A CSERNOZJOM TALAJOK FŐTÍPUSA


 
VISSZA A KEZDŐLAPRA TALAJTÉRKÉP TALAJKÉPZŐ TÉNYEZŐK TALAJKÉPZŐ FOLYAMATOK TALAJSZINTEK OSZTÁLYOZÁS

 
Csernozjom talajok elterjedése

Területi kiterjedés: 22.4 %

E főtípusban azokat a talajokat egyesítjük, amelyekre a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. E talaj jellemzők az ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei (a zárt fűtakarón belül egyes fák vagy kisebb facsoportok előfordulhatnak). 

A főtípus jellemző folyamatai:

Humuszosodás: Az aerob baktériumok által termelt és az elhalásuk után képződő huminsavak a talajoldat kalciumionjaival humátokat képeznek. Ezt a folyamatot a mélyebb szintekben csak fokozatosan csökkenő erősséggel lelhetjük fel, aminek következményeként a csernozjom talajokban a humusztartalom a mélységgel együtt fokozatosan csökken. A szerves anyag szelvényen belüli eloszlását jelentősen befolyásolja a talajlakó állatok túró, keverő tevékenysége, a járatokon keresztül ugyanis a különböző jellegű talajszintek anyagát összekeverik. A folyamat eredménye egy viszonylag mély és sok szerves anyagot tartalmazó morzsalékos szerkezetű, jó víz-és tápanyag-gazdálkodású humuszos szint. A humuszos réteg a vízhatástól mentes típusokban fokozatosan átmenetet mutat, a réti csernozjomokban az átmenet sokkal rövidebb.

A csernozjomok típusai:
 Kilúgzás:E folyamat a csernozjomokban a szénsavas meszet oldja ki a felső talajszintekből, de sok esetben csak a karbonáttartalmat csökkenti. Egyedül a kilúgzott csernozjom típusban, esetenként pedig az erdőmaradványos csernozjomokban lúgozódnak ki a karbonátok a humuszos szintnél mélyebbre. A mélyben sós réti csernozjom altípusban a kilúgzás oly kis mértékű, hogy a mélyebb szintekben (1 m alatt) a nátriumsók visszamaradnak. Előfeltétele a kilúgzásnak az elegendő csapadék, amelynek eloszlása is egyenletes, mert ha a nedves és száraz időszakok váltakoznak egymással, a szárazság idején a kilúgzás visszafordul, a mélybe mosott sók a talajoldattal a felszín felé vándorolnak és oldhatóságukkal fordított sorrendben kiválnak. A kilúgzás sohasem ér el olyan mértéket, hogy a talaj elsavanyodása jelentős legyen.

Agyagosodás: A csernozjom főtípus esetében kevéssé kifejezett, hazai éghajlati viszonyaink mellett inkább az agyagásványok átépülése, átalakulása jellemző.

A szénsavas mész fluktuálása. A kilúgzási folyamat jellegének következménye. Azokban a talajokban, amelyekben a sók kilúgzódása a nyári száraz időszakban visszafordul és a karbonátok időleges felhalmozódását idézi elő, labilis mészkiválások képződnek. Ezek legtöbbször mikrokristályos mészlepedék alakjában tűnnek elő. A jelenség nyáron jobban észlelhető, tavasszal olykor egyáltalán nem. A talajszerkezet jó vízállóságú, mert a szerkezeti elemek felületét a vékony szénsavasmészhártya - a mészlepedék - bevonja és ellenállóvá teszi. 

Sófelhalmozódás: Kis mértékű, csak a mélyebb talajszintekre korlátozódik. Előfeltétele a sok sót tartalmazó talajvíz, amely a kapillárison felhúzódva a talajszintekben betöményedhet és sókiválást idézhet elő.

Vasmozgás: Kis mértékű, csak a mélyebb talajszintekre korlátozódik. Előfeltétele a viszonylag magasabb talajvízszint.

Szelvényfelépítés: ABC szintes talajok, ahol az A szint az egyenletesen humuszos felső szintet, a B az átmeneti - egyenletesen csökkenő humusztartalommal bíró - szintet, a C pedig a talajképző kőzetet jelöli.
 
 

A csernozjomok típusai:
 

Öntés csernozjomok

Az ebbe a típusba tartozó talajokban a csernozjom-képződés, azaz a szerves anyag felhalmozódása társul azokhoz a tulajdonságokhoz, amelyek a talaj öntésjellegéből származnak.
Az öntésanyag lerakódásának körülményeiből származó különbségek a talaj szelvényében tovább is fennmaradnak, és a humuszosodás csak elfedi ezeket. Szelvényükben a morzsalékos barna humuszos szint  alatt, de sokszor ezen belül is rétegzett, több vagy kevesebb homokot, iszapot és agyagot tartalmazó öntésanyag található. A morzsás szerkezet kevésbé jó, és a szerkezetes humuszos szintek átmenete rövid. A feltalaj humusztartalma 3-4%, és ez lefelé fokozatosan csökken. Vízgazdálkodásuk a fizikai talajféleségtől függően különböző lehet, tápanyag-gazdálkodásuk a szerves anyag formában felhalmozódott nitrogén mennyiségétől és ásványosodásának ütemétől függ.
 

Kilúgzott csernozjom talajok

Szelvényükben a kilúgzási folyamat a szénsavas meszet a talajképző kőzetbe vagy ezen keresztül a talajvízbe szállította. Ennek következményeként szénsavas meszet csak a humuszos szint alatt, a talajképző kőzetben találhatunk, de ugyanakkor a talajképző kőzet egy részét is érintette a kilúgzás. A talajszelvényben a humuszos szint mélyre hatol. Meg kell jegyeznünk, hogy erdőtalajokban B-szintnek általában a felhalmozódási szintet nevezzük; a csernozjom talajokban az ún. csernozjom B-szint a fokozatosan csökkenő humusztartalommal jellemezhető réteget jelöli. A humuszréteg átmenete a talajképző kőzet felé hosszú, fokozatos, nehezen elhatárolható. Sok az állatjárat. A giliszták és talajlakó rágcsálók járatait egyaránt nagy számban találjuk, és ezek anyaga egyrészt humuszos talajrészeket tartalmaz, másrészt a talajképző kőzet anyagát foglalják magukban. A humuszos szintek szerkezete morzsalékos, és ez a morzsalékosság egyes esetekben még a humuszos szint alá is nyúlhat. A kilúgzott csernozjom kémhatása semleges, telítettsége a feltalajban 70-80%-os, ez az érték a talajképző kőzet felé fokozatosan nő. A kicserélhető kationok között a kalcium az uralkodó. Vízben oldható sók a talajszelvényben csak igen kis mennyiségben találhatók. Vízgazdálkodásuk igen jó, tápanyag-gazdálkodásuk jó.
 
 

                                                   Kilúgzott csernozjom talaj, Hajdúság

Mészlepedékes csernozjom talajok

Nemcsak hazánk, hanem az egész Duna-völgy jellegzetes talajképződménye. Elnevezésüket a szelvényükben általában 30-70 cm között jelentkező mészlepedékről kapták, mely a szerkezeti elemeket, vagyis a talajmorzsákat vékony, penészhez hasonló hártya alakjában vonja be.
A lepedékes réteg - különösen szárazon - világos színű, szürkés árnyalatú, és igen könnyen esik szét szerkezeti elemeire. A mészlepedék e talajtípus sajátos dinamikájának következménye, melyben váltakozva következnek a kilúgzás, vagyis a szénsavas mész kioldásának és a lepedékképződés, vagyis a szénsavas mésznek a talajoldatokból való kicsapódásának időszakai. A kilúgzás az ősztől tavaszig tartó átnedvesedéssel esik egybe, a lepedékképződés pedig a nyári kiszáradás és a talajoldatok betöményedésének következménye.
Vízgazdálkodása igen jó, mert minden szintjének kiváló a vízáteresztése és víztároló képessége. Kivételt csak a leromlott szerkezetű, elporosodott szántott réteg és a tömődött barázdafenék képez. Ezek megszüntetése különösen fontos. E talajok tápanyag-gazdálkodása szintén jó, a kedvező nitrogénellátottság, foszfátfeltáródás és káliumszolgáltató képesség hatására.
 
 



Mészlepedékes csernozjom talajok
Észak-alföldi hordalékkúp síkság

                                                                           Mészlepedék
 
 
 
 
 
 

Réti csernozjom talajok

Kialakulásukra és tulajdonságaikra jellemző, hogy a csernozjom jellegű humusz-felhalmozódást gyenge vízhatás kíséri. A vízhatás lehet a talajvíz közelségének vagy a mélyedésekben összefutó belvíznek az eredménye. Ritka, de egyes helyeken tapasztalható eset, hogy a talajszelvények vízbősége s az ennek következményeként fellépő levegőtlensége a talaj agyagtartalmának függvénye.  Bennük a vasmozgás nyomai is észlelhetők, rozsdás foltok, vasszeplők, erek alakjában. A humuszos szintek színe sötétebb, barnásfekete, fekete. Szerkezetük inkább szemcsés, sokszögű. Az egyes szintek egymás közötti átmenete élesebb és rövidebb. A csernozjom B-szintnek az A-szinthez viszonyított vastagsága a réti csernozjomokban kisebb. Kora tavasszal túlnedvesedésre hajlamos. Tápanyag-szolgáltató képessége a kedvező nitrogén-, foszfor- és káliumellátás miatt jó.
 

  •  
                                        VISSZA A LAP TETEJÉRE