetőnek, sőt kívánatosnak nevezed), azt hivatalosabb megfogalmazásban az értelmező kéziszótár a "sikkasztás" terminus alatt tünteti fel. (Szerintem is az.) Ha ugyanis a cégé a pénz, akkor a cég bankszámláján kell tartania, nem a sajátján. (A köz- és a magántulajdon között erkölcsi és jogi szempontból is óriási a különbség.) Következésképp ha kamatozik, akkor sem neki fial, hanem a cégnek, vagyis nem költheti arra, amire akarja. Lényegében ugyanez a helyzet az alkudozással is. Ha nekem azt mondta, X forintba kerül az út, akkor én nem hatalmaztam fel arra, hogy alkudjon, fizesse ki az X-et a szolgáltatónak, ha pedig lealkudta, attól még a különbözet nem lett az övé. (Legfeljebb akkor, ha a megbízójával előre megállapodott a közvetítői jutalékban. Ami csak azért érdekes, mert ugyebár ilyen nem történt, másrészt pedig Morvay Péterre mindenki felnézett, hogy a gyülekezeti rendezvény iránti elkötelezett emberként, társadalmi munkában dolgozik olyan sokat...) De ezt szerintem te is jól érted, csak magyarázni próbálsz valamit, amit nem lehet. Csak a példa kedvéért: a miskolci bölcsészkaron én vagyok a projektfelelős, vagyis én szoktam intézni egy 22 tanszékből és egyéb szervezeti egységekből álló intézmény pályázatait, köz- és egyéb beszerzéseit. Volt már, hogy pályázati beruházások céljára több millió forint ment át a kezem alatt. Ha egyszer is betettem volna a saját bankszámlámra, úgy rúgtak volna ki (az ország összes felsőoktatási intézményéből), hogy a lábam sem éri a földet, legfeljebb a hűvösön. Ha X. számítógépet vagy Y. fénymásolót olcsóbban tudtam beszerezni, mint az eredetileg megállapított ár, nem lett enyém a különbözet. (A dékánomat a lapos guta kerülgetné, ha előadnám neki a te érvelésedet, miszerint az nekem lényegében jár...) Soraid csak azért nem voltak meglepőek, mert még a kiválásom előtt egy alkalommal a miskolci vezetőségben is téma volt Morvay ügye, s amikor előadtam hüledezésemet, két vezető atyámfia is őszintén kerekítette el a szemeit, mondván, hogy ez miért probléma? Hiszen csak ügyesen szerzett egy kis zsozsót magának, már az is baj? (Mondhatnám, az "ügyes" és az "ügyeskedő" között nagy a különbség.) A Jorgos Travel-re való célzást nem értem, de talán nem is baj, ha nem ismerem ezt az utazási irodát és viselt dolgait. (Az nem tudta hazahozni az utasait és csődbe is ment vagy két éve?) Egyébként egyszer én is része voltam egy olyan miskolci vezetőségi döntésnek, hogy kiadtuk magánszemélynek a gyülekezet pénzének egy jelentős részét, hogy kamatoztassa meg. Én persze viszolyogtam, de akkor nem voltam határozott, hezitáltam, hogy lehet, tényleg ez az Úr akarata, igyekeztem megnyugodni benne. (Nem sikerült.) Isten bocsásson meg nekem azért, mert ekkor nem mondtam ellen, hanem sodortattam magam az eseményekkel.
De azért csak csapd ki nyugodtan az aduászt! (Az olyan lap, amit nem lehet felülütni ugyanis. A kezemben most nedvesedni kezdtek a lapjaim, a fejem idegesen kapkodom, lopva a feltett tétekre pillantok, hogy mit veszítek... Aztán eszembe jut, hogy mi nem is kártyapartit játszunk, a kezemben nem szorongatok lapokat, vagy ha igen, a parti elején kiterítettem őket az asztalra. Nem is beszélve arról, hogy egyrészt - ha ragaszkodsz a hasonlathoz - voltak már betlijeid a korábbi partikban, másrészt - komolyra fordítva a szót - én nem akarlak legyőzni téged, hanem csak beszélgetni akartam a Hit Gyülekezetéről. Mint korábban is jeleztem: egyre inkább úgy tűnik, más-más lapokat tartalmazó paklit kevergetünk. Vagyis ami nálad aduász, az lehet, hogy csak a Fekete Péter...)
Takács Feri - Tóth Gábor ügy. Igen, teljesen igazad van, ez a történet így az én tudomásom szerint sem történt meg. Tóth Gábort Nemes Pali nem a Szabadság-híd tetejéről, hanem a hídról hozta vissza, amikor elrohant a gyülekezeti irodából. Valóban durva csúsztatás, tárgyi tévedés stb. olyat állítani, hogy a híd tetején volt, amikor nem ott volt, hanem az utcaszinten. Erre mentséget keresni szerintem is súlyos hiba, mert itt nincs. Tanulságok viszont vannak:
1. Szerintem ebben valóban nem csak az a lényeg, hogy az irodából történt kétségbeesett elrohanás után az illető jogászt a szóban forgó presbiter a Duna vízszintje felett hány méterre érte utol. Hanem az, hogy az egyik akkor legagilisabb gyülekezeti alkalmazottnál elszakadt az ékszíj, biztos megvolt az oka, hogy miért.
2. Hogy lehet, hogy az akkor oly sokat szereplő Tóth Gábor egyszer csak nyomtalanul eltűnt a gyülekezet első sorából? A 90-es évek elején lépten-nyomon szerepelt, szervezett, aláírt (még hivatalos gyülekezeti megnyilatkozásokat is), hogy lehet hogy egyszer csak eltűnt? Én úgy tudom, hogy ebben az eltűnésben Németh Sándor vezetői "módszereinek" oroszlánrésze volt. Vagyis Tóth Gábornál is elszakadt a cérna, és elege lett az egészből. (Mások másként dolgozták fel a dolgokat.) Szerintem az igazán lényeges dolog idáig tart, mert ezt nem befolyásolja az általa Budapest belvárosában választott gyalogút-irány. Persze a hitelesség szempontjából ez utóbbit is tisztázni kell, ebben egyetértek. (Ez - más méretekben és jelentőségben - ahhoz hasonlatos, amikor a világiak mondjuk arról beszélnek, hogy pl. hány méter magas lehetett Krisztus keresztje, aminek a megváltás szempontjából nem sok jelentősége van. Aki akar, még a Bibliából is tud ellentmondásokat fabrikálni, amikkel mi azért nem foglalkozunk, mert többnyire nem az apró eseményekben, hanem a szellemi üzenetekben van a lényeg. S hasonló a helyzet Németh Sándor vagy bármelyikünk viselt dolgai esetén is. Kitérő: képzeld, egyszer még a Bibliában is találtam egy konkrét ellentmondást! Ugyanazon Akházia király életkorát eltérően adja meg a 2Kir. 8,26. és a 2Krón. 22,2. Az összes létező - pontosabban általam elért - fordításban ill. szövegkiadásban így szerepel! Egykoron még Vermes Laci is megerősítette a héber eredetiből. Amikor erre rábukkantam, az én hitemet még erősítette is az eset, s hiába mondja nekem bárki, hogy miféle könyvre építem a hitemet, amelyben még a számok is tévesek... Kitérő bezárva.)
3. Ha én teljesen kívülálló lennék, nekem bizony feltűnne, hogy ezt az egy elemet (illetve egy-két továbbit) állandóan ismételgetitek abból a célból, hogy a vitapartnerek egész érvrendszerét a hamisság képében tüntessétek fel. (Nem mintha feladatomnak érezném persze, hogy a "Stresszgyár" vagy a "Fesz van" történeteit én hitelesítsem.) Egyetértek Németh Ferivel, ember ekkorát tudatosan nem hazudik, legfeljebb a részletek tekintetében téved, vagy tévesen emlékszik. Takács Feri és Bartus irományai több száz ilyen sztorit örökítettek meg. Ha mindben tévednek, nem lenne célszerű rámutatni a többire is? Vagy legalább a többségére? Miért ezen az egyen lovagoltok? Vagy ha már a többivel nem foglalkoztok, nem lenne jobb ezt is hagyni? Átlátszó. Aztán Bartus könyvében ez a sztori egy pár mondatos említés, viszont ott van például egy külön fejezet, amely azzal foglalkozik, hogy Uzoni Dávid hosszasan elmesélte, miszerint az apjának a halála előtti hónapokban elege lett Németh Sándorból és a módszereiből, s ott akarta hagyni a Hit Gyülekezetét. Miért nem állt ki Uzoni Péter fia az évek folyamán azzal, hogy ez nem történt meg?
Diktátorság-ügy. "Mit mondhattunk volna arra, hogy diktátornak nevezed Sándort?" - kérdezed és csúsztatsz, méghozzá nagyon durván. Hidd el, százszor is megrágtam minden kifejezést a tavalyi cikkemben, ahogy azt más alkalmakkor is teszem. Sándort nem neveztem diktátornak! (Ilyen módon nem is tartom annak. Más téma.) Sőt körültekintően vigyáztam arra, hogy ne a személyét minősítsem, hanem egyes cselekedeteit, a publicisztika műfajából következően: szubjektív módon. Ha nem vetted volna észre, egyszer sem a személyét neveztem ennek vagy amannak. Nagyon is vigyázok arra, hogy a nyilvánosság előtt ne azt mondjam valakire: "hülye", hanem mondjuk azt, hogy "hülyeségeket beszél (szerintem)". Azt írtam - ha esetleg nem olvastad volna - hogy egyrészt bizonyos reakciói, megnyilatkozásai, módszerei emlékeztetnek, másrészt pedig tekintélyuralmi rendszerekre emlékeztetnek. Ha nem ismered ez utóbbi és a diktatúra közötti nagyon is lényeges különbségeket, szívesen elmagyarázom, de megkérdezhetsz mást is. (Mondjuk ezúttal talán inkább ne a Szekeres Gyurit.) Csak röviden a példa kedvéért: a Horthy-rendszer nem diktatúra, hanem tekintélyuralmi rendszer volt, több okból kifolyólag, pl. korlátozott szabadságjogokat biztosított, nem kívánta fizikailag megsemmisíteni politikai ellenzékét, de azért védte bebetonozott hatalmát stb. A dolog egyébként azért is érdekes, mert leveledben te magad kívánatosnak és bibliainak nevezted az egyházban a diktatórikus vezetést. Akkor miért háborodtál (volna) fel azon ennyire, hogy ha diktátornak neveztem (volna) Sándort? Ellentmondás! Ugyanis a diktatúrát (egyszemélyes vezetést) diktátorok irányítják, ennek belátása ugyanúgy megy, mint a 2 x 2-é. Németh Sándor viselkedése, megnyilatkozásai pedig (például mostanában az Új Exodusban) szerintem pontos tükrözései egy hatalomvágyó és arra ingerülten féltékeny személyiségnek. Tettei is erre utalnak. Nemrég hallottam, hogy páros lábbal kirúgták Egri Pistát (tudod, ő volt tavaly "vfo"), anélkül, hogy bármit is tett volna (állítólag BAGY-os ügynöknek minősíttetett, nem tudom biztosan...), ez annak a jele, hogy Sándor már bizonyosan nem bízik senkiben, cserélgeti az embereit, és egyre hisztérikusabban fogja félteni a hatalmát. Ebből a szempontból van félnivalója mentorodnak, Szekeres Gyurinak is, mert a tekintélyuralmi rendszerekben (diktatúrákban is, ha úgy jobban tetszik) a másodvonalbeli talpnyalókat előbb-utóbb mindig lecserélik vagy háttérbe szorítják, hiszen ők látták korábban a vezér gyengeségeit, hosszabb távon történő megtartásuk, pláne felemelésük mellett pedig sem pénzügyi, sem pedig világi pozicionális érdek nem szól, hasonló kvalitású van más is, aki szívesen a helyükre lép.
Aztán itt van ez a dolog, miszerint adogatom a töltényt meg a muníciót a rátok lövöldözőknek... Hm. Ajjaj. Na jó, megpróbálom:
Amikor tollat ragadtam, a gyülekezeteteket a kormánypárti politikusok hevesen támadták, politikai és bírói fórumokon próbálták ellehetetleníteni. Az egész cikkem lényege a kormányzat Hit Gyülekezete-ellenes tevékenységétől való elhatárolódás volt (ezt szerintem minden olvasó észre is vette - rajtatok kívül) s egyébként arról szólt, hogy én a kormánypártokkal mennyire nem értek egyet, mennyire hibásnak tartom, miszerint önös politikai érdekekből támadást indítottak ellenetek stb. (Viszont: a Hit Gyülekezetében történtekkel én sem értek egyet, de 1. teljesen más okokból, mint Molnár Róbert, 2. mindezen általam kifogásolt momentumok szerintem az egyházi autonómia sáncain belül folyó polémia körébe tartoznak.) Vagyis egyrészt általánosságban is elítéltem és elítélem azt a magatartást, hogy hatalmi eszközökkel piszkáljanak egy vallási közösséget. Azután konkrétan például ilyeneket írtam: "A kormánypártok (ideértve a MIÉP-et is) nagy hibát követnek el, amikor felelevenítik a tradicionális egyházak évszázados tévedését, miszerint a vallással való visszaélés ellen csak adminisztratív korlátozással lehet és kell harcolni. Megfeledkeznek arról, hogy egy polgári államban..." Stb. stb., nem akarnám magamat hosszasan idézni. Szerinted ezekkel a "töltényekkel" lehetne lövöldözni annak, akiről írtam? Szerinted ezek a mondatok bizalmatlanságot keltenek (kelthetnek egyáltalán?) az ellenzékben lévő liberálisokban? Feri, hidd el, semmiféle intellektuális lenézés nincs bennem, viszont egyszerű logikus következtetés mondatja velem: te nem tudod, hogy mit beszélsz! (Olvasd csak el még egyszer a saját szövegedet, légy szíves!) Persze, mentségedre lehetne, hogy ha nem is olvastad volna tavaly az írásomat, csupán az Index-en az arról szóló hites megnyilatkozásokat, így már érthetőbb lenne, csak hát eddig úgy tűnt, az én cikkemre hivatkozol, nem a kritikákból visszatükröződő elemeire. Veled kapcsolatban valóban komolyan meglepett, hogy Bartust is úgy kritizálod, hogy nem ismered a munkáját, csupán csak másodkézből. (Ezzel nem mondtam, hogy el kellene olvasnod, akkor viszont nem is kellene foglalkoznod vele; ha viszont valaki ennyire hosszú és markáns véleményt akar alkotni valamiről, enyhén szólva szükségeltetnék megismerni a másik állításait.) Ami pedig a liberálisokat illeti: ha szerinted egyetlen kívülálló egyetlen újságcikkével meg lehet ingatni azt a szoros kapcsolatot, amit a Hit Gyülekezete évtizedek óta bennfentes utakon kiépített és naponta ápol az SZDSZ-szel, akkor az a kapcsolat nem valami mély, hogy finom legyek. Nem attól félsz te is (más hitesekhez hasonlóan), hogy az SZDSZ-ben sokan nincsenek épp oda a Hit Gyülekezetével ápolt viszonyért, és most az ő már meglévő nézeteiket kimondta valaki más is? S ha már itt tartunk, amúgy is nevetséges, hogy ekkora jelentőséget tulajdonítottál az írásomnak akkor is és most is. Ha én így képes lennék egy publicisztikámmal bármely egyház társadalmi és politikai kapcsolatrendszerét átrendezni, a katolikus egyház és a konzervatív pártok már régen összedőltek volna. (Ami egyébként sem célom, csak a félreértések elkerülése végett. Ja itt megjegyzem, hogy amikor azt írod: "Megint a számba adsz valamit. :( Nem csodálkozom, hogy észre sem veszed, amikor a liberális értelmiségiekkel is ezt tetted." elkerülte a figyelmedet - még saját idézésedkor is - , hogy a véleményed feltételezésekor feltüntettem: "bizonyára". Nem csodálkozom, hogy észre sem veszed, mi a különbség az ex cathedra vélemény és a vitapartner - jelen esetben te - korábbi megnyilatkozásai alapján megfogalmazott feltételezés között. Amit akkor is észrevehettél volna, ha nem hangsúlyozom külön.)
"Hazudtuk volna, hogy nálunk demokrácia van?" - kérdezed. A válaszom: Isten ments! Ekkorát nem szabad! Nálatok nincs demokrácia, mert nem is lenne azt lehetséges megvalósítani. Viszont a demokráciát (mint politikai berendezkedést) a testvéri közösség bibliai elveivel szándékosan összekevered. ("Gyakorlati materialista" módjára - mondanád te az én helyemben. De én nem mondom, mert nem vagyok a te helyedben. Ez a demokrácia-dolog egyébként gyakori, csípőből kilőtt hites ellenérv.) Azt, hogy egy állami-politikai berendezkedés-típust a társadalom bármely autonóm közösségében megvalósítson bárki is, nem kérte számon rajtatok és másokon senki, mivelhogy ez elvi és gyakorlati lehetetlenség. Ez vonatkozik természetesen az egyházra is, akár a szó szellemi értelmében, akár közjogi értelmében vesszük. Persze, hogy az egyházban nincs demokrácia, hiszen Isten nem a mi demokratikus választásunk eredményeként lett a Mindenható Úr, és az Ő vezetését mi nem azért fogadjuk el, mert közülünk a többség őrá voksolt az ellenjelölttel szemben, sőt nem is azért, mert hatalmával engedelmességre kényszeríthet bennünket. Tehát a kettőt el kell választanunk egymástól. Szerintem nyugodtan elmondhattátok volna, hogy nálatok az egyházban nincs belső demokrácia, de ettől még demokratikus gondolkodású állampolgárok vagytok, ha ez tényleg igaz. Ezzel nem kezdtetek volna hitvitát, ennek hangoztatása részedről szerintem nem más, mint átlátszó kifogás-keresés.
A demokrácia és a teokrácia között egyébként valóban nagy a különbség, előbbi a nép, utóbbi Isten uralmát és vezetését jelenti. Igen, Isten uralmát, és nem pedig Németh Sándorét. Ha utóbbi személyét isteni jegyekkel ruházod fel, szóval... Érted. Ha pedig Németh Sándor nem Isten, hanem ugyanolyan ember, mint te vagy én, akkor testvéri közösségben kell élnünk egymással. Ez utóbbiba persze szerintem az elöljárók iránti tisztelet, nemcsak hogy belefér, hanem részét is képezi annak, mint ahogy a vezetők részéről megnyilvánuló szeretettel és a tagság iránti tisztelettel is ugyanez a helyzet. (Hasonlatként felhozhatom ismét a családot, amelynek Isten jelölte ki fejévé a férfit, s az asszonynak azt mondta, engedelmeskedjen neki, úgy mint az Úrnak, ld. Ef. 5,22. Mégsem hiszem, hogy a keresztény erkölcsi normákat legsikeresebben Iránban valósítanák meg az asszonyokkal kapcsolatban, pedig azok úgy engedelmeskednek a férjüknek, mint Istennek.) Isten uralmát - Németh Sándor uralmával ellentétben - pedig semmilyen módon nem korlátozza, ha például a több milliós tized felhasználásának szempontjából a presbitériumnak vagy más egyházkormányzati testületnek rálátása vagy akár döntéshozatali kompetenciája is van, hiszen Isten uralma és akarata nemcsak egyetlen nagy főpap kinyilatkoztatásán, hanem a tanácsosok bölcsességén keresztül is érvényesülhet, sőt szerintem sok esetben kell is, hogy érvényesüljön. (Mint ahogy ez például az ApCsel. 15-ben az apostoli gyűlésben is történt.) Vagyis szerintem megint eltúlzod a dolgokat, a bibliai vezetés sem egyszemélyű, abban az értelemben ahogy te írod. Ha elolvasod még egyszer, amit írtál, akkor láthatod, hogy lényegében a pápasággal kapcsolatos dogmákat fogalmaztad újra, karizmatikus szemüvegen (pontosabban a Hit Gyülekezete nagyítólencséjén) keresztül. Amikor téged vagy más hitest erről hallgatok, kerülgetitek mint macska a forró kását, de nem mondjátok ki, hogy szerintetek Isten kiválasztotta Németh Sándort földi (vagy legalábbis magyarországi) helytartójává, s úgy is kell felnézni rá. A Bibliában egy szó sincs arról, hogy Jézus Pétert tette volna meg földi helytartójának, a katolikusok mégis nagyon hisznek benne, a pápasággal kapcsolatos dogmáknak ez az alapja. Ugyanúgy nincs benne a Szentírásban az sem, hogy egyetlen ember lenne az újjászületett egyház egyszemélyi vezetője, a megváltás munkájának letéteményese, vagy akárcsak egy nép "szolgálati ajándéka", vagy ha Pál apostolról született is nálatok ilyen tanítás, akkor aztán tényleg ugyanazt mondjátok, mint a katolikusok csak nem Péterre és a pápára vonatkozóan, hanem Pál és Németh viszonylatában. Isten sok embert felruházhat rendkívüli feladatokkal (például valamely népnek az evangélium hirdetésével és ott nemzeti egyházak alapításával), de mindez nem jelenti, hogy az ott megtért embereknek mindig minden helyzetben úgy kell táncolni, ahogy a szolgálati ajándék fütyül. A keresztyénségben ugyanis nemcsak az engedelmesség, hanem a szeretet is alapelv. Ide tartozik az is, hogy egy nagy létszámú vallási közösségnek bizony intézményesülni kell. (A Hit Gyülekezetében keletkezett feszültségekkel kapcsolatban a hivatalos magyarázat az volt, hogy az egyház intézményesült - szerintem pont az ellenkezője: az, hogy ez elmaradt!) Az intézményeknek nem a kirakat szerepét kell a pásztor körül betölteni, hanem valós egyházigazgatási feladatokat ellátni. A Hit Gyülekezetében lényegében van Németh Sándor és felesége, aztán minden hívő alattuk. A presbitérium teljesen formális, az összes többivel együtt. Ezek az egyházigazgatási feladatokat ellátó testületek pedig el kellene, hogy lássák valós feladatukat, s igenis állhatnak a pásztor mellett, sőt - kapaszkodj - bizonyos estekben "felett" is, vagyis - gyorsan pontosítom, mielőtt félre akarnád érteni - hozhat olyan döntést (olyan súlyú ügyekben, mint a tized beszedésének módja, hovafordítása, költségvetés, helyiségvásárlás vagy bérlet stb.), mely a pásztorra nézve is kötelező. Lévén, hogy ő is ember. Akár teológiai kérdésekben is hibázhat, amire fel lehet, sőt kell hívni a figyelmét. Ki tegye meg? Közvetlenül a Szent Lélek minden alkalommal? Szerintem te sem vonod kétségbe, hogy a Szent Lélek nemcsak mennyei szózaton keresztül, hanem sok formában, akár más embereken, emberi testületeken, akár Bálám szamarán keresztül is közölheti Isten akaratát, akár a legnagyobb emberekkel is, sőt még magával Németh Sándorral is. Ugyanez a helyzet egyébként a szellemi üzenetekkel, tanításokkal kapcsolatban is. Nem hiszem, hogy csak Németh Sándor veheti el Isten aktuális üzenetét, mi magunk is megtehetjük ezt, hiszen királyi papság tagjaivá lettünk, Sándorról pedig nem írja az Ige, hogy királyi főpapunk lenne.
A katolikus hasonlatom vérző sebei szerintem nem is voltak olyan súlyos sérülések, mint te láttatni akarod (ld. még más helyen is), a fentiek szerintem tovább erősítik. Egy helyen egyébként ez a hasonlat is valóban pontatlan: míg a katolikus egyházban a pápa mellett ott állhat az egyetemes zsinat, illetve a pápa választásakor a konklávé, Németh Sándornak még ilyen korlátai sincsenek a Hit Gyülekezetében. (Kitérő: Rendszere viszont minden bizonnyal fennmarad, amíg él - vagyis zaklatott egészségi állapotától függően minimum 30 év vezető lelkészség szerintem -, azután vagy aközben majd jön a felesége, a gyereke, rokonai, jól kiépített klientúrájának emberei, amit csak ideig-óráig zavarnak meg a Piszterék három évvel ezelőtti megmozdulásához hasonló belő torzsalkodások, ha nem öltenek nagyobb méretet. A tekintélyuralmi rendszerek természetrajza már csak ilyen.)
DE! Ha már ezt így (vagy majdnem így) gondoljátok, miért ne lehetne ezt elmondani a kívülállóknak, bizonygatva, hogy nektek törvénytisztelő magyar állampolgárként jogotok van ezt gondolni? Mitől féltek? Nem lehetett volna azt mondani, hogy mondjuk "igenis mi hiszünk abban, hogy a szolgálati ajándéknak mindig igaza van, vagy ha nincs, akkor Isten hívja rá fel a figyelmét, nem emberi testületek", vagy: "Fazekas Csaba téved, mert eltorzítja az egyszemélyi vezetéssel kapcsolatos bibliai alapelveinket" vagy mit tudom én. Akár a Népszabadság, akár más "szakújság" szívesen teret ad egy ilyen véleménynek, mert érvet állít egy másikkal szemben. (Erre mondtam én, hogy nem "cáfoltatok", nem tudom biztosan, de ezt szerintem te is értetted.) Az egyházi autonómia sáncain belül ugyanis ti azt és úgy tartjátok vezetőnek, szolgálati ajándéknak, prófétának vagy akár félistennek is, akit, ahogy és amikor akarjátok. A katolikusok el merik mondani az ilyen kívülálló, sötétségben tapogatózó eretnekeknek is, hogy miért és hogyan gondolják a tévedhetetlenség dogmáját, amikor kérdőre vonják őket. (Nem túl meggyőző a magyarázatuk, de ez más téma.) Ti miért féltetek ehhez hasonlóan cselekedni? Féltek, hogy a magyarázatotok még kevésbé elfogadható egy mégoly őszinte és elfogulatlan érdeklődő számára is, hogy inkább távolítaná a csatlakozástól? Vagy beszéljünk csak rólad. Nem arról van szó, hogy ha átsiklunk a terjengős magyarázatok felett, te is érzed, hogy ez a magyarázatod valahol sántít? Ha mondjuk, engem egyszer kritika tárgyává tettek egy napilapban, én bizony válaszolok rá, azután lesz, aki hitelesnek tartja a mondandómat, lesz, aki nem, nem keresek kibúvókat.
És ez fényévekre van attól, amit te a világnak a vallási vitákba való belerángatásáról, vagy máshol a társadalomnak vallási kérdésekben való kompetencia-hiányáról írsz. Ismét szélsőségekben gondolkozol. Az, hogy vallási, egyházkormányzati kérdésekről, netán belső vitákról elmondjuk a véleményünket kívülállóknak, nem jelenti azt, hogy egyben döntőbírónak is felkérjük őket vagy ezt - akár indirekt módon is - elvárnánk tőlük. Csak arról van szó, hogy te két szélsőséget ismersz (legalábbis úgy tűnik), az egyik a három majom esete ("nem látok, nem hallok, nem beszélek", akkor minden a legnagyobb rendben), a másik pedig a Hit Gyülekezete felszámolására törő acsarkodó-gyűlölködő-fröcsögő-antikrisztusi összeesküvők-patkánykígyófarkasok-kórédátánabirámok-mocskosárulók stb. szélsősége. Szerintem pedig e kettő között sok más véleményárnyalatot is lehet képviselni, mint ahogy képviselnek is sokan. Köztük jómagam is. Szerintem a Hit Gyülekezetének is jót tett volna, ha elfogadja, hogy az embereket nem szabad három csoportra osztani (akik feltétel nélkül azonosulnak; akik feltétel nélkül támadnak; és akik csöndben maradnak, bár ez utóbbi e szempontból egy kalap alá vehető az elsővel, mint fentebb írtam), hanem tudomásul veszi, hogy egyesek kritikát vagy mondjuk: észrevételt fogalmaznak meg a működésével kapcsolatban, és nem is biztos hogy rossz szándékból teszik vagy hogy nincs-e egy-két dologban igazuk. Összességében: hitünk, egyházunk bizonyos, alapvető fontosságú kérdéseiről igenis beszélhetünk a világ nyilvánossága előtt (ezt más egyházaktól egyébként mi is elvárjuk), megpróbálhatjuk megindokolni, hogy miért hiszünk ebben vagy abban (pl. az általad lényegében tabunak minősített "szolgálati ajándék" tanításában), úgyis mindig lesz, akit nem a magyarázatunk érdekel. A "világot" persze nem muszáj vallási kérdésekről felvilágosítani, viszont ha azt akarjuk, hogy megtérjen, akkor bizonyos esetekben nem árt. (Ne feledd, minden szédítő növekedés dacára az emberek túlnyomó többsége ma még kívül van a Hit Gyülekezete szervezeti keretein, és lehet, érdekli őket, hogy ti mit miért csináltok odabent.) S ha már a teológiánál tartunk: Jézus alkalmasint még egyértelműen vallási kérdéseket is a széles világi nyilvánosság előtt fejtegetett (a sajtó modern eszközei még nem állhattak rendelkezésére), tudva, hogy sokan nem fognak vele egyet érteni, de tudva azt is, hogy a többséget jogos kíváncsiság fűti azzal kapcsolatban, hogy mit miért csinál vagy mond. Márpedig (ismétlem makacsul) nem tartom teológiai kérdésnek pusztán Németh Sándor személyét.
S ha már "nem krisztusinak" minősíted azt, hogy cikket írtam a Népszabadságba a Hit Gyülekezetéről, tedd ugyanerre a mérlegre a REM nyilatkozat közzétételének tényét vagy az interneten dühöngő Szekeres Gyuri szövegeit is. (Vagyis, ha jól értem - eddig nem utaltál az ellenkezőjére - ha valaki mégoly primitív módon, valótlanságokat is állítva nekiesik egy kívülállónak, mindjárt krisztusi magatartásnak számít, feltéve, ha az illető a Hit Gyülekezete reprezentánsa.) Az én véleményem szerint a tavalyi cikkem egy közéleti kérdésről írott közéleti megnyilatkozás volt, így az a cselekedetem, hogy papírra vetettem, nem sorolható sem a krisztusi sem az azzal ellentétes - antikrisztusi - kategóriába. Lehet, hogy az intellektuális önfejűség netovábbjában tobzódok, de az a véleményem magamról, hogy értelmiségi a foglalkozásom, amihez hozzátartozik, hogy véleményt formálok bizonyos (pl. egyházszervezeti) kérdésekről és ha kimondom (pl. hogy Németh Sándor módszereit tekintélyuralminak tartom stb.) még nem az Isten elleni lázadás bűntette. Mint ahogy a katolikus egyház mai és egykori viselt dolgait elemezgető írásaimat sem feltétlenül tekintem a Szentlélek közvetlen akarat-megnyilvánulásának. Szerintem a világon az ember számtalan tettét, megnyilatkozását nem lehet a krisztusi vagy az azzal ellentétes címkével ellátni. (Ha például a gyerek megcsinálja a házi feladatát, az krisztusi, ha nem viszi le a szemetet, antikrisztusi? Az, hogy itt ülök a gép előtt és neked levelet írok, micsoda? Te minden cselekedetedet így sorolod be? Nem túlzás ez?) Visszatérve a kérdésedre, ha én meg tudtam írni egy egyházi kérdésről a véleményemet és nem vették személyeskedésnek, erre ellenkező előjellel te (vagy más hites) is képes lett volna, és a szerkesztőségben nem is vették volna annak. Erre konkrét példák is akadnak. Tavaly május óta például érdekes módon hites publicisták többször is írhattak a Fórum rovatba, pont ezért. (Ruff Tibor például nagyon jó cikket közölt a tervezett vallásügyi törvényről. Igaz, hogy írását "teológusként" szignózta, felekezeti megjelölés nélkül, ami miatt nyilván felháborodott hitesek olvasói levelekkel árasztották el a szerkesztőséget, mint ahogy esetemben is tették. Most jól jönne egy smile-figura.) Szóval: közületek is megírhatta volna bárki, hogy mi minderről a véleményetek és meg is jelent volna. Ebben biztos vagyok, és a magam részéről sajnálom is, hogy nem így történt, egy értelmes, nyilvános vitába mások is bekapcsolódhattak volna, én pedig kész lettem volna felvenni a kesztyűt, amit azzal is bizonyítottam, hogy éltem a lehetőséggel és - tőletek ugyan a legkisebb figyelemre sem méltatottan - válaszoltam az olvasói levelekre. (Kínálkozó példaként javaslom még az ÉS-ben 1999 nyarán zajlott polémiát, amikor TGM védelmébe vette a Hit Gyülekezetét, mondván, a "kereszt botránya" - ami ugyebár bibliai-teológiai kérdés - miatt vádolnak titeket. Az erre érkezett hasonló felfogású válaszom, és mások véleménye megjelent, TGM és Mészáros Pista áttekintésével együtt.) Kár, hogy ugyanerre a teljesítményre a Népszabadság esetében tavaly nem bizonyult képesnek a Hit Gyülekezete egyetlen tollforgatója sem. Vagyis nem kell ekkora teológiai feneket köríteni a cikkem megjelentetése és a válaszotok elmaradása témája köré, mindennek - mint többször jeleztem - jóval prózaibb okai vannak. Egyébként korábban egyszer sem mondtad sem nyilvánosan sem egymás között, hogy "igazából" nem is közíróként, hanem keresztényként akarsz bírálni, ezzel csak most jöttél elő.
Na ja, persze, hogy korábban (pl. 1999 végén a Népszavának) azért nem a REM válaszolt, mert akkor még nem létezett. Ez a jópofa társaság egyébként tipikus gyülekezeti szerveződés volt, amelyek pont olyan gyorsan keletkeznek és múlnak el, mint amilyen gyorsan valami Németh Sándornak eszébe jut majd továbblép és elfelejti. Ott töltött éveim alatt számtalan hasonló ad hoc csoportosulás jött létre, aztán Sándor nem foglalkozott vele, és mire belelendültünk, kiderült, hogy "no, ez mégse kell". Lázas buzgalommal felállítottuk például a Sajtófigyelő Központot (kérd csak el Szekeres Gyuritól a figyelő-tervét!), volt azután Hűség Lovagjai meg ki tudja, hány féle csoportosulás, amik azért nem fejthettek ki önmagukban hosszú életű tevékenységet, mert mindennek működése csak kirakat volt a Hit Gyülekezete, pontosabban Németh Sándor ötletei körül. A meglévők is így működtek: a legjobb példa erre a TEDISZ, annak szerettünk volna rendes alapszabály alapján körvonalazott működést tulajdonítani (az első vezetőségnek még jómagam is tagja voltam), de elég hamar beleuntunk abba, hogy mindenre ki kell kérni a nagyfőnök véleményét és csak azt lehet csinálni, amit ő jóváhagy. Kirakat-szervezet is lett belőle rendesen. A szervezet nevét mindig az használta és mindig arra, akit és amire Németh utasította. (Legröhejesebb az volt, hogy az 1995-ben elnökké választott Magyary Ferinek pár héttel később már fogalma sem volt arról, hogy mit csinál a névleg általa vezetett ifjúsági szervezet. A TEDISZ-táborok és konferenciák szervezését például nem hogy nem ő vagy az ügyvivők intézték, hanem arról még tudomásuk sem volt, a táborokba el sem jöttek, igaz, a kutya sem hívta őket külön.) No, valami ilyesmire értettem az intézményesülés elmaradását is: ha ugyanis az egyházban valami feladatot egy szervnek el kell látni, akkor azt rendesen meg kell alakítani és rendesen működtetni, ami távolról sem zárja ki Isten akaratának vagy a Szent Szellem munkálkodásának érvényesülését. (Németh Sándor esetleges melléfogásaival ellentétben.)
Érdekes magyarázatot adtál arra, miért hördültetek fel ilyen erővel, amikor egykori tagotok nyilatkozott a nyilvánosság előtt, mondván: az illetőkhöz hasonlóan a kívülállók is tájékozottnak hihetik. Nem tudom, hirtelen miért lett ennyire fontos számodra a kívülállók véleménye, hiszen máshol épp azt fejtegeted, mennyire nem érdekel, meg hogy teológiai kérdés. Szerintem ennek sem kell ekkora feneket keríteni, egyszerűen féltek, hogy hátha bizony egykori személyes tapasztalatai nyomán ex-tagunk most érzékeny pontunkra tapinthat... Egy volt tagot ugyanis majdnem ugyanolyan könnyű lenne megcáfolni, akarom mondani: ugyanolyan könnyű lenne vele vitát folytatni, mint egy kívülállóval, sőt bizonyos szempontból még könnyebb is, merthogy ugyanarról beszélünk. (No meg ez az érvelésed megint kifogás-keresésnek tűnik: ha arról van szó, akkor engem is úgy minősítesz, mint aki nem ismeri a viszonyokat, ha pedig erről, akkor az a baj velem, hogy ismerem a viszonyokat. Most akkor mi van?)
A tények és a publicisztika műfaja kapcsolatrendszeréről múltkor már szót váltottunk, sajnálom, hogy megint visszatértél rá, ezúttal Mester Ákosra való hivatkozás kontextusában. ("Újságírói ex cathedra a la Mester Ákos: tény. Vitatod?") Azért, hogy a megnevezett szerkesztő mit csinál, mit nem, nem tartozom magyarázattal. Csak ismétlem: mindezt arra hoztam fel példaként, hogy tényeket követeltetek rajtam (indokolt a többes szám második személy), és elmondtam, melyek voltak azok. (Konkretice a kölcsönös feljelentgetés Molnár Róberttel.) Erre épültek ugyebár a vélemények, melyek szubjektívak és nem feltétlenül "ex cathedra" kerülnek a fórum-jellegű sajtórovatokba, legalábbis esetemben így volt. Vagyis az, hogy én Görbiczék egykori nyilatkozatait bűnbánatnak tartottam, a Hit Gyülekezete pedig az aljas összeesküvők alaptalan sárdobálásának - véleménykülönbség köztünk, vagyis egy tényt eltérő magyarázatokkal láttunk el. Az, hogy Németh módszereit tekintélyuralminak minősítettem, ti pedig az Isten országa kívánatos és követendő metódusainak - véleménykülönbség stb. stb., amire ti is nyugodtan rámutathattatok volna, ha tényleg ez lenne a fő bajotok. Ja, azt, hogy Mester Ákos ugyanezen tények alapján közölte szubjektív eszmefuttatásait, természetesen nem vitatom.
"...az ügyészség nincs szerepzavarban, nem úgy, mint magukat kereszténynek valló publicisták, újság(könyv)írók, akiknek szerepzavara nem a munkájukban van, hanem a kereszténységükben." - Ha ez Bartus Lacira vonatkozik, akkor nem tisztem foglalkozni a szövegeddel, majd máskor tüntesd fel, kiről beszélsz. Ha a "publicista" énrám való egyes szám harmadik személyű célozgatás - akkor ez pár centivel lejjebb van a derékszíjnál. Visszautasítom! Ha rólam írsz, ne általánosíts és ne sértegess ennyire cinikus és demagóg módon. (Mondjuk írhatnám erre: nem, én nem vagyok szerepzavarban sem mint publicista, sem mint keresztény, nem úgy, mint magukat kereszténynek valló topicnyitogatók és szolgalelkű internetlovagok, akiknek a szerepzavaruk nem a felekezeti hovatartozásukban van, hanem a személyiségükben.) Erről ennyit!
A pereskedés elmaradásáról.
Pontos igehelyekkel alátámasztott magyarázatod leveled egyik legtisztább megfogalmazása a gyülekezettel kapcsolatos - szerintem a kelleténél sokkal-sokkal súlyosabb - elfogultságodról. Összességében "aduászként" kicsapva (erről a kártyaparti-hasonlatról fentebb már értekeztem), azt írod, azért nem perelték be Bartust (Molnár Róberttel ellentétben), azért kerülte a gyülekezet a nyilvánosság előtti vitát velem vagy más kilépettel, mert keresztény testvérnek tartotok bennünket, ügyünket "belső ügynek" tekintitek, és jámbor, krisztusi szeretet-magatartásotok meggátol ezen világias reakció alkalmazásában. No ez tényleg tollhegyre kívánkozik, és csak megismétlem - mindenfajta emberi indulat, lekicsinylés vagy efféle nélkül - hogy te nem tudod, mit beszélsz.
Bartus Laci, ha úgy jön ki a lépés, akkor ördögfajzat, akivel az érintkezést is kerülni kell, ha kell, akkor a Hetek-ben "fejvadász", lop-csal-hazudik, mindent elkövetünk, hogy leleplezzük ezt az aljas figurát; ha pedig a magyarázatunk úgy kívánja, akkor "atyánkfia" ő? (Te idézted az 1Kor. 6-ot!) Én a leveledben egyik helyen keresztény vagyok, a másikon jogos patkánynak nevezni? Kizárt dolog, hogy te nem érzed a "patkány testvér", a "kígyó atyafi" kapcsolatok bődületes belső ellentmondását. Feri, te az igével nem magyarázol, hanem magyarázkodni akarsz, ez óriási különbség, kérlek, vigyázz, hogy az Isten beszédét mire használod, nem politikusok példatára az, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére muníciót gyártsunk belőle!
Az általad idézett bibliai helyek ellened beszélnek. Az Ige ugyanis azoknál zárja ki a világi bíró elé citálását az ügynek, akik nagyon is ugyanazon közösséghez akarnak tartozni, és belső konfliktusaikat mégis a világ elé tárják, hogy igazolást nyerjenek, és világi hatalom segítségével nyerjék el az egyházi pozíciót vagy igazságszolgáltatást. (Szerintem a gyülekezeti vagyon elsikkasztása, majd a másik fél anyagiassággal történő nyilvános vádolása nem ez a kategória.) Amikor az általad idézett esetek megtörténtek, Bartus és Németh Sándor már rég nem ugyanazon gyülekezet tagjai voltak (egyik félnek sem jutott volna eszébe ezt állítani), ahogy ez pl. az én esetemre is vonatkoztatható. Téged például keresztyénnek tartalak (máshol azt írtad, te engem nem, na mindegy), hiszen elfogadtad Krisztus megváltását, és a mennyben mindketten ott leszünk, ha az Úr is úgy látja a szívünket. De közöttünk vannak nézetkülönbségek, melyek miatt hitünket más, eltérő értékeket is megfogalmazó közösségben gyakoroljuk. Vagyis ha te holnap azt írnád több százezer példányban, hogy én milliókat loptam valamely közösség vagyonából, én bizony feljelentenélek, mert akkorát hazudnál, mint egy toronyház, és a jó hírnévhez magyar állampolgárként jogom van, akkor is, ha keresztény akarja ezt elvitatni tőlem. (Mellesleg miféle "keresztény" az, aki ekkorát hazudik? Végiggondoltad te ezt?)
A Róm. 12,19. is ellened beszél, hiszen az interneten te is helyt adtál velem kapcsolatban a haragodnak. Ha ezt ennyire komolyan veszitek, miért nem burkolóztok teljes hallgatásba, ha valaki a nyilvánosság előtt megszólal veletek kapcsolatban? Miért nyitottál topic-ot te is az Index Fórum-on?
Szerintem Németh Sándor nem valami emelkedett erkölcsi magaslat miatt nem perelt be korábban másokat az anyagi visszaéléseik miatt, hanem egyszerűen azért, mert be volt ijedve. Az Intercross-ügyben is nyakig benne volt a presbitérium, Németh Sándornak nemcsak a tudtával, hanem legmagasabb jóváhagyásával együtt. (Másként bele se kerülhettek volna. Ha Takács Ferit gyülekezeti alkalmazottként "kapták el" - mint írod, akkor az aligha volt független a gyülekezet adóügyekben képviselt sajátos - Németh Sándor-i - elveitől.) Most pedig hasonló okok miatt nem akart Bartussal szóba állni, nem a közöttük lévő intellektuális szintkülönbség miatt. (Ki a lekezelő?) A Mt. 5,39-ről: Bartust Németh visszakézből vágta volna szájon (átvitt értelemben persze), ha nem félt volna egykori bizalmasának egyre nagyobb nyilvánosságot kapó kiteregetéseitől. Egyszerűen a nagyobb kockázat tartotta vissza a "méltó" ellencsapástól, nem az ideológiai stabilitás. Hogy ez mennyire igaz, elég az én példámat felhozni. Írtam tavaly egy cikket, a REM erre - na persze "evangéliumi alapon" - odafordította a másik orcáját is. Aztán mi volt rajta? És ti hogy reagáltatok erre? (Csak azért hozom fel a saját példámat, mert ebben jóval illetékesebbnek érzem magam Bartusénál.) Azután a pereskedésre visszatérve, Molnár Róbert vonatkozásában elmondtad, hogy ti a bibliai módszert követitek, amikor a "keresztényeket" nem perelitek be vádaskodásért - arra viszont saját kérdésfeltevésed és a Pál története ellenére sem feleltél, hogy akkor a kisgazda képviselő ellen miért tettétek meg! A másik orca világiaknak való odatartása alatt érthetek nagy pofont is? (Pállal kapcsolatban persze, hogy nem olvasunk általa "keresztények" ellen indított eljárásról. Ezt persze meg sem tehette volna, tehát még a példafelvetés sem szerencsés. De azért megfeddte Pétert, ha kellett nyilvánosan stb. stb.)
Meglepett, hogy a Hetek oldalait nem olvasod. Tedd meg! Akkor talán kevesebb elfogultságot írsz a gyülekezet közéleti szerepvállalásainak minősítésekor. Hogy a Heteket eredetileg hogy tervezték, aztán mi lett belőle, inkább nem megyek bele, egyrészt mert jól ismerem és hosszú, másrészt mert messzire vezetne.
Összességében (három kérdőjeles) felvetésedre ("te ennyire nem ismered az Igét?") válaszul: az Igét ismerem ennyire, Németh Sándor elveit ennyire - szerencsére - nem. Viselkedéstani téveszméim tehát nekem (!) nincsenek.
Szóvivősködés ügye: én persze a "régebben"-t 1998 előttre értettem, amint ez szerintem írásomból ki is derült, vagyis Tóth Géza csillaga a szakadással egy időben kezdett emelkedni. Persze polémiánkban nem ez a legfontosabb kérdés.
Négy pontos vita.
Amikor erről írtál, ismét szükségét érezted annak, hogy kinyilvánítsd, mennyire nem vagyok keresztény (mondván, hogy nem igaz, hogy nem tagadták meg az eltávozottak a kereszténység egyetlen fontosabb tanítását sem), ezzel kapcsolatban csak visszautalnék a korábbi jelzésemre, hogy akkor most keresztényként kritizálsz, vagy olyan emberként, aki már nem az? (Egyre jobban örülnék, ha el tudnád dönteni!) "Na persze" - írod, lényegében röviden kifejtve, hogy a Hit Gyülekezetét - az "új hullám" beköszöntével összefüggésben - a mai kereszténység legfejlettebb, leghaladóbb formájának tekinted. (Talán egyedül üdvözítőnek is, mivel a teológiailag nagyon is hasonló platformon álló BAGY-osok üdvösségét kétségbe vontad.) A gyülekezetednek az isteni kinyilatkoztatások újra-felfedezésében betöltött szerepét megítélni én teológiai képzetlenségem, a megfelelő történelmi távlat részleges, illetve a prófétai adottságaim teljes hiánya miatt nem vagyok képes. Kicsit túlzásnak látom, mert ha őszinte akarok lenni, az ún. "új hullám"-tól szerintem a keresztények élete - minden harsogó propaganda ellenére - sem lett változatosabb, nem lettek nagyobb gyógyulások, jelek, csodák stb., viszont amióta kitalálták, kétségtelenül változatosabbak, másokétól jobban elkülöníthetők az istentiszteletek. Hiszen amióta az emberek nem egyszerűen hallgatják az igehirdetést, hanem hahotáznak, nyargalásznak, ugrálnak stb., azóta a kívülállónak kétségkívül érdekesebb, viszont a bibliai gyümölcsök megsokszorozódását én nem véltem felfedezni, amíg ott voltam, szerintem te sem.
Amikor azt írtam, hogy nem "teológiai korrekciókról" van szó, természetesen teológia alatt a kereszténység alapvető értelmezésével (megtérés, keresztségek stb.) kapcsolatos felfogást értettem, amint ez a szövegkörnyezetből szerintem egyértelmű is volt, ha nem, elnézést a számodra valóban félreérthető megfogalmazásért. Németh Sándor személyét és sajátos gyülekezetvezetési elveit nem tekintettem múltkori levelemben sem világnézeti (így teológiai) kérdésnek, mint fentebb oldalakon át fejtegettem, most sem. Az "új hullám okozta torzulásokkal" sem pusztán az volt a baj, hogy ilyenek voltak, csak senki nem mert beszélni róluk (tényleg, most mi a helyzet?), hanem az, hogy amikor ezt a témát felvetették, Németh megrettent attól, hogy az "új hullám" nyomán még inkább előtérbe emelt személye (az elvonulásakori kötelező összeroskadásokkal, ál-"szabadulásokkal" együtt) háttérbe szorul. Ugyanez a helyzet a "megnyilvánulások" előtérbe kerülésével, a "kenetosztó" kérdésről pedig már szóltam. (De én is kész vagyok legközelebb hosszabban kifejteni, hogyan értékelem a Biblia tükrében ezt a bizonyos "új hullámot" - valóban teológiai szemszögből.) A "prédikációk feletti kontrollt" természetesen nem abban a szélsőséges formában kívánták megvalósítani a négy pont megfogalmazói, ahogy azt a hivatalos hites álláspont kisarkította. Egyszerűen sérelmezték, hogy akkoriban Sándor sokszor összevissza beszélt (én is), mert szemmel láthatóan készületlenül ért az összejövetelekre, és erre akarták felhívni a figyelmét, hogy legyen egy kicsit figyelmesebb. Persze ezt azzal seperték le (nagyon is ingerülten), hogy Némethen, a "szolgálati ajándékon" keresztül mindig a Szent Lélek nyilvánul meg, ha mikrofont kap a kezébe (jött is a kérdés: "csak nem azt akarod mondani, te lázadó, hogy nem?"), holott ez sok esetben bizonyosan nem volt igaz, egyszerűen csak készületlen volt, azt sem tudta, amikor belépett, hogy miről beszéljen, csak fecsegett összevissza. (Emlékszem én is egy ilyen BS összejövetelre. Pedig elkötelezett hites voltam, de amikor két pár hónapos gyerekkel kétszer négy órát autóztam Pestre és vissza, otthagytam a családom fél havi fizetését, és közben annyit láttam, hogy a zenészekkel társalog két órán keresztül, akik nevetgélni meg ugrálni kezdenek, ha melléjük lép - másról nem is beszélve - azt mondtam: Istenem, bocsáss meg, de ezért nem érte meg.) Vagyis ez is egyszerű emberi magatartásbeli, önfegyelmezési kérdés, nem teológia. Ami pedig a "pulpitusról való személyeskedő üzengetést" illeti, az nagyon is valóságos volt sokak esetében. Soós Pali itt Miskolcon remekül elsajátította ezt a módszert, úgy tudott egyes emberekről beszélni (persze megbélyegzően, negatív értelemben), hogy a nevét soha nem mondta ki, de mindannyian tudtuk, kiről van szó. És persze görbe szemmel is néztünk rá a prédikáció végére. Soós Pali ezen a téren valóban "jó tanítvány" volt. Nem hiszek a szememnek: te ezt az eljárást "prófétálásnak" nevezed? Szekeres Gyuri is próbálta a módszert elsajátítani, majd figyeld csak meg Tatabányán, amikor például úgy beszél az eltávozottakról, vagy a még bent lévő "belső bomlasztókról", hogy te jól tudod, kik azok, anélkül, hogy elmondaná a nevüket. Tudod mit? Ezen (ál-)-prófétálások megfogalmazóinak szerintem is "jaj". Csak azt nem tudom, kisebb vagy nagyobb "jaj" azoknak, akik ezeket egy az egyben magukévá teszik és követik?
Adósságtörlesztés.
Amikor azt veted a szememre, hogy adós vagyok a Némethhez intézett kritikákra jövő "elképesztő ingerültség" és a "diabolizálás" bizonyításával, azt hiszem, saját soraidat kell bizonyításra felkérnem: "Bár lehet, hogy »vak« vagyok." Ugyanis - tényleg nem akarlak sértegetni, de - alább magad idézed a levelemnek azt a részét, amikor például Nagy Józsi "prédikációiról" írok. (Szerintem ez bizony ingerültséget tükröz és az elképedéshez is bőven elegendő, amikor pedig az Isten népe elleni fondorlatos összeesküvésről, az ébredés munkájának belső ellenségeiről beszéltek, nemcsak kimondatlanul, hanem kimondva is ördögi jegyekkel ruházták fel őket, tehát a diabolizálás is stimmel. Mivel Nagy Józsi elismerten csak azt osztotta meg, ami Sándortól hallott - nem mintha ennek ellenkezőjét bárki is feltételezte volna - személyes tapasztalatból mondhatom, hogy megáll, amit írtam. A Budapestről hallott híreim pedig csak összecsengtek mindezzel.) Azután felhozhatok még személyes példát: például tavaly írtam egy cikket a Népszabadságba, arra a Hit Gyülekezete hivatalos munkacsoportja úgy válaszolt, ahogy, egy interneten nyitott topic hites levelezői nemkülönben. Ha nekem nem hiszed, hogy a reakcióitok elképesztő ingerültséget tükröztek és lehordtatok mindenféle ördögfajzatnak, akkor keress egy kívülállót, add neki oda ezeket a szövegeket és kérdezd meg. De megvizsgálhatod a Szent Lélek által is, persze őszintén. Nomármost, ha egy egykor harmadvonalbeli gyülekezeti tag kései újságcikkére elképesztő ingerültséggel és diabolizálással válaszoltatok (te is, illetve a te egyetértéseddel is!), akkor csak nem gondolod, hogy valaki elhiszi, miszerint a szakadás friss élményét annak idején Némethék galamblelkű szelídséggel kommentálták, a szakadárokat Isten báránykáinak titulálva? Az általad említett válasz-nyilatkozat több ok miatt nem tükröz ingerültséget és kiátkozást: 1. Nem a 4 pont-ban felvetett konkrétumokra válaszol, hanem terjengős teológiai eszmefuttatás Németh Sándor magaslatairól, vagyis ebből a szempontból érdekes és tartalmas dokumentum, de mégiscsak mellébeszélés. Fontosabb ennél, hogy 2. a gyülekezet széles nyilvánosságának szánt irományban persze, hogy nem őszintén mondták el Görbiczékről a véleményüket, hanem jóindulatukat akarták demonstrálni, miközben a színfalak mögött köztudottan nyírták őket. A propagandagépezetek ősi működési mechanizmusa volt ez, semmi más. Németh Sándor 2001-es megnyilatkozásai (Új Exodus, legfrissebb szám), ugyanezt tükrözik. El tudom képzelni, hogy miközben ajkain "kereszténynek" minősíttetünk, szíve mélyén milyen mértékben gyűlöli az "árulókat".
Média-ügy.
A médiával kapcsolatos eszmefuttatásaid különösen furcsák, elmennének bármelyik jobboldali propagandaműsorban, ahol mindig arról van szó, hogy a média az bizony, jellegéből fakadóan hazudik, torzít, csúsztat, szenzációkerget, másra nem is nagyon képes. (Már persze, amelyik ránk nézve kényes információkat tesz közzé, mert ami rólunk jókat mond, az az objektivitás netovábbjának minősíttetik.) Szerintem a valóság ez esetben egyszerűbb az általad körülírtnál: a kereskedelmi televíziók (egyébként külföldön a közszolgálatiak is) persze, hogy harsányabbak, mint amihez gyerekkorunkban hozzászoktunk, és a nézőt oda akarják ültetni a műsoruk elé, amiben semmi meglepő nincs. Egy tudósításról azonban az általad sugalltnál jóval könnyebb eldönteni, hogy az újságíró gyártja a botrányt vagy pedig csak tudósít arról, ami nélküle is botrányos. A médiával valóban lehet manipulálni (meg nem történt dolgokat valóságként tálalni), csakhogy minden normális szerkesztőség tisztában van azzal, hogy mekkora iszonyatos (ha más nem: anyagi) kockázatot vállal, ha nézőit ezáltal a konkurenciához irányítja. Vagyis az általad elmesélt TV2-s történet alapján is világos, hogy 1. amikor kiderült, nagyon könnyen leleplezhető volt, hogy kamu az egész, 2. hogy ki volt, aki csinálta a hírt és ki volt, aki csupán tájékoztatott róla, 3. ez alapján nem dobnám a kukába a televíziók összes híradásának szavahihetőségét, 4. ha valamelyik híradás a Hit Gyülekezetéről tesz közzé pozitív hangvételű tudósítást, ugye egy szavát se higgyem a piszok hazudozó és torzító szenzációkergetőnek? ("Legfőbb dolog az éberség", emlékszel, ezt a tűzoltók mondták, amikor a Tanú című filmben egy napos késéssel megérkeztek a felgyulladt házhoz.) Vagyis nekem nincs szégyenem (ha már te is többes szám első személyben ragoztál), amiért elmondom másoknak is Németh Sándorról a véleményem. Nagyobb a szégyene annak, aki mindezt előidézte. Meg annak, aki takargatja a szégyenteljes dolgokat. (Vagyis neked is - csak hogy visszautasítsam az általad történt vádoltatásomat. Még akkor is, ha most ez számodra nem is szégyennek, hanem dicsőségnek látszik.)
Azt pedig, döntsd el végre, hogy a BAGY-ba távozott egykori hitesek számát soknak tartod vagy kevésnek. Leveledben hol erről, hol arról beszéltél, a végén magam sem tudtam eldönteni, hogy maroknyi önérdekeit hajszoló marginális figuraként vagy jelentős hatalmi potenciált felhalmozó veszedelmes ellenségként tekintesz a BAGY-ra. (Mikor épp mire van szükség?) Vagy legalább indokold meg, kit neveztél a BAGY mögött álló "nagyobb érdekcsoportnak"!
Azt, hogy Bartus sima faxot vagy körfaxot intézett két és fél évvel ezelőtt a napilapok szerkesztőségeibe, nem tudom. De szerintem ezúttal sem a Bartus-fax formája a lényeges, hanem az, hogy az illetékes szerkesztők fontosnak látták, hogy foglalkozzanak a Hit-tel, úgy gondolták, tájékoztatnak a dolgaitokról, és ezt meg is tették, megkérdezve mindkét felet. (Őrzök egy kis cikkgyűjteményt, amit most átlapozva ugyanezt mondhatom, persze az akkori Napi Mao, és egy-két jobbos hetilap kivétel.) Rövid újságírói pályafutásom alatt a Magyar Hírlapnál tudod hány kisebb-nagyobb rangú valaki kopogtatott azért, hogy magánügyeit vagy személyes sérelmeit világgá kürtöltesse? Többségük szóra sem volt érdemes. A Hit-ét pár éve mindenki annak találta. (Ma pedig már szinte senkit nem érdekel. Pedig ha a csúnya sajtó akkor kéz a kézben összeesküdve meg akart benneteket semmisíteni, akkor miért gondolod, hogy azóta minden szerkesztőség egyszerre úgy gondolta, inkább letesz róla?)
A napilapok szerkesztőségeibe egyébként (rosszindulatú célozgatásodat visszautasítva) nem vagyok bejáratos, sem konkrét, sem átvitt értelemben. A jobboldali médiákhoz különösen nem, de még a Népszabadsághoz sem szoktam bejárogatni. (Ha van valami mondanivalóm, írok egy cikket és elküldöm nekik e-mailen vagy hagyományos formában - vagy lehozzák, vagy nem alapon. Így is meg lehet jelentetni az embernek az írásait, nemcsak összeesküvésben vagy lekenyerezésben megnyilvánuló személyes kapcsolatépítésen keresztül, amit te talán nehezen tudsz elképzelni. Én eddig mindenkor a hagyományos és tisztességes úton közelítettem meg az újságírókat.)
Czene Gábor valóban teljesen elfogulatlan a Hit ügyeiben. (Egyébként Czene bizonyosan ismerte a kilépettek irományait, hiszen cikkeiben utal rá, vagyis ha másoknak küldtek, neki is küldtek.) Elfogulatlansága kiderül például a Bartus-könyv iránti médiaérdeklődés tetőpontján, 1999. július 3-án a Népszabadságban megjelent, általa készített Németh Sándor-interjúból is. (Olyannyira, hogy vezető lelkészetek az interjú végére teljesen bedühödött rá.) Azután egyetlen személyes beszélgetésünk alkalmával (1998 végén egy pannonhalmi tudományos konferencia kávészünetében) ugyanez a benyomásom alakult ki Czene Gáborról. (Remélem, ez kölcsönös. Kérdezd meg tőle, ha bent jársz a Népszabadságnál!)
Múltkor kértem, jelezd, hogy miben tartod kifogásolhatónak Piszterék média-nyilatkozatait, mire te most a TV2 egykori műsorának felvezető szövegére hivatkozol. A kettő - hogy is mondjam finoman - nem egészen ugyanaz, ezt nyilván te is belátod, vagyis még mindig nem tudom, ezekkel a nyilatkozatokkal mi a bajod. (Csak sejtem: annyi csupán, hogy elhangzottak..., de lehet, hogy tévedek.) A felvezető szövegeket ugyanis nem a riportalanyok írják, azt hittem, ennyit te is tudsz vagy legalább elhiszel. De nézhetjük tartalmilag is: a Hit Gyülekezetében Piszter Ervinre 1998 előtt bizony úgy tekintettünk, mint a 2. emberre. Vidéken úgy is harangozták be a jövetelét. De az a véleményem, teljesen felesleges a sorszámokról vitatkoznunk, a lényeg, hogy elismerten magas rangú vezető volt, amit akkor senki sem kérdőjelezett meg (bizonyára te sem), most is csak azért teszik (bizonyára te is), mert eljött onnan. (A mostani második-harmadik-negyedik stb. embernek egyébként van rálátása az anyagi ügyekre?) A Stresszgyár 17. pontjának idézésére nem tudom, miért vállalkoztál, hiszen ez annyira ellentmond a te véleményednek, hogy akár én is írhattam volna. Ebben ugyanis Takács nem konkrétan Piszter Ervinről, hanem általában a "gyülekezet szolgálóiról" beszél. Vagyis nemcsak Piszter seftelt akkor, ne mondd már, hogy nem hiszed, hanem azok is, akik utóbb Németh mellett sorakoztak fel. Vagyis, ha jól értem: Németh Sándor hűségében seftelni dicsőség, vele szembefordulva seftelni gyalázat? Ja, igen, és ha igazságot akarsz tenni, utána kell nézned, hogy a távozók-maradottak közül manapság melyik seftel... Nyilván te is jól tudod, hogy a homályos pénzügyeket folytató vezetőkről Némethnek is tudomása volt, s ezt utólag csak azoknak rója fel, akik szembefordultak vele, akik hűségesek hozzá, azoknak a múltja és jelene mindig megszépül. Gondolj bele, ha Ervint egyszer tényleg megintették volna anyagi visszásságai miatt, akkor miért hagyták volna meg az egyik legfontosabb gyülekezeti alapítvány vezetői tisztségében? Ha egyszer lopott-csalt-hazudott, miért bízták rá a csarnokkal kapcsolatos beruházás oly sok pénzügyi részletét? Feri, kérlek, gondolkozz egy kicsit! Épp most hallom a tévében, hogy Boros Imre kisgazda miniszter szavahihetőségét Torgyán József azzal akarta kikezdeni, hogy párttitkárnak és munkásőrnek nevezte. Ez három évvel ezelőtt (amikor a pártelnök miniszteri székhez juttatta Borost) és azóta egyszer sem volt fontos, csak most, amikor elkezdte kiteregetni az FVM szennyesét? Nagyon is kézenfekvő a párhuzam! Ehhez kapcsolódik a Soós Palival kapcsolatos megállapításod, ami neked megint csak arra jó, hogy Piszter Ervint támadhasd, kár, hogy minderről ez jut az eszedbe. Majd húsz évig nem tűnt fel Némethnek, hogy milyen a "háttere" ennek az embernek? Lehetett presbiter, alapítvány-elnök, főiskolai oktató (egyszer együtt államvizsgáztattunk, ő volt az elnök), az égvilágon minden, prédikálhatott, szónokolhatott TV-műsorban, Uzoni Péter temetésén, karitatív akciók vagy színházi estek szervező-főnökeként stb., nem keltett gyanút, milyen gyülekezetből jön és ott mit csinált (egyébként ugyanazt, mint Soós Pali, de ez téged szemmel láthatóan kevéssé érdekel). Ha viszont húsz év kutyahűségű szolgálat után elfordul Németh Sándortól, akkor derül ki, hogy a régiek nem múltak el és ímé nem lett újjá semmi? Feri, ez megint nagyon átlátszó, különösen azért, mert önmagaddal ellentétben hangsúlyozod: "Semmit nem jelent a korábbi magatartás." Most akkor jelent vagy nem? Vagy a "korábbi" szót úgy kell érteni: "amit Németh Sándor korábbinak tart"? Már az Időnek is ura lett? A Zsid. 3,7 idézése telitalálat a részedről, ha jól értem: Ma, ha Németh Sándor szavát halljátok, meg ne keményítsétek... Szerintem az "ő" másra vonatkozik ebben az igében, aki lehet, mást mond, mint a vezető lelkész. Komolyra fordítva: ezzel újabb tanúbizonyságát adtad, hogy minden múlt és jelenbeli dolgot a Hit Gyülekezete aktuális érdekvédelmének alárendelten látsz és láttatsz. (Legalább elismerhetnéd, mint mondtam, én el tudom fogadni, hogy valakinek ez legyen a véleménye, csak hát ez ebben a formában nem véleménynek, hanem kínos és átlátszó magyarázkodásnak tűnik, csak hogy ne használjam a vonatkozó bibliai fogalmat.) Mindennek adaléka még, hogy valaki "megtért" voltát is lassan Németh Sándorhoz viszonyítjátok. Senki nem beszél egy szót sem első vonalbeli hitesek viselt dolgairól, ha most "hűségesek", gondolok például egy újságíróra (volt idő, amikor nem engedték a Vasasban, hogy lejöjjön a karzatról) vagy az Új Exodus fotóján a "tűz közelében" mosolygó, majd azután nyilatkozó színpadi rockénekesre stb. Ne értsd félre, én hiszem, hogy az Úr eltörölte hitesként és nem hitesként elkövetett bűneiket, helyreállította megingásaikat; csak azt mondom, hogy nekik ezt addig senki nem veti a szemükre, amíg jól szolgálják a főnököt, de nincs kétségem afelől, hogy egyből megkapják a múltjukat, ha nem megfelelően viselkednek.
Orbán Viktor. Lehet, hogy te a miniszterelnököt már nagyon jól kiismerted, én pedig szemellenzőt hordok, nem látom a fától az erdőt. Nekem nincsenek a birtokomban a Fidesz politikai kulisszatitkai, hogy olyan jól ismerjem, mint te. (Bár van egy olyan érzésem, hogy a nyilvánosságnak ugyanazokból a csatornáiból tájékozódsz, mint én, nem érdemes az én tudatlanságomra célozgatni a te - hogy is mondjam, meg ne sértődj - "röntgen-szemeiddel" ellentétben.) Hogy kiismertem-e a Fideszt vagy nem, nem tudom. Mindenesetre 1998 tavaszán, még jóval a választások előtt megjelent egy kis publicisztikám a Hetek-ben "Polgári lesz-e a Fidesz-Magyarország?" címmel. (Kicsit meg is húzták, túl durvának tartották egyes, ma már finomkodónak tűnő kiszólásai miatt.) Akkori diagnózisommal most dicsekedhetnék, és mondhatnám, hogy én már akkor jobban ismertem, mint te. Nem teszem. Nem erről van szó. A választások éjszakáján mondott félmondatát alaposan eltúloztad, ennyi az egész. Ezt pedig azért teszed szerintem, mert a Hit Gyülekezete fontosságát túlzod el alaposan Magyarország életében. (Amikor ott voltam, akkor én is azt hittem, körülöttünk forog az ország sorsa, kívülről ez már egészen másképp látszik.) A "nérói mosoly" egyébként érdekes hasonlat, de aligha hiszem, hogy telitalálat: Orbán Viktor ugyanis nem elmebeteg, hanem nagyon is higgadtan számító, dörzsölt politikus, aligha fogja felgyújtani Budapestet, hogy a keresztényeket vagy a Hit Gyülekezetét vádolja, ha el akar érni valamit, nem így teszi. Persze Németh Sándor ajkán volt már ő Nabukodonozor is.
Ez is jó hosszú lett.
Beígért tanulmányaidat írd meg nyugodtan, ha ráérsz, érdeklődéssel fogom olvasgatni, talán válaszolok is rájuk. Korábbi tapasztalatok alapján kérlek, jelöld meg, hogy ebben a levelemben mely állításaidra nem reagáltam szerinted, mert nagyon igyekeztem.
Írásaid, illetve az esetleges személyes találkozásunk elé továbbra is várakozással tekintek, addig is minden jót:
Fazekas Csaba
U.i. Fenti levelemet nyugodtan teleszórhatod smile-figurákkal!
18. Levél Semsei Ferencnek, 2001. május 24.
Kedves Feri! :-) (jól csinálom, nem? Szemüvegben, szakállal ilyen is lehetek: 8-)}} Ha egyszer a fantázia beindul...)
Örülök, hogy a levelem eljutott hozzád, igazából már a címedre sem emlékeztem (nekem az elender-es volt meg, onnan visszapattant a küldeményem, a freemail-lel csak próbálkoztam, ezek szerint bejött). Így legalább pontosan tudom akkor a címedet. A példabeszédre korábban te a Piszter-Németh viszony magyarázataként hivatkoztál, ezért gondoltam, hogy a vezető lelkészre vonatkoztatod. Ha Jézus Krisztusra, akinek az "életét" átvitt értelemben a lázadók el akarták venni, akkor szerintem még kevésbé érthető, amit mondani akarsz. Na mindegy, majd visszatérünk rá. Azt persze elhiszem, hogy ez neked tudatlanságod állapotában, mindenki másnál korábban jelentetted meg, azt is, hogy az Úr hallhatóan szólt hozzád hónapokkal a szakadás előtt. Mondom, elhiszem, csak furcsállom, hiszen az Igében a közvetlen kinyilatkoztatás elsősorban az üdvtörténet vagy az Isten népének sorsára, vezetésére vonatkozó felszólítás, kinyilatkoztatás volt, és hogy ha ez veled így történt, Isten kijelentését meg kellett volna osztanod másokkal is, azt nehezen hiszem, hogy a sok ezer gyülekezeti tagból csak te lettél volna, akinek Isten így jelenti ki az akaratát. (Másról még nem hallottam.) Örülök, hogy "Spender"-rel szinte jó barátságba kerültél (bár ha az én "ellenséges" írásaimról lesújtó volt a véleményed, akkor legalábbis furcsa, hogy az övéről nem, vagy csak nem mondtad), azért arra kérlek, hogy így ismeretlenül is add át neki szívből jövő üdvözletemet. Örülök továbbá, hogy két év után vetted a bátorságot a "Fesz van" elolvasására is, meg annak is, hogy kritikára vállalkozol. Érdeklődéssel várom, mint a válaszodat is. Kérdésemre nem válaszoltál, hogy hozzájárulsz-e a korábbi levelezésünk saját honlapomra történő felvételéhez, kérlek, írd meg.
Üdvözlettel:
Fazekas Csaba
19. Semsei Ferenc levele, 2001. május 28.
Kedves Feri! :-) (jól csinálom, nem? Szemüvegben, szakállal ilyen is lehetek: 8-)}} Ha egyszer a fantázia beindul...)
Jaja :) Van néhány oldal a neten, ahol vannak erre még ötletek :)
[...]
A példabeszédre korábban te a Piszter-Németh viszony magyarázataként hivatkoztál, ezért gondoltam, hogy a vezető lelkészre vonatkoztatod. Ha Jézus Krisztusra, akinek az "életét" átvitt értelemben a lázadók el akarták venni, akkor szerintem még kevésbé érthető, amit mondani akarsz. Na mindegy, majd visszatérünk rá. Azt persze elhiszem, hogy ez neked tudatlanságod állapotában, mindenki másnál korábban jelentetted meg, azt is, hogy az Úr hallhatóan szólt hozzád hónapokkal a szakadás előtt. Mondom, elhiszem, csak furcsállom, hiszen az Igében a közvetlen kinyilatkoztatás elsősorban az üdvtörténet vagy az Isten népének sorsára, vezetésére vonatkozó felszólítás, kinyilatkoztatás volt, és hogy ha ez veled így történt, Isten kijelentését meg kellett volna osztanod másokkal is, azt nehezen hiszem, hogy a sok ezer gyülekezeti tagból csak te lettél volna, akinek Isten így jelenti ki az akaratát. (Másról még nem hallottam.)
A Példabeszédekre majd visszatérek, ha lesz időm a leveledre válaszolni. A kijelentés viszont egyáltalán nem így müxik, sem az én, sem a mások által megélt és általam hallott dolgokra vonatkozóan.
Ugyanis életemben eddig 3x hallottam természetfeletti módon szavakat. Első ízben a belső emberem szavait hallottam. Történt alig néhány héttel megtérésem után (1990), hogy egy akkor még megtéretlen nőismerősömet hívtam utcai evangélizációra telefonon. Nagyon érdekelte a dolog. Egyszer csak megszólított a belső emberem - ne kérdezd honnan tudom, hogy nem az Úr, vagy valam(k)i más, mert nem tudom -, hogy szóljak neki, hogy hívjon mást is. A lényeg, hogy ő valóban elhívta egyik barátnőjét és mindketten meg is tértek azon a napon az utcai evangélizácón. Addig nem volt szó róla, hogy mást is hívna. Második alkalommal egy kórházi ágyon feküdtem. Túl egy műtéten, amely, mint később kiderült fontos esemény lett az életemben, nem várt fordulatokkal, mai napig meghatározó pozitív élményekkel Isten gondviseléséről. Az ágyon fekve azon gondolkoztam és meg is fogalmazódott kiáltásként a bensőmben, hogy "miért éppen engem szólított Isten megtérésre, hiszen annyi nálam kiválóbb és nagyszerűbb ember van, olyanok is akiket ismerek, olyanok is, akiket nem". Nagyon elkezdtem zokogni, mert erőteljesen meghatott Isten ilyetén való jósága és egyre csak azt mondogattam magamban, hogy "miért? miért engem?". Ekkor egy hangot hallottam és azt mondta - meggyőződésem szerint az Úr: "Nem kis dolgokra hívtalak el téged". Ennyi. Először fel sem fogtam, csak még jobban zokogtam. Hogy mi az a "nem kis dolog", nem tudom. Lehet "pusztán" a mennyei elhívás (az idézőjel erőteljes!), lehet más is. Én mindenesetre inkább a mennyei elhívásra gondoltam ebben a pillanatban. De az is kétségtelen, hogy nem sokára leszereltem a seregből, imacsoportvezető lettem, majd nem sokkal később házicsoportvezető is, 1-1,5 éves keresztényként, egyedülállóként. Talán nem kell sokat mondanom, mert tudod, ritka ez a Hit Gyüliben. A dolog érdekessége, hogy ekkoriban keresett meg a Karika Gabi (akiről én csak annyit tudtam, hogy keresztény, mert láttam az istentiszteleteken és egyszer a McDonald's-ba bejött, én meg ráköszöntem és azt se tudta, mi van), hogy a napokban imádkozás közben látott engem és nem tudja miért, de értem imádkozott nyelveken, meg értelmemmel is. A pályám pedig elég szépen ívelt felfelé a Gyülekezetben, míg azt nem éreztem, hogy az a Szent Szellem vezetése, hogy pihenjek és magammal, a saját egzisztenciámmal, életvitelemmel foglalkozzak. A harmadik alkalom pedig ez volt, amiről érintőlegesen említést tettem. Egyébként ezt a fórumra is kiírtam, nem volt reagálás. Ott leírtam viszonylag pontosan a sztorit. Számos olyan momentum van a dologban, amelyet például csak a Bartus-könyv fényében értek meg, most. De leírom még egyszer. Minden bizonnyal meg fogod érteni, ez nem olyan üzenet, hogy "állj ki a Gyülekezet elé és mondd el!". Ez személyes volt, inkább a megerősítésem volt a cél. A BS-ben történt egyik alkalommal. Éppen a berendező szolgálatban segítettem és ilyen okból odaültettek (ha kell szék, én tudom hol kell keresni stb.), ahol a Petrőczék ültek. Biztos emlékszel, a színpad felé nézve a bal oldali kijáratnál. Dicséret közben csak úgy rápillantottam a Juditra. Éppen az "Oly jó veled élni ó Uram" c. dicséret kezdődött. S érdekes volt. "Nagy szavakkal mondva", a szívét láttam. Nyitott könyv volt előttem. "Lemerevedtem". Kicsit meg is ijedtem, hiszen "mi közöm nekem egy számomra idegen nő szívéhez?". "Mi ez"? Vártam, hogy most mi van. Mindenesetre, amit láttam nem volt rossz. Tiszta, őszinte hála volt a szívében Isten iránt a bűnbocsánatért, férjéért, szolgálatáért stb. Pontosan tudtam mely dolgok fogalmazódnak ekkor meg benne hálaadásként. Ekkor azt mondta az Úr, mint egy labdát feldobva: "Erről az emberről mondják, hogy csaló". Ösztönösen ütöttem le a magas labdát: "Ez képtelenség!". Egy pillanat alatt megértettem, hogy nem lehet csaló, aki ennyire őszinte szívvel tud hálás lenni Istennek. Ez két egymást teljesen kizáró tényező! Felmerült bennem, hogy ez most miért történt? "Uram, de ezt miért mutatattad meg? Nekem soha nem volt bajom a Sándorék melletti lojalitással." Erre már nem volt természetfeletti módon hallható felelet. Csak egy Ige jutott az eszembe, hogy "aki kevesen hű, az sokra bizatik". Érdekes dolog, hogy Isten nem arról foglalt itt állást, hogy a dologban ki(k)nek van igaza, hanem inkább arról, hogy ki mellé fog állni a perben.
Egyébként ez az üdvtörténeti kérdés dolgot nem érzem igaznak. Hiszen Jézus azt mondta, hogy
Ján. 1,51-52
Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.
és pünkösdkor pedig ezt olvassuk:
Csel. 2,17-21
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
Ezek és más hasonló, ezekkel összecsengő Igék számomra azt mutatják, hogy a megígért Isten Királysága eljött, ezért az egyházon (Krisztus Teste) belül hétköznapi dolog Isten közvetlen beavatkozása a hívők életébe. Ahogy meg is van írva, hogy az Isten Királysága először "nem látható módon jön el", majd gondolom Te is ismered a vonatkozó teológiai elemeket, egyszer el fog jönni fizikai valójában is.
Örülök, hogy "Spender"-rel szinte jó barátságba kerültél (bár ha az én "ellenséges" írásaimról lesújtó volt a véleményed, akkor legalábbis furcsa, hogy az övéről nem, vagy csak nem mondtad), azért arra kérlek, hogy így ismeretlenül is add át neki szívből jövő üdvözletemet.
Spender nagyon, nagyon és még nagyon sokat változott. Lehet én is közben. Én őt a magam részéről anno azért nem becsültem, mert csak felszínes, sablonos támadásokat láttam tőle. Valamint azt gondoltam, hogy gyűlölködik. Akkor még és sem tudtam semmit a smilie-król. :) Viszont egyszer egy másik becenéven lebukott. Valamiért én - aki egyébként azt a topikot nem látogattam - éppen benéztem. Ő meg nem tudott TiGrIs nick-en bejelntkezni és SPENDER-ként jelezte, hogy nem tudja mi van, de nem müxik, így lebukott azon a becenéven. A lényeg, hogy érdekes témát indított és tetszett a gondalatébresztő jellege. Írtam is neki, hogy csináljon egy olyan nick-et magának, hogy "a komoly Spender". Akkor azt mondta, hogy elvesztené a renoméját, de van neki elég komoly beceneve. :) Innentől fogva én komolyabban vettem őt. Ő pedig egyébként is szóvátette, hogy engem másnak lát, mint a "többi hitest". Hogy nálam "önálló gondolatok vannak", "jól tudom megfogalmazni mondandómat" stb. Nem értettünk, talán ma sem, egy sor dologban egyet, de mégis normalizálódott a viszonyunk. Elkezdtünk levelezni és egy csomó dolgot megbeszéltünk. Kiderült, igazából hisz Jézus Krisztusban - nem is vagyok abban biztos, hogy a szó eredeti értelmében meg kell-e térnie -, vízkeresztségen gondolkozik stb. A múlt héten beültünk egy vendéglőbe, majd hazavittem őt és a mennyasszonyát (?). Kicsit rossz szokásomhoz híven sokat beszéltem, de elég jól viselte. :) E találkozást megelőzően törölte a korábban általa indított SHit honlapot, régen nem szólogatt be hiteseknek, hacsak talán vmi nagy marhaságot nem mondanak stb. Közben felbomlott a SHit Gyülekezet, ahol ő presbiter volt stb stb stb. Szóval a viszonyban igen komoly változás történt. Mindenesetre üdvözletedet átadom neki. :)
Örülök továbbá, hogy két év után vetted a bátorságot a "Fesz van" elolvasására is, meg annak is hogy kritikára vállalkozol. Érdeklődéssel várom, mint a válaszodat is. Kérdésemre nem válaszoltál, hogy hozzájárulsz-e a korábbi levelezésünk saját honlapomra történő felvételéhez, kérlek, írd meg.
Nem bátorság kérdése volt. Ajánlottak nekem olyan könyvet is, amit a jehovisták egy kiugrott embere írt, az ottani viszonyokról. Az sem érdekelt. Sőt még szakadár rómkat se érdekel. Ha még egy kívülálló ír, talán érdekel. Meg egy időszak után, mikor már túl sokan mondták, hogy úgy vitatkozzak, hogy előbb elolvasom, akkor el akartam olvasni. Csak éppen egy fillért sem akartam áldozni rá, de kölcsön nem igen tudtam kitől kérni, akitől meg kértem, az nem adta, mondván, hogy majd el akarom tüntetni. Végül Spender írta, hogy kölcsönadja, neki már úgy se kell. Közben kicsit tovább olvastam a könyvet és nem biztos, hogy tudok kritikát írni rá. :( Számos olyan eset van leírva, ahol én nem lehettem ott. Nem mintha ilyen gátakat Bartus felállított volna magának, számos csak hallomásból származó dolgot ír. De én ilyenekben érdemben nem igazán tudok nyilatkozni. Bár látatlanban lenne egy verzióm Balogh Feri öltönyére vonatkozóan. :) Egyébként a hidas sztori nem csak annyiban volt más, mint amit Te írtál, hanem annyiban is, hogy nem volt szó öngyilkossági szándékról, kivált nem komolyról. Legalább is én így tudom. Az Uzoni Péter eltávozási szándékát a felesége a leghatározottabban cáfolta, de erről a könyvben is szó van. Gyermekei továbbra is a Gyülekezetbe járnak. De ha úgy lenne, ahogy Bartus Laci írja, akkor a gyülekezeti értelmezési rendszert figyelembe véve éppen az ellenkező hatást váltja ki a hívőkben, mint amit szándékozna elérni. A Gyülekezet tagjai simán úgy értelmeznék, hogy Uzoni Péter el akart menni, ezért Isten rajta keresztül mondott ítéletet erre a magatartásra. Lássuk be ez a verzió kézenfekvő is. Persze én belátom azt is, hogy akár ez meg is fordítható. Miszerint ha a felesége mond igazat, akkor azért volt Péteren a büntetés, mert támogatta a Sándor szolgálatát. Szerintem ezt jobb nem boncolgatni. :) Bartus koncepciója mindenképpen támadható vagy így, vagy úgy. Vagy azért, mert nem igaz, amit ír, magyarul hazudik, vagy azért, mert ha igaz, az könnyen értelmezhető ellenkező konzekvenciával. S miután ő állt elő ezzel a verzióval, mint mondandója bizonyításának egy elemével, neki kellene bizonygatni a dolgokat.
Azt gondolom, nincs okom arra, hogy ne engedjem meg a készülő honlapodon levelezésünk megjelenését. Tehát tedd fel nyugodtan. :)
shalom