Bevezetés a szexuálpolitológiába (Szakdolgozat)
Grundrisse der Sexualpolitologie, Introduction into Sexual Politology, Vegyenyije v szexualnuju polityiku. (Sajnos a diplomaszerzéshez szükséges nyelvvizsgám szakszókincséből a „bevezetés a szexuálpolitológiába” kifejezés még hiányzik, ezért javaslatot is tennék a terminus technicus átültetésére az alábbiak szerint: bédzsanálás a kámátyolós politikábá.)
Szakdolgozatom célja, hogy a két említett diszciplína határterületeinek vizsgálatával, elméleti és gyakorlati megalapozásával, valamint komparatív elemzésével rávilágítsak e méltatlanul elfeledett tudományterület értékeire, beillesszem az egzakt társadalomtudományok oly szűklátókörű kategóriákba szorított szakrendszerébe. A szexuálpolitológia, mint önálló tudományág létjogosultságáról rövid empirikus úton is meggyőződhetünk. A magyar nép köztudottan politikus nemzet, élénken érdeklődik a közügyek iránt, megtanulta, hogy mindig az erősebb kultúra bizonyít. Ugyanakkor nyelvhasználata is tükrözi a nemzeti mélylélekben gyökerező, olykor búvópatakként felbukkanó erotikus determináltságot. Gondoljunk csak arra, melyik ige jut először eszünkbe, ha politikust látunk vagy hallunk?
A szexuálpolitológia tudománya lényegében egyidős az emberiséggel, hiszen politizálni és polit-izélni mindig mindenki szeretett – vagy szeretett volna. A kiemelkedő államférfiak diszciplínánk létjogosultságát demonstráló személyiségek is egyben. Gondoljunk csak Napóleonra, aki halála előtt hat évig feküdt Szent Ilonán, az agg Ferenc Józsefre, akinek köztudottan még 80 évesen is kellett Bosznia, vagy az angolszász politikatudomány méltatlanul elfeledett egyéniségére, Monica Lewinsky-re. E géniusz elméleti absztrakcióinak mélységét mutatja, hogy az amerikai demokrácia nagy erőpróbájaként csak a kongresszus vizsgálóbizottsága tudta kideríteni, mit forgatott a fejében. (Az orális, akarom mondani az ovális irodában.) Állítólag nem ő volt az egyetlen amerikai elnök, akit többen is a szájukra vettek a média képviselőin kívül. Nem véletlen továbbá, hogy az Egyesült Államok törvényeit úgy nevezik, hogy Act US, ugyanez magyarul: aktus.
A szexualitás a politika tudományának minden szegmensét áthatja, hogy úgy mondjam, beléhatol. A mindenkori ellenzék gyakran lepi meg Viagra-küldeménnyel a mindenkori miniszterelnököt, remélve, ha már ilyen tehetetlen, ettől legalább feláll és elmegy. Vagy gondoljunk arra, négyévente hogy méregetik egymást a férfiak, kinek nagyobb a frakciója. A szexuálpolitológia változatosságára ugyanakkor jellemzőnek vélem, hogy nem minden elismerés, ami annak hangzik. Ha például egy politikusnak azt mondják, hogy mekkora nagy nemi szerv, hiába vigyorog, azt hívén, hogy szembedicsérték, csak egyszerűen nem érti a pártvonalat.
Egyes közszereplők, mikor egymásra gondolnak, arról is meg vannak győződve, hogy riválisuknak már az édesanyja is gyakran részesült szexuális örömökben, ráadásul mindez a családi költségvetés bevételi oldalát is gyarapította. A közszereplők érzékenyek a higiéniára, ezért gyakran kínálják fel alfelüket ellenérdekelt politikustársuknak nyelvvel való tisztogatás céljából. E tevékenységet ugyanakkor maguk is gyakorolják, hiszen olykor a közéleti karrierhez szükséges, hogy a politikus főnökénél alulról küzdje fel magát. Ez utóbbi tevékenység csoportos változatát lobbizásnak nevezzük. De politikusoknak eszébe jut a rivális alteste is, például, mikor kifejezik vágyukat, hogy bárcsak a négylábú patás állat hímjének egy oly igen jellegzetes testrésze áthatolna politikustársuk ánuszgyűrűjén. (Látva konzulenseim zavart toporgását, a kedvükért megemlítem, hogy a lónak nem a sörényéről van szó.) De nem ritkán megesik, hogy önnön himbilimbijüket riválisuk emésztőcsatornájának felső nyílásába kívánják illeszteni. Egyes radikálisok valamely új törvényjavaslatról értesülve, természetfölötti lényt is képesek nemi érintkezésre buzdítani. És mily kifejezőek tudnak lenni közszereplőink, amikor például azt gondolják politikustársukról, hogy hiányos értelmi képességeit lábborotválással illetve önnön neméhez való vonzódással társítja, magyarul: hülye buzi. Fontos továbbá, hogy a szexuálpolitológia a politikai kommunikáció szakirányának is részét képezze. A nők például gyakran panaszkodnak, hogy a férfiak olyanok, mint a politikusok, sosem mernek a szemükbe nézni. Igaz, ehhez a férfiaknak mintegy 30-35 cm-rel feljebb kellene emelni tekintetüket.
E szórványos és kiragadott példák mellett címszavak egymás mellé rendelésével bizonyítom, hogy minden erotikus tartalomnak megvan a megfelelő közéleti párhuzama, és fordítva. Például: választási kampányígéretek, lásd: csajozós dumák; kormányprogram, lásd: előjáték; óvszerhasználat minden nemkívánatos következmény elhárítására, lásd: alkotmánybírósági normakontroll; mocskos szavak használatának vágyfokozó, serkentő hatása, lásd: őszödi beszéd; párhuzamosan van az embernek felesége és szerelme, lásd: kettős állampolgárok szavazati joga; felülkerekedtek a kereszténydemokraták, lásd: misszionárius póz; megvan a kétharmad, lásd: szendvics pozíció; sikeres volt a polgárjogi mozgalom, lásd: interracial gangbang stb.
Elméleti bevezetésemet követően rátérnék a gyakorlati avagy alkalmazott szexuálpolitológia diszciplináris sajátosságainak elemzésére. A két, mint láttuk, csak látszólag eltérő tevékenységre (vagyis a politizálásra és a szexre) egyaránt jellemző, hogy gyakorlati megvalósultságról csak egy általam felállított hármas kritériumrendszer valamennyi elemének együttes teljesülése esetén beszélhetünk. Megjegyzés: a szexuálpolitológia ebben különbözik az átalakított nyugdíjrendszertől, mert annak már csak két pillére van. Szóval a három feltétel: legyen kivel, legyen mivel és legyen hol. Az alapvető, mondhatni kritériumfeltétel, hogy legyen kivel, hiszen társas tevékenységről van szó. Gondoljunk csak arra a politikusra, aki kilépett vagy akit kizártak a pártjából, és retorikai mívű szónoklatában előadott nemzetmentő programjára legfeljebb az előszobatükör kíváncsi. Állítólag egyedül Hapci törpével fordult elő, hogy háromszor is jól érezte magát a randevún, pedig Hófehérke ott sem volt. Vagyis hát egyedül is lehet, ami olyan, mintha, de mégsem ugyanaz. Amint ezt részletesen kifejtette a híres görög bölcs, Marokbatosz, a szerelem ötcombú istennőjéhez írott himnuszában. Aztán van úgy, hogy egyébként van kivel, csak éppen akkor, ideiglenesen nincs kivel. Ilyen például a parlamenti szünnap, ünnepnap, lásd még: pirosbetűs napok. Azt hiszem, a magyar nyelv erre az esetre mondja, hogy a fiú megkéri a lány kezét, de ebben nem vagyok egészen bizonyos. Namármost, ha van kivel, legalább ilyen fontos, hogy legyen hol. Mit tehet például a lánglelkű politikus, akinek ugyan van kivel, de a pártja nem éri el az 5 %-os választási küszöböt és nem tudnak sehol megnyilvánulni? Illusztrációként vegyük azt az esetet, amikor a Rockwell Klubban a telefonszámcserét követő másfél óra elteltével rátérnénk a koalíciós egyeztető tárgyalásra, de akkor derül ki, hogy a lány szülei mégsem utaztak el a hétvégére röcsögei nyaralójukba, ráadásul a nagymama is beállított vendégségbe, a kollégiumi szobánkba pedig a szobatársunk éppen most szervezett spontán fekverókázós bulit. Persze, szép idő esetén az egyetemvárosban lehet keresni egy parkolószegletet vagy bokorcsoportot, feltéve, hogy nem előzött meg bennünket egy hasonló problémát áthidalni kívánó delegáció. De hát mégsem alkotmánymódosítás ez, hogy sutyiban és két perc alatt végezzünk vele, nem is beszélve arról, amikor a MED-busz sofőrje felbőgeti a motort és bekapcsolja a reflektort, épp a ratifikáció előtt. Szóval, ha nincs hol, az nem olyan. Bizony, bizony, legalább ennyire fontos a harmadik pillér, vagyis, hogy ha van kivel, van hol, de nincs mivel. Mindannyian láthattunk már mikrofonvégen izzadó politikust, szóvivőt, akinek van pártja, van bizottsági tagsága, van parlamenti felszólalási időkerete – de mondanivalója az nincs. Vagy az a mondanivaló feltűnően vérszegény, rövid, esetleg a lényegi bejelentenivaló túl hamar pukkan. De párhuzamot a nemzetközi kapcsolatok történetéből is meríthetünk, némely béketárgyalás sikeressége például jellemezhető az impotens férfi és a frigid nő együttlétének felidézésével. Képzeljük el, amikor a politikus odaáll a választópolgár elé, mint férfiú szíve hölgye elé, s ennyit mond: ezt tudom neked nyújtani. Mire a válasz: hát, ha ezt tudod nyújtani…
Bizony sokrétű a kapcsolat szexualitás és politika között, a párhuzamok hosszan folytathatók, például mindkettőben van olyan, amit lehet és amit nem lehet színlelni; a lényeget lehet elölről és hátulról megközelíteni; van olyan része, ami csak pénzért kapható; mindkettőt jobb csinálni, mint elmélkedni róla; nem is beszélve arról, hogy ezrek nézik az interneten, ahogy a legismertebbek csinálják, és talán a legfontosabb tanulság, főleg mindenkori politikusoknak: ha már csináljuk, úgy érdemes, hogy a másiknak is jó legyen…
Amikor valamennyiüknek azt kívánom, hogy megfelelő szexuálpolitológiai képzettséggel legyenek sikereik a köz- és magánéletben egyaránt, stílusosan mondhatnám, hogy „hajrá Magyarország, hajrá magyarok”, de én inkább csak azt kívánom: mindig legyen kivel, legyen mivel és legyen hol.
Végezetül szeretném megköszönni újra elnök úrnak és a végzősöknek, hogy tiszteletbeli évfolyamtárs lehettem, a konzulenseknek köszönöm a remek, korábbi tanulmányaimnak megfelelő (mondhatnám: testhezálló) témakijelölést, a jelenlévő hallgatóságnak pedig azt, hogy nagyon is hozzáértő figyelemmel kísérték szakdolgozat-védésemet.
Vivát Gyűrűavató Szakestély! Vivát Bölcsész!