Krónikás ének az huszonegyedik századnak legeslegelejírűl

Láttyátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk! Isa jó nagy slamasztikába vogymuk. Mennyei milosztban teremtüvé eleve mi isemük miskóci bőcsész ögyemistát és odutta vola neki béperkettes épületet hazoá. Csak pízt nogyun nogyun keveset odutt vola mellé sorgyába. Hej, mióta e fakultás meg-organizáltatott az Úrnak 1990-es éveinek eleibe, annyi de annyi víz lefolyt vala a vén Danubiuson, annyi, mint a bányászhimnusz óta praesesünk homlokán.

Szerelmetes brátim! Miskóci bőcsész fakultásnak fundáltatásakor az humán tudományok okítása a Dudujka völgyében oly ritka vót, mint kamikáze pilótáknak a veterántalálkozó avagy apácakolostorban a túlórázó sakter. Sereglettek ide deákok, kik anyaföldnek méhibe ércet kikalapálni serénykednek úgy mint anno Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Kuka, Morgó. Más termetes férfi embörök kondérjaikban felhevétett ásványokat rottyintanak, keverintenek, megint másokról az a bényomásunk, hogy agyuk tekervényit is fogaskerekek instruálják. Mikoron bőcsész ögyemisták itten oly örvendetes seregletben feltünedeztek, a miskóci univerzitáson, nemcsak az humán stúdiumok pallérozása növekedett oly igen jelentősen, hanem az egy főre jutó átlagos mellbőség is. Mely környülállásokban vala miskóci bőcsész fakultásunk mibenléte? Iszen itten képződik vala Magyari országunknak megannyi jeles agyvelejű deákja, kik kemény papirosra prüttyentett diplomájukkal sereglenek ides hazánknak szolgálatjára, persze minekutána deáki létüknek minden csínját s bínját mélységes mélységig kiélni el nem mulasztandják, s helyöket legott megállják, s nemcsak marcona tekintetű professzorok előtt kollokviumok alkalmával fényeskednek, hanem tündöklenek gyakorta Rockwellklubnak félhomályában es.

Miskóci bőcsész ögyemisták ugyanakkor nem restellkedtek vala Selmecbányán fundáltatott tradícióknak is magukévá tételében, serényen kondér fülét ragadván, baptizáló serlöttyintésnek magukat alája vetvén, önmagokat oly igen dicséretesen hagyományoknak ápolására elkötelezettekké lettek. Imígyen jutunk az Úr testet öltésének 2004. esztendejéhez, melynek Szent András havában pelyhes állú kölyökfarkasok kicsiny ám harapós kompániája Fülöp Viktor Avas-déli albérletjének odújába verődvén, falkának alapítását elhatározni serénykedtek. Azon megfontolásbúl indulának ki, hogy egykoron egy anyafarkas két aprócska gyermeket táplált, osztán mekkora empírium lett légyen belőle. Miskóci Fekete Farkasok Asztali Társaságának tíz esztendős históriája miatyánkmondásnyi idő alatt elszelelt, s most dagadó keblekkel tekinthetünk végig a vén s ifjú farkasoknak Sarkcsillagként vakító ragyogására, melyet mindenkor irigységgel szemlélendeni nem iszonyodtak az kupataperolóknak, ipari ökörségnek, rókáknak, szalamandrákoknak s minden rendű s rangú egyéb bumburnyákoknak jobb sorsra érdemes csoportozatjai.

Falkánknak tagjai oly sok szakestnek el nem múló sikeréhez járulandottak, mikoron gyakorolták fuchsmajori tisztségben testet öltő fundamentális küldetésöket. Akad-e setét pogány, ki ne tudná, mely nagyszerű embörök az farkas falkának fuchsmajorjai? Délceg, sármjukkal kivétel nélkül Brad Pittet alázó férfiak, kik díszelgő egyengúnyájukban nemcsak azért mosolyganak, hogy ne úgy nézzenek ki, mint egy temetkezési vállalkozó. Ámde mikoron szakesten valaki rendbontásra iszonyodék, magukat szolgálatba helyező fuchsaink fokosuknak végit az padlatnak kosszára oly erővel basszintják, hogy az aljzatbeton réseiben pihegő gilisztákok agyrázkódást kapnak. Hát még mikoron kidagadt nyaki verőérrel érctorkukból felbőg az hajókürt-némító „szilencium” felkiáltás! A szakestnek díszes kompániája ekkor szikrapattanásnyi minutum alatt összekonfrontálja magát, s még a duruzsolásról is oly gyorsan lemond, mint Pintér Attila a szövetségi kapitányságról. Fuchsmajorjaink némely jobban sikerült decibelmaximalizáló szilencium-rikoltásira némely gyengédebb jellemű baleknak belső szerkezetében olyankor a bélgázok is visszafelé való áramlással reagálnak. Bizony sokminden megesött már fekete farkasoknak évtizedes históriája folytán, de fuchsmajorok seregibe szoprán hangrendű eleddig még nem találtatott.

Bizony, bizony, farkasaink históriás történeteit már terjedelmi okokból érdemesebb volna kódex helyett cédéromon megörökéteni. Fehér lapjainkra olykor pettyenedett némely körömpiszoknyi nehézség, mindazonáltal e kompánia víg és dicső múltjához, jelenéhez s jövendőjéhez kétség hangyafitymányit sem férhet.

Engedtessék meg most nékem, hogy hangsúlyozottan a teljesség igényét nélkülözvén némely találomra választott főfarkasunk arcélét megrajzolni kísérletet tehessek, s kiknek neveit nem említem, higgyék el, hogy ennek oka csak a vidámpohármondást abroncsként szorító időnek korlátjaival magyaráztathatik.

Első és jelenleg is fungáló prezidentünk Victorius Filippus uram vala, ki játszik és mesél, állétólag sanyarú gyermekkora vala, ezért jobb, ha nem meséli el, mivel játszott kisded éveinek folyamatjában. Filippus uram amúgy a filozófia tudományának szentelte zsenge ifjú esztendeit, oly sikerrel, hogy továbbtanult bányásznak. Fakultásunkon máig emlékezetes a szakdolgozata, melynek érdemjegye görbülésén serényen munkálkodni iparkodott egy egész valéta bizottság és egy fél dékáni hivatal.

Eszembe ötlik Joannes Urbanus alias Jenky uram La Manche csatorna ködén át felsejlő délceg alakja, ki szakestélyek alkalmával gyakorta felszólalásba kezdett, s volt, hogy saját mondatait be is tudta fejezni. Igaz, ez volt a ritkább eset.

Liliomvirág zsenge szirmához hasonlatos Attila de Adamus, vagyis Ambrosius uram szelídsége, kire mikoron ráköszöntek akként, hogy „Shrek, szamár, Fiona”, úgy vélekedett, hogy még az elsővel jár a legjobban.

Andreas de Bobo uram, ki még mindig nem veszejté el a füzességét, tükörtojásra hajazó holdvilág-képének mosolyával mindenkit mindenütt meghódított, javallatom szerént kisded gyermekek körében e szokását ne praktizálja, nehogy megálljanak a fejlődésben.

A malomkerékhajigáló legendás hérosz családjából alighanem kitagadtatott Csaba de Toldi uram, aki egészen emberszabásúnak látszék, ahhoz képest, hogy Fradi-drukker. Amúgy egy masszív mellű kis köpcös.

A sorban következő Bernardus de Mohácsi uram, kinek némely megnyilatkozásait oly következmények kísérhették, mint névrokonát, a csatát. Alias nevének origója talán az vala, hogy gyakran hallhatta hölgyektől: Ez álom, katona.

Azután itt vagyon az oly zabolátlan Andorius Sebastianus uram, ki észídíszi frontembert megszégyenítően lobogó üstökével kevés sikert aratva riogatja legott az ifjú pogányokat.

Vagy Attila de Sartorius azaz Szabó uram ki nemcsak önzetlen, hanem traktoros is, egyik esetben sem tudja, hol a határ.

Vendégkoszorúnkat ékesíté Georgius Konyári uram, ki méltán lebilincselő karrierjének ívelése folytán a hallgatói kommunitás viceprezidenciális pozíciójáig röppentett, s ifjú kora dacára oly idős, hogy egyrészről maga sem tudja már talán, milyen szakos, másrészről kifejlődni látszék rajta a narancsbőr.

Prezidentként tisztelte ez kicsiny ám annál csoportdinamikusabb falka Thomasius Magnus alias Minimus uramat, ki amellett, hogy politológiai stúdiumokon magiszteri elméjét pallérozza immár nemcsak két esztendeje ahogy egyébként mindenki más teszi, viszontagság mérhetetlen energikussága folytán bőcsész deákoknak kommunitásában is folyvást kontárkodék, idejét az alagsorba horizontált HÖK irodában való lebzseléssel múlatja. Emellett szakestélyt is oly nagy lélekkel organizál, sőt míg mások hétvégi vásárnapon Teszkóba s Ósanba horgyák kuporgatott petákjaikat soppingolásnak oly igen el nem ítélhető céljából, addig Magnus uram magára éjfekete gatyókát és MLSZ-jelvényt biggyesztvén, faluszéli libalegelőknek szaggatott gyepén pofázatnyi levegőjét oly sokszor sípocskájába fuvintván gyűjtögeti bé az édesanyját emlegető nagyérdemű bókjait.

Végezetül prezidenti székbe emelte a falkának bölcsessége Crustularius azaz Sütő Davidius Lionelmessi vagy valami ilyesmi uramat, kinek szintén sudár alakja vagyon, legfeljebb arra vigyázzék, ha nyári melegben vízbe veti magát, kétszer ugorjék, hogy egyszer csobbanjon.

Láttyátuk feleim szümtükhel, ötletszerű felsorolásomban nem említettem egyetlen gyengédebbik nemhez sorolt, ámbátor nagyon is erős egyéniséget, kik nem élvezik naponta többször az állvavizelés gyönyörűségét, mert közöttük bárkit nevesíteni is oly méltánytalan volna nőtársaival szemben. Legyen elég annyi, hogy jelenlétük nemcsak arra maximalizálódtaték, hogy a szolgálat terhei alatt megfáradt kanfarkasok tekintetüket legmegfelelőbb helyeken pihentetni szerencséltessenek, falkánknak ők igen teljes jogú tagjai, a Jóisten jutalmazza mindenkori utódainkat továbbra is oly egészséges ivararánynak mindenkori biztosításával.

Szerelmetes brátim, falkatársaim! Krónikánknak appendixeként mit kívánhatnék immáron két számjegyű esztendőt számláló kompániánknak? Jusson mindenkor fogunkra hús, krónikánk gyarapodjék újabb fényes lapokkal, kupáink pedig úgy töltsék be konyhaszekrényeink tetejét, mint büszke farkas vonyítása a téli rengeteget!